A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2016. szeptember 15.(*)
„REACH – Valamely anyag regisztrálását terhelő díj – A mikro‑, kis‑ és középvállalkozások számára biztosított kedvezmény – A vállalkozás méretére vonatkozó nyilatkozatban szereplő hiba – A 2003/361/EK ajánlás – Igazgatási díjat kiszabó határozat – A vállalkozás méretének meghatározása – Az ECHA jogköre”
A T‑675/13. sz. ügyben,
a K Chimica Srl (székhelye: Mirano [Olaszország], képviselik: R. Buizza és M. Rota ügyvédek)
felperesnek
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik kezdetben: M. Heikkilä, A. Iber, E. Bigi, E. Maurage és J.‑P. Trnka, később: M. Heikkilä, E. Bigi, E. Maurage és J.‑P. Trnka, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. Garcia Molyneux ügyvéd)
alperes ellen
az elsősorban az EUMSZ 263. cikken alapuló és az ECHA 2013. október 15‑i SME(2013) 3665. sz. azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme, amely megállapítja, hogy a felperes nem terjesztette elő az ahhoz szükséges bizonyítékokat, hogy részesülhessen a kisvállalkozások számára biztosított díjkedvezményben, és amely a felperesre igazgatási díjat szab ki, másodsorban a felperes kisvállalkozás jogállásának elismerése és vele szemben a megfelelő díj alkalmazása iránti kérelem, harmadsorban pedig az EUMSZ 263. cikken alapuló, az ECHA által kiállított számlák megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. január 20‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. november 10‑én a felperes K Chimica Srl a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o., HL 2008. L 141., 22. o., HL 2009. L 36., 84. o., HL 2010. L 118., 89. o. és HL 2015. L 212., 39. o.) alapján kérte egy anyag regisztrálását.
2 A regisztrálási eljárás során a felperes jelezte, hogy a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv) meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL 2003. L 124., 36. o.) értelmében vett „kisvállalkozás”. E nyilatkozat lehetővé tette számára, hogy valamennyi regisztrálási kérelem után az 1907/2006 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében előírthoz hasonló díjból kedvezményben részesüljön. Ugyanezen rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett díjat az 1907/2006 rendelet alapján az Európai Vegyianyag‑ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16‑i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 107., 6. o.) határozta meg. A 340/2008 rendelet I. melléklete tartalmazza többek között az 1907/2006 rendelet 6. cikke szerint benyújtott regisztrálási kérelmek után fizetendő díjak összegét, valamint a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások számára biztosított kedvezményeket. Egyébiránt a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdése értelmében, amennyiben a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely állítása szerint kedvezményes díjra vagy díjmentességre jogosult, nem tudja bizonyítani e jogosultságát, az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) kiveti a teljes díjat, továbbá az igazgatási díjat. E tekintetben az ECHA igazgatótanácsa 2010. november 12‑én elfogadta a díjjal terhelt szolgáltatások osztályozásáról szóló MB/D/29/2010 határozatot (a továbbiakban: MB/D/29/2010 határozat). Ennek az – ECHA igazgatótanácsának 2013. február 12‑i MB/21/2012/D határozatával módosított – határozatnak a 2. cikke és a határozat mellékletében szereplő 1. táblázat jelzi, hogy a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében említett igazgatási díj 19 900 euró a nagyvállalkozások, 13 900 euró a középvállalkozások és 7960 euró a kisvállalkozások esetében.
3 Az ECHA 2011. november 10‑én 9300 euró összegről kiállította a 10029302. sz. számlát. Ez az összeg a 340/2008 rendelet I. mellékletének a tényállás időpontjában alkalmazandó változata szerint az 1000 tonna feletti mennyiségi tartományba eső anyagok után a kisvállalkozások által közös benyújtás keretében fizetendő díjnak felelt meg.
4 Az ECHA 2012. július 15‑én felkérte a felperest bizonyos dokumentumok benyújtására annak érdekében, hogy ellenőrizze a felperes azon nyilatkozatát, hogy kisvállalkozásnak minősül.
5 2013. június 14‑én – dokumentum‑ és elektronikuslevél‑váltást követően – az ECHA elfogadta az SME(2013) 2249. sz. határozatot. Ebben a határozatban az ECHA úgy vélte, hogy nem kapta meg az annak megállapításához szükséges bizonyítékokat, hogy a felperes kisvállalkozás, valamint hogy az MB/D/29/2010 határozat 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felperesnek a nagyvállalkozásokra alkalmazandó díjat kell megfizetnie. E körülmények között az ECHA tájékoztatta a felperest, hogy meg fogja neki küldeni az eredetileg kifizetett díjak, valamint a végső soron esedékes díjak közötti különbözetről szóló számlát, valamint az igazgatási díj megfizetésére vonatkozó, 19 900 eurós számlát.
6 2013. június 17‑én a felperes elektronikus levelet küldött az ECHA‑nak, amely levélhez új dokumentumokat csatolt. A felperes a méretének kiszámításával kapcsolatban felvilágosítást is kért az ECHA‑tól.
7 2013. július 2‑án az ECHA azt válaszolta a felperesnek, hogy a kérését akként értelmezi, hogy az tulajdonképpen az ECHA álláspontjának felülvizsgálatára irányul. Tekintettel különösen a jelen ügyben fennálló ténybeli helyzet tisztázása céljából a felperes által megtett erőfeszítésekre, az ECHA jelezte, hogy kivételesen úgy határozott, hogy figyelembe veszi a részére esetlegesen benyújtott további információkat.
8 2013. október 15‑én – újabb dokumentum‑ és elektronikuslevél‑váltást követően – az ECHA elfogadta az SME(2013) 3665. sz. határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ebben a határozatban az ECHA úgy vélte, hogy az SME(2013) 2249. sz. határozatot követően nyújtott információk alapján az említett határozatban szereplő következtetés nem változhat. Az ECHA többek között pontosította, hogy a felperes nem szolgált a „közvetett partnervállalkozásra”, a Compagnie d’Investissement des Alpes SA‑ra vonatkozó információkkal. Ennek alapján az ECHA azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem terjesztette elő az ahhoz szükséges bizonyítékokat, amelyek alapján úgy lehetne tekinteni, hogy ő kisvállalkozás. Az ECHA azt is pontosította a felperes számára, hogy az SME(2013) 2249. sz. határozat elfogadását követően kiállított számlák fizetési határideje lejárt, következésképpen pedig új számlákat fog a felperes számára küldeni.
9 2013. október 15‑én az ECHA a megtámadott határozat alapján 13 950 euró összegről kiállította az 10045647. sz. számlát és 19 900 euró összegről az 10045649. sz. számlát.
Az eljárás és a felek kérelmei
10 A Törvényszék hivatalához 2013. december 16‑án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet. Ez a kereset több kapcsolódó ügy egyike.
11 E kapcsolódó ügyek közül az első a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA megsemmisítő ítélet (T‑177/12, EU:T:2014:849) tárgyát képezte.
12 2015. január 8‑án a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezetési intézkedések keretében a feleket felhívták arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA ítéletnek (T‑177/12, EBHT, EU:T:2014:849) a jelen jogvita szempontjából esetlegesen fennálló relevanciájára vonatkozóan, valamint arra, hogy válaszoljanak meg egy kérdést. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.
13 2015. november 13‑án az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (hatodik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében kérdések megválaszolására, valamint bizonyos dokumentumok benyújtására szólította fel a feleket. A felek az előírt határidőn belül eleget tettek e felhívásoknak.
14 2016. január 8‑án a 2015. november 13‑i pervezető intézkedések meghosszabbítása keretében az ECHA további bizonyítékokat ajánlott fel. Ezeket a bizonyítékokat csatolták az ügy irataihoz.
15 A Törvényszék a 2016. január 20‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– az ECHA rendelkezésére bocsátott dokumentumok tükrében biztosítsa számára a kkv jogállást annak elrendelésével, hogy a vizsgálat négy társaságra korlátozódjon;
– alkalmazza a kkv‑k tekintetében előírt díjkedvezményt;
– semmisítse meg a vele szemben alkalmazott teljes mértékű díjhoz képest fennálló különbözet alapján követelt 9300 euró összegről kiállított 10029302. sz. számlát;
– semmisítse meg az ECHA által az igazgatási díj megfizetése tekintetében kiállított 10043954. sz. számlát.
17 A válaszban a felperes a fentiekben hivatkozott első kereseti kérelmeken felül azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a vele szemben alkalmazott teljes mértékű díjhoz képest fennálló különbözet alapján követelt 13 950 euró összegről kiállított, 2013. október 15‑i 10045647. sz. számlát, és téríttesse vissza a 2014. január 24‑én megfizetett összeget;
– semmisítse meg az ECHA által az igazgatási díj megfizetése tekintetében kiállított 2013. október 15‑i 10045649. sz. számlát;
– az alperest kötelezze a költségek viselésére.
18 A 2015. november 13‑i pervezető intézkedésekre (fenti 13. pont) adott válaszában, a felperes pontosította, hogy eláll az 10029302. sz. és az 10043954. sz. számlák megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeitől.
19 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Bizonyos kereseti kérelmek elfogadhatóságról
20 Elsősorban, a felperesnek az egyrészről az ECHA rendelkezésére bocsátott dokumentumok tükrében a számára a kkv jogállás annak elrendelésével történő biztosítása, hogy a vizsgálat négy társaságra korlátozódjon, másrészről pedig a kkv‑k tekintetében előírt díjkedvezmény alkalmazása iránti második és harmadik kereseti kérelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy nem tartozik az uniós bíróság hatáskörébe, hogy az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat keretében az intézményekkel szemben meghagyással éljen, vagy azokat helyettesítse, hanem az érintett hatóságnak kell megtennie a megsemmisítési kereset tárgyában hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd: 1998. szeptember 15‑i European Night Services és társai kontra Bizottság ítélet, T‑374/94, T‑375/94, T‑384/94 és T‑388/94, EU:T:1998:198, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva a második és a harmadik kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant kell elutasítani.
21 Másodsorban, az első alkalommal a válasz szakaszában előterjesztett, az 10045647. sz. számla megsemmisítése és a 2014. január 24‑én megfizetett összeg visszatéríttetése, továbbá az 10045649. sz. számla megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának d) pontja értelmében kérelmeit a felperesnek a keresetlevélben kell feltüntetnie. Az ítélkezési gyakorlatból egyébként kitűnik, hogy az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑ában előírt feltétel – amely új jogalapok felhozását kizárólag abban az esetben engedi meg, ha azok olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származnak, amely az eljárás során merült fel – mindenekelőtt a kereseti kérelem módosítását szabályozza. Ily módon az írásbeli szakaszban felmerült jogi vagy ténybeli helyzet hiányában, kizárólag a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek vehetők figyelembe, és a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 13‑i Berliner Institut für Vergleichende Sozialforschung kontra Bizottság ítélet, T‑73/08, nem tették közzé, EU:T:2013:433, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy maga a felperes megfogalmazása szerint, továbbá amint az a válasz mellékleteiből következik, az 10045647. sz. és az 10045649. sz. számla 2013. október 15‑én, azaz a megtámadott határozattal azonos napon kelt. A felperes által előterjesztett egyetlen információ alapján sem lehet úgy vélni, hogy a felperes az említett számlákat a jelen kereset benyújtása után kapta volna meg. Ennélfogva az eljárás írásbeli szakasza során semmiféle olyan jogi vagy ténybeli helyzet nem merült fel, amely igazolhatná az említett számlákkal kapcsolatos késedelmes kérelmeket.
23 Ezenfelül és mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében csak azok az intézkedések minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával a felperes érdekeit érintik (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 1991. október 4‑i Bosman kontra Bizottság végzés, C‑117/91, EU:C:1991:382, 13. pont; 2003. január 15‑i Philip Morris International kontra Bizottság ítélet, T‑377/00, T‑379/00, T‑380/00, T‑260/01 és T‑272/01, EU:T:2003:6, 77. pont).
24 Annak eldöntéséhez, hogy a megsemmisíteni kért intézkedés megtámadható‑e keresettel, az intézkedés lényegét kell tekintetbe venni, az intézkedés meghozatalának formája e tekintetben főszabály szerint nem bír jelentőséggel (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 1991. november 28‑i Luxemburg kontra Parlament, C‑213/88 és C‑39/89, EU:C:1991:449, 15. pont; 1994. március 24‑i Air France kontra Bizottság ítélet, T‑3/93, EU:T:1994:36, 43. és 57. pont).
25 Egyebekben a korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat nem olyan aktus, amelyet meg lehet támadni, ezért az ilyen határozat elleni keresetet elfogadhatatlannak kell tekinteni (1977. október 25‑i Metro SB‑Großmärkte kontra Bizottság ítélet, 26/76, EU:C:1977:167, 4. pont; 1998. május 5‑i Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑180/96, EU:C:1998:192, 27. és 28. pont; lásd még: 1998. június 10‑i Cementir kontra Bizottság végzés, T‑116/95, EU:T:1998:120, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Ami a megerősítő jogi aktus fogalmát illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely jogi aktus akkor minősül valamely korábbi határozat puszta megerősítésének, ha a korábbi határozathoz képest nem tartalmaz új tényezőket, és azt nem előzte meg e határozat címzettje helyzetének felülvizsgálata (2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 44. pont; 2004. április 29‑i SGL Carbon kontra Bizottság végzés, T‑308/02, EU:T:2004:119, 51. pont).
27 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA (T‑177/12, EU:T:2014:849) ítélet alapjául szolgáló ügyben felmerült helyzettől eltérően a megtámadott határozatban hivatkozott SME(2013) 2249. sz. határozat kifejezetten visszautal az MB/21/2012/D határozattal módosított MB/D/29/2010 határozatra, és pontosítja, hogy az „ECHA számlát fog […] kiállítani 19 900 euró összegű igazgatási díjról”. Az SME(2013) 2249. sz. határozat azt is jelzi, hogy az eredetileg megfizetett díj és a 340/2008 rendeletben a nagyvállalkozások tekintetében előírt díj közötti különbözet fedezése céljából az ECHA – kérelmenként – kiegészítő számlát fog kiállítani. Az ECHA a megtámadott határozatban egyébként pontosította, hogy az SME(2013) 2249. sz. határozat elfogadását követően kiállított 10043953. sz. és 10043954. sz. számla – amelyek fizetési határideje lejárt – felváltása céljából újabb számlákat fog küldeni a felperesnek. Ebből következik, hogy az SME(2013) 2249. sz. határozattal összefüggésben értelmezett megtámadott határozat tartalmazta a felperes ECHA‑val szemben fennálló kötelezettségeinek alapvető elemeit. Ennélfogva az 10045647. sz. és az 10045649. sz. számla az e határozat végrehajtását célzó aktusok jellegét ölti, és hogy azok a fenti 26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett megerősítő jogi aktusokat képeznek (lásd analógia útján: 2009. június 30‑i CPEM kontra Bizottság végzés, T‑106/08, nem tették közzé, EU:T:2009:228, 32. pont).
28 E tényezőkre tekintettel, az első alkalommal a válasz szakaszában előterjesztett, az 10045647. sz. számla megsemmisítése és a 2014. január 24‑én megfizetett összeg visszatéríttetése, továbbá az 10045649. sz. számla megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket mint elfogadhatatlanokat kell elutasítani.
29 A fentiekre tekintettel a kereset vizsgálatát a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemre kell korlátozni.
Az ügy érdeméről
30 A felperes keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap lényegében a 2003/361 ajánlás téves értelmezésén alapul. A második jogalap a felperes számára a kkv jogállás biztosítása megtagadásának jogellenességén alapul.
Az első, a 2003/361 ajánlás téves értelmezésére alapított jogalapról
31 A felperes – a 2003/361 ajánlás releváns rendelkezéseit felidézve – jelzi, hogy valamely vállalkozás méretének kiszámításához a vállalkozás adataihoz hozzá kell adni a lehetséges partnervállalkozások (valamint kapcsolt vállalkozásaik) adatait és a lehetséges kapcsolt vállalkozások (valamint az azokhoz képest közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő partnervállalkozásaik) adatait. A jelen ügyben az ECHA tévesen vélte úgy, hogy a Medini Ltd és az A. L. O. Immobilien GmbH a felperes „partnervállalkozásai”. Ezek a vállalkozások valójában az I. C. B. Srl partnervállalkozásai, amely viszont a felperes kapcsolt vállalkozása. Egyébként sem maga a Compagnie d’Investissement des Alpes, sem pedig a Medini lehetséges partnervállalkozásai – amelyekre vonatkozóan az ECHA információkat kért – nem partnervállalkozásai az I. C. B.‑nek, ekként pedig a fortiori nem helyezkednek el ezen utóbbi vállalkozáshoz képest közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén. A felperes méretének meghatározása céljából tehát kizárólag a felperes, (kapcsolt vállalkozásként) az I. C. B., valamint (az I. C. B. partnervállalkozásaiként) a Medini és az A. L. O. Immobilien adatait kell figyelembe venni. A felperes megküldte az ECHA részére az e vállalkozásokra vonatkozó valamennyi releváns információt. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével kapcsolatban az ECHA által a beadványaiban előadott értelmezést illetően a felperes hangsúlyozza, hogy a „kizárólag” kifejezés nem szerepel az említett cikk olasz változatában. Ezenfelül az ECHA értelmezése a partner‑ vagy kapcsolt vállalkozások adatainak „végtelenségig” való figyelembevételét eredményezné. Ez az értelmezés túlzóan kiterjesztő. A felperes nem tartozik a Compagnie d’Investissement des Alpes‑ot vagy a Medini lehetséges partnervállalkozásait magában foglaló vállalkozáscsoportba. Az Európai Bizottság által közzétett és az interneten hozzáférhető, a kkv‑k fogalommeghatározásával kapcsolatos felhasználói útmutató (a továbbiakban: a kkv‑k fogalommeghatározásával kapcsolatos felhasználói útmutató) – amelyre az ECHA beadványaiban hivatkozik – megerősíti a felperes általi értelmezést.
32 Az ECHA mindenekelőtt jelzi, hogy a Medini és az A. L. O. Immobilien vállalkozásokat nem tekintette a felperes partnervállalkozásainak. A megtámadott határozat egyébként a felperes „közvetett” partnervállalkozásaként hivatkozott a Compagnie d’Investissement des Alpes‑ra. Az e vállalkozásra, valamint a Medini lehetséges kapcsolt vállalkozásaira vonatkozó információkat érintő kérések alapja a 2003/361 ajánlás mellékletének 6. cikke. Konkrétan a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján az ECHA az I. C. B. két partnervállalkozásának (azaz a Medininek és az A. L. O. Immobiliennek) az adatait kívánta értékelni. Az ECHA e célból jelzi, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének első albekezdését alkalmazta, amely iránymutatással szolgál arra vonatkozóan, hogy miként kell megállapítani valamely kapcsolt vállalkozás partnervállalkozásának adatait. Következésképpen az ECHA arra kérte a felperest, hogy biztosítsa számára az A. L. O. Immobilien és a Medini, valamint kapcsolt vállalkozásaik (azaz a Compagnie d’Investissement des Alpes) adatait. Ezt a kérést egyébként a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdése második albekezdésének szövege is alátámasztja, amely – az önálló vállalkozások tekintetében előírtaktól eltérően – nem írja elő, hogy az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozásai partnervállalkozásainak adatait „kizárólag” e vállalkozások beszámolója alapján kell meghatározni. Az ECHA hangsúlyozza, hogy a „kizárólag” kifejezést a 2003/361 ajánlás több nyelvi változata tartalmazza. Az ECHA tehát akként értelmezi a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdését, hogy az kötelezi őt arra, hogy figyelembe vegye azon partnervállalkozások valamennyi kapcsolt vállalkozásának adatait, amelyekre az említett cikk hivatkozik. Egy ezzel ellentétes értelmezés azt eredményezné, hogy valamely vállalkozás kkv jogállása aszerint változna, hogy az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozásainak partnervállalkozásai szerepelnek‑e, vagy sem azon vállalkozások (a jelen esetben a Compagnie d’Investissement des Alpes) konszolidált beszámolóiban, amelyeknek a kapcsolt vállalkozásai. Ez az értelmezés a 2003/361 ajánlással kapcsolatban elfogadandó megszorító értelmezés kritériumának is megfelel. Megfelel továbbá a kkv‑k fogalommeghatározásával kapcsolatos felhasználói útmutatónak, és különösen ezen útmutató magyarázó megjegyzésének és mellékleteinek. Az ECHA hozzáfűzi, hogy a „vállalkozáscsoport” felperes által ismertetett fogalma szembemegy a 2003/361 ajánlás rendelkezéseivel. Attól függ, hogy valamely vállalkozás egy csoportba tartozik‑e, hogy a többi vállalkozással milyen kapcsolatban áll, nem pedig egy holding fennállásától. Az ECHA hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben az I. C. B. egyik részvényese és tisztségviselője egyúttal a felperes igazgatótanácsának elnöke és az A. L. O. Immobilien tisztségviselője. A felperes kkv jogállásáról való döntés előtt tehát elemezni kell a Compagnie d’Investissement des Alpes adatait.
33 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a kkv‑k meghatározása céljából mind az 1907/2006 rendelet – a 3. cikkében –, mind pedig a 340/2008 rendelet – a (9) preambulumbekezdésében és a 2. cikkében – a 2003/361 ajánlásra utal.
34 A 2003/361 ajánlás tartalmaz egy mellékletet, amelynek I. címe „[a] mikro‑, kis‑ és középvállalkozások Bizottság által elfogadott meghatározás[ára]” vonatkozik. Az említett cím 2. cikke „A vállalkozási kategóriák szempontjából meghatározó alkalmazotti létszám és pénzügyi felső határok” címet viseli.
35 Független vállalkozás, azaz a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében vett „partnervállalkozásnak” vagy „kapcsolt vállalkozásnak” nem minősülő vállalkozás esetében, az említett melléklet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően az adatokat – köztük az alkalmazottak létszámát – kizárólag e vállalkozás beszámolója alapján kell megállapítani.
36 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a partnervállalkozással vagy kapcsolt vállalkozásokkal rendelkező vállalkozások adatait – köztük az alkalmazottak létszámát – a vállalkozás beszámolója és egyéb adatai alapján kell megállapítani, vagy – ha van ilyen – a vállalkozás konszolidált beszámolója alapján, vagy azon konszolidált beszámoló alapján, amely a konszolidáció folytán tartalmazza a vállalkozás adatait. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése értelmében ezekhez az adatokhoz a tőkéből vagy a szavazatokból való részesedés százalékával arányosan – e két százalékos érték közül a magasabb értéket figyelembe véve – hozzá kell adni egyrészről a (közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő) partnervállalkozások adatait, másrészről pedig minden olyan vállalkozás adatának 100%‑át, amely közvetlenül vagy közvetve az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozása, amennyiben az adatokat konszolidáció útján még nem vették bele a beszámolókba.
37 A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az érintett vállalkozás partnervállalkozásainak adatait a beszámolójukból és egyéb adataikból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából kell származtatni, amelyekhez hozzá kell adni minden olyan vállalkozás adatainak 100%‑át, amely e partnervállalkozások kapcsolt vállalkozása, kivéve ha adataikat konszolidáció útján már felvették. Ami az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozásainak adatait illeti, azokat a beszámolójukból és egyéb adataikból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából kell származtatni. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében ezekhez arányosan hozzá kell adni az adott kapcsolt vállalkozás minden olyan lehetséges partnervállalkozásának adatait, amely vállalkozások hozzá képest közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén helyezkednek el, kivéve ha ezeket az adatokat legalább a tőkéből vagy a szavazatokból való részesedés százalékával – a magasabb értéket figyelembe véve – arányos mértékben már bevonták a konszolidált beszámolóba.
38 A jelen ügyben az ECHA a megtámadott határozatban jelezte, hogy a felperes nem szolgált a „közvetett partnervállalkozás” Compagnie d’Investissement des Alpes‑ra vonatkozó információkkal. Ezek alapján az ECHA megállapította, hogy a felperes nem szolgált az annak megállapításához szükséges bizonyítékokkal, hogy kisvállalkozás lenne.
39 A Compagnie d’Investissement des Alpes‑ra vonatkozó információkkal kapcsolatos kérést illetően az ECHA egy 2013. július 17‑i elektronikus levélben és az SME(2013) 3666 hivatkozási számú, 2013. október 15‑i, a megtámadott határozathoz mellékletként csatolt levélben pontosította indokolását.
40 A 2013. július 17‑i elektronikus levélben az ECHA jelezte, hogy a Compagnie d’Investissement des Alpes‑ot a felperes partnervállalkozásának kell tekinteni, mivel közvetlenül kapcsolódik az A. L. O. Immobilienhez, amely maga is a felperes partnervállalkozása. Következésképpen az ECHA szerint a Compagnie d’Investissement des Alpes adatait figyelembe kell venni a felperes méretének meghatározásához. Az ECHA e tekintetben a 2003/361 ajánlás mellékletének 3. és 6. cikkére hivatkozott.
41 A megtámadott határozathoz mellékletként csatolt 2013. október 15‑i levélben az ECHA emlékeztetett a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke egészének a Medini, az A. L. O. Immobilien és a Compagnie d’Investissement des Alpes adatait illetően fennálló jelentőségére. Mindenekelőtt – a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő rendelkezéseket idézve – az ECHA úgy vélte, hogy a „közvetlenül az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő” kifejezés alkalmazása nem korlátozta a kapcsolatokat az érintett vállalkozásra. Az ECHA ezután jelezte, hogy „ráadásul” a Compagnie d’Investissement des Alpes adatait a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján kérte, „amennyiben e cikk alapján az érintett vállalkozás partnervállalkozásainak (azaz a Medininek és az A. L. O. Immobiliennek) az adatai a beszámolóból és más adatokból, vagy – ha van ilyen – ezek konszolidált változatából származnak”, továbbá amennyiben „ehhez hozzáadták minden olyan vállalkozás adatainak 100%‑át, amely e partnervállalkozások (azaz az A. L. O. Immobilien) kapcsolt vállalkozása (azaz a Compagnie d’Investissement des Alpes), kivéve ha adataikat konszolidáció útján már felvették”. Az ECHA végezetül úgy vélte, hogy amennyiben a Compagnie d’Investissement des Alpes az A. L. O. Immobilien kapcsolt vállalkozása volt, amely viszont az I. C. B. partnervállalkozása volt, mivel ezen utóbbi maga is a felperes kapcsolt vállalkozása volt, a „közvetett partnervállalkozás” Compagnie d’Investissement des Alpes adatait figyelembe kellett venni a felperes összesített adatainak megállapításához. „Ezen okból kifolyólag” az ECHA jelezte a felperes felé, hogy megkapja a megtámadott határozatot, megerősítve ily módon, hogy díjkedvezményre nem jogosult.
42 Az ECHA által felhozott indokokból következik egyrészről, hogy a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése képezte az ECHA által abból a célból hivatkozott jogalapot, hogy a felperest a Compagnie d’Investissement des Alpes‑pal kapcsolatos információk közlésére kérje, másrészről pedig hogy ezen információk felperes általi közlésének hiánya igazolta a megtámadott határozat elfogadását.
43 Elsősorban e tekintetben emlékeztetni kell a felperesnek a tényállás idején más vállalkozásokkal fenntartott kapcsolataira, amelyeket a felek nem vitatnak, amint azt a tárgyaláson megerősítették. Mindenekelőtt, a felperes az I. C. B. kapcsolt vállalkozása volt, amely a felperes tőkéjében többségi részesedéssel rendelkezett. Ezután az I. C. B. két vállalkozás, a Medini és az A. L. O. Immobilien partnervállalkozása volt, ezek tőkéjében 25%‑ot meghaladó, de kevesebb, mint 50%‑os részesedéssel rendelkezett. Végezetül az A. L. O. Immobilien a Compagnie d’Investissement des Alpes kapcsolt vállalkozása volt, amennyiben ezen utóbbi többségi részesedéssel rendelkezett az előbbi tőkéjében, ekként pedig eleve rendelkezett részvényesei szavazatainak többségével.
44 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben fennálló ténybeli helyzetre tekintettel, az ECHA által hivatkozott jogalap nem tette lehetővé a felperestől a Compagnie d’Investissement des Alpes‑ra vonatkozó információk kérését. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdéséből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy ezt a rendelkezést az „érintett vállalkozás” – azaz a 2003/361 ajánlás keretében a méret meghatározása céljából végzett vizsgálat tárgyát képező vállalkozás – partnervállalkozásainak adataira kell alkalmazni. Márpedig a jelen ügyben – az ECHA által a 2013. október 15‑i levélben jelzettekkel ellentétben – a Medini és az A. L. O. Immobilien a 2003/361 ajánlás melléklete 3. cikkének (2) bekezdése értelmében nem partnervállalkozásai a felperesnek. Az ECHA ezt egyébként a tárgyaláson elismerte. Ami a „közvetett” partnervállalkozásnak az ECHA által az igazgatási eljárás során és a Törvényszék előtt hivatkozott fogalmát illeti, azt a 2003/361 ajánlás nem tartalmazza.
45 Harmadsorban el kell utasítani a megtámadott határozatnak az ECHA által a beadványaiban alkalmazott azon értelmezését, amely szerint az ECHA az I. C. B. két partnervállalkozásának – azaz a Medininek és az A. L. O. Immobiliennek – az adatait kívánta értékelni a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján, valamint hogy e célból az említett melléklet 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdését alkalmazta, amely iránymutatással szolgál arra vonatkozóan, hogy miként kell megállapítani valamely kapcsolt vállalkozás partnervállalkozásának adatait. Ez az értelmezés ugyanis ellentétes a 2013. október 15‑i levél tartalmával. Ez a levél felveti egyrészről, hogy az ECHA a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján kérte a Compagnie d’Investissement des Alpes adatait, másrészről pedig, hogy az ECHA ezt a rendelkezést alkalmazta a jelen ügyre.
46 Negyedsorban, még ha az is volt az ECHA szándéka – amint azt beadványaiban jelzi –, hogy a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdését alkalmazza, majd pedig, hogy ezzel összefüggésben ugyanezen bekezdés első albekezdésére utaljon, ez az érvelés nem jelenik meg világosan és egyértelműen a tárgyaláson előterjesztett dokumentumokban, és semmi esetre sem tartja tiszteletben az ECHA‑ra az EUMSZ 296. cikk alapján háruló indokolási kötelezettséget.
47 Ötödsorban – a teljesség kedvéért – nem lehet elfogadni a 2003/361 ajánlás mellékletében szereplő rendelkezések ECHA általi értelmezését. A fentiekben jelzetteknek megfelelően ugyanis a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése mindössze az „érintett vállalkozás” partnervállalkozásainak adataira vonatkozik. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozásának partnervállalkozásaira, amelyek a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szerepelnek. A 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése tehát nem szolgálhat az ugyanezen bekezdés második albekezdésében említett partnervállalkozások adatainak meghatározására. Ezt az értelmezést megerősíti az, hogy a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdése első albekezdése – amint ezt annak bevezető része egyértelműen jelzi – az említett melléklet 6. cikke „(2) bekezdés[ének] alkalmazás[ára]”, nem pedig e melléklet 6. cikke (3) bekezdése második albekezdésének alkalmazására irányul. Egyebekben el kell utasítani az ECHA által a tárgyaláson előterjesztett azon érvet is, amely szerint az „érintett vállalkozás” kifejezés lényegében akként is értelmezhető, hogy az minden olyan vállalkozást magában foglal – konkrétan a jelen esetben az A. L. O. Immobilient –, amelynek adatait be kell gyűjteni. Azon túlmenően, hogy ez az értelmezés nem felel meg a 2003/361 ajánlás – valamely érintett vállalkozás méretének, nem pedig a vele kapcsolatban álló vállalkozások méretének a meghatározására irányuló – célkitűzésének, bizonyos esetekben azt eredményezhetné, hogy korlátozás nélkül veszik figyelembe az érintett vállalkozáshoz képest az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő vállalkozások adatait, amit az ECHA a tárgyaláson elismert. Márpedig ez az értelmezés nyilvánvalóan túlmegy a 2003/361 ajánlás szövegén, amely az érintett vállalkozástól eltérő vállalkozások adatait az ajánlásban kifejezetten előírt bizonyos korlátokon belül kívánja figyelembe venni.
48 Az ECHA által előterjesztett további érvek sem változtathatnak ezen a következtetésen.
49 Konkrétan a „kizárólag” kifejezésnek a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (1) bekezdése nyelvi változatainak többségében és – lényegében az ECHA szerint – az említett cikk olasz változatában történő alkalmazását illetően meg kell állapítani, hogy annak célja, hogy különbséget tegyen egy önálló vállalkozás – amelynek esetében kizárólag a saját beszámolóját kell alapul venni – és egy nem önálló vállalkozás között, amely esetében a partner‑ vagy kapcsolt vállalkozások beszámolója és adatai szolgálnak alapul. Az tehát, hogy a 2003/361 ajánlás melléklete 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében nem szerepel a „kizárólag” kifejezés, nem jelentheti azt, hogy az ECHA korlátozás nélkül veheti figyelembe az érintett vállalkozáshoz képest az értékesítési lánc előző vagy következő szintjén elhelyezkedő vállalkozások adatait.
50 A Bizottság által az interneten közzétett, a kkv‑k fogalommeghatározásával kapcsolatos felhasználói útmutatót illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a beadványaiban az ECHA által hivatkozott útmutató a megtámadott határozatnál későbbi. Ezután emlékeztetni kell arra, hogy a kkv‑k meghatározása céljából mind az 1907/2006 rendelet – a 3. cikkében –, mind pedig a 340/2008 rendelet – a (9) preambulumbekezdésében és a 2. cikkében – a 2003/361 ajánlásra, nem pedig a kkv‑k fogalommeghatározásával kapcsolatos felhasználói útmutatóra utal. Végezetül, az említett útmutató – különösen a jogbiztonság elvére tekintettel – nem kérdőjelezheti meg a 2003/361 ajánlásban alkalmazott kifejezéseket.
51 Az ECHA által a Törvényszék előtt hivatkozott azon érvet illetően, amely szerint a felperes egy „vállalkozáscsoportba” tartozik, és azon túlmenően, hogy az ECHA nem fejtette ki, hogy mely jogalap tenné lehetővé számára, hogy a jelen ügyben ezt az esetleges körülményt figyelembe vegye, a tárgyaláson előterjesztett információkból, konkrétan az SME(2013) 2249. sz. határozatból, a 2013. július 17‑i elektronikus levélből, a 2013. október 15‑i levélből és a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy az ECHA erre az információra a Compagnie d’Investissement des Alpes‑ra vonatkozó kérésének alapjaként hivatkozott.
52 E tényezők összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy az ECHA által a jelen ügyben előterjesztett jogalap nem igazolja a felpereshez a Compagnie d’Investissement des Alpes‑pal kapcsolatban intézett kérést.
53 Ennélfogva a kereset alátámasztására felhozott első jogalapnak helyt kell adni, következésképpen pedig a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.
A második, a felperes számára a kkv jogállás biztosítása megtagadásának jogellenességére alapított jogalapról
54 A felperes – figyelemmel az első jogalap keretében kialakított érvekre –előadja, hogy az ECHA‑nak a felperes adatainak 100%‑át, az I. C. B. adatainak 100%‑át, a Medini adatainak 40%‑át és az A. L. O. Immobilien adatainak 36,66%‑át kellett volna figyelembe vennie. A Compagnie d’Investissement des Alpes‑nak és a Medini lehetséges partnervállalkozásainak az adatai nem relevánsak a felperes méretének meghatározásához. Az ECHA tehát nem tagadhatta volna meg tőle a kkv jogállást azon az alapon, hogy nem továbbította az ezen utóbbi vállalkozásokkal kapcsolatban kért dokumentumokat.
55 Az ECHA emlékeztet arra, hogy a 2003/361 ajánlás felperes által javasolt értelmezése nem tartja tiszteletben sem az ajánlás rendelkezéseit, sem annak célkitűzéseit, de a kkv‑k fogalommeghatározásával kapcsolatos felhasználói útmutatóban szereplő iránymutatásokat sem. Az ECHA ezért semmiféle hibát nem követett el, amikor úgy vélte, hogy a felperesre nem vonatkozhat a kkv jogállás, mivel nem tudott szolgálni az annak bizonyításához szükséges valamennyi adattal, hogy jogosult a kedvezményes regisztrálási díjakra.
56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Compagnie d’Investissement des Alpes‑pal kapcsolatos információk közlésének hiánya igazolta a megtámadott határozatot és különösen a díjkedvezmény felperes számára való biztosításának ECHA általi megtagadását.
57 Márpedig – az első jogalappal összefüggésben megállapítottaknak megfelelően – az ECHA által a jelen ügyben előterjesztett jogalap nem igazolta a felpereshez a Compagnie d’Investissement des Alpes‑pal kapcsolatban intézett kérést.
58 Ennélfogva az ECHA akkor is hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy a Compagnie d’Investissement des Alpes‑pal kapcsolatos információk közlésének hiánya a jelen ügyben alapul szolgálhat a díjkedvezmény felperes számára való biztosításának megtagadására.
59 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a kereset alátámasztására felhozott második jogalap megalapozott, továbbá hogy a megtámadott határozatot ennek alapján is meg kell semmisíteni.
A költségekről
60 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az ECHA lényegében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) 2013. október 15‑i SME(2013) 3665. sz. határozatát megsemmisíti.
2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az ECHA‑t – saját költségeinek viselésén kívül – kötelezi a K Chimica Srl részéről felmerült költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások