T‑512/09. RENV. sz. ügy

Rusal Armenal ZAO

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – Örményországból, Brazíliából és Kínából származó egyes alumíniumfóliák behozatala – Végleges dömpingellenes vám – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – A 384/96/EK rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontja és c) pontjának második francia bekezdése – A dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalok összesített értékelése – A 384/96 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontja – Felajánlott kötelezettségvállalás – A 384/96 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített negyedik tanács), 2017. január 25.

1.      Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának megadása – Feltételek – Egyetlenegy átlátható könyvelés vezetése, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak – Szigorú értelmezés – Az érintett harmadik ország WTO‑tagsága által gyakorolt hatás hiánya

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, c) pont, második francia bekezdés)

3.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának megadása – Feltételek – A gyártókra háruló bizonyítási teher – A bizonyítékoknak az intézmények általi értékelése – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, c) pont)

4.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – A dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalok hatásainak összesített értékelése – Feltételek – Egyik ország importjának sem elhanyagolható jellege – A 384/96 alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésében említett 1%‑os küszöbérték figyelembevétele – Megengedhetőség

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (4) bekezdés, a) pont és 5. cikk, (7) bekezdés)

5.      Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – A jogszerűség elve tiszteletben tartásának szükségessége – Harmadik személy javára elkövetett jogsértésre való hivatkozás kizártsága

6.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – A dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalok hatásainak összesített értékelése – Feltételek – Egyik ország importjának sem elhanyagolható jellege – Figyelembe veendő időszak

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 6. cikk, (1) bekezdés)

7.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információk figyelembevétele – Tilalom – Kivétel

(384/96 tanácsi rendelet, 6. cikk, (1) bekezdés)

8.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Dömpingellenes vámokat megállapító rendelet

(EUMSZ 296. cikk; 925/2009 tanácsi rendelet)

9.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – A dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalok hatásainak összesített értékelése – Feltételek – A verseny feltételeit figyelembe véve az összesített értékelés helyénvaló jellege – A versenyfeltételek értékelése – A hasonló termék meghatározása során releváns szempontok figyelembevétele – Megengedhetőség

(384/96 tanácsi rendelet, 1. cikk, (4) bekezdés, és 3. cikk, (4) bekezdés, b) pont)

10.    Bírósági eljárás – Bizonyítás – Okirati bizonyíték – Bizonyító erő – Az uniós bíróság általi értékelés – Szempontok

11.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Árakra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlások – Elfogadás – Az intézmények mérlegelési jogköre – A kötelezettségvállalások megfelelő ellenőrzésének biztosítására vonatkozó követelmény figyelembevétele – Megengedhetőség – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(384/96 tanácsi rendelet, 8. cikk, (3) bekezdés)

12.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – A megfelelő ügyintézéshez való jog – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 384/96 tanácsi rendelet)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 56. pont)

2.      Mivel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja azokat a feltételeket határozza meg, amelyeket az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában szereplő kivétel alkalmazhatóságához be kell tartani, az említett feltételeket szigorúan kell értelmezni.

Az uniós bíróságok különös hangsúlyt helyeztek a sajátos uniós megközelítésre, és arra, hogy az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodásban (GATT) nincs ennek megfelelő rendelkezés, így ez a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek értelmezését illetően irrelevánssá teszi azt a körülményt, hogy az érintett harmadik ország a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) tagja.

Az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában szereplő feltételek célkitűzését tekintve az e rendelkezés második francia bekezdésében szereplő hivatkozást, amely „egyetlenegy átlátható könyvelés vezet[ésére vonatkozik], amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak”, csak úgy lehet érteni, hogy az arra irányul, hogy az intézmények meggyőződhessenek az érintett vállalkozás könyvelésének valóságtartalmáról.

Ezért a felperes téved, amikor azt állítja, hogy az ilyen feltételnek a nemzetközi könyvvizsgálati standardoknak megfelelő ellenőrzési eljárás lefolytatásával önmagában is eleget lehet tenni, függetlenül azon megállapításoktól, amelyeket az érintett vállalkozás elszámolásainak a nemzetközi számviteli standardokkal való összhangját illetően ezen eljárásban tettek.

Továbbá a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésében szabályozott, ugyanazon országon belüli összehasonlításra, amelyre csak valamely piacgazdasági feltételek szerint működő vállalkozás esetében van lehetőség, és az nem lehetséges a piacgazdasági feltételek alapján működő társaság jogállást (MET) kérelmező tekintetében, amely a meghatározásánál fogva nem piacgazdaságú országhoz tartozik. Így a MET‑kérelmező költségeinek ténylegességével kapcsolatos kétség esetén az említett kérelmet el kell utasítani, és az adott termék rendes értékét a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően egy piacgazdaságú harmadik országgal való összehasonlítás alapján kell megállapítani.

(vö. 57., 61., 63–65., 72. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 79–82. pont)

4.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontját az uniós bíróság úgy értelmezte, hogy az az összesített behozatal keretében csak akkor teszi lehetővé egy adott országból származó behozatalok figyelembevételét, ha ezek olyan exportáló‑gyártótól származnak, akiről megállapították, hogy dömpinget alkalmaz. Ebből következik, hogy e rendelkezés célja annak megelőzése, hogy a behozatal hatásainak összesített értékelésébe olyan országot is bevonjanak, amelyből a szóban forgó exportáló‑gyártó behozatala vagy azért nem okoz dömpinget, mert a dömpingkülönbözete a de minimis szint alatt van, vagy azért nem, mert a behozatal nagysága elhanyagolható.

Márpedig a dömpingellenes alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy „nem indítható eljárás azokkal az országokkal szemben, amelyeknek a behozatala nem éri el a piaci részesedés 1%‑át, kivéve ha ezek az országok együttesen a közösségi fogyasztás 3 vagy több százalékát adják” éppen azon körülmények kifejtése a célja, amelyek között az uniós fogyasztásból a behozatalok részesedése túl kicsi ahhoz, hogy ezeket a behozatalokat a dömping okának lehessen tekinteni.

Ennélfogva a két rendelkezés között egymást kiegészítő viszony áll fenn, ezért a Tanács nem alkalmazza tévesen a jogot, amikor figyelembe veszi a dömpingellenes alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésében említett 1%‑os küszöbértéket az ugyanezen rendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szereplő behozatalok nem elhanyagolható jellegére vonatkozó feltétel értelmezése céljából.

(vö. 103–105. pont)

5.      Az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett.

(vö. 110. pont)

6.      A Tanács az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt hosszabb időszak tekintetében is megállapíthatja, mint amelyre a dömpinggyakorlatok fennállására vonatkozó vizsgálat kiterjed, ami az érintett időszak keretében a kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálatának köszönhető.

Azáltal, hogy a Tanács valamely exportáló‑gyártó behozatalainak nem elhanyagolható jellegét az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 dömpingellenes alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az érintett időszak helyett kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozó adatok alapján állapította meg, nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát tekintettel arra, hogy az érintett időszak figyelembevétele hamis képet nyújtott volna az Unióba irányuló export tényleges mennyiségéről, mivel ily módon valamely exportáló‑gyártó üzeme bezárásának időszakát vették volna figyelembe, amit nem lehet úgy tekinteni, hogy a tényleges gyártási és exportálási tevékenységét tükrözi.

Valamely exportáló‑gyártó rendes tevékenységét nem tükröző időszak figyelmen kívül hagyása összhangban van a lehető legújabb információk összegyűjtésével, következésképpen az megfelel a tárgyilagos vizsgálat logikájának, amelyre a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése utal.

(vö. 119., 120., 122–124. pont)

7.      A vizsgálati időszak meghatározása és az azt követő elemek figyelembevételének tilalma annak biztosítására irányul, hogy a vizsgálat eredményei reprezentatívak és megbízhatók legyenek, és hogy azon elemeket, amelyeken a dömping és a kár meghatározása alapszik, ne befolyásolja az érdekelt termelőknek a dömpingellenes eljárás megindítását követő magatartása, és így az eljárás végén kivetett végleges vám alkalmas legyen a dömpingből eredő kár tényleges orvoslására.

Ezenkívül az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése a „rendszerint” kifejezés alkalmazásával kivételeket enged a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információk figyelembevételének tilalma alól. Ami a vizsgálat által érintett vállalkozások számára kedvezőbb körülményeket illeti, nem feladata az uniós intézményeknek a vizsgálati időszakot követő időszakhoz tartozó elemek figyelembevétele, kivéve ha ezek az elemek olyan új fejleményeket fednek fel, amelyek miatt a dömpingellenes vám tervezett bevezetése nyilvánvalóan nem megfelelővé válna. Ha viszont a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó elemek – azon ténynél fogva, hogy az érintett vállalkozások fennálló magatartását tükrözik – indokolttá teszik a dömpingellenes vám kivetését vagy megemelését, az intézményeknek joguk, sőt kötelességük figyelembe venni ezeket az elemeket.

(vö. 129., 130. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 139–143. pont)

9.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmezése során „az importtermékek közötti verseny feltételeinek[…] a behozatal hatásai[t figyelembe vevő]” összesített értékelésének helyénvaló jellegére való utalást úgy kell érteni, hogy annak célja annak megelőzése, hogy összevonják az olyan termékek behozatalának hatásait, amelyek nem kellőképpen állnak egymással versenyben ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett ugyanazon kár okai lehetnének. Ehhez hasonlóan „az importtermékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételeit” figyelembe vevő összesített értékelés helyénvaló jellegére vonatkozó megjegyzést úgy kell érteni, hogy annak célja annak megelőzése, hogy más behozatalokkal összesítetten értékeljék azokat a behozatalokat, amelyek az uniós gazdasági ágazatból származó termékekkel elégtelen mértékben versenyeznek, és amelyek ennélfogva az uniós gazdasági ágazat számára nem okozhatnak kárt.

Ennélfogva a Tanács nem alkalmazza tévesen a jogot azzal, hogy a hasonló terméknek a dömpingellenes alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján történő meghatározásánál releváns szempontokkal egyenértékű szempontokat alkalmaz, mivel ezeknek a szempontoknak lényegében az arról való megbizonyosodás a célja, hogy az érintett termék és a hasonló termék között megfelelő szintű verseny áll fenn.

(vö. 149., 150. pont)

10.    Lásd a határozat szövegét.

(vö. 162. pont)

11.    Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96 dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdéséből az tűnik ki, hogy az uniós intézmények a felajánlott kötelezettségvállalás értékelésekor minden ténybeli körülményt figyelembe vehetnek. Ezenkívül a dömpingellenes alaprendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi az uniós intézményeket arra, hogy a dömpingellenes vám megállapítását megelőző vizsgálattal érintett gazdasági szereplők árakra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlásait elfogadják. Az említett rendeletből inkább az következik, hogy az ilyen kötelezettségvállalások elfogadhatóságát az intézmények a mérlegelési jogkörükön belül határozzák meg.

Ebből logikusan következik, hogy a Törvényszék a felajánlott kötelezettségvállalás elutasításának megalapozottsága tekintetében csak korlátozott felülvizsgálatot gyakorolhat. Ebben a tekintetben azt is meg lehet említeni, hogy az intézmények rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkör nem kizárólag a kereskedelempolitikai védintézkedésekkel érintett gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből következik. Az éppúgy következik a jogalkotó azon választásából, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának vagy elutasításának célszerűsége tekintetében meghagyja az intézmények döntési szabadságát.

A kötelezettségvállalások megfelelő ellenőrzése biztosításának követelménye olyan szempont, amelyet az intézmények jogszerűen vehetnek figyelembe a felajánlott kötelezettségvállalások vizsgálata alkalmával.

(vö. 176–178. pont)

12.    Lásd a határozat szövegét.

(vö. 189–193. pont)