Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2024. január 8.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – 1999/70/EK irányelv – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 5. szakasz – Határozott idejű munkaszerződések a közszférában – Egymást követő szerződések – A határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződésekké való átalakításának tilalma – Nem katonai tantárgyak oktatása a katonai iskolákban”
A C‑278/23. sz. [Biltena](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) a Bírósághoz 2023. április 28‑án érkezett, 2023. április 27‑i határozatával terjesztett elő az
M. M., M. R. jogutódja
és
a Ministero della Difesa
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök (előadó), N. Wahl és J. Passer bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 5. szakaszának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az M. R. jogutódjaként eljáró M. M. és a Ministero della Difesa (honvédelmi minisztérium, Olaszország, a továbbiakban: minisztérium) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő az M. R. és e minisztérium között az 1987‑től 2007‑ig tartó időszak során kötött, egymást követő, határozott idejű munkaszerződések fennállásából levonandó következmények tárgyában.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A keretmegállapodás preambuluma a második bekezdésében a következőket mondja ki:
„A szerződő felek elismerik, hogy a határozatlan időre szóló szerződések a munkáltatók és a munkavállalók közötti munkaviszony általános formái, és továbbra is azok maradnak. Elismerik továbbá, hogy a határozott idejű munkaszerződések meghatározott körülmények között a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek egyaránt megfelelnek.”
4 E keretmegállapodás preambulumának harmadik bekezdése értelmében:
„Ez a megállapodás a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatos általános elveket és minimumkövetelményeket állapítja meg, elismerve, hogy pontos alkalmazásuk esetében figyelembe kell venni a nemzeti, ágazati és szezonális esetek sajátosságait. A megállapodás a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a megkülönböztetéssel [helyesen: hátrányos megkülönböztetéssel] szemben, továbbá annak érdekében, hogy a határozott idejű munkaszerződések a munkáltatók és a munkavállalók számára elfogadható módon kerüljenek alkalmazásra.”
5 A keretmegállapodás általános szempontjainak 6–8. és 10. pontja a következőképpen szól:
„6. mivel a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája, és hozzájárul az érintett munkavállalók életminőségéhez és a teljesítményjavításához;
7. mivel az objektív okokra alapozott, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása módot teremt a visszaélés megakadályozására;
8. mivel a határozott időre szóló munkaszerződések bizonyos ágazatok, foglalkozások és tevékenységek olyan foglalkoztatási sajátosságai, amelyek a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt megfelelnek;
[…]
10. mivel ez a megállapodás ezeknek az alapelveknek az alkalmazásával kapcsolatos intézkedések, minimumkövetelmények és rendelkezések meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, valamint az adott ágazatok és foglalkozási ágak feltételrendszerét, beleértve a szezonális jellegű tevékenységeket is”.
6 A keretmegállapodás „Hatály” című 2. szakaszának 1. pontja a következőket írja elő:
„Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.”
7 A keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja a következőket mondja ki:
„[helyesen: E megállapodás alkalmazásában]:
1. »határozott időre alkalmazott munkavállaló«: az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített, határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés [helyesen: amennyiben a munkaszerződés vagy a munkaviszony] megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése.”
8 A keretmegállapodásnak „A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések” című 5. szakasza a következőképpen rendelkezik:
„1. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:
a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;
b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;
c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok [helyesen: munkaviszonyok] megújításának száma.
2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szükséges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett tekintik:
a) »egymást követőnek«;
b) a szerződéseket vagy jogviszonyokat határozatlan időre szólónak [helyesen: b) határozatlan időre szólónak].”
9 A 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 10‑e előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. Erről haladéktalanul tájékoztatják a[z Európai] Bizottságot.”
Az olasz jog
10 Az 1969. december 15‑i legge n. 1023 – Conferimento di incarichi a docenti civili per l’insegnamento di materie non militari presso scuole, Istituti ed enti della Marina e dell’Aeronautica (civil oktatók nem katonai tantárgyaknak a haditengerészet és a légierő iskoláiban, intézeteiben és szervezeteinél történő oktatásával való megbízásáról szóló, 1023. sz. törvény, a GURI 1970. január 8‑i 6. száma, 111. o.) alapeljárás tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: 1023/1969. sz. törvény) 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A nem katonai tantárgyaknak az 1. cikk első bekezdésében felsorolt iskolákban, intézetekben és szervezeteknél történő oktatása a közoktatási minisztérium előzetes engedélye alapján az állami intézetek és iskolák kinevezett vagy nem kinevezett oktatói, valamint a rendes, közigazgatási és katonai bírák és az államigazgatás aktív foglalkoztatásban álló polgári alkalmazottjai köréből [származó] megbízottakkal, vagy az államigazgatáson kívül álló megbízottakkal kötött éves megállapodások révén biztosítható. Az 1. cikkben említett oktatást a teljes tanítási idejük alatt nyújtó, kinevezett oktatók kirendeléssel is foglalkoztathatók.”
11 E törvény 2. cikkének (2) bekezdése előírta, hogy az oktatók kiválasztásának, valamint az illetmények meghatározásának szempontjait és eljárásait miniszteri rendeletben kell meghatározni.
12 Az 1023/1969. sz. törvényt a 2010. március 15‑i decreto legislativo n. 66 sul Codice dell’ordinamento militare (a katonaságról szóló törvénykönyvről szóló 66. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a GURI 2010. május 8‑i 106. száma, a továbbiakban: 66/2010. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 2268. cikke (1) bekezdésének 629. pontja hatályon kívül helyezte.
13 A civil oktatók nem katonai tantárgyaknak a haditengerészet és a légierő iskoláiban, intézeteiben és szervezeteinél történő oktatásával való megbízásáról szóló 66/2010. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 1531. cikkének (1) bekezdése értelmében azonban továbbra is lehetőség van arra, hogy nem katonai tantárgyak oktatásával kapcsolatos feladatokat az államigazgatáson kívüli személyi állománnyal kötött éves szerződések útján lássanak el.
14 Az 1023/1969. sz. törvény alapján elfogadott, 1971. december 20‑i Decreto ministeriale – Conferimento di incarichi a docenti civili per l’insegnanmento di materie non militari presso scuole, istituti ed enti della Marina e dell’Aeronautica (civil oktatók nem katonai tantárgyaknak a haditengerészet és a légierő iskoláiban, intézeteiben és szervezeteinél történő oktatásával való megbízásáról szóló miniszteri rendelet, a GURI 1973. december 15‑i 322. száma, 8211. o.; a továbbiakban: 1971. évi miniszteri rendelet) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az [1023/1969. sz.] törvényben említett nem katonai tantárgyaknak a haditengerészet és a légierő iskoláiban, intézeteiben és szervezeteinél történő oktatása a közoktatási minisztérium előzetes engedélye alapján állami intézetek és iskolák kinevezett vagy nem kinevezett oktatói, valamint a rendes, közigazgatási és katonai bírák és az államigazgatás aktív foglalkoztatásban álló civil alkalmazottjai köréből [származó] megbízottakkal, vagy az államigazgatáson kívül álló megbízottakkal kötött éves megállapodások révén biztosítható. Az [1023/1969. sz.] törvényben említett oktatást a teljes tanítási időben végző, kinevezett tanárok kirendeléssel is foglalkoztathatók.”
15 E miniszteri rendelet 4. cikke értelmében az előírt díjazás az államigazgatáson kívüli oktató második megbízása esetén harmadával csökken.
16 Az említett miniszteri rendelet 6. cikke a következőket írta elő:
„Az államigazgatáson kívül álló, a teljes tanévre és kizárólag a tényleges tevékenység idejére megbízott személyeket kiegészítő juttatások és a közoktatási minisztérium felügyelete alá tartozó intézetek és iskolák megbízott oktatói részére járó nyugdíj, végkielégítés, jóléti és társadalombiztosítási ellátás illeti meg.”
17 Ugyanezen miniszteri rendelet 7. cikke a következőképpen rendelkezett:
„Az oktatási költségeket legfeljebb egy tanévre írják elő.”
18 Az 1971. évi miniszteri rendeletet a 66/2010. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2269. cikke (1) bekezdésének 204. pontja értelmében hatályon kívül helyezték.
19 A 2001. szeptember 6‑i decreto legislativo n. 368 – Attuazione della direttiva 1999/70/CE relativa all’accordo quadro sul lavoro a tempo determinato concluso dall’UNICE, dal CEEP e dal CES (az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70/EK irányelv átültetéséről szóló, 368. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2001. október 9‑i 235. száma) az alapeljárás tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 1. cikke általános jelleggel előírta, hogy a munkaszerződés határozott időtartama kiköthető a technikai, termelési, szervezési vagy helyettesítési okok miatt.
20 E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezett:
„1. A határozott idejű szerződés időtartama a munkavállaló hozzájárulásával kizárólag akkor hosszabbítható meg, ha a szerződés eredeti időtartama három évnél rövidebb. Ebben az esetben a meghosszabbításra egy alkalommal kerülhet sor, feltéve hogy az objektív okokból történik, és a szerződés ugyanarra a munkára vonatkozik, mint amelyre a határozott időre szóló szerződést kötötték. Kizárólag ezen esetre hivatkozással a határozott idejű munkaviszony teljes időtartama nem haladhatja meg a három évet.
2. Az időtartam esetleges meghosszabbítását igazoló objektív okok fennállásának bizonyítása a munkáltatót terheli.”
21 Az említett, felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében:
„A munkaviszony – határozott időre, megszakítás nélkül történő, egymást követő két munkaerő‑felvétel esetén – az első szerződés megkötésének időpontjától kezdődően határozatlan idejű munkaviszonynak minősül.”
22 A 2001. március 30‑i decreto legislativo n. 165 – Norme generali sull’ordinamento del lavoro alle dipendenze delle amministrazioni pubbliche (a közigazgatásban való munkaszervezésre vonatkozó általános szabályokról szóló, 165. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2001. május 9‑i 106. számának rendes melléklete) alapeljárás tényállására alkalmazandó változatának 36. cikke értelmében:
„(1) A közigazgatási szervek általános szükségleteik kielégítése céljából kizárólag határozatlan időre szóló munkaszerződéssel […] végzik az alkalmazásba vételt.
(2) Az ideiglenes és kivételes szükségletek kielégítése céljából a közigazgatási szervek alkalmazhatják a polgári törvénykönyv és az üzemi munkaügyi kapcsolatokról szóló törvények által előírt rugalmas felvételi és foglalkoztatási formákat […]
[…]
(5) A munkavállalók felvételére és foglalkoztatására vonatkozó, kötelezően alkalmazandó rendelkezések közigazgatási szervek általi megsértése semmilyen esetben sem alapozza meg határozatlan ideig tartó munkaviszony létesítését az adott közigazgatási szervvel, e szervek felelőssége és a velük szemben kiszabható szankciók sérelme nélkül. Az érintett munkavállaló jogosult a kötelezően alkalmazandó rendelkezéseket sértő munkavégzésből eredő kár megtérítésére. […]
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
23 1987 és 2007 között M. R. az Aeronautica Militare (olasz légierő) kötelékében tanított elektronikát és távközlést – amelyek nem katonai tantárgyak –, kezdetben évente, 2004 óta pedig félévente meghosszabbított határozott idejű szerződések alapján.
24 Utolsó, határozott idejű szerződését követően keresetet indított a minisztériummal szemben a Tribunale di Roma (római bíróság, Olaszország) előtt az említett határozott idejű szerződések megkötésének jogellenessé nyilvánítása és számára kártérítés megfizettetése iránt.
25 E bíróság helyt adott e keresetnek, és megállapította a 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet hatálybalépését követően kötött határozott idejű szerződések jogellenességét, mivel e szerződések nem jelöltek meg olyan technikai, szervezési, helyettesítési vagy termelési okokat, amelyek igazolhatnák e szerződések határozott időtartamát. Ezenkívül kötelezte a minisztériumot, hogy fizessen M. R. részére tizenöt havi munkabérnek megfelelő összegű kártérítést.
26 A minisztérium fellebbezést nyújtott be a Tribunale di Roma (római bíróság) ítélete ellen a Corte d’appello di Roma (római fellebbviteli bíróság, Olaszország) előtt, arra hivatkozva, hogy a felek között önálló vállalkozói jogviszony állt fenn, nem pedig munkaviszony, így a 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet nem alkalmazható. E minisztérium szerint az alapügyet az 1023/1969. sz. törvény és az 1971. évi miniszteri rendelet rendelkezései szabályozzák, amelyek lehetővé teszik, hogy az államigazgatáson kívüli oktatókra bízzák az éves oktatási feladatokat.
27 A Corte d’appello di Roma (római fellebbviteli bíróság) helybenhagyta az elsőfokú ítéletet az M. R. és a minisztérium közötti munkaviszony fennállását illetően, többek között a tizenharmadik havi munkabér nyújtására, a fizetett szabadságra, a végkielégítésre, a családi támogatásokra, valamint a társadalombiztosítási járulékok fizetésére vonatkozó szerződéses kikötések miatt. E bíróság azonban ezen ítéletet az ezt meghaladó részében hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az alapeljárás tárgyát képező helyzetre különös szabályok vonatkoznak, amelyek a haditengerészet és a légierő iskoláinak sajátos jellegén, valamint az ezen iskolákban foglalkoztatott, államigazgatáson kívüli oktatók sajátos szakértelmén alapulnak.
28 M. R. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Corte d’appello di Roma (római fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben a Corte suprema di cassazionéhoz (semmítőszék, Olaszország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.
29 Ez utóbbi bíróság emlékeztet arra, hogy saját ítélkezési gyakorlata szerint az államigazgatáson kívüli személyi állománnyal éves szerződések alapján létrejött munkavégzésre irányuló jogviszony munkaviszonynak minősül.
30 Az egymást követő, határozott idejű szerződések jogellenes megkötését illetően a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazása esetén a munkavállaló csak a 165/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet – alapeljárás tényállására alkalmazandó változata – 36. cikkének (5) bekezdése alapján elszenvedett kár megtérítésére jogosult, mivel e rendelkezés tiltja a határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű munkaszerződéssé való átalakítását, amelyet a Bíróság a 2018. március 7‑i Santoro ítéletében (C‑494/16, EU:C:2018:166) az uniós joggal összeegyeztethetőnek ítélt.
31 Annak ellenére, hogy a Bíróság már több ítéletet hozott a határozott idejű szerződéseknek a közigazgatásban történő megkötésére vonatkozóan, többek között a 2006. július 4‑i Adeneler és társai ítéletet (C‑212/04, EU:C:2006:443); a 2006. szeptember 7–i Marrosu és Sardino ítéletet (C‑53/04, EU:C:2006:517); a 2011. szeptember 8‑i Rosado Santana ítéletet (C‑177/10, EU:C:2011:557); a 2014. november 26–i Mascolo és társai ítéletet (C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13, EU:C:2014:2401); a 2018. október 25–i Sciotto ítéletet (C‑331/17, EU:C:2018:859), a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartja, hogy kérdést terjesszen a Bíróság elé, mivel véleménye szerint kétely merül fel a keretmegállapodás 5. szakaszának a katonai iskolák, intézetek és szervezetek tekintetében történő értelmezését illetően.
32 E körülmények között a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a[…] keretmegállapodás […] 5. szakaszát, hogy azzal ellentétes [az 1023/1969. sz. törvény] 2. cikkének (1) bekezdésében és [az 1971. évi miniszteri rendelet] 1. cikkében foglalt olasz szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a nem katonai tantárgyaknak a haditengerészet és a légierő iskoláiban, intézeteiben és szervezeteinél történő oktatása céljából – lévén, hogy az oktatók ezekben az oktatási intézményekben egyébiránt nem vehetők állandó állományba – az államigazgatáson kívül álló civil személyek éves (az [1971. évi] miniszteri rendelet 7. cikke értelmében »legfeljebb egy tanévre történő«) megbízásáról rendelkezik, és nem írja elő az e megbízás (a miniszteri rendelet 4. cikkében a második megbízásért járó díjazás csökkentéséről való rendelkezéssel kifejezetten előírt) megújítását alátámasztó objektív okok megjelölését, nem rendelkezik a határozott időre szóló szerződések maximális teljes időtartamáról és a megújítások maximális számáról, valamint arról, hogy a szóban forgó oktatók az említett megújítás következtében esetlegesen elszenvedett kár megtéríttetésére lennének jogosultak, annak ellenére, hogy ezekben az iskolákban nincsenek kinevezett oktatók?
2) [A keretmegállapodás] 5. szakaszának 1. pontja értelmében vett, olyan objektív okoknak minősülnek‑e a haditengerészet és a légierő intézetei, iskolái és szervezetei rendszerének szervezési igényei, amelyek az uniós joggal összeegyeztethetővé teszik a fent említett olasz szabályozáshoz hasonló olyan szabályozást, amely a szóban forgó katonai intézeteken, iskolákon és szervezeteken kívül álló személyek oktatóként történő megbízásához nem határoz meg feltételeket a határozott idejű munkaviszony – az [1999/70] irányelvvel és a mellékelt keretmegállapodással összhangban – álló alkalmazásával kapcsolatban, és nem rendelkezik a kár megtérítéséről?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
33 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az ilyen kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
34 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
35 Az együttesen vizsgálandó két kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egyrészt a keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a katonai iskolákban a nem katonai tantárgyak oktatásával megbízott civil személyi állományt kizárja az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának szankcionálására irányuló szabályok alkalmazása alól, másrészt pedig, hogy ezen iskolák szervezeti követelményei az ilyen szerződések meghosszabbítását igazoló „objektív oknak” minősíthetők‑e a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében.
36 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának magából a szövegéből is kitűnik, hogy a keretmegállapodás hatályát tágan kell érteni, mivel az általában az „olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek”. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a „határozott időre alkalmazott munkavállalóknak” a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja értelmében vett fogalmába a munkáltatójuk magán‑ vagy közjogi minőségétől függetlenül valamennyi munkavállaló beletartozik (2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Mivel a keretmegállapodás egyetlen különös ágazatot sem zár ki a hatálya alól, az tehát az állami intézményekben folytatott oktatás ágazatában felvett személyi állományra is alkalmazandó (2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten jelezte, hogy a haditengerészet és a légierő iskoláiban, intézeteiben és szervezeteinél a nem katonai tantárgyak oktatására felvett civil személyi állománnyal fennálló jogviszony munkavállalói jellegű. Ebből következően az M. R.‑hez hasonló munkavállaló a keretmegállapodás hatálya alá tartozik.
39 A keretmegállapodás 5. szakaszával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy e szakasz, amelynek egyik célja a határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok egymást követő alkalmazásának mint a munkavállalók kárára történő visszaélés lehetséges forrásának, behatárolására irányul, a munkavállalók helyzete bizonytalanná válásának elkerülése céljából bizonyos minimális védelmi rendelkezéseket ír elő (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Amint az ugyanis a keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből, valamint az említett keretmegállapodás általános szempontjainak 6-8. pontjából következik, a munkahely stabilitásának biztosítása fontos részét képezi a munkavállalók védelmének, míg a határozott időre szóló munkaszerződések csak bizonyos körülmények esetén felelnek meg mind a munkáltatók, mind a munkavállalók igényeinek (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozása érdekében kötelezi a tagállamokat az e szakaszban felsorolt egy vagy több intézkedés tényleges és kötelező elfogadására, ha belső joguk nem tartalmaz az ilyen visszaélés megakadályozását szolgáló megfelelő jogi intézkedést. E szakasz 1. pontjának a)–c) alpontjában így felsorolt, szám szerint három intézkedés az ilyen munkaszerződések vagy munkaviszonyok meghosszabbítását alátámasztó objektív okokra, ezen egymást követő munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális, teljes időtartamára, illetőleg azok meghosszabbításának számára vonatkozik (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 A tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, mivel választhatnak, hogy a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a)–c) alpontjában felsorolt egy vagy több intézkedést, vagy a már meglévő, egyenértékű jogi intézkedéseket alkalmazzák‑e. Ezáltal a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja a tagállamok számára az ilyen visszaélések megakadályozásában álló általános célt jelöl ki, azonban meghagyja a tagállamoknak a cél eléréséhez szükséges eszközök megválasztását, amennyiben azok nem veszélyeztetik a keretmegállapodás célját vagy hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ekként, ahogyan az a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjából kitűnik – és a keretmegállapodás preambuluma harmadik bekezdésének, valamint általános szempontjai 8. és 10. pontjának megfelelően – a tagállamoknak a keretmegállapodás végrehajtásának keretében van lehetőségük arra, hogy figyelembe vegyék meghatározott ágazatok és/vagy adott munkavállalói kategóriák sajátos igényeit, feltéve hogy ezt objektív okok alátámasztják (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Egyébiránt a keretmegállapodás 5. szakasza nem ír elő konkrét szankciókat arra az esetre, ha mégis visszaélést állapítanának meg. Ilyen esetben a nemzeti hatóságok feladata olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek nemcsak arányosak, hanem egyúttal kellően hatékonyak és visszatartóak is, hogy biztosítsák a keretmegállapodás alapján hozott normák teljes érvényesülését (2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Kétségkívül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy az olyan kötelező szabályt tartalmazó nemzeti szabályozás, amely szerint a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazása esetén az ilyen munkaszerződéseket határozatlan idejű munkaszerződésekké alakítják át, az ilyen visszaélésszerű alkalmazást hatékonyan szankcionáló intézkedést tartalmazó szabályozásnak minősíthető (2019. május 8‑i Rossato és Conservatorio di Musica F. A. Bonporti ítélet, C‑494/17, EU:C:2019:387, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Mindazonáltal a keretmegállapodás 5. szakasza nem írja elő a tagállamok számára általános kötelezettségként a határozott időre szóló munkaszerződések határozatlan időre szóló munkaszerződéssé való átalakításának előírását. A keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontja ugyanis főszabály szerint a tagállamokra bízza azon feltételek meghatározását, amelyek alapján a határozott időre szóló munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat határozatlan időre kötöttnek kell tekinteni. Ebből az következik, hogy a keretmegállapodás nem írja elő azokat a feltételeket, amelyek mellett határozatlan időre szóló szerződéseket alkalmazni lehet (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Így ahhoz, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely tiltja az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések határozatlan időre szóló szerződéssé történő alakítását, a keretmegállapodással összeegyeztethetőnek legyen tekinthető, az érintett tagállam belső jogrendjének tartalmaznia kell valamely más hatékony intézkedést az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülésére és adott esetben szankcionálására (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ezenkívül a tagállamok nem kötelesek arra, hogy a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazása esetén az intézkedések halmozását írják elő abban az értelemben, hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejű munkaviszonnyá történő átalakítása kártérítéshez való joggal egészüljön ki (lásd ebben az értelemben: 2019. május 8‑i Rossato és Conservatorio di Musica F. A. Bonporti ítélet, C‑494/17, EU:C:2019:387, 41. és 45. pont).
49 Az elszenvedett kár megtérítését, mint a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazását hatékonyan szankcionáló intézkedést illetően az ilyen kártérítés elve és az arányosság elve azt követeli meg, hogy a tagállamok a pusztán jelképes kártérítésen túlmutató, de a teljes mértékű kompenzációt nem meghaladó mértékű, megfelelő kártérítést írjanak elő (lásd ebben az értelemben: 2019. május 8‑i Rossato és Conservatorio di Musica F. A. Bonporti ítélet, C‑494/17, EU:C:2019:387, 42. és 43. pont).
50 Egyébiránt a Bíróság megállapította, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem szankcionálja az egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseknek a közszférába tartozó munkáltató általi visszaélésszerű alkalmazását az érintett munkavállaló részére történő olyan kártérítés megfizetésével, amely a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé való átalakítása elmaradásának kompenzálására szolgál, hanem az említett munkavállaló utolsó havi munkabérének 2,5‑szerese és 12‑szerese közötti összegű kártérítés megítélését írja elő, azzal a lehetőséggel, hogy ez utóbbi részére megítélhető a kár teljes összegének megtérítése is, amennyiben bizonyítja, hogy lehetőségektől esett el azt illetően, hogy állást találjon, amennyiben e szabályozáshoz hatékony és visszatartó erejű szankcionáló mechanizmus társul, amelynek megítélése a kérdést előterjesztő bíróság feladata (2018. március 7‑i Santoro ítélet, C‑494/16, EU:C:2018:166, 54. pont).
51 Következésképpen, amennyiben a jelen ügyben bebizonyosodik, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozásban nincs az érintett oktatói állományt érintő visszaélés megakadályozására, illetve szankcionálására irányuló egyéb hatékony intézkedés, úgy e helyzet veszélyeztetné a keretmegállapodás 5. cikkének célját és hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 85. pont).
52 Végül emlékeztetni kell arra, hogy nem a Bíróság feladata a belső jogi rendelkezések értelmezése, az kizárólag a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokra tartozik. Mindazonáltal a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak e bíróságnak azon kérdés értékeléséhez, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok rendelkezései megfelelnek‑e a keretmegállapodás 5. szakaszában foglalt követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 2021. június 24‑i Obras y Servicios Públicos és Acciona Agua ítélet, C‑550/19, EU:C:2021:514, 50. és 52. pont).
53 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik egyrészt az, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás lehetővé teszi, hogy a nem katonai tantárgyakat oktató civil személyi állományt egymást követő, határozott idejű munkaszerződések útján vegyék fel a haditengerészet és a légierő iskoláiba, anélkül hogy előírná a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának b) és c) alpontjában foglalt, e szerződések maximális időtartamát vagy megújításuk számát illetően meghatározott korlátokat, másrészt az, hogy az oktatási ágazatban kötött határozott idejű szerződések nem tartoznak azon nemzeti rendelkezések hatálya alá, amelyek lehetővé teszik az ilyen egymást követően kötött, bizonyos időtartamot meghaladó szerződések határozatlan idejű munkaszerződésekké való átminősítését, valamint adott esetben az ilyen átminősítés hiányából eredően elszenvedett kár megtérítését.
54 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a haditengerészet és a légierő iskoláiban a nem katonai tantárgyakat oktató civil személyi állomány által végzett oktatás területén az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazása igazolható‑e a nemzeti jogban fennálló, a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett objektív okokkal, és különösen, hogy a haditengerészet és a légierő iskoláinak különleges jellege, valamint az ezen iskolákban alkalmazott oktatók sajátos szakértelme ilyen objektív oknak minősülhet‑e.
55 Amint arra ugyanis a keretmegállapodás általános szempontjainak 7. pontja utal, a keretmegállapodást aláíró felek úgy ítélték meg, hogy a határozott időre szóló munkaszerződések „objektív okokon” alapuló alkalmazása egyike a visszaélések megakadályozását célzó eszközöknek (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Ami az „objektív okoknak” a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti fogalmát illeti, azt úgy kell értelmezni, hogy valamely tevékenységet jellemző meghatározott és konkrét, és ebből következően olyan körülményeket jelent, amelyek ebben az egyedi összefüggésben alkalmasak az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazásának indokolására E körülmények különösen azon feladatok egyedi jellegéből és sajátos jellemzőiből adódhatnak, amelyek elvégzésére e szerződéseket megkötötték, vagy adott esetben a tagállam szociálpolitikája valamely céljának megvalósítására irányuló jogos törekvésből (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Ugyanakkor nem felel meg a fenti pontban kifejtett követelményeknek az a nemzeti szabályozás, amely törvényi vagy rendeleti szabállyal csak általános és absztrakt jelleggel engedélyezi az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazását. Egy ilyen szabályozás ugyanis nem teszi lehetővé objektív és átlátható szempontok meghatározását annak vizsgálata céljából, hogy az ilyen szerződések megújítása ténylegesen valós szükségletet elégít‑e ki, továbbá alkalmas‑e az elérendő cél megvalósítására, és ahhoz szükséges‑e. E szabályozás valós veszélyt jelent tehát az ilyen típusú szerződésekkel történő visszaélésre, ezért az nem egyeztethető össze a keretmegállapodás céljával és hatékony érvényesülésével (lásd különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. január 13‑i MIUR és Ufficio Scolastico Regionale per la Campania ítélet, C‑282/19, EU:C:2022:3, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Közelebbről az oktatási ágazatot illetően lehetséges, hogy az éves tanterv létrehozása átmeneti munkaerő‑felvételi igényeket von maga után, így a munkavállalónak a munkáltató átmeneti és sajátos munkaerőigényének kielégítése céljából történő ideiglenes alkalmazása főszabály szerint minősülhet a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „objektív oknak” (lásd ebben az értelemben: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Ezzel szemben az nem fogadható el, hogy határozott időre szóló munkaszerződések megújíthatók legyenek olyan feladatoknak az érintett iskolákban való állandó és tartós jellegű ellátása céljából, amelyek egyébként a szóban forgó ágazat rendes tevékenységei közé tartoznak.
60 E tekintetben a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontja a) alpontjának tiszteletben tartása annak konkrét vizsgálatát követeli meg, hogy az egymást követő határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok megújítása átmeneti szükségleteket elégít‑e ki, és hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló valamely nemzeti rendelkezést valójában nem a munkáltató személyi állományra vonatkozó, állandó és tartós igényeinek kielégítése céljából alkalmazzák‑e (lásd ebben az értelemben különösen: 2018. október 25‑i Sciotto ítélet, C‑331/17, EU:C:2018:859, 50. pont; 2021. június 24‑i Obras y Servicios Públicos és Acciona Agua ítélet, C‑550/19, EU:C:2021:514, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 A haditengerészet és a légierő iskoláinak különleges jellegére vonatkozó érvelést illetően meg kell jegyezni, hogy noha az érzékeny katonai adatokkal kapcsolatos tantárgyak oktatása alkotmányos védelemre érdemes célnak tekinthető, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy e cél megvalósítása mennyiben követelné meg a katonai oktatási ágazatban a munkáltatóktól, hogy a személyi állományt csak határozott időre alkalmazzák. Egyrészt ugyanis olyan civil személyi állományról van szó, amelynek nem katonai tantárgyakat kell oktatnia, másrészt pedig az érzékeny adatok védelme szempontjából mindenesetre megfelelőbbnek tűnik a személyi állomány lojalitását határozatlan idejű munkaszerződésekkel biztosítani.
62 A szóban forgó személyi állomány szakértelmére vonatkozó követelményeket illetően, amely személyi állomány felvétele a konkrét területen elfogadott katonai technológiák és felszerelések fejlődése miatt gyakran változó és változatos ismeretektől függ, és amelyeket folyamatosan frissítenek, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból az sem nem tűnik ki, hogy az M. R. által tanított tantárgyak sajátosak lettek volna, sem pedig az, hogy a megkövetelt ismeretek miért eredményeztek volna a személyi állomány tekintetében csupán átmeneti szükségletet.
63 Ellenkezőleg, egyértelmű, hogy a különböző, határozott időre szóló szerződések, amelyekkel M R.‑t alkalmazták, hasonló feladatok elvégzését eredményezték több éven keresztül, olyannyira, hogy e munkaviszony – aminek megállapítása mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata – nem átmeneti, hanem ellenkezőleg, tartós igényt elégíthetett ki.
64 E tekintetben szintén a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a katonai oktatás ágazatában a határozott időre alkalmazott munkavállalókat megilleti‑e a munkaviszony megszűnése esetén járó végkielégítés, hogy adott esetben az ilyen végkielégítés megfelelő‑e az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozásához és szükség esetén szankcionálásához, és hogy az a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja értelmében vett „megfelelő jogi intézkedésnek” minősíthető‑e.
65 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a katonai iskolákban a nem katonai tantárgyak oktatásával megbízott civil személyi állományt kizárja az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának szankcionálására irányuló szabályok alkalmazása alól, amennyiben e szabályozás nem tartalmaz az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülésére és adott esetben szankcionálására irányuló más hatékony intézkedést. Az ezen iskolák szervezeti követelményeire vonatkozó indokok nem minősülhetnek az említett keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, az ilyen tantárgyak oktatásával megbízott ilyen személyi állománnyal kötött ilyen szerződések megújítását igazoló „objektív okoknak”.
A költségekről
66 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszát
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a katonai iskolákban a nem katonai tantárgyak oktatásával megbízott civil személyi állományt kizárja az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának szankcionálására irányuló szabályok alkalmazása alól, amennyiben e szabályozás nem tartalmaz az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülésére és adott esetben szankcionálására irányuló más hatékony intézkedést. Az ezen iskolák szervezeti követelményeire vonatkozó indokok nem minősülhetnek az említett keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, az ilyen tantárgyak oktatásával megbízott ilyen személyi állománnyal kötött ilyen szerződések megújítását igazoló „objektív okoknak”.
Aláírások