2008. szeptember 18-án benyújtott kereset - Bank Melli Iran kontra Tanács

(T-390/08. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Bank Melli Iran (Teherán, Irán) (képviselő: L. Defalque ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2008. június 23-i 2008/475/EK tanácsi határozat melléklete B részének 4. pontját, amennyiben az a Bank Melli Iran-ra, leányvállalataira és fióktelepeire vonatkozik;

másodlagosan állapítsa meg a 2007. április 19-i 423/2007 tanácsi rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és 7. cikke (2) bekezdésének az EK 241. cikk alapján a jelen ügyben való alkalmazhatatlanságát;

mindenesetre az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikke 2. §-ának megfelelően kötelezze a Tanácsot a teljes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben a felperes az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/475/EK tanácsi határozat¹ megsemmisítését kéri, amennyiben a felperes szerepel azon természetes és jogi személyek, jogalanyok, valamint szervezetek listáján, akiknek a pénzeszközeit és gazdasági forrásait e rendelkezéssel összefüggésben be kell fagyasztani.

Keresete alátámasztására a felperes hét jogalapra hivatkozik, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:

az EK-Szerződés lényeges eljárási szabályai és az alkalmazására vonatkozó jogszabályok megsértésére, hatáskörrel való visszaélésre, valamint a 2007/140/KKBP közös álláspont² 7. cikke (2) bekezdésének be nem tartására, mivel a megtámadott határozatot a 2007/140/KKBP közös álláspont 7. cikkének (2) bekezdésében előírt egyhangúsági szabály megsértésével fogadták el;

járulékosan a 423/2007 rendeletnek³ a minősített többségi eljárást előíró 15. cikke (2) bekezdésének jogellenességi kifogására,

az egyenlő bánásmód elvének megsértésére annyiban, amennyiben a Tanács előírta a felperes pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását anélkül, hogy ezen intézkedést alkalmazta volna az azonos körülmények között lévő más iráni bankokra;

az arányosság elvének megsértésére, mivel a Tanács előírta a felperes pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását, holott az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1803. (2008) határozata csupán arra kérte az államokat, hogy legyenek éberek a területükön található pénzintézeteknek az iráni székhelyű bankokkal - a felperest is beleértve - folytatott tevékenységét illetően;

a védelemhez való jog, a meghallgatáshoz és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megsértésére annyiban, amennyiben a) az államoktól csak azt kérték az 1803. (2008) határozatban, hogy legyenek éberek, és ii) a felperest nem említették az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának korábbi határozatai [1737. (2006) és 1747. (2007) határozat]; továbbá a felperes terhére rótt bizonyítékokat nem közölték vele;

a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jog megsértésére;

a 423/2007 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének megsértésére annyiban, amennyiben a Tanácsnak határozatára egyedi és speciális okokat kellett volna adnia az 1803. (2008) határozatban szereplő egyszerű éberségi kötelezettséghez és a más iráni bankoknak fenntartott bánásmódhoz képest;

a Közösség hatáskörének megsértésére, mivel a felperes pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztása kvázi büntetőjogi szankciónak minősül, és mivel a jelen esetben nincs szó az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa határozatának átültetéséről, ugyanis az 1803. (2008) határozat nem rendelkezik e befagyasztási intézkedésről.

____________

¹ - HL L 163., 29. o.

² - Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. február 27-i 2007/140/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 61., 49. o.)

³ - Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.)