A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. szeptember 29.
F‑114/07. sz. ügy
Rainer Wenning
kontra
Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)
„Közszolgálat – Az Europol személyi állománya – Az Europol alkalmazottja szerződésének meghosszabbítása – Az Europol személyzeti szabályzatának 6. cikke – Értékelő jelentés
Tárgy: Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kidolgozott, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol‑egyezmény) 40. cikkének (3) bekezdése és az Europol személyzeti szabályzata 93. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kereset, amelyben R. Wenning lényegében az Europol 2006. december 21‑i, a felperes szerződésének meghosszabbítását és a felperes továbbfoglalkoztatását megtagadó határozat, továbbá a 2006. januártól szeptemberig terjedő időszakra vonatkozó értékelő jelentés megsemmisítését kéri, valamint azt, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Europolt az őt állítólag ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Értékelő jelentés – Elkészítés – Az Europol személyi állományának értékelésére vonatkozó iránymutatás
(Az Europol személyzeti szabályzata, 6. és 28. cikk)
2. Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Értékelő jelentés – Elkészítés – Imperatív határidő hiánya
(Az Europol személyzeti szabályzata, 6. és 28. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés
4. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés
5. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelés változása a korábbi értékeléshez képest
6. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Bírósági felülvizsgálat
(Az Europol személyzeti szabályzata, 6. és 28. cikk)
7. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A szöveges megjegyzések és a számszerű értékelés közötti szükségszerű összhang
8. Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai – Felvétel – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának elmaradása
(Az Europol személyzeti szabályzata, 6. cikk és 94. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
1. Az eljárási szabályok, például az Europol által elfogadott, az előmenetellel és a személyi állomány értékelésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó iránymutatásban előírt szabályok megsértése a valamely alkalmazottra vonatkozó értékelő jelentés érvényességét befolyásoló lényeges szabálytalanságnak minősül, feltéve hogy az alkalmazott bizonyítja, hogy e szabályok megsértésének hiányában az említett jelentésnek más lehetett volna a tartalma.
(lásd a 97. és 102. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑212/97. sz., Hubert kontra Bizottság ügyben 1999. március 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑41. o. és II‑185. o.) 53. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑34/07. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2008. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 40. pontja; az ítélettel szemben a T‑91/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt.
2. Az Europol valamely alkalmazottjára vonatkozó értékelő jelentés elkészítését illetően sem az Europol személyzeti szabályzata, sem az előmenetellel és a személyi állomány értékelésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó iránymutatás nem ír elő pontos határidőt. Az említett személyzeti szabályzat 28. cikke csak arról rendelkezik, hogy az értékelő jelentést évente legalább egyszer el kell készíteni. Bár az adminisztráció feltétlenül köteles arra, hogy – mind a gondos ügyintézés okán, mind a tisztviselők érdekeinek megóvása végett – gondoskodjék az értékelő jelentések rendszeres időközönkénti, a személyzeti szabályzatban előírt időben történő megszerkesztéséről és szabályszerű elkészítéséről, az értékelési eljárás lefolytatására pontos határidőket előíró rendelkezések hiányában az adminisztrációnak ésszerű idő áll rendelkezésére az értékelő jelentés elkészítésére. Ezenfelül az említett személyzeti szabályzat, illetve iránymutatás egyetlen rendelkezése sem tiltja a célok értékelési időszak vége előtt történő megvalósításának előírását. Éppen ellenkezőleg, az említett iránymutatás, amely szerint a célokra vonatkozóan határidőt kell megállapítani, nem írja elő, hogy a határidőnek meg kell felelnie az értékelési időszak végének.
(lásd a 98. és 99. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑193/03. sz., Piro kontra Bizottság ügyben 2005. május 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑121. o. és II‑547. o.) 76–78. pontja.
3. Az értékelő jelentés elkészítésének keretében az értékelőnek az ellenjegyzővel szorosan együttműködve kell végeznie az értékelést, mivel az ellenjegyző az értékelt tisztviselő által kért beszélgetés nyomán módosíthatja vagy megerősítheti a jelentést.
(lásd a 100. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑199. o. és II‑901. o.) 44. pontja.
4. Az értékelési eljárás célja az, hogy az előre meghatározott időpontokban megvonják az érintett tisztviselő teljesítményének és képességeinek mérlegét. Mivel az értékelő kontradiktórius eljárás során alakítja ki a referencia‑időszakra vonatkozó értékítéleteit, az érintett tisztviselő utólag nem hivatkozhat arra, hogy ezen időszak során vele szemben nem fogalmaztak meg időközi kifogásokat. Nem lehet megkövetelni tehát, hogy a felettesek által az adott időszakra vonatkozó értékelési eljárás során tartott konzultáció keretében megfogalmazott értékítéleteket az értékelt tisztviselő és a felettese előzetesen vitassák meg, vagy azokra a referenciaeljárás során előzetesen írásban hívják fel a figyelmet, mivel ezen értékítéletek az értékelési eljárás során tényleges kontradiktórius vita tárgyát képezik.
(lásd a 104. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10915. o.) 37–45. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑411. és II‑1865. o.) 142. pontja.
5. Az értékelő jelentés elkészítése keretében a korábbi értékeléstől való bármilyen eltérés indokolására vonatkozó kötelezettség célja az, hogy lehetővé tegye a tisztviselő számára a részletes értékelés megváltozása okainak megismerését, a felhozott tények megalapozottságáról való meggyőződést, és így azt, hogy a meghallgatáshoz való joga alapján ezen indokolással kapcsolatban észrevételeket tehessen amiatt, hogy az értékelő jelentéssel kapcsolatban lényeges alaki hibát vétettek azért, mert az indokolási kötelezettség megsértése egyúttal sérti a tisztviselő meghallgatáshoz való jogát is.
(lásd a 108. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑1/91. sz., Della Pietra kontra Bizottság ügyben 1992. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2145. o.) 30. pontja; a fent hivatkozott Hubert kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 79. pontja; T‑50/04. sz., Micha kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑339. o. és II‑1499. o.) 36. pontja.
6. Az értékelők nagyon széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő személyek munkájára vonatkozó értékítéleteik kialakításában. Ennélfogva az értékelő jelentések tartalmára vonatkozó bírósági felülvizsgálat az eljárás szabályszerűségének, a tények anyagi valóságának, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés fennállásának ellenőrzésére korlátozódik. A közösségi bíróságnak ugyanis nem feladata az adminisztráció által valamely tisztviselő szakmai képességeiről kialakított értékelés megalapozottságának felülvizsgálata, ha ezen értékelés összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyeket természetüknél fogva nem lehet objektív módon vizsgálni.
(lásd a 111. és 117. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑53/99. sz., Progoulis kontra Bizottság ügyben 1999. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑255. o. és II‑1249. o.) 27. és 29. pontja; T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑81. o. és II‑389. o.) 51. pontja; T‑96/04. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑343. o. és II‑1523. o.) 41. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑42/05. sz., Rossi Ferreras kontra Bizottság ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑39. o. és II‑A‑1‑211. o.) 33. pontja.
7. Az értékelő jelentésben szereplő szöveges megjegyzések célja a jelentésben foglalt részletes értékelés indokolása. E megjegyzések szolgálnak az értékelés elkészítésének alapjául, és lehetővé teszik a tisztviselő számára a kapott osztályzatok megértését. Következésképpen a megjegyzéseknek, figyelemmel az értékelő jelentés elkészítésében játszott meghatározó szerepükre, az adott osztályzatokkal koherenseknek kell lenniük olyannyira, hogy az osztályzatokat a megjegyzések számszerűsített vagy részletes formájának kell tekinteni. Mindazonáltal, figyelembe véve az értékelők számára az általuk értékelt személyek munkájára vonatkozó értékítéleteik kialakításában elismert nagyon széles mérlegelési jogkört, az értékelő jelentésbeli esetleges koherenciazavar csak akkor indokolhatja az említett jelentés megsemmisítését, ha nyilvánvaló.
(lásd a 132. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. december 13‑án hozott ítéletének 80. pontja.
8. Az adminisztráció főszabály szerint nem köteles indokolni azt az aktust, amellyel úgy határoz, hogy a határozott időre kötött munkaszerződést annak lejártakor nem hosszabbítja meg. Mindegyik szerződő félnek a szerződéses viszonyuk kezdetétől arra kell készülnie, hogy a szerződés lejártakor a másik fél gyakorolja a szerződés közösen kialakított rendelkezéseinek érvényesítésére vonatkozó jogát, jelesül abban az értelemben, hogy a szerződés az előzetesen megállapított időpontban megszűnik. A határozott időre szóló szerződés meghosszabbításához való jog hiányában tehát az adminisztrációnak általában nem kell indokolnia, ha kitart a szerződés eredetileg megállapított lejárati időpontja mellett.
Mindazonáltal az Europol az igazgatója által 2006. december 8‑án elfogadott, az Europol személyzeti szabályzata 6. cikkének végrehajtására vonatkozó határozatban, amely határozat az Europolon belüli szerződések meghosszabbítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, speciális rendszert alakított ki, amely a szerződések meghosszabbításával kapcsolatos eljárás átláthatóságának garantálására szolgál. E speciális rendszer kialakításával az Europol meghatározta azokat a kritériumokat, amelyeket a munkaszerződések meghosszabbításával kapcsolatos döntésekre vonatkozó mérlegelési jogköre gyakorlásának keretében kíván alkalmazni. Ebből következően saját maga korlátozta e jogkört, mivel tiszteletben kell tartania a saját maga számára előírt iránymutatást.
Következésképpen az Europol határozott időre szóló szerződéssel rendelkező alkalmazottainak joguk van arra, hogy az Europol gondosan és tárgyilagosan megvizsgálja, hogy teljesítik‑e a szerződésük meghosszabbítására vonatkozó feltételeket. Szerződésük meghosszabbításának mellőzése esetén pedig jogos érdekük fűződik az ilyen gondos és tárgyilagos vizsgálatot tükröző indokolás közléséhez.
(lásd a 142–147. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑143/03. sz., Smit kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑39. o. és II‑171. o.) 26–28., 30. és 32. pontja; T‑258/03. sz., Mausolf kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑45. o. és II‑189. o.) 21–23., 25. és 27. pontja.