T‑268/21. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
Ryanair DAC
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (tizedik tanács), 2023. május 24.
„Állami támogatások – Az olasz légi közlekedési piac – Az olasz hatóságok által kibocsátott engedéllyel rendelkező légitársaságok kártalanítási rendszere – Kifogást nem emelő határozat – Rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás – Indokolási kötelezettség”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül megállapító bizottsági határozat – Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek keresete – Az érintettek eljárási jogainak védelme iránti kereset – Elfogadhatóság
(EUMSZ 108. cikk, (2) és (3) bekezdés, és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, h) pont)
(lásd: 10–15. pont)
2. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat – A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről szóló határozat – Azon érvek rövid összefoglalása, amelyek a Bizottságot az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatos komoly nehézségek hiányának megállapítására vezették – Hiány – Elégtelen indokolás
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)
(lásd: 20–38. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék megsemmisíti az Olaszország által a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben az olasz légitársaságoknak nyújtott támogatásokból álló támogatási intézkedést jóváhagyó bizottsági határozatot
A Bizottság nem indokolta meg azon megállapítását, amely szerint a szóban forgó intézkedés nem ellentétes az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő egyéb uniós jogi rendelkezésekkel
2020 októberében az Olasz Köztársaság támogatási intézkedést jelentett be az Európai Bizottságnak, amely olyan támogatásokból állt, amelyeket egy 130 millió euró összegű kártalanítási alap révén egyes, olasz engedéllyel rendelkező légitársaságoknak nyújtottak (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés). Ezen intézkedés célja az volt, hogy orvosolja a támogatásra jogosult légitársaságok által a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben hozott utazási korlátozások és egyéb korlátozó intézkedések miatt elszenvedett károkat.
A szóban forgó intézkedés által előírt egyik támogathatósági feltételnek megfelelően a légitársaságoknak ahhoz, hogy részesülhessenek ezen intézkedés előnyeiből, az olaszországi bázishellyel rendelkező munkavállalóikra, valamint a tevékenységeikben közreműködő harmadik fél vállalkozások munkavállalóira olyan díjazást kellett alkalmazniuk, amely a nemzeti szinten legreprezentatívabbnak tekintett munkáltatói szervezetek és szakszervezetek által kötött, a légi közlekedési ágazatra alkalmazandó nemzeti kollektív szerződésben rögzített minimálbérrel megegyezik vagy azt meghaladja (a továbbiakban: minimális díjazás követelménye).
A Bizottság, anélkül hogy megindította volna az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, úgy határozott, hogy nem emel kifogást a szóban forgó intézkedéssel szemben, mivel az összeegyeztethető a belső piaccal.(1)
A Ryanair légitársaság által benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Törvényszék e határozatot az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértése miatt megsemmisíti.
A Törvényszék álláspontja
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bejelentett támogatás vonatkozásában a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről szóló határozatnak tartalmaznia kell azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során. Bár e tekintetben elegendő egy tömör indokolás, világosan és egyértelműen ki kell fejteni azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn ilyen nehézségek.
Márpedig a Törvényszék úgy véli, hogy a jelen ügyben nem ez a helyzet.
Egyrészt rámutat, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság egyszerre állította, hogy a minimális díjazás követelménye elválaszthatatlanul kapcsolódott a szóban forgó intézkedéshez, és hogy e követelmény nem tartozott szervesen az említett intézkedés céljához, anélkül azonban, hogy világosan és egyértelműen kitűnne az az érvelés, amely őt e kettős állításhoz vezette.
Másrészt a Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozat azon megállapítása, amely szerint a minimális díjazás követelménye nem ellentétes az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikken kívül „az uniós jog egyéb rendelkezéseivel”, szintén sérti az indokolási kötelezettséget.
E tekintetben megjegyzi, hogy az uniós jognak az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikken kívüli egyetlen olyan rendelkezése, amelyre tekintettel a Bizottság ezt a követelményt megvizsgálta, a „Róma I” rendelet(2) 8. cikke, amely az egyéni munkaszerződésekkel kapcsolatos különös kollíziós szabályokat fogalmazza meg. Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozatban nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek alapján megállapítható, hogy az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikken kívül e cikk az egyetlen olyan releváns rendelkezés, amelyre tekintettel meg kellett vizsgálnia a minimális díjazás követelményének az uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Következésképpen a Bizottság nem fejtette ki világosan és átláthatóan azokat az indokokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy az említett követelmény nem minősül „az uniós jog egyéb rendelkezései” megsértésének.
Az indokolás e hiányát mutatja az a tény, hogy a minimális díjazás követelményének vizsgálata során a Bizottság figyelembe vette a diszkont légitársaságok olasz szövetségének panaszát, amely a szóban forgó intézkedésben foglalthoz hasonló minimális díjazási követelményt tartalmazó olasz szabályozásnak az EUMSZ 56. cikk értelmében vett szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét vitatta. Ezen összefüggésre tekintettel a Bizottságnak a fortiori állást kellett volna foglalnia az EUMSZ 56. cikk relevanciájáról a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata céljából.
A fentiekre tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk alapján fennálló indokolási kötelezettségét, következésképpen pedig megsemmisíti a megtámadott határozatot.