2008. augusztus 14-én benyújtott kereset - BNP Paribas és BNL kontra Bizottság

(T-335/08. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperesek: BNP Paribas és Banca Nazionale del Lavoro SpA (BNL) (képviselők: R. Silvestri, G. Escalar és M. Todino ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság

teljes egészében semmisítse meg az Olaszország által a szerkezetátalakítás alatt álló egyes hitelintézetek javára végrehajtott pénzügyi ösztönző intézkedésekre vonatkozó C-15/2007 (korábbi NN 45/2007) állami támogatásra vonatkozó 2008. március 11-i C (2008) 869 végleges bizottsági határozatot.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek azon rendelkezést vitatják, amely alapján a 350/2003 olasz törvényt az EK-Szerződés állami támogatásokra vonatkozó 87. cikkével összeegyeztethetetlennek nyilvánították, amennyiben az bizonyos, az 1990. július 30-i 218. sz. törvény (az "Amato-törvény") alapján végrehajtott átszervezések által létrejött hitelintézetek befektetési vagyonának adójogi újraértékelését (a továbbiakban: különleges szabályozás) rendelte el . A Bizottság szerint a különleges szabályozás jogellenessége a Szerződés 87. cikke értelmében azon a feltételezésen alapult, hogy az olasz jogszabály "szelektív" adóelőnyt biztosított a kizárólag az Amato-törvényben hivatkozott átszervezések által érintett bankintézményeknek, anélkül hogy hasonló kedvezményekkel szolgált volna más intézmények vagy általában véve más vállalkozások számára.

Ezen érvek alátámasztására a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen indult ki abból, hogy az újraértékelési különleges szabályozás gazdasági előnyt biztosított a kedvezményezett társaságoknak és ezért jogellenes támogatásnak minősül. Valójában a rendszer nem biztosít adóelőnyt, hanem pusztán választható rendszert jelent, amelynek előnyeiből csak az részesül, aki az adót előre, egy kiegészítő adókulcs alapján megfizeti.

Még annak feltételezése esetén is, hogy a szóban forgó szabályozás az azt igénybe vevő vállalkozásoknak egyfajta előnyt biztosított, nem minősült állami támogatásnak, mert nem volt szelektív jellegű. A különleges szabályozás koherens megoldást jelentett az általános adórendszerre tekintettel és objektív szemponton alapult, azaz azon a követelményen, hogy lehetővé tegye a privatizációval érintett hitelintézeteknek, hogy az Amato-törvény következtében megszerzett tulajdont újraértékeljék, mégpedig olyan adókulcs előírásával, amely figyelembe veszi mind az, értékesítésből származó nyereség korábbi részleges adóztatását, mind az ezekhez a vagyonrészekhez kapcsolódó egyéb kötelezettségeket; a többi vállalkozást, amelyek a 350/2003 törvénytől eltérő kontextusban kaptak vagyonrészeket, - nem úgy, mint az e törvény szerinti átruházásokkal érintett bankok - nem érintik a hátrányok, és amelyek esetében teljesen igazolt a másképpen működő újraértékelési szabályozás.

Másodszor a Bizottság határozata súlyos indokolási hibát tartalmaz, amely azon téves meggyőződésből ered, hogy a 350/2003 törvény egyáltalán nem rendelkezik általános újraértékelési rendszerről. A Bizottság, mivel helytelenül úgy vélte, hogy nem volt olyan általános újraértékelési rendszer, amelyet össze lehetett volna hasonlítani a sérelmezett különleges szabályozással, elmulasztotta a két rendszer összehasonlítását az összes olyan elem értékelése végett, amelyek hatást gyakorolhatnak az egyes rendszerekre jellemző sajátos adóterhekre.

A felperesek szerint a két rendszer ilyen elemek alapján történő összehasonlítása esetén nyilvánvaló, hogy az általános rendszerrel összehasonlítva a speciális rendszer ténylegesen nem biztosít adóelőnyt az alkalmazandó adókulcs alapján.

____________