T‑408/15. sz. ügy

Globo Comunicação e Participações S/A

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

„Európai uniós védjegy – Hangvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Indokolási kötelezettség – A 207/2009 rendelet 75. cikke”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2016. szeptember 13.

1.      Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset  – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata – A tényállási körülményeknek az EUIPO fórumai előtt korábban be nem mutatott bizonyítékokat figyelembe vevő, újbóli vizsgálata – Kizártság

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)

2.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A kizáró okoknak a lajstromozás iránti kérelemmel érintett egyes árukra vagy szolgáltatásokra tekintettel történő külön vizsgálata – A lajstromozás megtagadása indokolásának kötelezettsége – Terjedelem

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 75. cikk)

3.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Védjegyoltalomban részesíthető megjelölések – Hangmegjelölések – Feltétel – Grafikailag ábrázolható megjelölések

(207/2009 tanácsi rendelet, 4. cikk)

4.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – A megkülönböztető képesség értékelése – Szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

5.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Hangmegjelölések – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

6.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Szonárra emlékeztető, két hang ismétléséből álló elektronikus csengőhang által képzett hangvédjegy

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

7.      Európai uniós védjegy – Az EUIPO határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az EUIPO korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve – Minden egyes esetben szigorú és teljes körű vizsgálat szükségessége

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 19. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 23–25. pont)

3.      Nem igaz, hogy a hangmegjelölések jellegüknél fogva alkalmatlanok lennének arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. E körülmények alapján az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a hangok védjegyoltalom tárgyai lehetnek, azzal a feltétellel, hogy grafikailag ábrázolhatóak. Nem vitás, hogy zenei hangjegyek feltüntetése egy kottában, hangkulccsal, szünetekkel és módosításokkal, a 207/2009 rendelet 4. cikke értelmében vett „grafikai ábrázolásnak” minősül. Az ilyen ábrázolás, még ha nem is azonnal, de könnyen megérthető, és így lehetővé teszi az illetékes hatóságok és a közönség – különösen a gazdasági szereplők – számára, hogy pontosan megismerjék a védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölést.

(lásd: 32–35. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 39–41. pont)

5.      Habár a közönség a szó‑ illetve az ábrás védjegyeket általában az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását azonosító jelölésekként fogja fel, ez nem feltétlenül mondható el olyan esetben, amikor a megjelölés kizárólag valamely hangelemből áll.

Mindenesetre bizonyos árukat és szolgáltatásokat illetően elképzelhető, hogy nem szokatlan az, hogy azokat a fogyasztó valamely hangelemmel azonosítja. Ily módon többek között azt kell megállapítani, hogy bizonyos gazdasági szektorokban, mint például a televíziós műsorszórás, nem szokatlan, sőt gyakori, hogy a fogyasztót az említett szektorba tartozó valamely áru vagy szolgáltatás azonosítására egy olyan hangelem segítségével vezetik rá, amely lehetővé teszi annak egy adott vállalkozástól származóként történő megkülönböztetését.

Ugyanezen nézőpontból szemlélve meg kell állapítani, hogy ami például egyrészt a kommunikációs eszközöket, illetve a televíziós vagy rádiós műsorszórás útján történő szórakoztatást, valamint a telefóniát, másrészt az informatikai adathordozókat, szoftvereket vagy általában a média területéhez kapcsolódó bizonyos árukat és szolgáltatásokat illeti, az olyan hangelemeket, mint a hangszignálok vagy dallamok, arra használják, hogy lehetővé tegyék a szóban forgó áruknak vagy szolgáltatásoknak mint valamely meghatározott vállalkozástól származóknak hallás után történő azonosítását.

Szükséges, hogy az a hangmegjelölés, amelynek a lajstromozását kérik, némi fajsúllyal rendelkezzen, ami lehetővé teszi az érintett fogyasztó számára a megjelölés észlelését, továbbá annak védjegyként – és nem csupán valamely funkcionális elemként vagy saját belső jellemző nélküli jelzésként – történő felfogását. Az említett fogyasztónak tehát a hangmegjelölést olyannak kell tekintenie, mint amely azonosításra alkalmas, abban az értelemben, hogy az védjegyként fogható fel.

Ily módon az olyan hangmegjelölés, amely inkább csak az azt alkotó hangjegyek banális, egyszerű kombinációját megjelenítő képességgel rendelkezik, nem teszi lehetővé az érintett fogyasztó számára a szóban forgó áruk és szolgáltatások azonosító funkciójának észlelését, hiszen az pusztán egy „tükörhatásra” korlátozódik, abban az értelemben, hogy az mindössze saját magára utal vissza, semmi másra. E megjelölés tehát nem alkalmas arra, hogy az érintett fogyasztó figyelmét bármely módon felkeltse, amelynek alapján az felismerné annak nélkülözhetetlen, azonosító funkcióját.

Másrészt egy telefon csengőhangjának – az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származásának azonosítására szolgáló – állítólagosan szokatlan használata nem elegendő annak megállapításához, hogy a megjelölés alkalmas az ilyen származás megkülönböztetésére, amennyiben a rendkívüli egyszerűség e megjelölést alkalmatlanná teszi az áruk és szolgáltatások származásának megkülönböztetésére, amiatt, hogy a megjelölés nem elég figyelemfelkeltő, és csupán saját magára utal vissza.

E tekintetben egy csengőhangra emlékeztető, hangokból álló védjegy csak akkor lesz képes azonosításra alkalmas funkciót betölteni, ha olyan elemekből áll, amelyek a többi hangvédjegyhez képest egyedileg azonosíthatóvá teszik, hozzátéve, hogy nem szükséges, hogy az említett védjegy eredeti vagy fantáziadús legyen.

(lásd: 42–46., 55., 57. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 48., 50–53., 55., 56., 58., 59., 66–69. pont)

7.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 71–74. pont)