A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2010. szeptember 13.(*)
„Közösségi védjegy – A narancssárga szín egyik árnyalatából álló közösségi védjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”
A T‑97/08. sz. ügyben,
a KUKA Roboter GmbH (székhelye: Augsburg [Németország], képviselik: A. Kohn és B. Hannemann ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: R. Pethke, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a narancssárga szín egyik árnyalatának közösségi védjegyként való lajstromozása iránti kérelem vonatkozásában 2007. december 14‑én hozott határozata (R 1572/2007‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: A. W. H. Meij (előadó) elnök, S. Papasavvas és L. Truchot bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. február 20‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. június 4‑én benyújtott válaszbeadványra,
a 2010. június 17‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2005. augusztus 29‑én a felperes KUKA Roboter GmbH a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt megjelölés a narancssárga szín itt ábrázolt árnyalata volt:
3 A lajstromozást – az OHIM előtti eljárás során tett árujegyzék‑korlátozást követően – a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban kérelmezték, az alábbi leírással: csuklós karú mozgató, kezelő és forrasztó robotokra, a tisztatéri robotok, az orvosi robotok és a fényező robotok kivételével; a fent hivatkozott áruk alkatrészei.
4 2007. augusztus 7‑i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) alapján azzal az indokolással utasította el a lajstromozás iránti kérelmet, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
5 2007. október 2‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló határozata ellen.
6 A 2007. december 14‑én hozott határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa azzal az indoklással utasította el a fellebbezést, hogy a bejelentett védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A fellebbezési tanács lényegében úgy vélte, hogy az érintett vásárlóközönség önmagában a közösségi védjegybejelentésben szereplő színt nem fogja a szóban forgó áruk kereskedelmi származására vonatkozó utalásként értelmezni.
A felek kérelmei
7 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
8 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elfogadhatóságáról
9 Azon érvének alátámasztására, amely szerint a bejelentett védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, a felperes 2009. március 25‑i levelében előterjesztette két 2008. június 27‑én kelt felmérés eredményét, amelyből az egyik egy Németországban, Kínában, az Egyesült Államokban és Olaszországban lefolytatott telefonos felmérésből állt, a másik a 2008 júniusában Münchenben (Németország) megtartott Automatica 2008 szakmai kiállításon a közönséggel kitölttetett kérdőívből. A felperes előterjesztette a különböző gyártók reklámkatalógusát tartalmazó CD‑ROM‑ot, valamint az ágazat különböző – a szakmai kiállításokon részt vevő – vállalkozásai standjainak fényképeit is.
10 A 2009. május 12‑i levelében az OHIM vitatta az említett dokumentumok elfogadhatóságát, mivel azok új tényeknek minősülnek.
11 Azonkívül, hogy ezeket az dokumentumokat a Törvényszék előtti eljárás során a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 1. §-át megsértve késedelmesen nyújtották be, és a benyújtás késedelmességét nem indokolták, meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék előtti kereset az OHIM fellebbezési tanácsa által hozott határozat jogszerűségének a 40/94 rendelet 63. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikke) alapján történő vizsgálatára irányul, a Törvényszéknek ugyanis nem feladata a tényállásnak azon bizonyítékok fényében történő újbóli megvizsgálása, amelyeket első ízben terjesztettek elé (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑346/04. sz., Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ügyben 2005. november 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4891. o.] 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ennélfogva a fellebbezési tanács valamely határozatának jogszerűségét a Törvényszékhez benyújtott új tényekre való hivatkozással csak annak bizonyítása esetén lehet kétségbe vonni, hogy ezeket a tényeket a fellebbezési tanácsnak a közigazgatási eljárás során az ügyben bármilyen határozat meghozatala előtt hivatalból figyelembe kellett vennie (a Törvényszék T‑247/01. sz., eCopy kontra OHIM [ECOPY] ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5301. o.] 46. pontja).
12 A jelen esetben, mivel a felperes által előterjesztett dokumentumok nyilvánvalóan nem olyan tényekre vonatkoznak, amelyeket a fellebbezési tanácsnak a 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdése) értelmében hivatalból figyelembe kellett volna vennie, a fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy szükséges lenne azok bizonyító erejének vizsgálata.
Az ügy érdeméről
13 Keresete alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek az EK 28. cikk megsértésére, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint 73. cikkének (jelenleg a 207/2009 rendelet 75. cikke) és 74. cikkének megsértésére, és végül a hatáskörrel való visszaélésre vonatkoznak.
14 Először a második jogalapot, ezt követően a harmadik jogalapot, végül az első jogalapot kell megvizsgálni.
A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint 73. cikkének és 74. cikkének megsértésére vonatkozó második jogalapról
– A felek érvei
15 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel az érintett áruk vonatkozásában.
16 A felperes először is előterjeszti, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg a Bíróság C‑104/01. sz. Libertel‑ügyben 2003. május 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑3793. o.) terjedelmét, amely ítéletből az következik, hogy csak abban az esetben kizárt valamely szín közösségi védjegyként való lajstromozása, ha a szín nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Ennélfogva a védjegy bármilyen megkülönböztető képességének, még ha az korlátozott is, lehetővé kell tennie annak lajstromozását.
17 A felperes előterjeszti, hogy a jelen eset megfelel a Bíróság által a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítéletben kifejtett szempontoknak. A bejelentett védjegy ugyanis csak egy meghatározott árutípusra vonatkozott, nevezetesen a csuklós karú mozgató, kezelő és forrasztó robotokra, a tisztatéri robotok, az orvosi robotok és a fényező robotok kivételével. Másrészt a szóban forgó piac nagyon specifikus, amennyiben először is a bejelentett védjeggyel megjelölt robotok olyan hosszú távú beruházási eszközök, amelyek euróban kifejezett egységértéke legalább öt számjegyből áll, másodszor a robotokat rendkívül specializált feladatokra alkalmazzák, harmadszor a felperes robotjának megvásárlása után a vevőnél jelentős adaptációs munkát kell elvégezni.
18 Ezután a felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak az érintett vásárlóközönségre vonatkozó, a megtámadott határozat 19. és 20. pontjában szereplő elemzését, és azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönség a jelen esetben a csuklós karú mozgató, kezelő és forrasztó robotok vevőiből és azok nagykereskedőiből áll, akik jól ismerik ezt az árupiacot Európában. A felperes tehát nem ért egyet a fellebbezési tanács értékelésével, amely szerint nemcsak a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk vevője tartozik a szóban forgó vásárlóközönséghez, hanem az azokban az üzemekben dolgozó műszaki személyzet is, ahol ezek a gépek találhatók.
19 A felperes vitatja, hogy a megkülönböztetésre alkalmas színek alacsony száma miatt a színek vonatkozásában rendelkezésre állási követelmény állna fenn. A felperes előterjeszti, hogy a mindössze néhány megjelölésből álló szóvédjegyeket annak ellenére lajstromozni lehet, hogy azok nem korlátlan készletből származnak. A felperes másrészt hangsúlyozza, hogy a bejelentett védjegy kisajátítása csak az áruk korlátozott csoportját érinti. Ezenfelül a felperes szerint a bejelentett védjegy lajstromozása nem gátolja azt, hogy a versenytárs vállalkozások narancssárga színű robotokat hozzanak forgalomba, mivel az ilyen forgalomba hozatal nem minősül a bejelentett védjegy 40/94 rendelet 9. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 9. cikke) értelmében vett használatának. A felperes ebben a vonatkozásban hangsúlyozza azt a körülményt, hogy az áru színét főszabály szerint az ügyfelek választják ki a megrendeléskor, ezért kizárt, hogy a felperes valamely versenytársa nem adhatna el narancssárga színű robotot. A bejelentett védjegy csak azt gátolja meg, hogy ezt a színt reklám vagy promóciós célokra használják fel, például vásárokon vagy prospektusokban.
20 Ezenkívül semmilyen más általános érdek nem tiltja a bejelentett védjegy lajstromozását. Ez utóbbi nem képezi leíró jellegű használat tárgyát, és annak nincs műszaki rendeltetése.
21 A felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását is, amely szerint a bejelentett védjegy nagyon közel áll a mínium színéhez, amely korróziógátló kezelőanyag. Egyrészt a szóban forgó színek egyértelműen különböznek. Másrészt a mínium használatát tiltja az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27‑i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 37., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 127. o.). Végül a felperes robotjai alapvetően alumíniumöntvényből állnak, amely anyag nem igényel korróziógátló kezelést.
22 A felperes előterjeszti továbbá, hogy a kontúr nélküli vörös vagy narancssárga színre vonatkozó védjegybejelentések számából nem lehet arra következtetni, hogy a bejelentett védjegy nem szokatlan, és ebből következően annak nincs megkülönböztető képessége. A felperes szerint a kontúr nélküli színekre vonatkozóan benyújtott védjegybejelentések számának önmagában nincs jelentősége, mivel a fellebbezési tanács minden egyes esetben a védjegybejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások figyelembevételével köteles elvégezni a bejelentett védjegy értékelését.
23 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 20. pontjában annak megállapításával, hogy a szóban forgó vásárlóközönség a szóban forgó áruk megvételéről kizárólag azok műszaki és gazdasági vonatkozásai alapján dönt, és nem azok színe alapján, a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta azon tény jelentőségét, hogy a szín a szóban forgó vásárlóközönség számára lehetővé teszi, hogy az árut egy meghatározott gyártónak tulajdonítsa, és elképzelést alakítson ki annak minőségéről. A felperes ebben a vonatkozásban hivatkozik a fellebbezési tanács előtt benyújtott reklámprospektusokra, amelyekből kitűnik, hogy a csuklós karú mozgató, kezelő és forrasztó robotok színe az érintettek körében a kereskedelmi származás megjelölésének minősül.
24 Egyebekben a felperes arra hivatkozik, hogy a 2005‑ben elvégzett vizsgálatra vonatkozó „Icon Added Value” dokumentum – amelynek a reprezentativitását az egész Európai Uniót illetően a fellebbezési tanácshoz benyújtott „World Robotics 2006” című dokumentum igazolja – bizonyítja, hogy az érintett vásárlóközönség a színt kapcsolatba hozza az áruk származásával. A felperes szerint a robotok piaca eltérő törvények szerint működik, mint a fogyasztási javak piacai. A felperes egyebekben kétségbe vonja, hogy a szóban forgó vásárlóközönség vonatkozásában lefolytatott vizsgálat rosszul feltett kérdésen alapulna. Ugyanis a felperes szerint a gyártó feltüntetése nem torzíthatja az eredményeket.
25 Végül a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 73. és 74. cikkét, amennyiben nem vizsgálta meg a jelen ügy tényeit és körülményeit. Emiatt a megtámadott határozat indokolása is elégtelen.
26 Az OHIM vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
27 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha nem alkalmas a megkülönböztetésre”. Ezenkívül a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése) kimondja, hogy az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn.
28 Valamely védjegy megkülönböztető képessége a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (a Bíróság C‑456/01. P. és C‑457/01. P. sz., Henkel kontra OHIM egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑5089. o.] 34. pontja).
29 Ezt a megkülönböztető képességet egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra tekintettel, másrészt az érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell értékelni (a fent hivatkozott Henkel kontra OHIM ügyben hozott ítélet 35. pontja).
30 Annak meghatározása érdekében, hogy önmagában egy szín alkalmas‑e arra, hogy valamely vállalkozás áruit és szolgáltatatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól a 40/94 rendelet 4. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 4. cikke) értelmében meg kell vizsgálni, hogy önmagukban a színek alkalmasak‑e arra, hogy meghatározott információkat közvetítsenek különösen valamely áru vagy szolgáltatás származását illetően (lásd analógia útján a Bíróság fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítéletének 39. pontját és a C‑49/02. sz. Heidelberger Bauchemie ügyben 2004. június 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑6129. o.] 37. pontját).
31 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a színek alkalmasak arra, hogy bizonyos gondolattársításokat hordozzanak, és érzéseket váltsanak ki, természetüknél fogva csak kis mértékben alkalmasak egy adott üzenet közvetítésére. Annál is kevésbé alkalmasak erre, mivel a meghatározott üzenetek közvetítése helyett általában és túlnyomórészt vonzó jellegük miatt használják őket az áruk és szolgáltatások reklámozása és forgalmazása során (a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítélet 40. pontja és a fent hivatkozott Heidelberger Bauchemie ügyben hozott ítélet 38. pontja).
32 A közönség észlelése nem szükségszerűen ugyanaz egy színből álló megjelölés esetében, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyek esetében, amelyek egy, az általuk megjelölt áru külső megjelenésétől független megjelölésből állnak. Ugyanis, még ha a közönségnek szokása is az, hogy a szó‑ vagy ábrás védjegyeket azonnal az áru kereskedelmi származásának megjelöléseként észlelje, ez nem szükségszerűen áll fenn abban az esetben, ha a megjelölés összemosódik azon áru külső megjelenésével, amelynek tekintetében a megjelölést védjegyként lajstromoztatni kívánják (a Bíróság fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítéletének 65. pontja és a C‑447/02. P. sz., KWS Saat kontra OHIM ügyben 2004. október 31‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑10107. o.] 78. pontja).
33 Egy szín esetében a megkülönböztető képesség használatot megelőzően csak rendkívüli körülmények között képzelhető el, többek között akkor, amikor az áruk vagy a szolgáltatások száma, amelyek vonatkozásában a megjelölés lajstromozását kérték, rendkívül korlátozott, és az érintett piac rendkívül specifikus (a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítélet 66. pontja és a fent hivatkozott KWS Saat kontra OHIM ügyben hozott ítélet 79. pontja).
34 Azt is hangsúlyozni kell, hogy mivel a védjegyjog alapvető elemét képezi a torzulásmentes verseny azon rendszerének, amelyet a Szerződés hozott létre, azon jogokat és lehetőségeket, amelyeket a védjegyek tulajdonosukra ruháznak, ezen célnak megfelelően kell vizsgálni. Márpedig figyelembe véve azt a körülményt, hogy a védjegy – meghatározott árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban – olyan kizárólagos jogot biztosít a jogosultjának, amely lehetővé teszi számára, hogy a védjegyként lajstromozott megjelölést korlátlan ideig kisajátítsa, a közérdekre alapított korlátozások akadályozhatják egy megjelölés védjegyként történő lajstromozását (lásd analógia útján a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítélet 48–50. pontját).
35 Ebben a vonatkozásban a jelenleg rendelkezésre álló színek számának korlátozott volta azt eredményezi, hogy az egyes szolgáltatások és áruk tekintetében már a kisszámú védjegylajstromozások is kimeríthetik a rendelkezésre álló egész színskálát. Egy ilyen széles monopólium nem összeegyeztethető a torzulásmentes verseny rendszerével, különösen mivel egyetlen gazdasági szereplő tekintetében teremtene jogtalan versenyelőnyt. A védjegyjog területén el kell ismerni tehát az ahhoz fűződő közérdeket, hogy ne szűküljön le indokolatlanul a védjegy‑bejelentési kérelemben megjelöltekkel megegyező típusú árukat és szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló színek köre (a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítélet 54. és 55. pontja).
36 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jelen jogalapot e megfontolásokra figyelemmel kell vizsgálni.
37 Az érintett vásárlóközönséget illetően a fellebbezési tanács figyelembe vette egyrészt a megtámadott határozat 19. pontjában a gépterem műszaki személyzetének, azaz a robotok irányításával és működtetésével megbízott szakembereknek a csuklós karú mozgató, kezelő és forrasztó robotokra vonatkozó észlelését, másrészt a megtámadott határozat 20. pontjában az ilyen robotokat vevő vállalkozások észlelését.
38 A felperes kétségbe vonja, hogy az érintett vásárlóközönség magában foglalja az azokban az üzemekben dolgozó műszaki személyzetet, ahol ezen robotok találhatók. Ezen a ponton elég azt megállapítani, ahogyan azt az OHIM helyesen megjegyzi, hogy jóllehet a műszaki személyzet valószínűleg közvetlenül nem vesz részt a robotok megvételére vonatkozó döntés meghozatalában, nem zárható ki, hogy bizonyos vállalkozásoknál a személyzetnek befolyása van erre a döntésre, mivel ők vannak közvetlen kapcsolatban a robotok üzembe helyezésével és napi használatával. A fellebbezési tanács tehát nem követett el hibát azzal, hogy a védjegy megkülönböztető képességének értékelése céljából figyelembe vette egyrészt a műszaki személyzet észlelését, másrészt a bejelentett védjeggyel jelölt áruk kiválasztásáért és megvételéért felelős vállalati vezetők észlelését.
39 A megtámadott határozatból mindenesetre egyértelműen kitűnik, hogy a fellebbezési tanács olyan szakmai vásárlóközönséget vett figyelembe, amely a vételi döntései során különösen figyelmes az említett gépek műszaki funkcióira, beleértve többek között azok rendeltetését, típusait vagy a munkabiztonsággal kapcsolatos szempontokat.
40 A bejelentett megjelölés megkülönböztető képességének értékelését illetően meg kell állapítani, ahogyan azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 11. és 12. pontjában kifejtette, hogy a bejelentett védjegy egyetlen színből áll, azaz a narancssárga szín egyik térbeli korlátozás nélküli árnyalatából, amelyet teljesen vagy részlegesen el lehet helyezni a bejelentett védjeggyel megjelölt árukon vagy azok csomagolásán, vagy amely adott esetben felhasználható az említett áruk reklámjában.
41 A megtámadott határozat 12. pontjában és 16–20. pontjában a fellebbezési tanács megállapította a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát, azzal az indoklással, hogy azt nem az érintett áruk származásának megjelöléseként észlelik. A fellebbezési tanács ugyanis lényegében megállapította, hogy a bejelentett szín nem szokatlan az ipari robotok ágazatában és a létesítményépítési ágazatban, és hogy ez a szín önmagában nem olyan mértékben kivételes, hogy azt az érintett ágazatban meglepőnek észlelnék.
42 Márpedig a felperes nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács ebben a vonatkozásban hibát követett el. Ugyanis hangsúlyozni kell, hogy a fogyasztók bármiféle grafikus vagy szöveges elem hiányában az áruk vagy csomagolásuk színe alapján nem szoktak az áruk származását illetően feltételezésekbe bocsátkozni, ugyanis valamely önmagában vett színt a mai kereskedelmi célú felhasználás során elvileg nem alkalmaznak azonosítási eszközként. Egy adott vállalkozás áruinak megkülönböztetésére rendszerint nem elegendő valamely szín (a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítélet 65. pontja).
43 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 26. pontjában megállapította, anélkül hogy a felperes ezt vitatta volna, hogy a szóban forgó ágazatban az ipari robotokat általában a legváltozatosabb színekben hozzák forgalomba. Márpedig a felperes egyáltalán nem terjesztett elő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó ágazatban az ipari robotok színét ezen áruk kereskedelmi származása megjelöléseként észlelik.
44 Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a színek rendelkezésre állási követelménye, amely hatással van a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére, a rendkívüli körülmények kivételével, akadályát képezi a színre vonatkozó védjegyek lajstromozásának.
45 Ebben a vonatkozásban a csuklós karú robotok ágazatában a színek rendelkezésre állási követelményének a felperes általi vitatását illetően hangsúlyozni kell, hogy a narancssárga szín egy árnyalatának közösségi védjegyként való lajstromozása nemcsak ezen színárnyalat kisajátítását eredményezi, hanem megtilthatja a versenytárs vállalkozások számára a narancssárga szín valamennyi árnyalata, sőt további színek használatát, mivel a jelen esetben nem zárható ki a védjegybejelentés tárgyát képező narancssárga színárnyalat és a narancssárga többi színárnyalata, sőt az ahhoz közeli színek közötti összetévesztés veszélyének bizonyíthatósága. Márpedig figyelembe véve a rendelkezésre álló színek számának különösen korlátozott jellegét, egy meghatározott szín kisajátítása – és ebből eredően az e színhez közeli teljes színskála és színárnyalatok potenciális kisajátítása – a rendelkezésre álló teljes színpaletta gyors kimerülését eredményezheti, és egyes gazdasági szereplőket olyan indokolatlan versenyelőnyhöz juttathatja, amely összeegyeztethetetlen a torzulásmentes verseny rendszerével, és azzal a közérdekkel, hogy ne szűküljön le indokolatlanul az egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló színek köre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Libertel‑ügyben hozott ítélet 54. és 56. pontját).
46 A jelen esetben figyelembe kell venni, hogy a felperes a fellebbezési tanács előtt nem terjesztett elő annak megállapítására alkalmas bizonyítékot, hogy a jelen ügyben rendkívüli körülmények állnak fenn, és különösen, hogy azon áruk száma, amelyek vonatkozásában a védjegybejelentést tették, olyan mértékben korlátozott, és az érintett piac olyan mértékben specifikus, hogy egyrészt önmagában a szín alkalmas lenne azon áruk kereskedelmi származásának megjelölésére, amelyeken azt elhelyezték, és másrészt annak kisajátítása a védjegyjogosult számára nem hoz létre a közérdekkel ellentétes jogtalan versenyelőnyt.
47 Ugyanis a felperes ebben a tekintetben többek között azon tényt illetően hivatkozik a szóban forgó ágazat sajátosságaira, hogy a bejelentett védjeggyel megjelölt robotok rendkívül specifikus árunak minősülnek, hogy azok hosszú távú, költséges beruházási eszközök, amelyeket specializált feladatokra alkalmaznak, harmadszor pedig, hogy a robot megvétele jelentős adaptálási munkát jelent a vevő számára. Mindazonáltal ezek a tények nem változtatnak a megtámadott határozat 26. pontjában szereplő, a fellebbezési tanács által megállapított azon körülményen, hogy a szóban forgó áruk ágazatában megszokott, hogy azok a legkülönfélébb színekben állnak rendelkezésre. Ebben a kérdésben maga a felperes is azt állítja, hogy az ügyfelek választják ki az áruk színét a megrendeléskor. Úgy kell tehát tekinteni, hogy a kérdéses ágazatban az érintett vásárlóközönség a szóban forgó árukkal rendszerint különböző színekben találkozik, és ezeket a színeket nem az említett áruk kereskedelmi származásának megjelöléseként észleli.
48 Ezenkívül a felperes nem fejti ki, hogy az általa hivatkozott tények hogyan teszik lehetővé azt a megállapítást, hogy a bejelentett védjegy lajstromozása az érintett ágazatban nem sérti a rendelkezésre álló színek indokolatlan leszűkülésének megakadályozásához fűződő közérdeket.
49 A felperes azonban előterjeszti, hogy a bejelentett védjegyet kizárólag reklám és promóciós célokra szándékozik használni, és ezen védjegy lajstromozása nem akadályozza meg a versenytárs vállalkozásokat a robotjaikon elhelyezhető színek szabad megválasztásában. Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 9. cikkének értelmében a közösségi védjegyoltalom által biztosított kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül a gazdasági tevékenység körében hasonló vagy azonos megjelölést használ. A 40/94 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése) alapján tilos a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán, a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt, a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele és a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.
50 A felperes ennélfogva nem hivatkozhat arra, hogy a narancssárga színnek a versenytárs vállalkozások által a robotjaikon való elhelyezése nem minősül a bejelentett védjegy 40/94 rendelet 9. cikke értelmében vett használatának.
51 Másrészt hangsúlyozni kell, hogy a forgalmazás fogalma egyedül az érintett vállalkozás döntésétől függ, ennélfogva az megváltozhat a megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozása után. A forgalmazás fogalma tehát egyáltalán nem hat ki a megjelölés lajstromozhatóságának megítélésére (a Törvényszék T‑355/00. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM [TELE AID] ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1939. o.] 42. pontja). Ily módon nem zárható ki, hogy a felperes – jóllehet azt állítja, hogy a bejelentett védjegyet csak reklámcélokra fogja használni – kizárólagos jogát úgy fogja gyakorolni, hogy megtiltja a versenytársainak a jelen esetben szóban forgó narancssárga színárnyalat robotokon való elhelyezését. Következésképpen a felperes arra vonatkozó érve, hogy a bejelentett védjegy használatát reklámcélokra fogja korlátozni, érdemben nem befolyásolhatja a bejelentett megjelölés rendelkezésre állási követelményének megítélését.
52 A felperes azonban megalapozottan terjeszti elő, hogy azon kérdést illetően, hogy valamely szín önmagában alkalmas‑e az áruk kereskedelmi származásának megjelölésére, nincs jelentősége a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 20. pontjában megállapított körülménynek, amely szerint a szóban forgó vásárlóközönség a szóban forgó áruk megvételéről kizárólag azok műszaki és gazdasági vonatkozásai alapján dönt, és nem azok színe alapján. Ebből a megfontolásból azonban nem lehet arra következtetni, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el annak megállapításával, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek a bejelentett védjegy nem tesz eleget, a megtámadott határozatban figyelembe vett többi tényre tekintettel.
53 Ehhez hasonlóan a felperesnek a fellebbezési tanács azon megfontolásainak helytállóságát vitató érvei, amelyek szerint egyrészt a bejelentett védjegy tárgyát képező szín közel áll a mínium színéhez, amely korróziógátló anyag, másrészt az OHIM számos határozata vonatkozik a vöröstől a narancssárgáig terjedő színárnyalatok lajstromozása iránti kérelmekre, a fenti 42–48. pontban szereplő megfontolásokra tekintettel nem teszik lehetővé a fellebbezési tanács következtetése megalapozottságának megcáfolását.
54 A felperes előterjeszti továbbá, hogy az „Icon Added Value” dokumentum azt bizonyítja, hogy a kérdéses ágazatban az érintett vásárlóközönség a színt kapcsolatba hozza az áruk származásával.
55 Mindazonáltal ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a vizsgálati kérdőív, amelyről ez a dokumentum beszámol, olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek megfogalmazása és sorrendje erőteljesen befolyásolhatja a közvélemény‑kutatás eredményét. A szóban forgó kérdőív ugyanis három részből áll. Az első rész, azaz a K1–K10. számú kérdések, teljes egészében a megkérdezett személy által felperesről kialakított képre összpontosítanak, és – ahogyan azt a fellebbezési tanács megállapította – arra ösztönzik a megkérdezett személyt, hogy képet alkosson magának a felperesről. A második rész, azaz a HW1–HW3. számú kérdések a felperes meghatározott versenytársaira vonatkoznak, és a felperesről nem tesznek említést. A harmadik rész, amely öt kérdésből áll, két kérdést tartalmaz a felperes és annak egyik versenytársa összehasonlítására vonatkozóan. E harmadik részben az utolsó előtti helyen szereplő kérdés arra kéri a megkérdezett személyeket, hogy társítsanak színeket felpereshez és annak három versenytársához.
56 Így mind a kérdések tartalma, mind azok egymásra következésének sorrendje arról tájékoztatja a megkérdezett személyeket, hogy a kérdőív a felperesre összpontosít. E körülmények között az arra vonatkozó kérdés, hogy a megkérdezett személyek milyen színnel hozzák kapcsolatba a felperest, nem teszi lehetővé sem annak meghatározását, hogy a szóban forgó ágazatban a védjegybejelentés tárgyát képező narancssárga színárnyalat rendelkezik‑e a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett benne rejlő megkülönböztető képességgel, sem annak meghatározását, hogy az érintett vásárlóközönség a színeket az áruk kereskedelmi származásának megjelöléseként észleli‑e. Ahogyan azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában helyesen megállapította, az alkalmazott módszer helytálló lehet annak bizonyítása céljából, hogy a bejelentett megjelölés rendelkezik a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése) értelmében vett használat révén megszerzett megkülönböztető képességgel. A jelen esetben azonban nem ennek alapján terjesztették elő a védjegybejelentést.
57 A fentiek alapján nem kell úgy tekinteni, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el azzal a következtetéssel, hogy a szóban forgó kérdőív megfogalmazására és az abban szereplő kérdések sorrendjére tekintettel az „Icon Added Value” című dokumentum eredményei nem tették lehetővé az érintett ágazatban a védjegy tárgyában fennálló szokások megállapítását, és a bejelentett megjelölés – 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett – benne rejlő megkülönböztető képességének bizonyítását sem.
58 Következésképpen nincs jelentősége a felperes azon érvének, amely szerint az „Icon Added Value” című dokumentumnak az Unió egészére kiterjedő reprezentativitását a „World Robotics 2006” című dokumentum bizonyítja.
59 A felperes azon érvét illetően, amely szerint a fellebbezési tanács nem megfelelően indokolta a megtámadott határozatot, meg kell állapítani, hogy a 40/94 rendelet 73. cikke szerint az OHIM határozatai indokolási kötelezettségének lehetővé kell tennie, hogy a felek megismerhessék, adott esetben, a lajstromozási kérelem elutasításának okait, és ténylegesen megtámadhassák az ügyben hozott határozatot (lásd a Törvényszék T‑173/00. sz., KWS Saat kontra OHIM [narancsszín árnyalat] ügyben 2002. október 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3843. o.] 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
60 A jelen esetben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács megjelölte a különböző, annak meghatározása érdekében figyelembe veendő tényeket, hogy valamely szín rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, azaz többek között a bejelentett védjegy érintett vásárlóközönség általi észlelését, e szín szokásos jellegét, valamint az érintett ágazatban a védjegy tárgyában fennálló szokásokat. A fellebbezési tanács ezt követően nemcsak a narancssárga szín egyik árnyalatának általános észlelését elemezte, hanem a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján az ipari robotok ágazatának sajátos összefüggésrendszerét is. Ennélfogva a felperes rendelkezett az ahhoz szükséges adatokkal, hogy megértse a megtámadott határozatot, és annak jogszerűségével kapcsolatban jogorvoslattal éljen az Unió bírósága előtt. Következésképpen nem kell úgy tekinteni, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 73. cikkét.
61 Végül a felperes azon érvét illetően, amely szerint a fellebbezési tanács nem végezte el a 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének megfelelően a jelen ügy tényeinek és körülményeinek egyedi és konkrét vizsgálatát, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács, ahogyan az többek között a megtámadott határozat 22–25. pontjából kitűnik, megvizsgálta a lajstromozás iránti kérelemmel érintett áruk vonatkozásában a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének értékelése céljából a felperes által előterjesztett releváns tényeket. Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdését.
62 Az előzőekre tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.
A hatáskörrel való visszaélésre alapított harmadik jogalapról
– A felek érvei
63 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg, mivel olyan megfontolásokon alapul, amelyekről álláspontja szerint bizonyította, hogy nem relevánsak.
64 Az OHIM vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
65 Emlékeztetni kell arra, hogy a hatáskörrel való visszaélésnek az uniós jogban pontos tartalma van, és azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor valamely közigazgatási hatóság a hatáskörét a ráruházottól eltérő célra használja. Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a határozat csak akkor minősül hatáskörrel való visszaélésnek, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy azt a megjelölttől eltérő cél elérése érdekében hozták meg (a Törvényszék T‑551/93. sz. és T‑231/94–T‑234/94. sz., Industrias Pesqueras Campos és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. április 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑247. o.] 168. pontja és a T‑19/99. sz., DKV kontra OHIM [COMPANYLINE] ügyben 2000. január 12‑én hozott ítélet [EBHT 2000., II‑1. o.] 33. pontja).
66 Márpedig a jelen esetben ilyen bizonyítékok fennállását a felperes nem bizonyította, és nem is állította. Közelebbről, még annak feltételezése esetén is, hogy a fellebbezési tanács – a felperes állításának megfelelően – olyan megfontolásokra alapította a megtámadott határozatot, amelyekről a felperes álláspontja szerint bizonyította, hogy nem relevánsak, ez a körülmény nem minősül olyan bizonyítéknak, amely alapján megállapítható, hogy a határozatot kizárólag, vagy legalábbis meghatározó mértékben a megjelölttől eltérő célok elérése érdekében hozták meg. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének értékelése során (lásd a fenti 41–58. pontot). A harmadik jogalapot tehát teljes egészében el kell utasítani.
Az EK 28. cikk megsértésére alapított első jogalapról
– A felek érvei
67 A felperes azt állítja, hogy a bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadása az EK 28. cikk értelmében vett behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül. Ez a megtagadás ugyanis lehetővé teszi a hamisított áruk piacra jutását, aminek következtében csökken a felperes forgalma. A felperes szerint a jelen esetben az EK 30. cikkben meghatározott kivételek egyike sem alkalmazandó.
68 Az OHIM vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
69 A felperes EK 28. cikk megsértésére alapított első jogalapját illetően meg kell állapítani, hogy a közösségi védjegyre vonatkozó jog, és az abból eredő oltalom kizárólag a bejelentett megjelölés lajstromozása útján szerezhetők meg. Márpedig a felperes által az első jogalapban figyelembe vett hamisított áruk forgalmazásával szembeni oltalom csak annyiban alkalmazandó, amennyiben a felperes valamely közösségi védjegy jogosultja (lásd ebben az értelemben analógia útján a Bíróság C‑10/89. sz. HAG GF ügyben 1990. október 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑3711. o.] 14. pontját). Mivel a fellebbezési tanács nem követett el hibát annak megállapításával, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel (lásd a fenti 41–58. pontot), ezt a jogalapot is el kell utasítani.
A költségekről
70 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
71 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A KUKA Roboter GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. szeptember 13‑i nyilvános ülésen.
Aláírások