T‑47/15. sz. ügy
Németországi Szövetségi Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások – Megújuló energia – A megújuló energiaforrásokról szóló módosított német törvény (2012. évi EEG‑törvény) egyes rendelkezései által nyújtott támogatások – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG‑pótdíj – A támogatásokat a belső piaccal részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Az állami támogatás fogalma – Előny – Állami források”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2016. május 10.
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk, d) pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az államnak betudható előnybiztosítás – A szolgáltatók által a végső ügyfelek számára szállított mennyiséget meghaladó mennyiségű villamos energia kompenzálása érdekében egyes rendszerirányítók javára a törvény által bevezetett mechanizmus – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – Az általában a vállalkozás költségvetésére nehezedő terheket könnyítő állami beavatkozás – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásának finanszírozását célzó pótdíj csökkentése – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A más tagállamokban érvényesülő versenyfeltételekhez való közeledésre irányuló állami intézkedések – A támogatásként való minősítésre gyakorolt hatás hiánya
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – Szerkezeti hátrány ellentételezésére irányuló intézkedés – A támogatásként való minősítésre gyakorolt hatás hiánya
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
7. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek támogatását célzó közérdekű politika – Az ilyen típusú energiát szolgáltató vállalkozásokra kivetett pótdíj révén generált, állami koncessziót végrehajtó jogalanyhoz hasonlítható irányítók által az állam meghatározó befolyása alatt közösen kezelt, adóhoz hasonlítható pénzeszközök – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 25., 26. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 36., 37., 40. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 49. pont)
4. Egy olyan nemzeti szabályozás, amely a termelési ágazat energiaigényes vállalkozásai javára csökkenti a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásának finanszírozását célzó pótdíjat, és ezáltal megakadályozza a rendszerirányítókat és a villamosenergia‑szolgáltatókat abban, hogy e vállalkozásokkal megtéríttessék a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia miatt felmerült többletköltségek egy részét, olyan teher alól mentesíti az említett vállalkozásokat, amelyeket rendszerint viselniük kellene, és e vállalkozásoknak nyújtott előnyt foglal magában.
(vö. 52., 55. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 56. pont)
6. Valamely intézkedés nem kerülhet ki az állami támogatásnak való minősítés alól pusztán azon ténynél fogva, hogy a kedvezményezett vállalkozások esetében egy szerkezeti hátrányt semlegesít.
(vö. 61. pont)
7. Csak azok az előnyök tekintendők az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak, amelyeket közvetlenül vagy közvetve állami forrásból nyújtanak. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia (EEG villamos energia) támogatásának jogi keretét szabályozó nemzeti szabályozás, amely egyrészt az EEG villamos energia termelői javára átvételi árak és a piaci prémiumok formájában megvalósuló támogatási rendszert vezet be, amely rendszert a villamosenergia‑szolgáltatókkal szemben kivetett EEG‑pótdíj révén finanszírozzák, amely pótdíjat a végső fogyasztókkal megtéríttethetnek, és amelyet az átvitelirendszer‑irányítók (ÁRI‑k) szednek be és kezelnek, másrészt pedig olyan különleges ellentételezési rendszert vezet be, amely csökkenti az EEG‑pótdíj azon összegét, amelyet a villamosenergia‑szolgáltatók az energiaigényes vállalkozásokra átháríthatnak, e rendelkezés értelmében vett állami forrásokat foglal magában.
E tekintetben elsősorban az említett pótdíjat, amelyet az értékesített mennyiségek arányában a villamos energia értékesítésekor elért ár és azon pénzügyi teher közötti különbség tesz ki, amely az arra vonatkozó törvényi kötelezettségből ered, hogy az EEG villamos energiáért a törvény által megállapított díjakat fizessék, amely díjakat a villamosenergia‑szolgáltató a végső ügyfelektől megkövetelhet, az ÁRI‑k szedik be és kezelik, és e pótdíj végeredményben a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt átvételi árak és piaci prémium által generált költségek fedezését szolgálja, miközben az EEG villamos energia termelői számára az általuk termelt villamos energia vonatkozásában a piaci árnál magasabb árat garantál, így e pótdíj elsősorban a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek támogatását célzó, az állam által törvényben megállapított közérdekű politika végrehajtásából ered.
Másodsorban a szóban forgó szabályozás értelmében az ÁRI‑k kötelesek irányítani az EEG villamos energia termelését támogató rendszert. E tekintetben egy sor kötelezettséget és jogkört ruháztak rájuk, és az e rendszer kezelését és irányítását illetően olyan feladatokkal bízták meg őket, amelyek a hatásaikat illetően egy állami koncesszióhoz hasonlíthatók. Az e szabályozás működése által érintett pénzeszközöket ugyanis kizárólag közérdekű célokból kezelik, a szóban forgó nemzeti jogalkotó által előzetesen meghatározott részletes szabályok szerint. E tekintetben az említett pénzeszközök, amelyek a végső fogyasztókra áthárított többletköltségekből állnak, és amelyeket a villamosenergia‑szolgáltatók fizetnek az ÁRI‑knak az EEG villamos energiáért, amelynek az ára meghaladja a piacon vásárolt villamos energia árát, nem közvetlenül jutnak el a végső fogyasztóktól az ilyen típusú villamos energia termelőihez, azaz nem közvetlenül önálló gazdasági szereplők között mozognak, hanem olyan közreműködők beavatkozását teszik szükségessé, amelyek feladata különösen e pénzeszközök beszedése és kezelése. Ennélfogva az említett pótdíj által generált és az ÁRI‑k által közösen kezelt e pénzeszközök a hatóságok meghatározó befolyása alatt maradnak.
Harmadsorban az említett pótdíj által generált, és mind az EEG villamos energia támogatásával kapcsolatos rendszer finanszírozására, mind pedig az ellentételezési rendszer finanszírozására szolgáló szóban forgó forrásokat végeredményben a szóban forgó nemzeti szabályozás által magánjogi jogalanyokra kivetett terhek révén szedik be. E szabályozás ugyanis lehetővé teszi azt, hogy az ÁRI‑k a szolgáltatóknak felárat számítsanak fel, amelyet ez utóbbiak az ugyanezen szabályozás által meghatározott, különösen a számlák átláthatóságára vonatkozó részletes szabályok szerint ezt követően átháríthatnak a végső ügyfelekre, és e szolgáltatók az EEG‑pótdíjból eredő pénzügyi terhet a gyakorlatban áthárítják a végső ügyfelekre, aminek célja az említett kötelezettséggel összefüggő kiadások által okozott költség megtérítése. Mivel e teher egy átlagos végső fogyasztó számlája teljes összege 20–25%‑ának felel meg, úgy kell tehát tekinteni, hogy annak a végső fogyasztókra való áthárítása egy, a szóban forgó nemzeti jogalkotó által előírt és szabályozott következmény.
A végső villamosenergia‑fogyasztók tehát e szabályozás miatt kötelesek de facto megfizetni e felárat, illetve többletköltséget. Az állam által a EEG villamos energia termelőinek támogatására irányuló politikája keretében egyoldalúan előírt teherről van szó, amely a hatásait tekintve megfelel egy, a szóban forgó tagállamban történő villamosenergia‑fogyasztást terhelő adónak. E terhet ugyanis hatóság veti ki közérdekű célokból, azaz az éghajlat és a környezet védelme érdekében, biztosítva az energiaellátás fenntartható fejlődését, fejlesztve az EEG villamos energia termelésére szolgáló technológiákat, és objektív kritérium szerint a szolgáltatók által a végső ügyfeleik részére szállított villamos energia mennyisége alapján. Ennélfogva a szóban forgó összegeket állami forrást magában foglaló, adóhoz hasonlítható pénzeszközöknek kell minősíteni.
E megállapítás az energiaigényes vállalkozások számára nyújtott előny tekintetében is érvényes, mivel a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt ellentételezési mechanizmus az ÁRI‑k számára kiegészítő terhet jelent. Az EEG‑pótdíj összegének bármilyen csökkentése ugyanis éppen azzal a következménnyel jár, hogy csökkennek a villamosenergia‑szolgáltatók által az energiaigényes vállalkozásoktól beszedett összegek, és úgy tekinthető, hogy e csökkentés az ÁRI‑k számára bevételkieséshez vezet. E veszteséget azonban ezt követően áthárítják más szolgáltatókra, ezáltal pedig más végső ügyfelekre, hogy ellentételezzék az így elszenvedett veszteséget. Így az érintett tagállamban lévő átlagos végső fogyasztó bizonyos mértékben részt vesz az energiaigényes vállalkozások támogatásában, amelyek élvezik az EEG‑pótdíj felső határának megállapításából származó előnyöket.
Végül az, hogy az állam nem rendelkezik tényleges hozzáféréssel a szóban forgó pótdíj által generált forrásokhoz abban az értelemben, hogy e források valóban nem haladnak át az állami költségvetésen, nincs hatással arra, hogy az állam meghatározó befolyást gyakorol e források felhasználására, és arra sem, hogy a szóban forgó szabályozás elfogadása révén az állam dönthet előre a követendő célokról és az említett források teljes egészében való felhasználásáról.
(vö. 81., 92–96., 106., 108., 110–112., 118., 127., 128. pont)