Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE
2024. április 11.(*)
„Fellebbezés – Ideiglenes intézkedés – Verseny – Összefonódások – Médiapiac – Információkérés – Személyes adatok – Sürgősség – Bűncselekmény elkövetése”
A C‑89/24. P. (R.) sz. ügyben,
a Lagardère SA (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: G. Aubron, C. Bocket és D. Théophile ügyvédek)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2024. február 2‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: P. Caro de Sousa, B. Cullen és D. Viros, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,
M. Szpunar főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésével a Lagardère SA az Európai Unió Törvényszékének elnöke által 2024. január 19‑én hozott Lagardère kontra Bizottság végzés (T‑1119/23 R, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2024:16) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék elutasította egyrészt a 2023. október 27‑i C(2023) 7464 final bizottsági határozattal módosított, a 39/2004/EK tanácsi rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (M.11184. – Vivendi/Lagardère ügy) 2023. szeptember 19‑én hozott C(2023) 6429 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtásának felfüggesztésére irányuló, másrészt pedig arra irányuló kérelmét, hogy elővigyázatossági intézkedésként kötelezzék arra, hogy őrizze meg a vitatott határozat által érintett személyek összes olyan dokumentumát, amely a Bizottság vizsgálatát érintheti.
A jogvita előzményei
2 A jogvita előzményeit a megtámadott végzés 2–8. pontja ismerteti. A jelen eljárás céljából ezek a következőképpen foglalhatók össze.
3 2022. október 24‑én a Vivendi SE a Lagardère feletti kizárólagos irányítás megszerzésében álló összefonódást jelentett be a Bizottságnak. 2023. június 9‑én a Bizottság engedélyezte ezt az összefonódást, azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják a Vivendi által vállalt kötelezettségeket.
4 2023. július 25‑én a Bizottság arról tájékoztatta a Vivendit, hogy hivatalos vizsgálatot indít az összefonódás potenciális idő előtti megvalósítása tekintetében. Ezen eljárás keretében a Bizottság a 2023. szeptember 19‑i C(2023) 6429 final határozattal információkérést intézett a Lagardère‑hez, amelynek határideje 2023. október 27‑én járt le. A 2023. október 27‑i C(2023) 7464 final határozattal ezen intézmény 2023. december 1‑jéig meghosszabbította ezt a határidőt.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés
5 A Törvényszék Hivatalához 2023. november 27‑én benyújtott keresetlevelével a Lagardère a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.
6 A Törvényszék Hivatalához 2023. november 28‑án benyújtott külön beadványában a Lagardère ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amely egyrészt e határozat végrehajtásának felfüggesztésére, másrészt elővigyázatosságból arra irányult, hogy kötelezzék a Lagardère‑t arra, hogy őrizze meg az említett határozat által érintett személyek összes olyan dokumentumát, amely a Bizottság vizsgálatát érintheti.
7 A Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (2) bekezdése alapján meghozott, 2023. november 29‑i T‑1119/23 R Lagardère kontra Bizottság végzésében a Törvényszék elnöke elrendelte a vitatott határozat végrehajtásának a T‑1119/23. R. sz. ügyet befejező végzés meghozataláig történő felfüggesztését, a Lagardère azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy folytassa az információk gyűjtését, és elektronikus adathordozón őrizze meg az e határozattal érintett valamennyi olyan dokumentumot, amely a Bizottság vizsgálatát érintheti.
8 A megtámadott végzésben a Törvényszék elnöke elutasította a jelen végzés 6. pontjában említett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy a Lagardère nem bizonyította, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesült, és visszavonta a 2023. november 29‑i végzését (T‑1119/23 R).
9 Először is, a megtámadott végzés 29. pontjában a Törvényszék elnöke megállapította, hogy annak kockázata, hogy a Lagardère‑t kényszerítő bírság vagy bírság megfizetésére kötelezik, hipotetikus jellegű volt az eljárás azon szakaszában, amelyben e végzést meg kellett hozni.
10 Másodszor, az említett végzés 39. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Lagardère munkavállalói és vezető tisztségviselői magánélete megsértésének kockázatából eredő állítólagos kárra alapított érvet is el kell utasítani. E tekintetben ugyanezen végzés 40–42. pontjában többek között úgy ítélte meg, hogy a Lagardère nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy ki van téve annak a kockázatnak, hogy vele szemben büntetőjogi szankciókat szabnak ki.
A fellebbezési eljárásban részt vevő felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
11 A Lagardère azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;
– állapítsa meg, hogy a Lagardère által a T‑1119/23. R. sz. ügyben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgős jellegű;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé az ezt meghaladó részében, vagy ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy elegendő információval rendelkezik, hozzon jogerős határozatot az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről;
– függessze fel a Lagardère‑rel szemben a 2024. január 24‑i C(2024) 572 final bizottsági határozattal módosított vitatott határozatban előírt azon kötelezettséget, hogy gyűjtse össze és közölje a bizottsággal a Lagardère egyes munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek magán vagy személyes e‑mail‑fiókjában, valamint magán vagy személyes mobileszközein található dokumentumokat mindaddig, amíg a Törvényszék elnöke újból határozatot nem hoz a T‑1119/23. R. sz. ügyben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, vagy ennek hiányában addig, amíg a Törvényszék nem határoz a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetről, és
– a Bizottságot kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.
12 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a Lagardère‑t kötelezze a költségek viselésére.
13 A Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdése alapján hozott, 2024. február 6‑i Lagardère kontra Bizottság végzésben (C‑89/24 P(R)–R, EU:C:2024:120) a Bíróság elnökhelyettese elrendelte a Lagardère‑rel szemben a vitatott határozatban előírt azon kötelezettség felfüggesztését, hogy a C‑89/24. P. (R.)‑R. sz. ügyben indított ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező és a jelen fellebbezést elbíráló végzés közül a korábban meghozandó végzés elfogadásáig összegyűjtse és közölje a Bizottsággal a Lagardère egyes munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek magán vagy személyes e‑mail‑fiókjában, valamint magán vagy személyes mobileszközein található dokumentumokat, a Lagardère azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy megtegyen minden szükséges intézkedést ezen iratok megőrzése érdekében.
A fellebbezésről
14 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Lagardère három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a magánélet és a levéltitok tiszteletben tartásához való jog megsértésén, a második az állítólagos kár értékelése során elkövetett nyilvánvaló hibán, a harmadik pedig a védelemhez való jog megsértésén alapul.
Az első jogalap első részéről
Érvelés
15 Első jogalapjának első részében a Lagardère arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnöke elferdítette az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, amikor a megtámadott végzés 40. pontjában úgy ítélte meg, hogy e kérelem különösen hiányos.
16 Téves ugyanis a Törvényszék elnökének e pontban szereplő azon állítása, amely szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem nem tartalmazott sem a büntethetőséget rögzítő rendelkezésre való utalást, sem pedig a kiszabandó büntetésre vonatkozó tájékoztatásokat. A releváns francia jogszabály‑szövegek ugyanis tökéletesen egyértelműen szerepelnek e kérelem 35. és 38. pontjában. Ezenkívül a Lagardère az említett kérelem mellékleteként benyújtott egy a magánélet védelmének területére szakosodott ügyvéddel való konzultációt az új technológiákkal kapcsolatban, amelyben szerepeltek e rendelkezések.
17 Következésképpen a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 41. pontjában megalapozatlanul állapította meg, hogy a Lagardère által hivatkozott kár nincs kellően alátámasztva.
18 A Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy az első jogalap teljes egészében hatástalan. E jogalap ugyanis valójában azt rója fel a Törvényszék elnökének, hogy nem vizsgálta meg a fumus boni iurisra vonatkozó feltételt, holott lehetősége volt arra, hogy annak megállapítására szorítkozzon, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel nem teljesült.
19 A Bizottság másodlagosan arra hivatkozik, hogy az első jogalap első része nem megalapozott. E tekintetben rámutat, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek a sürgősségre vonatkozó érvelése nem tartalmaz tájékoztatást sem a Lagardère által hivatkozott büntethetőséget rögzítő rendelkezésre, sem az állítólagosan vele szemben kiszabható büntetésre vonatkozóan.
Értékelés
20 Elöljáróban, mivel az első jogalap első része közvetlenül a megtámadott végzés 40. és 41. pontjában szereplő, a sürgősségre vonatkozó feltételre vonatkozó megfontolásokat kifogásolja, e rész nem tekinthető úgy, mint amely azon a kifogáson alapul, hogy a Törvényszék elnöke tévesen mulasztott el a fumus boni iurisra vonatkozó feltételről határozni.
21 Ebből következik, hogy a Bizottság azon érvelését, amely szerint az első jogalap teljes egészében hatástalan, el kell utasítani, és ezért meg kell vizsgálni e jogalap első részének megalapozottságát.
22 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a megtámadott végzés 40. pontjában a Törvényszék elnöke azt állította, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem „különösen hiányos” a Lagardère tekintetében felmerülő büntetőjogi szankciók kockázatát illetően, mivel e kérelem „rögzítette az ilyen szankciók lehetőségét, anélkül hogy utalt volna a büntethetőséget rögzítő rendelkezésre, és anélkül, hogy tájékoztatást tartalmazott volna a kiszabandó büntetésre nézve”. E végzés 41. pontjában a Törvényszék elnöke ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Lagardère által hivatkozott kár nincs kellően alátámasztva.
23 Ugyanakkor látható, hogy – amint arra a Lagardère hivatkozik – az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének több eleme is tájékoztatást tartalmaz a francia jog azon rendelkezéseit illetően, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy büntetőjogi felelőssége megállapítható lenne, ha megfelelne a vitatott határozatnak, valamint az ilyen esetben kiszabandó büntetéseket illetően.
24 Így először is, a Lagardère az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének 35. pontjában kifejtette, hogy a levéltitok megsértése a francia büntető törvénykönyv 226‑1. cikke alapján büntetőjogilag büntetendő. Ezenkívül idézte e rendelkezés szövegét, és kiemelte, hogy annak megsértése esetén a kiszabandó büntetés egy év szabadságvesztés és 45 000 euró pénzbüntetés.
25 Ezt követően e kérelem 38. pontjában a Lagardère több más francia büntetőjogi rendelkezést is említett, amelyek szerinte alkalmazhatók rá, nevezetesen a francia büntető törvénykönyv L. 223‑6. és R. 226‑1‑4. cikkét, anélkül azonban, hogy azok szövegét kifejezetten idézte volna.
26 Végül az említett kérelem 75. pontjában a Lagardère a magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértése fennállásának bizonyítása érdekében az ügyvéddel való konzultációra hivatkozott, amelyet ugyanezen kérelem mellékleteként csatol. E konzultáció tartalmazza többek között a francia büntető törvénykönyv 226‑1. és 226‑15. cikkének szövegét és hatályát.
27 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Törvényszék elnöke elferdítette e kérelmet, amikor a megtámadott végzés 40. pontjában elfogadta a Bizottság azon érvelését, amely szerint a Lagardère ideiglenes intézkedés iránti kérelme „különösen hiányos” volt, mivel büntetőjogi szankciók kockázatának fennállását rögzítette, „anélkül hogy utalt volna a büntethetőséget rögzítő rendelkezésre, és anélkül, hogy tájékoztatást tartalmazott volna a kiszabandó büntetésre nézve”.
28 Ezt az értékelést nem kérdőjelezheti meg az a Bizottság által hangsúlyozott körülmény, hogy a francia jog releváns szabályaira vonatkozó, a jelen végzés 24–26. pontjában említett tájékoztatások nem az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek a sürgősségre vonatkozó feltételre vonatkozó részében, hanem a fumus boni iuris feltételére vonatkozó részben szerepelnek.
29 Egyrészt magából a Törvényszék elnöke által a megtámadott végzés 40. pontjában használt kifejezésekből kitűnik, hogy a Törvényszék elnöke nem a Lagardère sürgősségre vonatkozó feltételre vonatkozó érvelésének, hanem az „ideiglenes intézkedés iránti kérelem” egészének „hiányos” jellegét állapította meg.
30 Másrészt, tekintettel különösen az ideiglenes intézkedés iránti eljárást jellemző gyorsaságra és a Törvényszék elé terjesztett eljárási iratok terjedelmére vonatkozó követelményekre, nem követelhető meg az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kérelmezőjétől, hogy kérelmének a sürgősségre vonatkozó feltételre vonatkozó részében következetesen megismételje az olyan ténybeli vagy jogi elemekre vonatkozó fejtegetéseket, amelyeket e kérelem másik részében már előterjesztett, és amelyek relevánsak az ideiglenes intézkedések elrendelésére vonatkozó két vagy több feltétel értékelése szempontjából.
31 Következésképpen az első jogalap első részének helyt kell adni.
32 Mindemellett a keresetlevélnek a megtámadott végzés 40. pontjában található elferdítésére vonatkozó megállapítás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy annak hatályon kívül helyezését eredményezze. A Törvényszék elnöke ugyanis e végzés 42. pontjában a teljesség kedvéért kifejtett egy másik indokot is, amely a Lagardère francia büntetőtörvény lehetséges alkalmazásával kapcsolatos érvelésének elutasítását hivatott igazolni.
33 Mivel ezt az indokot a második jogalap első része vitatja, e részt kell megvizsgálni.
A második jogalap első részéről
Érvelés
34 Második jogalapjának első részében a Lagardère arra hivatkozik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében egyértelműen kifejtette, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesült, mivel a vitatott határozat arra kötelezi őt, hogy olyan vizsgálati cselekményeket végezzen, amelyek a francia jog alapján büntetőjogi minősítést kaphatnak.
35 Így a Lagardère által hivatkozott sürgősség elsősorban abból ered, hogy a vitatott határozat végrehajtása olyan bűncselekmény elkövetéséhez vezetne, amely miatt másodsorban büntetőjogi szankciókkal szembesülhetne. Egy ilyen bűncselekmény elkövetése önmagában kárt okozna a Lagardère‑nek. A Törvényszék elnöke tehát tévesen vélte úgy, hogy a Lagardère által hivatkozott kár hipotetikus jellegű.
36 A Bizottság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a francia büntetőtörvény alkalmazásához kapcsolódó kár kellően biztos jellege a jelen ügyben nem fogadható el, mivel a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 40. és 41. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem kellően alátámasztott annak kockázata, hogy a Lagardère büntetőjogi szankciókkal sújtható.
37 A Bizottság másodlagosan rámutat, hogy a Törvényszék elnöke megalapozottan végezte el az e végzés 42. pontjában szereplő értékelést, mivel a büntetőeljárás célja mind a bűncselekmény fennállásának, mind az ilyen jogsértés szankcionálásának megállapítása, és hogy a bűncselekmény fennállása ily módon hipotetikus jellegű volt az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való határozathozatal időpontjában.
38 Harmadlagosan a Bizottság előadja, hogy a Lagardère nem bizonyítja a vitatott határozat végrehajtásának semmilyen jogi lehetetlenségét, mivel a munkáltató nem köteles beszerezni a munkavállalói hozzájárulását ahhoz, hogy a Bizottság határozata alapján személyes adatokat gyűjtsön.
Értékelés
39 Előzetesen meg kell állapítani, hogy mivel az első jogalap első részének vizsgálatából kitűnik, hogy a megtámadott végzés 40. és 41. pontja az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elferdítésén alapul, az e pontokban kifejtett értékelésekre nem lehet eredményesen hivatkozni a második jogalap első része elutasításának igazolása érdekében.
40 A megtámadott végzés 42. pontjában a Törvényszék elnöke úgy ítélte meg, hogy a Lagardère által hivatkozott kockázat hipotetikus jellegű. Megállapította, hogy a büntetőjogi szankciók kiszabása szükségszerűen olyan aktusok összességén alapul, amelyeket többek között az illetékes nemzeti bűnüldöző hatóságok vagy az esetlegesen büntetőjogi minősítést igénylő cselekmények potenciális sértettjei kötelesek meghozni. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás e szakaszában legalábbis korai volt azt állítani, hogy a vitatott határozat végrehajtása minden valószínűség szerint azzal a kockázattal járna, hogy a Lagardère‑rel szemben ilyen szankciót alkalmaznak.
41 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a Lagardère hivatkozik – az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében előadott érvelés többek között annak bizonyítására irányult, hogy a vitatott határozat azzal, hogy kötelezővé teszi számára, hogy megszegje jogi kötelezettségeit, súlyos kárt okozott neki, valamint képviselőinek, „beleértve a büntetőjogi szankciókat és a szabadságvesztést is”. E kérelem 148. pontja azt is pontosította, hogy a hivatkozott kár helyrehozhatatlan, „mivel a [szóban forgó] jogszabályi rendelkezések megsértése véglegesen és helyrehozhatatlanul súlyos”.
42 Következésképpen egyrészt meg kell állapítani, hogy a Lagardère által hivatkozott kár nem csupán a büntetőjogi szankciók esetleges kiszabásából, hanem magából a bűncselekmények elkövetésére való kötelezésből is eredt.
43 Márpedig a megtámadott végzés 42. pontja kizárólag a büntetőjogi szankció kiszabásának kockázatára vonatkozik, tehát nem tartalmaz választ a Lagardère érvelésére annyiban, amennyiben az a bűncselekmények elkövetésére való kötelezésből eredő káron alapul.
44 Másrészt, ami a büntetőjogi szankció kiszabásának kockázatát illeti, mind a Lagardère ideiglenes intézkedés iránti kérelméből, mind érvelésének a megtámadott végzés 21. pontjában szereplő összefoglalásából kitűnik, hogy – amint arra e társaság a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozik – azzal az állítással kívánta bizonyítani e kockázat fennállását, hogy a vitatott határozatnak való megfelelés érdekében szükségképpen olyan bűncselekmények elkövetésére kényszerülne, amelyek igazolhatják az ilyen szankció kiszabását.
45 Ebből következik, hogy a vitatott határozat alkalmazása és a Lagardère által hivatkozott büntetőjogi szankciók lehetséges kiszabása közötti kapcsolat nem abból eredt, hogy e határozat alapján ilyen szankciók kiszabhatók vele szemben, hanem abból az állítólagos körülményből, hogy a Bizottságnak az említett határozatban foglalt információkérésére való válaszadás érdekében a Lagardère‑nek szükségszerűen büntetőjogi felelősséget kellett viselnie az alkalmazandó büntető jogszabály megsértése miatt.
46 Márpedig a Lagardère büntetőjogi felelősségének megalapozására alkalmas cselekmények elkövetése kizárólag a Lagardère magatartásától függ, nem pedig az ellene folytatott büntetőeljárás megindításától vagy azt követő kimenetelétől.
47 Következésképpen, mivel a Törvényszék elnöke nem utasította el a jelen végzés 44. pontjában kifejtett állítást, nem zárhatta ki annak kockázatát, hogy a Lagardère ténylegesen bűncselekmények elkövetésére kényszerül a vitatott határozatnak való megfelelés érdekében azon tény alapján, hogy a büntetőeljárás megindítása vagy lezárása a bűnüldöző hatóságok vagy a potenciális sértettek későbbi eljárási cselekményeitől függött.
48 Ebben az összefüggésben, mivel az ilyen jogsértések elkövetése utólag igazolhatja a Lagardère‑rel szembeni büntetőeljárás megindítását, valamint büntetőjogi szankció kiszabását, és mivel a vitatott határozat joghatásainak olyan időpontban történő esetleges felfüggesztése, amikor az ilyen eljárások megindulnak, már nem lenne alkalmas arra, hogy elkerüljék az ilyen szankciók kiszabását, az ilyen felfüggesztésre irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelem ezen időpontban történő benyújtásának már szükségszerűen nem lenne értelme.
49 Ebből következik, hogy a Törvényszék elnöke tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 42. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Lagardère idő előtt hivatkozott arra, hogy a vitatott határozat végrehajtása esetén fennáll a büntetőjogi szankciók kockázata.
50 A Bizottság által harmadlagosan felhozott érvelés nem alkalmas ezen értékelés megkérdőjelezésére. Ez az érvelés ugyanis lényegében azon az állításon alapul, amely szerint a Lagardère által a vitatott határozatnak való megfelelés érdekében teendő cselekmények nem összeegyeztethetetlenek az alkalmazandó joggal, amely állítást a Törvényszék elnöke a 42. pontban nem fogadta el.
51 Következésképpen a második jogalap első részének helyt kell adni.
52 A megtámadott végzés 40–42. pontjában elkövetett hibákból következik, hogy e végzés nem tartalmaz olyan indokot, amely alátámaszthatná a Lagardère azon érvelésének elutasítását, amely a francia büntető jogszabály alkalmazásával összefüggő kár elszenvedésének kockázatára vonatkozik.
53 Mivel az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy a Lagardère nem bizonyította, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesült, e hibákból az következik, hogy a megtámadott végzés rendelkező része megalapozatlan.
54 Ebből következik, hogy a megtámadott végzést teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni az első és a második jogalap többi részét, valamint a harmadik jogalapot.
A Törvényszékhez benyújtott, ideiglenes intézkedés iránti kérelemről
55 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez. E rendelkezés az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján benyújtott fellebbezésekre is alkalmazandó (a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 24‑i Puigdemont i Casamajó és társai kontra Parlament és Spanyolország végzése, C‑629/21 P(R), EU:C:2022:413, 172. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már a keresetről való érdemi döntéshozatal előtt elrendeljék, és azok már ekkor kifejtsék hatásaikat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 24‑i Puigdemont i Casamajó és társai kontra Parlament és Spanyolország végzése, C‑629/21 P(R), EU:C:2022:413, 175. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Az említett feltételek vizsgálata keretében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy sajátosságaira tekintettel szabadon meghatározhatja e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, mivel az uniós jog egyetlen szabálya sem ír elő számára előre meghatározott elemzési módot az ideiglenes határozathozatal szükségességének értékeléséhez (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. július 16‑i Symrise kontra ECHA végzése, C‑282/21 P(R), EU:C:2021:631, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 A jelen esetben a Törvényszék elnöke által már elvégzett értékelésekre és a felek közötti írásbeli eljárásra tekintettel a Bíróság elnökhelyettese elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy a jelen ügyben véglegesen határozzon a sürgősségre vonatkozó feltételről.
Érvelés
59 A sürgősségre vonatkozó feltétel teljesülésének bizonyítása érdekében a Lagardère több különböző kárra hivatkozik.
60 Ami az arra a tényre alapított érvelést illeti, hogy a vitatott határozat arra kötelezte a Lagardère‑t, hogy sértse meg munkavállalói és vezető tisztségviselői alapvető jogait, amely érvelést elsőként kell megvizsgálni, a Lagardère azt állítja, hogy e határozat végrehajtása ahhoz vezetne, hogy nem tartja be az e személyekkel szemben fennálló jogi kötelezettségeit.
61 Egyrészt a Lagardère köteles olyan dokumentumokat felkutatni, amelyekhez nem jogosult hozzáférni, majd azokat közölni a Bizottsággal, még akkor is, ha azok az érintett személyek magánéletére vonatkoznak. Fennáll tehát a kockázata annak, hogy súlyos kárt szenvedne el, mivel jogi kötelezettségeinek megszegésére kényszerülne, és ily módon – ugyanazon a címen, mint a képviselőit – büntetőjogi szankcióknak, pénzbüntetésnek és szabadságvesztésnek tenné ki magát. Az ilyen kár helyrehozhatatlan, mivel a szóban forgó jogszabályi kötelezettségek megsértése véglegesen és helyrehozhatatlanul súlyos.
62 Másrészt a vitatott határozat arra kötelezi a Lagardère‑t, hogy figyelmen kívül hagyja a számára dolgozó újságírók forrásainak titkosságát, ami az újságírók által indított kereseteknek tenné ki a Lagardère‑t.
63 E tekintetben a Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben nem bizonyított a büntetőjogi szankciók kiszabásának kockázata. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem ily módon különösen hiányos, mivel a büntetőjogi szankciók lehetőségéről anélkül tesz említést, hogy utalna a büntethetőséget rögzítő rendelkezésre, és anélkül, hogy tájékoztatást tartalmazna a kiszabandó büntetésre nézve. Ezenkívül e kockázat hipotetikus, mivel a büntetőjogi szankciók kiszabása szükségszerűen a bűnüldöző hatóságok vagy a potenciális sértettek által meghozandó aktusokon alapul. Végeredményben a Lagardère a vitatott határozatnak való megfelelés érdekében nem köteles beszerezni munkavállalóinak vagy vezető tisztségviselőinek hozzájárulását.
64 Másodszor elkerülhetetlen, hogy a Bizottság a vizsgálata megfelelő lefolytatása érdekében személyes adatokat kezeljen. Az a puszta tény, hogy ellenőrzi az ilyen adatok relevanciáját, önmagában nem okozhat súlyos és helyrehozhatatlan kárt, míg a Lagardère nem hivatkozik a legintimebb szférába tartozó érzékeny adatok hozzáférhetővé tételének kockázatára. Mindenesetre a Lagardère feladata e kockázat fennállásának bizonyítása. Ráadásul a Bizottság e tekintetben különös eljárási garanciákat írt elő.
Értékelés
65 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedés célja a későbbi végleges határozat teljes érvényesülésének biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy a Bíróság által nyújtott jogvédelemben hézag keletkezzen. E cél elérése érdekében kell a sürgősséget annak alapján megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e annak elkerüléséhez, hogy az ideiglenes védelmet kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen. Ezt a felet terheli annak bizonyítása, hogy az érdemi eljárás befejezését nem tudná kivárni anélkül, hogy ilyen jellegű kár ne érné. Igaz ugyan, hogy e kár fennállásának bizonyításához nem szükséges megkövetelni, hogy annak felmerülését és azonnali bekövetkezését teljes bizonyossággal alátámasszák, és elegendő, ha az említett kár kellő valószínűséggel előre látható, ugyanakkor az ideiglenes intézkedés elrendelését kérelmező fél köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyek megalapozzák az ilyen kár előreláthatóságát (a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 24‑i Puigdemont i Casamajó és társai kontra Parlament és Spanyolország végzése, C‑629/21 P(R), EU:C:2022:413, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 Annak vizsgálata érdekében, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e, meg kell vizsgálni azt az állítást, amely szerint a Lagardère súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet amiatt, hogy a vitatott határozatnak való megfelelés érdekében bűncselekmények elkövetésére kényszerül.
67 Bár a Bizottság azt állítja, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem hiányos a francia jog azon szabályainak tartalmát illetően, amelyekre a Lagardère e tekintetben hivatkozni kíván, a jelen végzés 23–30. pontjából következik, hogy ezt az érvet el kell utasítani.
68 Ami e szabályok tartalmát illeti, különösen ezen ideiglenes intézkedés iránti kérelemből – amelynek tartalmát a Bizottság e tekintetben nem vonja kétségbe – kitűnik, hogy a francia jog előírja, hogy szabadságvesztés‑büntetéssel és pénzbüntetéssel sújtható, ha más magánéletét megsértik, ha a megszólaló hozzájárulása nélkül továbbítják a magánjellegű beszélgetéseket, vagy ha az elektronikus úton küldött, továbbított vagy kapott leveleket rosszhiszeműen hozzáférhetővé teszik.
69 Márpedig a vitatott határozat többek között arra kötelezi a Lagardère‑t, hogy gyűjtsön minden, több természetes személy között több éven keresztül különböző kommunikációs eszköz útján folytatott kommunikációt, valamint más természetes személyek közötti bizonyos kommunikációkat, majd továbbítsa az összegyűjtött elemeket a Bizottságnak.
70 Nem vitatott, hogy e határozat 2. pontjának megfelelően e kötelezettség kiterjed többek között az érintett munkavállalók és vezető tisztségviselők magán vagy személyes e‑mail‑fiókja és magán vagy személyes mobileszköze útján történő kommunikációkra, amennyiben ezeket az e‑mail‑fiókokat és eszközöket legalább egyszer szakmai kommunikációra használták.
71 E körülmények között nem vitatott, hogy a vitatott határozat teljes körű végrehajtása érdekében a Lagardère‑nek, amely nem hatóság, nagymértékben hozzá kell férnie egyes munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek kommunikációihoz, holott a francia jog nem biztosít számára kifejezetten ilyen jogkört, és azt állítja – anélkül, hogy ezt érdemben vitatnák –, hogy nem tudta beszerezni az érintett személyek hozzájárulását.
72 Következésképpen a Lagardère által hivatkozott büntetőjogi rendelkezések szövegére és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében, valamint annak mellékleteiben szereplő, a francia jogra vonatkozó információkra tekintettel, amelyeket a Bizottság közvetlenül nem vitat, az az állítás, amely szerint a Lagardère által a vitatott határozatnak való megfelelés érdekében tanúsítandó magatartás a francia jogban bűncselekménynek minősülhet, a jelen végzés 65. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt valószínűségi fokot mutatja.
73 Bár a priori valóban nem zárható ki teljes mértékben, hogy a Lagardère egészben vagy részben mentesülhet a büntetőjogi felelőssége alól a vitatott határozatból eredő kötelezettségeire vagy kényszerre hivatkozva, olyan kérdésről van szó, amely alapvetően a francia jog hatálya alá tartozik, és amelyről a felek semmilyen információt nem szolgáltattak az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára.
74 Közelebbről, noha a Bizottság azt állítja, hogy a Lagardère nem köteles beszerezni munkavállalóinak vagy vezető tisztségviselőinek hozzájárulását annak érdekében, hogy összegyűjtse és ezt követően továbbítsa ezen intézménynek a vitatott határozatban említett dokumentumokat, meg kell állapítani, hogy az említett intézmény az alkalmazandó jogszabályok vagy az illetékes nemzeti hatóságok múltbeli gyakorlata alapján nem bizonyítja, hogy a Lagardère mentesülhetne a büntetőjogi felelősség alól azáltal, hogy az e határozatban szereplő valamennyi dokumentumot összegyűjti és átadja ugyanezen intézménynek, anélkül hogy az érintett személyek erre előzetesen engedélyt adtak volna.
75 A fentiekből következik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró elé terjesztett információkra tekintettel úgy kell tekinteni, hogy a Lagardère a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a vitatott határozat végrehajtása érdekében olyan magatartás tanúsítására kényszerülne, amely valószínűleg igazolhatná büntetőjogi felelősségének megállapítását, és következésképpen büntetőjogi szankcióknak lenne kitéve.
76 Márpedig a jelen végzés 44–49. pontjában kifejtett okokból az a körülmény, hogy az ilyen szankciók meghozatala azt feltételezi, hogy az illetékes hatóságok vagy a potenciális sértettek eljárási cselekményeket végeznek, nem teszi lehetővé a Lagardère által hivatkozott kockázat kizárását.
77 A Lagardère által ily módon elszenvedhető kárt súlyosnak kell tekinteni, tekintettel többek között a büntetőjogi felelősség megállapításának megbélyegző jellegére, valamint a társaság vezető tisztségviselőihez és munkavállalóihoz fűződő bizalmi viszony megszakadására, amelyet az e személyek ellen elkövetett bűncselekmények okozhatnak.
78 Az ilyen nem vagyoni kár ezenkívül helyrehozhatatlan, mivel a vitatott határozat esetleges megsemmisítése nem tette lehetővé sem azt, hogy a Lagardère mentesüljön büntetőjogi felelőssége alól, sem pedig azt, hogy meg lehessen kérdőjelezni a Lagardère‑rel szemben a bűncselekmények elkövetése folytán rögzült értékítéletet.
79 A sürgősségre vonatkozó feltételt tehát a jelen ügyben teljesítettnek kell tekinteni.
80 Egyebekben, mivel a Törvényszék elnöke tévesen állapította meg, hogy e feltétel nem teljesült, anélkül hogy megvizsgálta volna a fumus boni iurisra vonatkozó feltételt, amelynek vizsgálata mind ténybeli, mind jogi értékelést feltételez, az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy e feltételről határozzon, és hogy adott esetben elvégezze a fennálló érdekek mérlegelését.
A 2024. január 24‑i C(2024) 572 final bizottsági határozattal módosított vitatott határozat felfüggesztése iránti kérelemről
81 A fellebbezésből nem tűnik ki egyértelműen, hogy a 2024. január 24‑i C(2024) 572 final bizottsági határozattal módosított vitatott határozatnak a Törvényszék elnöke által a T‑1119/23. R. sz. ügyben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való újbóli határozathozataláig, vagy ennek hiányában addig az időpontig történő felfüggesztése iránti kérelmet, amíg a Törvényszék a T‑1119/23. sz. ügyben határozatot nem hoz a keresetről (a továbbiakban: kiegészítő kérelem), úgy kell‑e értelmezni, hogy az egybeesik a T‑1119/23. R. sz. ügyben előterjesztett kérelmeknek való helytadás iránti kérelemmel, vagy külön kérelmet képez.
82 Amennyiben a kiegészítő kérelmet úgy kell értelmezni, hogy az egybeesik a T‑1119/23. R. sz. ügyben előterjesztett kérelmeknek való helyt adás iránti kérelemmel, meg kell állapítani, hogy e kérelemről a jelen végzés 58. és 80. pontjában már döntés született.
83 Ezzel szemben, ha a kiegészítő kérelmet önálló kérelemként kell értelmezni, ebben az esetben egyrészt meg kell állapítani, hogy az ilyen kérelem nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, mivel e rendelkezés előírja, hogy a fellebbező nem egészítheti ki az első fokon előterjesztett kérelmeit.
84 Márpedig a kiegészítő kérelem részben eltér a Lagardère által első fokon előterjesztett kérelmektől.
85 Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy a kiegészítő kérelmet úgy kell tekinteni, mint amelyet az első fokon előterjesztett kérelmek kiegészítése céljából nyújtottak be, azt el kellene utasítani, mint elfogadhatatlant, mivel az új kérelemnek minősül (lásd analógia útján: a Bíróság elnökhelyettesének 2023. március 20‑i Xpand Consortium és társai kontra Bizottság végzése, C‑739/22 P(R), EU:C:2023:228, 20. pont).
86 Másrészt a kiegészítő kérelem nem tekinthető a Bíróság eljárási szabályzatának 160. cikke alapján benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek sem, mivel ezen eljárási szabályzat 160. cikkének (4) bekezdése az ilyen kérelem elfogadhatóságát a külön iratban történő benyújtástól teszi függővé (lásd analógia útján: a Bíróság elnökhelyettesének 2023. március 20‑i Xpand Consortium és társai kontra Bizottság végzése, C‑739/22 P(R), EU:C:2023:228, 21. pont).
87 Végeredményben a Lagardère a jelen ügyben ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be a Bírósághoz, amelyet C‑89/24. P. (R.)‑R. számon vettek nyilvántartásba, és amely nem tartalmaz a kiegészítő kérelemnek megfelelő megállapításokat.
88 Ebből következik, hogy e kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
89 Mivel a jelen ügyet a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:
1) A Bíróság elnökhelyettese az Európai Unió Törvényszéke elnökhelyettesének 2024. január 19‑i Lagardère kontra Bizottság végzését (T‑1119/23 R, nem tették közzé, EU:T:2024:16) hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság elnökhelyettese az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé, hogy az határozzon a fumus boni iurisra vonatkozó feltételről, és hogy adott esetben elvégezze a fennálló érdekek mérlegelését.
3) A Bíróság elnökhelyettese elutasítja a 2024. január 24‑i C(2024) 572 final bizottsági határozattal módosított, a 39/2004/EK tanácsi rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (M.11184. – Vivendi/Lagardère ügy) 2023. szeptember 19‑én hozott C(2023) 6429 final bizottsági határozatban a Lagardère SA‑val szemben előírt azon kötelezettség felfüggesztése iránti kérelmet, hogy összegyűjtse és közölje a Bizottsággal a Lagardère egyes munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek magán vagy személyes e‑mail‑fiókjában, valamint magán vagy személyes mobileszközein található dokumentumokat, a Törvényszék elnöke által a T‑1119/23. R. sz. ügyben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való újbóli határozathozataláig, vagy ennek hiányában addig az időpontig, amíg a Törvényszék a T‑1119/23. sz. ügyben határozatot nem hoz a keresetről.
4) A Bíróság elnökhelyettese a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások