T‑479/11. RENV. és T‑157/12. RENV. sz. egyesített ügyek
Francia Köztársaság és IFP Énergies nouvelles
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék (nyolcadik tanács) 2020. október 5‑i ítélete
„Állami támogatások – Kőolajipari kutatás – Franciaország által végrehajtott támogatási program – Az IFPEN részére az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményi jogállás biztosítása révén nyújtott hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás – Előny – Az előny fennállásának vélelme – Arányosság”
1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – A fizetésképtelenségi és csődeljárások általános szabályainak hatálya alá nem tartozó vállalkozás javára történő állami kezességvállalás – Az előny fennállásának a Bizottságra háruló bizonyítása – Valamennyi releváns körülményre tekintettel végzett értékelés – Előny vélelme az említett kezességvállalás kedvezményében részesülő vállalkozás, valamint a beszállítói és az ügyfelei közötti kapcsolatokban – Feltételek – Annak előzetes vizsgálata, hogy fennállnak‑e olyan piaci feltételek, amelyek igazolják az olyan előnyre vonatkozó feltevést, amely hasonlít a kedvezményezett vállalkozásnak a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyhöz – Hiány
(lásd: 74., 75., 82., 83., 87‐92., 94‐104. pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – A fizetésképtelenségi és csődeljárások általános szabályainak hatálya alá nem tartozó vállalkozás javára történő állami kezességvállalás – Az előny fennállásának az e vállalkozás pénzügyi helyzetének javulására vonatkozó vélelem útján történő bizonyítása – Az említett vélelem megdöntése – Feltételek – Annak bizonyítása, hogy a múltban és a jövőben nem áll fenn tényleges gazdasági előny
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 77., 124‐132., 140‐151. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – Bizottsági határozat – A jogszerűségnek a határozat elfogadásakor rendelkezésre álló információk alapján történő megítélése
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 132., 133. pont)
4. Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Alapos és pártatlan vizsgálat – A lehető legteljesebb és legmegbízhatóbb információk figyelembevétele – A kötelezettség terjedelme
(EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 134‐143. pont)
5. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A támogatást bizonyos feltételek mellett a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Az arányosság elvének megsértése
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 202‐207. pont)
Összefoglalás
Az Institut français du pétrole – amely ma az IFP Énergies nouvelles nevet viseli (a továbbiakban: IFPEN) – olyan francia közintézmény, amelynek feladatai a kutatásra és fejlesztésre, a képzésre, valamint a tájékoztatásra és a dokumentációra terjednek ki. Az IFPEN 2006‑ig a magánjog hatálya alá tartozó olyan jogi személyként működött, amely a francia kormány gazdasági és pénzügyi ellenőrzése alatt állt. 2006‑ban az IFPEN‑t a közjog hatálya alá tartozó jogi személlyé, vagyis ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé (établissement public à caractère industriel et commercial – EPIC) alakították át.
Az Európai Bizottság 2011‑ben megállapította,(1) hogy e jogállás biztosítása azzal a hatással járt, hogy az IFPEN az összes tevékenysége vonatkozásában korlátlan állami kezességvállalásban részesült. A Bizottság ebből azt vezette le, hogy az IFPEN gazdasági tevékenységeinek (mint például a technológiaátadásra és a szerződéses kutatásra irányuló tevékenységeknek) e kezességvállalással történő biztosítása állami támogatásnak minősül. A Bizottság ugyanis úgy ítélte meg, hogy az IFPEN‑nek a hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalásból nem csupán a bankokkal és pénzintézetekkel fennálló kapcsolatai keretében származott gazdasági előnye, hanem a beszállítóival és az ügyfeleivel fennálló kapcsolataiban is. A Bizottság szerint ez az előny szelektív volt, mivel az IFPEN versenytársai, amelyek az általános szabályok szerinti fizetésképtelenségi eljárások alá tartoztak, nem részesültek hasonló állami kezességvállalásban. A Bizottság ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy az így odaítélt állami támogatás bizonyos feltételek tiszteletben tartásától függően a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető.
A Francia Köztársaság és az IFPEN az Európai Unió Törvényszékéhez fordult annak érdekében, hogy elérjék a megtámadott határozat megsemmisítését. A 2016. május 26‑án meghozott eredeti ítéletben(2) a Törvényszék részben helyt adott a kereseteknek, és megsemmisítette a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az állami támogatásnak minősítette az IFPEN EPIC‑jogállásából eredő kezességvállalást. A Törvényszék az eredeti ítéletében megállapította, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy az IFPEN‑nek a beszállítóival és az ügyfeleivel fennálló kapcsolatai keretében gazdasági előny állt fenn az IFPEN javára, a Bizottság nem hivatkozhatott volna a Bíróság által felállított(3) azon vélelemre, amely szerint a valamely EPIC jogállásához kapcsolódó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás gazdasági előnyt biztosít ezen EPIC részére. A Törvényszék ezenkívül azt is megállapította, hogy az IFPEN‑nek a pénzintézetekkel és bankokkal fennálló kapcsolatai tekintetében az előny e vélelmét megdöntötték azon az alapon, hogy a megtámadott határozatban vizsgált időszakban semmi olyan tényleges gazdasági előnyt nem nyújtottak az IFPEN‑nek, amely kedvezőbb hitelfeltételek formájában nyilvánult volna meg. E tekintetben a Törvényszék azt is kimondta, hogy mivel a határozatban vizsgált időszak tekintetében a vélelmet megdöntötték, a vélelem a jövőre nézve nem alkalmazható anélkül, hogy lényeges változás állna be azon feltételeket illetően, amelyek mellett e vélelem megdöntésre került.
Az eredeti ítélet hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelem alapján eljárva a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletében(4) megállapította, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a gazdasági előny vélelmének alkalmazási körét. Mindenekelőtt egyedül az a körülmény, hogy a hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás kedvezményezettje az EPIC‑jogállásából eredően a múltban nem szerzett semmilyen tényleges gazdasági előnyt, önmagában nem elegendő az előny fennállására vonatkozó vélelem megdöntéséhez. A Bíróság szerint ez az egyszerű vélelem csak akkor dönthető meg, ha bizonyítást nyer, hogy az EPIC a múltban nem szerzett, és minden valószínűség szerint a jövőben sem szerez semmilyen tényleges gazdasági előnyt e kezességvállalásból. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az előny vélelme a finanszírozási művelettel járó kapcsolatokra, nevezetesen az EPIC‑nek a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataira korlátozódik. Ezzel együtt a Bíróság kiemelte, hogy e vélelmet nem lehet automatikusan kiterjeszteni az EPIC‑nek a beszállítóival és az ügyfeleivel fennálló kapcsolataira anélkül, hogy előzetesen megvizsgálnák, hogy e gazdasági szereplők piaci magatartását figyelembe véve az az előny, amely a közintézmény részére származhat, hasonló‑e ahhoz az előnyhöz, amelyet e közintézmény a bankokkal és pénzintézetekkel fennálló kapcsolataiban szerez, amit a Bizottságnak kell ellenőriznie.
A Bíróság visszautalása alapján hozott 2020. október 5‑i ítéletében a Törvényszék részben megsemmisíti a megtámadott határozatot, mivel az nem bizonyította olyan előny fennállását, amelyet az IFPEN az állami kezességvállalásból a beszállítóival és ügyfeleivel fennálló kapcsolataiban szerezhetett, így pedig az ezen előny összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében előírt kötelezettségek aránytalannak minősülnek.
A Törvényszék felidézi: ahhoz, hogy valamely EPIC‑nek a beszállítóival és ügyfeleivel fennálló kapcsolataiban alkalmazni lehessen az előny vélelmét, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet értelmében a Bizottság köteles megvizsgálni, hogy a beszállítók és ügyfelek piaci magatartása igazol‑e az előnyre vonatkozó olyan feltevést, amely hasonlít az EPIC‑nek a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban alkalmazható feltevésre. Márpedig a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság nem folytatta le ezt az előzetes vizsgálatot. Egyrészt, az IFPEN és a beszállítói közötti kapcsolatokat illetően a Bizottság elismeri, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz bizonyítást az olyan előnyre vonatkozó feltevés tekintetében, amely hasonlít az IFPEN, valamint a bankok és pénzintézetek között fennálló előnyre. Másrészt, az IFPEN és az ügyfelei közötti kapcsolatokat illetően a Törvényszék kiemeli, hogy a Bizottság hipotetikus okfejtést vezetett le, továbbá nem végezte el azon gazdasági és jogi háttér előzetes vizsgálatát, amely lehetővé tenné az IFPEN és az ügyfelei közötti kapcsolatokban az olyan előnyre vonatkozó feltevés hihetőségének elismerését, amely hasonlít ezen EPIC‑nek a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyre. Következésképpen a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy az IFPEN, valamint a beszállítói és az ügyfelei közötti kapcsolatokat illetően bizonyítékkal szolgáljon az állami támogatás fennállásáról. E megállapítást figyelembe véve az a kötelezettség, amelyet az IFPEN‑nel szemben olyan támogatások összeegyeztethetőségének ellenőrzése érdekében írtak elő, amelyek fennállása nem bizonyított, és amely kötelezettség arra irányul, hogy az IFPEN évente adatokat továbbítson a Bizottságnak a beszállítóitól beszerzett javak, valamint az ügyfeleivel folytatott gazdasági tevékenységek összegeire vonatkozóan, nem tekinthető sem megfelelőnek, sem pedig szükségesnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás által követett célok eléréséhez. Ennélfogva a Törvényszék részben helyt ad az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapnak.
A Törvényszék ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az a kezességvállalás, amelyben az IFPEN az EPIC jogállása folytán részesül, az IFPEN‑nek a bankokkal és pénzintézetekkel fennálló kapcsolatait illetően gazdasági előnyt biztosít. E tekintetben a Törvényszék kiemeli, hogy jóllehet az előny vélelmét a múltbeli időszak vonatkozásában megdöntötték, Franciaországnak és az IFPEN‑nek az általuk felhozott érvek elfogadhatatlansága folytán nem sikerült a jövőre nézve akként megdönteniük e vélelmet, ahogy azt a fellebbezés tárgyában hozott ítélet megköveteli. Ezek az érvek ugyanis olyan információkra vonatkoztak, amelyeket a hivatalos vizsgálati eljárás során kellett volna a Bizottság tudomására hozni, valamint olyan információkra, amelyek a megtámadott határozat elfogadása utániak.