MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. június 2.(1)
C‑304/15. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága
„Kötelezettségszegés – A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 2001/80/EK irányelv – A 4 cikk (3) bekezdése – A VI. melléklet A. részének 3. lábjegyzete – Az eltérés terjedelme – Aberthaw erőmű – Jogosultság”
I – Bevezetés
1. A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23‑i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv)(2) a legalább 50 MW névleges hőteljesítményű tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől (szilárd, folyékony vagy gázhalmazállapotú).(3) Célja, hogy csökkentse az ilyen berendezésekből származó kén‑dioxid, nitrogén‑oxidok és por kibocsátását.
2. Az Európai Bizottság megvizsgálta, hogy a nagy tüzelőberendezések, egyebek mellett az Aberthaw erőmű (Wales), megfelelnek‑e az irányelv követelményeinek. Arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyság megsértette az irányelv 4. cikkének a VI. mellékletének A részével összefüggésben értelmezett (3) bekezdésében szereplő követelményt, amely előírja a tagállamoknak, hogy jelentős kibocsátáscsökkentést valósítsanak meg, és a nitrogén‑oxidok (NOx) kibocsátási határértékét 500 mg/Nm3 értékben állapítja meg.
3. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy az Aberthaw erőmű 500 mg/Nm3‑t meghaladó mennyiségű NOX‑t bocsáthat ki a levegőbe az irányelv VI. melléklete A. részének 3. lábjegyzete alapján (a továbbiakban: 3. lábjegyzet). Az említett lábjegyzet kivételt enged az általánosan alkalmazandó kibocsátási határérték alól azon létesítmények számára, amelyek olyan szilárd tüzelőanyaggal üzemelnek, amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot
4. A jelen jogvita a 3. lábjegyzet helyes értelmezésére irányul: alkalmazandó‑e az az Aberthaw erőműre?
II – Az alkalmazandó jog
5. A 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő: „a 96/61/EK irányelv és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27‑i 96/62/EK tanácsi irányelv sérelme nélkül a tagállamok legkésőbb 2008. január 1‑jéig jelentős kibocsátáscsökkentést valósítanak meg az alábbiak révén:
a) megfelelő intézkedéseket vezetnek be annak biztosítására, hogy a meglévő létesítmények működési engedélye tartalmazzon az (1) bekezdésben szereplő, új létesítményekre megállapított kibocsátási határértékek betartására vonatkozó feltételeket; vagy
b) biztosítják, hogy a meglévő létesítményekre is vonatkozzon a (6) bekezdésben említett nemzeti kibocsátáscsökkentési terv [...]”
6. A 2001/80/EK irányelv VI. mellékletének A. része a 4. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdése alapján az új és meglévő létesítmények esetén alkalmazandó NOX kibocsátási határértékét határozza meg. Az 500 Mwth‑t meghaladó hőteljesítményű létesítményekre a határértéket 500 mg/Nm3‑ben állapítja meg. 2016. január 1‑jétől az alkalmazandó érték 200 mg/Nm3.
7. Az irányelv VI. melléklete A. részének 3. lábjegyzete előírja, hogy „2018. január 1‑jéig azokra a létesítményekre, amelyek a 2001. január 1‑jén végződő 12 hónapos időszakban, illetve azt követően is olyan szilárd tüzelőanyaggal üzemeltek és üzemelnek, amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot, az 1200 mg/Nm3 kibocsátási határérték vonatkozik”.
8. A 2001/80/EK irányelvet az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010 november 24‑i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv átdolgozta, és 2016. január 1‑jével hatályon kívül helyezte.(4) Az új irányelv alacsonyabb kibocsátási határértékeket állapít meg. Ezenkívül eltörli a 2001/80/EK irányelv VI. melléklete A. részének 3. lábjegyzetében szereplő kivételt.
III – Az eljárás
9. 2012. május 29‑én a Bizottság EU Pilot ügyiratot nyitott annak megvizsgálására, hogy egyes nagy tüzelőberendezések (beleértve az Aberthaw erőművet is [a továbbiakban: Aberthaw]) megfelelnek‑e az irányelvben a NOx‑ra vonatkozóan meghatározott kibocsátási határértékeknek. Az eljárás során az Egyesült Királyság azt állította, hogy az Aberthaw‑ra az irányelv VI. melléklete A. részének 3. lábjegyzete alapján magasabb, 1200 mg/Nm3 NOx kibocsátási határérték vonatkozik, az 500 mg/ Nm3 standard határértékkel szemben. Ugyanakkor az Aberthaw‑ban használt szilárd tüzelőanyag illékonyvegyület‑tartalma 2009‑ben a jelentések szerint 13,5% volt, míg a 3. lábjegyzetben szereplő feltétel 10% alatti illékonyvegyület‑tartalmat ír elő.
10. Az Egyesült Királyság ezután tájékoztatta a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságok által az Aberthaw‑nak kiadott engedélyben a NOx kibocsátási határértéket 1100 mg/ Nm3‑re csökkentették, míg a szén illékonyanyag‑tartalmának éves értéke 2008 és 2011 között 11,39% és 12,89% között mozgott.
11. A Bizottság véleménye szerint a 3. lábjegyzetben meghatározott, 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalomra vonatkozó feltételt az Aberthaw 2008 és 2011 között egyetlen évben sem teljesítette. Ezért a Bizottság úgy vélte, hogy az Aberthaw‑ra vonatkozó érték az 500 mg/Nm3 standard határérték, amelyet a létesítmény nem teljesített.
12. Ennek megfelelően a Bizottság 2013. június 21‑én felszólító levelet küldött az Egyesült Királyság részére, azt állítva, hogy 2008. január 1‑je óta nem megfelelően alkalmazta az irányelv 4 cikkének a VI. melléklete A. részének 3. lábjegyzetével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését az Aberthaw erőműre, és ezért nem teljesítette a 2001/80/EK irányelvből származó kötelezettségeit.
13. Az Egyesült Királyság 2013. szeptember 9‑i válaszlevelében azt állította, hogy az Aberthaw erőművel kapcsolatban teljesítette az irányelv szerinti kötelezettségeit. Azzal érvelt, hogy a tárgyalás szerinti és az irányelv 3. lábjegyzetébe foglalt eltérés célja kifejezetten az volt, hogy az Aberthaw‑ra vonatkozhasson.
14. A Bíróságot ez sem győzte meg. 2014. október 16‑án indokolással ellátott véleményt adott ki. Főként azon az állásponton volt, hogy valamely létesítmény csak akkor lépheti túl az általános kibocsátási határértéket, ha olyan szilárd tüzelőanyagot használ, amelynek illékonyvegyület‑tartalma kevesebb, mint 10%.
15. Az Egyesült Királyság a 2014. december 17‑én kelt levelével válaszolt az indokolással ellátott véleményre. Kifejtette, hogy az Aberthaw további beruházásokat folytat teljesítményének javítása érdekében, amelynek eredményeképpen 2017 végéig a NOx kibocsátás várhatóan 405 mg/Nm3‑re esik vissza. Azt is állította, hogy a brit hatóságok által Abertaw‑nak kiállított engedélyt 2013‑ban újra korlátozták annak érdekében, hogy a NOx kibocsátási határértéke 1050 mg/Nm3 értéken legyen megállapítva.
16. Ennek alapján a Bizottság keresetet nyújtott be a Bírósághoz. Arra kéri a Bíróságot, hogy:
– állapítsa meg, hogy az Egyesült Királyság – mivel nem alkalmazta megfelelő módon a 2001/80 irányelvet a walesi Aberthaw erőműre – nem teljesítette az ezen irányelv 4. cikkének a VI. mellékletének A részével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; valamint
– az Egyesült Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
17. Az Egyesült Királyság fenntartja, hogy mindvégig helyesen alkalmazta az irányelv rendelkezéseit Aberthaw‑ra, és előadja, hogy a Bizottság kérelmét ezért el kell utasítani, és a Bizottságot kell kötelezni a költségek viselésére.
18. Mindkét fél terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A 2016. április 21‑i tárgyaláson mindkét fél tett szóbeli észrevételt.
IV – Értékelés
19. Az irányelv VI. melléklete A. részének 3. lábjegyzete szerint „2018. január 1‑jéig azokra a létesítményekre, amelyek a 2001. január 1‑jén végződő 12 hónapos időszakban, illetve azt követően is olyan szilárd tüzelőanyaggal üzemeltek és üzemelnek, amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot, az 1200 mg/Nm3 kibocsátási határérték vonatkozik”.
20. A jelen indítvány első (A) részében a rendelkezés hatályát a legtermészetesebben értelmezem. A második (B) részben rátérek a 3. lábjegyzet jogalkotási történetére, amelyet különösen az Egyesült Királyság Kormánya tárgyalt részletesen.
A – A 3. lábjegyzet hatálya
21. A 3. lábjegyzet értelmezésével kapcsolatban a Bizottság és az Egyesült Királyság két elemet tekintve nem ért egyet: először is, a szén alacsony illékonyvegyület‑tartalmának azon aránya, amely szükséges ahhoz, hogy a létesítmény az eltéréssel élhessen, figyelembe véve valamely erőmű teljes tüzelőanyag‑fogyasztását, valamint másodszor, az az időszak, amely alatt valamely erőmű illékonyvegyület‑tartalmát figyelembe kell venni a számítás során, hogy az említett rendelkezés szerinti kivételre jogosult legyen.
22. A Bizottság a 3. lábjegyzet két fent említett elemét úgy értelmezi, hogy a létesítménynek éves átlagban mindvégig 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmú szénkeverékkel kellett volna üzemelnie.
23. Az Egyesült Királyság szerint a 3. lábjegyzet csak „jelentős arányú” vagy „csekély [de minimis] mennyiségű” 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmú szenet ír elő. Az állítja, hogy az Aberthaw erőmű nagyrészt mindvégig 6% és 15% közötti illékonyvegyület‑tartalmú antracit szén, egyebek mellett 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmú szén alapú szénkeverékkel működött. Ugyanakkor soha nem működött kizárólag 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmú szénnel. Az Egyesült Királyság továbbá kifejti, hogy az erőmű nem működhet kizárólag 10% alatti illékonyvegyület‑tartalmú szénnel, mivel 9% alatti illékonyvegyület‑tartalmú szénnel üzemeltetni veszélyes, és gyakorlatilag szinte lehetetlen az illékonyvegyület‑tartalmat 9% és 10% között tartani. Ezenfelül az Egyesült Királyság azt állítja, hogy lehetetlen elegendő szénkészletet beszerezni ahhoz, hogy éves szinten folyamatosan 10% alatt maradjon az illékonyvegyület‑tartalom. Ezért kifogásolja a Bizottság által javasolt illékonyvegyület‑tartalom számítási módját, ás álláspontja szerint azt havi, vagy akár 48 órás alapon kellene mérni.
24. Véleményem szerint az Egyesült Királyság álláspontja nem tartható.
25. Először is, a valamely erőmű teljes tüzelőanyag‑fogyasztása alapján vizsgált alacsony illékonyvegyület‑tartalmú szén arányát illetően, amelyet a 3. lábjegyzetben szereplő eltérés alkalmazása megkövetel, a szöveg alapján semmivel nem támasztható alá az Egyesült Királyság érvelése, amely szerint elégséges, ha valamely létesítmény tüzelőanyag‑fogyasztása keretében „jelentős arányú” ilyen szenet használnak.
26. Az a kifejezés, hogy „szilárd tüzelőanyaggal üzemeltek és üzemelnek, amelynek illékonyvegyület‑tartalma nem éri el a 10%‑ot”, csak két olyan lehetséges értelmezést enged, amely alapján nem forgatható ki a szöveg köznapi jelentése: az első, hogy az összes elégetett szénnek 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmúnak kell lennie. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy csak 10%‑nál kisebb illékonyvegyület‑tartalmú szenet lehetne egyáltalán használni. A második értelmezés szerint a felhasznált szénkeverék átlagos illékonyvegyület‑tartalmának kevesebb mint 10%‑nak kell lennie. Ezért valamely erőműnek nem kell kizárólag 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmú szenet égetnie ahhoz, hogy a 3. lábjegyzetben meghatározott eltérést alkalmazhassa. Csupán egy bizonyos időszakra számított átlagnak kell a határérték alatt maradnia.
27. Számomra egyértelmű, hogy csak az utóbbi értelmezés észszerű: a létesítmény által égetett szénkeveréknek átlagosan 10% alatti illékonyanyag‑tartalommal kell rendelkeznie. E lehetőség melletti érvek nem csak a rendszeren alapulnak,(5) hanem üzemeltetési jellegűek is. Az Egyesült Királyság Kormánya ugyanis érintőlegesen azzal érvelt, hogy nehéz, ha nem lehetetlen lenne azt garantálni, hogy minden egyes szénszállítmány illékonyvegyület‑tartalma azonos legyen. Másfelől valamely létesítmény üzemeltetőjének tudnia kell biztosítani, hogy a létesítmény által égetett szénkeverék egy adott időszakban adott jellemzőkkel rendelkezik.
28. Másodszor az illékonyvegyület‑tartalom számításának alapjául szolgáló időszakot illetően a 3. lábjegyzet legkézenfekvőbb jelentése arra utal, hogy az átlagos illékonyvegyület‑tartalmat éves szinten kell számítani.
29. A 3. lábjegyzet a 2001. január 1‑jén kezdődő 12 hónapos időszakra – vagyis a 2000‑es év halmozott átlagára – utal ahhoz, hogy az eltérést alkalmazni lehessen. Igaz, hogy a 3. lábjegyzet nem szól arról, hogy az ugyanezen kivétel folyamatos alkalmazása szempontjából pontosan mely időszak releváns. Ugyanakkor álláspontom szerint a legmegfelelőbb következtetés az, ha belső (és ezért a lehető legvalószínűbb) analógiát vonunk ugyanezen mondaton belül: ugyanez az éves átlag alkalmazandó analógia útján a következő évekre annak értékelésére, hogy valamely létesítmények, a 3. lábjegyzet szavaival élve, „azt követően is” 10%‑nál kevesebb illékonyvegyület‑tartalmú szilárd tüzelőanyaggal „üzemeltek és üzemelnek”.
30. Ezen okokból kifolyólag az javasolnám, hogy a 3. lábjegyzetet úgy kell értelmezni, hogy a 10% alatti mértékre vonatkozó követelmény az erőmű által égetett szénkeverék éves átlagos illékonyvegyület‑tartalmára utal.
31. Ahogy azt a Bizottság állítja, a 10%‑os követelmény egy határérték. Csak azok az erőművek élhetnek a 3. lábjegyzetben meghatározott eltéréssel, amelyek a 2001. január 1‑je előtti 12 hónapos időszakban olyan szénkeverékkel üzemeltek és azt követően is üzemelnek, amelyek illékonyvegyület‑tartalma éves átlagban nem éri el a 10%‑ot.
32. Az Egyesült Királyság a tárgyaláson kifejezetten elismerte, hogy Aberthaw esetében ez nem volt így. Az említett erőmű soha nem üzemelt olyan szénkeverékkel, amely illékonyvegyület‑tartalma éves átlagban nem érte el a 10%‑ot, sem a 2001. január 1‑jén véget érő 12 hónapos időszakban, sem pedig az azt követő években. Ennek megfelelően nem vitatott, hogy ha a 3. lábjegyzetet a fent vázolt módon kell értelmezni, az Aberthaw nem élhetett a 3. lábjegyzetben biztosított eltéréssel.
B – A jogalkotási történet jelentősége
33. Az Egyesült Királyság Kormánya azt állítja, hogy az irányelv 3. lábjegyzetét kifejezetten az Aberthaw erőműre vonatkozóan fogalmazták meg. Az Egyesült Királyság ragaszkodik ahhoz, hogy a 3. lábjegyzetet pontosabb lenne úgy jellemezni, hogy az egy testre szabott rendelkezés, amely konkrét és megfelelő NOx kibocsátási határértéket állapít meg, tekintettel Aberthaw és a hasonló erőművek sajátosságaira.
34. Az Egyesült Királyság különösen azzal érvel, hogy az Aberthaw erőmű egyedülálló az Egyesült Királyság széntüzelésű erőművei között. Állítólag kifejezetten arra tervezték, hogy alacsony illékonyvegyület‑tartalmú szenet égessen, hogy a túlnyomórészt Dél‑Wales‑ben található széntípust – vagyis az általában alacsony, 6 és 15% illékonyvegyület‑tartalmú antracit szenet – fel tudja dolgozni, míg a hagyományos széntüzelésű erőművekben használt szén illékonyvegyület‑tartalma jellemzően hozzávetőlegesen 20 és 35% között mozog. Mivel az alacsony illékonyvegyület‑tartalmú szenet nehezebb eltüzelni, ezért speciálisan kialakított kazánra van szükség, szemben a hagyományos széntüzelésű erőművekkel. Az ilyen speciális kazánok NOx‑kibocsátása nyilvánvalóan mindig magasabb. Ezért lehetetlen, hogy Aberthaw megfeleljen a szigorú NOx‑kibocsátási határértékeknek.
35. Az Egyesült Királyság azzal érvel, hogy a 3. lábjegyzetet kifejezetten Aberthaw számára fogalmazták meg a dél‑walesi régióban fennálló gazdasági jelentősége miatt, különösen mivel a még működő walesi szénbányák az általuk bányászott szén egyetlen felvevőpiacaként számítanak rá, mivel az alacsony illékonyvegyület‑tartalom a legtöbb piac számára nem megfelelő.
36. A Bizottság szerint a 3. lábjegyzet egy olyan eltérést tartalmaz, amelyet nem kifejezetten az Aberthaw számára fogalmaztak meg, hanem általánosságban néhány olyan erőműre, amelyek olyan területeken találhatók, ahol a helyben kitermelt antracit szén illékonyvegyület‑tartalma természetes módon alacsony, mint például az Egyesült Királyságban, de Spanyolországban is.
37. A Bírósághoz benyújtott anyagok alapján nehéz azt az egyértelmű következtetést levonni, miszerint a 3. lábjegyzetben található eltérést kifejezetten az Aberthaw számára fogalmazták meg.
38. Először is, az eltérést eredetileg új létesítményekre tervezték, nem meglévő létesítményekre. Ez kiderül a 2001/80 irányelvnek az elődjével, a 88/609/EGK tanácsi irányelvvel(6) való összehasonlításából. A 88/609 irányelv VI. melléklete különböző NOX kibocsátási határértékeket állapít meg, attól függően, hogy valamely erőműben milyen fajta tüzelőanyagot használnak, és legfeljebb 1300 mg/Nm3‑t engedélyez a 10%‑nál alacsonyabb illékonyvegyület‑tartalmú szilárd tüzelőanyag esetében. Ugyanakkor semmi nem utal arra, hogy a 88/609 irányelv VI. mellékletének kidolgozói az Aberthaw‑t (egy meglévő létesítményt) tartották volna szem előtt, mivel az irányelv VI. mellékletében szereplő eltérés csak az új létesítményekre vonatkozott, a meglévőkre nem.
39. Másodszor, az irányelv előkészítő munkálatai alapján semmi nem bizonyítja, hogy a 3. lábjegyzet az Aberthaw‑ra szabott rendelkezés lett volna. Ezzel kapcsolatban nem nyújtottak be a Bírósághoz döntő bizonyítékot. Beadványában az Egyesült Királyság Kormánya különböző egyének, az Európai Parlament tagjai vagy az Egyesült Királyság különböző tisztviselői által az irányelv elfogadását eredményező jogalkotási folyamat során és azzal összefüggésben készített különféle anyagokra hivatkozott. Ezek az anyagok azonban csak levelekre, az említett egyének feljegyzéseire és az Európai Parlamentben zajlott vitákról szóló feljegyzésekre korlátozódtak. E dokumentumok egyike sem tükrözi azonban a jogalkotási folyamatban részt vevő valamely uniós intézmény hivatalos álláspontját, amelyről azt lehetne állítani, hogy valamely uniós intézmény egészének egyértelmű jogalkotói szándékát fejezné ki.
40. Végezetül az irányelv más rendelkezésekben kifejezetten megnevez konkrét létesítményeket, amelyek az irányelv által meghatározott standard kibocsátási határértéktől eltérhetnek. Különösen ez a helyzet a „Krétán és Rodoszon található [...] két [...] létesítmény” esetében, amelyekre külön határérték alkalmazandó (a VI. melléklet B. része). Ugyanezt a jogalkotói technikát lehetett volna alkalmazni az Aberthaw sajátos helyzetének kezelésére. A jogalkotó azonban nem tette.
41. Mindenesetre az én javaslatom szerint bármi volt is a jogalkotói szándék, ebben a konkrét ügyben az nem döntő.
42. Általánosságban egyértelmű a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatából, hogy a jogalkotási történet és a jogalkotói szándék a másodlagos jog,(7) valamint – közelmúltbeli döntés alapján – az elsődleges jog(8) értelmezése szempontjából is bír némi jelentőséggel.
43. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy „értelmezésről”, és nem bírói „újraírásról” van szó. A szövegbeli bizonytalansággal vagy kétértelműséggel kapcsolatos ügyekben elfogadható a jogalkotói szándékon alapuló érvelés. Véleményem szerint azonban az értelmező csak addig mehet el, ameddig a szöveg kétértelműsége megengedi; az értelmezésnek az írott szöveg elképzelhető jelentéstani bizonytalanságán belül kell maradnia.
44. Ezért még ha bizonyítást nyert volna is, hogy a 3. lábjegyzetet kifejezetten az Aberthaw‑ra fogalmazták meg, amit a jelen eljárásban nem bizonyítottak, az ilyen következtetés esetleg egy ilyen feltételezetten halvaszületett rendelkezés esetleges megsemmisítése(9) szempontjából lehetne releváns. Véleményem szerint az azonban nem vezethet a jogszabály szövegében a jogalkotó által megválasztott és megadott egyértelmű adatok, számok vagy százalékok bírói újraírásához. Ez contra legem értelmezést eredményezne, vagyis az értelmezés ellentétes lenne a rendelkezés egyértelmű megfogalmazásával, amelyről a Bíróság kimondta, hogy az az értelmezési kísérlet külső korlátja.(10)
45. A jelen ügyben nyilvánvalóan elértnek tekinthetők az ilyen értelmezési korlátok. Ahogy a korábbi szakaszban megállapításra került, jogosan mondható, hogy az illékonyvegyület‑tartalom számítási módja és a számítási időszak értelmezése kétértelmű. A 10%‑os határértéket illetően azonban nincs kétértelműség. A tíz százalék az tíz százalék.
46. Következésképpen a 3. lábjegyzet jogalkotási történetének megvitatása nem változtathatja meg azt a következtetést, miszerint az Egyesült Királyság az Aberthaw erőműre helytelenül alkalmazta a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének a VI. mellékletének A részének 3. lábjegyzetével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, és ezáltal nem teljesítette a 2001/80/EK irányelvből származó kötelezettségeit.
V – A költségekről
47. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság kérte, hogy az Egyesült Királyságot kötelezzék a költségek viselésére, és ez utóbbi pervesztes lett, az Egyesült Királyságot kötelezni kell a költségek viselésére.
VI – Végkövetkeztetések
48. A fenti indokok miatt azt javaslom, hogy a Bíróság:
1) állapítsa meg, hogy Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága a walesi Aberthaw erőműre helytelenül alkalmazta a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23‑i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének a VI. mellékletének A részének 3. lábjegyzetével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, és ezáltal nem teljesítette a 2001/80/EK irányelvből eredő kötelezettségeit;
2) Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságát kötelezze a költségek viselésére.