2007. július 10-én benyújtott kereset - Buzzi Unicem kontra Bizottság
(T-241/07. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperesek: Buzzi Unicem SpA (képviselők: C. Vivani és M. Vellano, ügyvédek)
Alperes: Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Olaszország által a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően bejelentett, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló 2007. május 15-i bizottsági határozatot - az EK-szerződés és az annak alkalmazása során elfogadott elvek és jogszabályok megsértésért -; amennyiben a nemzeti kiosztási tervet meg kell változtatni annak érdekében, hogy az ne tegye engedélyezhetővé továbbá az olyan racionalizálási intézkedéseket, amelyek úgy rendelkeznek, hogy az üzemeltetők a kibocsátási egységek kiosztásának egy részét fenntarthatják a gyártás-racionalizálási folyamatok miatt történő bezárása esetére (a határozat 1. cikkének (4) bekezdése és 2. cikkének (4) bekezdése);
Kötelezze a Bizottságot, hogy fizesse meg a felperes részére a jelen eljárás költségeit.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen ügyben a vitatott határozat szerint az Olaszország 2006. december 15-i levelében bejelentett nemzeti kiosztási terv nem összeegyeztethető az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel.
A kifejezetten vitatott pont annak lehetősége, hogy az üzemeltető a kibocsátási egységek kiosztásának egy részét fenntarthassa a termelő létesítmények egy részének vagy egészének racionalizálási folyamatok miatt történő bezárása esetére.
Állításainak alátámasztására a felperes az alábbiakra hivatkozik:
Az alperes tévesen alkalmazta a "kiosztás kiigazításának" saját kritikai értelmezését, kizárva az úgynevezett "kiosztás utólagos kiigazításának lehetőségét". E tekintetben a felperes elfogadja, hogy a kiigazítás ezen módja torzíthatja a versenyt, és bizonytalanságot eredményezhet a vállalkozások számára, illetve megsértheti az irányelv III. mellékletének 10. kritériumát. A felperes szerint a kérdés inkább az, hogy elkerüljék a kiosztásból való részesedésére, és ezáltal a többi létesítmény felhasználására vonatkozó jogosultság elvesztését. Lényegében annak elkerüléséről van szó, hogy akadályozzák a vállalkozások egyéni jogainak szabad szervezését és alkalmazását, ami ezen felül az EK 5., 174. és 157. cikkei értelmében ellentétes az ésszerűség, az arányosság, a környezetvédelem és a verseny elveivel.
A vitás határozat ezen felül ellentmond az alapul szolgáló logika premisszáinak. E tekintetben különösen, a vitás határozat (4) preambulumbekezdésében a Bizottság maga is elismeri, hogy az irányelv előirányozza annak lehetőségét, hogy a tagállamok kiigazításokat vezessenek be, feltéve, hogy a kiigazítás nem bír visszaható hatállyal, illetve, hogy az nem sérti a közösségi rendszer működését. A jelen ügyben, a bezárt létesítmény üzemeltetője továbbra is jelen lesz a piacon és üzemeltetni fog más engedélyezett létesítményeket. Ezért a Bizottság kifejezésével élve lehetséges a kiosztás kiigazítása.
Az alperes nem bizonyította azon kijelentésének indokolását, hogy a kritikával illetett rendszer utólagos kiigazításként nem összeegyeztethető.
A diszkrimináció-mentesség elvének megsértése, az Egyesült Királyság nemzeti kiosztási tervet jóváhagyó bizottsági határozat rendelkezéseinek fényében.
____________