MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. május 8.(1)
C‑304/17. sz. ügy
Helga Löber
kontra
Barclays Bank Plc
(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Joghatóság a polgári és kereskedelmi ügyekben – Jogellenes károkozás, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény vagy ilyen cselekményből fakadó igény – Befektetés hiányos tájékoztató alapján – A káresemény bekövetkezésének helye – A bankszámla relevanciája”
I. Bevezetés
1. Helga Löber a Barclays Bank Plc által bemutatóra szóló, követelést megtestesítő értékpapír formájában kibocsátott certifikátokba fektetett be. E certifikátok megszerzése érdekében a megfelelő összegeket a Bécsben, Ausztriában vezetett (saját) folyószámlájáról Grazban és Salzburgban vezetett két értékpapírszámlára utalta át. Ezután a szóban forgó certifikátokat az említett értékpapírszámlákról fizette ki.
2. Ezt követően a certifikátok értéküket vesztették. H. Löber úgy vélte, hogy befektetési döntését a certifikátokkal kapcsolatban kibocsátott hiányos (vagyis félrevezető) tájékoztató váltotta ki. H. Löber keresetet indított a Barclays Bankkal szemben 34 459,06 euró és járulékai megfizetése iránt. Álláspontja szerint ez az összeg annak a kárnak felel meg, amely hiányos (vagyis megtévesztő) tájékoztató kibocsátása révén a Barclays Bank PLC által történő megtévesztés következtében őt érte.
3. H. Löber egy bécsi – vagyis a lakóhelye szerinti – bíróságnál indított keresetet. H. Löber folyószámláját – ahonnan befektetési célból az első átutalást végezte – is Bécsben vezetik. Az első- és a másodfokú bíróság azonban úgy határozott, hogy az ügy elbírálására nem rendelkeznek joghatósággal. Az ügy jelenleg az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) előtt van folyamatban. Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) lényegében arra kíván választ kapni, hogy – adott esetben – az igénybe vett bankszámlák közül melyik releváns a szóban forgó igény elbírálására vonatkozó joghatóság meghatározása szempontjából.
II. Jogi háttér
4. Mivel az alapeljárás 2012. november 16‑án indult, a 44/2001/EK rendelet(2) időbeli hatályánál fogva továbbra is alkalmazandó.(3)
5. A 44/2001 rendelet (11) és (12) preambulumbekezdése szerint:
„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg […]
(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
[…]”.
6. A 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[e] rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető”.
7. A 44/2001 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy „[v]alamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag a [II.] fejezet […] 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető”.
8. A II. fejezet 2. szakaszában foglalt 5. cikk (3) bekezdése értelmében „[v]alamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: […] jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet […]”.
III. A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9. A Barclays Bank Plc (a továbbiakban: alperes) londoni (Egyesült Királyság) székhelyű és Frankfurt am Mainban (Németország) fiókteleppel rendelkező bank. Az alperes „X1 Global EUR Index certifikát” bemutatóra szóló, követelést megtestesítő értékpapírt (a továbbiakban: certifikátok) bocsátott ki, amelyet intézményi befektetők jegyeztek. Ezt követően ezek az intézményi befektetők a certifikátokat másodlagos piacokon – többek között – Ausztriában lakóhellyel rendelkező fogyasztóknak értékesítették tovább.
10. Ezen certifikátok értékét (és így a visszafizetendő összeget) olyan index alapján számítják ki, amelyet több mögöttes alapból álló portfólióból képeznek. E portfóliót a németországi székhelyű X1 Fund Allocation GmbH társaság hozta létre és kezelte.
11. A certifikátok kibocsátása egy 2005. szeptember 22‑i (német) „alaptájékoztató” és egy 2005. december 20‑i, a feltételeket tartalmazó kiegészítő tájékoztató alapján történt. Az alaptájékoztatót az illetékes nemzeti hatóságnál, az Oesterreichische Kontrollbank AG‑nál jelentették be.
12. A nyilvános jegyzési ajánlat 2005. december 20‑tól 2006. február 24‑ig volt érvényes. A certifikátok kibocsátására 2006. március 31‑én került sor. A szerzést lebonyolító elszámoló ügynökség egy Frankfurt am Main‑i székhelyű részvénytársaság volt.
13. A Bécsben lakóhellyel rendelkező H. Löber (a továbbiakban: felperes) a befektetés eszközlése érdekében először a megfelelő összegeket a Bécsben vezetett (saját) folyószámlájáról a Salzburgban, illetve Grazban székhellyel rendelkező, két különböző osztrák bank által vezetett két értékpapírszámlára (a továbbiakban: elszámolási számlák) utalta át. Ezt követően a felperes az említett elszámolási számlákról (két részletben: 2006. november 8‑án és 2007. augusztus 4‑én) 28 648,43 euró fektetett be certifikátokba.
14. A kérdést előterjesztő bíróság előadta, hogy az X1 Fund Allocation kereskedelmi igazgatója és befektetési tanácsadója (a továbbiakban: az X1 Fund Allocation igazgatója) eljárásának következtében a befektetett források elvesztek.
15. A felperes keresetet indított az alperessel szemben, amelyben 34 459,06 euró és járulékai megfizetését kéri certifikátjainak átadása ellenében. A felperes fizetés iránti kereseti kérelmét egyrészt a szerződésre, másrészt a tájékoztatóért való felelősségre alapozta. Az utóbbira alapított igénye indokolásaként azzal érvelt, hogy az alperes elhallgatta azokat a meghatározó kockázatokat és információt, amelyek a befektetés konstrukciójával és az X1 Fund Allocation igazgatója által kezelt forrásokkal kapcsolatosak. A felperes azt is előadta, hogy a tájékoztató adatai nagymértékben megtévesztőek.
16. A tájékoztatóért való felelősségből fakadó igény tekintetében fennálló joghatóság kapcsán a felperes a 44/2001/EK rendelet 5. cikkének 3. pontjára hivatkozott.
17. Az alperes vitatta az osztrák bíróságok joghatóságát, és előadta, hogy a kereseti kérelmet el kell utasítani.
18. Az első fokon határozatot hozó Oberlandesgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) 2016. július 18‑i végzésével megállapította joghatóságának hiányát. A Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) megállapította, hogy a felperes a szerződésből fakadó igények tekintetében nem alapozhatja a felhívott bíróság joghatóságát a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésére, sem pedig az 5. cikke 1. pontjának a) alpontjára. A jogellenes károkozásból fakadó igények, köztük a tájékoztatóért való felelősségből fakadó igények, valóban megvalósították a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti feltételeket. A felperes mindazonáltal nem érvelt azzal, hogy a kár közvetlenül a Bécsben vezetett bankszámláján következett be. Ellenkezőleg, a felperes a certifikátokat az elszámolási számlákon keresztül vásárolta meg. A kár ily módon Grazban és Salzburgban következett be.
19. Az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság) fellebbezést elbíráló 2016. december 6‑i végzésével helybenhagyta ezt a végzést. A szerződésből fakadó igényeket illetően Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) megállapította, hogy a teljesítés helye a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében Frankfurt am Mainban van. Így e joghatósági ok alapján az osztrák bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a tájékoztatóért való felelősségből fakadó igény vonatkozásában nem hivatkozhat a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára, mert e jogellenes károkozásból fakadó igény szoros összefüggésben áll a szerződéssel.
20. A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bíróság elé. Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„A [44/2001] tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján a tájékoztatóért való felelősség miatti szerződésen kívüli igények tekintetében abban az esetben, ha
– a befektető a lakóhelyén hozta meg a hiányos tájékoztatón alapuló befektetési döntését,
– és e döntés alapján a másodlagos piacon vásárolt értékpapír vételárát egy osztrák banknál vezetett számlájáról egy másik osztrák banknál vezetett elszámolási számlára utalta át, amelyről ezt követően a felperes megbízásából utalták át a vételárat az eladónak,
a) az a bíróság rendelkezik‑e joghatósággal, amelynek illetékességi területén a befektető lakóhelye van,
b) az a bíróság rendelkezik‑e joghatósággal, amelynek illetékességi területén annak a banknak a székhelye vagy számlavezető bankfiókja található, amelynél a felperesnek az a bankszámlája van, amelyről az elszámolási számlára utalta át a befektetett összeget,
c) az a bíróság rendelkezik‑e joghatósággal, amelynek illetékességi területén annak a banknak a székhelye vagy számlavezető bankfiókja van, amelynél az elszámolási számla található,
d) valamelyik hivatkozott bíróság a felperes választása alapján rendelkezik‑e joghatósággal,
e) a hivatkozott bíróságok közül egyik sem rendelkezik joghatósággal?”
21. Írásbeli észrevételeket a felperes, az alperes, a görög kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő.
IV. Értékelés
22. A jelen indítvány felépítése a következő. Először a szóban forgó igény jellegével kapcsolatban teszek néhány bevezető megjegyzést (A). Ezt követően ismertetem a releváns ítélkezési gyakorlatot, amelyben a jogellenes károkozással kapcsolatos joghatóság megállapítása céljából a felperes vagyonának vagy bankszámlájának helyét vizsgálták (B). Végül az állítólagos jogellenes károkozás konkrét típusának figyelembevételével a jelen ügyben a joghatóság elbírálása céljából javaslok szempontokat (C).
A. Szerződés vagy jogellenes károkozás?
23. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzése szerint abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az alperes tájékoztatóért való állítólagos felelősége nem tartozik a „szerződéssel kapcsolatos ügyek” közé. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó igény jogellenes károkozással kapcsolatos, és hogy ezért a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja a releváns rendelkezés.
24. A Bizottság egyetért ezzel az értékeléssel.
25. Emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata az ügy konkrét körülményei alapján e minősítést elvégezni. Ez a Kolassa ítéletből(4) is következik, amelyben a Bíróság különböző joghatósági okokat vizsgált meg tényállás szempontjából a jelen ügyhöz hasonló kontextusban felmerült, a tájékoztatóért való felelősségből eredő igénnyel kapcsolatban.
26. Először is, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy H. Kolassa felperesként a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva a lakóhelyén nem indíthat keresetet. Ezt a Bíróság azzal indokolta, hogy a felperes igénye nem tekinthető a rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, fogyasztó által megkötött szerződésnek. A felperes és az alperes bank – mint a tájékoztató kibocsátója – nem szerződött egymással.(5)
27. Másodszor, a Bíróság kizárta a szerződéshez kapcsolódó ügyekre vonatkozó joghatósági ok alkalmazhatóságát, mivel úgy tűnt, hogy az alperes a felperessel szemben szabadon nem vállalt kötelezettséget.(6)
28. Harmadszor, a Bíróság megállapította, hogy valamely certifikát kibocsátójának a tájékoztató alapján fennálló felelősségére vonatkozó, szóban forgó igényt jogellenes károkozással kapcsolatosnak kell tekinteni, „amennyiben e felelősség nem […] szerződéssel kapcsolatos ügyek közé tartozik”(7).
29. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból arra következtetek, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezt a vizsgálatot már elvégezte, és a jelen ügy tényállása alapján azt állapította meg, hogy a felperes által előterjesztett igény nem szerződésen alapul, hanem jogellenes károkozással kapcsolatos. Ezért a továbbiakban ebből indulok ki.
B. A releváns ítélkezési gyakorlat
30. A Brüsszeli Egyezmény(8) – a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjával megegyező – 5. cikke 3. pontjának értelmezése során a Bíróság megjegyezte, hogy a „káresemény bekövetkezésének helye” kifejezést úgy kell érteni, hogy az magában foglalja mind a kár bekövetkezésének helyét (következmény), mind pedig a kárt okozó esemény helyét (ok).(9)
31. A Bíróság ezt követő ítélkezési gyakorlatában különböző tényállások esetén tovább részletezte ezeket a fogalmakat.
32. A Dumez France és Tracobaügyben(10) két francia társaság a németországi leányvállalkozásaik fizetésképtelensége miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítését követelte. A leányvállalkozások fizetésképtelenségét egy fejlesztési projekt finanszírozását célzó kölcsönök felmondása okozta, amely felmondás következtében a projektet leállították. A társaságok előadták, hogy – mivel a kárt az eredeti károsultat ért kár következtében szenvedték el – a kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol érdeksérelmet szenvedtek, vagyis ahol a székhelyük található.
33. A Bíróság nem értett ezzel egyet. Kimondta, hogy a „kár bekövetkezésének helye” kifejezés kizárólag akként értelmezhető, hogy az az a „hely, ahol a jogellenes károkozásért, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért vagy ilyen cselekményből fakadó igényért való felelősséget keletkeztető károkozó esemény közvetlenül kárt okozott a közvetlen károsultnak”.(11) Következésképpen a közvetlen kár Németországban, a felperesek német leányvállalkozásait érte. Ezzel szemben a „kár bekövetkezésének helye” fogalmat nem lehetett akként értelmezni, hogy az arra a helyre utal, ahol a közvetett károsultak vagyonára a kár kihatott. A Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a jogellenes károkozás nem alapozza meg a francia bíróságok joghatóságát, mivel a társaságok által állítólagosan elszenvedett kár pusztán közvetett volt, míg a közvetlen kár a németországi leányvállalkozásaikat érte.(12)
34. A Bíróság a Marinari ítéletben(13) megerősítette azt a megállapítást, amelynek értelmében a későbbi hátrányos (vagy közvetett) következményekkel ellentétben az adott személy vagyonára gyakorolt hatásnak (kár) eredeti (vagy közvetlen) jellegűnek kell lennie.(14) Az Olaszországban lakóhellyel rendelkező A. Marinari az állítólagosan őt ért kár miatt egy Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező bankkal szemben keresetet indított. A bank az A. által benyújtott saját váltókat nem szolgáltatta vissza. A bank gyanúja szerint e váltók eredete kétséges volt, és értesítette a rendőrséget, amely letartóztatta A. Marinarit. A. Marinari a szabadon engedését követően a lakóhelye szerinti bírósághoz fordult.
35. A Bíróság nem értett egyet abban, hogy az olasz bíróságok joghatósággal rendelkezhetnek, amikor megállapította, hogy a „káresemény bekövetkezésének helye” kifejezést „nem lehetséges olyan tágan értelmezni, hogy az magába foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetőek egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei”, és „nem foglalja magában azt a helyet, ahol a károsult állítása szerint másik [tagállamban] felmerülő és e másik [tagállamban] őt ért első kárt követően vagyoni kárt szenvedett”(15).
36. Ezt a megközelítést a Bíróság a Kronhoferítéletben(16) újból megerősítette. A Kronhofer ügyben az Ausztriában lakóhellyel rendelkező felperest a Németországban lakóhellyel rendelkező alperesek (telefonon) arra ösztönözték, hogy részvény‑elővásárlásiszerződést kössön. R. Kronhofer átutalta a szükséges összeget egy németországi befektetési számlára, amelyet ezt követően a szóban forgó befektetésre használtak fel. Rudolf Kronhofer az alperesekkel szemben Ausztriában keresetet indított, miután a befektetett összeg egy részét elvesztette.
37. A Bíróság elutasította az osztrák bíróságok joghatóságát. A Bíróság megjegyezte, hogy mind a kár bekövetkezésének helye, mind pedig a kárt okozó esemény helye Németországban van. A Bíróság kimondta, hogy „kizárólag azon az alapon, hogy a károsult pénzügyi kára vagyona egy részének valamely másik szerződő államban történő elvesztéséből ered […], a »káresemény bekövetkezésének helye« nem jelenti a kérelmező lakóhelyét, ahol a »vagyonának központja« található”(17). A jelen ügyben az osztrák bíróságok joghatóságának elismerése „a […] bíróság meghatározását olyan bizonytalan körülményektől tenné függővé, mint a károsult »vagyona központjának« helye, és ebből következően gátolná a Közösségben lakóhellyel rendelkező személyek jogi védelmének megerősítését, amely – azzal, hogy egyszerre teszi lehetővé a felperes számára, hogy könnyen meghatározza, melyik bírósághoz kell fordulnia, és az alperes számára, hogy észszerűen előre láthassa, melyik előtt perelhető – az egyezmény egyik célkitűzése […]”(18). A leggyakrabban ez megalapozza a felperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságát is.(19)
38. A Bíróság a CDC Hydrogen Peroxide ítéletben a „kár bekövetkezésének helye” fogalom versenyjogi kontextusban történő értelmezése során megállapította, hogy kartell révén mesterségesen megnövelt ár miatt a károsult által fizetett többletköltség képezte kár – főszabály szerint – a károsult székhelyén következik be.(20) Amint azt máshol megjegyeztem, ez a megállapítás kevéssé egyeztethető össze a fent említett ügyekkel, amelyekben a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 3. pontja és a 44/2001 rendelet alapján elutasította a felperes lakóhelye bíróságának joghatóságát.(21) A Bíróság ugyanis ismételten kimondta, hogy ez megváltoztatná az alperes lakóhelyével kapcsolatos általános joghatósági szabályt, és hogy az 5. cikk 3. pontja erre nem ad alapot. Ennek oka, hogy az 5. cikk 3. pontjában foglalt különös joghatósági szabály nem a gyengébb fél védelmének célját, hanem az igazságszolgáltatás megbízható működésének célját követi.(22) E joghatósági szabály tehát a jogvita és annak a helynek a bírósága közötti szoros kapcsolaton alapul, ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet.(23)
39. A Bíróság a Kolassa ítéletben(24) megállapította a befektetőt ért vagyoni kárral érintett bankszámla helye szerinti bíróság joghatóságát. A Kolassa ügyben, a jelen ügyhöz hasonlóan, H. Kolassa az alperes által (aki a jelen ügyben is alperes) kibocsátott certifikátokba fektetett be. Miután a certifikátok értéküket vesztették, H. Kolassa Bécsben, a lakóhelye szerinti bíróságnál keresetet indított az alperessel szemben. A Bíróság tehát megvizsgálta, hogy a felperes lakóhelye a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében a „kár bekövetkezésének helyeként” megalapozhatja‑e a joghatóságot.
40. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy igen. A Bíróság kifejtette, hogy a bíróságok ezen az alapon joghatósággal rendelkezhetnek, „különösen akkor, ha az említett kár közvetlenül e felperesnek az e bíróságok illetékességi területén székhellyel rendelkező banknál vezetett bankszámláján következik be”(25). A Bíróság azt is hozzáfűzte, hogy „valamely certifikát kibocsátójának [vagyis az alperesnek], aki nem teljesíti a tájékoztatóra vonatkozó törvényes kötelezettségeit, az ezen certifikátra vonatkozó tájékoztatónak más tagállamokban történő közzététele során számítania kell arra, hogy nem kellően tájékoztatott, e tagállamokban lakóhellyel rendelkező gazdasági szereplők e certifikátba befektetnek és kárt szenvednek”(26). A Bíróság tehát kiemelte az adott tagállamban az olyan tájékoztatóközzétételének jelentőségét, amely az érintett befektetők befektetésre irányuló döntését válthatja ki.(27)
41. A Kolassa ítélet a szakirodalomban vegyes reakciókat váltott ki. Kritika érte a fórumok szétaprózódottságát, amely a kibocsátók számára kevésbé kiszámítható és a perköltségek növekedésével jár; a befektető lakóhelye és a kár bekövetkezésének helye között a határozat 55. pontjában megállapított kapcsolatot; és a tájékoztató közzététele – a Bíróság szóban forgó ügyben ismertetett érvelésében egyébként nem szereplő – helyének az 56. pontban történő említését.(28)
42. A Bíróság több hónappal a Kolassa ítéletet követően meghozta a Universal Music ítéletet(29). A Hollandiában székhellyel rendelkező Universal Music éppen egy cseh társaság részvényeit vásárolta meg. A részvények ára a tervezettnél magasabb volt az ügylet dokumentumait előkészítő cseh ügyvédek egyike által vétett hiba miatt. A Universal Music és az eladó az ebből következő jogvitájukat a Cseh Köztársaságban döntőbizottság előtt rendezték. Az egyezség szerinti összeget a Universal Music holland bankszámlájáról utalták át. A Universal Music ezt követően Hollandiában keresetet indított a hibáért felelős ügyvédekkel szemben.
43. A Bíróság megállapította, hogy „az a valamely tagállambeli hely, ahol a kár bekövetkezett, nem tekinthető annak a »helynek […], ahol a káresemény bekövetkezett«, ha ez a kár kizárólag olyan pénzügyi veszteségből áll, amely közvetlenül a kérelmező bankszámláján következik be, és amely valamely másik tagállamban elkövetett jogellenes cselekmény közvetlen következménye”(30). Miközben a Bíróság megjegyezte, miszerint a Kolassa ítéletben elfogadta, hogy a „káresemény bekövetkezésének helye” a felperes bankszámlájának helye lehet, kifejtette, hogy „e megállapítás az említett ítélet alapjául szolgáló ügy sajátos összefüggéseibe illeszkedik, amely ügyet több, az említett bíróságok joghatóságának elismerése mellett szóló körülmény fennállása is jellemezte”(31). A fenti megjegyzésnek megfelelően(32) a Bíróság a Kolassa ítéletben ugyanis kiemelte, hogy az adott tagállamban történő közzététel késztette arra a másodlagos piaci befektetőket, hogy befektetést eszközöljenek.
44. A Bíróság a Kolassa ítélet ilyen módon történő megkülönböztetésével, a Kronhofer ítélettel összhangban arra a következtetésre jutott, hogy a felperes bankszámláján közvetlenül bekövetkező pénzügyi veszteség nem tekinthető releváns kapcsolótényezőnek. A Bíróság kifejtette, hogy e feltétel nem megbízható, mivel a szóban forgó ügyben a felperes társaság az adott kifizetés teljesítése céljából több bankszámla közül választhatott.(33)
45. A Bizottság által írásbeli észrevételeiben tett megjegyzéshez hasonlóan el kell ismerni, hogy különösen a Kronhofer, a Kolassa és a Universal Music ítélet együttes olvasata némi bizonytalanságot eredményez a tájékoztatóért való felelősséggel kapcsolatos igényekre alkalmazandó joghatósági szabályt, valamint az adott személy bankszámláján esetlegesen bekövetkező pénzügyi kár jelentőségét illetően. A következő részben erre vonatkozóan megkísérlek némi iránymutatást adni, különös tekintettel az állítólagos jogellenes károkozás pontos természetére. A jogellenes károkozást állítólagosan előidéző események és a jogellenes károkozás következményei kizárólag azt követően válhatnak egyértelműbbé, hogy az állítólagos jogellenes károkozás természete tisztázódott.
C. A joghatóság megállapításának feltételei a jelen ügyben
46. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 44/2001 rendeletet önálló módon, annak teljes rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni,(34) és úgy, hogy a joghatósági szabályok nagymértékben kiszámíthatók legyenek.(35) Ezek a szabályok a 2. cikkben rögzített főszabályon alapulnak, amelynek értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy az adott tagállam bíróságai előtt perelhető. A jelen ügy tárgyát képező, az 5. cikk 3. pontjában foglalthoz hasonló eltéréseket megszorítóan kell értelmezni.(36)
47. Az 5. cikk 3. pontjának alapja a jogvita és a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróságok közötti különösen szoros kapcsolat fennállása, amely igazolja az adott bíróság joghatóságának megállapítását olyan okokból, amelyek az igazságszolgáltatás megbízható működése és a hatékony eljárásszervezés célkitűzéseivel kapcsolatosak. Az ügyben ugyanis a jogvita tárgyához való közelsége és a bizonyításfelvétel miatt rendszerint ezek a bíróságok a legalkalmasabbak a határozathozatalra.(37)
48. E célkitűzések szem előtt tartásával először az állítólagos jogellenes károkozás természetét kell tisztázni annak érdekében, hogy a jelen ügyben a „káresemény bekövetkezésének helye” fogalmat értelmezni lehessen (1). Ennek megállapítása döntő jelentőséggel bír – a második és harmadik lépésben – a kárt okozó esemény helyének (2) és a kár bekövetkezése helyének meghatározása szempontjából (3).
1. Az állítólagos jogellenes cselekmény pontos természete
49. Az események egymást követő láncolatban vagy csoportosan következnek be. A jogellenes károkozásért való felelősséget illetően mind anyagi jogi (a kártérítési igény érdemében való döntést illető), mind pedig eljárásjogi (a joghatóság megállapítását illető) szempontból klasszikus problémát jelent azon egyetlen esemény azonosítása, amely a belőle eredő kárra tekintettel szükséges és egyben döntő jellegű.(38)
50. A jelen ügyben ugyanakkor a nemzeti bíróság az események sorából vagy láncolatából már azonosította azt az eseményt, amely a joghatóság megállapítása szempontjából releváns lehet. A kérdést előterjesztő bíróság egy konkrét eseményre tekintettel tesz fel kérdést a joghatóságról, ez a befektető befektetési döntésének a potenciálisan hiányos (vagyis megtévesztő) tájékoztató alapján történő meghozatala. Más szóval a felperest állítólagosan a megtévesztéssel megvalósuló jogellenes károkozás késztette olyan befektetésre, amely a felperes bankszámláján viszont pénzügyi veszteséget eredményezett.
51. Általában véve a megtévesztés valami, különösen pedig tények természetének valótlan vagy félrevezető bemutatásaként értelmezhető. A pénzügyi befektetéssel összefüggésben ez valótlan vagy félrevezető tájékoztatás nyújtása révén valamely személynek olyan befektetésre való ösztönzését jelenti, amelyet a szóban forgó személy pontos információ birtokában nem eszközölt volna.
52. Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügy semmilyen módon nem befolyásolja az érdemi igény sikeres érvényesítésének valószínűségét. A jelen ügy kizárólag a joghatóság megállapítására vonatkozik. A tájékoztató hiányossága, a kár fennállása és az ezek közötti ok‑okozati összefüggés, valamint az alperesnek a szóban forgó tájékoztató Ausztriában történő közzétételéért való felelőssége(39) ezért mind olyan elem, amelyet a nemzeti bíróságok feladata elbírálni.
53. Ezen, a nemzeti bíróság által már azonosított konkrét esemény döntő jelentőségű, mivel egyértelműen megjelöl egy, az események láncolatában szereplő időpontot és egy (potenciális) káreseményt, amelyek aztán a joghatóság megállapításának szempontjából az ugyanazon ügyben szereplő korábbi, illetve későbbi események helyétől eltérő helyre utalnak. Közelebbről ki kell emelni, hogy a jelen ügy tárgyát képező állítólagos jogellenes károkozás nem az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben említett, a forrásoknak az X1 Fund Allocation igazgató általi, állítólagosan nem megfelelő kezelésével kapcsolatos.(40)
54. Miután hangsúlyoztam a kérdést előterjesztő bíróság által meghatározott, a jelen ügyben megállapított joghatóságra vonatkozó döntés szempontjából releváns esemény pontos természetét, rátérek mindkét, a „káresemény bekövetkezésének helye” fogalmában szereplő elemre:(41) a jelen ügyben szereplő állítólagos megtévesztés sajátos kontextusában „a kárt okozó esemény helye” és „a kár bekövetkezésének helye”.
2. A kárt okozó esemény
55. Előzetes megjegyzésként emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó igény tőkepiaci termékkel kapcsolatos. Az, hogy valamely tőkepiaci szereplő ilyen terméket forgalomba hozhasson egy adott területen, a hatályos uniós és nemzeti jogszabályok függvénye.(42) Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy főszabály szerint az adott tőkepiaci termék kizárólag azt követően forgalmazható jogszerűen valamely tagállam területén, hogy az ehhez kapcsolódó tájékoztatót az illetékes nemzeti hatóság engedélyezte vagy azt e hatóságnak bejelentették. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megerősítette, hogy az alaptájékoztatót bejelentették az Österreichische Kontrollbank AG‑nál.
56. Ebben a kontextusban merül fel az a kérdés, hogy a vonatkozó jog alapján egy, a felpereshez hasonló befektető mikor (vagy milyen körülmények között) kaphatott ösztönzést arra, hogy az alperes által szolgáltatott, állítólagosan helytelen információra támaszkodjon? Mely esemény volt döntő a problematikus befektetés eszközlését eredményező megtévesztésből eredő (állítólagos) kár bekövetkezése szempontjából?
57. A jelen kontextusban három választási lehetőség képzelhető el.
58. Először is úgy tekinthető, hogy a releváns pillanat akkor következik be, amikor a szóban forgó tájékoztatás nyilvánosan, tehát a potenciálisan félrevezetett befektetők (ha van ilyen) számára általánosan elérhetővé válik. A jelen ügyben ez a tájékoztató, ideértve az elsődleges piacok befektetői részére közzétett tájékoztatót is, alperes által – feltehetőleg bármely piacon és bármely tagállamban történő – első kibocsátásának időpontját jelentené.
59. Másodszor, a releváns pillanat az a pillanat is lehet, amelytől kezdve a tájékoztató jogilag befolyásolhatja a befektetők releváns csoportjának befektetési magatartását. A jelen ügyben – tekintettel a szóban forgó tőkepiaci szabályozás nemzeti szegmentációjára – a releváns csoport ausztriai másodlagos piaci befektetőkből áll.
60. Harmadszor, a releváns pillanat az a pillanat is lehet, amikor a szóban forgó tájékoztató egyes, a felpereshez hasonló, érintett befektetőket a befektetési döntés meghozatalára késztette.
61. Álláspontom szerint az első lehetőséget (a legelső közzététel) egyszerűen azért nem lenne indokolt elfogadni, mert az a pillanat túlzottan távol esik a konkrét másodlagos piacon tevékenységet végző egyes befektetők döntéshozatalának észszerű időpontjától. Az ilyen „első” közzététel tulajdonképpen közvetlenül valószínűleg nem hat ki az egyes befektetők vagy befektetői csoportok döntésére. Ezek a másodlagos piaci befektetők jobbára eltérő – a konkrét ügyben ráadásul nyilvánvalóan különböző nyelveken megfogalmazott – tájékoztatást kaptak. Jogiszempontból az említett befektetők nem fektethetnek be addig, amíg az adott nemzeti piacon erre jogszerű lehetőség nem kínálkozik. Ezenfelül gyakorlati szempontból a nagyközönség részére végzett első közzététel alapulvétele azt jelentené, hogy mindig a kibocsátó székhelye alapozná meg a joghatóságot,lenne függetlenül attól, hogy az állítólagos jogellenes károkozás károsultjának a tájékoztató „első” kibocsátásán alapuló tényleges befektetése esetlegesen jogi akadályokba ütközik‑e.
62. Álláspontom szerint a fentiekben felvázolt harmadik lehetőség sem biztosít észszerű megoldást. Ez a lehetőség a joghatósági szabályt olyan nagymértékben véletlenszerű és bizonytalan körülményektől tenné függővé, amelyeket tulajdonképpen gyakorlatilag lehetetlen lenne megállapítani. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy a bíróságnak kizárólag az egyedi befektetési döntés meghozatalának idejére és helyére vonatkozóan a felperes által megtett nyilatkozatra kellene támaszkodnia. Egy példával élve: könnyen előfordulhat, hogy az adott befektető átnéz egy bécsi bank fiókjában rendelkezésre álló, új befektetési lehetőséggel kapcsolatos szórólapot, ezt követően a dubrovniki repülőútjára magával viszi elolvasni, mérlegeli, hogy a szórólapban foglalt információ alapján befektessen‑e, végül Firenzében a hotel teraszán, reggelizés közben úgy dönt, hogy befektet, miután erre egy Prágából telefonáló barát is bátorította a vele folytatott telefonbeszélgetés során.
63. Ezért úgy tűnik számomra, hogy a fentiekben felvázolt második forgatókönyv az egyetlen észszerű lehetőség a befektető félrevezetésével megvalósuló, kárt előidéző esemény bekövetkezése helyének objektív megállapítása szempontjából: az a tényleges pillanat, amelytől kezdve a tájékoztató – a hatályos uniós és nemzeti szabályozással összhangban – befolyásolja a szóban forgó releváns piacon a befektetők releváns csoportjának befektetési magatartását. A joghatósággal rendelkező bíróság tehát nem helyileg, hanem nemzeti szinten nyer megállapítást. Ennek indoka az, hogy valamely tájékoztatónak egy adott nemzeti terület vonatkozásában történő közzététele a teljes nemzeti területen, ezzel egy időben felmerülő következményekkel jár. E nemzeti területen belül tehát logikusan a felperes választásától függ a területi illetékesség.
64. Álláspontom szerint a döntő elem az, hogy a tájékoztatót ahhoz, hogy a felperes számára akár félrevezető is lehessen, Ausztriában be kellett jelenteni. Ellenkező esetben az egyes befektetők annak alapján jogszerűen nem jegyezhettek volna értékpapírt.(43)
65. Ugyanakkor – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – azt követően, hogy a certifikátok osztrák másodlagos piacon történő forgalomba hozatala lehetővé vált, ez a lehetőség rögtön Ausztria teljes területére vonatkozott. Annak ellenére tehát, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja joghatóság mellett illetékességről is rendelkezik, úgy vélem, hogy a szóban forgó, megtévesztéssel megvalósuló jogellenes károkozás természete nem teszi lehetővé országon belül helyszín meghatározását, mert miután a jogellenes kárt okozó személy az adott ország területén befolyást gyakorolhat, e befolyás rögtön az ország egész területére kiterjed függetlenül attól, hogy egy adott tájékoztató közzétételéhez ténylegesen milyen eszközöket alkalmaztak.(44)
66. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a szóban forgó jogellenes károkozás természete meglehetősen eltér például a Bier ítélet(45) tárgyát képező jogellenes károkozás természetétől. A Bier ügy olyan vízszennyezésre vonatkozott, amelyet egy társaság Franciaországban ipari hulladék lerakásával idézett elő, és ezzel állítólagosan kárt okozott egy hollandiai faiskolának. A környezetszennyezés tulajdonképpen anélkül nyúlik át a határokon, hogy ehhez engedélyre lenne szükség. Ezzel szemben nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a bemutatóra szóló, követelést megtestesítő értékpapír certifikátok kibocsátója megtévesztő magatartást tanúsítson, és azzal befektetésre késztessen azelőtt, hogy a hatályos jogszabályok alapján a certifikátokat egy meghatározott nemzeti piacon forgalomba hozzák.
67. E megfontolások alapján az alábbi közbenső következtetést vonom le: egy meghatározott nemzeti másodlagos piacon megszerezhető, bemutatóra szóló, követelést megtestesítő értékpapír formájában kibocsátott certifikátokra vonatkozó, állítólagosan hiányos tájékoztató közzététele által történő megtévesztéssel megvalósuló jogellenes károkozással kapcsolatos igény esetén a „kárt okozó esemény” azon tagállam, ahol a certifikátokat jogszerűen lehetett volna jegyezni – jelen ügyben Ausztria – területén következik be, és annak egészére kiterjed.
3. A kár bekövetkezésének helye
68. A jelen ügyben a felperes anyagi veszteség megtérítését követeli. A felmerülő kérdés az, hogy közvetlenül a felperes bankszámláján jelentkező veszteség olyan releváns kapcsolótényező‑e, amelynek alapján a felperes bankszámlája vezetésének helye minősülne a „kár bekövetkezése helyének”. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy az ügyletben érintett bankszámlák közül ténylegesen melyik bankszámla a releváns.
69. Előzetesen hasznos lehet emlékeztetni arra, hogy a „kár bekövetkezésének helye” fordulatban a „kár” fogalma az adott felperes jogilag védett érdekeit közvetlenül érintő hátrányos jogkövetkezmények értelmében vett sérelemre utal. Ez indokolja azt, hogy a Bíróság a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban(46) az „első kárra” – az említett első kárból eredő és abból következő (későbbi) „közvetett anyagi kár” kizárásával – folyamatosan „első sérelem” értelmében hivatkozik.
70. A hivatkozott jogellenes károkozás konkrét típusától függ az, hogy a potenciális felperes milyen konkrét sérelemmel szemben részesül védelemben, és hogy az ilyen sérelem mikor következhet be. Az állítólagosan hiányos tájékoztató révén történő megtévesztéssel megvalósított jogellenes károkozás esetén a közvetlen kár értelmében vett sérelem, amellyel szemben az adott személy védelemben részesül, olyan, megtévesztő információn alapuló befektetési döntés meghozatala, amelyet e személy teljes körű információ birtokában nem hozott volna meg.
71. Az ilyen sérelem pénzügyi veszteség értelmében vett következményeinek anyagi kifejeződése tehát a szóban forgó káreseményből logikusan következik. Attól függetlenül, hogy e sérelem gazdasági értelemben mennyire jelentős, a joghatóság megállapítása szempontjából e pénzügyi veszteség különösen a hátrányos befektetési döntés meghozatalára késztetés következtében már bekövetkezett kár pénzbeli kifejeződése. Más szóval, úgy vélem, hogy a felperes vagyonához és bankszámlán rendelkezésre álló eszközeihez képest számított veszteség nem a kár azon konkrét típusát alkotja, amellyel szemben megtévesztés esetén az adott személy védelemben részesül.
72. Az adott felperest érő azonnali hátrányos jogkövetkezmények értelmében tehát akkor mi is minősül ilyen közvetlen kárnak? Úgy tűnik számomra, hogy a jelen eljárásban leírtakhoz hasonló helyzetekben a közvetlen kár abban a pillanatban (és helyen) következik be, amikor a befektető a tájékoztatóban szereplő félrevezető tájékoztatás alapján jogilag kötelező és kikényszeríthető kötelezettséget vállal a szóban forgó pénzügyi eszközbe történő befektetésre.
73. Ez megfelel a fent ismertetett ítélkezési gyakorlatban szereplő fő irányvonalnak,(47) amely ítélkezési gyakorlatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az adott személy bankszámlájára vagy vagyonára gyakorolt hatásban megmutatkozó pénzügyi veszteség „túlzottan távoli” ahhoz, hogy a „kár bekövetkezése helyének” meghatározásához releváns kapcsolótényezőként szolgáljon.
74. A közelmúltban a Bíróság ugyanerre a következtetésre jutott a Universal Music ítéletben, amikor megjegyezte, hogy a releváns kár a Cseh Köztársaságban következett be, mivel a Cseh Köztársaságban a döntőbizottság előtt megkötött egyezség ezt biztossá tette. Ebben az pillanatban a tényleges vételárat és ez ahhoz kapcsolódó fizetési kötelezettséget (és „visszafordíthatatlan terhet”) meghatározták. Nem bírt jelentőséggel az, hogy az egyezség végrehajtása során hollandiai bankszámláról történt átutalás.(48) Hozzáteszem, hogy talán nem is volt meglepő az, hogy a Universal Music – holland társaságról lévén szó – hollandiai számláról teljesítette a kifizetést, azonban ennyi erővel valamely másik tagállamban található leányvállalkozásának bankszámlája mellett is dönthetett volna. Ezenfelül a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt rendelkezés főszabály szerint nem csak a joghatóságot, hanem az illetékességet is meghatározza. A Universal Music bankszámlájának Hollandián belüli pontos helye ezért aligha volt ismert és előrelátható az alperes számára, továbbá az nem is kapcsolódik szorosan a Universal Music ügy tárgyát képező cselekményhez.
75. A Bíróság a Kolassa ítéletben is elismerte, hogy e további pénzügyi veszteség kapcsolótényezőként nem bír jelentőséggel, amikor az említett ítéletben megállapította, hogy „az a puszta tény, hogy a felperes pénzügyi következményeket szenved el, nem igazolja a felperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának meghatározását, ha – amint az a Kronhofer ítélet […] alapjául szolgáló ügyben történt –a kárt okozó esemény és a káresemény más tagállam területén következett be”.(49)
76. Igaz, hogy a Bíróság által tett megállapítás szerint a bankszámla vezetésének helye a joghatóság megállapítása szempontjából jelentőséggel bír, ezt a megállapítást azonban alátámasztotta annak Bíróság általi vizsgálata, hogy az alperes az állítólagosan hiányos tájékoztatót ténylegesen bejelentette Ausztriában. A Harald Kolassához hasonló befektetőknek kizárólag ezt követően nyílt lehetőségük arra, hogy jogi kötelezettséget vállaljanak az adott pénzösszeg befektetésére, amely befektetést feltehetően a saját bankszámlájukon eszközölték.
77. A szóban forgó ügylet természetétől függően az, hogy az ilyen vállalás mikor válik kötelezővé és kikényszeríthetővé, nemzeti jogi kérdés és a nemzeti bíróság vizsgálatának függvénye. A legtöbb esetben valószínűleg arról a pillanatról van szó, amikor a befektető a szóban forgó certifikátokra vonatkozó szerződést írt alá. Ilyen esetben az adott személy bankszámláján rendelkezésre álló források ebből eredő csökkenése „pusztán” a már bekövetkezett kárból következő hátrányos hatás.
78. Álláspontom szerint a kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol a jogilag kötelező befektetést ténylegesen vállalták. Az, hogy pontosan hol található ez a hely, olyan nemzeti jogi kérdés, amelyet a rendelkezésre álló tényállási elemekre tekintettel kell megvizsgálni. Valószínűsíthetően ez az a bankfiók, amelynél a befektetési szerződést a befektető aláírta, és amely – a Kolassa ügyhöz hasonlóan – egybeeshet a bankszámla vezetésének helyével.
79. Álláspontom szerint ez a következtetés megfelel az igazságszolgáltatás megbízható működése és a hatékony eljárásszervezés célkitűzéseinek,(50) mivel legvalószínűbben jobbára a felperes befektetési kötelezettségvállalásának helye szerinti bíróság van olyan helyzetben, hogy bizonyítékot vegyen fel, meghallgassa a tanúkat, megvizsgálja a megtévesztéssel megvalósuló jogellenes károkozás elkövetésének körülményeit és értékelje az ebből eredő veszteséget. Ezenfelül e következtetés megfelel a joghatósági szabályok kiszámíthatóságára vonatkozó célkitűzésnek is: amint azt a Bíróság a Kolassa ítéletben(51) megjegyezte, az alperesnek a tájékoztató adott tagállamokban történő közzététele során számítania kell arra, hogy e tagállamokban lakóhellyel rendelkező másodlagos piaci befektetők ezen certifikátba befektetnek, és kárt szenvednek.
80. A fenti elemzés alapján tehát a joghatóság megállapítása céljából nem kell megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által említett és a felperes által befektetéshez felhasznált konkrét bankszámlákat. Álláspontom szerint önmagábanvéve a bankszámla vezetésének helye aligha lehet döntő jelentőségű a joghatóság 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján történő megállapítása szempontjából. Amint azt a Bíróság megállapította a Universal Music ítéletben (valamint a Kronhofer ítéletben) kiemelt, a bankszámla önmagában véve nem minősül megbízható kapcsolóelvnek.(52) A bankszámla olyan semleges eszköz, amely bárhol nyitható, és napjaink elektronikus banki világában bárhonnan kezelhető. A jelen ügyben felvetett kérdés, valamint az, hogy a felperes befektetésével összefüggésben egynél több bankszámlát használt, csak kiemelik azt, hogy a bankszámla kapcsolótényezőként történő figyelembevétele a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontján alapuló joghatóságot minden egyes esetben a tranzakciós módszerektől tenné függővé, és végső soron annak kiszámíthatatlanságát eredményezné.
81. A második közbenső következtetésem tehát az, hogy a „kár bekövetkezésének helye” kifejezést akként kell értelmezni, hogy ez az a hely, ahol az alapeljárás felpereséhez hasonló másodlagos piaci befektető állítólagosan hibás tájékoztató alapján jogilag kötelező és kikényszeríthető vállalást tesz a certifikátokba történő befektetésre.
V. Végkövetkeztetés
82. A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
Egy meghatározott nemzeti másodlagos piacon megszerezhető, bemutatóra szóló, követelést megtestesítő értékpapír formájában kibocsátott certifikátokra vonatkozó, állítólagosan hiányos tájékoztató közzététele által történő megtévesztéssel megvalósuló jogellenes károkozással kapcsolatos igény tekintetében a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt „[az a hely], ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” fogalmat akként kell értelmezni, hogy ez a hely annak a tagállamnak a területén található, ahol az említett certifikátokat jogszerűen lehetett volna jegyezni, és e tagállam egész területére kiterjed, valamint ahol a felpereshez hasonló másodlagos piaci befektető a szóban forgó tájékoztató alapján jogilag kötelező és kikényszeríthető kötelezettséget vállalt a befektetésre.