C‑108/10. sz. ügy

Ivana Scattolon

kontra

Ministero dell’Istruzione, dell’Università e della Ricerca

(a Tribunale di Venezia [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociálpolitika – 77/187/EGK irányelv – A munkavállalók jogainak fenntartása vállalkozások átruházása esetén – A »vállalkozás« és az »átruházás« fogalma – Közjogi átadó és kedvezményezett – A kedvezményezettnél hatályban lévő kollektív szerződés alkalmazása közvetlenül az áthelyezést követően – Díjazás – Az átadónál szerzett szolgálati idő figyelembevétele”

Az ítélet összefoglalása

1.        Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Vállalkozások átruházása – A munkavállalók jogainak védelme – 77/187 irányelv – Hatály – Valamely tagállam egyik hatósága által egy másik hatóságnál alkalmazásban lévő, iskolák számára kisegítő szolgáltatásokat nyújtó személyzet átvétele

(77/187 tanácsi irányelv)

2.        Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Vállalkozások átruházása – A munkavállalók jogainak védelme – 77/187 irányelv – A kedvezményezettnél hatályban lévő kollektív szerződés azonnali alkalmazása az átvett munkavállalókra – A díjazás csökkentésének tilalma – Terjedelem

(77/184 tanácsi irányelv, 3. cikk)

1.        Valamely tagállam egyik hatósága által egy másik hatóságnál alkalmazásban lévő, és iskolák számára többek között karbantartási és kisegítő adminisztratív feladatokat magában foglaló kisegítő szolgáltatásokat nyújtó személyzet átvétele a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187 irányelv hatálya alá tartozó vállalkozás‑átruházásnak minősül, ha a szóban forgó személyzet az e tagállam nemzeti joga értelmében munkavállalóként védett alkalmazottak szervezett együttese.

Ugyanis, ha igaz is az, hogy a 77/187 irányelvnek a 98/50 irányelvvel módosított változata 1. cikke (1) bekezdése, valamint a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kizárja a 77/187 irányelv hatálya alól a közigazgatás átszervezését, illetve az igazgatási feladatok közigazgatási szervek közötti átadását, azt is el kell ismerni, hogy e kifejezések csak azon esetekre vonatkoznak, amelyekben az áthelyezés a hatósági jogkör gyakorlásába tartozó tevékenységeket érint. Ha más értelmezés kerülne elfogadásra, az érintett hatóság az ilyen munkavállalókra vonatkozó valamennyi áthelyezést kivonhatná a 77/187 irányelv hatálya alól, azon puszta tényre való hivatkozással, hogy az áthelyezés a személyzet átszervezésének részét alkotja.

A 77/187 irányelvben rögzített szabályok alkalmazása az ilyen helyzetekben nem érinti a tagállamok közigazgatásuk racionalizálására irányuló jogkörét. Ezen irányelv alkalmazhatóságának csak az a hatása, hogy megakadályozza, hogy az áthelyezett munkavállalók pusztán az áthelyezés tényének okán az áthelyezést megelőzőhöz viszonyítva hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. Amint az a 77/187 irányelv 4. cikkéből is következik, ezen irányelv nem fosztja meg a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy lehetővé tegyék a munkáltatók számára, hogy a munkaviszonyokat hátrányosan módosítsák, különösen ami az elbocsátás elleni védelmet és a díjazás feltételeit illeti. Ezen irányelv csak azt tiltja, hogy e módosításokra az áthelyezéskor és annak okán kerüljön sor.

(vö. 54., 58–59., 66. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Amennyiben valamely, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187 irányelv értelmében vett átruházás az áthelyezett munkavállalók tekintetében a kedvezményezettnél hatályban lévő kollektív szerződés azonnali alkalmazhatóságát vonja maga után, és az e szerződésben előírt díjazási feltételek elsősorban a szolgálati időhöz vannak kötve, ezen irányelv 3. cikkével ellentétes az, hogy az áthelyezett munkavállalók díjazása az áthelyezést közvetlenül megelőző helyzetükhöz viszonyítva jelentősen csökkenjen azon tény okán, hogy az átadónál szerzett, a kedvezményezettnél alkalmazott munkavállalók által szerzettel egyenértékű szolgálati idejüket nem veszik figyelembe a kedvezményezettnél az induló fizetési fokozatuk meghatározásakor. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen áthelyezés során csökken‑e ily módon a díjazás.

Jóllehet a szóban forgó 3. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében előírt szabályt úgy kell érteni, hogy a kedvezményezett alkalmazhatja az áthelyezést követően a nála hatályban lévő kollektív szerződésben előírt munkafeltételeket, a díjazásra vonatkozó feltételeket is beleértve, tehát e szabály olyan mozgásteret hagy, amely a kedvezményezett és a többi szerződő fél számára lehetővé teszi, hogy az áthelyezett munkavállalók díjazását oly módon határozzák meg, hogy az megfeleljen a szóban forgó áthelyezés körülményeinek, a választott módszernek összhangban kell lennie az irányelv annak megakadályozására irányuló céljával, hogy az áthelyezett munkavállalók pusztán az átruházás tényéből adódóan kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljenek. Tehát a kedvezményezett nem élhet úgy ezzel a lehetőséggel, hogy annak célja vagy a hatása az legyen, hogy a szóban forgó munkavállalók tekintetében az áthelyezést megelőzőknél összességében hátrányosabb munkafeltételeket állapítson meg. Ha ez nem így volna, a 77/187 irányelv által követett célkitűzés megvalósítása könnyen megkérdőjeleződhetne a kollektív szerződések által szabályozott bármely ágazatban, ami sértené a szóban forgó irányelv hatékony érvényesülését.

Ezzel szemben nem lehet eredményesen hivatkozni a 77/187 irányelvre a díjazási vagy egyéb munkafeltételek javítása céljából a vállalkozások átruházása esetén. Egyébiránt a szóban forgó irányelvvel nem ellentétes az, hogy bizonyos díjazásbeli különbségek vannak az áthelyezett és az áthelyezés időpontjában már a kedvezményezettnél alkalmazott munkavállalók között. Bár e különbségek jogszerűségének vizsgálata tekintetében egyéb jogi eszközök és elvek is relevánsak lehetnek, a hivatkozott irányelv csak annak elkerülésére irányul, hogy a munkavállalók valamely más munkáltatóhoz történő áthelyezésük puszta ténye okán a korábbinál hátrányosabb helyzetbe kerüljenek.

(vö. 74–77., 83. pont és a rendelkező rész 2. pontja)