A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2022. november 17.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke – 2000/78/EK irányelv – A 2. cikk (2) bekezdése, a 4. cikk (1) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A rendőrfelügyelők felvételére vonatkozó felső korhatárt 30 évben meghatározó nemzeti szabályozás – Igazolások”
A C‑304/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2021. május 12‑én érkezett, 2021. április 23‑i határozatával terjesztett elő a
VT
és
a Ministero dell’Interno,
a Ministero dell’Interno – Dipartimento della Pubblica Sicurezza – Direzione centrale per le risorse umane
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök (előadó), N. Wahl és J. Passer bírák,
főtanácsnok J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– VT képviseletében A. Bonanni és P. Piselli avvocati,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: E. De Bonis és G. M. De Socio avvocati dello Stato
– a német kormány képviseletében J. Möller és A. Hoesch, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében M. Tassopoulou, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.), az EUSZ 3. cikk, az EUMSZ 10. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 21. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a VT és a Ministero dell'Interno (belügyminisztérium, Olaszország) és a Ministero dell'Interno – Dipartimento della Pubblica Sicurezza – Direzione centrale per le risorse umane (Direzione centrale per le risorse umane (belügyminisztérium – közbiztonsági főosztály – emberi erőforrások központi igazgatósága, Olaszország) között, a VT‑t a Polizia di Stato (állami rendőrség, Olaszország) rendőrfelügyelői álláshelyeinek betöltésére szervezett versenyvizsgára való felvételének azzal az indokkal történő elutasításáról szóló határozatával kapcsolatban folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy VT elérte az erre a célra előírt felső korhatárt.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2000/78 irányelv (18) és (23) preambulumbekezdése szerint:
„(18) Ez az irányelv nem kívánja meg különösen a fegyveres erőktől, a rendőrségtől, a büntetés‑végrehajtási vagy vészhelyzet‑elhárító szolgálatoktól, hogy olyan személyeket vegyenek föl vagy foglalkoztassanak, akiknek nincsenek meg a szükséges képességeik, hogy a tőlük elvárt feladatokat elvégezzék e szolgálatok jogszabályban meghatározott működőképességének megőrzése céljából.
[…]
(23) Nagyon korlátozott körülmények között igazolható az eltérő bánásmód, ha a […] korhoz […] kapcsolódó jellemző valódi és meghatározó alkalmazási feltételt [helyesen: szakmai követelményt] eredményez, amikor a cél jogos, és az alkalmazási feltétel arányos. […]”
4 A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.
5 Az említett irányelvnek „A hátrányos megkülönböztetés fogalma” címet viselő 2. cikke szerint:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján [helyesen: akkor áll fenn, ha az 1. cikkben említett okok bármelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlen bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni];
[…]”
6 Az említett irányelv „Hatály” címet viselő 3. cikke előírja:
„(1) A[z Európai Unióra] átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: az állami szerveket] is a következőkre tekintettel:
1- a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférés feltételei – beleértve a kiválasztás kritériumait és a munkaerő‑toborzás feltételeit –, a tevékenység fajtájától és a szakmai hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül, beleértve az előmenetelt;
[…]”
7 Ugyanezen irányelv „Foglalkozási [helyesen: Szakmai] követelmények” című 4. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„A 2. cikk (1) és (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az 1. cikkben említett okokkal kapcsolatos jellemző alapján történő megkülönböztetés [helyesen: jellemzőn alapuló eltérő bánásmód] nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási [helyesen: szakmai] tevékenység jellege vagy végrehajtásának [helyesen: gyakorlásának] feltételrendszere miatt az ilyen jellemző valódi [helyesen: lényeges] és meghatározó foglalkozási [helyesen: szakmai] követelményt képez, feltéve hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos.”
8 A 2000/78 irányelv „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása” című 6. cikke (1) bekezdésében így rendelkezik:
„(1) A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és észszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci, vagy szakképzési céllal objektív és észszerű módon igazolhatók, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
[…]
c) a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, észszerű időszakon alapul [helyesen: a felvétel felső korhatárhoz kötése az érintett álláshoz szükséges képzési követelmények alapján, vagy észszerű szolgálati idő szükségessége a nyugdíjba vonulás előtt].”
Az olasz jog
A 165/1997. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet
9 Az 1997. június 17‑i decreto legislativo n. 165 – Attuazione delle deleghe conferite dall’articolo 2, comma 23, della legge 8 agosto 1995, n. 335, e dall’articolo 1, commi 97, lettera g), e 99, della legge 23 dicembre 1996, n. 662, in materia di armonizzazione al regime previdenziale generale dei trattamenti pensionistici del personale militare, delle Forze di polizia e del Corpo nazionale dei vigili del fuoco, nonchè del personale non contrattualizzato del pubblico impiego (az 1995. augusztus 8‑i 335. sz. törvény 2. cikkének (23) bekezdésében és a nemzeti katonai, rendőri és tűzoltóállomány, valamint a nem szerződéses közalkalmazottak nyugdíjazásának az általános társadalombiztosítási rendszerrel való összehangolásáról szóló, 1996. december 23‑i 662. sz. törvény 1. cikke (97) bekezdésének g) pontjában és (99) bekezdésében kapott felhatalmazások végrehajtásáról szóló, 165. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 1997. április 30‑i (GURI 1997. június 17‑i 139. száma) rendelkezései szerint az állami rendőri állomány nyugdíjba vonulásának korhatára 61 év.
A 127/1997. sz. törvény
10 A nyilvános versenyvizsgákon való részvételre vonatkozó általános szabályokat a 1997. május 15‑i legge n. 127 – Misure urgenti per lo snellimento dell’attività amministrativa e dei procedimenti di decisione e di controllo (a közigazgatási tevékenység racionalizálására irányuló sürgős intézkedésekről, valamint a döntési és ellenőrzési eljárásokról szóló 127. sz. törvény; a GURI 1997. május 17‑i 113. száma, a GURI rendes melléklete, 98. sz.) 3. cikkének (6) bekezdése tartalmazza., amely szerint „[a] közigazgatási szerv által szervezett versenyvizsgákon való részvétel nem köthető korhatárhoz, kivéve az egyes közigazgatási szervek által a szolgáltatás jellege vagy az érintett közigazgatási szerv objektív szükségletei alapján kidolgozott szabályzatokban előírt eltéréseket”.
A 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet
11 A rendőrfelügyelők munkakörét a 2000. október 5‑i decreto legislativo n. 334 – Riordino dei ruoli del personale direttivo e dirigente della Polizia di Stato, a norma dell’articolo 5, comma 1, della legge n. 78 (az állami rendőrség végrehajtó és vezető személyzete feladatainak a 2000. március 31‑i 78. törvény 5. cikke (1) bekezdésének megfelelő átszervezéséről szóló 334. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2000. november 20‑i 271. száma, a GURI rendes melléklete, 190. sz.; a továbbiakban: 334/2000 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) szabályozza.
12 E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikkének (2) bekezdése a rendőrtisztek feladatait a következőképpen írja le:
„A tisztviselők szakmai előmeneteli rendszerében részt vevő személyek a főfelügyelői fokozatig közbiztonsági tisztviselői és rendőrségi tisztviselői minőséggel rendelkeznek. A betöltött rendfokozatukkal kapcsolatban az állami rendőrség és a közbiztonsági szervek intézményi feladataival szorosan összefüggő feladatokat látnak el, amelynek során önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek és ennek megfelelő szakmai hozzájárulást nyújtanak. Biztosítják továbbá a munkavállalók képzését, és szakmai alkalmasságuknak megfelelően az állami rendőrség személyzetének oktatásával és képzésével kapcsolatos feladatokat látnak el. A személyi állomány e tagjai azok közvetlen munkatársai, akik ugyanazon szakmai életpályának a magasabb rendfokozatába tartoznak, és távollét vagy akadályoztatás esetén helyettesítik őket az irodavezetési és a szervezeti egységekkel kapcsolatos feladatok ellátása során. Amennyiben megfelelő feladatot látnak el, valamint amikor a kirendelt közbiztonsági tisztviselők felelősét helyettesítik, a főfelügyelők a helyi közbiztonságért felelős hatóság feladatait is ellátják. A személyi állomány említett tagjai teljes felelősséggel tartoznak a kiadott iránymutatásokért és az elért eredményekért, ellátják a személyi állomány magasabb rendfokozattal rendelkező tagjai számára fenn nem tartott hivatal‑ és részlegvezetési feladatokat, valamint a hozzájuk rendelt hivatal több szervezeti egységének vezetésével és koordinációjával kapcsolatos feladatokat. […]”
13 Az említett felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a]z érintett versenyvizsgán való részvétel korhatárát, amely nem haladhatja meg a 30 évet, a fent említett rendeletben előírt eltérések mellett az 1997. május 15‑i 127. sz. törvény 3. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott rendelet határozza meg”.
14 Ugyanezen törvényerejű rendelet 3. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a belügyminiszter rendelete meghatározza „a fizikai alkalmassági vizsgák végrehajtásának részletes szabályait, a fizikai alkalmassági, szellemi és képességbeli követelményeket, valamint az értékelés módját”.
15 A 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a „rendelkezésre álló rendőrfelügyelői állások 20%‑a az állami rendőrség személyi állományának előírt jogi diplomával rendelkező, 40 életévüket be nem töltött tagjai számára van fenntartva”.
A 103/2018. sz. miniszteri rendelet
16 A 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett szabályozás a belügyminiszter által elfogadott 2018. július 13‑i decreto ministeriale n. 103 – Regolamento recante norme per l’individuazione dei limiti di età per la partecipazione ai concorsi pubblici per l’accesso a ruoli e carriere del personale della Polizia di Stato (a belügyminisztérium által elfogadott, az állami rendőrség feladatainak ellátásában és előmenetelében való részvétel korhatárának meghatározásáról szóló 103. sz. miniszteri rendelet; a GURI 2018. szeptember 7‑i 208. száma; a továbbiakban: 103/2018. sz. miniszteri rendelet), e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Az állami rendőrség felügyelői és műszaki igazgatói tisztségének betöltésére kiírt nyilvános versenyvizsgán való részvétel felső korhatára 30 év.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
17 2019. december 2‑án a belügyminisztérium képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsgát szervezett az állami rendőrség 120 felügyelői álláshelyének betöltése céljából. Az e versenyvizsgára bocsátás általános feltételei között a pályázati felhívás a 103/2018. sz. miniszteri rendelet alapján azt tartalmazta, hogy – bizonyos különleges esetek kivételével – az a személy pályázhat, aki betöltötte a 18. életévét, de még nem töltötte be a 30. életévét.
18 VT megpróbált az e célt szolgáló elektronikus eljárás keretében jelentkezni az említett versenyvizsgára. Az e célból létrehozott informatikai alkalmazás azonban nem tette lehetővé számára e pályázat benyújtását, mivel nem felelt meg az előző pontban említett, életkorra vonatkozó feltételnek. Ugyanis, mivel 1988‑ban született, már betöltötte a 30. életévét, és egyik olyan különös eset sem vonatkozott rá, amelyben e korhatár nem alkalmazandó.
19 VT ezért keresetet nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per il Lazióhoz (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) a pályázati felhívás, a 103/2018. sz. miniszteri rendelet és az ugyanezen versenyvizsgára bocsátását hallgatólagosan elutasító határozat ellen.
20 Az e bíróság által hozott ideiglenes intézkedés értelmében VT‑t e versenyvizsga tekintetében fenntartással vizsgára bocsátották, és sikeresen teljesítette az előválogató vizsgáit.
21 2020. március 2‑i ítéletével azonban az említett bíróság elutasította VT keresetét azzal az indokkal, hogy a jelen ítélet 17. pontjában említett korhatár „észszerű korlátozásnak” minősül, és hogy ebben az értelemben nem ellentétes sem a Costituzione della Repubblica Italianával (az Olasz Köztársaság alkotmánya), sem pedig az uniós jog azon rendelkezéseivel, amelyek tiltják többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, sem pedig különösen a 2000/78 irányelvvel.
22 VT ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország), arra hivatkozva, hogy az érintett korhatárt meghatározó szabályok ellentétesek mind az uniós joggal, mind az Olasz Köztársaság alkotmányával és az olasz jog egyéb rendelkezéseivel.
23 Az uniós jogot illetően VT a 2000/78 irányelv, a Charta 21. cikke, valamint az EUMSZ 10. cikk alkalmazására hivatkozott. Azt állította, hogy az alapügyben szereplő versenyvizsgán való részvétel felső korhatárának 30 évben történő meghatározása észszerűtlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az a tény, hogy a pályázati felhívás egyes érintett rendelkezései a pályázók bizonyos kategóriáira magasabb korhatárt írnak elő, még észszerűtlenebb. E pályázati felhívás ugyanis azt írja elő, hogy a felső korhatár „legfeljebb három évvel emelkedik a pályázók által teljesített tényleges sorkatonai szolgálattal összefüggésben”, hogy „[a] korhatár az állami rendőrség személyi állományának tagjaira nem vonatkozik”, valamint hogy „[a] belügyminisztérium személyi állományának polgári igazgatási feladatokat ellátó tagjai esetében a versenyvizsgán való részvétel korhatára 35 év”.
24 A belügyminisztérium a VT által benyújtott fellebbezés elutasítását kérte.
25 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben a 2000/78 irányelv 2. cikke értelmében vett, az ezen irányelv 4. és 6. cikkére tekintettel nem igazolt, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésről van szó.
26 E tekintetben e bíróság azt állítja, hogy a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (2) bekezdésének olvasatából egyértelműen kitűnik, hogy a rendőrfelügyelői munkakör alapvetően vezetői és hatósági jellegű feladatokat tartalmaz. Az alkalmazandó nemzeti rendelkezések ugyanis nem írják elő alapvető fontosságúként a végrehajtási jellegű operatív feladatokat, amelyek önmagukban különösen jelentős fizikai képességeket igényelnek, amelyek hasonlóak a 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet (C‑258/15, EU:C:2016:873) értelmében valamely nemzeti rendőrség egyszerű rendőrétől megkövetelt képességekhez.
27 Egyébiránt az említett bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyet a 2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet (C‑416/13, EU:C:2014:2371) alapjául szolgáló üggyel is össze kell hasonlítani, amelyben a Bíróság aránytalannak nyilvánította az egyszerű rendőri kinevezéshez való hozzáférésre vonatkozó 30 éves korhatárt olyan esetben, amelyben a vonatkozó feladatok alapvetően hatósági jellegűek voltak, miközben nem volt kizárt a fizikai erő alkalmazásával járó beavatkozások foganatosítása sem. Ez a korhatár ezért még kevésbé tekintendő megfelelőnek a jelen ügyben, mivel az ilyen típusú beavatkozások távol állnak a rendőrfelügyelők feladataitól.
28 Más érvek is megerősítik az említett korhatár aránytalan jellegét.
29 Először is a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az érintett versenyvizsga a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt fizikai alkalmassági vizsgára vonatkozik, és az e vizsgán való sikertelenség következménye a pályázó versenyvizsgából való kizárása. Mivel a rendőrfelügyelők esetében nem írtak elő olyan különösen jelentős fizikai képességekre vonatkozó követelményeket, mint amilyenekre a 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet (C‑258/15, EU:C:2016:873) alapjául szolgáló ügy vonatkozott, a fizikai alkalmasságra vonatkozó felvételi vizsga fennállását mindenképpen elegendőnek kell tekinteni annak biztosításához, hogy a vonatkozó feladatokat az általuk megkövetelt módon tudják ellátni.
30 Másodszor, e felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (4) bekezdése, amely a már szolgálatban álló azon rendőrök számára fenntartott kvótát ír elő, akik nem töltötték be 40. életévüket, azt tanúsítja, hogy az, hogy ezen életkort az érintett versenyvizsgára való jelentkezés időpontjában betöltötték, nem összeegyeztethetetlen a rendőrfelügyelői munkakörrel.
31 Harmadszor, a 61 évben meghatározott nyugdíjkorhatár még annak számára is mindenképpen megfelelő szolgálati idő biztosítását teszi lehetővé, aki pályafutását a 30. életév betöltése után kezdi meg.
32 E körülmények között a Consiglio di Stato (Államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2000/78] irányelvet, az EUSZ 3. cikket, az EUMSZ 10. cikket és a [Charta] 21. cikkét, hogy azokkal ellentétes a módosított és kiegészített 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletben és a Ministero dell’interno (belügyminisztérium) által elfogadott másodlagos jogforrásokban foglalt nemzeti szabályozás, amely a Polizia di Statónál (állami rendőrség) a tisztviselők szakmai előmeneteli rendszerében a felügyelői állások betöltése céljából történő kiválasztáson való részvételt 30 éves korhatárhoz köti?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
33 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében a kérdést előterjesztő bíróság a 2000/78 irányelv, az EUSZ 3. cikk, az EUMSZ 10. cikk és a Charta 21. cikkének értelmezését kéri a Bíróságtól.
34 Az EUSZ 3. cikket és az EUMSZ 10. cikket illetően elegendő megállapítani egyrészt, hogy az EUSZ 3. cikk az Uniónak a Szerződések más rendelkezéseiben kifejtett céljainak meghatározására szorítkozik, másrészt pedig, hogy az EUMSZ 10. cikk nem a tagállamokat, hanem az Uniót terhelő kötelezettségeket állapít meg. Következésképpen e két cikk nem releváns a jelen ügyben előterjesztett kérdés vizsgálata szempontjából.
35 Így meg kell állapítani, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/78 irányelvnek a Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (2) bekezdését, 4. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel tekintetében 30 éves felső korhatárt ír elő.
36 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát a Charta 21. cikke rögzíti, valamint hogy ezt a tilalmat a foglalkoztatás és munkavégzés területén a 2000/78 irányelv pontosította (2021. június 3‑i Ministero della Giustizia [Közjegyzők] ítélet, C‑914/19, EU:C:2021:430, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Legelőször is tehát azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik‑e.
38 E tekintetben annak előírásával, hogy a 30 éves kort betöltött személyek nem vehetnek részt az állami rendőrség felügyelőinek felvételére irányuló versenyvizsgán, a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdése érinti e munkavállalók felvételének feltételeit. Ennélfogva az ilyen jellegű szabályozást a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a közszférában a munkavállaláshoz való hozzáférés területén szabályokat megállapító szabályozásnak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 30. pont; 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 25. pont).
39 E körülmények között az alapeljárásban szóban forgó szabályozás a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik.
40 Ami ezt követően azt a kérdést illeti, hogy e szabályozás megvalósít‑e a 2000/78 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének értelmében vett, életkoron alapuló eltérő bánásmódot, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy a 2. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában akkor áll fenn közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha az ugyanezen irányelv 1. cikkében felsorolt okok valamelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személynél kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni (2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 28. pont).
41 A jelen esetben a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt életkoron alapuló feltétel azt a hatást váltja ki, hogy bizonyos személyek hasonló helyzetben lévő más személyeknél kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek pusztán azon az alapon, hogy elmúltak 30 évesek.
42 Tehát, amint abban az összes írásbeli észrevételt benyújtó érdekelt egyetért, az alapügyben szóban forgó szabályozás ezért a 2000/78 irányelv 1. cikkének és 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának együttesen értelmezett rendelkezései értelmében vett, közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot vezet be (lásd ebben az értelemben: 2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 33. pont; 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 30. pont).
43 E körülmények között végül azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen eltérő bánásmód igazolható‑e a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése vagy 6. cikkének (1) bekezdése alapján.
A 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséről
44 Először is, a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése konkrétan azt írja elő, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okokkal kapcsolatos jellemző alapján történő eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett szakmai tevékenység jellege vagy gyakorlásának feltételrendszere miatt az ilyen jellemző lényeges és meghatározó szakmai követelményt képez, feltéve hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos.
45 E rendelkezésből következik, hogy nem az eltérő bánásmód alapját képező oknak, hanem az ehhez az okhoz kapcsolódó jellemzőnek kell lényeges és meghatározó szakmai követelménynek minősülnie (2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a különleges fizikai képességekkel rendelkezés életkorhoz kötött jellemző, és a személy‑ és vagyonvédelemmel, a bűncselekményt elkövető személyek elfogásával és őrzésével, illetve a megelőző járőrözéssel kapcsolatos feladatok fizikai erő alkalmazását igényelhetik. E feladatok jellege sajátos fizikai alkalmasságot kíván meg, mivel az említett feladatok gyakorlása során a fizikai hiányosságoknak – nemcsak magukra a rendőrökre és harmadik személyekre, hanem a közrend fenntartására nézve is – súlyos következményei lehetnek (lásd ebben az értelemben: 2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 37., 39. és 40. pont; 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 34. és 35. pont).
47 Ebből következik, hogy a rendőri tevékenység gyakorlásához a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, lényeges és meghatározó szakmai követelménynek tekinthető az a tény, hogy különleges fizikai képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy olyan rendőrségi feladatokat lássanak el, mint például a személy‑ és vagyonvédelem biztosítása, a személyek jogai és szabadságai szabad gyakorlásának garantálása, valamint a polgárok biztonságáról való gondoskodás (2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 36. pont).
48 Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a rendőrfelügyelői feladatok alapvetően vezetői és igazgatási jellegű feladatok. A különösen jelentős fizikai képességeket igénylő operatív és végrehajtói feladatok nem elengedhetetlenek a rendőrfelügyelői szakma gyakorlásához, és a fizikai erő igénybevételét szükségessé tevő intézkedések nem tartoznak a rendőrfelügyelők jellemző feladatai közé.
49 Ezt a megállapítást azonban az olasz kormány írásbeli észrevételeiben vitatja.
50 E kormány szerint a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az olyan rendőrök, mint a rendőrfelügyelők az igazságügyi rendőrség rendőrei, akik az állami rendőrség valamennyi szolgálatának szerves részét képező feladatokat látnak el, beleértve a személyek és vagyontárgyak védelmére vonatkozó feladatokat is, amelyek magukban foglalhatják a fizikai kényszer alkalmazását. Egyébiránt a közbiztonsági tisztek képesítése magában foglalja a közrendi szolgálat ellátását, különösen olyan külső szolgálatét, amelynek célja a rendezvények megfelelő lebonyolítása, és amelyek maximális fizikai hatékonyságot igényelhetnek. Annak puszta lehetősége, hogy valamely rendőrfelügyelő kockázatos helyzetbe kerüljön, elegendő az életkorhoz kapcsolódó fizikai erő megkövetelésének igazolásához.
51 Az alkalmazandó nemzeti jogszabályok értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy melyek az állami rendőrség rendőrfelügyelői által ténylegesen ellátott feladatok, és e feladatokra tekintettel kell megállapítania, hogy a különleges fizikai képességekkel való rendelkezés a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett lényeges és meghatározó szakmai követelménynek tekinthető‑e.
52 E tekintetben e bíróságnak figyelembe kell vennie a rendőrfelügyelők által rendes feladataik ellátása során ténylegesen rendszeresen ellátott feladatokat. Az a tény, hogy a versenyvizsga sikeres teljesítését követően megkövetelhető, hogy bizonyos rendőrfelügyelők különleges fizikai képességekkel rendelkezzenek azon munkakör sajátos jellemzői alapján, amelybe konkrétan beosztják őket, kétségkívül figyelembe vehető az ezen állás betöltésére szánt személy kiválasztása során. Ez azonban nem igazolhatja az olyan általános versenyvizsgán való részvétel korhatárának meghatározását, mint amelyről az alapügyben szó van.
53 Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az állami rendőrség felügyelői által ténylegesen rendszeresen ellátott feladatokra tekintettel a különleges fizikai képességekkel való rendelkezés nem minősül a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett lényeges és meghatározó szakmai követelménynek, azt a következtetést kell levonnia, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás ellentétes ezzel az ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéssel.
54 Ezzel szemben, ha a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy e feladatokra tekintettel a különleges fizikai képességekkel való rendelkezés az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett lényeges és meghatározó szakmai követelmény, azt is meg kell vizsgálnia, hogy az érintett korhatár törvényes célt követ‑e, és arányos‑e ezen rendelkezés értelmében.
55 Ami egyrészt az alapügy tárgyát képező szabályozás által követett célt illeti, az olasz kormány azt állítja, hogy e szabályozás azzal, hogy a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel tekintetében 30 éves korhatárt állapít meg, a rendőrség működőképességének és megfelelő működésének biztosítására irányul.
56 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a rendőrség működőképességének és megfelelő működésének biztosítása a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerű célnak minősül (2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 44. pont; 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 38. pont).
57 Másfelől e szabályozás arányos jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv (23) preambulumbekezdése értelmében csak „nagyon korlátozott körülmények között” igazolható az eltérő bánásmód, ha többek között az életkorhoz kapcsolódó jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt képez. Egyébiránt ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdését – mivel lehetővé teszi a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérést – szigorúan kell értelmezni (2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 46. és 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 E tekintetben a Bíróság a 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítéletben (C‑258/15, EU:C:2016:873, 41., 48. és 50. pont) lényegében kimondta, hogy főszabály szerint úgy tekinthető, hogy az olyan szabályozást, amely a rendőri állomány alapkategóriájú rendőri álláshelyeinek betöltésére vonatkozó olyan álláshelyekre jelentkezők esetében 35 éves felső korhatárt ír elő, amelyek a rendőrség valamennyi operatív vagy végrehajtói feladatát ellátják, főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint ami nem lépi túl a jelen ítélet 56. pontjában említett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket. A Bíróság különösen arra mutatott rá, hogy e feladatok magukban foglalhatják a fizikai erő alkalmazását, valamint a feladatok nehéz, akár szélsőséges beavatkozási körülmények közötti ellátását is.
59 Ehhez hasonló módon a 2010. január 12‑i Wolf ítéletben (C‑229/08, EU:C:2010:3, 41–44. pont) a Bíróság megállapította, hogy arányos az olyan intézkedés, amely a középszintű tűzoltás‑technikai szolgálatra történő felvételhez 30 éves legfelső korhatárt ír elő, miután a rendelkezésére álló tudományos adatok alapján megállapította, hogy az e szolgálat egyes területei, mint például a tűz elleni küzdelem, kiemelkedően magas szintű fizikai képességeket igényelnek, és nagyon kevés 45 év feletti tisztviselő rendelkezik az ilyen tevékenység végzéséhez szükséges fizikai képességgel.
60 Ezzel szemben a 2014. november 13‑i Vital Pérez ítéletben (C‑416/13, EU:C:2014:2371, 54. és 57. pont) a Bíróság kimondta, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely 30 évben határozza meg a helyi rendőrség rendőreinek felvételi felső korhatárát, aránytalan követelményt ír elő többek között azt követően, hogy az e rendőrök által ellátott feladatokra tekintettel, amelyek magukban foglalják többek között a polgároknak nyújtott segítséget, a személy‑ és vagyonvédelmet, a bűncselekményt elkövető személyek letartóztatását és fogvatartását, a megelőző járőrözést, a forgalomirányítást, nem hasonlíthatók minden esetben a tűzoltóktól módszeresen megkövetelt, kiemelkedően magas szintű fizikai képességekhez.
61 Ebből következik, hogy annak meghatározása érdekében, hogy a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel felső korhatárának 30 évben történő meghatározásával az alapügyben szóban forgó szabályozás arányos követelményt írt‑e elő, a kérdést előterjesztő bíróságnak először is meg kell vizsgálnia, hogy az e rendőrfelügyelők által ténylegesen ellátott munkakör lényegében olyan operatív vagy végrehajtói feladatokra terjed ki, amelyek kiemelkedően magas szintű fizikai képességeket igényelnek. Kizárólag ez utóbbi esetben lehetne ugyanis arányosnak tekinteni ezt a felső korhatárt. Márpedig úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az következik, hogy az állami rendőrség rendőrfelügyelői nem látnak el ilyen feladatokat.
62 Egyébiránt az alapügyben szóban forgó szabályozás arányosságának elemzése szempontjából a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett azon körülmény is releváns, hogy az érintett versenyvizsga keretében előírt fizikai alkalmassági szűrővizsga megfelelő és kevésbé korlátozó intézkedést jelenthet, mint a 30 éves felső korhatár meghatározása.
63 Az olasz kormány arra hivatkozik, hogy a rendőrségen belül az átlagos életkort távlatosan csökkenteni kell az állam rendőrségéhez való csatlakozás rendszerének átfogó általános átalakítása érdekében.
64 E tekintetben a 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítéletben (C‑258/15, EU:C:2016:873, 44. és 47. pont) a rendelkezésére álló pontos adatokra tekintettel, amelyek a szóban forgó rendőrségi állomány masszív elöregedését vetíthették előre, a Bíróság kimondta, hogy a kiegyensúlyozott életkorpiramis megteremtése érdekében a különleges fizikai képességek birtoklását ne statikus módon, a felvételi eljárás vizsgái során követeljék meg, hanem dinamikus módon, figyelembe véve a rendőr által a felvételét követően szolgálatban töltendő éveket.
65 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy – amint az a jelen ítélet 58. pontjából kitűnik – az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben olyan versenyvizsgáról volt szó, amelynek célja olyan alapkategóriájú rendőrök felvétele volt, akik nem hatósági feladatokat, hanem lényegében operatív vagy végrehajtói feladatokat látnak el.
66 Így másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata a rendelkezésére álló iratok vagy a nemzeti hatóságoktól megszerezhető esetleges információk alapján, hogy az állami rendőrségen belül a kiegyensúlyozott életkorpiramis esetleges helyreállítása igazolhatja‑e az alapügyben szereplő korhatárt. Ennek megfelelően egyfelől az érintett versenyvizsga által megcélzott személyi állomány, azaz az állami rendőrség felügyelőinek átlagéletkorát, és nem az állami rendőrség teljes személyi állományának átlagéletkorát kell figyelembe vennie. Másfelől az ilyen vizsgálat csak akkor releváns, ha az említett bíróság megállapítja, hogy az e rendőrfelügyelők által ténylegesen szokásosan ellátott feladatokhoz olyan különleges fizikai képességek szükségesek, amelyek igazolják az életkorpiramis ilyen átalakításának szükségességét.
67 Ilyen szükségesség hiányában az érintett versenyvizsga keretében a fizikai alkalmassági szűrővizsga ténylegesen megfelelő és kevésbé korlátozó intézkedés, mint az alapügyben szóban forgó szabályozásban előírt 30 éves felső korhatár meghatározása.
68 Ezenkívül ugyanezen bíróság szerint az a tény, hogy a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (4) bekezdése a már szolgálatban álló azon rendőrök számára fenntartott kvótát ír elő, akik nem töltötték be 40. életévüket, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az, hogy ezen életkort a versenyvizsgára való jelentkezés időpontjában betöltötték, nem összeegyeztethetetlen rendőrfelügyelői feladatok gyakorlásával, következésképpen az alapügyben szóban forgó korhatár aránytalan. Ugyanezen gondolatmenet mentén VT hangsúlyozza, hogy e korhatár akár három évvel is emelhető azon pályázók esetében, akik sorkatonai szolgálatot teljesítettek, megszűnt az állami rendőrség állománya esetében, és 35 évben állapították meg a belügyminisztérium polgári közigazgatási állománya esetében.
69 Az olasz kormány azt állítja, hogy az előző pontban említett kvóta célja, hogy megőrizze a rendőrségi szolgálatra vagy a rendőrfelügyelői munkakör betöltése szempontjából hasznos szolgálatra már kiképzett személyek által megszerzett készségeket.
70 Mindemellett ezen kivétel, valamint a VT által hivatkozott kivételek léte megerősíti az alapügyben szóban forgó korhatár aránytalan jellegét. Valamely szabályozás csak akkor alkalmas az említett cél megvalósítására, ha azt valóban koherens és rendszeres módon kívánja elérni (2021. július 15‑i Tartu Vangla ítélet, C‑795/19, EU:C:2021:606, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
71 Következésképpen – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – úgy tűnik, hogy még ha az állami rendőrség rendőrfelügyelői által ténylegesen ellátott feladatok különleges fizikai képességeket igényelnek is, a 334/2000 törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt 30 éves felső korhatár meghatározása a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére tekintettel aránytalan követelménynek minősül.
A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséről
72 Másodsorban azon kérdést illetően, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás által bevezetett eltérő bánásmód igazolható‑e a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, meg kell állapítani, hogy ezt a kérdést csak akkor kell megvizsgálni, ha ez az eltérő bánásmód nem igazolható az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 49. pont).
73 A 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha azt – a nemzeti jog keretein belül – egy, különösen a foglalkoztatáspolitikához, a munkaerő‑piachoz és a szakképzéshez kapcsolódó törvényes célkitűzés objektív és észszerű módon igazolja, és ha e cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek. Ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdése második albekezdésének c) pontja előírja, hogy ezen eltérő bánásmód magában foglalhatja többek között „a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, észszerű időszakon alapul [helyesen: a felvétel felső korhatárhoz kötését az érintett álláshoz szükséges képzési követelmények, vagy a nyugdíjba vonulást megelőző észszerű szolgálati idő szükségessége alapján]”.
74 Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel tekintetében a 30 éves felső korhatárral kapcsolatos, a 334/2000. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből következő feltételt igazolja‑e a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerű cél, valamint hogy az annak elérése céljából alkalmazott eszközök megfelelőek és szükségesek‑e.
75 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem tűnik ki, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás megjelöli‑e az általa követett célt. Mindazonáltal a Bíróság már megállapította, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az érintett szabályozásnak az elérni kívánt céllal kapcsolatos nem egyértelmű jellege automatikusan kizárja a szabályozásnak az e rendelkezés alapján való igazolhatóságát. Ezen egyértelmű jelleg hiányában fontos, hogy az érintett intézkedés általános hátteréből adódó egyéb körülmények lehetővé tegyék az intézkedés alapját képező célnak az intézkedés jogszerűségére, valamint e cél megvalósítási eszközeinek megfelelő és szükségszerű jellegére vonatkozó bírósági felülvizsgálat érdekében történő meghatározását (2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
76 Ezenkívül a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „jogszerűnek” tekinthető, és ennek következtében az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés igazolására alkalmas célok a szociálpolitika területére tartozó célok (2011. szeptember 13‑i Prigge és társai ítélet, C‑447/09, EU:C:2011:573, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 Amennyiben az alapügyben szóban forgó szabályozás által bevezetett korhatárt úgy lehet tekinteni, mint amely a kérdéses álláshely képzési követelményein, vagy az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdése második albekezdésének c) pontja értelmében vett, a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, észszerű időszakon alapul, akkor igazolja az alapügyben szereplő eltérő bánásmódot, ha e rendelkezés értelmében „a nemzeti jog keretein belül […] objektíven és észszerűen” igazolt (lásd ebben az értelemben: 2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
78 Márpedig még ilyen esetben is meg kellene vizsgálni, hogy az e célok elérése érdekében alkalmazott eszközök megfelelők és szükségesek‑e.
79 E tekintetben egyrészt a Bíróság nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy az alapügyben szóban forgó korhatár megfelelő és szükséges‑e a rendőrfelügyelők képzésének biztosítására irányuló célra tekintettel.
80 Másrészt, ami a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött idő biztosítására irányuló célt illeti, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy az állami rendőrség állományába tartozók nyugdíjkorhatára 61 év.
81 Következésképpen a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel tekintetében 30 éves felső korhatárt előíró nemzeti szabályozás nem tekinthető az említett rendőrfelügyelők számára – a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti – a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, észszerű időszak biztosítása céljából szükségesnek (lásd ebben az értelemben: 2014. november 13‑i Vital Pérez ítélet, C‑416/13, EU:C:2014:2371, 72. pont), különösen, ha a kérdést előterjesztő bíróság valamennyi releváns tényezőt megvizsgálva megerősíti, hogy a rendőrfelügyelők munkaköre alapvetően nem foglal magában olyan fizikailag megterhelő feladatokat, amelyeket az idősebb korban felvett rendőrfelügyelők nem lennének képesek kellően hosszú ideig ellátni (lásd ebben az értelemben: 2010. január 12‑i Wolf ítélet, C‑229/08, EU:C:2010:3, 43. pont; 2016. november 15‑i Salaberria Sorondo ítélet, C‑258/15, EU:C:2016:873, 46. pont).
82 E körülmények között, és feltéve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megerősíti, a rendelkezésből eredő eltérő bánásmód, mint a 334/2000. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, nem igazolható a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdése második albekezdésének c) pontja alapján.
83 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelvnek a Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (2) bekezdését, 4. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel tekintetében 30 éves felső korhatárt ír elő, amennyiben a rendőrfelügyelők által ténylegesen ellátott feladatok nem igényelnek különleges fizikai képességeket, vagy még ha igényelnek is ilyen fizikai képességeket, az ilyen szabályozás – amellett, hogy jogszerű célt követ – aránytalan követelményt támasztónak bizonyul, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.
A költségekről
84 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (2) bekezdését, 4. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a rendőrfelügyelők felvételére irányuló versenyvizsgán való részvétel tekintetében 30 éves felső korhatárt ír elő, amennyiben a rendőrfelügyelők által ténylegesen ellátott feladatok nem igényelnek különleges fizikai képességeket, vagy még ha igényelnek is ilyen fizikai képességeket, az ilyen szabályozás – amellett, hogy jogszerű célt követ – aránytalan követelményt támasztónak bizonyul, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.
Aláírások