A HL-ben megjelent közlemények

 

José Antonio de Brito Sequeira Carvalho által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. április 4-én benyújtott kereset

(T-145/05. sz. ügy)

(Az eljárás nyelve: francia)

José Antonio de Brito Sequeira Carvalho (lakóhelye: Lisszabon, képviseli: Karel Hartog Hagenaar ügyvéd) 2005. április 4-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

-    nyilvánítsa nemlétezőnek és semmisnek a megtámadott jogi aktust,

-    semmisítse meg vagy vonja vissza e nemlétező jogi aktussal kapcsolatos, azt megerősítő vagy annak feltételezett hatásait meghosszabbító valamennyi későbbi jogi aktust,

-    e jogi aktus hátrányos következményeiből származó 300 000 euróra becsült kárból kötelezze ideiglenesen 30 000 euróra becsült összeg kártérítés címén történő megfizetésére,

-    kötelezze az alperes az eljárási költségek és kiadások viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Jelen kereset a Fejlesztési Főigazgatóság főigazgatójaként eljáró személynek a felperessel közölt és annak személyzeti anyagában elhelyezett, a felperes betegszabadságra küldéséről hivatalból határozó jogi aktus ellen irányul. A kereset kifogásolja egy párhuzamos akta fenntartását is.

A felperes álláspontja szerint a jelen ügy tárgyát képező jogi aktust jogilag nem létezőnek kell tekinteni.

Igényeinek alátámasztására a felperes többek között hivatkozik arra, hogy:

-    a megtámadott jogi aktus indokai pontatlanok;

-     a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján előterjesztett panaszát elutasító határozat olyan, a felperesnek tulajdonított tényeken és cselekményeken alapul, amelyekről neki nem volt tudomása, és amelyek egyrészt soha nem szerepeltek sem szakmai előmeneteli, sem értékelési jelentéseiben, másrészt amelyeket hivatali felettesei neki soha nem említettek,

-     jelen esetben hatáskörrel visszaélés és az eljárás visszaélésszerű alkalmazása valósult meg;

-     megsértették az egyenlőség elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

____________