C‑449/21. sz. ügy
Towercast SASU
kontra
Autorité de la concurrence
és
Ministre chargé de l’économie
(a Cour d’appel de Paris [párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (második tanács), 2023. március 16.
„Előzetes döntéshozatal – Verseny – Vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzése – 139/2004/EK rendelet – A 21. cikk (1) bekezdése – E rendeletnek az »összefonódás« fogalmába tartozó ügyletekre való kizárólagos alkalmazása – Terjedelem – Olyan összefonódás, amely nem közösségi léptékű, nem éri el a kötelező előzetes ellenőrzésre vonatkozóan a nemzeti jog által előírt küszöbértékeket, és amelyet nem tettek át az Európai Bizottsághoz – Az ilyen ügyletnek e tagállam versenyhatóságai általi, az EUMSZ 102. cikkre tekintettel történő ellenőrzése – Megengedhetőség”
1. Verseny – Uniós szabályok – A nemzeti versenyhatóságok általi alkalmazás – Olyan, nem uniós léptékű összefonódás vizsgálata, amely nem tartozik az érintett tagállamnak a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályozása hatálya alá – Az EUMSZ 102. cikk alapján történő utólagos ellenőrzés – Megengedhetőség
(EUMSZ 102. cikk; 139/2004 tanácsi rendelet, 21. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 39., 41., 53. pont és a rendelkező rész)
2. Erőfölény – Visszaélés – Tilalom – Közvetlen hatály – Következmények – Annak lehetősége, hogy a nemzeti versenyhatóságok saját eljárási szabályaik révén egy nem uniós léptékű összefonódásra alkalmazzák az EUMSZ 102. cikket
(EUMSZ 102. cikk)
(lásd: 44–47., 50. és 51. pont)
3. Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Nem uniós léptékű összefonódás – Bennfoglaltság – Feltételek
(EUMSZ 102. cikk)
(lásd: 52. pont)
Összefoglalás
A digitális földfelszíni műsorszórás (a továbbiakban: DVB) francia műsorszolgáltatási ágazatában 2005. évi elindítása óta folyamatos összefonódások valósultak meg, így 2014‑től csak az Itas, a Towercast és a Télédiffusion de France (TDF) műsorszolgáltatók maradtak.(1) Ez utóbbi továbbá a DVB‑szolgáltatások nagykereskedelmi, upstream és downstream piacain mint országos szintű piacokon a piaci részesedések többségével rendelkezett.
2016 októberében a TDF bejelentette, hogy megszerezte versenytársa, az Itas feletti irányítást. Az Itas felvásárlására irányuló ügyletet, amely az összefonódási rendelet(2) 1. cikkében és a francia kereskedelmi törvénykönyvben előírt küszöbértékek alatt maradt, nem jelentették be, és az Európai Bizottság vagy az Autorité de la concurrence (versenyhatóság, Franciaország) sem vizsgálta meg az összefonódások előzetes ellenőrzésével összefüggésben. Az ügylettel kapcsolatban nem került sor az összefonódási rendelet 22. cikkében előírt, az Európai Bizottsághoz történő áttételre irányuló eljárásra sem.
E körülmények között a Towercast panaszt nyújtott be a versenyhatósághoz, és azzal érvelt, hogy az Itas feletti irányításnak a TDF által történt megszerzése erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, mivel a TDF az erőfölényének jelentős mértékű megerősítésével korlátozza a versenyt ezeken a piacokon.
2020. január 16‑i határozatával a versenyhatóság elutasította ezt a panaszt. A versenyhatóság a vizsgálati egységei által elfogadottól eltérő gondolatmenetet alkalmazva lényegében úgy vélte, hogy az összefonódási rendelet kizárólagos jelleggel alkalmazandó az e rendelet 3. cikkében meghatározott összefonódásokra. A szóban forgó vállalkozásnak az ilyen összefonódástól elkülönülő, visszaélésszerű magatartása hiányában a vállalkozás már nem tartozik az erőfölénnyel való visszaélés EUMSZ 102. cikkben előírt tilalmának hatálya alá.
2020. március 9‑én a Towercast a határozattal szemben keresetet nyújtott be a Cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország). E bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a nemzeti versenyhatóság vizsgálhat‑e utólag az EUMSZ 102. cikk alapján egy erőfölényben lévő vállalkozás által megvalósított összefonódást, ha ez az összefonódás nem éri el az előzetes ellenőrzésre vonatkozóan az összefonódási rendeletben és az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó nemzeti jogban megállapított küszöbértékeket, és ezért nem került sor megfelelő előzetes vizsgálatra.
A Bíróság a mai napon hozott ítéletében igennel válaszol erre a kérdésre.
A Bíróság álláspontja
Amint az összefonódási rendelet 21. cikkének (1) bekezdéséből következik, „egyedül ezt a rendeletet kell alkalmazni a 3. cikkben meghatározott összefonódásokra”, amelyekre az 1/2003 rendelet(3) főszabály szerint nem alkalmazható.
Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára megadhassa az e rendelkezés kért értelmezését, a Bíróság először is annak szövegét és keletkezéstörténetét, majd második lépésben az összefonódási rendelet céljait és általános rendszerét vizsgálja.
Az összefonódási rendelet 21. cikke (1) bekezdésének szövegére tekintettel a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy ez a rendelkezés arra irányul, hogy az összefonódások vizsgálata tekintetében e rendelet hatályát a többi másodlagos versenyjogi uniós jogi aktus hatályához képest szabályozza. Ezzel szemben e rendelkezés szövegének vizsgálata nem ad választ arra a kérdésre, hogy az elsődleges jog rendelkezései, és különösen az EUMSZ 102. cikk továbbra is alkalmazandók‑e a vállalkozások összefonódására az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben, amelyben az összefonódásokra vonatkozó jog tekintetében nem került sor előzetes ellenőrzésre.
Ezt követően, mivel az összefonódási rendelet 21. cikkének (1) bekezdése lényegében átveszi a korábban alkalmazandó 4064/89 rendelet(4) 22. cikkének tartalmát, a Bíróság a keletkezéstörténetét illetően megállapítja, hogy az érintett rendelkezés az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy a versenyjogot végrehajtó egyéb rendeletek főszabály szerint nem alkalmazhatók többé az összes összefonódásra, beleértve az erőfölénnyel való visszaélést megvalósítókat is.
Mindemellett az összefonódási rendelet céljainak és általános rendszerének ezt követő vizsgálata keretében a Bíróság végül megjegyzi, hogy az összefonódási rendelet 21. cikkének (1) bekezdésével az uniós jogalkotó egyértelművé kívánta tenni, hogy az összefonódási rendelet az egyetlen olyan eljárási eszköz, amely az összefonódások előzetes és központosított vizsgálatára alkalmazandó, és amelynek lehetővé kell tennie valamennyi összefonódás hatékony, a verseny szerkezetére kifejtett hatása tekintetében történő ellenőrzését. Következésképpen az összefonódási rendelet távolról sem fosztja meg a tagállamok illetékes hatóságait attól a lehetőségtől, hogy a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseit a rendelet 3. cikkében meghatározott összefonódásokra alkalmazzák, hanem egy olyan jogalkotási csomag részét képezi, amelynek célja az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk végrehajtása, valamint egy azt biztosító ellenőrzési rendszer létrehozása, hogy az Unió belső piacán ne torzuljon a verseny.
Így az összefonódási rendelet rendszeréből az következik, hogy bár a rendelet a közösségi léptékű összefonódások előzetes ellenőrzését írja elő, nem zárja ki az említett küszöbértéket el nem érő összefonódások utólagos ellenőrzését.
E tekintetben a Bíróság megjegyzi, hogy a versenyhatóság által képviselt értelmezés végső soron ahhoz vezet, hogy ki kellene zárni az elsődleges jogi rendelkezés közvetlen alkalmazhatóságát egy olyan másodlagos jogi aktus elfogadása miatt, amely bizonyos vállalkozások piaci magatartására vonatkozik. Márpedig az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatályú rendelkezés, amelynek alkalmazása nem függ eljárási szabályzat előzetes elfogadásától, és amely egyébiránt pontosítja, hogy az erőfölénnyel való visszaélés e rendelkezésben előírt tilalma nem mentesíthető, és az e rendelkezés szerinti visszaélést megvalósító magatartások felsorolása nem kimerítő jellegű.
Ilyen feltételek mellett az összefonódási rendelettel nem ellentétes, hogy az olyan nem közösségi léptékű összefonódást, mint amelyről az alapügyben szó van, a nemzeti versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatálya alapján, saját eljárási szabályaik alkalmazásával vizsgálhatják felül.
Ebből következően az olyan összefonódásra, amely nem éri el az előzetes ellenőrzésre vonatkozóan az összefonódási rendeletben és az alkalmazandó nemzeti jogban megállapított küszöbértékeket, alkalmazható az EUMSZ 102. cikk, amennyiben teljesülnek az e cikkben az erőfölénnyel való visszaélés fennállásának megállapítására előírt feltételek. Az eljáró hatóság feladatai közé tartozik többek között annak vizsgálata, hogy az adott piacon erőfölényben lévő, és az adott piacon egy másik vállalkozás felett ellenőrzést szerző felvásárló magatartásával jelentősen akadályozta‑e a versenyt ezen a piacon. E tekintetben önmagában azt, hogy a vállalkozás pozíciója megerősödött, még nem lehet visszaélésnek minősíteni, mivel azt is bizonyítani kell, hogy az erőfölény elért szintje jelentősen korlátozza a versenyt, azaz csak olyan vállalkozások maradnak a piacon, amelyek magatartása az erőfölényestől függ.