A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2018. szeptember 12.(*)
„Előzetes döntéshozatal – 44/2001/EK rendelet – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – Különös joghatóságok – Az 5. cikk 3. pontja – Joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben – A hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet – Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztó, aki e tagállamban letelepedett bank közvetítőjén keresztül vásárolt egy másik tagállamban letelepedett bank által kibocsátott értékpapírokat – Joghatóság az e bank jogellenes károkozásért fennálló felelőssége címén e fogyasztó által előterjesztett kereset elbírálására”
A C‑304/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2017. május 24‑én érkezett, 2017. május 10‑i határozatával terjesztett elő a
Helga Löber
és
a Barclays Bank plc
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), C. G. Fernlund, J.‑C. Bonichot, S. Rodin és E. Regan bírák,
főtanácsnok: M. Bobek,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– H. Löber képviseletében L. Aigner Rechtsanwalt,
– a Barclays Bank plc képviseletében H. Bielesz Rechtsanwalt,
– a görög kormány képviseletében G. Papadaki, S. Papaioannou és T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. május 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 3. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Helga Löber és a Barclays Bank plc között, e bankkal szemben előterjesztett jogellenes károkozásból fakadó igénnyel kapcsolatos felelősség megállapítására irányuló kereset tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A 44/2001 rendelet (11) és (12) preambulumbekezdése kimondja:
„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése [helyesen: összeütközésének] elkerülése végett önállóan kell meghatározni.
(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.”
4 E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
5 Az említett rendelet 5. cikkének 1. és 3. pontja előírja:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
[…]
3. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 A Barclays Bank egy londoni (Egyesült Királyság) székhelyű és Frankfurt am Mainban (Németország) fiókteleppel rendelkező bank.
7 E bank bocsátotta ki bemutatóra szóló, követelést megtestesítő értékpapír formájában az X1 Global EUR Index certifikátokat (a továbbiakban: certifikátok), amelyeket intézményi befektetők jegyeztek, és – ezt követően – a másodlagos piacon, többek között osztrák fogyasztóknak értékesítettek.
8 A certifikátok kibocsátása egy 2005. szeptember 22‑i, az Oesterreichische Kontrollbanknál bejelentett német alaptájékoztató és a 2005. december 20‑i általános feltételek alapján történt. A nyilvános jegyzési ajánlat 2005. december 20‑tól 2006. február 24‑ig volt érvényes. A certifikátok kibocsátására 2006. március 31‑én került sor.
9 A visszafizetendő összeget, és így e certifikátok értékét index alapján számítják ki – amelyet több mögöttes alapból álló portfólióból képeznek – úgy, hogy ezen érték indexálása közvetlenül e portfólió alapján történik. Ez utóbbi portfóliót a németországi székhelyű X1 Fund Allocation GmbH társaságnak kellett létrehoznia és kezelnie. Azonban a certifikátokba befektetett pénz – mivel egy csaláson alapuló piramisrendszerben használták fel – nagy részben el is veszett, és a certifikátoknak nincs már semmilyen értékük.
10 A bécsi (Ausztria) lakóhellyel rendelkező H. Löber két különálló osztrák bank közvetítőjén keresztül – az egyik székhelye Salzburgban (Ausztria), a másiké pedig Grazban (Ausztria) található – összesen 28 648,43 eurót fektetett be a certifikátokba.
11 H. Löber károsult befektetőként keresetet terjesztett elő a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) előtt a Barclays Bankkal szemben, 34 459,06 eurónak ez utóbbi általi megfizetése, a Barclays Bank szerződéses és a jogellenes károkozásért fennálló felelősségének megállapítása, valamint e bank pénzügyi helyzetére vonatkozó adatainak közzététele iránt. Érvelése alátámasztásaként úgy érvel többek között, hogy a certifikátokra vonatkozó tájékoztatóban szereplő információk hiányosak voltak.
12 A Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) a 2016. július 18‑i végzésével megállapította joghatóságának hiányát, és elutasította ezt az elé terjesztett keresetet többek között azzal az indokkal, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található alkalmazási feltételeinek tekintetében H. Löber nem hivatkozott arra, hogy a szóban forgó kár közvetlenül egy hozzá kapcsolódó, bécsi (Ausztria) banknál nyitott bankszámlán következett be. E bíróság szerint, mivel H. Löber a certifikátokat egy grazi vagy egy salzburgi székhelyű bank közvetítője által, és nem pedig egy olyan bankban szerezte meg, amely az említett bíróság illetékességi területén található, e kár ez utóbbi helyeken jelentkezett.
13 H. Löber e végzéssel szemben fellebbezést terjesztett elő az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság, Ausztria) előtt, amely a 2016. december 6‑i végzésével az említett végzést helybenhagyta, megállapítva a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja a) alpontjának alkalmazhatóságát és az osztrák bíróságok joghatóságának hiányát.
14 H. Löber felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság) végzésével szemben a kérdést előterjesztő bíróságnál annak a megállapítására, hogy a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) többek között a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján joghatósággal rendelkezik.
15 E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A [44/2001] rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján a tájékoztatóért való felelősség miatti szerződésen kívüli igények tekintetében abban az esetben, ha
– a befektető a lakóhelyén hozta meg a hiányos tájékoztatón alapuló befektetési döntését,
– és e döntés alapján a másodlagos piacon vásárolt értékpapír vételárát egy osztrák banknál vezetett számlájáról egy másik osztrák banknál vezetett elszámolási számlára utalta át, amelyről ezt követően a felperes megbízásából utalták át a vételárat az eladónak,
a) az a bíróság rendelkezik‑e joghatósággal, amelynek illetékességi területén a befektető lakóhelye van,
b) az a bíróság rendelkezik‑e joghatósággal, amelynek illetékességi területén annak a banknak a székhelye vagy számlavezető bankfiókja található, amelynél a felperesnek az a bankszámlája van, amelyről az elszámolási számlára utalta át a befektetett összeget,
c) az a bíróság rendelkezik‑e joghatósággal, amelynek illetékességi területén annak a banknak a székhelye vagy számlavezető bankfiókja van, amelynél az elszámolási számla található,
d) valamelyik hivatkozott bíróság a felperes választása alapján rendelkezik‑e joghatósággal,
e) a hivatkozott bíróságok közül egyik sem rendelkezik joghatósággal?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
16 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy hogyan kell a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját értelmezni ahhoz, hogy meghatározhatók legyenek egy tagállamnak az olyan joghatósággal rendelkező bíróságai, mint az e rendelkezés értelmében vett káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságok, amelyek egy tagállami székhelyű, certifikátot kibocsátó bankkal szemben előterjesztett, jogellenes károkozásból fakadó igénnyel kapcsolatos felelősség megállapítására irányuló, certifikátra vonatkozó tájékoztatóban szereplő elégtelen információk miatt, ez utóbbi certifikátba befektető, egy tagállami lakóhellyel rendelkező befektető által előterjesztett kereset elbírálására joghatósággal rendelkeznek, amikor az e befektető által hivatkozott kár egy olyan tagállam területén található székhellyel rendelkező banknál vezetett bankszámláján megvalósuló pénzügyi kárként jelentkezik, ahol a lakóhelye található.
17 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelet 5. cikkének 3. pontjában előírt különös joghatósági szabályt önállóan és megszorítóan kell értelmezni (2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 43. pont; 2015. május 21‑i CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 37. pont; 2016. április 21‑i Austro‑Mechana ítélet, C‑572/14, EU:C:2016:286, 29. pont).
18 Ugyanis az említett rendelet 2. cikkében szereplő joghatóság, vagyis hogy azon tagállam bíróságának van joghatósága az ügy elbírálására, amelynek területén az alperes lakóhellyel rendelkezik, a főszabály. E főszabály alól csupán kivételeket képeznek ugyanezen rendelet azon különös és kizárólagos joghatósági szabályai, amelyek egyes, taxatív jelleggel felsorolt eseteiben az alperest az esettől függően másik tagállam bírósága előtt kell vagy másik tagállam bírósága előtt is lehet perelni (2006. július 13‑i Reisch Montage ítélet, C‑103/05, EU:C:2006:471, 22. pont; 2011. május 12‑i BVG‑ítélet, C‑144/10, EU:C:2011:300, 30. pont).
19 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében „a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” fogalma magában foglalja az összes olyan kérelmet, amely az alperes felelősségének megállapítására irányul, és amely nem kapcsolódik az e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződéses igényhez” (1988. szeptember 27‑i Kalfelis ítélet, 189/87, EU:C:1988:459, 17. és 18. pont; 2014. március 13‑i Brogsitter ítélet, C‑548/12, EU:C:2014:148, 20. pont; 2016. április 21‑i Austro‑Mechana ítélet, C‑572/14, EU:C:2016:286, 32. pont; 2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 24. pont).
20 A Bíróság közelebbről úgy ítélte meg, hogy e rendelet 5. cikkének 3. pontja alkalmazható egy olyan keresetre, amely valamely certifikát kibocsátójának az e certifikátra vonatkozó tájékoztató okán, valamint az e kibocsátót terhelő egyéb törvényes tájékoztatási kötelezettségek megsértése okán fennálló felelőssége megállapítására irányul, amennyiben e felelősség nem az e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „szerződéses igény” alá tartozik (2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 57. pont).
21 Az alapeljárásban szereplő jogvitát illetően elegendő arra rámutatni, hogy egyrészről a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy az előtte felmerült, a tájékoztatóért való felelősség nem tartozik e szerződéses igény alá, és másrészről H. Löbernek alapeljárásban szereplő keresete többek között a Barclays Bank jogellenes károkozásból fakadó igénnyel kapcsolatos felelősségének megállapítására irányul.
22 A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” fogalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez a fogalom magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár bekövetkezett, és azt a helyet, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt (2004. június 10‑i Kronhofer ítélet, C‑168/02, EU:C:2004:364, 16. pont; 2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 45. pont; 2015. május 21‑i CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 38. pont; 2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 28. pont).
23 E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a „káresemény bekövetkezése helyének” fogalmát nem lehetséges olyan tágan értelmezni, hogy az magában foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetőek egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei (1995. szeptember 19‑i Marinari ítélet, C‑364/93, EU:C:1995:289, 14. pont; 2004. június 10‑i Kronhofer ítélet, C‑168/02, EU:C:2004:364, 19. pont; 2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 34. pont), úgyhogy az – kizárólag azon az alapon, hogy a károsult pénzügyi kára vagyona egy részének valamely másik tagállamban történő elvesztéséből ered – nem jelenti a kérelmező lakóhelyét, ahol a „vagyonának központja” található (2004. június 10‑i Kronhofer ítélet, C‑168/02, EU:C:2004:364, 21. pont; 2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 35. pont).
24 Ily módon az a puszta tény, hogy a felperes pénzügyi következményeket szenved el, nem igazolja a felperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának meghatározását, ha mind a kárt okozó esemény, mind pedig a káresemény más tagállam területén következett be (2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 49. pont).
25 Ezzel szemben a joghatóság ily módon történő meghatározása igazolt, amennyiben a kárt okozó esemény vagy a káresemény ténylegesen a felperes lakóhelyén következett be (2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 50. pont).
26 Jelen esetben az alapeljárás a kár bekövetkezése helyének meghatározására vonatkozik.
27 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol az állítólagos kár ténylegesen megvalósul (2015. május 21‑i CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 52. pont).
28 Egyébiránt a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében a felperes lakóhelye szerinti bíróságok a káresemény bekövetkeztének jogcímén joghatósággal rendelkeznek a valamely certifikát kibocsátójának az e certifikátra vonatkozó tájékoztató okán, valamint az e kibocsátót terhelő egyéb törvényes tájékoztatási kötelezettségek megsértése okán fennálló felelőssége megállapítására irányuló kereset ügyében eljárni, különösen akkor, ha az említett kár közvetlenül e felperesnek az e bíróságok illetékességi területén található banknál vezetett bankszámláján következik be (2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 57. pont).
29 A Bíróság a 2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítéletben (C‑12/15, EU:C:2016:449) pontosította, hogy e megállapítás egy sajátos kontextusba illeszkedik, amely kontextust több, az említett bíróságok joghatóságának elismerése mellett szóló körülmény fennállása is jellemezte (2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 37. pont).
30 Ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy egyéb kapcsolótényezők hiányában az a valamely tagállambeli hely, ahol a kár bekövetkezett, nem tekinthető annak a „helynek, ahol a káresemény bekövetkezett”, ha ez a kár kizárólag olyan pénzügyi veszteségből áll, amely közvetlenül a kérelmező bankszámláján következik be, és amely valamely másik tagállamban elkövetett jogellenes cselekmény közvetlen következménye (2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 40. pont).
31 A jelen ügyben az alapügy sajátos körülményei összességükben az osztrák bíróságok joghatóságának elismerése mellett szólnak.
32 Ugyanis – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik – H. Löber Ausztriában rendelkezik lakóhellyel, és minden jelen ügyben szereplő befektetési művelettel kapcsolatos kifizetés az osztrák bankszámlákról történt, azaz H. Löber egyéni bankszámlájáról és a kifejezetten ilyen művelet végrehajtására rendelkezésre álló fizetési számlákról.
33 Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki – azon túlmenően, hogy az említett művelet keretében H. Löber csak az osztrák bankokat vette igénybe –, hogy a certifikátokat az osztrák másodlagos piacon szerezte, a certifikátokkal kapcsolatban a számára nyújtott információk azok az információk, amelyek a certifikátokra vonatkozó tájékoztatóban szerelnek, ahogyan azokat a Oesterreichische Kontrollbanknál bejelentették, valamint hogy ezen információk alapján Ausztriában vállalta azt a befektetési kötelezettséget, amely végül közvetlenül terhelte a vagyonát.
34 Továbbá a joghatóság osztrák bíróságok számára történő biztosítása olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben felmerültek, a 44/2001 rendelet által megvalósítani kívánt, a joghatósági szabályok előreláthatóságára, az e szabályok által kijelölt bíróságok és a jogvita közötti közelségre, valamint a (11) és (12) preambulumbekezdésekben megfogalmazott megfelelő igazságszolgáltatásra irányuló célkitűzésekkel összhangban áll.
35 E tekintetben emlékeztetni kell különösen arra, hogy annak a fenntartása, hogy a kár bekövetkezésének helye az, ahol az a bank található, amelynél a felperesnek azon bankszámláját nyitották, amelyen a kár közvetlenül jelentkezett, megfelel a 44/2001 rendelet céljának, amely az Unióban letelepedett személyek jogi védelmének az általi megerősítésében nyilvánul meg, hogy egyszerre lehetővé teszi mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy észszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset, tekintettel arra, hogy valamely certifikát kibocsátójának, aki nem teljesíti a tájékoztatóra vonatkozó törvényes kötelezettségeit, az ezen certifikátra vonatkozó tájékoztatónak más tagállamokban történő közzététele során számítania kell arra, hogy nem kellően tájékoztatott, e tagállamokban lakóhellyel rendelkező gazdasági szereplők ezen certifikátokba befektetnek és kárt szenvednek (lásd ebben az értelemben: 2015. január 28‑i Kolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 56. pont).
36 E körülmények között a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy olyan helyzetben, mint az alapügyben szereplő, amelyben a befektető az olyan certifikátot kibocsátó bankkal szemben terjeszt elő keresetet károkozásból fakadó igénnyel kapcsolatos felelősség megállapítására az e certifikátra vonatkozó tájékoztatóban szereplő elégtelen információk miatt, amelybe befektetett, e befektető lakóhelyének bíróságai, mint a káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságok, e rendelkezés értelmében joghatósággal rendelkeznek e kereset elbírálására, amennyiben a hivatkozott kár az említett befektetőnek egy olyan banknál vezetett bankszámláján közvetlenül megvalósuló pénzügyi kárként jelentkezik, amely e bíróságok illetékességi területén található, és amennyiben ennek a helyzetnek a sajátos körülményei az említett bíróságok joghatóságának elismerése mellett szólnak.
A költségekről
37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy olyan helyzetben, mint az alapügyben szereplő, amelyben a befektető az olyan certifikátot kibocsátó bankkal szemben terjeszt elő keresetet károkozásból fakadó igénnyel kapcsolatos felelősség megállapítására az e certifikátra vonatkozó tájékoztatóban szereplő elégtelen információk miatt, amelybe befektetett, e befektető lakóhelyének bíróságai, mint a káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságok, e rendelkezés értelmében joghatósággal rendelkeznek e kereset elbírálására, amennyiben a hivatkozott kár az említett befektetőnek egy olyan banknál vezetett bankszámláján közvetlenül megvalósuló pénzügyi kárként jelentkezik, amely e bíróságok illetékességi területén található, és amennyiben ennek a helyzetnek a sajátos körülményei az említett bíróságok joghatóságának elismerése mellett szólnak.
Aláírások