2008. augusztus 15-én benyújtott kereset - Melli Bank kontra Tanács

(T-332/08. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Melli Bank plc (London, Egyesült Királyság) (képviselők: R. Gordon QC, M. Hoskins barrister és T. Din solicitor)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A Bíróság semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2008/475/EK tanácsi határozat melléklete B részének 4. pontját, amennyiben az a Melli Bank plc-re vonatkozik;

ha a Bíróság megállapítja, hogy a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja kötelező hatályú, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját nyilvánítsa alkalmazhatatlannak;

kötelezze a Tanácsot a felperes ezen eljárással összefüggésben felmerülő költségei viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben a felperes az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/475/EK tanácsi határozat¹ részleges megsemmisítését kéri, amennyiben a felperes szerepel azon természetes és jogi személyek, jogalanyok, valamint szervezetek listáján, akiknek a pénzeszközeit és gazdasági forrásait e rendelkezéssel összefüggésben be kell fagyasztani. A felperes ugyanezt a határozatot vitatta a T-246/08. sz., Melli Bank kontra Tanács ügyben².

Keresete alátámasztására a jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette az indokolási kötelezettségét, mivel nem adott semmilyen egyedi és különös okot a felperes listára történő felvételét illetően. A felperes azt állítja, hogy nem azért vették fel a listára, mert közreműködött Irán nukleáris tevékenységének támogatásában, hanem pusztán azért, mert olyan anyavállalat leányvállalata, amelyről úgy vélik, hogy részt vesz ilyen tevékenységben.

A felperes továbbá azt állítja, hogy ha a 423/2007/EK tanácsi rendelet³ 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja úgy értelmezendő, hogy a Tanács köteles minden, azon anyavállalat tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló leányvállalatot felvenni a listára, amely maga szerepel azon természetes és jogi személyek, jogalanyok, valamint szervezetek listáján, akiknek a pénzeszközeit és gazdasági forrásait be kell fagyasztani, e rendelkezést alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani, mivel sérti az arányosság elvét.

A felperes úgy véli, hogy a leányvállalat kötelező listára vétele szükségtelen és nem megfelelő a rendelet céljainak elérésére, mivel az anyavállalat listára vétele megakadályozza az Európai Unióban letelepedett leányvállalatot abban, hogy az anyavállalattól utasításokat fogadjon el, ami közvetlenül vagy közvetve meghiúsítaná az anyavállalat listára vételének hatását.

Végül a felperes azt állítja, hogy az említett tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja úgy értelmezendő, hogy az diszkrecionális jogkörrel ruházza fel a Tanácsot a listára felvett anyavállalat valamely leányvállalatának listára vétele tekintetében, és nem pedig úgy, hogy ilyen értelmű kötelezettséget róna a Tanácsra.

____________

¹ - HL 2008. L 163., 29. o.

² - HL 2008 C 197., 34. o.

³ - Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 103., 1. o.)