2007. november 30-án benyújtott kereset - Ryanair kontra Bizottság

(T-442/07. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair Ltd (Dublin, Írország) (képviselő: E. Vahida ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság mulasztást követett el az EK-Szerződésből, és különösen az EK 232. cikkből eredő kötelezettségeit illetően, amikor nem foglalt állást a felperesnek a Bizottsághoz 2005. november 3-án, december 13-án, 2006. június 16-án és november 10-én benyújtott panaszával - amelyet 2007. augusztus 2-án felszólító levél követett - kapcsolatosan;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére, beleértve a felperesnek az eljárás során felmerült költségeit abban az esetben is, ha a kereset benyújtását követően a Bizottság intézkedéseket hoz, amelyek alapján az Elsőfokú Bíróság nem találja szükségesnek a határozathozatalt, és elfogadhatatlanként elutasítja a keresetet; és

hozzon meg minden további intézkedést, amelyet megfelelőnek tart.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetlevelével a felperes az EK 232. cikk alapján eljárást kezdeményezett, arra hivatkozva, hogy a Bizottság mulasztást követett el, amikor nem foglalt állást a felperesnek a Bizottsághoz 2005. november 3-án, december 13-án, 2006. június 16-án és november 10-én benyújtott panaszával, és az azokat 2007. augusztus 2-án követett felszólító levéllel kapcsolatban.

Fő jogalapként arra hivatkozik, hogy a Bizottság elmulasztotta a felperesnek az olasz állam által az Alitalia, az Air One és a Meridiana légitársaságoknak előnyök formájában nyújtott jogellenes állami támogatásra vonatkozó panaszai gondos és pártatlan vizsgálatát. Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem foglalt állást a felperesnek a versenyellenes megkülönböztetésre - és ennélfogva az EK 82. cikk megsértésére - vonatkozó panaszával kapcsolatban.

A felperes úgy érvel, hogy a panasza tárgyát képező intézkedések, azaz i) az Alitalia-nak nyújtott "9/11 kompenzációs" támogatás, ii) az Alitalia Servizi Fintecna-nak történő átruházása körüli kedvező feltételek, iii) azon tény, hogy az olasz állam elmulasztotta az Alitalia olasz repülőterekkel szemben fennálló tartozásai kifizetésének követelését, iv) az Alitalia által fizetendő végkielégítésekhez nyújtott állami támogatás, v) üzemanyagár-kedvezmények, vi) a repülőtéri illetékek csökkentése az olasz légiközlekedési csomópontokban, vii) több mint 100 Alitalia alkalmazott áthelyezése a Meridiana és az Air One társaságokhoz, viii) a felperes tevékenységét illetően hátrányosan megkülönböztető korlátozások a regionális repülőtereken, beleértve a Ciampino repülőteret, az olasz államnak tudhatóak be, veszteséget jelentenek számára és az érintett intézkedések némelyike kifejezetten kedvező úgy az Alitalia, mint az Air One és a Meridiana számára. A felperes szerint ezen intézkedések - teljesítve az EK 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket - állami támogatásnak minősülnek.

Másodlagosan a felperes úgy érvel, hogy azon tény miszerint az olasz repülőterek nem követelték az Alitalia tartozásainak megfizetését, illetve a repülőtéri illetékek olasz gyűjtő-elosztó csomópontokban történő csökkentése, az üzemanyagár-kedvezmények és a regionális repülőtereken a felperes tevékenységének hátrányosan megkülönböztető korlátozása a versenyjog megsértése. Ennélfogva a felperes úgy érvel, hogy abban az esetben, ha az Elsőfokú Bíróság úgy találná, hogy az Alitalia, az Air One és a Meridiana részére nyújtott előnyök közül némely nem tudható be az olasz államnak, mivel az azokat biztosító olasz repülőterek és üzemanyag-ellátók önállóan cselekedtek, ezen előnyök versenyellenes megkülönböztetésnek minősülnek, amelyek nem igazolhatóak objektív okokkal, és ekképpen megsértik az EK 82. cikket.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a repülőtéri szolgáltatások és a repülőgép-üzemanyag vásárlójaként, illetve az Alitalia, az Air One és a Meridiana versenytársaként jogos érdeke fűződik e panasz benyújtásához.

A felperes továbbá kifejti, hogy a Bizottságot eljárási kötelezettség terhelte a 659/1999/EK¹ és az 1/2003/EK² tanácsi rendeletek, valamint a 773/2004/EK³ bizottsági rendelet rendelkezései értelmében. A Bizottság azonban nem járt el a panaszok kézhezvételét követően, és nem foglalt állást a felszólító levél kézhezvételét követően sem.

Következésképpen a felperes arra hivatkozik, hogy fennáll a versenyjog prima facie megsértése, és a Bizottság a felszólító levél kézhezvétele óta tartó tétlenségének időtartama - amely a panasz tárgyától függően 9-21 hónapig tartott - ésszerűtlenül hosszú volt, és ez az EK 232. cikk értelmében mulasztásnak minősül.

____________

¹ - Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)

² - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)

³ - Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet 81. o.)