A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2014. november 13.(*)

„Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Gyümölcs‑ és zöldségágazat – Citrusfélék – Megsemmisítés iránti kereset – Megerősítő aktus – Új és lényeges tények – Elfogadhatóság – Forgalmazási feltételek – A jelölésre vonatkozó rendelkezések – Szüretet követő kezelésként alkalmazott tartósítószerek vagy más vegyi anyagok feltüntetése – Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága keretében elfogadott, szabványokra vonatkozó ajánlások”

A T‑481/11. sz. ügyben,

a Spanyol Királyság (képviseli: A. Rubio González abogado del Estado)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: I. Galindo Martin, B. Schima és K. Skelly, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7‑i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 157., 1. o.) I. melléklete B2. része VI D. pontjának ötödik francia bekezdésében foglalt rendelkezés megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök (előadó), M. Kancheva és C. Wetter bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 299., 1.. o.; a továbbiakban: egységes KPSZ‑ről szóló rendelet) 113. cikke, amely a 2008. április 14‑i 361/2008/EK tanácsi rendelettel (HL L 121., 1. o.) módosított, „A forgalmazásra és a termelésre vonatkozó szabályok” című II. cím alatt található, a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A Bizottság rendelkezhet forgalmazási előírások bevezetéséről az alábbi ágazatok egy vagy több termékére vonatkozóan:

[...]

b)      gyümölcs‑ és zöldségfélék;

c)      feldolgozott gyümölcs‑ és zöldségfélék [...].

(2)      Az (1) bekezdésben említett előírásokat

a)      különösen az alábbiak figyelembevételével kell meghatározni:

i.      az érintett termékek sajátosságai;

ii.      a termékek zökkenőmentes forgalomba hozatalát lehetővé tévő feltételek biztosításának szükségessége;

iii.      a termékre vonatkozó kielégítő és átlátható tájékoztatással kapcsolatos fogyasztói igény, ideértve különösen a gyümölcs‑ és zöldségágazati, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazati termékeket, a termék származási országa, minőségi osztálya és – ahol indokolt – fajtája (vagy kereskedelmi típusa) vonatkozásában; [...]

v.      a gyümölcs‑ és zöldségágazat és a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazat tekintetében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ‑EGB) által elfogadott ajánlások [helyesen: elfogadott, szabványokra vonatkozó ajánlások].

b)      az előírások vonatkozhatnak a […] címkézésre”.

2        Ezenfelül az egységes KPSZ‑ről szóló rendeletnek a 361/2008 rendelet által beiktatott 113a. cikkének (2) bekezdése „értelmében [a]mennyiben a Bizottság másképp nem rendelkezik, a [gyümölcs‑ és zöldségágazatra, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra vonatkozó] forgalmazási előírások a forgalmazás valamennyi szakaszában alkalmazandók, ideértve a behozatalt és a kivitelt is”.

3        Az egységes KPSZ‑ről szóló rendeletnek a 361/2008 rendelettel módosított 121. cikke továbbá a következőket írja elő:

A Bizottság megállapítja az e fejezet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőkre vonatkozhatnak:

a)      a 113. és a 113a. cikkben említett forgalmazási előírások, beleértve a következőkkel kapcsolatos szabályokat:

i.      az előírások alkalmazásától való eltérések vagy az azok alóli kivételek;

ii.      az előírások által megkövetelt adatok feltüntetése, valamint a forgalmazás és a címkézés;

iii.      az előírásoknak a Közösségbe behozott és az onnan kivitt termékekre történő alkalmazása; […]”

4        E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 4. cikke a következőket írja elő:

„Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a Bizottság hatáskörrel történő felruházása esetén az a 195. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jár el.”

5        Az egységes KPSZ‑ről szóló rendeletnek a 2009. május 25‑i 491/2009/EK tanácsi rendelettel (HL L 154., 1. o.) módosított 195. cikke pedig a következőképpen rendelkezik:

„Bizottság

(1) A Bizottság munkáját a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság […] segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam egy hónap. […]”

6        A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozatot (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) hatályon kívül helyezte a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 55., 13. o.) 12. cikke, amely rendelet a 16. cikke értelmében 2011. március 1‑jén lépett hatályba. Ugyanezen rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a), illetve b) pontja szerint az 1999/468 határozat 5. cikke helyett, amelyre az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 195. cikke hivatkozik, a 182/2011 rendelet 5. cikkét kell alkalmazni annak (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése kivételével, az 1999/468 határozat 7. cikke helyett pedig a 182/2011 rendelet 10. cikkét kell alkalmazni.

7        A 182/2011 rendelet 5. cikke többek közt azt írja elő, hogy a hatálya alá tartozó bizottság az EUMSZ 16. cikk (4) és (5) bekezdésében, és adott esetben, az Európai Bizottság javaslata alapján elfogadandó jogi aktusokkal kapcsolatban az EUMSZ 238. cikk (3) bekezdésében meghatározott többséggel nyilvánít véleményt, és a tagállamok bizottságbeli képviselőinek szavazatait az ugyanezen cikkekben meghatározott módon kell súlyozni. Ha a bizottság véleménye kedvező, a Bizottság elfogadja a végrehajtási jogi aktus tervezetét. Ha a bizottság véleménye kedvezőtlen, a Bizottság főszabály szerint nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét.  Amennyiben szükség van végrehajtási jogi aktusra, az elnök további megvitatás céljából a kedvezőtlen véleménynyilvánítástól számított két hónapon belül a végrehajtási jogi aktus tervezetének módosított változatát ugyanazon bizottság elé terjesztheti, vagy a végrehajtási jogi aktus tervezetét a véleménynyilvánítástól számított egy hónapon belül a fellebbviteli bizottság elé terjesztheti. Végül ha a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság főszabály szerint elfogadhatja a végrehajtási jogi aktus tervezetét, a 182/2011 rendelet 5. cikkének második bekezdésben meghatározott esetek kivételével.

8        Ami a 182/2011 rendelet 10. cikkét illeti, e rendelkezés a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségét érinti, hogy nyilvántartást vezessen a bizottságok munkájáról, és ezt illetően éves jelentést tegyen közzé, valamint az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának az ahhoz való jogára vonatkozik, hogy a Bizottság által vezetett nyilvántartásban foglalt információkhoz és dokumentumokhoz hozzáférjenek.

9        A Bizottság többek között az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 121. cikkének a) pontja alapján fogadta el az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7‑i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletet. E rendelet (56) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság (továbbiakban: irányítóbizottság) az elnöke által meghatározott határidőn belül nem nyilvánított véleményt.

10      Az 543/2011 rendelet 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az [egységes KPSZ‑ről szóló rendelet] 113a. cikkének (1) bekezdésében szereplő követelmények képezik az általános forgalmazási előírást. Az általános forgalmazási előírás részleteit e rendelet I. mellékletének A. része tartalmazza.

Azoknak a gyümölcsöknek és zöldségeknek, amelyekre nem vonatkozik termékspecifikus forgalmazási előírás, meg kell felelniük az általános forgalmazási előírásnak. Ha azonban a szóban forgó termékkel rendelkező személy igazolni tudja, hogy a termék eleget tesz egy, az [ENSZ‑EGB] által elfogadott hatályos előírásnak, úgy kell tekinteni, hogy a termék megfelel az általános forgalmazási előírásnak.

(2)      Az [egységes KPSZ‑ről szóló rendelet] 113. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett termékspecifikus forgalmazási előírásokat az alábbi termékek vonatkozásában e rendelet I. mellékletének B. része tartalmazza:

[…]

b)      citrusfélék, […]”

11      Az 543/2011 rendelet I. mellékletének B2 része a címe szerint „[a] citrusfélékre vonatkozó forgalmazási előírást” tartalmazza. E rész VI. pontja, amelynek címe „A jelölésre vonatkozó rendelkezések”, a következőképpen rendelkezik:

„Minden csomagolási egységen, azonos oldalon, összefüggően, olvashatóan, [helyesen: azonos oldalon, olvashatóan] letörölhetetlenül és kívülről jól látható módon fel kell tüntetni az alábbi adatokat: […]

D. Kereskedelmi jellemzők

[…]

–        Adott esetben a szüretelést követően használt tartósítószer vagy más vegyi anyagok megnevezése.”

12      Ez az a rendelkezés (a továbbiakban: megtámadott rendelkezés), amelynek a megsemmisítését a jelen kereset keretében kérelmezik.

13      Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottságát (ENSZ‑EGB) 1947‑ben hozta létre az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 1947. március 28‑i 36 (IV). sz. határozata. E Bizottságnak jelenleg 56 ország a tagja Európából (ideértve az Európai Unió valamennyi tagállamát), a Független Államok Közösségéből és Észak‑Amerikából. Mivel az Unió nem tagja az ENSZ‑nek, az nem tagja az ENSZ‑EGB‑nek sem. Az Unió azonban megfigyelőként részt vesz az ENSZ‑EGB‑ben.

14      Az ENSZ‑EGB a saját szervezetén belül magában foglalja a mezőgazdasági termékek minőségi előírásaival foglalkozó munkacsoportot (a továbbiakban: munkacsoport), amelynek feladata többek között a romlandó élelmiszerekre vonatkozó közös előírások meghatározása.

15      A munkacsoport 1958‑ban elfogadta a friss gyümölcs‑ és zöldségfélék, valamint a száraz és szárított gyümölcsök szabványosításáról szóló (1964‑ben és 1985‑ben felülvizsgált) Genfi Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Genfi Jegyzőkönyv). E jegyzőkönyv az I. pontjában a következőket írja elő:

„Minden kereskedelmi minőségszabványosítás tárgyát képező terméket arra vonatkozó külön szabvány keretében kell meghatározni, azon nemzetség és faj nevének feltüntetésével, amelybe tartozik (latin botanikai hivatkozás, adott esetben a szerzőség feltüntetésével) […].

Ugyanakkor valamely termékcsoportra olyan általánosabb szabvány is vonatkozhat, amely e csoportra annyiban alkalmazandó, amennyiben annak jellemzői azt lehetővé teszik [nem hivatalos fordítás]”.

16      A Genfi Jegyzőkönyv IX. pontja értelmében a munkacsoportnak többek között meg kell határoznia az új termékspecifikus szabványok szövegét, valamint a meglévő előírások esetleges kiigazítását. A Genfi Jegyzőkönyv X. pontja értelmében a munkacsoport feladata továbbá az olyan nemzetközi megállapodások kikötéseinek a kidolgozása, amelyek az ENSZ‑EGB keretén belül meghatározott, gyümölcsökre és zöldségekre vonatkozó szabványoknak végleges jelleget biztosítanak.

 Az eljárás és a felek kérelmei

17      A Spanyol Királyság a Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 6‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.

18      A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 28‑án benyújtott külön beadványban a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő. A Törvényszék a 2012. július 13‑i végzésben úgy határozott, hogy a kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

19      Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

20      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felszólította a feleket különböző kérdések írásbeli megválaszolására, valamint bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

21      A Törvényszék a 2014. június 18‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli érvelését, és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait. A tárgyalás során a Törvényszék a felek számára határidőt tűzött ki a Genfi Jegyzőkönyv másolatának az iratanyaghoz való csatolására, és úgy határozott, hogy e másolat benyújtásáig nem zárja le a szóbeli szakaszt. A felek a Törvényszék által kitűzött határidőn belül eleget tettek a Törvényszék felhívásának, és a nyolcadik tanács elnökének határozata 2014. június 26‑án, a Genfi Jegyzőkönyv másolatának benyújtását követően lezárta a szóbeli szakaszt.

22      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott rendelkezést;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

23      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet elfogadhatatlanság, vagy másodlagosan megalapozatlanság miatt;

–        a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

24      A Bizottság érvelése szerint a kereset elfogadhatatlan, mivel a megtámadott rendelkezés pusztán megerősítő jellegű jogi aktus, és ezért azzal szemben az EUMSZ 263. cikk alapján nem indítható megsemmisítés iránti kereset.

25      A Bizottság álláspontja szerint a citrusféléken a szüretelést követően elvégzett kezelések feltüntetésére vonatkozó kötelezettség nem új, e kötelezettség már 1971 óta létezik az uniós szabályozás keretében. A megtámadott rendelkezéssel lényegében azonos rendelkezések már számos 2002 előtti rendeletben szerepeltek. 2002‑től a releváns alkalmazandó rendelkezés szövege a megtámadott rendelkezéssel azonos.

26      Ez igaz a 2002. november 12‑i 2010/2002/EK bizottsági rendelettel (HL L 310., 3. o.) módosított, a citrusfélékre vonatkozó forgalmazási előírások megállapításáról szóló, 2011. szeptember 12‑i 1799/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 244., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 352. o.) melléklete VI D. pontjának negyedik francia bekezdésére, valamint a 2008. december 5‑i 1221/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 336., 1. o.) módosított, a gyümölcs‑ és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21‑i 1580/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 350., 1. o.) I. melléklete B2 része VI D. pontjának negyedik francia bekezdésére. Ezenfelül a megtámadott rendelkezés elfogadásának háttere nem különbözött a 2010/2002 rendelet hatálybalépésének időpontjában fennálló körülményektől.

27      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy magából az EUMSZ 263. cikk szövegéből – akárcsak a jogbiztonság szavatolásában álló céljából is – az következik, hogy a keresetindítási határidőn belül meg nem támadott jogi aktus jogerőssé válik. E jogerő nemcsak magára az jogi aktusra vonatkozik, hanem minden későbbi, pusztán megerősítő jellegű jogi aktusra is. A jog állandóságának szükségességével igazolt ezen megoldás minden egyedi jogi aktusra érvényes, akárcsak a normatív jellegű jogi aktusokra, mint amilyen a rendelet. Az olyan normatív jogi aktusok esetében azonban, mint amilyen a rendelet, meg kell állapítani, hogy ha az ilyen jogi aktus valamelyik rendelkezése módosul, újra lehetőség nyílik kereset indítására nemcsak kizárólag e rendelkezés, hanem az összes, akár nem módosított rendelkezés ellen is, amely egységes egészet alkot vele (a Bíróság C‑299/05. sz. Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben 2007. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑8695. o.] 29. és 30. pontja, a Törvényszék T‑257/04. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. június 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1545. o.] 70. pontja, valamint T‑300/05. és T‑316/05. sz., Ciprus kontra Bizottság ügyben 2009. október 2‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 258. pontja).

28      Azt a kérdést illetően, hogy valamely jogi aktus milyen körülmények között tekintendő egy korábbi jogi aktust pusztán megerősítő jogi aktusnak, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ez a helyzet akkor áll fenn, ha a kérdéses jogi aktus semmilyen új elemet nem tartalmaz a korábbi jogi aktushoz képest, és azt nem előzte meg ezen utóbbi jogi aktus címzettje helyzetének a felülvizsgálata (a Törvényszék T‑186/98. sz. Inpesca kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑557. o.] 44. pontja, T‑12/08. P. sz., M kontra EMEA ügyben 2009. május 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑31. o. és II‑B‑1‑159. o.] 47. pontja, valamint a T‑407/07. sz., CMB és Christof kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 89. pontja).

29      Ez az ítélkezési gyakorlat, amely az egyedi jogi aktusokra vonatkozik, szintén alkalmazandó a normatív jellegű jogi aktusokra, mivel semmi nem igazolja a különbségtételt ezen utóbbi jogi aktusok tekintetében. Meg kell ezenfelül jegyezni, hogy a Törvényszék a fenti 27. pontban hivatkozott Ciprus kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (276. pont) annak megállapítását követően, hogy az ezen ügy tárgyát képező rendelkezés elfogadását nem előzte meg a helyzet felülvizsgálata, arra következtetett, hogy e rendelkezés egy korábbi azonos rendelkezést erősített meg.

30      A megerősítő jogi aktus meglétének kérdése nyilvánvalóan még csak fel sem merül abban az esetben, ha a későbbi jogi aktus tartalma eltér a korábbi jogi aktusétól. Meg kell azonban állapítani, hogy a puszta megfogalmazásbeli módosítások, amelyek nem érintik a kérdéses jogi aktus tartalmának lényegét, nem akadályozzák, hogy ezen jogi aktus megerősítő jellegűnek minősüljön. A Törvényszék a fenti 27. pontban hivatkozott Ciprus kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (270. pont) ezért állapította meg, hogy „a keresetindítási határidő lejártára a módosított rendelkezés megsemmisítése iránti keresettel szemben nem csak akkor kell hivatkozni, ha az említett rendelkezés az azon jogi aktusban foglalt rendelkezést veszi át, amelyik viszonylatában a keresetindítási határidő lejárt, hanem akkor is, ha jóllehet az új megfogalmazás eltérő, […] annak lényege változatlan”.

31      A fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat tehát arra az esetre vonatkozik, amikor a megtámadott jogi aktus tartalma (másként fogalmazva a normatív jogi aktus esetében az érintett rendelkezés szövege) lényegében azonos a korábbi jogi aktuséval.

32      Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen körülmények között lehet szó olyan „felülvizsgálatról”, amelynek eredményeképpen a későbbi jogi aktus, amelynek tartalma a korábbi jogi aktuséval lényegében azonos, nem minősülhet e korábbi jogi aktust megerősítő jellegűnek.

33      E tekintetben nem lehet elismerni azt, hogy a jogi aktus elfogadását igazoló ténybeli és jogi elemeknek az e jogi aktus megalkotója általi, a jogi aktus tartalmának újbóli megerősítését megelőző puszta ellenőrzése a fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében felülvizsgálatnak minősül. Slynn főtanácsnok a Bíróság 294/84. sz., Adams és társai kontra Bizottság ügyben 1986. március 11‑én hozott ítéletre (EBHT 1986., 977., 978. és 979. o.) vonatkozó indítványában szintén azt állapította meg, hogy a jogi aktus elfogadását igazoló ténybeli és jogi elemeknek a puszta „második vizsgálata” nem minősül olyan felülvizsgálatnak, amely a megerősítő jogi aktus megállapítását megakadályozza.

34      Emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében új és lényeges tények fennállása igazolhatja a jogerőssé vált korábbi határozat felülvizsgálata iránti kérelem előterjesztését (lásd a fenti 28. pontban hivatkozott Inpesca kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját, a fenti 28. pontban hivatkozott M kontra EMEA ügyben hozott ítélet 49. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Amennyiben valamely jogi aktus választ képez egy olyan kérelemre, amelyben új és lényeges tényekre hivatkoznak, és amellyel azt kérik, hogy a közigazgatási szerv vizsgálja felül a korábbi határozatát, e jogi aktus nem tekinthető pusztán megerősítő jellegűnek, mivel az a hivatkozott új és lényeges tényeket bírálja el, és ezért új elemet tartalmaz a korább határozathoz képest (lásd a fenti 28. pontban hivatkozott Inpesca kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

35      Így a valamely jogerőssé vált határozatnak az új és lényeges tényeken alapuló felülvizsgálatát követően az érintett intézménynek új határozatot kell hoznia, amelynek a jogszerűségét adott esetben vitatni lehet az uniós bíróság előtt. Ezzel szemben új és lényeges tények hiányában az intézmény nem köteles arra, hogy a korábbi határozatát felülvizsgálja (a fenti 28. pontban hivatkozott Inpesca kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontja, valamint a fenti 28. pontban hivatkozott M kontra EMEA ügyben hozott ítélet 51. pontja).

36      Ebből az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely jogi aktust akkor kell a helyzet felülvizsgálatát követően elfogadottnak tekinteni, ami kizárja a határozat megerősítő jellegét, ha e jogi aktust az érdekelt kérelmére, vagy a megalkotójának a saját kezdeményezésére fogadták el olyan lényeges elemek alapján, amelyeket a korábbi jogi aktus elfogadásakor nem vettek figyelembe. Ezek az elemek éppen azért minősülnek újnak, mert azokat nem vették figyelembe a korábbi jogi aktus elfogadásakor.

37      Ha azonban azok a ténybeli és jogi elemek, amelyeken az új jogi aktus alapul, nem különböznek a korábbi jogi aktus elfogadását igazoló elemektől, ezen új jogi aktus a korábbi jogi aktust pusztán megerősítő jellegűnek minősül.

38      Azon körülményeket illetően, amelyek mellett valamely elemet újnak és lényegesnek kell tekinteni, meg kell állapítani, hogy valamely elemet akkor is újnak kell minősíteni, ha az a korábbi jogi aktus elfogadásakor nem létezett (lásd ebben az értelemben a fenti 28. pontban hivatkozott, M kontra EMEA ügyben hozott ítélet 53. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T‑308/02. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑1363. o.] 57. pontját), és akkor is, ha olyan elemről van szó, amely már létezett a korábbi jogi aktus elfogadásakor, de amelyet bármely oknál fogva – ideértve az ezen utóbbi jogi aktus megalkotójának a hanyagságát is – ezen elfogadáskor nem vettek figyelembe (lásd ebben az értelemben a fenti 33. pontban hivatkozott, Adams és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 15. pontját, és a Törvényszék T‑82/92. sz., Cortes Jimenez és társai kontra Bizottság ügyben 1994. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑69. o. és II‑237. o.] 16. pontját).

39      Ami valamely elemnek a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett lényeges jellegét illeti, e jelleg megállapításához az szükséges, hogy az elem képes legyen arra, hogy jelentős mértékben módosítsa a korábbi jogi aktus megalkotója által figyelembe vett jogi helyzetet (lásd ebben az értelemben a fenti 38. pontban hivatkozott, SGL Carbon kontra Bizottság ügyben hozott végzés 58. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Másképpen fogalmazva szükséges az, hogy az érintett elem képes legyen arra, hogy jelentős mértékben módosítsa azokat a körülményeket, amelyek a korábbi jogi aktust motiválták, mint például többek közt az olyan elem, amely az említett jogi aktus által elfogadott megoldás megalapozottságát kétségbe vonja (lásd a fenti 28. pontban hivatkozott, M kontra EMEA ügyben hozott ítélet 54. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

40      Meg kell állapítani azt is, hogy az olyan intézkedés, amely a meghozatalának alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásának függvénye, felülvizsgálati kérelem tárgyát kell, hogy képezze annak ellenőrzése céljából, hogy fenntartása továbbra is igazolt‑e (lásd ebben az értelemben a Törvényszék fenti 28. pontban hivatkozott, M kontra EMEA ügyben hozott ítéletének 64–66. pontját, valamint a T‑306/10. sz., Yusef kontra Bizottság ügyben 2014. március 21‑én hozott ítéletének 62. és 63. pontját). Az annak ellenőrzésére irányuló, új vizsgálat, hogy a korábban elfogadott intézkedés továbbra is igazolt‑e az időközben felmerülő jogi vagy ténybeli helyzet változása viszonylatában, olyan jogi aktus elfogadásához vezet, amely nem a korábbi jogi aktus puszta megerősítése, hanem az megtámadható jogi aktusnak minősül, mely az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑362/08. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑669. o.] 56–62. pontját).

41      A jelen ügyben, amint arra a Bizottság rámutat, a megtámadott rendelkezés szövege azonos azon korábbi rendelkezésével, amelynek a helyébe lépett, azaz, azonos az 1221/2008 rendelettel módosított 1580/2007 rendelet I. melléklete B2 része VI D. pontja negyedik francia bekezdésének a szövegével. Ezen utóbbi rendelkezés pedig azonos volt a 2010/2002 rendelettel módosított 1799/2001 rendelet melléklete VI D pontjának negyedik francia bekezdésével. Másképpen fogalmazva a megtámadott rendelkezés szövege 2002 óta semmilyen változáson nem ment keresztül.

42      E körülmények között a fenti 28–40. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel ellenőrizni kell, hogy a megtámadott rendelkezést ugyanakkor a helyzet felülvizsgálatát követően fogadták‑e el, mely esetben az nem tekinthető pusztán megerősítő jellegűnek, és az megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti.

43      A Törvényszék álláspontja szerint ez a helyzet áll fenn az alábbi indokokra tekintettel.

44      Először is a megtámadott határozat bizonyos mértékig a meghozatalának alapját képező körülmények további fennállásának függvénye. Az állandó tudományos fejlődés korában ugyanis igazolható az az álláspont, amely szerint a citrusfélék szüretet követő kezelésének a lehetőségei, valamint az alkalmazott tartósítószerek és egyéb vegyi anyagok rendszeresen jelentős változásokon mehetnek keresztül. Ilyen helyzetben logikus arra számítani, hogy az alkalmazandó intézkedéseket bizonyos időközönként felülvizsgálják annak ellenőrzése céljából, hogy azok a jogi vagy ténybeli helyzetnek az időközben esetlegesen bekövetkező változásaira tekintettel továbbra is igazoltak‑e. Márpedig úgy tűnik, hogy a megtámadott rendelkezés megalkotóinak szándéka éppen arra irányult, hogy ilyen ellenőrzést végezzenek, és nem kizárólag arra, hogy a meglévő rendelkezéseket átdolgozzák.

45      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 543/2011 rendelet (2) preambulumbekezdése többek közt megállapítja, hogy „indokolt [a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra vonatkozó] összes végrehajtási szabályt, valamint a tapasztalatok alapján szükségessé vált módosításokat egy új rendeletbe foglalni”.

46      Ebből tehát az következik, hogy a Bizottságnak az 543/2011 rendelet elfogadásával nemcsak az volt a szándéka, hogy a már hatályban lévő valamennyi végrehajtási szabályt egyetlen szöveg keretében egységes szerkezetbe foglalja, hanem ezt az alkalmat ki kívánta használni abból a célból is, hogy elvégezze „a tapasztalatok alapján szükségessé vált [esetleges] módosításokat”. Ezen utóbbi szándék azt jelzi, hogy a megtámadott rendelkezésnek az elfogadását, ahogyan az 543/2011 rendelet valamennyi egyéb rendelkezésének az elfogadását is, megelőzhette a helyzetnek a fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett felülvizsgálata.

47      Másodszor meg kell állapítani, hogy az 1221/2008 rendeletnek, azaz, az utolsó jogi aktusnak az elfogadását követően, és a megtámadott rendelkezéssel azonos előírást tartalmazó 543/2011 rendelet elfogadását megelőzően a releváns jogi és ténybeli helyzet tekintetében olyan változás ment végbe, amely adott esetben a megtámadott rendelkezés módosításához vezethetett volna, és amely emiatt a helyzet felülvizsgálatát követelte meg.

48      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontjának v. alpontja értelmében (lásd a fenti 1. pontot) a termékekre vonatkozó forgalmazási előírásokat a Bizottság különösen „az [ENSZ‑EGB] által elfogadott, szabványokra vonatkozó ajánlások” figyelembevételével határozza meg (lásd a fenti 13–16. pontot).

49      A felek egyetértenek abban, hogy a jelen ügyben releváns előírás a citrusfélék forgalmazására és kereskedelmi minőségellenőrzésére vonatkozó FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány. Ezt a szabványt a munkacsoport fogadta el, és azt több alkalommal is módosította.

50      Az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványnak „Az ENSZ‑EGB tagországai közötti, és az ezen országokba irányuló nemzetközi forgalom keretében szállított citrusfélék forgalmazására és kereskedelmi minőség‑ellenőrzésére vonatkozó FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány” című 2000. évi kiadásának VI. pontja rendelkezéseket írt elő a csomagolási egységek jelölésére vonatkozóan: e csomagolási egységeken e rendelkezések értelmében „azonos oldalon, olvashatóan, letörölhetetlenül és kívülről jól látható módon fel kell tüntetni” bizonyos adatokat. E szabvány VI D. pontja, melynek címe „Kereskedelmi jellemzők”, a negyedik francia bekezdésében azt írta elő, hogy a csomagolási egységen „adott esetben fel kell tüntetni a tartósítószer vagy más alkalmazott vegyi anyagok alkalmazását, amennyiben annak használata megfelel az importáló ország szabályozásának”. Az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2004. évi kiadása a fent említett rendelkezéseket semmilyen módon nem módosította.

51      Az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2009. évi kiadása azonban az említett rendelkezések tekintetében módosításokat vezetett be. Az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványnak „A citrusfélék forgalmazására és kereskedelmi minőségellenőrzésére vonatkozó FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány” című 2009. évi kiadásának VI. pontja ugyanis azt írta elő, hogy a csomagolási egységeken „azonos oldalon, olvashatóan, letörölhetetlenül és kívülről jól látható módon fel kell tüntetni” bizonyos adatokat. E szabvány VI D. pontja, melynek címe „Kereskedelmi jellemzők”, a hatodik francia bekezdésében azt írta elő, hogy a csomagolási egységen fel kell tüntetni „[a] szüretet követő kezelést (esetlegesen, az importáló ország nemzeti jogszabályainak függvényében).”

52      Az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2010. évi kiadásának (a szabványnak az 543/2011 rendelet elfogadásának időpontjában alkalmazandó változata) VI. pontja a jelölés tekintetében átveszi az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2009. évi változatát, és azt kizárólag annyiban módosítja, hogy a „csomagoláson” feltüntetett jelölésre utal, jóllehet a 2009. évi szabvány „csomagolási egységen” feltüntetett jelölést említett. Azt írja tehát elő, hogy a „csomagoláson azonos oldalon, olvashatóan, letörölhetetlenül és kívülről jól látható módon fel kell tüntetni” bizonyos adatokat. A VI D. pont, amelynek címe „Kereskedelmi jellemzők”, a hatodik francia bekezdésében azt írja elő, hogy a csomagoláson fel kell tüntetni „[a] szüretet követő kezelést (esetlegesen, az importáló ország nemzeti jogszabályainak függvényében).”

53      Ebből tehát az következik, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2000. és 2004. évi kiadásai szerint abban az esetben, ha a citrusféléken tartósítószereket, vagy általánosabban valamilyen vegyi anyagot használtak (és abban az esetben, ha e használat az importáló ország szabályozásának megfelelt), a kérdéses citrusféléket tartalmazó csomagolási egységeken az e használatra vonatkozó információt kötelezően fel kellett tüntetni. Ugyanezen szabvány 2009. és 2010. évi kiadásainak alkalmazásai ideje alatt ezzel szemben e használat feltüntetése csak akkor kötelező, ha az importáló ország ezt megköveteli. Másként fogalmazva ha az érintett importáló ország szabályozása engedélyezi a kérdéses tartósítószer vagy vegyi anyag használatát anélkül, hogy megkövetelné, hogy az azok használatára vonatkozó információ az érintett citrusfélék csomagolási egységein vagy csomagolásán szerepeljen, az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2009. és 2010. évi kiadásai szintén nem követelik meg annak feltüntetését.

54      A felek álláspontja eltér azt illetően, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány új megfogalmazását annak 2009. és 2010. évi kiadásai szerint hogyan kell értelmezni. A Bizottság ezen új megfogalmazást úgy értelmezi, hogy az „nem tartalmaz állásfoglalást arra vonatkozóan, hogy kötelező‑e a citrusféléken a szüretet követően alkalmazott kezelések feltüntetése, következésképpen az ENSZ‑EGB lemondott arról, hogy a kezelések feltüntetését ajánlja”. A Bizottság álláspontja szerint a „»választásnak«, amelyre az ajánlás utal, kizárólag az importáló államok a címzettjei, a piaci szereplők nem”. A Bizottság véleménye szerint az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány módosítása „kizárólag alaki jellegű, és nem jár érdemi hatással”. A Bizottság ezért véli úgy, hogy „e módosítás nem változtatja meg azokat a körülményeket”, amelyek a megtámadott rendelkezés elfogadásának hátterét alkotják.

55      A Spanyol Királyság a maga részéről azzal érvel, hogy az ENSZ‑EGB által elfogadott előírásoknak a munkacsoportban részt vevő államok, és mindazok is címzettjei, akik azt önkéntesen elfogadják. Következésképpen az az álláspontja, hogy „a szüretet követő kezelés opcionális feltüntetése olyan követelmény, amelyet a szabvány valamennyi címzettjének be kell tartania az azt elfogadó valamennyi országban.” A Spanyol Királyság a válaszbeadványában ettől messzebb megy, és azt rója fel a Bizottságnak, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványra vonatkozóan olyan téves értelmezést alkalmazott, amely szerint az ENSZ‑EGB‑ben részt vevő államokra bízza annak szabad megválasztását, hogy előírják‑e a citrusfélék szüretet követő kezelésének a feltüntetését, jóllehet álláspontja szerint „a kérdéses választás […] a piaci szereplőket illeti meg”.

56      A kereset elfogadhatóságának az elbírálásához ezen a ponton nem szükséges határozni sem az utóbbi szabvány 2009. és 2010. évi kiadásainak a pontos értelmezéséről, sem pedig arról, hogy annak címzettjei kizárólag az ENSZ‑EGB‑ben részt vevő államok‑e, vagy a piaci szereplők is. E kérdések egyértelmű fontossággal rendelkeznek az ügy érdeme szempontjából, és ezért azokat adott esetben e kontextusban kell megvizsgálni.

57      A kereset elfogadhatóságának elemzéséhez elegendő azt megállapítani, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány szövege 2009 óta, azaz (a megtámadott rendelkezéssel azonos rendelkezést tartalmazó) 1221/2008 rendelet elfogadását követően olyan változáson ment keresztül, amely nem pusztán megfogalmazásbeli módosítás. Míg ugyanis a korábbi kiadások egyértelműen előírták azt, hogy a citrusfélék csomagolási egységein vagy csomagolásán fel kell tüntetni a szüretet követő kezelést, a 2009. évi kiadástól kezdve a kérdéses szabvány ennek puszta lehetőségét írja elő, „az importáló ország nemzeti jogszabályainak függvényében”. A Bizottság állításaival ellentétben nyilvánvalóan nem pusztán formai módosításról van szó.

58      Még annak elismerése esetén is, hogy a Bizottság nem volt köteles arra, hogy a releváns uniós szabályozást az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány változásának megfelelően módosítsa, meg kell állapítani, hogy a Bizottság bizonyosan köteles volt e változás figyelembevételére, amint azt az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontjának v. pontja előírja, és követezésképpen a Bizottságnak legalábbis felül kellett vizsgálnia e módosítás lehetőségét. Márpedig az ilyen felülvizsgálatnak az a következménye, hogy a megtámadott rendelkezés – bár a korábban hatályos releváns rendelkezésével azonos tartalommal rendelkezik – nem minősül ezen utóbbi megerősítésének.

59      Végezetül harmadszor a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás menete, amint az a felek által az iratanyag részévé tett információkból, a Törvényszék által a pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre a feleknek adott válaszokból, valamint a felek által a tárgyaláson előadott magyarázatokból kitűnik, megerősíti azt, hogy a jogi és ténybeli helyzet felülvizsgálata valóban megtörtént.

60      Amint a felek azt megerősítették, az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló végrehajtási rendelet tervezetét, amelyet a Bizottság módosításokat követően 543/2011 rendeletként elfogadott, megvizsgálta a Bizottságnak a gyümölcsök és a zöldségek szabványosításával foglalkozó szakértői csoportja (a továbbiakban: szakértői csoport). Az említett csoportnak továbbított, és a csoport által megvizsgált tervezet, amelyet a Spanyol Királyság az iratanyaghoz csatolt, tartalmazott egy olyan rendelkezést, amely azt írta elő, hogy a citrusfélék szüretet követő kezelésének a feltüntetése fakultatív [e dokumentum eredeti angol nyelvű szövege szerint: „post‑harvest treatment (optional)”. Ugyanebben a tervezetben a megtámadott rendelkezéssel azonos rendelkezést kihúzták, kétségtelenül annak jelzése céljával, hogy azt a szövegből törölni kell, és annak helyén az új, fent említett rendelkezést kell szerepeltetni. A Bizottság a tárgyalás során a Törvényszék kérdésére válaszolva megerősítette, hogy a Spanyol Királyság által benyújtott tervezet az, amelyet a szakértői csoportnak továbbítottak. Azt állította azonban, hogy e tervezet releváns rendelkezése, amely eltér a megtámadott rendelkezéstől, csupán a Bizottság által elkövetett „hiba” eredménye.

61      A felek által az iratanyaghoz csatolt iratokból, és a felek által a beadványaikban, valamint a tárgyaláson szolgáltatott magyarázatokból kitűnik továbbá, hogy 2011. április 6‑án az irányítóbizottságnak továbbítottak egy a fenti 60. pontban említettel azonos rendelkezést tartalmazó rendelettervezetet, annak a 2011. április 13‑i ülésen való megvizsgálása céljából. A Spanyol Királyság a keresetlevélhez mellékelte e tervezet másolatát. A Bizottság azonban 2011. április 11‑én az irányítóbizottságnak e tervezet módosított változatát továbbította, amely most már a megtámadott rendelkezéssel azonos rendelkezést tartalmazott. A Bizottság a beadványaiban megerősítette ezen információk alapvető helyességét, de e tervezetet illetően szintén azt közölte, hogy a releváns rendelkezés szövegezése hiba eredménye volt, amelyet annak felfedezését követően azonnal korrigált.

62      A Spanyol Királyság a keresetlevélhez mellékelte továbbá olyan levelek másolatait, amelyeket két spanyol minisztérium küldött a Bizottságnak a 2011. április 13‑i irányítóbizottsági ülést követően annak közlése céljával, hogy a rendeletre vonatkozó javaslattal nem ért egyet, valamint mellékelte a Bizottság erre adott válaszainak a másolatát. Így a spanyol ipari, idegenforgalmi és kereskedelmi minisztériumnak a kereskedelmi és befektetési főigazgatója 2011. május 4‑én a Bizottság „egészségügyi és fogyasztóvédelmi” főigazgatóságát (DG) vezető főigazgató számára levelet küldött, melyben azt állította, hogy a szakértői csoport körében az a megegyezés született, hogy a Bizottság által elfogadandó rendelet meg fog felelni az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány új szövegének, mely szerint a citrusfélék szüretet követő kezelése keretében alkalmazott tartósítószerek és egyéb vegyi anyagok feltüntetése fakultatív.

63      Ugyanezen spanyol tisztviselő egy másik, 2011. május 4‑i keltezésű levelet is küldött a Bizottság „mezőgazdasági és vidékfejlesztési” DG‑t vezető főigazgatónak. Ezenfelül a spanyol környezetvédelmi, vidékügyi és tengerészeti minisztériumnak a mezőgazdasági források és az állattenyésztés területéért felelős főigazgatója szintén küldött egy 2011. május 3‑i keltezésű levelet a Bizottság ugyanezen DG‑jét vezető főigazgatónak.

64      A „mezőgazdasági és vidékfejlesztési” DG főigazgatója a fent említett két levélre a 2011. június 14‑i és 2011. június 30‑i keltezésű két levelében válaszolt. E két levélnek, melyeket angol, illetve spanyol nyelven szövegeztek meg, azonos a tartalma. A levelek közlik, hogy a bizottsági rendelet tervezete az ENSZ‑EGB legutolsó szabványai alapján tíz termékspecifikus előírást tesz naprakésszé. A citrusfélék forgalmazási előírásait érintően a levelek közlik, hogy az 1799/2001 rendelet bevezette a szüretet követő kezelés feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget, és azt „az élelmiszeripar piaci szereplői eddig komolyabb problémák nélkül alkalmazták”. A levelek közlik továbbá, hogy „a Bizottság szolgálatainak álláspontja szerint a feltüntetés kötelezettségének az eltörlése nem igazolt, és az kifogásokat vet fel az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó szabályozás megfelelő alkalmazása tekintetében”.

65      Az „egészségügyi és fogyasztóvédelmi” DG főigazgatója a maga részéről a spanyol ipari, idegenforgalmi és kereskedelmi minisztériumnak a kereskedelmi és befektetési főigazgatója által a számára küldött levélre (lásd a fenti 62. pontot) a 2011. június 29‑i keltezésű levélben válaszolt, amelyben megállapította, hogy a levélnek, amelyet kapott, azonos a tartalma annak a levélnek a tartalmával, amelyet ugyanezen spanyol tisztviselő a „mezőgazdasági és vidékfejlesztési” DG főigazgatója számára küldött, és az erre az utóbbi levélre adott, 2011. június 14‑i válaszra való hivatkozásra szorítkozott.

66      Ezen információk összességéből az következik, hogy azon rendelettervezet szövegezésekor, amelyet a módosításokat követően 543/2011 rendeletként elfogadtak, a Bizottság szolgálatai kezdetben az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány hatályos változata mellett foglaltak állást, és szándékukban állt, hogy a Bizottság által elfogadandó rendeletbe az e szabványéval azonos rendelkezést iktassanak be.

67      A Bizottság azonban a későbbiekben úgy vélte, hogy a releváns rendelkezés ilyen módon történő megfogalmazása ellentétes lenne más megfontolásokkal, ideértve „az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó szabályozás megfelelő alkalmazására” vonatkozó megfontolásokat, melyre a „mezőgazdasági és vidékfejlesztési” DG főigazgatója a fenti 64. pontban említett levelében hivatkozott. A Törvényszék álláspontja szerint ebben az értelemben kell értelmezni a Bizottság azon állítását, amely szerint a tervezete releváns rendelkezésének a kezdeti megfogalmazása „hiba” eredménye volt. Így 2011. április 11‑én a tagállamoknak az irányítóbizottsági ülésre tekintettel egy új, olyan tervezetet küldtek meg, amelyben a releváns rendelkezés megfogalmazása ismét a már hatályban lévő változat volt.

68      Ebből következően a megtámadott rendelkezés elfogadását a fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a helyzet felülvizsgálata előzte meg, ami ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint azzal a következménnyel jár, hogy e rendelkezés nem tekinthető a korábbi, azonos rendelkezések puszta megerősítésének.

69      A korábbi rendelkezések ugyanis, bár a megtámadott rendelkezésével azonos tartalommal rendelkeztek, csupán az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány hatályos változata uniós jogba való átültetésének minősültek. A Bizottság, amelynek először az állt szándékában, hogy a releváns uniós jogi rendelkezést módosítsa annak érdekében, hogy a kérdéses szabvánnyal való összhang fennmaradjon, csak később, a megtámadott rendelkezés elfogadásakor elemezte azt a kérdést, hogy eltérhet‑e, vagy akár el kell‑e térnie e szabványtól különösen abból a célból, hogy biztosítsa „az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó [uniós] szabályozás megfelelő alkalmazását”. Mivel e kérdésre igenlő választ adott, a kérdéses rendelkezést változatlan formában fenntartotta, és legalább 2002 óta először elutasította az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány szövegét.

70      Másképp fogalmazva a megtámadott rendelkezést egy olyan kérdés vizsgálatát követően fogadták el, amely korábban nem került vizsgálatra. E vizsgálat olyan új és lényeges elemet képez, amelyet a megtámadott rendelkezés elfogadásakor figyelembe vettek, a korábbi, azonos rendelkezések elfogadásakor pedig nem, aminek az a következménye, hogy a megtámadott rendelkezés nem a korábbi rendelkezések puszta megerősítése, hanem megtámadható jogi aktusnak minősül.

71      Következésképpen a jelen kereset elfogadható, és azt meg kell vizsgálni érdemben.

 Az ügy érdeméről

72      A Spanyol Királyság a keresetének alátámasztása végett öt jogalapra hivatkozik, amelyeket elsőként a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elv megsértésére, másodszor hatáskörrel való visszaélésre, harmadszor az indokolás hiányára, negyedszer az egyenlő bánásmód elvének a megsértésére, és ötödször az arányosság elvének megsértésére alapít.

 Az első, a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elv megsértésére alapított jogalapról

73      A Spanyol Királyság érvelése szerint a Bizottság azzal, hogy a megtámadott rendelkezés formájában olyan forgalmazási előírást fogadott el, amely eltér az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványtól, az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontjának v. alpontját, és következésképpen a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elvet. Ebben az összefüggésben az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdésére is hivatkozik, amelynek értelmében: „[a] szükségtelen kereskedelmi akadályok megelőzése érdekében azokban az esetekben, amelyekben az egyes termékekre termékspecifikus forgalmazási előírást kell meghatározni, az [ENSZ‑EGB] által elfogadott előírásokat [helyesen: által elfogadottaknak megfelelő előírásokat] célszerű alkalmazni”.

74      Emlékeztetni kell arra, hogy a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartása elvének értelmében a végrehajtási rendelet nem térhet el az általa végrehajtott jogi aktus szabályaitól (lásd a Törvényszék T‑576/08. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑1578. o.] 100. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

75      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontjának v. alpontja értelmében „az [ENSZ‑EGB] által elfogadott, szabványokra vonatkozó ajánlások” csupán az egyik olyan tényezőt képezik, amelyet a Bizottságnak figyelembe kell vennie akkor, ha egy vagy két termékre vonatkozóan forgalmazási előírásokat határoz meg. Önmagában ennek a rendelkezésnek a szövegéből tehát semmilyen módon nem következik, hogy a Bizottság által megállapított előírásoknak azonosan át kell venniük az ENSZ‑EGB által megállapítottakat.

76      Ezenfelül a Spanyol Királyság érvelésében és az iratanyag elemeiben nincs olyan információ, amely ettől eltérő következtetést igazolhatna, amely szerint a fent említett rendelkezést annak világos és egyértelmű szövege ellenére úgy kell értelmezni, hogy az egy vagy több termékre vonatkozó forgalmazási előírások elfogadásakor a Bizottság köteles az ENSZ‑EGB által elfogadott, annak megfelelő szabvány átültetésére.

77      A munkacsoportnak a 2009. május 4‑től május 8‑ig Genfben tartott ülésére vonatkozó jegyzőkönyvből – melynek másolatát a Bizottság az ellenkérelméhez mellékelte – különösen kitűnik, hogy az ENSZ‑EGB által elfogadott szabványok még az ENSZ‑EGB‑ben részt vevő államok számára sem kötelezők. E jegyzőkönyv 78. pontja ugyanis megállapítja, hogy a munkacsoport titkársága az ülés résztvevői számára kifejtette, hogy „az ENSZ‑EGB által kidolgozott szabványok […] csupán ajánlások, és azok nem kötelezők az államokra. Az államok maguk döntik el, hogy nemzeti és regionális szinten milyen szabványokat alkalmaznak”.

78      Ezenfelül a tárgyaláson, a Törvényszék kérdésére válaszolva mind a Spanyol Királyság, mind a Bizottság megerősítette, hogy az ENSZ‑EGB által elfogadott szabványok nem kötelező még az ENSZ‑EGB‑ben részt vevő államok számára sem.

79      Következésképpen valamely szabványnak az ENSZ‑EGB által történő elfogadása semmilyen kötelezettséget nem jelent az Unió tagállamaira nézve, mely tagállamok kivétel nélkül részt vesznek az ENSZ‑EGB‑ben.

80      E megfontolásokra tekintettel az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikkének (2) bekezdését annak világos és egyértelmű szövege szerint úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az egy vagy több termékre vonatkozó forgalmazási előírások uniós szinten történő elfogadásakor. Mivel az agrárpolitika területén az ítélkezési gyakorlat – figyelemmel az e területen őket terhelő felelőségre – széles mérlegelési jogkört ismer el az intézmények számára (lásd a Törvényszék T‑219/04. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2007. május 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1323. o.,] 105. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), következtetésként meg kell állapítani, hogy a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástér a fent említett rendelkezés értelmében szintén széles. Ugyanezen rendelkezés szerint azonban a Bizottságnak e széles mérlegelési jogkör gyakorlása során egyéb tényezők mellett figyelembe kell vennie az ENSZ‑EGB keretében elfogadott szabványokat. Ezenfelül ezen utóbbi szabványok kötelező jellegének a hiánya magyarázza, hogy e rendelkezés a „szabványokra vonatkozó ajánlások” kifejezést használja.

81      Következésképpen mivel a Bizottság nem volt köteles az alaprendelet fent említett rendelkezése értelmében arra, hogy uniós szinten olyan forgalmazási előírásokat fogadjon el a citrusfélékre vonatkozóan, amelyek rendelkezései azonosak az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványéval, nem róható fel a Bizottságnak, hogy megsértette az alaprendeletet, és ebből következően a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elvet.

82      A Spanyol Királyságnak az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdésnek a szövegére alapított (a fenti 73. pontban felidézett) érve tekintetében először is meg kell állapítani, hogy magának az 543/2011 rendeletnek az egyik preambulumbekezdéséről van szó, és nem egy magasabb szintű jogszabályéról, mint amilyen ez egységes KPSZ‑ről szóló rendelet. Következésképpen semmiképpen nem merülhet fel a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elv megsértése.

83      Meg kell mindenesetre állapítani, hogy a (6) preambulumbekezdésben alkalmazott „megfelelő” kifejezés nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság által elfogadott előírásoknak pontosan ugyanazon tartalommal kell rendelkezniük, mint az ENSZ‑EGB által elfogadott előírások.

84      Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a végrehajtási rendeleteket, amennyiben lehetséges, az alaprendelettel összhangban kell értelmezni (a Bíróság C‑90/92. sz. Dr Tretter‑ügyben 1993. június 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑3569. o.] 11. pontja és a C‑61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3989. o.] 52. pontja).

85      Márpedig a jelen ügyben, amint az már megállapításra került, az alaprendeletnek minősülő, egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikkének (2) bekezdése azt követeli meg a Bizottságtól, hogy abban az esetben, ha termékspecifikus forgalmazási előírásokat fogad el, több tényezőt is figyelembe vegyen, melyek közül az ENSZ‑EGB által elfogadott szabványok csupán az egyiket képezik. Ha a Bizottság az 543/2011 rendelet elfogadásakor arra törekedett volna, hogy az ENSZ‑EGB által elfogadott releváns szabványok összességét automatikusan átvegye, anélkül hogy figyelembe venne bármilyen más olyan tényezőt, amely miatt esetlegesen az egyik vagy másik elfogadandó előírásnak más tartalmat kellett volna biztosítania, megsértette volna az alaprendeletet. Nem lehet tehát elismerni, hogy az 543/2011 rendelet elfogadásakor ez volt a szándéka. E rendelet (6) preambulumbekezdését inkább úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha egyedi termékekre vonatkozóan termékspecifikus előírásokat kell elfogadni, akkor ezeket az ENSZ‑EGB által elfogadott szabványokra kell alapozni, azon esetlegesen szükséges módosításokkal, amelyeket megkövetel az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb tényezők figyelembevétele.

86      A Spanyol Királyság a válaszbeadványában hozzáfűzi, hogy mivel a Bizottság a beadványaiban (lásd e tekintetben a fenti 54. pontot) azzal érvel, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványt érdemben nem módosították, egyértelmű, hogy nem teljesítette az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontjának v. alpontjából eredő, e módosítás figyelembevételére vonatkozó kötelezettségét. A Spanyol Királyság továbbá ugyanezen összefüggésben a Bizottság azon állítására hivatkozik, amely szerint a kérdéses szabvány által előírt választási lehetőségnek kizárólag az importáló államok a címzettjei, mely állítást a Spanyol Királyság tévesnek vél, amint az a fenti 55. pontban megállapításra került.

87      Ezeknek az érveknek – legalábbis az első, a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elv megsértésére alapított jogalap tekintetében – nem lehet helyt adni.

88      Nem kétséges ugyanis, hogy a megtámadott rendelkezés megszövegezésekor a Bizottság figyelembe vette az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványt, amint azt az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (1) bekezdése a) pontjának v. alpontja előírja. Erről tanúskodik az a tény, melyre a Spanyol Királyság hivatkozik, hogy az első tervezet, amelyet a Bizottság megszövegezett, és amely a megtámadott rendelkezést eredményezte, az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány releváns rendelkezésével azonos rendelkezést tartalmazott (lásd a fenti 60. és 61. pontot). Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem teljesítette a kérdéses szabvány figyelembevételére vonatkozó kötelezettségét.

89      A Bizottság azon, állítólagosan téves állítása tekintetében, mely szerint a kérdéses szabvány címzettjei kizárólag az államok, és a piaci szereplők nem tartoznak a címzettek közé, amint azzal a Spanyol Királyság láthatóan érvel, a jelen jogalap keretében elegendő annak megállapítása, hogy a kérdéses szabvány tartalmának a Bizottság által esetlegesen tévesen történő értelmezése semmiképpen nem minősülhet önmagában a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartására vonatkozó elv megsértésének. Az ilyen hiba, amennyiben arra sor került, ezzel szemben igazolhatná a megtámadott rendelkezésnek az amiatt történő megsemmisítését, hogy a Bizottság az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontjának v. alpontja által biztosított mérlegelési jogkörének a gyakorlása keretében nyilvánvaló hibát követett el. Az a kérdés azonban, hogy a Bizottság mérlegeléséhez nyilvánvaló hiba kapcsolódik‑e, az ötödik jogalap keretében kerül vizsgálatra. A Spanyol Királyság által az ezen utóbbi jogalap alátámasztása érdekében előterjesztett érvelés megköveteli a Törvényszéktől ennek felülvizsgálatát, és szintén ebben az összefüggésben kell megvizsgálni azt is, hogy a Bizottság helyesen értelmezte‑e az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány releváns rendelkezésének a tartalmát.

90      E megfontolások összességére tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.

 A második, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról

91      A Spanyol Királyság a második jogalapja keretében – másodlagosan, arra az esetre, ha a Törvényszék az első jogalapnak nem adna helyt – azt rója fel a Bizottságnak, hogy visszaélt a hatáskörével, mivel a Spanyol Királyság álláspontja szerint a megtámadott rendelkezést nem abból a célból fogadta el, mint amire hivatkozott. A Spanyol Királyság e tekintetben négy körülményre hivatkozik, nevezetesen a következőkre: elsőként az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdésének szövegére (lásd a fenti 73. pontot); másodszor a bizottsági tervezetnek az annak elfogadását megelőző előkészítő munkálatok során történő módosítására, valamint a Bizottság által az ennek igazolására állítólagosan adott magyarázatokra; harmadszor a fenti 64. és 65. pontban említett levelekre; negyedszer pedig a feltüntetési kötelezettségnek a megtámadott rendelkezés által előírt tartalmára, amely a Spanyol Királyság álláspontja szerint „szelektív jellegű”.

92      Konkrétan a Spanyol Királyság álláspontja szerint az az igazolás, amelyet a Bizottság a megtámadott rendelkezés által előírt feltüntetési kötelezettség fenntartásának a megalapozása céljából előterjesztett, egy konkrét anyagra irányult, nevezetesen az ortofenil‑fenolra, valamint annak nátriummal alkotott sójára, melynek neve „nátrium‑ortofenil‑fenol” (a továbbiakban együttesen: OFF). Márpedig a Spanyol Királyság álláspontja szerint mivel az OFF az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozik, annak ezen szabályozás tárgyát kellene képeznie. A Spanyol Királyság továbbá úgy véli, hogy a megtámadott rendelkezés által bevezetett kötelezettség szelektív jelleget mutat, mivel az nem alkalmazandó valamennyi gyümölcsre és zöldségre.

93      A Spanyol Királyság e tekintetben azzal érvel, hogy az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó szabályozás végrehajtásának célja kívül esik az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikkében a Bizottság számára biztosított végrehajtási hatáskörön. Ebből arra következtet, hogy a Bizottság a megtámadott jogi aktusban meghatározottól eltérő célokból járt el. Ezenfelül a Bizottság más célokból járt el, mint amelyeket az 543/2011 rendelet, és az egységes KPSZ‑ről szóló, azon rendelet 113. cikke meghatároz, amelyre a Bizottság a megtámadott rendelkezés elfogadására vonatkozó hatáskörét alapozta.

94      A Spanyol Királyság továbbá azzal érvel, hogy a forgalmazási előírások megállapítása olyan eszköz, amely az agrárpiacok közös szervezése körébe tartozik, melyet az EUMSZ 40. cikk az EUMSZ 39. cikkben felsorolt közös agrárpolitikai célkitűzések elérése érdekében írt elő. Még ha az ítélkezési gyakorlat el is ismerné, hogy a közös agrárpolitikai célok elérésére való törekvés keretében nem hagyhatók figyelmen kívül az olyan általános érdekű követelmények, mint a fogyasztóvédelem, az egészségvédelem, vagy az emberi életnek és az állatok életének a védelme, az ilyen megfontolás nem teszi lehetővé a Bizottság számára azt, hogy mindenfajta konkrét jogalap nélkül általános és abszolút kötelezettséget vezessen be. Az ilyen kötelezettség bevezetése csak az EUMSZ 169. cikk alapján lehetséges, amely az (1) bekezdésében előírja, hogy „[a] fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében az Unió hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez”. Márpedig e cikk semmilyen közvetlen hatáskört nem biztost a Bizottság számára. A Spanyol Királyság álláspontja szerint az általa a Bizottságnak felrótt, hatáskörrel való visszaélésnek a további bizonyítékáról van szó.

95      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybevágó körülmények alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (lásd a Bíróság C‑442/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2008. május 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑3517. o.] 49. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

96      Márpedig a jelen ügyben a Spanyol Királyság által az érvelése keretében hivatkozott egyik körülmény sem irányul annak a bizonyítására, hogy a megtámadott rendelkezést a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el.

97      A Spanyol Királyságnak az 543/2001 rendelet (6) preambulumbekezdésének szövegére alapított érve tekintetében már megállapításra került a fenti 85. pontban az, hogy a „megfelelő” kifejezés nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság az ENSZ‑EGB által elfogadott valamennyi releváns szabály automatikus átvételére törekedett, a módosítás lehetősége nélkül. Mindenesetre bármi is lett volna a Bizottság szándéka az 543/2011 rendelet elfogadásakor, ez a preambulumbekezdés nem bizonyítja, hogy az említett intézmény a hivatkozott céltól – amely abban állt, hogy egyes termékekre, és ezek között a citrusfélékre vonatkozóan termékspecifikus forgalmazási előírásokat rögzítsen – eltérő célt követett volna.

98      A Spanyol Királyság által hivatkozott második és harmadik körülményt illetően valóban igaz, hogy ezek bizonyítják, hogy a megtámadott rendelkezés elfogadásakor a Bizottság figyelembe vette többek között az OFF‑t, amely hosszú időn keresztül az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozott. Semmi nem erősíti meg azonban a Spanyol Királyság állítását (lásd a fenti 93. pontot), amely szerint a megtámadott határozat ezen utóbbi szabályozás végrehajtását célozza.

99      Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke (2) bekezdése a) pontja iii. alpontjának szövegéből egyértelműen következik, hogy azokat a forgalmazási előírásokat, amelyeket a Bizottság elfogadhat, különösen „a termékre vonatkozó kielégítő és átlátható tájékoztatással kapcsolatos fogyasztói igény” figyelembevételével kell meghatározni. Ezenfelül, amint azt maga a Spanyol Királyság is elismeri, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a közös agrárpolitikai célok elérésére való törekvés keretében nem hagyhatók figyelmen kívül az olyan általános érdekű követelmények, mint a fogyasztóvédelem, az egészségvédelem, vagy az emberi életnek és az állatok életének a védelme, amelyeket az uniós intézmények hatásköreik gyakorlásakor kötelesek tekintetbe venni (a Bíróság 68/86. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1988. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1988., 855. o.] 12. pontja és C‑180/96. sz. Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑2265. o.] 120. pontja).

100    Ellentétben tehát azzal, amit a Spanyol Királyság láthatóan állít, nem lehet elismerni azt, hogy a Bizottság visszaélt a forgalmazási előírások elfogadására irányuló, az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikke szerinti eljárással annak érdekében, hogy olyan fogyasztóvédelmi célú rendelkezést írjon elő, amelynek az előírása nem tartozik a hatáskörébe. Ugyanezen okból el kell utasítani azt az érvet, amely szerint a Bizottság számára semmilyen konkrét jogalap nem biztosított ahhoz, hogy a megtámadotthoz hasonló rendelkezést írjon elő, mivel e rendelkezés elfogadása nem lehetséges az EUMSZ 169. cikk alapján, amely a Bizottságra nem ruház semmilyen közvetlen hatáskört (lásd a fenti 94. pontot).

101    Következésképpen a fenti érvek mindenesetre nem bizonyítják azt, hogy a megtámadott rendelkezés elfogadása hatáskörrel való visszaélésnek minősül, amely a jelen jogalap kizárólagos tárgya.

102    Valóban igaz az, hogy maga a Bizottság is hangsúlyozza a beadványaiban, hogy a korábbi analóg rendelkezéssel azonos, megtámadott rendelkezés elfogadását igazoló indokokat érintően megfogalmazott „hivatalos álláspontja” az időközben az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány tekintetében végrehajtott módosítás ellenére az, ami a fenti 64. pontban említett levélben kifejtésre került. Következésképpen ha ez az álláspont, amint azzal a Spanyol Királyság láthatóan érvel, az „adalékanyagokra vonatkozó szabványozást” érintő követelményekkel kapcsolatos, téves jogalkalmazáson alapul, az ilyen hiba a megtámadott rendelkezés megsemmisítését eredményezhetné. A Bizottság ugyanis maga is elismeri, hogy az ilyen hiba, amennyiben az megerősítésre kerül, a megtámadott rendelkezés megsemmisítését eredményezheti. A Bizottság azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen, hipotetikus megsemmisítés nyilvánvaló értékelési hibán vagy az arányosság elvének a megsértésén alapulna.

103    Következésképpen a fenti 102. pontban felvetett kérdést – ugyanúgy, mint a fenti 89. pontban említett kérdést, és ugyanazon okoknál fogva, mint amelyekre az utóbbi pont hivatkozik – az ötödik jogalap keretében kell elemezni.

104    A Spanyol Királyság által előterjesztett negyedik, a megtámadott rendelkezés tartalmára alapított körülmény szintén nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság visszaélt a hatáskörével. A citrusfélékre a szüretet követő kezelésként alkalmazott minden anyagra vonatkozó feltüntetési kötelezettségnek az alapvetően egyetlen ilyen anyaghoz, az OFF‑hez kapcsolódó okokból történő előírása, valamint e kötelezettségnek a kizárólag a citrusfélékre történő korlátozása, és más gyümölcsök e kötelezettség alóli kivonása adott esetben igazolhatná a megtámadott rendelkezésnek a nyilvánvaló értékelési hiba, vagy az egyenlő bánásmód vagy az arányosság elvének a megsértése miatt történő megsemmisítését, de a hatáskörrel való visszaélés tekintetében még csak erre utaló körülmények sem tekinthető. Ebben az esetben is olyan érvekről van szó, amelyeket a negyedik és az ötödik jogalap elemzése keretében kell vizsgálni.

105    E megfontolások összességére tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.

 A harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

106    A Spanyol Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette az indokolás kötelezettségét, mivel álláspontja szerint eltérés mutatkozik egyrészt az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdése, és másrészt a megtámadott rendelkezés között (lásd a fenti 73. pontot is). A Spanyol Királyság álláspontja szerint a megtámadott rendelkezés indokolása ugyan világos, de nem egyértelmű azáltal, hogy bár az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány szerint a citrusfélék szüretet követő kezelésére vonatkozó feltüntetési kötelezettség előírása fakultatív, az 543/2011 rendelet semmilyen módon nem fejti ki azokat az indokokat, amelyek a Bizottságot arra vezették, hogy eltérjen e szabványtól, és a megtámadott rendelkezés útján általános és feltétlen feltüntetési kötelezettséget vezessen be. Ez a kötelezettség mindenfajta igazolás nélkül került bevezetésre, ami az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatból következő indokolási kötelezettség megsértésének minősül.

107    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses jogi aktus jellegéhez kell igazodnia. Abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény megfontolásainak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy az uniós bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUSZ 253. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd a Bíróság C‑310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑7285. o.] 57. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez különösen igaz akkor, amikor a tagállamok közvetlenül részt vettek a vitatott jogi aktus kidolgozásának folyamatában, és így ismerik a jogi aktus alapjául szolgáló okokat (lásd a Bíróság C‑301/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben 2001. november 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑8853. o.] 188. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

108    Ezenfelül amikor, mint a jelen ügyben, általánosan alkalmazandó jogi aktusról van szó, az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére (a fenti 107. pontban hivatkozott, Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 189. pontja, és a fenti 107. pontban hivatkozott, Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet 59. pontja).

109    A Bíróság egyébként ismétlődően úgy határozott, hogy ha a vitatott jogi aktusból kitűnik az intézmény által követett cél lényege, túlzás lenne külön indokolást megkövetelni az alkalmazott különböző technikai megoldásokra (lásd a fenti 107. pontban hivatkozott, Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 190. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez még inkább igaz abban az esetben, ha az uniós intézmények széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az olyan bonyolult politika végrehajtásához szükséges eszközök megválasztása tekintetében, mint amilyen a jelen ügyben a közös agrárpolitika (lásd a fenti 107. pontban hivatkozott, Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 191. és 192. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

110    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság teljes érvelése az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdésének olyan értelmezésén alapul, amely – amint az a fenti 83–85. pontban már megállapításra került – téves.

111    A fenti 83–85. pontban már kifejtett okok miatt ugyanis e preambulumbekezdést nem úgy kell értelmezni, hogy gondoskodni kell arról, hogy a Bizottság által elfogadott, uniós forgalmazási előírások azonosak legyenek az ENSZ‑EGB által elfogadottakkal. Ha a Bizottság így tenne, megsértené az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében foglalt, arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az ilyen előírások elfogadásakor figyelembe vegye az ENSZ‑EGB által elfogadott szabványokon kívüli egyéb, az említett rendelkezés által szintén említett tényezőket. Következésképpen – amint az a fentiekben szintén megállapításra került – e preambulumbekezdést úgy kell értelmezni, hogy a Bizottságnak a forgalmazási előírások uniós szinten történő elfogadásakor biztosítania kell azt, hogy ezek az előírások nagy vonalakban megfeleljenek az EMSZ‑EGB által elfogadott szabványoknak, másképpen fogalmazva biztosítania kell azt, hogy hacsak más követelmények mást nem követelnek meg, az uniós forgalmazási előírások terjedelme és tartalma megegyezzen az ENSZ‑EGB által elfogadott szabványokéval, és azokhoz igazodjon.

112    Az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdésének ezt az értelmezését megerősíti az egyrészt az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2010. évi kiadásának, és másrészt a citrusfélékre vonatkozó, az említett rendelet által megállapított forgalmazási előírásoknak az átfogó összehasonlítása. Az ilyen összehasonlításból kitűnik, hogy bár az uniós forgalmazási előírások általában követik az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány (2010. évi kiadás) szerkezetét és felépítését, e két szabvány között számos részletbeli eltérés mutatkozik, amelyek a jelentéktelen, pusztán megfogalmazásbeli eltérésektől kezdve egészen az olyan érdemi eltérésekig terjednek, melyek közül a megtámadott rendelkezés és az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány megfelelő rendelkezése közötti különbség csupán az egyik példa. Különösen rá kell mutatni arra, hogy – amint azt maga a Spanyol Királyság állapítja meg – a pomelo, a grapefruit és a zöldcitrom nem tartozik az uniós forgalmazási előírások hatálya alá, míg az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány hatálya ezekre is kiterjed.

113    Ebből következően semmilyen inkoherencia nem áll fenn az 543/2011 rendelet (6) preambulumbekezdésének előírásai, valamint a Bizottság azon döntése között, hogy az új uniós szintű előírásokba felvegye a megtámadott, a korábbi megfelelő rendelkezéssel azonos rendelkezést az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány megfelelő rendelkezésének az időközben bevezetett módosítása ellenére. A Spanyol Királyság azon érvének, mely szerint a megtámadott rendelkezés indokolása „kétséges”, tehát nem lehet helyt adni.

114    Ezenfelül a fenti 108. és 109. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem róható fel a Bizottságnak az indokolási kötelezettség megsértése amiatt, hogy az 543/2011 rendelet különböző preambulumbekezdéseiben nem fejtette ki pontosan azokat az indokokat, amelyek miatt úgy határozott, hogy a citrusfélékre vonatkozó forgalmazási előírások közé felveszi a megtámadott, és az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány megfelelő rendelkezésétől eltérő rendelkezést. Tekintettel ugyanis az e rendeletben elfogadott, citrusfélékre vonatkozó uniós forgalmazási előírások, valamint az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány közötti eltérésekre (lásd a fenti 112. pontot), kétségtelenül túlzó lenne megkövetelni a Bizottságtól azt, hogy minden egyes eltérésre vonatkozóan külön igazolást adjon.

115    A fenti 114. pontban említett következtetés különösen igaz azért, mert a Spanyol Királyságnak, amint az általa hivatkozott információk (lásd a fenti 64. és 65. pontot) megerősítik, lehetősége volt arra, hogy megismerje a Bizottság arra vonatkozó döntését igazoló indokokat, hogy uniós szinten ne fogadja el az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány feltüntetésre vonatkozó rendelkezésének a módosítását.

116    Általánosabban – és figyelembe véve azt, hogy a megtámadott rendelkezés a citrusfélékre vonatkozó uniós forgalmazási előírások részét képezi, amely általánosan alkalmazandó jogi aktus – meg kell állapítani, hogy az általános helyzet, amely a termékspecifikus forgalmazási előírások, és ezek között a citrusfélékre vonatkozó előírások elfogadásához vezetett, valamint azok az általános célok, amelyeket e jogi aktus kitűz, a fenti 108. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat követelményeivel összhangban kellő világossággal kitűnnek az 543/2011 rendelet (5) és (6) preambulumbekezdéséből. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Spanyol Királyság nem terjesztett elő egyéb kifogást ezen indokolással szemben, kivéve az említett rendelet (6) preambulumbekezdésének a szövege és a megtámadott rendelkezés tartalma közötti állítólagos inkoherenciát.

117    A Spanyol Királyság a Bíróság C‑260/91. és C‑261/91. sz., Diversinte és Iberlacta egyesített ügyekben 1993. április 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1885. o.] 11. és 12. pontjára, és a Törvényszék T‑310/06. sz., Magyarország kontra Bizottság ügyben 2007. november 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4619. o.] 83. és 84. pontjára is hivatkozik, amelyek közül mindkettőben az került megállapításra, hogy az ezen ügyek tárgyát képező rendeletek esetében az indokolás hiánya áll fenn.

118    Amint azonban a Bizottság arra jogosan mutat rá, az e két ítélet alapját képező ügyek körülményei teljes mértékben eltértek a jelen ügy körülményeitől, így azok a jelen ügyre vonatkozóan nem szolgálhatnak hasznos útmutatással.

119    A fenti 117. pontban említett Diversinte és Iberlacta ítéletben (11. és 12. pont) ugyanis egy visszaható hatályú rendelkezésről volt szó, amelyre vonatkozóan az ítélkezési gyakorlat a megtámadott jogi aktus indokolásában külön igazolást követel meg, amint az ezen ítélet 10. pontjából is kitűnik. A jelen ügyben azonban nem állítják, hogy a megtámadott rendelkezés visszaható hatállyal rendelkezik.

120    Ami a fenti 117. pontban említett, Magyarország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (82–88. pont) illeti, a Törvényszék ezen ítéletben azt állapította meg, hogy az ezen ügy tárgyát képező rendelet bizonyos rendelkezéseit meg kell semmisíteni az indokolás hiánya miatt, mivel e rendelet semmilyen módon nem jelöli meg azokat az indokokat, amelyek alapján az ezen rendelkezésekben bevezetett új intézkedéseket azonnal alkalmazni kell. A Törvényszék ezen megállapítását azonban vissza kell helyezni a saját, az ugyanezen ítélet 66–72. pontjában felidézett kontextusába, amelyből az következik, hogy a kifogásolt intézkedések bevezetése megsértette az általa érintett termelők jogos bizalmát. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kérdéses ítélet 82–88. pontja egy további indokot említ, mivel a Törvényszék ugyanezen ítélet 72. pontjában már megállapította, hogy az érintett rendelet kérdéses rendelkezéseit a termelők jogos bizalmának a megsértése miatt meg kell semmisíteni.

121    A jelen ügyben azonban a Spanyol Királyság még csak nem is állította, hogy a megtámadott rendelkezés sérti a citrusfélék termelőinek, az ágazat piaci szereplőinek, vagy az érdekeltek más csoportjának a jogos bizalmát.

122    A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

 A negyedik, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapról

123    A Spanyol Királyság a negyedik jogalapja keretében azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette az egyenlő bánásmód elvét, és a termelőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvet, melyeket az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdése ír elő. A Spanyol Királyság lényegében azzal érvel, hogy minden gyümölcs és zöldség termelője hasonló helyzetben van azt a lehetőséget illetően, hogy a termékeiken szüretet követő kezelések alkalmazhatók. A Spanyol Királyság e tekintetben számos példát említ olyan anyagokra, amelyeket a szüretet követően alkalmaznak különösen az almatermésű gyümölcsökön (alma és körte), a csonthéjas gyümölcsökön, a banánon és a burgonyán.

124    Márpedig az 543/2011 rendelet által elfogadott tíz termékspecifikus forgalmazási előírás közül kizárólag a citrusfélékre vonatkozó előírás rögzítette a megtámadott rendelkezés útján a szüretet követő kezelésként alkalmazott tartósítószerek és egyéb vegyi anyagok feltüntetésének a kötelezettségét. A Spanyol Királyság álláspontja szerint ebből az következik, hogy a megtámadott rendelkezés a citrusfélék termelőivel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó intézkedés, amely nem alapszik objektív igazoláson. A megtámadott rendelkezés által előírt feltüntetési kötelezettség a fogyasztó számára azt az üzenetet továbbítja, hogy kizárólag a citrusfélék minősülnek olyan gyümölcsöknek, amelyeket a szüretet követően vegyszerekkel kezelnek. Ez a téves benyomás káros a forgalmazásra és e gyümölcsök fogyasztására nézve, és azokat hátrányos versenyhelyzetbe hozza.

125    Az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének a Spanyol Királyság által hivatkozott második albekezdése azt írja elő, hogy a közös uniós agrárpolitika keretében létrehozott közös piacszervezés a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár az Unión belül.

126    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közös agrárpolitika keretén belül bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmát megfogalmazó ezen rendelkezés nem más, mint az egyenlőség általános elvének a különös kifejeződése, amely megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözőképpen, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha a különbségtétel objektív módon igazolható (lásd a Bíróság C‑365/08. sz. Agrana Zucker ügyben 2010. május 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑4341. o.] 42. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy ha valamely intézkedés rendelkezéseinek vizsgálata önkényesen eltérő – azaz nem kellően igazolt, és nem objektív szempontokon alapuló – bánásmódot tár fel (a Bíróság 106/81. sz., Kind kontra EGK ügyben 1982. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1982., 2885. o.] 22. pontja, C‑370/88. sz. Marshall‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑4071. o.], 24. pontja, valamint a Törvényszék T‑52/99. sz., T. Port kontra Bizottság ügyben 2001. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑981. o.], 82. pontja), ezt az intézkedést az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan előírt tilalom megsértése miatt meg kell semmisíteni, kivéve ha a különbségtétel objektív módon igazolt (a Bíróság C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4973. o.] 67. pontja, és a fenti 80. pontban hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 106. pontja).

127    Az egyenlő bánásmód elvének az eltérő bánásmód általi megsértése azt feltételezi, hogy az érintett helyzetek az ezeket jellemző tényező tekintetében hasonlók. Az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (a Bíróság C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑9895. o.] 25. és 26. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ahhoz, hogy az uniós jogalkotónak felróható legyen az egyenlő bánásmód elvének megsértése, az szükséges, hogy hasonló helyzeteket eltérően kezeljen, és ezáltal egyes személyeket másokhoz képest hátrányos helyzetbe hozzon (lásd a fent hivatkozott Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

128    Az 543/2011 rendelet olvasatából az következik – amit egyébiránt a Bizottság sem vitat –, hogy amint azzal a Spanyol Királyság érvel, az e rendelet által bevezetett egyéb előírások közül egyik sem tartalmaz a megtámadott rendelettel analóg rendelkezést. Nem tagadható, hogy a megtámadott rendelkezés által a kizárólag a hatálya alá tartozó citrusfélék tekintetében előírt feltüntetési kötelezettség e gyümölcs termelőire nézve hátrányt okoz a más gyümölcsök és zöldségek termelőihez képest.

129    Ugyanakkor a fenti 126. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel annak megállapításához, hogy ez a körülmény az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvnek a megsértését képezi‑e, meg kell határozni a megtámadott rendelkezés tárgyát és célját, és meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendelkezés hatálya alá tartozó citrustermelők helyzete és a más gyümölcsöt vagy zöldséget termelők helyzete e tényezőre tekintettel összehasonlítható‑e.

130    Nem kétséges, hogy a megtámadott rendelkezés által követett cél a hatálya alá tartozó citrusfélék fogyasztói jobb tájékoztatásának az azáltal történő biztosításában áll, hogy adott esetben a figyelmüket felhívják arra, hogy az általuk beszerzett és elfogyasztani kívánt gyümölcsökön tartósítószerekkel vagy más vegyi anyagokkal szüretet követő kezelést végeztek.

131    E tekintetben általános tapasztalatból eredő köztudomású tény az, hogy a gyümölcsöket és a zöldségeket a külső felületükön tartósítószerrel vagy más vegyi anyagokkal esetlegesen végzett kezelés szempontjából két nagy kategóriába lehet sorolni. Az első kategória azokat a gyümölcsöket és zöldségeket foglalja magában, amelyeknek a héja vagy a külső burka nem rendelkezik jelentős vastagsággal, így az nem jelent kellő akadályt valamely anyagnak az érintett gyümölcs vagy zöldség belsejébe való behatolása tekintetében; e gyümölcsök és zöldségek egyébként gyakran, vagy akár kizárólag a héjukkal együtt kerülnek fogyasztásra. A második kategória azokat a gyümölcsöket és zöldségeket foglalja magában, amelyeknek a héja kellően vastag ahhoz, hogy megakadályozza a felszínen lévő anyagoknak a gyümölcs vagy a zöldség belsejébe való behatolását, és amelyeket hámozást követően fogyasztanak, ami azt jelenti, hogy a héjukat nem fogyasztják, hanem kidobják.

132    Mivel a második kategóriába tartozó gyümölcsök és zöldségek tekintetében azok héja megakadályozza azt, hogy a felszínen végzett kezeléshez alkalmazott anyagok bejussanak a gyümölcsök vagy zöldségek belsejébe, és magát a héjat nem fogyasztják, ebből logikusan arra lehet következtetni – amint azzal egyébiránt a Bizottság is érvel –, hogy e gyümölcsök és zöldségek esetében megengedhető az, hogy – különösen a szüretet követő felszíni kezelésként – olyan anyagokat alkalmazzanak, amelyeknek a használata az első kategóriába tartozó gyümölcsök és zöldségek esetében nem megengedett, vagy megengedhető az, hogy a második kategóriába tartozó gyümölcsök és zöldségek tekintetében a valamennyi gyümölcs és zöldség esetében megengedett anyagokból nagyobb adagok kerüljenek alkalmazásra, abból az előfeltevésből kiindulva, hogy a második kategóriába tartozó gyümölcsök és zöldségek tekintetében alkalmazott anyagok maradéka a héjon marad, amelyet kidobnak, és ezért az nem kerül a fogyasztó szervezetébe.

133    Ezt a megfontolást megerősíti a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található 2‑fenilfenol legmagasabb megengedett növényvédőszer‑maradékok határértéke tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. április 9‑i 304/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 94., 1. o.) olvasata is, mely rendelet az OFF maradékainak maximális határértékeire vonatkozik. A citrusfélékre vonatkozóan e rendelet ugyanis olyan maximális maradék‑határértéket határozott meg, amely „2012. szeptember 30‑ig érvényes, míg a további két […] kísérlet […] eredményeit be nem nyújtják”, és amely legalább 50‑szer nagyobb, mint a többi gyümölcs és zöldség esetében.

134    Azt is meg kell állapítani, hogy a fenti 131. pontban említett kategóriák közül a másodikon belül a citrusfélék sajátos és konkrét alkategóriát képeznek. Ugyanis, bár a citrusfélék héját főszabályként nem fogyasztják a gyümölcshússal együtt, hanem azt kidobják, mint számos más gyümölcs esetében (banán, görögdinnye, sárgadinnye), amint a Bizottság is jogosan rámutat, köztudomású, hogy az ilyen héjat a konyhában sajátos módon felhasználják lekvárok és likőrök (mint például a limoncello) készítésére, vagy bizonyos olyan élelmiszer‑készítmények ízesítésére, mint a kekszek és a levesek.

135    Ezért bár ki lehet indulni abból az előfeltevésből, hogy a citrusfélék héját nem fogyasztják közvetlenül a gyümölcshússal, és ezért engedélyezhetők a citrusfélék esetében az olyan kezelések, amelyek csupán a fenti 131. pontban említett kategóriák közül csupán a másodikba tartozó gyümölcsök és zöldségek esetében megengedettek, azt is meg kell állapítani, hogy az e kategóriába tartozó egyéb termékekkel ellentétben a fogyasztó e gyümölcsök és zöldségek héját a fenti 134. pontban említett módon felhasználhatja, és azt ily módon elfogyaszthatja. Következésképpen a citrusfélék esetében szükséges a fogyasztó tájékoztatása arról, hogy az általa beszerzett citrusféle, mely tökéletesen alkalmas a szokásszerű fogyasztásra, átesett‑e szüretet követő kezelésen, mely releváns lehet a héjnak a konyhai felhasználása szempontjából. Nem tűnik úgy, és a Spanyol Királyság nem is állította, hogy ezzel analóg szükséglet állna fenn az olyan más gyümölcsök és zöldségek esetében, amelyeknek a héját nem fogyasztják.

136    Ennek eredményeképpen a citrusfélék fent említett sajátosságai miatt az ilyen gyümölcsök termelői a más gyümölcsök és zöldségek termelőihez képest eltérő helyzetben vannak a fogyasztóknak a szüretet követő kezelésként alkalmazott anyagokról való tájékoztatását érintő cél tekintetében. Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy megsértette az egyenlő bánásmód elvét, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvet amiatt, hogy a megtámadott rendelkezés kizárólag a citrusfélékre irányul, és más gyümölcsök és zöldségek nem tartoznak a hatálya alá.

137    A tekintetben a Spanyol Királyság emlékeztet arra, hogy a megtámadott rendelkezés nem alkalmazandó valamennyi citrusfélére, a pomelo, a grapefruit és a zöldcitrom nem tartozik annak hatálya alá (lásd a fenti 112. pontot).

138    Márpedig ez a körülmény nem vezethet már következtetésre, mivel az iratanyaghoz tartozó iratokból nem tűnik ki, a Spanyol Királyság ezenfelül nem állítja, hogy e három citrusféle héja szintén alkalmas arra, hogy azt a fenti 134. pontban leírt módon használják. Ezenfelül a felek arra a kérdésre, hogy mely indokok igazolták e három citrusfélének az 543/2011 rendelet által meghatározott termékspecifikus előírásból való kizárását, azt a tájékoztatást adták, hogy e kizárást különösen e citrusfélék Európában való csekély mértékű értékesítése indokolta.

139    A Spanyol Királyság azzal érvel továbbá, hogy más gyümölcsök is használhatók a citrusfélékhez hasonlóan a konyhai készítményekben és a lekvárok vagy a likőrök készítéséhez. Ez az érv azonban irreleváns. A megtámadott rendelkezés hatálya alá tartozó citrusfélék esetében az a fontos, hogy az ilyen használat radikális változást jelent e gyümölcsök szokásszerű fogyasztásához képest: bár e gyümölcsök háját általában kidobják, és nem fogyasztják el, nem ez a helyzet akkor, ha azt a fent említett módon felhasználják. A Spanyol Királyság nem említett példát olyan gyümölcsökre, amelyeknek a héját általában kidobják, és nem fogyasztják el, de konyhai célokra felhasználják.

140    A Spanyol Királyság azon érve, amely szerint a megtámadott rendelkezés által kötelezővé tett feltüntetés azt a téves benyomást keltheti, hogy kizárólag a citrusféléket kezelik vegyi anyagokkal a szüretet követően, és ezáltal az e gyümölcsök termelői számára a más gyümölcsök termelőihez képest versenyhátrányt okozhat (lásd a fenti 124. pontot), szintén nem releváns az egyenlő bánásmód elvének, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvnek az állítólagos megsértése összefüggésében.

141    Ez az érv nem vonja kétségbe azt a következtetést, amely szerint a megtámadott rendelkezés hatálya alá tartozó citrusfélék termelői nincsenek hasonló helyzetben, mint más gyümölcsök és zöldségek termelői. Az érv az érintett intézkedés megfelelő és szükséges jellegének a vitatására irányul, és ezért valójában az arányosság elvének (az ötödik jogalap tárgyát képező) megsértését kívánja felvetni, és általánosabban a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibájának a kifogásolására irányul. Ezt az érvet tehát az ötödik jogalap összefüggésében kell vizsgálni, a jelen jogalap összefüggésében pedig az hatástalan.

142    Ugyanez a helyzet áll fenn a Spanyol Királyság által a válaszában, a negyedik jogalap keretében előterjesztett érvek nagy része tekintetében. Ezek az érvek szintén annak bizonyítására irányulnak, hogy a megtámadott rendelkezés igazolatlan versenyhátrányt okoz a citrusfélék termelőinek, és általánosabban az e rendelkezés által bevezetett intézkedés megfelelő és szükséges jellegének vitatására.

143    Következésképpen a fent említett indokok alapján a negyedik jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

 Az ötödik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

144    A Spanyol Királyság az ötödik jogalapja keretében azzal érvel, hogy a megtámadott rendelkezés által előírt feltüntetési kötelezettség nem felel meg az arányosság elve követelményeinek. Ezenfelül azt állítja, hogy a Bizottság elemzése, amely a megtámadott rendelkezés elfogadásához vezetett, téves alapadatokra támaszkodik, amelyek nem egybehangzók, és nem alkalmasak az e rendelkezés által előírt feltüntetési kötelezettség fenntartásának az igazolására.

145    A Spanyol Királyság e tekintetben megállapítja, hogy a Bizottság az 543/2011 rendelet elfogadását szolgáló előkészítő munkálatok során két egymást követő igazolást adott a megtámadott rendelkezés elfogadására: egyrészt az OFF‑re vonatkozó „különleges szabályozásra” hivatkozott, ás másrészt általánosabban az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó uniós jogi előírások tiszteletben tartására utalt.

146    Márpedig a Spanyol Királyság álláspontja szerint e két igazolás közül egyik sem érvényes. Az uniós jogban sem általánosságban a friss gyümölcsök és zöldségek, sem pedig konkrétan a citrusfélék tekintetében nem létezik olyan rendelkezés, amely előírná a kérdéses anyagok használatának a címkézésen történő feltüntetését.

147    A Spanyol Királyság e tekintetben azzal érvel, hogy a gyümölcsök szüretet követő kezelése, csakúgy mint a növényvédő szerekkel való egyéb kezelések, [a 2011. június 13‑tól a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414 tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL L 309., 1. o.] által felváltott,] a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.), valamint a 396/205 rendelet szerint szigorú szabályozás tárgyát képezi. Olyan különös, kimerítő toxikológiai tanulmányokon alapuló jogszabályi keretről van szó, amely biztosítja a ezen anyagok ártalmatlanságát a fogyasztókra nézve, és főként a maradékokra alkalmazandó maximális határértékek meghatározása útján szigorú biztonsági szabályokat garantál.

148    A 396/2005 rendelet ugyan nem ír elő feltüntetési kötelezettséget a peszticidek használatát érintően, de a fogyasztó megfelelő tájékoztatása érdekében előír más kötelezettségeket. A Spanyol Királyság ezért úgy véli, hogy ha az uniós jogalkotónak az lett volna az álláspontja, hogy a figyelmet a növény‑egészségügyi szerek használatára felhívó, különleges címkézésre van szükség, ennek megfelelő kötelezettséget írt volna elő.

149    A különböző gyümölcsökön a szüretet követő fázisban más vegyi anyagokat is alkalmaznak. Ezek adalékoknak minősülnek, és az ennek megfelelő szabályozás – nevezetesen az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75.) – tárgyát képezik. Ezen irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében azonban az olyan friss gyümölcs és zöldség esetében, amely nincs meghámozva, felvágva vagy hasonló módon előkészítve, az összetevőket nem szükséges felsorolni a címkézésen.

150    Konkrétan az OFF vonatkozásában a Spanyol Királyság hangsúlyozza, hogy amióta a 91/414 irányelv hatálya alá tartozik, az nem képezi részét az élelmiszer‑adalékoknak. Az OFF tekintetében meghatározásra került a maradékra vonatkozó maximális határérték (lásd a fenti 133. pontot). Következésképpen e konkrét anyag vonatkozásában már nincs lehetőség feltüntetési kötelezettség előírására. Az OFF maradéka maximális határértékének az átmeneti jellege nem képez érvényes érvet az ilyen kötelezettség előírása mellett, mivel a 396/2005 rendelet számos hatóanyagra hivatkozik, és ezek közül az egyiknek az esetében sem ír elő külön feltüntetési kötelezettséget.

151    Először is meg kell állapítani, hogy bár a jelen jogalap a keresetlevélben szereplő címe alapján az arányosság elvének megsértésén alapul, a Spanyol Királyság által az e cím alatt előterjesztett érvek nemcsak ezen érv megsértésének a bizonyítására, hanem általánosabban a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba bizonyítására is irányulnak.

152    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános jogelvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, és több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, valamint az okozott kellemetlenségek nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal. Ami ezen elv megvalósulási feltételeinek bírósági felülvizsgálatát illeti, az uniós jogalkotónak – a jelen esetben a Bizottságnak – a közös agrárpolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörére tekintettel (lásd a fenti 81. pontot) az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd a fenti 107. pontban hivatkozott, Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet 97. és 98. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezt ismeri el a Spanyol Királyság a keresetlevélben is.

153    Még ha az ítélkezési gyakorlat a Bizottság számára széles mérlegelési jogkört ismer is el, e jogkör gyakorlása ugyanakkor nem vonható ki a bírósági felülvizsgálat alól. Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik ugyanis, hogy e felülvizsgálat keretein belül az uniós bíróságnak vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények ténybeli pontosságát, a nyilvánvaló hiba hiányát e tények mérlegelése során, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányát. Közelebbről, annak vizsgálata céljából, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény elkövetett‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát, az uniós bíróságnak ellenőriznie kell, hogy ez az intézmény gondosan és pártatlanul megvizsgált‑e minden, az ügyre vonatkozó olyan releváns tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket (lásd a Bíróság C‑77/09. sz. Gowan Comércio Internacional e Serviços ügyben 2010. december 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑13533. o.] 56. és 57. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

154    Márpedig a Spanyol Királyság a keresetében éppen azzal érvel, hogy a Bizottság elemzése a jelen ügyben „téves adatokon” alapul. Következésképpen a jelen jogalap vizsgálatához először is ellenőrizni kell, hogy azok az alaptényezők, amelyekre a Bizottság az elemzését alapította, nem tévesek‑e. Ebben az összefüggésben konkrétan ellenőrizni kell, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványnak a Bizottság által történő értelmezése helyes‑e (lásd a fenti 89. pontot). Meg kell vizsgálni továbbá az OFF vonatkozásában elfogadott különböző rendelkezésekből esetlegesen következő különleges követelményeket érintően a felek által előterjesztett érveket, mivel a Spanyol Királyság ezzel kapcsolatban a releváns szabályozási keret téves értelmezését rója fel a Bizottságnak (lásd a fenti 150. pontot).

155    Ezt követően másodszor adott esetben meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendelkezés nyilvánvalóan alkalmatlan intézkedésnek minősül‑e a Bizottság által elérni kívánt cél tekintetében, mely esetben az arányosság elvének a megsértése bebizonyosodna.

 Az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány (2009. és 2010. évi kiadás) tartalmáról

156    Amint a fenti 51. és 52. pontban megállapításra került, az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány 2009. és 2010. évi kiadása szerint a citrusfélék „csomagolási egységén”, illetve „csomagolásán” fel kell tüntetni „[a] szüretet követő kezelést (esetlegesen, az importáló ország nemzeti jogszabályainak függvényében).” Amint az a fentiekben szintén megállapításra került (lásd a fenti 54. és 55. pontot), a felek e kitétel értelmezését illetően eltérő álláspontokat képviselnek.

157    Konkrétan a Spanyol Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy a kérdéses szabványt tévesen értelmezte, mivel úgy vélte, hogy a szabvány az államok számára választási lehetőséget biztosít arra vonatkozóan, hogy előírják‑e a citrusfélék szüretet követő kezelésének a feltüntetését, vagy sem, pedig a Spanyol Királyság álláspontja szerint ez a választási lehetőség a piaci szereplőket illeti meg.

158    Ez az állítás nem fogadható el. Igaz, hogy az EMSZ‑EGB által elfogadott szabványok a nyilvánosság számára hozzáférhetők, amely azt jelenti, hogy bárki – a citrusfélék ágazatának piaci szereplőit is ideértve –, akinek ez szándékában áll, figyelembe veheti e szabványok előírásait, és azokat önkéntesen teljesítheti. Továbbra is fennáll azonban, hogy a Genfi Jegyzőkönyv VII. pontja értelmében „az e Jegyzőkönyvet elfogadó” kormányoknak kell elfogadniuk „a belső joguk által megkövetelt, azon, termékekre vonatkozó előírásaiknak a kiigazítása céljából szükséges intézkedéseket”, melyek e tekintetben „a jövőben kidolgozott termékspecifikus előírásokhoz” kapcsolódnak, mint amilyen a jelen ügyben az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány, emlékeztetve arra, hogy jogi értelemben nincs szó kötelezettségről (lásd a fenti 77. pontot).

159    Következésképpen ha az ilyen szabvány értelmében valamely intézkedés fakultatív, szükségszerűen olyan választási lehetőségről van szó, amely azon államok mérlegelésének tárgyát képezi, amelyeknek a kormányai elfogadták a Genfi Jegyzőkönyvet. Az ilyen választási lehetőség valójában az ENSZ‑EGB szempontjából egyenértékű azzal, ha egy konkrét intézkedésre vonatkozóan nincs ajánlás, mivel a kérdéses intézkedés elfogadása a releváns körülményeknek az egyes államok által történő szabad mérlegelésére van bízva.

160    A Spanyol Királyság arra is emlékeztet, hogy a megtámadott rendelkezés túllép az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány által elismert választási lehetőség körén, mivel az egységes KPSZ‑ről szóló rendelet 113a. cikkének (2) bekezdése szerint (lásd a fenti 2. pontot) e rendelkezés a forgalmazás valamennyi szakaszában alkalmazandó, ideértve a kivitelt is, és nem csupán a behozatalra vonatkozik.

161    Ha ezt az állítást úgy kell értelmezni, hogy a Spanyol Királyság azzal érvel, hogy az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány tartalmával – azáltal, hogy e szabvány az „importáló ország nemzeti szabályozására” hivatkozik – ellentétes az, ha az exportáló ország szabályozása ír elő ilyen kötelezettséget, ennek az érvnek nem lehet helyt adni.

162    Amint az a fenti 13–14. pontban foglalt okfejtésből kitűnik, azon fő célok egyike, amelyeket az ENSZ‑EGB különösen a jelen ügy tárgyát képező FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványhoz hasonló szabványok kidolgozása útján kíván elérni, a tagjai gazdasági integrációjának az elérésében áll. Konkrétan a forgalmazási előírások harmonizálása nyilvánvalóan azon felesleges kereskedelmi akadályok létrehozásának az elkerülését célozza, amelyek a különböző államok által megállapított forgalmazási előírások eltéréseiből erednek.

163    Márpedig az olyan rendelkezés, amely bizonyos termékeken meghatározott információ feltüntetését kötelezővé teszi, csak abban az esetben képezhet ilyen akadályt, ha azt az importáló ország előírja. Ha az importáló ország nem követeli meg az érintett termékeken a konkrét információ feltüntetését, nyilvánvalóan nem akadályozza e termékeknek a más országokba való importálást, még ha azok az utóbbi ország (az exportáló ország) szabályozása által megkövetelt információkat fel is tüntetik.

164    Ebből következően az olyan esetekben, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, az ENSZ‑EGB által elfogadott forgalmazási szabvány nem terjed ki az exportáló ország szabályozására, és nem is célja, hogy az ilyen országok szabályozására kiterjedjen. Következésképpen ha az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabvány megállapítja, hogy a citrusfélék szüretet követő kezelésének a feltüntetése fakultatív, és az importáló ország nemzeti szabályozásának a függvénye, az ilyen rendelkezés nem értelmezhető az exportáló országoknak szóló, arra vonatkozó ajánlásként, hogy a nemzeti szabályozásukban ne írjanak elő ilyen feltüntetést. E rendelkezés pusztán azt jelenti, hogy az importáló ország választási lehetőséggel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy e feltüntetést megkövetelje, még akkor is, ha azt a termékeket exportáló ország szabályozása nem is követeli meg.

165    Másként fogalmazva nem róható fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott rendelkezés elfogadásakor nem követte az FFV‑14 ENSZ‑EGB szabványban szereplő ajánlást, és ez független az ilyen szabványok kötelező jellegének a hiányától. A Bizottságnak az sem róható fel, hogy e szabvány tartalmát tévesen értelezte, és következésképpen az sem, hogy emiatt nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

 Az OFF‑re vonatkozó rendelkezésekről

166    Meg kell továbbá vizsgálni az OFF‑nek a citrusfélék, és adott esetben más gyümölcsök és zöldségek esetében történő használatát engedélyező rendelkezések kérdését, mivel a felek ezzel kapcsolatban különböző álláspontokat terjesztenek elő. Márpedig a releváns rendelkezések hatályának és tartalmának, valamint az e rendelkezésekből következő kötelezettségeknek a Bizottság által történő esetleges téves értelmezése kihatna a megtámadott rendelkezés elfogadásának célszerűségét érintő értékelésére, és igazolhatná e rendelkezés megsemmisítését.

167    Az OFF használatát első alkalommal a citrusfélék felszíni kezelésére szolgáló bizonyos tartósítószerek használatáról, valamint a citrusfélék belsejében és felületén található tartósítószerek mennyiségi és minőségi elemzéséhez szükséges ellenőrzési intézkedésekről szóló, 1967. június 27‑i 67/427/EGK tanácsi irányelv (HL L 148., 1. o.) engedélyezte. Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése módosította az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben történő felhasználásra engedélyezett tartósítószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1963. november 5‑i 64/54/EGK tanácsi irányelv mellékletének I. szakaszát oly módon, hogy azt kiegészítette egy többek között az OFF‑re vonatkozó bejegyzéssel. Amint az ezen utóbbi irányelv 1. cikkéből következik, annak melléklete olyan tartósítószereket foglal magában, amelyeket a tagállamok az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek (élelmiszerek) védelmére engedélyezhetnek. Az OFF‑re vonatkozó bejegyzés, mellyel a 67/427 irányelv kiegészült, előírta, hogy az „kizárólag a citrusfélék felszíni kezelésére” használható, és ezenfelül úgy rendelkezett, hogy a kezelést „a kiskereskedelemben a fogyasztó tájékoztatását egyértelműen biztosító, látható felirat formájában” fel kell tüntetni.

168    A 91/414 irányelv az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a kereskedelmi formában lévő növényvédő szerek engedélyezésére, forgalomba hozatalára, alkalmazására és ellenőrzésére, valamint az ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésű hatóanyagok forgalomba hozatalára és ellenőrzésére vonatkozott. Ugyanezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a „növényvédő szer” kifejezés olyan hatóanyagokat jelent, amelyeknek rendeltetése többek között az, hogy tartósítsa a növényi termékeket, amennyiben az ilyen anyag vagy készítmény nem tartozik valamely külön, a tartósítószerekre vonatkozó rendelkezés hatálya alá. Az OFF – éppen azért, mert ebben az időszakban ilyen különös rendelkezések (nevezetesen a 67/427 irányelv által módosított 64/54 irányelv rendelkezései) tárgyát képezte – nem tartozott a 91/414 irányelv hatálya alá.

169    A 64/54 irányelv 1995. március 25‑től a helyébe lépő, a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer‑adalékanyagokról szóló, 1995. február 20‑i 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 61, 1. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 50. o.) 8. cikkének (1) bekezdése értelmében hatályát vesztette. A 95/2 irányelv a mellékletében szintén tartalmazott az OFF‑re vonatkozó bejegyzést. E bejegyzés előírta, hogy az OFF kizárólag a citrusfélék felszíni kezeléséhez megengedett, és megállapította a maximális megengedett mennyiségét. Ezzel szemben e bejegyzés nem tartalmazott a 67/427 irányelv által módosított 64/54 irányelvével analóg rendelkezést, amely szerint e kezelést a címkézésen fel kell tüntetni. Meg kell azonban állapítani, hogy – amint azt a Bizottság állítja – ebben az időszakban ilyen kötelezettséget írt elő a sárgarépára, a citrusfélékre, valamint az étkezési almára és körtére vonatkozó minőségi előírások megállapításáról és a Bizottság 58. rendeletének módosításáról szóló, 1989. április 10‑i 920/89/EGK bizottsági rendelet (HL L 97., 19. o.) keretében a citrusfélékre vonatkozóan elfogadott termékspecifikus uniós előírás.

170    A Bizottság a beadványaiban kifejtette, hogy az OFF–et nemcsak a gyümölcsök esetében alkalmazott tartósítószerként használják, hanem a raktárak fertőtlenítésére is, és az ágazat piaci szereplői kérték annak a 91/414 irányelv alapján történő értékelését. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy javaslatot tesz az OFF‑nek a 95/2 irányelv mellékletéből való törlésére annak érdekében, hogy azt felvehessék a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő, engedélyezett anyagokra vonatkozó listára.

171    A Bizottság javaslata a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer‑adalékanyagokról szóló 95/2/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. december 22‑i 2003/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 24., 58. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 32. kötet, 708. o.) elfogadásához vezetett. Ezen irányelv 1. cikkének (3) bekezdése, valamint melléklete 3. pontjának B alpontja szerint az OFF‑re vonatkozó, és a 95/2 irányelvben szereplő bejegyzést törölték. A 2003/114 irányelv mellékletének ezen részében azonban egy lábjegyzet a következőképpen rendelkezik: „Az [OFF] törlése akkor lép hatályba, amikor a maximális maradékanyag‑határértékre vonatkozó közösségi jogszabály révén az ilyen anyagokkal kezelt élelmiszerek címkézésére vonatkozó követelményeket alkalmazni kell”.

172    Meg kell állapítani ezenfelül, hogy a 2003/114 irányelv a 3. cikkében kifejezetten hatályon kívül helyezte a 67/427 irányelvet. E hatályon kívül helyezés azonban nyilvánvalóan nem érintette ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdését, amely a 64/54 irányelvet módosította (lásd a fenti 168. pontot). Ezt a rendelkezést a 64/54 irányelv többi részével együtt már hatályon kívül helyezte a 95/2 irányelv. A 2003/114 irányelv 3. cikkében előírt hatályon kívül helyezés a 67/427 irányelv egyéb rendelkezéseire vonatkozott, melyek a citrusfélékből való, a tartósítószerek ellenőrzésének célját szolgáló mintavételt érintették (lásd többek között a 67/427 irányelv 2. cikkét és mellékletét).

173    A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a fenti 171. pontban említett lábjegyzet nem szerepelt az irányelvre vonatkozó tervezetében, hanem azt a Parlament módosítása iktatta be, amelyet a Tanács elfogadott. A Bizottság szerint „[e] lábjegyzet bevezetése kényes helyzetet teremtett, hiszen egyrészt az [ezen lábjegyzet által meghatározott] feltétel a szó szoros értelmében nem volt teljesíthető a maximális maradékanyag‑határértékre vonatkozó szabályozásban foglalt jogalap hiányában, és másrészt az OFF‑nek a [91/114] irányelv értelmében engedélyezett hatóanyagok listájára való felvételének az engedélyezése szükséges volt, mivel az ágazat piaci szereplői már jelentős mértékű díjakat fizettek ki az értékelési eljárás keretében”. A Bizottság magyarázata szerint „[e] körülmények között 2009‑ben úgy határozott, hogy pragmatikus álláspontot képvisel, és úgy dönt, hogy a jogalkotó arra vonatkozó szándékának, hogy az OFF használatának a feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget fenntartsa […], megfelel a citrusfélékre vonatkozó forgalmazási előírások megléte, amely előírások az említett kötelezettséget minden szüretet követő kezelésre alkalmaznak.”

174    A 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a 2‑fenilfenol hatóanyagként való felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2009. december 17‑i 2009/160/EU bizottsági irányelv (HL L 338., 83. o.) az OFF‑et felvette a 91/414 irányelv hatálya alá tartozó növényvédő szerek listájára.

175    A Spanyol Királyság azzal érvel, hogy az OFF vonatkozásában a címkézés feltételeit meg lehetett volna határozni a peszticidekre vonatkozó szabályozás keretében. Ezzel a lehetőséggel nem éltek, és a megtámadott rendelkezés többé nem igazolható a 2003/114 irányelv mellékletében szereplő lábjegyzetre való hivatkozással.

176    Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügy keretében a Törvényszéknek nem kell határoznia sem arról, hogy az OFF‑nek az élelmiszer‑adalékok listájáról való törlésére vonatkozóan a 2003/114 irányelv által előírt feltételnek megfeleltek‑e, sem pedig arról, hogy jogellenesség kapcsolódik‑e a 2009/160 irányelvhez, amely az OFF‑et felvette a 91/414 irányelv hatálya alá tartozó növényvédő szerek listájára.

177    A jelen ügy szempontjából az a fontos, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a 2003/114 irányelv mellékletében szereplő lábjegyzet az uniós jogalkotó azon szándékát tanúsítja, hogy az OFF‑fel kezelt élelmiszerek címkézésén való feltüntetés kötelezettségét elő kívánta írni, és e tényezőt a Bizottság figyelembe vette a megtámadott rendelkezés elfogadásakor. Amikor ugyanis a „mezőgazdasági és vidékfejlesztési” DG‑t vezető főigazgató a fenti 64. pontban említett levelében megállapította, hogy a megtámadott rendelkezésben előírt feltüntetési kötelezettségnek a hatályon kívül helyezése „kifogásokat vet fel az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó szabályozás megfelelő alkalmazása tekintetében”, egyértelmű volt, hogy éppen az uniós jogalkotónak a fent említett lábjegyzetben kifejezett szándékára utalt, mely lábjegyzet az élelmiszer‑adalékokra vonatkozó uniós szabályozás keretébe tartozó szövegben szerepelt.

178    E megállapításokat követően nyilvánvalóvá válik, hogy nem róható fel a Bizottságnak az, hogy a jogalkotónak az e vonatkozásban fennálló szándékát tévesen értelmezte. E szándék világosan kitűnik a kérdéses lábjegyzetből, amelynek szövege egyértelmű. Következésképpen e kérdést illetően sem áll fenn olyan tényező, amely lehetővé tenné a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba megállapítását.

179    Ezenfelül nem szükséges megállapítani azt, hogy a Bizottság, amint azt a Spanyol Királyság állítja, eltörölhette‑e volna a megtámadott rendelkezésben előírt feltüntetési kötelezettséget a 2003/114 irányelv vagy más uniós jogi jogszabály megsértése nélkül. Elegendő megállapítani azt, hogy a Bizottság, amely e területen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, úgy határozott, hogy e kötelezettséget nem törli el.

 Az arányosság elvének tiszteletben tartásáról

180    Következésképpen meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a megtámadott rendelkezés tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét, azaz, a fenti 152. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel az nyilvánvalóan alkalmatlan‑e a követett cél elérésére, vagy sem.

181    A megtámadott rendelkezés által követett cél a fenti 130. pontban említett cél; e rendelkezés az érintett citrusfélék fogyasztói jobb tájékoztatásának a biztosítását célozza a figyelmüknek az arra való felhívása útján, hogy e gyümölcsökön tartósítószerekkel vagy más vegyi anyagokkal szüretet követő kezelést végeztek.

182    Igaz, hogy úgy tűnik, hogy a fenti 124. pontban összefoglalt érv, amely szerint a citrusféléken való kötelező feltüntetés e gyümölcsök termelői számára versenyhátrányt okoz a más gyümölcsök és zöldségek termelőivel szemben, amellett szól, hogy a megtámadott rendelkezés által bevezetett intézkedés alkalmatlan e cél elérésére.

183    Ez az érv azonban abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a fogyasztók nem tudják, hogy minden gyümölcsön és zöldségen végeznek kezeléseket különböző anyagokkal, legyenek azok akár tartósítószereknek, élelmiszer‑adalékoknak, vagy növényvédő szereknek minősíthetők. Meg kell állapítani, hogy ez az alapfeltevés téves.

184    A Spanyol Királyság ugyanis maga hivatkozik a beadványaiban a 2010‑ban közzétett felmérésre, amely szerint abban az esetben, ha az élelmiszerekkel kapcsolatba hozott potenciális problémákra vonatkozó listát adnak át a fogyasztóknak, a megkérdezett személyek 31%‑a jelöli meg a peszticideket a legjelentősebb kockázatként.

185    Ezenfelül köztudomású, hogy szinte valamennyi gyümölcs és zöldség esetében léteznek olyan különleges címkék, amelyek jelzik, hogy azok biogazdálkodásból származnak, és azokat nem kezelték vegyi anyagokkal. A fogyasztók következésképpen általában tudatában vannak annak, hogy azokat a gyümölcsöket és zöldségeket, amelyeket nem láttak el ilyen címkével, ilyen kezelésnek vethették alá. Következésképpen nem lehet elismerni azt, hogy a fogyasztók a citrusfélék különleges megjelölését látva a contrario arra a téves következtetésre jutnának, hogy a többi gyümölcsöt és zöldséget, amelyek ezt a megjelölést nem viselik, nem kezelték vegyi anyagokkal.

186    A Spanyol Királyság azt állítja továbbá, hogy a megtámadott rendelkezés azáltal, hogy az exportra szánt citrusfélékre is kiterjed, versenyhátrányt okoz az Unióból származó citrusfélék számára azon harmadik országok piacán, amelyeknek a szabályozása nem követel meg a megtámadott rendelkezés által előírthoz hasonló feltüntetést. Az érintett importáló ország fogyasztójában így az a téves benyomás alakulhatna ki, hogy a harmadik országból származó termékeket az Unióból származóakhoz képest előnyben kell részesíteni, mivel ezen utóbbiakkal ellentétben azokat a szüretet követően nem kezelték vegyi anyagokkal.

187    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke szerint „[a]z Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét”. Márpedig sem ez a rendelkezés, sem pedig az EUMSZ 169. cikk (lásd a fenti 94. pontot) nem alkalmaz különbségtételt az Unión belüli és az Unión kívüli fogyasztók között. Következésképpen ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy egy olyan intézkedés, mint a jelen ügyben a citrusfélék esetleges szüretet követő kezelésének az e gyümölcsökön történő feltüntetése, szükséges a fogyasztók megfelelő védelmének a biztosításához, nem lehet elismerni azt, hogy a Bizottság különbségtételt alkalmaz az Unión belüli és az Unión kívüli fogyasztók között azáltal, hogy e kötelezettséget az előbbieknek szánt termékek tekintetében előírja, de az utóbbiaknak szánt termékek tekintetében nem.

188    Ezenfelül a fogyasztók védelmének a mind az Unión belüli, mind pedig azon kívüli egységes és magas szintje részét képezi az Unióból származó termékek színvonalasságot és megbízhatóságot tükröző arculatának, és hozzájárul e termékek nemzetközi piaci helyzetének a fenntartásához, sőt, megerősítéséhez. Végeredményben ez az, amit a Bizottság is közölt akkor, amikor a tárgyalás során azon indokokra vonatkozó kérdést intéztek hozzá, amelyek arra vezették, hogy a megtámadott rendelkezés hatályából ne zárja ki az olyan országokba való exportra szánt citrusféléket, amelyeknek a szabályozása nem követeli meg az olyan megjelölést, mint amelyet e rendelkezés előír. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Spanyol Királyság nem terjesztett elő olyan konkrét érvet, amely a fenti megállapításokat kétségbe vonhatná.

189    Abban az esetben ugyanis, ha az Unión kívüli fogyasztók egészsége károsodna az Unióból származó citrusfélék szüretet követő kezelése feltüntetésének a hiánya miatt, az Unióból származó termékek színvonalasságot és megbízhatóságot tükröző arculata károsodhatna. Következésképpen a Spanyol Királyság által előterjesztett és a fenti 186. pontban összefoglalt érvnek nem lehet helyt adni.

190    A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy nem róható fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott rendelkezés elfogadáskor nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, vagy megsértette volna az arányosság elvét. Következésképpen az ötödik jogalapot, valamint a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

191    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Spanyol Királyság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Gratsias Kancheva Wetter

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. november 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.