T‑680/13. sz. ügy
Dr. K. Chrysostomides & Co. LLC és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa és társai
„Szerződésen kívüli felelősség – Gazdaság‑ és monetáris politika – Ciprus stabilitását célzó támogatási program – Az EKB Kormányzótanácsának a Ciprusi Központi Bank kérése alapján sürgősségi likviditási támogatás folyósításáról szóló határozata – Az eurócsoport Ciprusról szóló 2013. március 25‑i, április 12‑i, május 13‑i és szeptember 13‑i nyilatkozatai – 2013/236/EU határozat – A konkrét gazdaságpolitikai feltételekről szóló, a Ciprusi Köztársaság és az Európai Stabilitási Mechanizmus között 2013. április 26‑án kötött egyetértési megállapodás – A Törvényszék hatásköre – Elfogadhatóság – Alaki követelmények – A belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – A tulajdonhoz való jog – Jogos bizalom – Egyenlő bánásmód”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített negyedik tanács), 2018. július 13.
1. Kártérítési kereset – Tárgy – Az Uniónak betudható kár megtérítésére irányuló kérelem – Az uniós bíróság hatásköre – A nemzeti hatóságok által okozott károk miatti kártérítési kérelem – A nemzeti bíróságok hatásköre
(EUSZ 13. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk, második és harmadik bekezdés)
2. Kártérítési kereset – Tárgy – Az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződésben rájuk ruházott feladatok teljesítése során a Bizottság, illetve az Európai Központi Bank által okozott kár megtérítésére irányuló kérelem – Elfogadhatóság
(EUMSZ 268. cikk, és EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
3. Kártérítési kereset – Önálló jelleg – A megsemmisítés iránti keresettől való eltérés – Alperesi minőség – A meghatározás szempontjai
(EUMSZ 263., EUMSZ 268. cikk, és EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
4. Kártérítési kereset – Tárgy – Az uniós jog által ráruházott hatáskörök gyakorlása során az eurócsoport által okozott kár megtérítésére irányuló kérelem – Elfogadhatóság
(EUSZ 3. cikk; EUMSZ 119. cikk, (2) bekezdés, EUMSZ 137. és EUMSZ 268. cikk; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 14. jegyzőkönyv, 1. cikk)
5. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – A monetáris politikák összehangolása – Az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamoknak az eurócsoport keretében tartott informális ülése – Tárgy – Összetétel
(EUMSZ 137. cikk; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 14. jegyzőkönyv, 1. cikk; az Európai Stabilitási Mechanizmust létrehozó szerződés, 5. cikk, (1) bekezdés)
6. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Gazdaságpolitikák összehangolása – Európai Stabilitási Mechanizmus – Hatáskörmegosztás a pénzügyi támogatás nyújtása terén – A nemzetközi közjog alá tartozás – A stabilitási mechanizmusról szóló szerződésben rájuk ruházott feladatok alapján általuk elkövetett cselekmények a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak való betudhatósága – Kizártság
(Az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés, 13. cikk, (4) bekezdés)
7. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A pénzügyi stabilitás és a fenntartható növekedés helyreállítása céljából Cipruson végrehajtandó egyedi intézkedések – Valamely nemzeti bank tevékenységeinek a nemzeti központi bankba történő integrálása és az utóbbiban a betétek részvényekké történő átalakítása – Az érintett tagállam mérlegelési mozgásterének hiánya
(EUMSZ 136. cikk, (1) bekezdés; 2013/236 tanácsi határozat, 2. cikk, (6) bekezdés, b) és d) pont)
8. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Gazdaságpolitikák összehangolása – Európai Stabilitási Mechanizmus – Új feladatok kijelölése a Bizottság és az Európai Központi Bank számára– Az EU‑ és az EUM‑Szerződés által ezen intézményekre ruházott hatáskörökre gyakorolt hatás hiánya– Az említett feladatok végrehajtásával kapcsolatos jogellenesség kártérítési kereset keretében való érvényesíthetősége
(EUSZ 17. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 282. cikk, (2) bekezdés; az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés, 13. cikk, (3), (4) és (7) bekezdés)
9. Európai uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Az adminisztráció által adott pontos ígéretek – Fogalom – Az eurócsoport által adott ígéretek – Bennfoglaltság
10. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Valamely uniós intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítésére irányuló keresetlevél – Az intézménynek felrótt magatartás, az okozati összefüggés és az okozott kár tényleges és biztos jellegének azonosítását lehetővé tevő elemek
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata (1991), 44. cikk, 1. §, c) pont)
11. Kártérítési kereset – Önálló jelleg – A belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése – Kivétel – Az uniós bíróság lehetősége az állítólagos kár természetének és terjedelmének meghatározására
(EUMSZ 268. Cikk, és EUMSZ 340. cikk, második és harmadik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata (1991), 44. cikk, 1. §, c) pont)
12. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Valamelyik feltétel hiánya – A kártérítési kereset egészének elutasítása
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
13. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Gazdaságpolitikák összehangolása – Európai Stabilitási Mechanizmus – Olyan egyetértési megállapodás megkötése, amely valamely tagállami bank nem biztosított betéteinek részvényekké történő átalakítását, valamint e bank más nem biztosított betéteinek átmeneti befagyasztását írja elő – A betétesek tulajdonhoz való jogával való összeegyeztethetőség – A kevésbé korlátozó intézkedések fennállásának értékelése – A helyzet sürgősségének figyelembevétele
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk, (1) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés, 12. cikk)
14. Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A Chartában szereplő jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozása – Feltételek – A korlátozás törvényben való előírására vonatkozó követelmény – Terjedelem
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 52. cikk, (1) és (3) bekezdés)
15. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Technikai döntéseket és összetett értékeléseket igénylő normatív jogi aktus – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető magasabb szintű jogi szabály kellően súlyos megsértése – Az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogköre korlátainak nyilvánvaló és súlyos megsértésére vonatkozó követelmény
(EUMSZ 340. cikk)
16. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Gazdaságpolitikák összehangolása – Európai Stabilitási Mechanizmus – Olyan egyetértési megállapodás megkötése, amely valamely tagállami bank nem biztosított betéteinek részvényekké történő átalakítását, valamint e bank más nem biztosított betéteinek átmeneti befagyasztását írja elő – A betétesek tulajdonhoz való jogával való összeegyeztethetőség – Hasonló helyzetek fennállása – Eltérő bánásmód az euróövezet pénzügyi támogatásban részesülő más tagállamaival szemben – Megsértés – Feltételek
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk, (1) bekezdés; az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés, 12. cikk)
17. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat
(EUMSZ 263. és EUMSZ 296. cikk)
18. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettségnek az adott ügy körülményeire tekintettel való értékelése – Valamennyi releváns ténybeli és jogi elem meghatározásának szükségessége – Hiány
(EUMSZ 296. cikk)
19. Európai Központi Bank – A Központi Bankok Európai Rendszerének hatáskörei – A hitelintézetek feltőkésítésére vagy szanálására vonatkozó feltételek meghatározása – Kizártság
(EUMSZ 282. cikk, (1) bekezdés; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 14.4 cikk)
20. Intézmények jogi aktusai – Jogi jelleg – A jogi aktus tartalma alapján történő meghatározás – Az Európai Unió Hivatalos Lapjának L vagy C sorozatában közzé nem tett szándéknyilatkozat – Jogi erő hiánya
21. Európai uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Nehéz helyzetben lévő tagállam számára nyújtott pénzügyi támogatás, amely a pénzügyi stabilitás helyreállítása céljából e tagállam által elfogadandó egyes intézkedéseknek van alárendelve – Az ilyen intézkedések előírásának hiánya a pénzügyi támogatás más tagállamoknak történő nyújtása során – Megsértés – Hiány
(2013/236 tanácsi határozat)
22. Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Bizonyítási teher
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk)
23. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A pénzügyi stabilitás és a fenntartható növekedés helyreállítása céljából Cipruson végrehajtandó egyedi intézkedések – Nehéz helyzetben lévő bank feldarabolása, és valamely másik nehéz helyzetben lévő bank újratőkésítése az első bank nem biztosított betéteinek saját tőkévé történő átalakítása útján – Az első bank pénzügyi támogatásból származó tartozásának a második bank általi átvállalása – Eltérő bánásmód a két bank nem biztosított betéteinek jogosultjai és a pénzügyi támogatásból eredő követelésekkel rendelkező hitelezők között – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(2013/236 tanácsi határozat; a 2013. április 26‑i egyetértési megállapodás)
24. Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés – Tilalom – Tagállam kizárólagosan belső helyzetére való alkalmazhatatlanság – Korlátok – Valamely uniós intézmény hozzájárulása az ilyen bánásmód fenntartásához vagy alkalmazásához – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 18. cikk)
25. Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Megsértés – Fogalom
26. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A pénzügyi stabilitás és a fenntartható növekedés helyreállítása céljából Cipruson végrehajtandó egyedi intézkedések – Nehéz helyzetben lévő bank feldarabolása, és valamely másik nehéz helyzetben lévő bank újratőkésítése az első bank nem biztosított betéteinek saját tőkévé történő átalakítása útján – Eltérő bánásmód a két bank nem biztosított betéteinek jogosultjai és az e bankok görögországi fióktelepeinél elhelyezett betétek jogosultjai között – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(2013/236 tanácsi határozat; a 2013. április 26‑i egyetértési megállapodás)
27. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A pénzügyi stabilitás és a fenntartható növekedés helyreállítása céljából Cipruson végrehajtandó egyedi intézkedések – Nehéz helyzetben lévő bank feldarabolása, és valamely másik nehéz helyzetben lévő bank újratőkésítése az első bank nem biztosított betéteinek saját tőkévé történő átalakítása útján – Betétesenként 100 000 euró felső határ mellett a betétek második bankhoz történő átutalása – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(A 2005/1 és 2009/14 irányelvvel módosított 94/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (16) preambulumbekezdés, és 7. cikk (1a) bekezdés; 2013/236 tanácsi határozat; a 2013. április 26‑i egyetértési megállapodás)
28. Bírósági eljárás,– Bizonyítás – Bizonyítási teher
(A Törvényszék eljárási szabályzata (2015), 85. cikk)
29. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A pénzügyi stabilitás és a fenntartható növekedés helyreállítása céljából Cipruson végrehajtandó egyedi intézkedések – Nehéz helyzetben lévő bank feldarabolása, és valamely másik nehéz helyzetben lévő bank újratőkésítése az első bank nem biztosított betéteinek saját tőkévé történő átalakítása útján – Eltérő bánásmód a két bank nem biztosított betéteinek jogosultjai és a szövetkezeti hitelintézeti szektor azon társaságai között, amelyeknél nem került sor hitelezői feltőkésítésre – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(2013/236 tanácsi határozat)
1. Az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdése szerint az uniós bíróság a szerződésen kívüli felelősség esetén csak az uniós intézmények, szervek, vagy hivatalok, illetve alkalmazottaik által feladataik teljesítése során okozott károk megtérítése iránti keresetek elbírálására rendelkezik hatáskörrel. Az „intézmény” EUMSZ 340. cikk második bekezdésében használt fogalma alatt nem kizárólag az EUSZ 13. cikk (1) bekezdésében felsorolt intézményeket kell érteni. E fogalom az EUM‑Szerződéssel létrehozott szerződésen kívüli felelősség rendszerére tekintettel magában foglalja a Szerződések által, az uniós célkitűzések megvalósításának szándékával létrehozott valamennyi uniós szervet és szervezetet. Következésképpen az ilyen szervek, illetve szervezetek aktusai, amelyeket az uniós jog által részükre biztosított hatáskörök gyakorlása során hoznak, az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében szereplő, a tagállamok számára közös általános elveknek megfelelően az Uniónak tudhatók be.
Ebből következik, hogy a Törvényszék nem járhat el az Unióval szemben benyújtott kártérítési kérelem tárgyában, ha azt nem uniós intézmény, szerv vagy szervezet, illetve feladatai ellátásának körében ezek tisztviselője által hozott aktus vagy tanúsított magatartás jogellenességére alapították. Ily módon a nemzeti hatóságok által a saját hatáskörük gyakorlása során okozott károk csak e hatóságok felelősségét vetik fel, amely károk jóvátételének biztosítása kizárólag a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben nem zárható ki, hogy az uniós bíróság a nemzeti hatóságok olyan aktusa vagy magatartása által okozott károk megtérítésére irányuló keresetet fogadjon be, amelyet a nemzeti hatóság az uniós szabályozás végrehajtásának biztosítása érdekében hozott, illetve tanúsított. Ilyen esetben az uniós bíróság hatáskörének megalapozása érdekében meg kell vizsgálni, hogy a kereset alapjául szolgáló állítólagos jogellenesség valóban az Unió valamely intézményétől, szervétől vagy szervezetétől, illetve feladatai ellátása körében ezek tisztviselőjétől ered, és nem a szóban forgó nemzeti hatóságnak tudható be valójában. Ez a helyzet áll fenn abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok semmilyen mozgástérrel nem rendelkeznek az ilyen, jogellenesnek minősülő uniós szabályozás végrehajtása kapcsán.
(lásd: 81–84. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 85. pont)
3. Az uniós bíróságnak a jogszerűséggel kapcsolatos jogviták tekintetében az EUMSZ 263. cikk alapján gyakorolt hatásköre a tárgyát, valamint a felhozható kifogásokat illetően is különbözik az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk alapján a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó jogvitákkal kapcsolatos hatáskörétől. Ugyanis az Uniót az intézményei cselekményeiért vagy mulasztásaiért terhelő, szerződésen kívüli felelősségéhez kapcsolódó kártérítési kereset a többi bírósági eljáráshoz képest önálló jogorvoslati lehetőségként került létrehozásra, a jogorvoslati rendszerben külön funkciót tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe. Míg az EUMSZ 263. cikkben meghatározott megsemmisítés iránti kereset egy meghatározott intézkedés megsemmisítésére, addig az EUMSZ 340. cikkre alapított kártérítési kereset a valamely intézmény által okozott kár megtérítésére irányul.
Ily módon, függetlenül attól, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján megtámadható határozatról van‑e szó, az Unió intézményei, szervei vagy szervezetei, illetve ezek tisztviselői által feladataik ellátása során hozott valamennyi aktusa főszabály szerint kártérítési kereset tárgyát képezheti az EUMSZ 268. cikk alapján. Hasonlóképpen, jóllehet megsemmisítés iránti kereset tárgyát nem, kártérítési kereset alapját azonban képezheti az Unió szerződésen kívüli felelősségét megalapozó olyan magatartás, amely nem határozathozatalban nyilvánul meg. Ez alapján kitűnik, hogy az EUM‑Szerződéssel létrehozott jogorvoslati rendszeren belül a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset kompenzációs célú, és többek között azt szolgálja, hogy a jogalanyok hatékony bírói jogvédelme az Unió intézményei, szervei vagy szervezetei, illetve ezek tisztviselői feladatainak ellátása során hozott olyan aktusokkal, illetve tanúsított magatartással szemben is biztosított legyen, amelyekkel szemben megsemmisítés iránti kereset az EUMSZ 263. cikk alapján nem nyújtható be. Így tehát e kéttípusú kereset eltérő céljára és egymást kiegészítő jellegére tekintettel nem állapítható meg, hogy az „intézmény” EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében vett fogalma szükségszerűen az EUMSZ 263. cikk első bekezdésében felsorolt uniós intézményekre, szervekre és szervezetekre korlátozódna.
Éppen ellenkezőleg, az Unió azon szerveit, amelyeket az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében „intézménynek” lehet minősíteni, az említett rendelkezésben meghatározott kritériumok alapján szükséges azonosítani, amelyek különböznek az EUMSZ 263. cikk első bekezdésében felsorolt szervekre, illetve szervezetekre vonatkozó kritériumoktól. Az EUMSZ 263. cikk esetében a releváns kritérium az alperes szervezet azon jogosultságához fűződik, hogy joghatásokat kiváltó aktusokat hozhat harmadik felekkel szemben. Ezzel szemben az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének alkalmazása szempontjából azt szükséges meghatározni, hogy azt az uniós szervezetet, amelynek a sérelmezett aktus vagy magatartás betudható, a Szerződések által, az uniós célkitűzések megvalósításának szándékával hozták‑e létre.
(lásd: 109–112. pont)
4. Az eurócsoportnak az uniós jog által ráruházott hatáskörei gyakorlása során hozott aktusai, illetve tanúsított magatartása az Uniónak tudható be. Ugyanis az EUM‑Szerződéshez csatolt, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyv 1. cikke úgy rendelkezik, hogy az eurócsoport azzal a céllal ülésezik, hogy megvitassa a csoportot alkotó miniszterek által a közös valutával összefüggésben közösen viselt különleges felelősséggel kapcsolatos kérdéseket. E kérdések az EUMSZ 119. cikk (2) bekezdése értelmében az EUSZ 3. cikkben foglalt célkitűzések – amelyek között az olyan gazdasági és monetáris unió létrehozása is szerepel, amelynek pénzneme az euró – megvalósítása érdekében tett uniós intézkedések körébe tartoznak. Ebből következően az eurócsoport a Szerződések által az uniós célkitűzések megvalósításának szándékával formálisan létrehozott szervezet.
(lásd: 113. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 123–125. pont)
6. Az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásával az európénznemű tagállamok azt a döntést hozták, hogy e jogi személyiséggel rendelkező nemzetközi szervezetre a bajban lévő európénznemű tagállamok pénzügyi támogatásának odaítélésére vonatkozóan konkrét és kizárólagos hatásköröket ruháznak. E hatáskörök gyakorlása – egy kormányközi együttműködést biztosító szervezet esetében – a nemzetközi közjog szabályainak hatálya alá tartozik, az uniós jog csak annyiban alkalmazandó, amennyiben azt az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés külön előírja. Az európénznemű tagállamok tehát a pénzügyi segítségnyújtási eszköz odaítélését egyértelműen az Unió tevékenységi körén és szabályozási rendszerén kívülre helyezték.
Kétségtelen, hogy az európénznemű tagállamok hívtak már fel uniós intézményeket, mégpedig a Bizottságot és az Európai Központi Bankot arra, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus érdekében tegyenek eleget bizonyos feladatoknak. Mindazonáltal az ezen intézményekre az Európai Stabilitási Mechanizmust létrehozó szerződésben ruházott feladatok nem foglalnak magukban saját döntéshozatali jogkört, másrészt pedig az ezen intézmények által ugyanezen szerződés keretében végzett tevékenységek egyébként csak az Európai Stabilitási Mechanizmust kötelezik. Következésképpen, ami a Stabiltási Mechanizmus és valamely európénznemű tagállam között létrejött egyetértési megállapodást illeti, az ilyen megállapodásban rögzített követelmények csak az Európai Stabilitási Mechanizmusnak tudhatók be, a Bizottságnak viszont nem.
(lásd: 128., 129., 167. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 178 ‑181., 186., 191. pont)
8. Az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés által a Bizottságra és az Európai Központi Bankra bízott feladatok nem változtatják meg azokat a hatásköröket, amelyeket az EU‑ és az EUM‑Szerződés ezen intézményekre ruház. Ami konkrétan a Bizottságot illeti, az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés 13. cikkének (3) és (4) bekezdése azt a kötelezettséget írja elő számára, hogy biztosítsa az Európai Stabilitási Mechanizmus által kötött egyetértési megállapodásoknak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét; az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés keretében is megőrzi a Szerződések őreként betöltött szerepét, amint az az EUSZ 17. cikk (1) bekezdéséből következik. Ily módon tartózkodnia kell attól, hogy olyan egyetértési megállapodást írjon alá, amelynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban kétségei vannak.
Következésképpen a felperes kártérítési keresetének keretében a Bizottsággal szemben hivatkozhat valamely egyetértési megállapodásnak az Európai Stabilitási Mechanizmus nevében való elfogadásához kötődő jogellenes magatartásokra. E tekintetben az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés keretén belül nemcsak a Bizottság által az egyetértési megállapodás elfogadásával kapcsolatban tanúsított jogellenes magatartás minősülhet olyan uniós intézmény által tanúsított jogellenes magatartásnak, amely megalapozhatja az Unió szerződésen kívüli felelősségét. Ugyanis az egyetértési megállapodásban előírt intézkedések alkalmazásának az Európai Központi Bank és a Bizottság általi felügyeletéhez kötődő jogellenes magatartásokra kártérítési kereset keretében lehet hivatkozni. Valamely egyetértési megállapodás Bizottság általi egyeztetése és aláírása, valamint az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés 13. cikkének (7) bekezdése alapján az Európai Központi Bank és a Bizottság által az egyetértési megállapodásban előírt intézkedések alkalmazására vonatkozóan gyakorolt felügyelet tehát megalapozhatja az Unió felelősségének fennállását.
(lásd: 201–204. pont)
9. A bizalomvédelem elve az uniós jog egyik legmagasabb szintű alapelve, amelynek célja a magánszemélyek védelme, és amelynek valamely uniós intézmény általi megsértése megalapozhatja az Unió felelősségét. Az ezen elvre való hivatkozás joga feltételezi, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságai pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára. E jog ugyanis minden jogalanyt megillet, akiben az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala – konkrét ígéretet téve neki – megalapozott várakozásokat kelt.
Következésképpen az eurócsoport által a valamely, az Európai Stabilitási Mechanizmus és egy európénznemű tagállam között létrejött egyetértési megállapodásban előírt intézkedésekkel kapcsolatban tett pontos ígéretek megalapozhatják az Unió felelősségét. Ugyanakkor, ami az ilyen tagállam számára valamely pénzügyi segítségnyújtási eszköz odaítélésével kapcsolatban tett ígéreteket illeti, mivel az ilyen eszköz odaítélése az Európai Stabilitási Mechanizmus hatáskörébe tartozik, ezen ígéretek nem hatáskörrel rendelkező hatóságtól származnak.
(lásd: 205., 206., 404. és 427. pont)
10. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 215., 216. pont)
11. Az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti kártérítési keresetet a Szerződés által létrehozott, a magánszemélyekre vonatkozó bírói jogvédelmi rendszer egészét tekintve kell értékelni, elfogadhatóságának tehát lehet – bizonyos esetekben – feltétele azoknak a nemzeti jogorvoslati lehetőségeknek a kimerítése, amelyek lehetőséget adnak valamely nemzeti hatóság által hozott határozat hatályon kívül helyezésére, feltéve hogy ezen nemzeti jogorvoslati lehetőségek hatékonyan biztosítják az érintett magánszemélyek jogainak védelmét, és alkalmasak a hivatkozott kár megtérítésének biztosítására.
A belső jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiányából fakadó elfogadhatatlanság esetei azon esetekre korlátozódnak, amelyekben a jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiánya olyannyira lehetetlenné teszi az uniós bíróság előtt hivatkozott kár terjedelmének és természetének meghatározását, hogy nem teljesülnek az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának követelményei. Amennyiben az uniós bíróság meg tudja határozni az állítólagos kár természetét és terjedelmét, a kereset nem tekinthető elfogadhatatlannak kizárólag amiatt, hogy a felperes nem merítette ki a belső jogorvoslati lehetőségeket, és mindez anélkül, hogy szükséges lenne meghatározni, hogy a kérdéses aktusok és magatartások a nemzeti bíróság előtt kereseti kérelem tárgyát képezhetik‑e.
E körülmények között legfeljebb azt lehetne megállapítani, hogy a nemzeti bíróság előtt az uniós bíróság előtt indított kereset tárgyát képező kár megtérítése iránt egy vagy több felperes által indított eljárás befolyással lehet e kereset megalapozottságának vizsgálatára. E tekintetben először is, ha egy és ugyanazon kár megtérítése iránt valamely személy két keresetet nyújtott be, amelyek közül az egyik egy nemzeti hatóság ellen irányul a nemzeti bíróság előtt, a másik pedig egy uniós intézmény vagy szerv ellen irányul az uniós bíróság előtt, továbbá másodszor fennáll a veszélye annak, hogy a két eljáró bíróságnak a kárra vonatkozó eltérő értékelése miatt az említett személyt elégtelenül vagy túlzott mértékben kártalanítják, az uniós bíróságnak a kárról történő határozat meghozatala előtt meg kell várnia, hogy a nemzeti bíróság az eljárást befejező határozattal döntsön az elé terjesztett keresetről. Az uniós bíróság hasonló esetben – azelőtt, hogy a kár fennállásáról és terjedelméről döntene – köteles megvárni a nemzeti bíróság határozathozatalát. A nemzeti bíróság határozathozatala előtt az uniós bíróságnak lehetősége van azonban annak meghatározására, hogy az alperes intézménynek felrótt magatartás megalapozhatja–e az Unió szerződésen kívüli felelősségét.
(lásd: 238–241. pont)
12. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 245. pont)
13. A tulajdonjog korlátozása nem lehet túlzott. Egyrészt, a korlátozásnak meg kell felelnie a kitűzött általános érdekű célnak, és e szempontból szükségesnek és arányosnak kell lennie. Másrészről a tulajdonjog lényeges tartalma, azaz lényege nem sérülhet.
Ami az Európai Stabilitási Mechanizmus és valamely pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállam között létrejött egyetértési megállapodást illeti, az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés 12. cikkéből kitűnik, hogy az ilyen egyetértési megállapodás elfogadása az Unió által követett általános érdekű célkitűzést szolgál, azaz azt, hogy biztosítsa az egész euróövezet bankrendszerének stabilitását. A pénzügyi szolgáltatások ugyanis központi szerepet játszanak az Unió gazdaságában. Mivel a különböző piacokon tevékenykedő vállalkozások számára lényeges finanszírozási forrást jelentő bankok között gyakori a szoros összefonódás, egy vagy több bank működési zavara gyorsan továbbgyűrűzhet a többi bankra is, akár az érintett tagállamban, akár más tagállamokban, ezáltal negatív átgyűrűző hatásokat fejthet ki a gazdaság más ágazataiban.
E tekintetben különösen az olyan egyetértési megállapodás esetében, amely valamely bank újratőkésítését a nem biztosított betétek saját tőkévé való átalakítása útján írja elő, a tulajdonjogot kevésbé korlátózó intézkedések fennállásának mérlegelése során figyelembe kell venni, hogy a nemzeti hatóságoknak gyorsan kell cselekedniük az egyetértési megállapodás által előirányzott intézkedések meghozatala során. Messze attól, hogy az ezen intézkedések elfogadásának gyorsasága a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértését képezné, az éppen azt tanúsítja, hogy az érintett tagállam milyen vészhelyzetben van. Ugyanis a nemzeti pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése érdekében az érintett bankok összeomlása közvetlen veszélyének elhárítása, és ennek az euróövezet más tagállamaiba történő továbbgyűrűzésének megakadályozása a tét. Valamely differenciált értékcsökkentési rendszer kidolgozása e körülmények között azt kívánná meg a nemzeti hatóságoktól, hogy egy rendkívül kényes és bizonytalan tevékenységbe fogjanak annak biztosítása érdekében, hogy a megválasztott százalékos arányok és küszöbértékek alkalmazásával az újratőkésített bank elérje az egyetértési megállapodásban rögzített minimális sajáttőke‑szintet, ezzel e bank feltőkésítését komoly kockázatoknak téve ki.
Másrészt, ami azon követelményt illeti, hogy az érintett személyek számára megfelelő alkalmat kell adni arra, hogy ügyükkel az illetékes hatóságokhoz fordulhassanak, e követelmény nem értelmezhető úgy, mint amely alapján az érintett személyeknek minden körülmények között biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy álláspontjukat a tulajdonhoz való jogukat érintő intézkedések meghozatalát megelőzően fejthessék ki az illetékes hatóságok előtt. Ez a helyzet különösen, amikor a szóban forgó intézkedések, bár szankciónak nem minősülnek, mégis rendkívüli sürgősséget igényelnek. E tekintetben olyan előzetes konzultációs eljárás bevezetése, amelynek keretében az érintett bankok több ezer betétese és részvényese az egyetértési megállapodásban előírt intézkedéseket végrehajtó nemzeti rendelkezések elfogadását megelőzően hatékonyan kifejthetné álláspontját az érintett tagállam központi bankja előtt, elkerülhetetlenül késleltetné az összeomlás megelőzésére irányuló intézkedések bevezetését. A nemzeti pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartására irányuló célkitűzés megvalósítása, és ily módon az euróövezet más tagállamaiba történő továbbgyűrűzés megakadályozása komoly veszélybe került volna.
(lásd: 255., 282., 290. és 310. pont)
14. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 272. pont)
15. Amikor az uniós intézményeknek összetett és változó körülmények között technikai jellegű döntéseket kell hoznia, és összetett előrejelzéseket és értékeléseket kell végeznie, az említett intézmények számára széles mérlegelési jogkört kell biztosítani azon intézkedések jellege és terjedelme tekintetében, amelyekhez támogatást nyújtanak, illetve amelyek fenntartását vagy folyamatos végrehajtását előírják. Ilyen összefüggésben a sérelmezett magatartás jogellenességére vonatkozó feltétel teljesüléséhez annak igazolása szükséges, hogy az érintett intézmény mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte.
(lásd: 291. pont)
16. Az Európai Stabilitási Mechanizmus (vagy más nemzetközi szervezet, uniós vagy tagállami szerv, illetve intézmény) által olyan államnak, amelyben a bankszektor feltőkésítésének szükségessége merül fel, a pénzügyi nehézségek megoldása érdekében nyújtott pénzügyi támogatás feltételéül szabott intézkedések az addigi tapasztalatoktól és a sajátos körülményektől függően alapvetően különbözhetnek az egyes esetekben. Ilyen sajátos körülmény lehet például a kedvezményezett állam gazdasági helyzete, a támogatásnak a teljes gazdasághoz viszonyított mértéke, az érintett bankok gazdasági fenntarthatóságának visszanyerésére vonatkozó kilátásai, illetve a nehéz pénzügyi helyzetük kialakulásához vezető okok – adott esetben ideértve a kedvezményezett állam bankszektorának a nemzeti gazdasághoz viszonyított túlzott méretét –, a nemzetközi gazdasági helyzet változása, illetve annak a nagy valószínűsége, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus (vagy más nemzetközi szervezet, uniós vagy tagállami szerv, illetve intézmény) más nehéz helyzetben lévő államok javára is beavatkozik a jövőben, ami az egyes beavatkozásokra szánt összeg várható korlátozását jelentheti.
Következésképpen, ami az Európai Stabilitási Mechanizmus és valamely pénzügyi támogatásban részesülő tagállam között létrejött egyetértési megállapodásnak a tulajdonhoz való joggal való összeegyeztethetőségét illeti, azon pénzügyi támogatás (abszolút vagy relatív) mértékének összehasonlítása, amelyben az említett, illetve más pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok részesültek, nem végezhető el anélkül, hogy ki ne mutassák, hogy az egyes egyéb, pénzügyi támogatásban részesülő, európénznemű tagállamok pénzügyi szektorait az jellemezte, hogy mérete túlzott volt ezen államok nemzeti gazdaságához viszonyítva. Ezenfelül azt is bizonyítani kell, hogy az eddigi tapasztalatok, valamint az érintett európénznemű tagállamok gazdasági helyzetében, illetve az érintett bankok gazdasági fenntarthatóságának visszanyerésére vonatkozó kilátásaiban mutatkozó különbségek, a nemzetközi gazdasági helyzet változása, továbbá annak a nagy valószínűsége, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus más nehéz helyzetben lévő államok javára is beavatkozik a jövőben, ami az egyes beavatkozásokra szánt összeg várható korlátozását jelentheti, megalapozná azt, hogy a pénzügyi támogatásban részesülő állam eltérő bánásmódban részesült, mint más támogatásban részesülő államok.
(lásd: 311–313. pont)
17. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 390. pont)
18. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 392–395. pont)
19. A nemzeti központi bankok kéttípusú feladatot látnak el, nevezetesen először a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányában előírt feladatokat, és másodszor, ott elő nem írt feladatokat. Ez utóbbiak nem tudhatók be sem a Központi Bankok Európai Rendszerének, sem az eurórendszernek. Ugyanis a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 14.4 cikke úgy rendelkezik, hogy a nemzeti központi bankok az említett alapokmányban foglaltakon kívül egyéb feladatokat is elláthatnak, kivéve ha az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa a leadott szavazatok kétharmados többségével azokat a Központi Bankok Európai Rendszere céljaival és feladataival ellentétesnek találja. A nemzeti központi bankok által saját felelősségükre és kockázatukra ellátott feladatok nem tekinthetők a Központi Bankok Európai Rendszere feladatkörébe tartozónak.
E tekintetben a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya az Európai Központi Bank vagy a Központi Bankok Európai Rendszere célkitűzései között nem említi a hitelintézetek feltőkésítése vagy szanálása feltételeinek meghatározását. Olyan feladatokról van tehát szó, amelyeket a nemzeti központi bankok saját felelősségükre és kockázatukra látnak el. Ilyen körülmények között egy óvatos és körültekintő olvasó észszerűen nem tekintheti úgy, hogy valamely nemzeti központi bank egy a hitelintézetek feltőkésítése vagy szanálása feltételeinek meghatározása kapcsán tett állítása az eurórendszernek tudható be és köti azt. Sem az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdése, sem az eurórendszer küldetésnyilatkozata nem teszi kétségessé ezt a következtetést. Következésképpen az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdéséből észszerűen nem vonható le az a következtetés, hogy az eurórendszer a nemzeti bankok feltőkésítése vagy szanálása esetén garantálja az azoknál elhelyezett betétek értékének fenntartását.
(lásd: 415–417. és 419. pont)
20. Az Európai Központi Bank és az eurórendszer küldetésnyilatkozata mindenfajta jogi erőt nélkülöző, egyszerű szándéknyilatkozat, amelyet így nem tettek közzé sem az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában, amely a jogilag kötelező aktusok közzétételét szolgálja, sem annak C sorozatában, amely az Uniót érintő tájékoztatásokat, ajánlásokat és véleményeket teszi közzé. Ugyanis e nyilatkozat jellegénél fogva pusztán törekvéseket fejez ki, és nem célja, hogy kötelezettségeket állapítson meg szerzői számára vagy kimerítő jelleggel felsorolja az eurórendszer tagjainak valamennyi célkitűzését és hatáskörét.
(lásd: 420. pont)
21. Pusztán az a körülmény, hogy a nemzetközi pénzügyi válság korábbi szakaszaiban a pénzügyi támogatásnak az Európai Stabilitási Mechanizmus általi nyújtása nem volt a támogatásban részesülő állam részére előírtakhoz hasonló intézkedések meghozatalához kötve, önmagában nem tekinthető pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretnek, amely alkalmas arra, hogy az érintett bankok részvényeseiben és betéteseiben jogos bizalmat keltsen a tekintetben, hogy az említett állam részére nyújtott pénzügyi támogatás nem lesz ilyen feltételekhez kötve.
E tekintetben az Európai Stabilitási Mechanizmus (vagy más nemzetközi szervezet, uniós vagy tagállami szerv, illetve intézmény) által olyan államnak, amelyben a bankszektor feltőkésítésének szükségessége merül fel, a pénzügyi nehézségek megoldása érdekében nyújtott pénzügyi támogatás feltételéül szabott intézkedések az addigi tapasztalatoktól és a sajátos körülményektől függően alapvetően különbözhetnek az egyes esetekben. Ilyen körülmények között a hatáskörrel rendelkező hatóságok világos és kifejezett kötelezettségvállalásának hiányában nem tekinthető úgy, hogy a szóban forgó intézkedések által érintett bankok részvényesei és betétesei megalapozottan számíthatnak arra, hogy a pénzügyi segítségnyújtási eszköz nyújtására azonos vagy akár hasonló feltételek mellett kerül sor, mint amelyek mellett a pénzügyi támogatást más európénznemű tagállamoknak nyújtották.
(lásd: 432., 433. pont)
22. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 440–442. pont)
23. Az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának szempontjából eltérő helyzetben van egy olyan magánszereplő, amely az Európai Stabilitási Mechanizmus által kötött egyetértési megállapodás által érintett nemzeti bankok nem biztosított betéteinek jogosultjaihoz és egy másik, az említett nem biztosított betétek útján feltőkésített bank részvényeseihez hasonlóan kizárólag magánjogi vagyoni érdekeit követve járt el, és másrészt az eurórendszer egy központi bankja, amelynek döntéseit kizárólag közérdekű célok vezérelték. Pusztán az a körülmény, hogy a betétesek és az eurórendszer egy központi bankja, amelynek döntéseit kizárólag ilyen célok vezérelik, ugyanolyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral rendelkeznek ugyanazon bankkal szemben, nem teszi lehetővé e megállapítás megcáfolását, így pedig az egyenlő bánásmód elve nem követelheti meg, hogy e két személykategóriát különbségtétel nélkül kezeljék.
(lásd: 449. pont)
24. Az uniós joggal nem ellentétes, ha olyan helyzetekben, amelyekben nincs jelen semmilyen kapcsoló elv valamely az e jog által szabályozott helyzettel, és amelynek valamennyi lényeges eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, e tagállam állampolgáraival szemben az említett tagállam hátrányosabb bánásmódot alkalmaz, mint egy másik tagállam állampolgáraival szemben. Ez a megoldás ugyanakkor nem alkalmazandó azokra a cselekményekre vagy mulasztásokra, amelyek révén egy vagy több uniós intézmény hozzájárul az ilyen bánásmódhoz, illetve megköveteli annak fenntartását vagy folyamatos végrehajtását.
Ennélfogva, ami az Európai Stabilitási Mechanizmus által kötött olyan egyetértési megállapodást illeti, amely többek között előírja valamely nemzeti banknak egy másik nemzeti bank nem biztosított betétei útján való feltőkésítését, még ha feltételezzük is, hogy az érintett tagállam bankjainak betétesei és az ugyanezen bankok más tagállamban található fióktelepeinél elhelyezett betétek jogosultjai közötti hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó állítások olyannak tekinthetők, amelyek egy olyan helyzetre vonatkoznak, amelynek valamennyi lényeges eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, akkor sem állítható érvényesen, hogy az érintett bankok részvényesei és betétesei által elszenvedett bármilyen hátrányos megkülönböztetést fordított hátrányos megkülönböztetésnek kell tekinteni, amelyet az uniós jog nem tilt.
(lásd: 461–463. pont)
25. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 465. pont)
26. Az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha egyrészt objektív és ésszerű megfontolásokon alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által indokoltan elérni kívánt céllal, és másrészt arányos az e bánásmód által elérni kívánt céllal.
Ami azt a kérdést illeti, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus által kötött egyetértési megállapodás által az e megállapodásban rögzített intézkedésekkel érintett nemzeti bankoknál elhelyezett betétek jogosultjaival szemben az e bankok más tagállamban lévő fióktelepeinél elhelyezett betétek jogosultjaihoz képest alkalmazott eltérő bánásmód objektív és észszerű megfontolásokon alapul‑e, a második tagállam pénzügyi rendszerének az első tagállam bankrendszeréből kiinduló továbbgyűrűzés eredményeként előálló általános destabilizációjának elkerülésére irányuló célt objektívnak és észszerűnek kell tekinteni. Ami ezen eltérő bánásmód arányosságát illeti, meg kell állapítani, hogy alkalmas arra, hogy megvalósítsa a követett célokat, és nem haladja meg azt a mértéket, ami azok eléréséhez szükséges.
Következésképpen az a körülmény, hogy a pénzügyi segítségnyújtási eszköz nyújtásának egyrészt az volt a feltétele az egyetértési megállapodás alapján, hogy az első tagállam hatóságai fogadjanak el egy az érintett bankokban e tagállamban elhelyezett betétek értékcsökkentését elrendelő intézkedést, másrészt azzal kapcsolatban nem rögzítettek hasonló feltételt a második tagállamban elhelyezett betéteket illetően, objektíven igazolt, vagyis nem jelenti a hátrányos megkülönböztetés elvének megsértését.
(lásd: 469–473. pont)
27. Ami az Európai Stabilitási Mechanizmus által kötött egyetértési megállapodásban előírt azon intézkedést illeti, hogy a valamely bank minden egyes betétesével szemben fennálló adósságát átruházzák egy másik bankra, 100 000 euró erejéig, az ezt meghaladó összegek pedig az előbbi, felszámolásra váró maradnak, meg kell állapítani, hogy ezen intézkedés megkülönböztetés nélkül alkalmazandó az előbbi bank valamennyi betétesére, és ekképpen nem alapoz meg eltérő bánásmódot e betétesek között az általuk e bankra bízott betétek összegétől függően.
Pusztán az a körülmény, hogy az előbbi bankra bízott betéteknek az utóbbi bankra való átruházása kapcsán betétesenként 100 000 eurós egységes felső határ alkalmazandó, és ebből következően az eltérő hatásokat gyakorolhat a betétesekre betéteik összegétől függően, nem kérdőjelezheti meg e megállapítást. Minden ilyen jellegű különbség ugyanis a garanciának a 2005/1 és 2009/14 irányelv által módosított 94/19 irányelv 7. cikkének (1a) bekezdésében előírt 100 000 eurós felső határa alkalmazásából ered, amelynek jogellenességére a felperesek nem hivatkoztak. Márpedig itt olyan feltételről van szó, amely egyidejűleg objektív, és megfelel az uniós bankrendszer működésével kapcsolatos szükségleteknek.
Ami az egyetértési megállapodásban előírt azon, az utóbbi bank részvényeinek átalakítására vonatkozó intézkedést illeti, amely szerint e bank nem biztosított betéteinek értékcsökkenése kizárólag annak azon betéteseire vonatkozik, akiknek a betétei meghaladják a 100 000 eurót, az eltérő bánásmódot eredményez a szóban forgó bank betétesei között aszerint, hogy az utóbbiak által e bankra bízott betétek összege meghaladja‑e a 100 000 eurót, vagy sem. Mindazonáltal ezen eltérő bánásmód egyáltalán nem képez az uniós jog által tiltott egyenlőtlen bánásmódot, mivel azok a betétesek, akiknek az érintett bankokban elhelyezett betétei meghaladják a 100 000 eurót, jogilag elkülönült helyzetben vannak azon betétesekhez képest, akiknek érintett bankoknál elhelyezett betétei nem haladják meg ezt az összeget. A 94/19 irányelv 7. cikke (1a) bekezdésének megfelelően ugyanis a betétek befagyása esetén az utóbbiak betéteire teljes mértékben kiterjed a nemzeti betétbiztosítási rendszer, míg az előbbiek betéteire csak 100 000 euró összegig.
(lásd: 482–485. pont)
28. Főszabály szerint a kérelmét alátámasztó tényeket állító személynek kell azok valódiságát illetően bizonyítékkal szolgálnia.
(lásd: 501. pont)
29. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 504–508. pont)