T‑334/16. P. sz. ügy

FN és társai

kontra

az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége(CEPOL)

„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – A CEPOL székhelyének Bramshillből (Egyesült Királyság) Budapestre (Magyarország) történő áthelyezése – A személyi állomány újrabeosztása – Keresettel meg nem támadható aktus – A Közszolgálati Törvényszék előtti kereset elfogadhatatlansága”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (fellebbezési tanács), 2018. október 25.

1.      Bírósági eljárás – Eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat – A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 129. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Valamely uniós ügynökségnek a székhelye áthelyezéséről szóló határozata – Az alkalmazottak és a tisztviselők jogi helyzetének megváltoztatása – Hiány – Kizártság

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezést elbírálva a Törvényszék az eljárási szabályzat 129. cikke értelmében bármikor hivatalból vizsgálhatja, hogy nem elfogadhatatlan‑e a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt. Minthogy a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkén alapuló kereset elfogadhatatlansági feltételei imperatív jellegűek, azokat adott esetben a Törvényszéknek hivatalból kell megvizsgálnia, feltéve hogy a feleket előzetesen felhívták észrevételeik megtételére.

(lásd: 49. pont)

2.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése és 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktus léte az uniós tisztviselő, illetve alkalmazott által az intézményével szemben indított kereset elfogadhatóságának elengedhetetlen feltétele. E tekintetben kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóságtól származó és az adminisztráció végleges álláspontját tartalmazó olyan intézkedések minősülnek sérelmet okozó aktusnak, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érintő kötelező joghatást váltanak ki.

Így valamely uniós ügynökség székhelyének áthelyezése a tagállamok megállapodásnak és az uniós jogalkotó döntésének eredménye. Következésképpen a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság arra szorítkozott, hogy emlékeztessen a személyi állomány újrabeosztásának elvére, amint azt a tagállamok megállapodása megállapította. Így eljárva e hatóság nem módosította jelentősen a fellebbezők jogi helyzetét, amely e tekintetben a tagállamok megállapodásából ered.

A fellebbezők személyzeti szabályzatban foglalt pénzügyi jogosultságait illetően: valamely ügynökség személyi állományára alkalmazandó korrekciós együttható nem tartozik ezen ügynökség munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságának mérlegelése alá, hanem az alkalmazási hely életkörülményeinek a következménye. Ebből következik, hogy az új székhelyre előírt korrekciós együtthatónak a fellebbezőkre történő alkalmazása csak automatikus következménye egyrészt a tagállamok megállapodásának, másrészt pedig a személyzeti szabályzat 64. cikke első bekezdésének.

Továbbá a megtámadott határozat az ügynökség igazgatójával való egyéni megállapodási lehetőséget biztosít az ügynökség új székhelyén való munkába állás időpontja, illetve a személyi állománynak az új székhelyre áttérni nem kívánó tagjai számára a lemondási idő tekintetében. Így a megtámadott határozat elfogadásával az ügynökség munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága általános irányvonalat határozott meg, amely alapján a vonatkozó rendelkezések alkalmazásával később – adott esetben – az új székhelyen kellő időben munkába nem álló alkalmazottainak lemondását megállapító egyedi határozatokat kívánt elfogadni, mindegyikük egyéni helyzetére figyelemmel.

(lásd: 49., 50., 60., 61., 64., 69., 72., 75. pont)