A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2007. november 8.
F‑125/06. sz. ügy
Walter Deffaa
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat reformja – Intézményen belüli áthelyezés – Főigazgatói állás – Besorolás – A személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése – A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése – A személyzeti szabályzat 44. cikkének második bekezdése – A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése – Vezetői jutalom”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben W. Deffaa a Bizottság elnöke által 2006. január 12‑én hozott, a felperest 2004. augusztus 1‑jei hatállyal a belső könyvvizsgálati szolgálat főigazgatójává kinevező határozat megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben ez a határozat a felperest az A*15 besorolási fokozat 4. fizetési fokozatába sorolja be, valamint – ha szükséges – a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága főigazgatója által 2005. december 23‑án hozott, a felperes azon kérelmét elutasító határozat megsemmisítését kéri, hogy a 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) módosított személyzeti szabályzat 44. cikkének második bekezdése alapján a főigazgatóvá történt kinevezése időpontjától eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolják be.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Álláshely-üresedés – Intézményen belüli áthelyezés útján való betöltés – Besorolási fokozatba történő besorolás
(Személyzeti szabályzati, 7. cikk, (1) bekezdés, és 29. cikk; XIII. melléklet, 2. cikk, (1) bekezdés, és XIII.1. melléklet)
2. Tisztviselők – Magasabb fizetési fokozatba lépés – Vezető állású tisztviselő
(Személyzeti szabályzati, 44. cikk, második bekezdés; XIII. melléklet, 7. cikk, (4) bekezdés)
1. A korábbi A2‑es, a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépése után az A*15‑ösre átnevezett besorolási fokozatba tartozó, besorolási és fizetési fokozatában a Bizottságnál főigazgatói állásra kinevezett tisztviselő, akit azt követően, hogy a korábbi A1‑es, A*16‑osra átnevezett besorolási fokozatba tartozó állásra vonatkozó álláshirdetést pályázott meg, nem állíthatja helytállóan, hogy a főigazgatói beosztással járó magasabb rangú feladatokkal való megbízásához a Bizottság köteles volt őt az A*16‑os besorolási fokozatba kinevezni, amely a szóban forgó csoport magasabb besorolási fokozata.
A személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem tiltja meg a Bizottságnak, hogy a tisztviselőket a szóban forgó csoport alacsonyabb besorolási fokozatában nevezze ki a főigazgatói állásokra, kivéve ha a tisztviselők már e magasabb besorolási fokozatba vannak beosztva. A csoport alacsonyabb besorolási fokozatába való kinevezés nem tekinthető összeegyeztethetetlennek azzal az elvvel, amely szerint valamennyi tisztviselő jogosult az őt foglalkoztató intézményben a szakmai előmenetelre, mivel az az A*15‑ös besorolási fokozatba tartozó tisztviselő, akit a besorolási fokozatának megtartásával főigazgatói állásba helyeztek át, jogosult az A*16‑os besorolási fokozatba való esetleges későbbi előléptetésre.
Jóllehet az álláshirdetés A1‑es besorolási fokozatúként határozta meg a betöltendő állást, az említett besorolási fokozatnak az új szakmai előmeneteli rendszer bevezetéséből adódó, 2004. május 1‑jével történő megszüntetése miatt a Bizottságnak a személyzeti szabályzat XIII.1. mellékletét kellett alkalmaznia a megfelelő besorolási fokozat meghatározása érdekében. Márpedig a főigazgatói beosztástípushoz két besorolási fokozat – az A*15‑ös és az A*16‑os – tartozik. A betöltendő állás beosztási szintjének meghatározása – amelyet a Bizottság végzett el az álláshirdetésnek a korábbi személyzeti hatálya alatti megszövegezésével – nem hosszabbíthatta meg a korábbi személyzeti szabályzat hatályát 2004. május 1‑jén túlmenően, amely időpontot a közösségi jogalkotó a közösségi tisztviselők új szakmai előmenetelei rendszerének hatálybalépéseként határozott meg.
Nem lehet sikeresen érvelni amellett, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak nincs lehetősége arra, hogy a tisztviselőre magasabb rangú feladatokat bízzon anélkül, hogy őt magasabb besorolási fokozatba léptetné elő. A személyzeti szabályzat XIII.1. mellékletében szereplő különböző beosztástípusokat bemutató táblázatban az A*15‑ös besorolási fokozat vonatkozásában az szerepel, hogy ugyanahhoz a besorolási fokozathoz különböző szintű beosztások – jelesül az igazgatói és a főigazgatói beosztás – tartoznak.
(lásd az 58–62. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 109. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 44. cikke második bekezdésének a magasabb fizetési fokozatba lépést szabályozó rendelkezései és ugyanezen személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (4) bekezdésének a vezetői jutalmat szabályozó rendelkezései – a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet szerinti változatukban – szorosan összefüggenek, aminek következtében nem lehet őket önállóan, egymásra tekintet nélkül alkalmazni.
Az e két rendelkezésben szereplő pénzbeli előnyök összege azonos, és még ha a nyújtásuk feltételei különbözőek is, tárgyukban és céljukban – nevezetesen és különösen a közép- és a felsővezetői feladatokkal járó terhek kiegyenlítésében – egyértelműen hasonlítanak.
Másrészt annak elfogadása, hogy a 2004. május 1‑je előtt felvett és vezetői feladatokat végző tisztviselő vezetői jutalomban is részesülhet, és magasabb fizetési fokozatba is léphet, míg a 2004. április 30. után felvett vezetői feladatokat végző tisztviselők vezetői jutalomra semmiképpen nem tarthatnak igényt, azzal a hatással járna, hogy az igazgatási reform alkalmával bevezetett új rendelkezések alkalmazásában objektív igazolás nélküli bánásmódbeli egyenlőtlenség keletkezne a tisztviselők között, aszerint hogy a reform hatálybalépése előtt vagy az után vették fel őket.
(lásd a 82. és 84–88. pontot)