C‑90/22. sz. ügy
„Gjensidige” ADB
(a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (első tanács), 2024. március 21.
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012/EU rendelet – 45. cikk – Határozat elismerésének megtagadása – 71. cikk – Az e rendelet és a valamely különös jogterületre vonatkozó egyezmények közötti kapcsolat – A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló egyezmény (CMR) – A 31. cikk (3) bekezdése – Perfüggőség – Joghatóság kikötéséről szóló megállapodás – A »közrend« fogalma”
1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012 rendelet – A valamely különös jogterületre vonatkozó egyezményekkel való kapcsolat – A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló egyezmény – Az e szerződés alapján benyújtott keresetre vonatkozó határozat – E határozat elismerésének megtagadása egy joghatóságot kikötő megállapodás okán – A rendelet alkalmazhatósága
(1215/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 71. cikk, (1) bekezdés, és (2) bekezdés, b) pont)
(lásd: 41., 44–47. pont)
2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012 rendelet – A határozatok elismerése és végrehajtása – Kizáró okok – A kizárólagos joghatóságok megsértése – Hatály – Valamely tagállami bíróság által egy joghatóságot kikötő megállapodás megsértésével hozott határozat – Kizártság – A megkeresett állam közrendjébe ütközés – Hiány
(1215/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 25. cikk, és 45. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
(lásd: 52., 53., 56–59., 72–76. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában eljáró Bíróság pontosítja a tagállamokban hozott bírósági határozatok elismerése abban az esetben történő megtagadásának a Brüsszel Ia rendeletben előírt indokai terjedelmét, ha a származási állam bírósága nemzetközi fuvarozási szerződésben foglalt, joghatóságot kikötő megállapodás megsértésével állapította meg joghatóságát.
Az ACC Distribution a Rhenus Logistics társasággal áruknak Hollandiából Litvániába történő szállítására vonatkozó szerződést kötött. Mivel az áruk egy részét a szállítás során ellopták, a Gjensidige ADB kártérítés fizetett az ACC Distributionnek.
2017 februárjában a Rhenus Logistics felelősségkorlátozás megállapítása iránti keresetet nyújtott be egy holland bírósághoz. E bíróság megállapította joghatóságát a jogvita elbírálására, és megállapította, hogy az ACC Distribution és a Rhenus Logistics között létrejött szerződésben foglalt, a litván bíróságok joghatóságát kikötő megállapodás semmis, mivel azzal a hatással jár, hogy korlátozza a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló egyezmény (a továbbiakban: CMR)(1) által biztosított, a joghatósággal rendelkező bíróságok közötti választási lehetőséget.
2017 szeptemberében a Gjensidige keresetet indított egy litván bíróság előtt a célból, hogy az a Rhenus Logisticsot kötelezze az ACC Distribution részére megfizetett kártérítés visszatérítésére. E bíróság felfüggesztette az eljárást addig, amíg a holland bíróság nem hozott jogerős határozatot a Rhenus Logistics felelősségének korlátozásáról. Ezt követően a litván bíróság azon okból, hogy a holland bíróság határozata a res iudicata hatályával bírt, elutasította a Gjensidige által benyújtott keresetet. Ezt az elutasítást a fellebbezést elbíráló bíróság helybenhagyta.
A Gjensidige által benyújtott felülvizsgálati kérelemalapján eljáró Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (legfelsőbb bíróság, Litvánia) arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e a Brüsszel Ia rendelettel a CMR, mivel ezen egyezmény lehetővé teszi a joghatóságot kikötő megállapodások mellőzését, amely joghatóság e rendelet értelmében főszabály szerint kizárólagos.(2) Ezenfelül, még ha úgy is ítéli meg, hogy e rendelet nem írja elő kifejezetten egy joghatóságot kikötő megállapodás megsértésével hozott bírósági határozat elismerése megtagadásának indokaként, e bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy e megállapodások védelmének nem kellene‑e kiterjednie egy ilyen határozat elismerésére és végrehajtására. Következésképpen e bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz.
A Bíróság álláspontja
Tekintettel arra, hogy az alapügy tárgyát képező nemzetközi fuvarozási szerződés mind a „Brüsszel Ia” rendelet, mind pedig a CMR hatálya alá tartozik, a Bíróság előzetesen azt vizsgálja meg, hogy egy annak ellenére hozott bírósági határozat elismerése esetleges megtagadásának kérdését, hogy létezik egy másik tagállam bíróságai javára szóló, joghatóságot kikötő megállapodás, a „Brüsszel Ia” rendelet vagy a CMR fényében kell‑e értékelni.
E tekintetben, egyfelől, a „Brüsszel Ia” rendelet(3) előírja, hogy egy joghatóságát valamely különös jogterületről szóló egyezményre alapító bíróság által hozott határozatokat a többi tagállamban e rendeletnek megfelelően kell elismerni és végrehajtani, amely rendelet rendelkezései akkor is alkalmazhatók, ha ez az egyezmény meghatározza e határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételeit. Ami a CMR‑t(4) illeti, az arra korlátozódik, hogy egy ítélet végrehajtását az érintett országban e célból előírt alaki követelmények teljesítésétől teszi függővé, amelyek azonban nem vonhatják maguk után az ügy felülvizsgálatát.
Másfelől, egy ilyen egyezmény alkalmazása nem sértheti az Unión belül a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgáló elveket. Ami konkrétan a kölcsönös bizalom elvét illeti, a címzett állam bírósága semmilyen esetben nincs jobb helyzetben, mint a származási állam bírósága az ezen utóbbi joghatóságára vonatkozó döntés tekintetében, ennek megfelelően a Brüsszel Ia rendelet főszabály szerint nem engedi meg, hogy valamely tagállami bíróság joghatóságát egy másik tagállam bírósága felülvizsgálja.
E körülményekre figyelemmel, az elismerés esetleges megtagadásának kérdését a „Brüsszel Ia” rendelet fényében kell értékelni.
E pontosítást követően a Bíróság először is azt a következtetést vonja le a Brüsszel Ia rendelet 45. cikke (1) bekezdése a) pontjának(5) és e) pontja ii) alpontjának(6) szövegéből, hogy valamely tagállam bírósága nem tagadhatja meg egy másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerését azzal az indokkal, hogy ez utóbbi bíróság egy joghatóságot kikötő megállapodás megsértésével állapította meg joghatóságát.
Másodsorban, ezt a szó szerinti értelmezést az említett rendelkezések szövegkörnyezete és a Brüsszel Ia céljai és célkitűzései is megerősítik. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az e rendelet által létrehozott rendszerben a kölcsönös elismerés a szabály, míg az elismerése megtagadásának indokai kimerítően kerültek felsorolásra. Márpedig az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy a rendeletnek a joghatóság kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseinek megsértését nem szerepelteti ezen indokok között. Ennek megfelelően a joghatóságot kikötő megállapodásoknak az e rendeletben említett védelme(7) nem jár azzal a következménnyel, hogy e megállapodások megsértése önmagában az elismerés megtagadásának indokát képezné.
Harmadsorban, a Bíróság kiemeli, hogy a jelen ügyben a rendelkezésére álló iratokban semmi nem enged arra következtetni, hogy a holland bíróság határozatának elismerése elfogadhatatlan módon ütközne a litván jogrenddel azért, mert egy alapvető elvet sértene. Közelebbről, pusztán az a tény, hogy egy keresetet a joghatóságot kikötő megállapodásban kijelölt bíróság nem bírál el, következésképpen e keresetről e bíróság tagállamának joga szerint nem születik döntés, nem tekinthető a tisztességes eljáráshoz való jog olyan súlyú megsértésének, amely miatt az említett kereset tárgyában hozott határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes lenne a megkeresett tagállam közrendjével.