A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2023. február 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közös agrárpolitika – Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásra irányuló intézkedések – Agrár‑környezetvédelmi kifizetések – 1974/2006/EK rendelet – A kedvezményezettnek a vállalt kötelezettségek további teljesítésére való képtelensége – A »tagosítás« és a »birtokrendezési intézkedések« fogalma – Az ahhoz szükséges intézkedések hiánya, hogy a kedvezményezett kötelezettségeit a mezőgazdasági üzem új helyzetéhez igazítsák – 1122/2009/EK rendelet – A »vis maior« és a »rendkívüli körülmények« fogalma”
A C‑343/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2021. június 2‑án érkezett, 2021. május 19‑i határozatával terjesztett elő a
PV
és
a Zamestnik izpalnitelen direktor na Darzhaven fond „Zemedelie”
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: N. Piçarra, tanácselnökként eljárva, N. Jääskinen és M. Gavalec (előadó) bírák,
főtanácsnok: L. Medina,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. június 9‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– PV képviseletében S. Angelova advokat,
– a Zamestnik izpalnitelen direktor na Darzhaven fond „Zemedelie” képviseletében I. Boyanov, P. Slavcheva és I. B. Zareva,
– a bolgár kormány képviseletében T. Mitova, E. Petranova és L. Zaharieva, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Aquilina, G. Koleva és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2022. szeptember 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2006. december 15‑i 1974/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 368., 15. o.; helyesbítés: HL 2007. L 252., 7. o.) 45. cikke (4) bekezdésének értelmezésére, és a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 213., 30. o.; HL 2010. L 43., 7. o.) 31. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a PV mezőgazdasági termelő és a zamestnik izpalnitelen direktor na Darzhaven fond „Zemedelie” (az állami mezőgazdasági alap helyettes ügyvezető igazgatója, Bulgária) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely PV‑t a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program „Agrár‑környezetvédelmi kifizetések” elnevezésű 214. intézkedése (a továbbiakban: 214. intézkedés) keretében a 2013 és 2016 közötti gazdasági évekre kapott támogatás 20%‑ának visszafizetésére kötelezi.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az 1698/2005/EK rendelet
3 Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 277., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 4., 10. o., HL 2012. L 206., 23. o.) (35) preambulumbekezdése a következőket tartalmazta:
„(35) Az agrár‑környezetvédelmi kifizetéseknek továbbra is kiemelkedő szerepet kell betölteniük a vidéki területek fenntartható fejlődésének támogatásában és a társadalomnak a környezeti szolgáltatások iránti növekvő igényére való válaszadásban. Ösztönözniük kell továbbá a mezőgazdasági termelőket és egyéb gazdálkodókat arra, hogy a társadalom egészét szolgálják a környezet, a táj és annak jellemzői, a természeti erőforrások, a talaj és a genetikai sokféleség védelmével és javításával összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerek bevezetésével vagy további alkalmazásával. Ebben az összefüggésben a mezőgazdasági genetikai forrásokra külön figyelmet kell fordítani. A szennyező fizet elvvel összhangban e kifizetések csak azokat a kötelezettségvállalásokat fedezhetik, amelyek meghaladják a vonatkozó kötelező előírásokat.”
4 A rendelet „Intézkedések” címet viselő 36. cikke a következőket írta elő:
„Az e szakasz szerinti támogatás a következőkre vonatkozik:
a) a mezőgazdasági földterületek fenntartható használatát célzó intézkedések az alábbiak révén:
[…]
iv. agrár‑környezetvédelmi kifizetések;
[…]
[…]”
5 Az említett rendelet „Agrár‑környezetvédelmi kifizetések” című 39. cikke a következőket írta elő:
„(1) A tagállamok a 36. cikk a) pontjának iv. alpontjában előírt támogatást teljes területükön, az egyedi szükségleteiknek megfelelően elérhetővé teszik.
(2) Az agrár‑környezetvédelmi kifizetésekben azok a mezőgazdasági termelők részesülnek, akik önkéntes alapon agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket vállalnak. […]
(3) […]
E kötelezettségeket általános szabályként öttől hét évig terjedő időtartamra kell vállalni. […]
(4) A kifizetésekre évente kerül sor, és a vállalt kötelezettségekből származó többletköltségeket és elmaradó jövedelmet fedezik. Szükség esetén fedezhetik az ügyleti költségeket is.
[…]”
Az 1974/2006 rendelet
6 Az 1974/2006 rendelet (23) preambulumbekezdése a következőket tartalmazta:
„Az agrár‑környezetvédelmi és állatjóléti támogatások tekintetében a különféle agrár‑környezetvédelmi és állatjóléti kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban a kedvezményezettek által teljesítendő minimumkövetelményeknek a támogatás olyan kiegyensúlyozott alkalmazását kell biztosítaniuk, amelyek figyelembe veszik a célkitűzéseket, továbbá ezáltal hozzá kell járulniuk a fenntartható vidékfejlesztéshez. E tekintetben a vállalt kötelezettségekből származó többletköltségek, elmaradt jövedelem és valószínű ügyleti költségek kiszámítására vonatkozó módszer megállapításának nagy jelentőséggel kell bírnia. Amennyiben a kötelezettségvállalások inputanyagok használatának korlátozásán alapulnak, csak akkor szabad támogatást nyújtani, ha ezek a korlátozások úgy értékelhetők, hogy ésszerű biztosítékot nyújtanak a kötelezettségvállalás teljesítése tekintetében.”
7 A rendelet 45. cikke a következőképpen rendelkezett:
„(1) Arra az esetre, ha egy adott támogatás feltételét képező kötelezettségvállalás teljesítésének időtartama alatt a kedvezményezett megnöveli a mezőgazdasági üzem területét, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően a kötelezettségvállalást az időtartamának hátralévő részében a hozzáadott területre is kiterjesszék, és arról, hogy a (3) bekezdésnek megfelelően az eredeti kötelezettségvállalás helyébe új lépjen.
Akkor is lehet rendelkezni a kötelezettségvállalás ilyen jellegű helyettesítéséről, ha a kötelezettségvállalás által érintett terület növelése a mezőgazdasági üzemen belül történik.
(2) Az (1) bekezdésben említett területnövelést csak a következő feltételek mellett lehet engedélyezni:
a) az érintett intézkedés szempontjából hasznos;
b) a kötelezettségvállalás jellege, a hátralévő időszak hossza és a hozzáadott terület mérete alapján kellően indokolt;
c) nem veszélyezteti a támogatás feltételeinek való megfelelés ellenőrzésének hatékonyságát.
(3) Az (1) bekezdésben említett új kötelezettségvállalás az érintett terület egészére vonatkozik és legalább olyan szigorú feltételek mellett, mint az eredeti kötelezettségvállalás.
(4) Amennyiben a kedvezményezett már nem tudja teljesíteni az adott kötelezettségvállalásokat, a mezőgazdasági üzem tagosítása miatt, vagy azért, mert más hasonló, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által jóváhagyott [helyesen: eldöntött vagy jóváhagyott] állami tagosítási intézkedések [helyesen: birtokrendezési intézkedések] vonatkoznak rá, a tagállamok megteszik az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kötelezettségvállalásokat a mezőgazdasági üzem új helyzetéhez igazítsák. Amennyiben ez a kiigazítás nem lehetséges, a kötelezettségvállalás megszűnik, és a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára nem követelhető visszatérítés.”
A 73/2009 rendelet
8 A 73/2009 rendelet „Vis maior és rendkívüli körülmények” című 31. cikke a következőképpen rendelkezett:
„E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóság például a következő eseteket ismeri el vis maior‑ként vagy rendkívüli körülményként:
a) a mezőgazdasági termelő halála;
b) a mezőgazdasági termelő tartós munkaképtelensége;
c) a gazdaság földterületét nagy mértékben sújtó, súlyos természeti csapás;
d) a gazdaság részét képező, állattartásra szolgáló építmények véletlenszerű megsemmisülése;
e) a mezőgazdasági termelő állatállományának egy részét vagy egészét érintő járványos állatbetegség.”
Az 1122/2009/EK rendelet
9 A 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1122/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 316., 65. o.) 75. cikke a következőképpen rendelkezett:
„(1) Ha egy mezőgazdasági termelő a 73/2009[…] rendelet 31. cikkének értelmében vett vis maior vagy rendkívüli körülmény miatt nem képes eleget tenni kötelezettségeinek, a támogatásra való jogosultsága fennmarad a vis maior vagy a rendkívüli körülmény felmerülésének időpontjában támogatható terület vagy állatok tekintetében. Ezenfelül ha az ilyen vis maiorból vagy rendkívüli körülményekből eredő meg nem felelés a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségeket érinti, a megfelelő támogatáscsökkentés nem alkalmazandó.
(2) A 73/2009[…] rendelet 31. cikkének értelmében vett vis maior és rendkívüli körülmények eseteiről – az illetékes hatóság elvárásainak megfelelő vonatkozó bizonyítékokkal együtt – írásban értesíteni kell az illetékes hatóságot attól az időponttól számított tíz munkanapon belül, amikor a mezőgazdasági termelő olyan helyzetbe kerül, amely ezt lehetővé teszi.”
A 65/2011/EU rendelet
10 A vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. január 27‑i 65/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 25., 8. o.; helyesbítés: HL 2011. L 201., 20. o.) „Támogatáscsökkentés és kizárás az egyéb támogathatósági feltételek és kötelezettségvállalások, illetve az azokhoz kapcsolódó kötelességek be nem tartása esetén” című 18. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:
„[…]
Többéves kötelezettségvállalások esetén a támogatáscsökkentések, a kizárások és a visszatérítések vonatkoznak azokra az összegekre is, melyeket a kötelezettségvállalásra a korábbi években fizettek ki.”
A bolgár jog
A ZSPZZ
11 A zakon za sobstvenostta i polzvaneto na zemedelskite zemi (a mezőgazdasági földterületek tulajdonjogáról és használatáról szóló törvény; 2001. március 1‑jei 17. sz. DV., a továbbiakban: ZSPZZ) 37c. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A mezőgazdasági földterületek művelési célú tagosítására a tulajdonosok és/vagy a használók megállapodása alapján kerül sor. A megállapodás megkötését minden egyes településen – annak területén – egy bizottság felügyeli, amelyet a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatójának legkésőbb a tárgyév augusztus 5‑ig kiadott rendeletével állítanak fel. […]
(2) A megállapodást a mezőgazdasági, élelmiszerügyi és erdészeti miniszter által elkészített minta alapján kell megkötni […]. A megállapodást minden évben augusztus 30‑ig kell megkötni és aktualizálni a következő üzleti évre vonatkozóan a zakon za arendata v zemedelieto (a mezőgazdasági bérletről szóló törvény) kiegészítő rendelkezései 2. cikkének (3) bekezdése értelmében. Ez nem terjedhet ki a tényleges határaikon belül mezőgazdasági művelésre bejelentett ingatlanokra, valamint azokra az ingatlanokra, amelyeket állandóan legelőként és rétként használnak. A megállapodás akkor lép hatályba, ha az az érintett településen a tagosítások által lefedett összterület legalább kétharmadára kiterjed.
(3) Amennyiben a használók az (1) bekezdésben meghatározott körülmények között nem tudnak megállapodni, valamint a megállapodással nem érintett földterületek tekintetében a bizottság az adott év szeptember 15‑ig az alábbi módon elkészíti a tagosított területek használati jogának odaítélésére vonatkozó tervezetet:
1. az egyedi tagosítás használatának jogát annak a használónak kell biztosítani, aki a tagosításon belül a legnagyobb arányban rendelkezik saját és/vagy bérelt mezőgazdasági földterülettel;
2. azon mezőgazdasági földterületek területét, amelyekre vonatkozóan nem kötöttek szerződést, és amelyek tulajdonosai nem nyújtottak be a 37b. cikk szerinti nyilatkozatokat, a használók között a terület arányában és az adott településen a saját tulajdonban lévő és/vagy bérelt mezőgazdasági földterület állandó használatának módjával összhangban kell felosztani.
(4) A bizottság jelentést készít a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatója számára, amely tartalmazza a megkötött megállapodást, a művelési célból tagosított földterületek használati jogának odaítélését, a (3) bekezdés 2. pontjában foglalt földterületekre vonatkozó információkat, tulajdonosaikat és a fizetendő bérleti díjakat, és a jelentés alapján a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatója a tárgyév október 1‑jéig kiadja a településen fekvő földcsoportok felosztásáról szóló rendeletet.
[…]
(14) A tagosításról vagy a tagosított területek művelési célú odaítéléséről szóló megállapodás jogalapot képez a zakon za podpomagane na zemedelskite proizvoditeli (a mezőgazdasági termelők támogatásáról szóló törvény) szempontjából, és jogalapot képez a (3) bekezdésben említett földterületekre vonatkozó részben, feltéve hogy az adott földterület után kifizetést teljesítettek.
(15) A 2007–2013. évi időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program »Agrár‑környezetvédelmi kifizetések« elnevezésű intézkedése és/vagy a 2014–2020. évi időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program »Agrár‑környezetvédelem és éghajlatváltozás« és »Biogazdálkodás« elnevezésű intézkedése keretében támogatásra jóváhagyott, a hasznosított területek tagosításaiba tartozó mezőgazdasági földterületeket az intézkedés alapján jóváhagyással rendelkező személyek tartózkodási helyének megváltoztatása nélkül kell kiosztani, amennyiben:
1. az általuk a 37b. cikk alapján az eljárásban való részvételhez rendelkezésre bocsátott ingatlanok területe nagyobb az intézkedés keretében támogatásra jóváhagyott területnél, vagy azzal egyenlő, és
2. azok a tulajdonosok és használók, akiknek az ingatlanait az adott intézkedésben részesülő személyek rendelkezésére bocsátották, kinyilvánították azon szándékukat, hogy ezen ingatlanok tekintetében részt kívánnak venni a jelen cikkben előírt tagosítási eljárásban.
[…]”
A 11/2009 rendelet
12 A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által elfogadott, 2009. április 6‑i 11 uslovyata i reda za prilagane na myarka 214 „Agroekologichni plashtania” ot Programata za razvitie na selskite rayoni za perioda 2007–2013 (a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program „Agrár‑környezetvédelmi kifizetések” elnevezésű 214. intézkedésére vonatkozó feltételekről és részletszabályokról szóló 11. sz. rendelet; DV., 29. sz., 2009. április 17., a továbbiakban: 11/2009 rendelet) 18. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(3) A Darzhaven fond »Zemedelie» [(állami mezőgazdasági alap, Bulgária)] megszünteti az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalást, és a kedvezményezetteknek a program vonatkozó része tekintetében a (4) bekezdés rendelkezéseivel összhangban vissza kell fizetniük a kapott pénzügyi támogatást, amennyiben:
[…]
3. a 24. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeket nem tartották be;
[…]
4. A kedvezményezettek az addig kapott pénzügyi támogatást és az intézkedésre való jogosultság első évétől az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalás megszűnésének évéig terjedő időszakra járó törvényes kamatokat a következőképpen térítik vissza:
[…]
c) az ötödik év végéig – 20%;
[…]
(5) Ha megállapítást nyer, hogy a program érintett részeire vonatkozó gazdálkodási követelményeket nem tartották be a 26. cikknek megfelelően, a pénzügyi támogatást a 16. cikkben foglaltak szerint kiszámított összeg erejéig vissza kell téríteni.
(6) Vis maior vagy rendkívüli körülmény esetén az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalást meg kell szüntetni, és a mezőgazdasági termelőtől nem követelhető az általa kapott pénzügyi támogatás részleges vagy teljes visszafizetése.
(7) A vis maior vagy rendkívüli körülmények fennállását és az azt alátámasztó bizonyítékokat (az illetékes közigazgatási hatóságtól származó dokumentumok) a mezőgazdasági termelő, az általa felhatalmazott más személy vagy a mezőgazdasági termelő jogutódja attól az időponttól számított 10 munkanapon belül köteles az [állami mezőgazdasági alapok] – RA (kifizető szerv) részére írásban bejelenteni, amelyen a mezőgazdasági termelő, az általa felhatalmazott más személy vagy a mezőgazdasági termelő jogutódja olyan helyzetbe kerül, hogy meg tudja tenni a bejelentést.”
13 A rendelet 24. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket tartalmazza:
„(1) A 2. cikk (1) bekezdése 1. pontja a) alpontjának 2., 3. és 4. pontjában foglalt agrár‑környezetvédelmi tevékenységeket vagy agrár‑környezetvédelmi programrészeket az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalás aláírásától számított ötéves időtartamra vonatkozóan, ugyanazon mezőgazdasági területen és ugyanazon mezőgazdasági termelőegységben kell végrehajtani.
(2) A 2. cikk (1) bekezdése 1. pontja a) alpontjának 2., 3. és 4. pontjában foglalt agrár‑környezetvédelmi tevékenységek vagy agrár‑környezetvédelmi programrészek végrehajtására jogosult mezőgazdasági terület legfeljebb 10%‑kal csökkenthető, és az érintett programrészekhez tartozó területnek minden évben legalább 90%‑ban átfedésben kell lennie az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalás tárgyát képező területtel.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 2013‑ban PV a 214. intézkedés alapján támogatás iránti kérelmet nyújtott be.
15 Kérelmében PV kötelezettséget vállalt arra, hogy a 11/2009 rendeletben meghatározott módon és feltételek szerint eleget tesz az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalásnak. A PV által vállalt egyik követelmény az volt, hogy az érintett programrészre vonatkozó tevékenységeket fog végezni öt egymást követő éven keresztül, ugyanazon a mezőgazdasági földterületen.
16 Az említett kérelmet elfogadták. PV a 2012/2013‑as gazdasági évre vonatkozóan 2012‑ben kötött megállapodások alapján általa bérelt és művelt, 857 hektáros mezőgazdasági földterülettel jogosulttá vált a 214. intézkedésben való részvételre. Ezeket a megállapodásokat a ZSPZZ 37c. cikke (1) bekezdésének megfelelően egyéves időtartamra kötötték a mezőgazdasági földterületek tulajdonosaival és/vagy használóival.
17 Hasonló megállapodásokat kötöttek a 2013/2014‑es, a 2014/2015‑ös és a 2015/2016‑os gazdasági évre vonatkozóan. Ezekben az években PV‑t illetően minden kötelező adminisztratív ellenőrzést és helyszíni ellenőrzést elvégeztek, és a 214. intézkedés címén összesen 1 063 317,54 bolgár leva (BGN) (hozzávetőleg 544 000 euró) összegben részesült.
18 2016‑ban azonban a szóban forgó mezőgazdasági földterületek tulajdonosainak és használóinak nem sikerült a 2016/2017‑es gazdasági évre vonatkozóan a ZSPZZ 37c. cikkének (1) bekezdése szerinti ilyen megállapodásokat kötniük. Noha PV meg kívánta kötni ezeket a megállapodásokat, a korábbi megállapodások többi résztvevője arról tájékoztatta, hogy az adott pénzügyi évben a földterületek valós határán belül kívánják megművelni a földeket, és ez kizárja az e rendelkezés szerinti megállapodás megkötésének lehetőségét. PV ezért az adott gazdasági évben nem tudta megművelni azt a földterületet, amellyel kapcsolatban a jelen ítélet 15. pontjában említett környezetvédelmi kötelezettségvállalást tett, és így nem tudta teljesíteni a 37c. cikkben előírt feltételeket ahhoz, hogy agrár‑környezetvédelmi kifizetésben részesülhessen.
19 Mivel az említett 37c. cikk (2) bekezdésének megfelelően a tulajdonosok és/vagy használók közötti megállapodásokat minden évben augusztus 30. előtt kell megkötni, PV már 2016. augusztus elején tisztában volt azzal, hogy a 2016/2017‑es gazdasági évben nem folytathatja ugyanannak a földterületnek a megművelését.
20 PV 2017. május 29‑én értesítette az állami mezőgazdasági alapot, hogy fel kívánja mondani agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalását, azzal az indokkal, hogy megszűnt azon földterületek művelésének jogalapja, amelyekkel részt vett a 214. intézkedésben.
21 2018. január 23‑án a PV‑t tájékoztatták arról, hogy a többéves kötelezettségvállalás megszüntetésére irányuló eljárást indítottak vele szemben a 11/2009. sz. rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmény be nem tartása miatt, amely szerint a 214. intézkedésben részt vevő mezőgazdasági terület minden évben legalább 90%‑ban átfedésben kell lennie az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalás tárgyát képező területtel. Márpedig a 2016/2017‑es gazdasági évre vonatkozó megállapodások elmaradása miatt az átfedés aránya már csak 76,18%‑ot tett ki.
22 2018. augusztus 17‑én PV értesítést kapott agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalásának a 214. intézkedés alapján történő felmondásáról. A jogi aktust nem támadták meg, és jogerőre emelkedett.
23 Az állami mezőgazdasági alap helyettes ügyvezető igazgatója 2018. december 7‑én kézbesített levelében arról tájékoztatta PV‑t, hogy az állammal szemben fennálló köztartozás megállapításáról szóló aktus meghozatala iránti eljárást indítottak, amelynek keretében a 11/2009. sz. rendelet 18. cikke (4) bekezdése c) pontjának megfelelően a beszedett teljes összeg 20%‑ának, azaz 212 663,51 BGN (hozzávetőleg 109 000 euró) összeg visszafizetésére szólítják fel.
24 PV azzal az indokkal kifogásolta az eljárás megindítását, hogy a jogszabályi háttér 2015 októberében történt módosítását követően számos tulajdonos és/vagy használó megtagadta a ZSPZZ 37c. cikke szerinti megállapodás megkötését, ami lehetetlenné tette számára a jelen ítélet 15. pontjában említett kötelezettségvállalás teljesítését. Azt állította, hogy mivel olyan körülményekről volt szó, amelyeket a kötelezettségvállalás tételének időpontjában nem láthatott előre, és amelyek ennélfogva a 11/2009 rendelet 18. cikkének (6) bekezdése értelmében vett vis maiornak minősülnek, nem köteles visszatéríteni ezt az összeget.
25 Az állami mezőgazdasági alap helyettes ügyvezető igazgatója 2019. november 14‑i határozatával 212 663,51 BGN (hozzávetőleg 109 000 euró) összegű, állammal szemben fennálló köztartozást állapított meg, amely a 214. intézkedés alapján a 2013 és 2016 közötti gazdasági évekre kifizetett támogatás 20%‑ának felel meg.
26 PV a határozattal szemben keresetet terjesztett elő a targovistei Administrativen sad (közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt, amely elutasította a keresetet. E bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy az említett határozat érvényes, és elutasította PV vis maior fennállására alapított érvét. Az említett bíróság megállapította, hogy PV nem számíthatott jogosan arra, hogy a mezőgazdasági földterületek tulajdonosai és/vagy használói, akikkel a ZSPZZ 37c. cikke alapján megállapodásokat kötött, a 2016/2017‑es gazdasági évre vonatkozóan is meg fogják újítani ezeket a megállapodásokat. E bíróság szerint továbbá, még ha a körülményeket „vis maiornak” lehetne is minősíteni, PV akkor sem tartotta tiszteletben az illetékes közigazgatási hatóság tájékoztatására előírt jogvesztő határidőt.
27 PV a határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária), egyrészt azzal érvelve, hogy a 11/2009. sz. rendelet 2015. október 20‑án hatályba lépett, és új, szigorúbb követelményeket bevezető módosítása egyes tulajdonosokat és/vagy használókat visszatartott attól, hogy a ZSPZZ 37c. cikke szerinti megállapodásokat kössenek, és hogy ez a módosítás a rendelet 18. cikkének (6) bekezdése szerinti vis maiornak, illetve rendkívüli körülménynek minősül. PV másrészt azt állítja, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdését.
28 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 45. cikk (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy tagosítás, illetve a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott birtokrendezési intézkedések esetén, amelyek miatt a támogatás kedvezményezettje a továbbiakban nem tudja teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, az érintett tagállamnak meg kell tennie az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kötelezettségvállalásokat a kedvezményezett mezőgazdasági üzemének új helyzetéhez igazítsák. Ennek hiányában a kötelezettségvállalásnak meg kell szűnnie, és a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára nem követelhető visszatérítés a kedvezményezettől.
29 Abban az esetben, ha ennek az értelmezésnek nem adható hely, e bíróság arra keresi a választ, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet nem tartozhat‑e a 73/2009 rendelet 31. cikke értelmében vett vis maior vagy rendkívüli körülmények körébe, amelyek mentesíthetik a kedvezményezettet az említett összegek visszafizetésének kötelezettsége alól. Az említett bíróság e tekintetben nem látja egyértelműen megválaszolhatónak a minősítés kérdését. Hangsúlyozza ugyanis, hogy a kedvezményezett a 214. intézkedés iránti támogatási kérelem benyújtásakor tisztában volt azzal, hogy a ZSPZZ 37c. cikkében előírt, harmadik személyek tulajdonában lévő földterületek művelésére vonatkozó megállapodások egyéves időtartamra szólnak, és a tulajdonosok és/vagy használók dönthetnek úgy, hogy nem kötnek megállapodást a következő évekre.
30 E körülmények között a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Lehetővé teszi‑e az [1974/2006 rendelet] 45. cikke (4) bekezdésének értelmezése annak megállapítását, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben »a mezőgazdasági üzem [olyan] tagosítása« vagy olyan »birtokrendezési intézkedések« állnak fenn, amelyek miatt a kedvezményezett már nem tudja teljesíteni az adott kötelezettségvállalásait?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén az a körülmény, hogy a tagállam nem tette meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kötelezettségvállalásokat a mezőgazdasági üzem új helyzetéhez igazítsa, jogosultságot teremt‑e arra, hogy a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára ne követeljék a pénzeszközök visszatérítését?
3) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén miként kell értelmezni a [73/2009 rendelet] 31. cikkét az alapeljárásban megállapított tényállásra tekintettel, és milyen jellegű [az 1122/2009 rendelet] 75. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidő?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
31 Az előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azt alkalmazni kell abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelő az általa vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket a végrehajtásuk utolsó évére vonatkozóan már nem tudja teljesíteni amiatt, hogy a mezőgazdasági termelő és a mezőgazdasági földterület többi tulajdonosa vagy használója között nem jött létre a földterület használatáról szóló megállapodás.
32 A kérdés megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdése azon kedvezményezett esetére vonatkozik, aki azért nem tudja a továbbiakban teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, mert a mezőgazdasági üzeme tagosítás, illetve a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott birtokrendezési intézkedések tárgyát képezi.
33 E tekintetben meg kell állapítani, hogy sem ez a rendelkezés, sem az ezen rendelet vagy a 73/2009 és az 1122/2009 rendelet más rendelkezése nem határozza meg a tagosítás, illetve a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott birtokrendezési intézkedések fogalmát.
34 Ezenfelül, mivel az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdése e fogalmak tekintetében nem utal a nemzeti jogra, azokat önállóan kell értelmezni oly módon, hogy azok egységes alkalmazást nyerjenek az Európai Unióban (lásd analógia útján: 2021. április 22‑i Austrian Airlines ítélet, C‑826/19, EU:C:2021:318, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy azon kifejezések értelmét és terjedelmét, amelyekre az uniós jog semmilyen meghatározást nem ad, az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésük szerint kell meghatározni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben használják őket, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek a részét képezik (2021. március 18‑i Kuoni Travel ítélet, C‑578/19, EU:C:2021:213, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Először is, ami a „tagosítás” kifejezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentését illeti, az olyan intézkedésekre utal, amelyek a mezőgazdasági parcelláknak a talaj észszerűbb megművelésének biztosítása érdekében történő átrendezéséből állnak. A „birtokrendezési intézkedések” kifejezés általánosabb jelleggel – amint arra a főtanácsnok az indítványának 36. és 37. pontjában rámutatott – olyan intézkedésekre utal, amelyek a mezőgazdasági parcelláknak az érintett földek területfejlesztéséhez szükséges infrastruktúrák rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó újrarendezésére vonatkoznak. Összességükben véve az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „tagosítás” és „birtokrendezési intézkedések” fogalma a mezőgazdasági parcelláknak a talaj észszerűbb megművelésének biztosítása érdekében történő átalakítására és átrendezésére irányuló műveletekre utal.
37 Másodszor – amint arra a főtanácsnok az indítványának 38–40. pontjában rámutatott – az említett rendelkezés a nyelvi változatok többsége szerint azt írja elő, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a tagosításokhoz és a birtokrendezési intézkedésekhez is a döntésüket vagy a jóváhagyásukat kell adniuk.
38 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés csak általánosságban mondja ki, hogy a hatóságnak döntés vagy jóváhagyás révén kell kapcsolódnia az említett intézkedésekhez, és nem pontosítja közelebbről az arra vonatkozó eljárási szabályokat, hogy a hatóság milyen módon vesz részt a tagosításra vagy birtokrendezési intézkedésekre irányuló műveletekben.
39 Ebből az következik, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott tagosítás vagy birtokrendezési intézkedés fogalmába bármely olyan művelet beletartozhat, amely a mezőgazdasági parcelláknak a talaj észszerűbb megművelésének biztosítása érdekében történő átalakítására és átrendezésére irányul, és amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságok döntenek el vagy hagynak jóvá.
40 Ezt az értelmezést az 1974/2006 rendelet 45. cikke (4) bekezdésének szövegkörnyezete, valamint általánosabban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásra vonatkozó szabályozás célkitűzései is megerősítik.
41 Egyrészt az 1698/2005 rendelet 36. cikke a) pontjának iv. alpontja és 39. cikke értelmében az agrár‑környezetvédelmi kifizetések olyan támogatásnak minősülnek, amelyet évente nyújtanak az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalást önkéntesen vállaló mezőgazdasági termelőnek, és amely az ilyen kötelezettségekből származó többletköltségek és elmaradó jövedelem fedezésére szolgál. E tekintetben – ahogyan ez a rendelet (35) preambulumbekezdésében is szerepel – az agrár‑környezetvédelmi kifizetések kiemelkedő szerepet töltenek be a vidéki területek fenntartható fejlődésének, valamint a környezetvédelemnek a támogatásában, mivel arra ösztönzik a kedvezményezetteket, hogy az uniós mezőgazdasági jogszabályokban előírt kötelező szabványok, valamint a nemzeti jogszabályokban megállapított különleges követelmények tiszteletben tartásán túlmenően többéves kötelezettségeket vállaljanak.
42 Másrészt az 1974/2006 rendelet (23) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a fenntartható vidékfejlesztés célkitűzésének elősegítése érdekében az uniós jogalkotó az agrár‑környezetvédelmi kifizetések révén nyújtott uniós támogatás kiegyensúlyozott alkalmazását kívánta előnyben részesíteni.
43 Következésképpen – amint arra a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában rámutatott – az említett célkitűzések megvalósítása megköveteli, hogy a mezőgazdasági termelőket ne tartsa vissza a többéves agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek vállalásától az, hogy a kötelezettségvállalások teljesítésének időtartama alatt esetleg olyan tagosításra vagy birtokrendezési intézkedésre irányuló művelet következik be, amely megakadályozza őket a kötelezettségek betartásában. Ebben az összefüggésben az 1974/2006 rendelet 45. cikke (4) bekezdésének célja az ilyen eseményeknek az említett időszakban történő bekövetkezését hivatott kompenzálni.
44 Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazandó, ha a kötelezettségek betartása amiatt hiúsul meg, hogy a mezőgazdasági termelő és a mezőgazdasági földterület más tulajdonosai vagy használói között nem jön létre megállapodás a földterület használatára vonatkozóan. Ebben az esetben a mezőgazdasági termelő részéről a kötelezettségvállalásai teljesítésének meghiúsulása nem a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott, a mezőgazdasági üzem szerkezetét érintő intézkedések közvetlen következménye.
45 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelő a végrehajtás utolsó évére vonatkozóan már nem tudja teljesíteni az általa vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket, mégpedig közvetlenül egy olyan művelet miatt, amely a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott, a kötelezettségvállalás tárgyát képező mezőgazdasági üzem szerkezetét érintő tagosításra vagy birtokrendezési intézkedésre irányul. E rendelkezés ezzel szemben nem alkalmazható abban az esetben, ha a kötelezettségvállalás teljesítésének meghiúsulása a mezőgazdasági üzem területének egy részére vonatkozó használati jognak a kötelezettségvállalás végrehajtásának időtartama alatt történő megszűnéséből ered.
A második kérdésről
46 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal, hogy valamely tagállam nem tette meg a kedvezményezett agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalásainak a mezőgazdasági üzemének az e rendelkezés értelmében vett tagosítás, illetve birtokrendezési intézkedés által teremtett új helyzetéhez való igazításához szükséges lépéseket, ellentétes az, hogy a kedvezményezettől visszakövetelik a kötelezettségvállalások betartásának időtartama alatt kapott támogatásokat.
47 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 65/2011 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy többéves kötelezettségvállalások esetén a támogatáscsökkentések, a kizárások és a visszatérítések vonatkoznak azokra az összegekre is, melyeket a kötelezettségvállalásra a korábbi években fizettek ki.
48 Az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kedvezményezett azért nem tudja a továbbiakban teljesíteni az általa vállalt kötelezettségeket, mert a mezőgazdasági üzemére tagosítás, illetve a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott birtokrendezési intézkedés vonatkozik, a tagállamok megteszik az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kötelezettségvállalásokat a mezőgazdasági üzem új helyzetéhez igazítsák. Amennyiben ez a kiigazítás nem lehetséges, a kötelezettségvállalás megszűnik, és a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára nem követelhető visszatérítés.
49 A rendelkezés szövegéből egyrészt egyértelműen kitűnik, hogy egyrészt az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalás kedvezményezett általi további teljesíthetőségét érintő tagosítási vagy birtokrendezési intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi elfogadása vagy jóváhagyása azzal a kötelezettséggel jár, hogy az érintett tagállamnak ezt a kötelezettségvállalást a szóban forgó mezőgazdasági üzem új helyzetéhez kell igazítania.
50 Másrészt az említett kötelezettségvállalás csak akkor szűnik meg, ha ez a kiigazítás nem lehetséges, és a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára nem követelhető visszatérítés.
51 Amint ugyanis a jelen ítélet 42. pontjában megállapításra került, az 1974/2006 rendelet (23) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az agrár‑környezetvédelmi célú támogatást illetően az uniós jogalkotó a fenntartható vidékfejlesztés elősegítése érdekében az uniós támogatás kiegyensúlyozott alkalmazását kívánta elfogadni.
52 A jelen ügyben, még ha feltételezzük is, hogy a kedvezményezett mezőgazdasági üzemének területcsökkenése, amely miatt lehetetlenné válik számára a vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettség teljesítése, az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdése értelmében vett tagosítás vagy birtokrendezési intézkedés eredménye, a kérdést előterjesztő bíróságnak akkor is meg kell vizsgálnia, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok megtették‑e az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kötelezettségvállalásokat a mezőgazdasági üzem új helyzetéhez igazítsák. Ha ez a bíróság arra a következtetésre jut, hogy ez nem történt meg, akkor a bíróságnak úgy kell tekintenie, hogy az említett kötelezettségvállalás megszűnt, és a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára nem követelhető visszatérítés a kedvezményezettől.
53 A fenti megfontolásokra tekintettel az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal, hogy a tagállam nem tette meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kedvezményezett agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalásait a mezőgazdasági üzemének az e rendelkezés értelmében vett tagosítás, illetve birtokrendezési intézkedés által teremtett új helyzetéhez igazítsák, ellentétes az, hogy a kedvezményezettől visszakövetelik a kötelezettségvállalások betartásának időtartama alatt kapott támogatásokat.
A harmadik kérdésről
54 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 73/2009 rendelet 31. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az e cikk értelmében vett „vis maiornak” minősül az az eset, ha a kedvezményezett azért nem tudja már teljesíteni a több évre vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettséget annak utolsó évére vonatkozóan, mert a mezőgazdasági földterület más tulajdonosaival vagy használóival nem jött létre megállapodás a földterület használatáról, következésképpen az 1122/2009 rendelet 75. cikkének (2) bekezdése szerint erről tíz munkanapon belül értesíteni kell az illetékes hatóságot.
55 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 73/2009 rendelet 31. cikkének a)–e) pontja több olyan eseményt sorol fel, amelyek vis maiornak minősülhetnek.
56 Ezek között azonban nem szerepel az a helyzet, amikor egy többéves agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalás alapján uniós támogatásban részesülő kedvezményezett azért nem tudja teljesíteni a kötelezettségvállalást, mert a mezőgazdasági földterület más tulajdonosaival vagy üzemeltetőivel nem kötöttek megállapodást a földterület használatára vonatkozóan.
57 Mindemellett a 73/2009 rendelet 31. cikkében szereplő „például” kifejezésből az következik, hogy ez a cikk nem tartalmazza a vis maiornak minősülő események kimerítő felsorolását.
58 Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint vis maiornak minősül bármely olyan esemény, amely a gazdasági szereplő ellenőrzési körén kívül eső, rendkívüli és előre nem látható körülmények eredménye, amelyek következményeit ez utóbbi a legnagyobb gondosság mellett sem tudta volna elkerülni (lásd ebben az értelemben: 1970. december 17‑i Internationale Handelsgesellschaft ítélet, 11/70, EU:C:1970:114, 23. pont; 2015. december 17‑i Szemerey ítélet, C‑330/14, EU:C:2015:826, 58. pont).
59 Következésképpen, noha főszabály szerint vis maiornak minősülhet az a tény, hogy a kedvezményezett azért nem tudja a továbbiakban teljesíteni az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalást, mert a mezőgazdasági földterület más tulajdonosaival vagy használóival nem kötöttek megállapodást a földterület használatáról, ez csak abban az esetben áll fenn, ha a teljesítés a kedvezményezett ellenőrzési körén kívül eső, olyan rendkívüli és előre nem látható körülmények miatt hiúsult meg, amelyek következményeit ez utóbbi a legnagyobb gondosság mellett sem tudta volna elkerülni, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
60 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 73/2009 rendelet 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy noha főszabály szerint vis maiornak minősülhet az a tény, hogy a kedvezményezett azért nem tudja a továbbiakban teljesíteni az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalást, mert a mezőgazdasági földterület más tulajdonosaival vagy használóival nem kötöttek megállapodást a földterület használatáról, ez csak abban az esetben áll fenn, ha a teljesítés olyan – a kedvezményezett ellenőrzési körén kívül eső, rendkívüli és előre nem látható – körülmények miatt hiúsult meg, amelyek következményeit ez utóbbi a legnagyobb gondosság mellett sem tudta volna elkerülni, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
A költségekről
61 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2006. december 15‑i 1974/2006/EK bizottsági rendelet 45. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az alkalmazandó abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelő a végrehajtás utolsó évére vonatkozóan már nem tudja teljesíteni az általa vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket, mégpedig közvetlenül egy olyan művelet miatt, amely a hatáskörrel rendelkező hatóságok által eldöntött vagy jóváhagyott, a kötelezettségvállalás tárgyát képező mezőgazdasági üzem szerkezetét érintő tagosításra vagy birtokrendezési intézkedésre irányul. E rendelkezés ezzel szemben nem alkalmazható abban az esetben, ha a kötelezettségvállalás teljesítésének meghiúsulása a mezőgazdasági üzem területének egy részére vonatkozó használati jognak a kötelezettségvállalás végrehajtásának időtartama alatt történő megszűnéséből ered.
2) Az 1974/2006 rendelet 45. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal, hogy a tagállam nem tette meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kedvezményezett agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalásait a mezőgazdasági üzemének az e rendelkezés értelmében vett tagosítás, illetve birtokrendezési intézkedés által teremtett új helyzetéhez igazítsák, ellentétes az, hogy a kedvezményezettől visszakövetelik a kötelezettségvállalások betartásának időtartama alatt kapott támogatásokat.
3) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet 31. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
noha főszabály szerint vis maiornak minősülhet az a tény, hogy a kedvezményezett azért nem tudja a továbbiakban teljesíteni az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalást, mert a mezőgazdasági földterület más tulajdonosaival vagy használóival nem kötöttek megállapodást a földterület használatáról, ez csak abban az esetben áll fenn, ha a teljesítés olyan – a kedvezményezett ellenőrzési körén kívül eső, rendkívüli és előre nem látható – körülmények miatt hiúsult meg, amelyek következményeit ez utóbbi a legnagyobb gondosság mellett sem tudta volna elkerülni, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
Aláírások