2007. november 29-én benyújtott kereset - Ryanair kontra Bizottság

(T-441/07. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair Ltd (Dublin, Írország) (képviselő: E. Vahida ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg az EK 232. cikkel összhangban, hogy a Bizottság mulasztást követett el az EK-Szerződésből eredő kötelezettségeit illetően, amikor nem foglalt állást a felperesnek a Bizottsághoz 2005. november 3-án benyújtott panaszával - amelyet 2007. augusztus 2-án felszólító levél követett - kapcsolatosan;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére, beleértve a felperesnek az eljárás során felmerült költségeit abban az esetben is, ha a kereset benyújtását követően a Bizottság intézkedéseket hoz, amelyek alapján az Elsőfokú Bíróság nem találja szükségesnek a határozathozatalt, és elfogadhatatlanként elutasítja a keresetet; és

hozzon meg minden további intézkedést, amelyet megfelelőnek tart.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fő jogalapként a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság elmulasztotta a felperesnek az olasz állam által a Volare társaságnak előnyök - a Volare-nak olasz repülőterekkel szemben fennálló hozzávetőleg 20 millió euró tartozásának jóváírása, repülőtéri illetékek csökkentése és üzemanyagár-kedvezmények - formájában nyújtott jogellenes állami támogatásra vonatkozó panaszai gondos és pártatlan vizsgálatát. Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem foglalt állást a felperesnek a versenyellenes megkülönböztetésre - és ennélfogva az EK 82. cikk megsértésére - vonatkozó panaszával kapcsolatban.

A felperes úgy érvel, hogy a panasza tárgyát képező intézkedések - teljesítve az EK 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételt - állami támogatásnak minősülnek. A felperes továbbá úgy érvel, hogy amennyiben az Elsőfokú Bíróság úgy találná, hogy a Voltare részére nyújtott előnyök közül némely nem tudható be az olasz államnak, mivel az olasz repülőterek önállóan határozták meg az illetékeket, ezen előnyök versenyellenes megkülönböztetésnek minősülnek, amelyek nem igazolhatóak objektív okokkal, és ekképpen megsértik az EK 82. cikket.

A felperes továbbá kifejti, hogy az 1/2003/EK¹ tanácsi rendelet és a 773/2004/EK² bizottsági rendelet rendelkezései értelmében a Bizottság köteles lett volna gondosan vizsgálni a felperes által eléterjesztett ténybeli és jogi bizonyítékokat avégett, hogy ésszerű időn belül döntsön arról, hogy a jogsértés megállapítása céljából eljárást kezdeményez-e, vagy elutasítja a panaszt. A Bizottság azonban a panasz kézhezvételét követően nem hozott sem a jogsértést megállapító, sem a panaszt - a 773/2004 rendelet 7. cikke alapján a felperes tájékoztatása után - elutasító határozatot, sem olyan részletes indokolással ellátott határozatot, amely szerint közösségi érdek hiányában nem jár el a panasszal kapcsolatban.

Következésképpen a felperes arra hivatkozik, hogy fennáll a versenyjog prima facie megsértése, és a Bizottságnak 21 hónapnál rövidebb idő alatt kellett volna határozatot hoznia, és annak megfelelően eljárást kezdeményeznie. A Bizottság tétlenségének időtartama ennélfogva meghaladja az ésszerűség határait.

____________

¹ - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 2003. január 4., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)

² - Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet 81. o.)