2013. július 17-én benyújtott kereset – Chatzianagnostou kontra Tanács és társai

(T-383/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: Antonios Chatzianagnostou (Serres, Görögország) (képviselő: Ch. Makris ügyvéd)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, Eulex Kosovo, Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

teljes egészében semmisítse meg először is az EULEX Kosovo vezetőjének „Végleges határozat a 02/2013. sz. fegyelmi ügyben” címet viselő – a felperessel 2013. május 16-án közölt –, 2013. május 10-i határozatát, másodszor pedig az EULEX vezetőjének „Végleges határozat a 06/2013. sz. fegyelmi ügyben” címet viselő – a felperessel 2013. május 16-án közölt –, 2013. május 10-i határozatát;

mentse fel a felperest a vele szemben az EULEX által megfogalmazott valamennyi fegyelmi vádtól;

kötelezze az EULEX-et, hogy a jelen jogvita keretében biztosítsa a felperes számára a szóban forgó fegyelmi ügyekkel kapcsolatos, rá vonatkozó aktákban szereplő valamennyi dokumentum másolatát; valamint

kötelezze az alpereseket a felperesnél felmerült költségek – köztük az ügyvédi díjak – viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

A lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított első jogalap, a megtámadott jogi aktusok indokolásának teljes hiánya, valamint az EUMSZ 296. cikk és az uniós tagállamok azon általános jogelveinek megsértése miatt, amelyeknek megfelelően az érintettel szembeni valamennyi kedvezőtlen közigazgatási jogi aktusnak megfelelő, teljes és egyedi indokolást kell tartalmaznia. A jelen ügyben a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott jogi aktusok egyáltalán nem tartalmaznak indokolást, jóllehet ez jogilag szükséges és kötelező.

A felperes EJEE-ből és az uniós tagállamok közös általános jogelveiből eredő védelemhez való jogainak a megtámadott jogi aktusok révén az alperesek általi megsértésére alapított második jogalapról. Az EULEX előtti, a felperesre vonatkozó 6/2013. sz. fegyelmi ügyben a felperesre az általa elkövetett cselekményért fegyelmi szankciót szabtak ki, amely cselekményt illetően soha nem szólították fel arra, hogy adja elő védekezését, és soha nem volt lehetősége magyarázatokkal szolgálni. A felperest emellett megfosztották a jogi segítséghez való megfelelő időben való, korlátlan és hatékony hozzáféréshez való jogától, azaz attól a lehetőségtől, hogy a választása szerinti, megfelelően felkészült és az EULEX-szel összefüggésben a felperessel szemben megfogalmazott fegyelmi vádakat teljes egészében ismerő ügyvéd a felperes védelmét könnyedén elláthassa.

A megtámadott jogi aktusokban szereplő ténybeli hibára alapított harmadik jogalap. A felperes szerint a megtámadott második jogalap – az ártatlanság vélelmének, valamint az önvádra kötelezés tilalmának megsértésével – feltevéseken és ellentmondásos, illetve nem megfelelő indokoláson alapul. Az említett aktus egyebekben azért is téves, mert nem ismeri el, hogy a felperes menthető jogi hibát vétett, illetve legalábbis nem ismeri el a felperes tevékeny együttműködésével és megbánásával kapcsolatos enyhítő körülményeket.

A polgári és politikai jogok egyezségokmányának 19. cikkében, az EJEE 10. cikkében, az EUMSZ 15. cikkben, a 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben,¹ a 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben,² valamint az EU Alapjogi Chartájának 41. és 42. cikkében foglalt rendelkezések megsértésére alapított negyedik jogalap. A felperes azzal érvel, hogy az EULEX vezetőjének a felperessel szemben javasolt fegyelmi szankciókat megerősítő, megtámadott határozatai jogban való tévedést tartalmaznak, mivel ha helytállóak lennének, helyt kellett volna adniuk a felperes azon kérelmének, hogy a fegyelmi szankciókat többek között a felperesnek az EULEX előtti, vele kapcsolatos két fegyelmi ügy szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférési jogával kapcsolatos, fent hivatkozott rendelkezések megsértése miatt helyezzék hatályon kívül.

A fegyelmi szankcióknak a felperessel szembeni kiszabása tekintetében az arányosság és a méltányosság elveinek a megtámadott jogi aktusok révén történő megsértésére alapított ötödik jogalap.

____________

¹ Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

² A közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17‑i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 345., 90 o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 32. kötet, 701. o.).