T‑150/05. sz. ügy

Markku Sahlstedt és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„92/43/EGK tanácsi irányelv – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 2005/101/EK bizottsági határozat – A boreális biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeinek jegyzéke – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatatlanság”

A végzés összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

A felperes közvetlen érintettsége, mint a megsemmisítés iránti kereset EK 230. cikk negyedik bekezdésében meghatározott elfogadhatósági feltétele azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára mérlegelési jogkört, mert annak végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag a közösségi szabályozásból következik. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha valamely intézmény a közösségi aktust egy tagállamhoz címezi, ha a tagállam által az aktus végrehajtása érdekében történő fellépés automatikus jellegű, vagy ha a kérdéses aktus jogkövetkezményei bármely esetben egyértelműen bekövetkeznek, akkor az aktus közvetlenül érint bármely személyt, akire a tagállami fellépés hatást gyakorol. Ha azonban az aktus meghagyja a tagállamnak a cselekvési vagy nem cselekvési lehetőségét, vagy nem kötelezi arra, hogy meghatározott módon járjon el, a tagállam cselekvése vagy nem cselekvése, és nem maga az aktus érinti közvetlenül az illető személyt.

E tekintetben a 92/43 irányelv értelmében a boreális biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzék elfogadásáról szóló 2005/101 határozat, amely közösségi jelentőségű területté nyilvánít finnországi területeket, nem gyakorol hatást sem az földtulajdonosok jogaira és kötelezettségeire, sem e jogok gyakorlására, mivel egyáltalán nem keletkeztet kötelezettséget a piaci szereplők vagy a magánszemélyek számára, illetve nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a közösségi jelentőségű területek védelmi rendszerével, például megőrzési intézkedésekkel vagy a követendő engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban.

Ráadásul a hivatkozott 92/42 irányelv, és különösen annak 4. és 6. cikke alapján a megtámadott határozat által a közösségi jelentőségű területek kijelölését követően az érintett tagállamokra háruló kötelezettségek nem alkalmazandók közvetlenül a szóban forgó gazdasági szereplőkre, ugyanis e kötelezettségek olyan aktus meghozatalát kívánják meg az érintett tagállam részéről, amelyben a tagállam pontosan meghatározza, hogy milyen módon szándékozik eleget tenni a kérdéses kötelezettségnek.

(vö. 52‑54., 59. pont)