A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. március 8.
F‑59/09. sz. ügy
Carlo De Nicola
kontra
Európai Beruházási Bank
„Közszolgálat – Az Európai Beruházási Bank személyi állománya – Értékelés – Előléptetés – A Közszolgálati Törvényszék hatásköre – Elfogadhatóság – Hallgatólagos elutasító határozat – Belső irányelv – A személyi állomány képviselője – A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve”
Tárgy: Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke alapján benyújtott kereset, amelyben C. de Nicola kéri többek között először is az Európai Beruházási Bank (Bank) fellebbviteli bizottsága 2008. november 14‑i határozatának megsemmisítését, másodszor az előléptetésről szóló 2008. április 29‑i határozatok, és a D csoportba való előléptetését mellőző, ugyanezen a napon hozott határozat megsemmisítését, harmadszor a 2007. évi értékelő jelentésének megsemmisítését, negyedszer annak megállapítását, hogy lelki zaklatás áldozata volt, ötödször a Bank arra való kötelezését, hogy e magatartás tanúsítását hagyja abba, és térítse meg a felperesnek állítólag e zaklatással okozott kárt.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2007. évi értékelő jelentést, és a C. De Nicola előléptetését mellőző határozatot. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. C. De Nicola és az Európai Beruházási Bank maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Határidők
(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)
2. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, d) pont)
3. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének analógia útján való alkalmazása
(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)
4. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Értékelés – Értékelő jelentés
5. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Értékelés – Az értékelési eljárásra vonatkozó „belső határozat” – Megsértés
(Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 22. cikk)
6. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Előléptetés – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 22. és 23. cikk)
1. Egyrészt a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak – amely általános uniós jogelv, és megköveteli, hogy a jogalanynak megfelelő határidő álljon rendelkezésre a neki sérelmet okozó aktus jogszerűségének mérlegelésére, valamint adott esetben keresetlevele előkészítésére –, másrészt pedig a jogbiztonság követelményének – amely megkívánja, hogy bizonyos idő eltelte után az uniós intézmények által elfogadott aktusok véglegessé váljanak – összeegyeztetése megköveteli, hogy az Európai Beruházási Bank és az alkalmazottai közötti jogvitákat ésszerű időn belül terjesszék az uniós bíróság elé.
Az ilyen határidő meghatározása során figyelembe kell venni többek között a személyzeti jogviták egyediségét és az esetleges pert megelőző eljárás e szempontból való fontosságát. Jóllehet ugyanis a Bank alkalmazottai a Bank által elfogadott különös szabályozás hatálya alá tartoznak, a Bank és az alkalmazottai közötti kizárólag belső jogviták természetüknél fogva az uniós intézmények és tisztviselőik vagy alkalmazottaik közötti jogvitákhoz hasonlítanak, amelyek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének hatálya alá tartoznak, és az EK 236. cikk alapján bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében meghatározott keresetindítási határidőkkel kapcsolatos feltételekből kell tehát meríteni, figyelembe véve a Bank személyzeti szabályzatának különös összefüggését, amely szabályzat a 41. cikkében szabadon választható békéltető eljárást hoz létre.
E tekintetben a Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke szerinti békéltető eljárás és a Bank igazgatási közleménye szerinti éves értékeléssel kapcsolatos különös fellebbezési eljárás ugyanazt a célt követi, mint a személyzeti szabályzat 90. cikkében létrehozott kötelező, pert megelőző eljárás. Ezen eljárásoknak is az a célja, hogy lehetővé tegyék a viták egyezség útján történő rendezését azzal, hogy lehetőséget teremtenek a Banknak a vitatott aktus visszavonására, illetve az érintett alkalmazottnak a vitatott aktus alapján az indokolás elfogadására, és adott esetben a kereset benyújtásáról való lemondásra. Egyébiránt a Bank szabályzata nem határozza meg a két eljárás közötti összhang megteremtésének részleteit. Az értékelő jelentések tekintetében a valamelyikről vagy mindkettőről való párhuzamos vagy egymást követő lemondás így az érintett alkalmazott mérlegelésére van bízva, azon jelzésértékű határidő tiszteletben tartásának sérelme nélkül, amelyet a vonatkozó igazgatási közlemények a kérelemnek a fellebbviteli bizottsághoz való benyújtására meghatároznak.
Ebben az összefüggésben az attól a naptól számított három hónapos határidő, amikor a sérelmet okozó aktust vagy adott esetben a fellebbezési eljárás kedvezőtlen eredményét az érintett alkalmazottal közölték, illetve amikor a békéltető eljárás meghiúsult, főszabály szerint ésszerűnek tekinthető azonban azzal a feltétellel egyrészt, hogy az esetleges fellebbezési eljárás ésszerű határidőn belül zajlott le, másrészt hogy az érdekelt a békéltetés iránti kérelmét ésszerű határidőn belül terjesztette elő a sérelmet okozó aktusról szóló értesítés kézhezvételét követően. Pontosabban e két választható eljárás létrehozása Bank személyzeti szabályzatának 41. cikkében és a Bankra kötelező említett személyzeti közleményekben, szükségszerűen ahhoz a következtetéshez vezet, hogy ha az alkalmazott egymás után kéri a fellebbezési eljárás, majd a békéltető eljárás megindítását, a kereset Közszolgálati Törvényszéknél való megindításának határideje csak abban az időpontban kezdődik, amikor ez utóbbi eljárás meghiúsult, amennyiben az alkalmazott a békéltetés iránti kérelmét a fellebbezési eljárás befejezését követően ésszerű határidőn belül nyújtotta be. Minden más értelmezés olyan helyzethez vezet, amelyben a Bank alkalmazottja olyan időpontban lenne köteles a kereset bírósághoz való benyújtására, amikor még tevékenyen próbál egyezségre jutni az ügyben, ami megfosztaná a választható közigazgatási eljárásokat a hatékony érvényesüléstől.
(lásd a 134–137. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének 98., 99., 100., 106. és 107. pontja.
2. Elfogadhatatlanok azok a megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek, amelyek nem teszik lehetővé azon, sérelmet okozó aktusoknak a beazonosítását, amelyeknek a felperes a megsemmisítését kívánja. Az ilyen kereseti kérelmek ugyanis nem felelnek meg a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke (1) bekezdése d) pontjában meghatározott feltételeknek, amelyek értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát és a felperes kereseti kérelmeit. Ha a felperes az előléptetésről szóló határozat minden kapcsolódó, azt követő és megelőző aktusának megsemmisítését kéri, a vitatott aktusok egyértelmű és pontos meghatározásának hiánya nem teszi lehetővé, hogy az említett kérelmek megfeleljenek az eljárási szabályzat 35. cikke (1) bekezdése d) pontja rendelkezéseinek. Következésképpen az ilyen kereseti kérelmeket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.
(lásd a 148. és 149. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑72/92. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott végzésének 16., 18. és 19. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑1/08. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 26‑án hozott végzésének 46. pontja.
3. Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata rendelkezésének hiányában nem közvetlenül a tisztviselők személyzeti szabályzatát kell alkalmazni, ami sértené a Bank személyi állományának tagjaira alkalmazandó szabályozás különös jellegét, hanem e szabályokból kell meríteni, és azokat analógia útján kell alkalmazni, megállapítva, hogy a Bank és az alkalmazottai közötti kizárólag belső jogviták természetüknél fogva az uniós intézmények és tisztviselőik vagy alkalmazottaik közötti jogvitákhoz hasonlítanak. Különösen, a Bank személyi állománya tagjainak keresetére analógia útján a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdéséből következő szabályokat kell alkalmazni, amely rendelkezés értelmében az uniós bíróság nem rendelkezik hatáskörrel, ha a hozzá benyújtott kereset nem olyan aktus ellen irányul, amelyet az adminisztráció a felperes kérelmeinek elutasítása érdekében fogadott el. Ezenkívül, ha a Bankhoz a személyi állományának tagja olyan kérelmet terjesztett elő, amely arra irányul, hogy a tekintetében határozatot hozzon, a személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni analógia útján, és azt kell megítélni, hogy ha ésszerű, négy hónapos határidőn belül nem adnak választ e kérelemre, azt elutasítást jelentő hallgatólagos határozatnak kell‑e tekinteni, amely a Közszolgálati Törvényszék előtt kereset tárgya lehet.
(lásd a 153–155. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítéletének 100. és 101. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑55/08. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének 239. pontja, az ítélettel szemben T‑37/10. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
4. Az uniós jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve sérelmet okozó aktushoz vezethet, és ezt a jogot még az e tekintetben a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás kifejezett rendelkezése hiányában is biztosítani kell. Ebből az elvből, amely a gondos ügyintézés követelményeinek felel meg, következik, hogy az értékelő jelentés végleges elfogadása előtt a személyi állomány tagjának biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a felettese érdemben meghallgassa. Ha az Európai Beruházási Bank személyi állománya tagjának a felettesével folytatott értékelő beszélgetése nem szabályosan zajlik, mivel pusztán formális, és az ilyen beszélgetés tárgyát képező kérdéseknek csak egy részét érinti, nem téve lehetővé az érdekeltnek, hogy érdemben észrevételt tegyen, sérül a védelemhez való jog tiszteletben tartása, valamint sérülnek az értékelő eljárásra vonatkozó szabályok. Kétségtelen, a védelemhez való jog megsértése csak akkor eredményez megsemmisítést, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna. Amennyiben azonban nincs kizárva az, hogy ha a személyi állomány tagja érdemben észrevételt tehetett volna, és az értékelő beszélgetést szabályosan folytatták volna le, az értékelő jelentése eltérő lett volna, az említett jogsértésnek ezen aktus megsemmisítését kell maga után vonnia.
(lásd a 176., 177. és 181–183. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 17/74. sz., Transocean Marine Paint kontra Bizottság ügyben 1974. október 23‑án hozott ítéletének 15. pontja; C‑294/95. P. sz., Ohja kontra Bizottság ügyben 1996. november 12‑én hozott ítéletének 67. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑16/03. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30‑án hozott ítéletének 40. pontja; T‑115/04. sz., Laroche kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 14‑én hozott ítéletének 36. pontja; T‑173/04. sz., Carius kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének 69. pontja; T‑246/04. és T‑71/05. sz., Wunenburger kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 6‑án hozott ítéletének 149. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑28/09. sz., Kipp kontra Europol ügyben 2010. június 29‑én hozott ítéletének 68. pontja.
5. Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata 22. cikke értelmében a személyi állomány minden tagjának éves értékelésekor lefolytatandó eljárását a Bank „belső határozata állapítja meg”. A szolgálati feljegyzéstől eltérő szövegre való bármely utalás hiányában meg kell állapítani, hogy Bank e feljegyzésben határozta meg az éves értékelési eljárást, valamint hogy az említett szolgálati feljegyzés és a mellékletében szereplő, értékelésre vonatkozó gyakorlati tudnivalók alkotják a kötelező szabályok összességét, amelyektől a Bank nem térhet el anélkül, hogy ne követne el szabálytalanságot. Feltételezve akár, hogy az említett szolgálati feljegyzés nem a Bank személyzeti szabályzatában foglalt „belső határozat”, az nem fosztható meg kötelező hatályától, mivel legalább olyan belső irányelvként kell értékelni, amellyel a Bank magára nézve – ugyan jelzésértékű – magatartási szabályt fogadott el, amelytől azonban nem térhet el azon okok megjelölése nélkül, amelyek az eltéréshez vezették, különben megsérti az egyenlő elbánás elvét.
A Bank azzal, hogy úgy adott osztályzatot a személyi állománya egyik tagjának, hogy nem vette figyelembe a vegyes bizottságban betöltött rendes tagként végzett tevékenységét, megsérti az értékelési eljárásra vonatkozó tudnivalók 7. pontját. A személyi állomány képviselőjeként végzett tevékenység ugyanis figyelembe veendő az alkalmazott értékelő jelentésének elkészítésekor, úgy, hogy ez utóbbit ne érje hátrány az ilyen tevékenység végzése miatt. Ilyen körülmények között, jóllehet az értékelő jogosult egyedül azon munka értékelésére, amelyet az alkalmazott – aki a személyi állomány képviseletére rendelkezik megbízatással – a beosztása szerinti álláshelyen végez, kivéve az említett megbízatással kapcsolatos tevékenységet, amely nem tartozik a hatáskörébe, a szigorúan a szakmai munka értékelésekor figyelembe kell vennie a képviseleti tisztség ellátásához kapcsolódó kötelezettségeket. Figyelembe kell vennie még pontosabban azt, hogy a képviseleti tevékenységei miatt az alkalmazott a szervezeti egységénél kevesebb munkanapon dolgozott, mint az értékelési időszak rendes munkanapjai.
(lásd a 185., 190., 192. és 195. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítéletének 105. és 106. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata 22. és 23. cikke értelmében a Bank köteles elvégezni az előléptetésre pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát. E tekintetben a Bank alkalmazottai következésképpen az uniós intézmények tisztviselőiével összehasonlítható szabályozás hatálya alá tartoznak.
Az érdemek összehasonlító vizsgálata egyszerre az alkalmazottakkal való egyenlő bánásmód elvének és az előmenetelükre való lehetőség elvének a kifejeződése. A Bank személyzeti szabályzata az érdemre alapozott előléptetési eljárás létrehozásával az alkalmazottaik előmenetele lehetőségének elvét ismeri el, ezen elismerés azonban még az előléptetéshez szükséges feltételek teljesülése esetén sem biztosítja számukra az előléptetéshez való alanyi jogot. Ezenkívül, mivel az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az előléptetésre pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata keretében, a bíróság felülvizsgálata e tekintetben arra a kérdésre korlátozódik, hogy az adminisztráció ésszerű határok között marad‑e, és jogkörével nem nyilvánvalóan hibásan élt‑e. A bíróság ugyanis nem helyettesítheti az illetékes hatóságnak a pályázók érdemei minősítésével kapcsolatos értékelését a sajátjával.
Az értékelési eljárásra vonatkozó tudnivalókból kiderül, hogy a Bank az érdemek összehasonlító vizsgálatának elvégzésékor különleges fontosságot tulajdonít a legalább három utolsó év értékelő jelentésének, és bizonyos, ezen alkalomból juttatott osztályzattól magasabb vagy azzal megegyező osztályzatnak. Mivel az értékelő jelentés olyan nélkülözhetetlen tényező, amelyet a Bank köteles figyelembe venni az érdemek összehasonlító vizsgálata elvégzésekor az előléptetésről szóló határozatok elfogadása érdekében, az értékelő jelentés megsemmisítése következésképpen maga után vonja az előléptetést mellőző határozat megsemmisítését.
(lásd a 199–202. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítéletének 127., 175. és 176–178. pontja; T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének 340–344. pontja.