T‑508/08. sz. ügy

Bang & Olufsen A/S

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Közösségi térbeli védjegy bejelentése – Hangszóró ábrázolása – Az OHIM egyik fellebbezési tanácsa által hozott határozatot hatályon kívül helyező ítélet OHIM által történő végrehajtása – A 40/94/EK rendelet 63. cikkének (6) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 65. cikkének (6) bekezdése) – Feltétlen kizáró ok – Kizárólag olyan formából álló megjelölés, amely az áru értékének a lényegét hordozza – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja)”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A fellebbezési tanács határozatát hatályon kívül helyező ítélet végrehajtása – A fellebbezés új vizsgálata – A tények hivatalból történő vizsgálata

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, 38. cikk, (3) bekezdés, 63. cikk, (6) bekezdés, és 74. cikk, (1) bekezdés; 216/96 bizottsági rendelet, 1d. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan formából álló megjelölés, amely az áru értékének a lényegét hordozza – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b–e) pont, és 3. cikk)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan formából álló megjelölés, amely az áru értékének a lényegét hordozza

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, e) pont, iii. alpont)

1.      A Törvényszék nem utasíthatja a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták), és ez utóbbinak kötelessége a Törvényszék ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket.

Ilyen körülmények között a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak eljárási szabályzatáról szóló, módosított 216/96 rendelet 1d. cikkének (1) bekezdése az ügynek az uniós bíróság ítéletét követő visszautalását illetően előírja, hogy ha a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése értelmében az uniós bíróságnak az OHIM egyik fellebbezési tanácsa vagy a Nagytanács határozatát teljes egészében vagy részben hatályon kívül helyező ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések magukban foglalják a határozat tárgyát képező ügynek a fellebbezési tanácsok által történő újbóli megvizsgálását, az Elnökség dönt az ügynek a határozatot meghozó tanács, egy másik tanács vagy a Nagytanács elé utalásáról.

E tekintetben, feltéve hogy egy közösségi védjegybejelentés tárgyát képező megjelölést a Törvényszék az OHIM határozatával ellentétben úgy ítél meg, mint amely nem esik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében szabályozott egyik feltétlen lajstromozást kizáró ok hatálya alá, az OHIM‑nak az említett védjegy lajstromozását megtagadó határozatának Törvényszék általi hatályon kívül helyezése szükségszerűen azt eredményezné, hogy az OHIM, amelynek kötelessége a Törvényszék ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket, újra megindítja a szóban forgó védjegybejelentés vizsgálatára vonatkozó eljárást, és elutasítja azt, amennyiben úgy véli, hogy az érintett megjelölés az ugyanezen rendelkezés által előírt másik feltétlen kizáró ok hatálya alá esik.

A 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének értelmében ugyanis a feltétlen kizáró okok vizsgálatakor az OHIM‑nak azokat a tényeket kell hivatalból vizsgálnia, amelyek a feltétlen kizáró ok alkalmazását eredményezhetik. Ha az OHIM megállapítja valamely feltétlen kizáró ok meglétét, akkor erről értesítenie kell a bejelentőt, és lehetőséget kell adnia arra, hogy a bejelentő visszavonja vagy módosítsa bejelentését, illetve a 40/94 rendelet 38. cikke (3) bekezdésének értelmében előterjessze észrevételeit.

(vö. 31–34. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának hatálya alá tartozó megjelölés soha nem is szerezhet használata révén megkülönböztető képességet ugyanezen rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében, még ha ez a lehetőség ez utóbbi rendelkezés értelmében fenn is állna a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, valamint az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontjában szabályozott kizáró okok hatálya alá tartozó megjelölések esetében.

Következésképpen amennyiben egy megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján történő vizsgálata arra a megállapításra vezet, hogy az e rendelkezésben említett egyik feltétel teljesül, ez felment az említett megjelölésnek az ugyanezen rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján történő vizsgálata alól, mivel ebben az esetben az említett megjelölés lajstromozásának lehetetlensége egyértelmű. Ez a felmentés indokolja a megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján történő előzetes vizsgálatának lefolytatásához fűződő érdeket abban az esetben, amikor az említett (1) bekezdésben előírt feltétlen kizáró okok közül többnek az alkalmazása is lehetséges anélkül, hogy egy ilyen felmentést mindazonáltal úgy lehetne értelmezni, mint amely maga után vonja az említett megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján történő előzetes vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget.

(vö. 43–44. pont)

3.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja iii. alpontjának értelmében kizárólag olyan formából álló megjelölés, amely az áru értékének a lényegét hordozza az a térbeli védjegy, amely egy olyan hangszóróból áll, amely „egy ceruza” formájú függőleges oszlopból áll, amelynek csak az egyik oldalához egy hosszú, szögletes lap kapcsolódik, továbbá a „ceruza” hegye sík alaphoz ér hozzá, és amelynek lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 9. és 20. osztályba tartozó „akusztikai jelek analóg, digitális vagy optikai felvételére, feldolgozására, ismétlésére, szabályozására vagy elosztására szolgáló elektromos és elektronikus készülékek és eszközök, hangszórók” és „hifitornyok” vonatkozásában kérték.

A szóban forgó áru külső megjelenése nagyon fontos tényező a fogyasztó választásában még akkor is, ha a fogyasztó annak más tulajdonságait is figyelembe veszi. A forma ugyanis sajátos megjelenést mutat, amely a jogosult védjegystratégiája lényeges elemét képezi, valamint növeli a szóban forgó áru vonzerejét, azaz értékét.

Az a megállapítás, hogy a forma az áru értékének a lényegét hordozza, nem zárja ki azt, hogy az áru más tulajdonságai, mint például a műszaki jellemzői, szintén fontos értékét hordozzák.

(vö. 73–74., 76–77. pont)