A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (negyedik tanács)
2012. november 13.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A hozzáférés hallgatólagos megtagadása – Keresetindítási határidő – Elkésettség – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
A T‑278/11. sz. ügyben,
a ClientEarth (székhelye: London [Egyesült Királyság]),
a Friends of the Earth Europe (székhelye: Amszterdam [Hollandia]),
a Stichting FERN (székhelye: Leiden [Hollandia]),
a Stichting Corporate Europe Observatory (székhelye: Amszterdam)
(képviseli őket: P. Kirch ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: K. Herrmann és C. ten Dam, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
azon 2011. április 22‑i hallgatólagos bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amely megtagadta a felperestől az olyan önkéntes képesítési rendszerekre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek elismerését a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 16. o.) 18. cikke alapján kérték a Bizottságtól,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
1 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 8. cikke a megerősítő kérelmek feldolgozásával kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A megerősítő kérelmet haladéktalanul el kell bírálni. Az intézmény az ilyen kérelem iktatásától számított 15 munkanapon belül vagy megadja a hozzáférést a kért dokumentumhoz, és a 10. cikknek megfelelően ezen időtartamon belül biztosítja a hozzáférést, vagy írásbeli, indoklással ellátott válaszban teljesen vagy részlegesen elutasítja a kérelmet. Teljes vagy részleges elutasítás esetében az intézmény tájékoztatja a kérelmezőt a rendelkezésre álló jogorvoslatokról, nevezetesen arról, hogy bírósági eljárást indíthat az intézménnyel szemben, illetve panasszal fordulhat az ombudsmanhoz az [EUMSZ 263. cikkben], illetve az [EUMSZ 228. cikkben] megállapított feltételek szerint.
(2) Kivételes esetekben, például amikor a kérelem jelentős terjedelmű vagy igen nagy számú dokumentumra vonatkozik, az (1) bekezdésben előírt határidő 15 munkanappal meghosszabbítható, feltéve hogy a kérelmezőt erről előzetesen értesítették, mely értesítés részletes indoklást tartalmaz.
(3) Elutasító válasznak minősül, ha az intézmény nem válaszol az előírt határidőn belül, amely arra jogosítja a kérelmezőt, hogy bírósági eljárást indítson az intézménnyel szemben, illetve panasszal forduljon az ombudsmanhoz az [EUM]‑Szerződés vonatkozó rendelkezései alapján.”
A jogvita előzményei
2 A ClientEarth, a Friends of the Earth Europe, a Stichting FERN és a Stichting Corporate Europe Observatory felperesek különösen a környezetvédelem területén működő nem kormányzati szervezetek.
3 A felperesek 2010. október 22‑i elektronikus levelükben az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján hozzáférést igényeltek az Európai Bizottságtól az azon önkéntes képesítési rendszerekre vonatkozó több dokumentumhoz, amelyek elismerését a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 16. o.) 18. cikke alapján kérték a Bizottságtól (a továbbiakban: első kérelem).
4 A Bizottság 2010. november 12‑i elektronikus levelében tájékoztatta a felpereseket egyrészt az első kérelem 2010. október 22‑i iktatásáról, másrészt az említett kérelemmel kapcsolatos válaszadási határidő 15 munkanappal való meghosszabbításáról.
5 A Bizottság 2010. december 7‑i elektronikus levelében válaszolt az első kérelemre egyetlen dokumentum hozzáférhetővé tételével, elutasította viszont az első kérelem tárgyát képező többi dokumentumokhoz való hozzáférést.
6 A felperesek 2010. december 15‑i elektronikus levelükben az 1049/2001 rendelet 7. cikk (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtottak be a Bizottság főtitkárságához (a továbbiakban: megerősítő kérelem).
7 A Bizottság 2011. január 12‑i elektronikus levelében tájékoztatta a felpereseket egyrészt a megerősítő kérelem 2010. december 15‑i iktatásáról, másrészt a válaszadásra megszabott határidőnek az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján 15 munkanapos, vagyis 2011. február 4‑ig történő meghosszabbításáról. A Bizottság a határidő említett meghosszabbítását azzal indokolta, hogy jelentős számú dokumentumhoz kértek hozzáférést, az azokban szereplő adatok technikai jellegűek, és harmadik személyekkel kell újból egyeztetni.
8 A Bizottság 2011. február 3‑i elektronikus levelében arról tájékoztatta a felpereseket, hogy nem áll módjában végleges választ adni a 2011. február 4‑ig meghosszabbított határidőn belül, méghozzá azon okból, hogy a kért dokumentumok szükséges elemzése, valamint az érintett szervezeti egységeivel folytatott egyeztetések a szokásosnál több időt vettek igénybe. A Bizottság hozzátette, hogy a válaszát a lehető legrövidebb időn belül meg kívánja adni.
9 A felperesek a Bizottság főtitkárságának 2011. február 23‑án eljuttatott elektronikus levelükben aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Bizottság nem válaszolt megerősítő kérelmükre, és kérték, hogy közöljön pontos dátumot a válaszadásra.
10 A Bizottság 2011. február 28‑i elektronikus levelében tájékoztatta a felpereseket, hogy a megerősítő kérelem feldolgozása folyamatban van, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a szóban forgó kérelemre 2011. március vége előtt végleges választ adjon.
11 A felperesek a Bizottságnak címzett, 2011. április 7‑i elektronikus levelükben felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy még mindig nem adott végleges választ megerősítő kérelmükre, és felkérték a Bizottságot, hogy a 2011. április 7‑étől számított tíz munkanapos határidőn belül közölje velük a kért dokumentumokat; hozzátették továbbá, hogy amennyiben 2011. április 22. előtt nem kapják meg a szóban forgó választ, keresetet indítanak a Törvényszék előtt az említett kérelmüket elutasító hallgatólagos határozat ellen.
12 A Bizottság 2011. április 14‑i elektronikus levelében tájékoztatta a felpereseket, hogy mivel a szóban forgó ügyben új fejlemények merültek fel, és „húsvét miatt 2011. április 21‑től 25‑ig” zárva tart, 2011. április 22. előtt ugyan nem áll módjában végleges választ adni a megerősítő kérelemre, a felperesek azonban nem sokkal e dátumot követően számíthatnak a válaszra.
13 A felperesek 2011. április 18‑i elektronikus levelükben jelezték a Bizottságnak, hogy a húsvéti szünet nem bír jelentőséggel, mivel a megerősítő kérelem benyújtása és iktatása 2010. december 10‑én megtörtént, és e kérelem benyújtása óta 83 munkanap telt el, vagyis 68 munkanap a megerősítő kérelem feldolgozási határidején, és 53 munkanap az említett határidőnek az 1049/2011 rendelet rendelkezései alapján jogilag lehetséges összes hosszabbításán túl.
14 A Bizottság 2011. szeptember 19‑én a 2010. december 15‑i megerősítő kérelemre válaszul kifejezett határozatot hozott, amely a kért dokumentumok egy részére vonatkozott (a továbbiakban: első kifejezett határozat).
Az eljárás
15 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2011. május 25‑én benyújtott beadványukban a jelen keresetet terjesztették elő a megerősítő kérelmüket elutasító 2011. április 22‑i hallgatólagos határozat ellen (a továbbiakban: megtámadott határozat).
16 A Törvényszék 2012. április 2‑án közölte a felekkel a szóbeli szakasz megnyitásáról, továbbá a tárgyalás 2012. június 5‑re való kitűzéséről szóló határozatát.
17 A Bizottság 2012. április 17‑i levelében tájékoztatta a Törvényszéket, hogy 2012. február 3‑án kelt levelében, melyet a felperesek ajánlott levélként 2012. február 8‑án vettek kézhez (a továbbiakban: második kifejezett határozat), egy második kifejezett határozatot hozott azon dokumentumokról, melyekre nem vonatkozott az első kifejezett határozat. Az említett levélben a Bizottság hivatalosan megállapította, hogy megszűnt a felperesek eljáráshoz fűződő érdeke, amire tekintettel a jelen ügyben már nincs szükség határozathozatalra, és arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozat elleni kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan. A keresetet ugyanis a megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyitva álló határidőn túl terjesztették elő. A megtámadott határozat hallgatólagos határozatként az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti előírt határidő lejártakor, vagyis 2011. február 4‑én keletkezett.
18 A felperesek a Törvényszék felhívására 2012. május 4‑i levelükben ismertették a Bizottság okafogyottság megállapítására irányuló kérelmére vonatkozó észrevételeiket.
19 A felperesek a Törvényszék felhívására 2012. június 29‑i levelükben ismertették észrevételeiket a kérelem elfogadhatatlanságával kapcsolatban, melyet a Bizottság 2012. április 17‑i levelében közbenső kérdésként vetett fel arra hivatkozva, hogy az említett kérelmet késedelmesen nyújtották be.
A felek kérelmei
20 A felperesek eredetileg azt kérték, hogy a Törvényszék
– mondja ki, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikkét, különösen annak (2), (3) és (6) bekezdését, valamint ugyanezen rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdését;
– mondja ki, hogy a Bizottság megsértette a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én megkötött és az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL L 124., 1. o.) jóváhagyott egyezmény (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) 4. cikkének (1)–(4) bekezdését;
– mondja ki, hogy a Bizottság megsértette a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 264., 13. o.) 6. cikk (1) bekezdését;
– semmisítse meg a kért dokumentumokhoz való hozzáférést elutasító hallgatólagos határozatot;
– az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdése alapján ideiglenes intézkedésként kötelezze a Bizottságot arra, hogy meghatározott határidőn belül biztosítsa a hozzáférést valamennyi kért dokumentumhoz, kivéve azokat, amelyeket az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti abszolút hatályú kivétel véd;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, ideértve a beavatkozók költségeit is.
21 A Bizottság eredetileg azt kérte, hogy a Törvényszék
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant a 2011. szeptember 19‑i határozat alapján hozzáférhetővé tett 63 dokumentum vonatkozásában;
– a költségekről a jogszabályoknak megfelelően határozzon.
22 A Bizottság 2012. április 17‑i levelében azt kérte, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint okafogyottat utasítsa el;
– másodlagosan utasítsa el a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant.
23 A felperesek 2012. május 4‑i levelükben azt kérték, hogy a Törvényszék
– mondja ki, hogy a Bizottság egyértelmű – a dokumentumokhoz való hozzáférésre és a nyilvánosságra vonatkozó uniós szabályokat nyilvánvalóan megsértő – eljárási késedelmére tekintettel már nem fűződik gyakorlati érdekük az ítélethozatalhoz, és az ügyben már nem szükséges határozni.
– a Bizottságot a Törvényszék eljárási szabályzatának 87. cikke alapján kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
24 Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben. Ezenfelül az említett eljárási szabályzat 113. cikke értelmében a Törvényszék hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, a felek által az írásbeli és a szóbeli szakasz folyamán benyújtott iratok és adott magyarázatok folytán kellő információval rendelkezik, így az eljárást nem szükséges folytatni.
25 Először is a Bizottság 2012. április 17‑i levelében, amelyet okafogyottság megállapítására irányuló kérelemként csatoltak az ügy irataihoz, úgy érvel, hogy a felpereseknek a második kifejezett határozatot követően, melyet 2012. február 8‑án közölt velük, mivel nem nyújtottak be megsemmisítés iránti kérelmet e határozat ellen az előírt határidőn belül, illetve keresetüket sem tették naprakésszé az említett határozatra tekintettel; megszűnt a megtámadott határozattal kapcsolatos eljáráshoz fűződő érdekük, így a Törvényszéknek a jelen ügyben ki kellene mondania a kereset okafogyottá válását.
26 Másodszor a Bizottság, anélkül hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, másodlagosan a kereset amiatti nyilvánvaló elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást emel, hogy azt a felperesek a megtámadott határozat vitatására nyitva álló határidő lejártát követően nyújtották be. E tekintetben a Bizottság fenntartja, hogy az említett határidő 2011. április 14‑én járt le.
27 A felperesek először is a Bizottság okafogyottság megállapítására irányuló kérelmével kapcsolatos, a 2012. május 4‑i levelükben kifejtett észrevételeikben arra hivatkoznak, hogy keresetük a Bizottság hallgatólagos határozata ellen irányul, amelynek keletkezését a Bizottsággal 2011. április 14. és 18. között folytatott levelezésük alapján 2011. április 22‑ére teszik. Másodszor vitatják, hogy a második kifejezett határozatot 2012. február 8‑án közölték velük. Állításuk szerint ugyanis csak egyikük volt a közlés címzettje. Harmadszor lényegében elismerik, hogy már nem fűződik érdekük az általuk kért dokumentumokhoz való hozzáféréshez, melyet a Bizottság a második kifejezett határozatban megtagadott tőlük. Negyedrészt a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság helytelenül állítja, hogy lejárt a második kifejezett határozat megsemmisítése iránti kereset benyújtására nyitva álló határidő. Mindenesetre ez utóbbi határozat meghozatalát követően jogukban áll a jelen ügyben indított keresetükben megfogalmazott kérelmeiket és jogalapjaikat módosítani. Mindazonáltal a felperesek ismételten elismerik, hogy már nem fűződik gyakorlati érdekük az ítélethozatalhoz, és így az ügyben már nem szükséges határozni.
28 A felperesek, válaszul a Törvényszéknek a keresetindítási határidő jelen ügybeli betartására vonatkozó pervezető intézkedésére, lényegében kifejtik, hogy a Bizottsággal 2011. február 3. és április 18. között folytatott levelezésükből, és különösen a Bizottság által ennek során vállalt és megerősített azon kötelezettségből következően, hogy amint lehet, kifejezett határozatot hoz, joggal gondolhatták, hogy a hallgatólagos határozat nem az előírt határidő 2011. február 4‑i lejártakor, hanem egy későbbi időpontban született meg, amelyet 2011. április 22‑re tesznek.
A Törvényszék álláspontja
29 A felek meghallgatása után a Törvényszék, a Bizottság 2012. április 17‑i levelében formálisan megfogalmazott, okafogyottság megállapítására irányuló kérelme ellenére, a jelen kereset elfogadhatóságának hivatalbóli vizsgálatáról határozott a felperesek rendelkezésére álló keresetindítási határidőt illetően.
30 Egyrészt a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset megindítására vonatkozó határidő kógens, amelyet a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása, valamint az igazságszolgáltatás során előforduló bármiféle hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülése érdekében vezettek be, és az uniós bíróság feladata, hogy – hivatalból – ellenőrizze annak betartását (a Bíróság C‑246/95. sz. Coen‑ügyben 1997. január 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑403. o.], 21. pontja, valamint a Törvényszék T‑503/07. sz., Kulykovska‑Pawlowski és társai kontra Parlament és Tanács ügyben hozott 2008. április 4‑i végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 6. pontja).
31 A keresetindítási határidő, ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, nem függ a felek és a bíró döntésétől (a Törvényszék T‑514/93. sz., Cobrecaf és társai kontra Bizottság ügyben 1995. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑621. o.] 40. pontja, és a T‑119/95. sz., Hauer kontra Tanács és Bizottság ügyben 1998. július 14‑én hozott ítélet [EBHT 1998., II‑2713. o.] 22. pontja, valamint a Törvényszék T‑287/02. sz., AIT kontra Bizottság ügyben hozott 2003. június 25‑i végzésének [EBHT 2003, II‑2179. o.] 20. pontja).
32 Másrészt a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUM‑Szerződéssel létrehozott jogorvoslati rendszer tiszteletben tartása érdekében főszabály szerint sem a Bíróság, sem a Törvényszék nem ismeri el, hogy egy intézmény hallgatása önmagában hallgatólagos határozatot jelent, feltéve hogy nincsenek olyan kifejezett rendelkezések, amelyek egyfelől olyan határidőt állapítanak meg, amelynek lejárta után úgy kell tekinteni, hogy az állásfoglalásra felkért intézmény hallgatólagos határozatot hozott, másfelől meghatározzák e határozat tartalmát (a Bíróság C‑123/03. P. sz., Bizottság kontra Greencore ügyben 2004. december 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑11647. o.] 45. pontja, a Törvényszék T‑189/95., T‑39/96. és T‑123/96. sz., SGA kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott 1999. december 13‑i ítéletének [EBHT 1999., II‑3587. o.] 27. pontja, valamint T‑437/05. sz., Brink’s Security Luxembourg kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2009, II‑3233. o.] 55. pontja).
33 Márpedig az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha az intézmény nem válaszol az előírt határidőn belül a megerősítő kérelemre ugyanezen rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint, az elutasító válasznak minősül, amely arra jogosítja a kérelmezőt, hogy bírósági eljárást indítson az intézménnyel szemben az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek megfelelően.
34 A jelen ügyben a felek egyébként nem vitatják, hogy a megtámadott aktus az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti elutasító hallgatólagos határozat. Ez alapján a Törvényszék megállapítja, hogy – ahogy az ügy irataiból kitűnik – valójában a megsemmisítés iránti kereset benyújtásának napjáig, vagyis 2011. május 25‑ig a Bizottság nem válaszolt a felperesek 2010. december 15‑i megerősítő kérelmére, és a felperesek az 1049/2001 rendelet fent hivatkozott cikkének rendelkezései alapján keresetük megindításával vitatták a Bizottság elutasító válaszának minősülő helyzet jogszerűségét.
35 Harmadrészt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik albekezdése értelmében a megsemmisítés iránti kereseteket az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
36 A Szerződés hivatkozott rendelkezései tekintetében először is meg kell határozni azt az időpontot, amikor a megtámadott határozat jogilag létrejött, másodsorban ki kell számítani a határidőt, amely az említett határozat jogszerűségét vitató kereset megindítására a felperesek számára rendelkezésre állt.
37 Annak meghatározásával kapcsolatban, hogy a megtámadott határozat jogilag mely időpontban keletkezett, hangsúlyozni kell, hogy – ahogy ez az 1049/2001 rendelet (13) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a jogalkotó, annak érdekében, hogy biztosítsa e rendelet hatálya alá tartozó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának teljes mértékű tiszteletben tartását, és ennek következében hatékony érvényesülését, kétszintű igazgatási eljárást írt elő ugyanezen rendelet 7. és 8. cikkében, különösen a bírósági eljárás indításának lehetőségével. Pontosan ez vonatkozik az említett rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti elutasító hallgatólagos határozatokra.
38 Hozzá kell tenni, hogy az a tény, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének rendelkezései az előírt határidő fogalmát alkalmazzák egy konkrét határidő meghatározása helyett, azzal magyarázható, hogy ugyanezen rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezései szerint a megerősítő kérelem feldolgozási ideje a kérelem iktatásától számított legalább 15 és legfeljebb 30 munkanap között változhat. Következésképpen az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti előírt határidőt minden egyes esetben azon eljárásra tekintettel kell meghatározni, amelyet az adott intézmény az 1049/2001 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően a hozzá intézett megerősítő kérelmek feldolgozásával kapcsolatban lefolytat
39 A jelen esetben a Törvényszék először is megállapítja, hogy a felek nem vitatják, hogy a Bizottság szervezeti egységei által 2010. december 15‑én iktatott megerősítő kérelemre adandó válasz vonatkozásában a Bizottság számára rendelkezésre álló határidő, miután azt az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján tizenöt munkanappal meghosszabbították, 2011. február 4‑én járt le. Az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló 1971. június 3‑i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 51. o.) rendelkezéseire, valamint a 2010. évi ünnepnapok jegyzékére (HL C 166., 18. o.) és az Európai Közösség intézményei 2011. évi munkaszüneti napjainak jegyzékére (HL C 230., 10. o.) tekintettel a megerősítő kérelemre adandó válasz határidejének számítását helyesnek kell tekinteni. Következésképpen az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti előírt határidő a jelen esetben 2011. február 4‑én járt le.
40 A fenti 35–39. pontban kifejtett megfontolások összességéből az következik, hogy a megtámadott határozat 2011. február 4‑én keletkezett elutasító hallgatólagos határozat formájában.
41 A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereset benyújtására a felperesek számára rendelkezésre álló határidőre vonatkozóan az EUMSZ 263. cikkben előírt határidő az eljárási szabályzat 101. cikkének 1. §‑a alapján 2011. február 5‑én kezdődött, és az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a alapján 2011. április 14‑én, vagyis több mint egy hónappal a kereset 2011. május 25‑i benyújtása előtt járt le.
42 Ez a következtetés a felperesek érvei alapján sem vitatható.
43 Először ugyanis meg kell állapítani, hogy a Bizottság kétségtelenül kifejezetten jelezte 2011. február 3‑i levelében, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kívánja adni végleges válaszát a megerősítő kérelemre, majd később a 2011. február 28‑i levelében azt, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a szóban forgó kérelemre 2011. március vége előtt végleges választ adjon, végül a 2011. április 14‑i levelében azt, hogy a szóban forgó választ nem sokkal 2011. április 22‑ét követően szándékozik megadni. Ami a Bizottság írásban tett kifejezett kötelezettségvállalásait illeti, a felperesekkel szemben ilyen módon nyilvánította ki arra vonatkozó szándékát, hogy a megerősítő kérelemre 2011 első féléve során rövid időn belül végleges választ ad.
44 A Törvényszék megállapítja továbbá, hogy a felperesek 2011. április 7‑i levelükben kifejezetten jelezték a Bizottságnak, hogy amennyiben 2011. április 22. előtt nem kapnak végleges választ megerősítő kérelmükre, megsemmisítés iránti keresetet indítanak – az álláspontjuk szerint – az említett napon keletkezett elutasító hallgatólagos határozattal szemben.
45 Ugyanakkor a Törvényszék úgy véli, hogy a fenti 43. és 44. pontban ismertetett körülmények egyike sem eredményezhette a hallgatólagos határozat létrejötte időpontjának 2011. április 22‑re helyezését, ellentétben azzal, ahogy látszólag annak idején a felperesek is megítélték, és ahogy azt mind az okafogyottság megállapítására irányuló kérelemre tett észrevételeikben, mind a 2012. június 29‑i levelükben kifejtették.
46 Ugyanis, ahogy arra a Törvényszék a fenti 31. pontban emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a keresetindítási határidő nem függ sem a bíróság, sem a felek döntésétől. Márpedig figyelembe véve, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti elutasító hallgatólagos határozat – ahogy az a 2012. május 4‑i és június 29‑i levelekből kitűnik – a felperesek és a Bizottság közötti levélváltásra tekintettel 2011. április 22‑én létrejött, a felperesek nyilvánvalóan időt kívántak maguk számára biztosítani a megsemmisítés iránti kereset benyújtására az említett határozat keletkezési dátumának, és ezáltal az említett kereset benyújtására megszabott határidő kezdő és lejárati dátumának későbbre helyezésével.
47 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a keresetet elkésettsége miatt, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, egészében el kell utasítani.
A költségekről
48 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke 3. §‑ának első bekezdése szerint kivételes körülmények fennállása esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.
49 E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság a 2011. február 3‑i, február 28‑i és április 14‑i levelében kifejezetten kinyilvánított többszöri kötelezettségvállalása, amelyre a Törvényszék a fenti 43. pontban rámutatott, jogos elvárást kelthetett a felperesekben az iránt, hogy rövid időn belül végleges válasz születik a 2010. december 15‑i megerősítő kérelemre. Így a felperesek, ahogy az az okafogyottság megállapítására irányuló kérelemre vonatkozó észrevételeikből is kitűnik, nyilvánvalóan helytelenül, azonban a Bizottság kifejezett kötelezettségvállalásaira tekintettel mindenképpen érthetően, azt gondolhatták, hogy a hivatkozott kérelem feldolgozása folytatódik, és az előírt határidő lejáratának dátuma későbbre tolódott.
50 Egyébként meg kell állapítani, hogy – ellentétben a Bizottság 2011. február 3‑i, február 28‑i és április 14‑i leveleiben tett kifejezett kötelezettségvállalásaival, melyek szerint a lehető legrövidebb időn belül végleges választ ad a megerősítő kérelemre – a szóban forgó válasz csak 2012. február 3‑án, vagyis egy nap híján egy évvel az 1049/2001 rendelet 8. cikkének rendelkezései szerinti előírt határidő lejártát követően született meg. Következésképpen a Bizottság nyilvánvalóan és súlyosan túllépte a szóban forgó határidőt.
51 Tekintettel a kivételes körülményekre, amelyek a megerősítő kérelem Bizottság általi feldolgozását jellemzik, úgy méltányos, ha a Bizottság a saját költségein túlmenően a felperesek költségeinek háromnegyedét is viseli. A felperesek saját költségeik egynegyedét viselik.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a ClientEarth, a Friends of the Earth Europe, a Stichting FERN és a Corporate Europe Observatory részéről felmerült költségek háromnegyedét, akik maguk viselik saját költségeik negyedét.
Kelt Luxembourgban, 2012. november 13‑án.