A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2010. december 17.(*)

„Dömping – Kínából, Indiából, Dél-Afrikából, Ukrajnából és Oroszországból származó vas és acél drótkötelek és -kábelek behozatala – A kivetett dömpingellenes vám részleges időközi felülvizsgálatának megtagadása”

A T‑369/08. sz. ügyben,

az European Wire Rope Importers Association (EWRIA) (székhelye: Hemer [Németország]),

a Câbleries namuroises SA (székhelye: Namur [Belgium]),

a Ropenhagen A/S (székhelye: Vallensbaek Strand [Dánia]),

az ESH Eisen‑ und Stahlhandelsgesellschaft mbH (székhelye: Kaarst [Németország]),

a Heko Industrieerzeugnisse GmbH (székhelye: Hemer),

az Interkabel Internationale Seil‑ und Kabel‑Handels GmbH (székhelye: Solms [Németország]),

a Jose Casañ Colomar, SA (székhelye: Valencia [Spanyolország]),

a Denwire Ltd (székhelye: Dudley [Egyesült Királyság])

(képviseli őket: T. Lieber ügyvéd)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: C. Clyne és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Bizottság 2008. július 4‑i határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amellyel elutasította a felpereseknek a vas és acél drótkötelek és –kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban benyújtott, részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmét,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: E. Martins Ribeiro elnök (előadó), S. Papasavvas és A. Dittrich bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

A –  A dömpingellenes alaprendelet

1        Az alapvető dömpingellenes szabályozást az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet tartalmazza (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet 45. o., a továbbiakban: alaprendelet) [e rendeletnek az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 343, 51. o., helyesbítés HL 2010. L 7., 22. o.] lépett a helyébe]. Az alaprendelet 1. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 1. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése) a következőképpen rendelkezik:

„(1) Dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.

(2) Egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha a Közösségbe irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a szokásos kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára.

[…]

(4) E rendelet alkalmazásában a »hasonló termék« az a termék, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában az a termék, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.”

2        Az alaprendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése) kimondja:

„(1) E rendelet alkalmazásában a »kár«, amennyiben másként nincs meghatározva, a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve a közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti, és e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni.

(2) A kármegállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia: a) mind a dömpingelt import mennyiségét és a dömpingelt importnak a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását; és b) mind az ilyen importnak a közösségi gazdasági iparra gyakorolt hatását illetően.”

3        Az alaprendelet 5. cikkének (7) és (9) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 5. cikkének (7) és (9) bekezdése) értelmében:

„(7) A dömpingre és a kárra vonatkozó bizonyítékokat egyidejűleg kell figyelembe venni a vizsgálat megindításáról, illetve az annak mellőzéséről szóló határozatban. A panaszt el kell utasítani, ha nincs elegendő, a dömpingre vagy a kárra vonatkozó olyan bizonyíték, amely az eljárás megindítását indokolná.

[…]

(9) Ha a konzultáció után nyilvánvaló, hogy az eljárás megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, a Bizottság a panasz benyújtásának napjától számított 45 napon belül megindítja az eljárást, és erről értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ha a benyújtott bizonyíték nem elegendő, erről a panaszost – konzultációt követően – tájékoztatni kell a panasz Bizottsághoz történő benyújtását követő 45 napon belül.”

4        Az alaprendelet 11. cikkének (2), (3), (5) és (6) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (2), (3), (5) és (6) bekezdése) a következőképpen rendelkezik:

„(2) A végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, kivéve, ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna […]

(3) Indokolt esetben az intézkedések további fenntartásának szükségessége is felülvizsgálható […] egy tagállam kérésére vagy, ha a végleges intézkedés megállapítása óta egy ésszerű – legalább egyévnyi – idő eltelt, bármely exportőr, importőr vagy a közösségi termelők olyan kérésére, amely egy ilyen időközi felülvizsgálat megalapozottságára vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmaz.

Időközi felülvizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a dömping megakadályozásához már nincs szükség az intézkedés további fenntartására, és/vagy arra, hogy az intézkedés megszüntetése vagy módosítása esetén a károkozás folytatódása vagy megismétlődése valószínűtlen lenne, vagy hogy a meglévő intézkedés nem vagy már nem elegendő a kárt okozó dömping ellensúlyozására.

Az e bekezdés szerinti vizsgálatok során a Bizottság mérlegelheti, többek között, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e, illetve hogy a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást a 3. cikk alapján megállapított kár elhárítását illetően. Ebből a szempontból a végső határozat meghozatalakor az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyítékot figyelembe kell venni.

[…]

(5) E rendeletnek az eljárásra és a vizsgálatok lefolytatására vonatkozó rendelkezéseit – a határidőkkel kapcsolatos rendelkezések kivételével – minden, a (2), (3) és (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően lefolytatott felülvizsgálatra alkalmazni kell. Ezeket a felülvizsgálatokat késedelem nélkül kell lefolytatni, és rendszerint a felülvizsgálat megindításától számított 12 hónapon belül le kell zárni.

(6) Az e cikk szerinti felülvizsgálatot a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság indítja meg. Ahol ezt a felülvizsgálatok indokolják, az intézkedéseket a bevezetésükért felelős közösségi intézménynek a (2) bekezdés szerint hatályon kívül kell helyeznie vagy fenn kell tartania, illetve a (3) és (4) bekezdés szerint hatályon kívül kell helyeznie, fenn kell tartania vagy módosítania kell […]”

5        Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése) értelmében:

„Annak megállapítása, hogy a Közösség érdekeinek védelme tesz‑e beavatkozást szükségessé, a különböző érdekek összességének, mint a hazai gazdasági ágazat, a felhasználók és a fogyasztók érdekeinek értékelésén kell alapulnia; és ezen cikk értelmében ilyen megállapítás csak akkor tehető, ha a (2) bekezdésnek megfelelően minden fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére. Egy ilyen vizsgálat során különös figyelemmel kell lenni a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásai megszüntetésének és a hatékony verseny visszaállításának szükségességére. A feltárt dömping és kár alapján megállapított intézkedések nem alkalmazhatók, ha az összes benyújtott információ alapján a hatóságok egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen intézkedések alkalmazása nem szolgálja a Közösség érdekeit.”

B –  A vas és acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések

1.     A Kínából, Indiából, Dél‑Afrikából és Ukrajnából behozott acél drótkötelekre és ‑kábelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések

6        Az Európai Drótkötélgyártók Összekötő Bizottsága (Liaison Committee of European Union Wire Rope Industries, a továbbiakban: EWRIS) 1998 áprilisában és júniusában benyújtott két panaszának következtében, és az 1998. május 20‑án megindított, az acél drótköteleknek és ‑kábeleknek a Közösség területére való behozatalával kapcsolatos dömpingellenes eljárást követően az Európai Közösségek Bizottsága elfogadta a Kínai Népköztársaságból, Indiából, Mexikóból, Dél‑Afrikából és Ukrajnából származó acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről és az egyes magyarországi és lengyelországi exportáló termelők által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló, 1999. február 18‑i 362/1999/EK bizottsági rendeletet (HL L 45., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 31. kötet, 3. o.). Az említett rendelet (7) preambulumbekezdése a következőképpen határozza meg az „érintett termék” fogalmát: „a 3 mm‑t meghaladó legnagyobb keresztmetszetű acél drótkötelek és ‑kábelek, beleértve a zárt szerkezetű kötelet is, kizárva viszont a rozsdamentes acélból készült köteleket és kábeleket”.

7        A Tanács 1999. augusztus 12‑én elfogadta a Dél‑Afrikából, Indiából, a Kínai Népköztársaságból, Lengyelországból, Magyarországról, Mexikóból és Ukrajnából származó acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint a Koreai Köztársaságból származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről szóló 1796/99/EK tanácsi rendeletet (HL L 217., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 106. o.). Ennek a rendeletnek a (4) preambulumbekezdése átvette az érintett termék fogalmát a 362/1999 rendelet (7) preambulumbekezdéséből.

8        A dömpingellenes intézkedések, különösen az 1796/1999 rendeletben foglalt intézkedések hatályának közelgő megszűnéséről szóló, 2003. november 13‑i értesítés közzétételét követően az EWRIS a Bizottsághoz 2004. május 17‑én felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján. 2004. augusztus 17‑én a Bizottság kiadott egy, a Kínai Népköztársaságból, Indiából, Dél‑Afrikából és Ukrajnából származó acélkötél és ‑kábel behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések lejártával kapcsolatos felülvizsgálat elindításáról szóló értesítést (HL C 207., 2. o.), és felülvizsgálati eljárást indított.

9        A Tanács 2005. november 8‑án elfogadta a[z alaprendelet] 11. cikkének (2) bekezdése szerinti megszűnési felülvizsgálatot követő, a Dél‑Afrikából, Indiából, a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1858/2005/EK tanácsi rendeletet (HL L 299., 1. o.). Ennek a rendeletnek a (18) preambulumbekezdése átveszi az érintett termék fogalmát az 1796/1999 rendelet (4) preambulumbekezdéséből.

2.     A vas vagy acél drótkötelek és ‑kábelek Oroszországból történő behozatalával kapcsolatos dömpingellenes intézkedések

10      Az EWRIS által 2000 márciusában benyújtott panaszt és a dömpingellenes eljárás 2000. május 5‑i megindítását követően a Bizottság elfogadta az egyes vas vagy acél drótköteleknek és ‑kábeleknek a Cseh Köztársaságból, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból történő behozatalával kapcsolatos ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről és egyes csehországi és törökországi exportáló termelők által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló, 2001. február 2‑i 230/2001/EK bizottsági rendeletet (HL L 34., 4. o). E rendelet (9) preambulumbekezdésének meghatározása szerint „érintett termék”„a 3 mm‑t meghaladó legnagyobb keresztmetszetű acél drótkötelek és ‑kábelek, szerelvényekkel is, beleértve a zárt szerkezetű kötelet is, kizárva viszont a rozsdamentes acélból készült köteleket és kábeleket”.

11      A Tanács 2001. augusztus 2‑án elfogadta a Cseh Köztársaságból, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az ideiglenes dömpingellenes vám végleges beszedéséről szóló 1601/2001/EK tanácsi rendeletet (HL L 211., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 38. kötet, 62. o.). Ennek a rendeletnek a (8) preambulumbekezdése az érintett termék fogalmát a 230/2001 rendelet (9) preambulumbekezdéséből veszi át.

12      Az egyes dömpingellenes intézkedések, különösen az 1601/2001 rendeletben foglalt intézkedések lejártáról szóló értesítés 2005. október 29‑i közzétételét követően az EWRIS az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be 2006. április 28‑án a Bizottsághoz. A Bizottság 2006. augusztus 3‑án értesítést tett közzé az Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések lejártának felülvizsgálatára irányuló eljárás és a Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára alkalmazandó részleges időközi felülvizsgálat megindításáról (HL C 181., 15. o.), és felülvizsgálati eljárást indított.

13      A Tanács 2007. október 30‑án elfogadta az Orosz Föderációból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletet (HL L 285., 1. o.). Ennek a rendeletnek a (32) preambulumbekezdése az „érintett termék” fogalmát az 1601/2001 rendelet (8) preambulumbekezdésében foglalt termékfogalomra hivatkozással a következőképpen határozza meg: „kötél és kábel – ideértve a zárt sodrású vas‑ vagy acélkötelet is, de a rozsdamentes acélkötelet nem – 3 mm‑t meghaladó keresztmetszettel, szerelvényekkel, vagy azok nélkül”.

 A jogvita előzményei

14      A European Wire Rope Importers Association (EWRIA), a jelen ügy egyik felperese az acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalának és forgalmazásának területén tevékenykedő európai társaságok kollektív érdekeinek képviseletére alapított egyesület. A jelen ügy többi felperese az EWRIA tagja, és a belga jog (Câbleries namuroises SA), a dán jog (Ropenhagen A/S), a német jog (ESH Eisen‑ und Stahlhandelsgesellschaft mbH, Heko Industrieerzeugnisse GmbH, Interkabel Internationale Seil‑ und Kabel‑Handels GmbH), a spanyol jog (Jose Casañ Colomar, SA) és az Egyesült Királyság joga (Denwire Ltd) szerint működő társaság.

15      2007. június 12‑én az EWRIA a többi felperes és néhány további társaság nevében az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatra irányuló kérelmet nyújtott be, egyrészt az 1858/2005 rendelet értelmében a Dél‑Afrikából, Indiából, a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó acél drótkötelek és ‑kábelek behozatala tekintetében megállapított dömpingellenes intézkedések, másrészt a 2005. április 8‑i 564/2005/EK tanácsi rendelettel (HL L 97., 1. o.) módosított 1601/2001 rendelet alapján a Cseh Köztársaságból, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó bizonyos vas vagy acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések ellen (a továbbiakban: felülvizsgálati kérelem).

16      A felülvizsgálati kérelem célja a szóban forgó dömpingellenes intézkedésekkel érintett termékek, tudniillik a vas és acél drótkötelek és ‑kábelek (a továbbiakban együtt: acél drótkötelek és ‑kábelek) körének újbóli meghatározása. Az EWRIA szerint a szóban forgó dömpingellenes intézkedések első bevezetése óta a helyzet jelentősen megváltozott, ami igazolja az érintett termék fogalmának változását a következő okoknál fogva:

–        az érintett terméknek a szóban forgó dömpingellenes intézkedésekben foglalt fogalma ellentétes az acélhuzalokra (EN 10264) és az acél drótkötelekre és ‑kábelekre (EN 12385) alkalmazandó közösségi szabványokkal, amelyek hivatalosan is megkülönböztetik az általános célú drótköteleket és kábeleket, valamint a sajátos célú drótköteleket és kábeleket;

–        a jelenleg a piacon lévő gazdasági szereplők az általános célú drótköteleket és kábeleket, valamint a sajátos célú drótköteleket és kábeleket nem egy, hanem különböző termékként kezelik;

–        a szóban forgó dömpingellenes intézkedések bevezetése óta a Közösségen belül az általános célú drótkötelek és kábelek gyártása elhanyagolhatóvá vált, mivel az acél drótköteleket és ‑kábeleket gyártó közösségi gyártók ma túlnyomórészt sajátos célú drótköteleket és kábeleket gyártanak;

–        az acél drótkötelek és ‑kábelek közösségi piacán uralkodó feltételek megváltoztak, mivel nincs jelentős verseny az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek között, valamint az általános célú drótkötelek és kábelek behozatala többé nem okoz kárt a közösségi acél drótkötél‑ és ‑kábelgyártóknak.

17      A felülvizsgálati kérelemben az EWRIA azt javasolta, hogy az érintett termék fogalmát bontsák két csoportra, nevezetesen egyrészt az általános célú, másrészt a nagy teherbírású vagy sajátos célú drótkötelekre és kábelekre. A sajátos felhasználású drótkötelekre és kábelekre továbbra is vonatkoznának a dömpingellenes intézkedések, míg az általános felhasználású drótkötelek és kábelek ki lennének zárva ezen intézkedések hatálya alól.

18      A 2008. április 8‑án, az EWRIA‑val tartott találkozót követően kelt levelében a Bizottság az alábbiakról tájékoztatta az előbbit:

„A 2008. április 8‑i találkozón megállapodottak szerint tudomásul vesszük, hogy, a 2007. június 12‑i észrevételeiket ki kívánják egészíteni a kárral és/vagy a dömpinggel kapcsolatos bizonyítékokkal.

Várjuk ezeket a kiegészítő információkat, és továbbra is állunk rendelkezésükre minden további kérdés megválaszolásával kapcsolatban, amelyet ennek kapcsán fel kívánnak tenni.”

19      2008. április 30‑i levelében az EWRIA a következőket válaszolta a Bizottságnak:

„A tárgybeli ügyben hivatkozunk a 2008. április 8‑i megbeszélésre és az ugyanazon a napon kelt levelükre.

Tekintettel az általunk 2007. június 12‑én benyújtott részleges időközi felülvizsgálatra irányuló kérelemre, kérjük annak szíves tudomásul vételét, hogy ezeket az észrevételeket nem kívánjuk kiegészíteni. Álláspontunk szerint a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz a »körülmények megváltozásával« kapcsolatban, ami az acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel kapcsolatban 1999‑ben elsőként elfogadott dömpingellenes intézkedések óta az érintett termékek fogalmát illetően bekövetkezett. Ezenkívül a kérelemmel kapcsolatban már részletes vitát folytattunk [P.‑C.] és [C.‑N.] részvételével, akik arról tájékoztattak minket, hogy véleményük szerint egy, az acél drótkötélként és ‑kábelként definiált termékekkel kapcsolatos időközi felülvizsgálat esélyei »ígéretesek«.

Kérjük tehát, hogy fogadják el a kérelmet, és késlekedés nélkül indítsák meg az időközi felülvizsgálatot az acél drótkötélként és ‑kábelként minősített termékek fogalmával kapcsolatban. Kérem ugyanakkor annak szíves tudomásulvételét, hogy amennyiben kérelmünk elutasítása mellett döntenek, abban az esetben az erre irányuló határozat ellen bírósági jogorvoslat is igénybe vehető.”

20      2008. július 4‑i levelében (a továbbiakban: a vitatott levél) a Bizottság az alábbiakat közölte az EWRIA‑val:

„Hivatkozni szeretnék a különböző, csoportommal és velem folytatott, azon kérdést illető információcserékre, hogy lehetséges‑e részleges felülvizsgálatot indítani az acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel kapcsolatos fent említett intézkedésekkel összefüggésben abból a célból, hogy az általános célú drótköteleket és kábeleket ki lehessen zárni az érintett termékek köréből.

Április 30‑i levelükből az következik, hogy nem kívánnak a termékek fogalmával kapcsolatos kérelmük megerősítése céljából további bizonyítékokat előadni azokon az információkon és bizonyítékokon kívül, amelyeket korábban már előadtak.

Sajnálattal értesítem Önöket, hogy az eddig ismertetett információk alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy részleges időközi felülvizsgálatra irányuló eljárást kell indítani annak érdekében, hogy az általános célú drótköteleket és kábeleket kizárjuk az érintett termék fogalmából. Ennek főként az a magyarázata, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az intézkedésekkel érintett két termék, azaz az általános célú drótkötelek és kábelek, valamint a sajátos célú drótkötelek és kábelek nem ugyanazokkal a fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságokkal rendelkeznek.

Észrevételeiket néhány alkotóelemre alapítják, jelen esetben a kenőanyagokra, a műanyag összekötő huzalokra, a forgásszögre, valamint a huzalok egyes tulajdonságaira, amelyek alapján számos acél drótkötél‑ és ‑kábeltípust lehet megkülönböztetni. Mindazonáltal ez nem elegendő, mivel valamennyi drótkötél és kábel ugyanazokkal a fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságokkal rendelkezik.

E tekintetben az az álláspont, hogy az acél drótkötelek és ‑kábelek lényegében három elemből állnak: az acélhuzalból, amelyek a sodratot képezik; ezen sodratokból, amelyek a kábelér köré vannak felcsavarva, és magából a kábelérből. A felépítésük annak megfelelően eltérő, hogy a tervezett felhasználás milyen fizikai igénybevétellel jár. E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy még ha a fizikai és műszaki szempontból különböző acél drótkötelek és ‑kábelek típusainak széles skálája létezik is, mindegyiknek ugyanaz a fizikai alaptulajdonsága (a drótkötelek és kábelek a kábelér köré felcsavart acélhuzalsodratokból állnak), és ugyanazok a műszaki alaptulajdonságai (mindegyik sodratonként meghatározott számú huzallal, drótkötelenként és kábelenként pedig meghatározott számú sodrattal, meghatározott átmérővel és szerkezettel rendelkezik). Bár a termékskála alsó és felső végén lévő termékek nem helyettesíthetők egymással, a szomszédos csoportokban elhelyezkedők igen. Ebből mi arra következtettünk, hogy az acél drótkötelek és ‑kábelek különböző csoportjai között bizonyos szintű átfedés, valamint verseny van. Ráadásul egy adott csoporton belül is lehetnek a termékeknek különböző alkalmazásai.

Ezenkívül úgy tűnik, hogy bizonyos szomszédos csoportokban a standard acél drótkötelek és ‑kábelek versenyeznek a sajátos célú acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel, mivel azokat ugyanazon célokra lehet használni, így felcserélhetők.

Természetesen ha olyan új információkat nyújtanak be, amelyek véleményük szerint álláspontunk felülvizsgálására késztetnének minket, ezeket bármikor be lehet nyújtani.

Továbbra is állunk rendelkezésükre valamennyi további kérdés megválaszolására, amit ezzel kapcsolatban fel kívánnak tenni.”

 Az eljárás és a felek kérelmei

21      A Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 4‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

22      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;

–        helyezze hatályon kívül a Bizottság 2008. július 4‑én hozott határozatát, amellyel elutasította a felpereseknek az acél drótkötelekre és –kábelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban benyújtott, részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmét, amelyben az intézkedések hatályának kiigazítását és az általános célú drótköteleknek és –kábeleknek az intézkedések tárgyi hatálya alóli kivételét kérték;

–        kötelezze a Bizottságot, hogy indítsa meg az acél drótkötelek és –kábelek acél drótkötelek behozatalára alkalmazott dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatát az intézkedések hatályának kiigazítása és az általános célú drótköteleknek és –kábeleknek köteleknek az intézkedések hatálya alól történő kivétele érdekében;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

23      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

24      A Törvényszék a 2010. március 18‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli érvelését és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

 A jogkérdésről

A –  Az elfogadhatóságról

1.     Az acél drótköteleket és ‑kábeleket érintő dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos részleges időközi felülvizsgálat megindításának elutasításáról szóló, 2008. július 4‑i bizottsági határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságáról

a)     A felek érvei

25      A Bizottság azt állítja, hogy ez a kereseti kérelem elfogadhatatlan. A vitatott levél az EK 230. cikk alapján nem minősül határozatnak, tekintettel arra a tényre, hogy a felperesekre nézve nem jár végleges joghatással. A Bíróság C‑521/06. P. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑5829. o.) alapjául szolgáló ügyben határozatnak minősített levéllel ellentétben a vitatott levél nem változtatta meg jelentősen a felperes jogi helyzetét.

26      Először is a vitatott levél megszövegezésére hivatkozva a Bizottság megjegyzi, hogy az nem jelenti a részleges felülvizsgálat lefolytatása lehetőségének „végleges és visszafordíthatatlan elutasítását”. A vitatott levél a Bizottság szervezetének „az addig benyújtott […] információk alapján” kialakított álláspontját tükrözi. Az egységvezető és csoportja átmeneti jelleggel úgy vélhette, hogy a felperesek nem szolgáltattak elegendő bizonyítékot az időközi felülvizsgálat megindításához, de nem állt szándékukban teljességgel kizárni a felülvizsgálat megindítását. A vitatott levél kifejezetten nyitva hagyja az EWRIA számára a lehetőséget, hogy olyan új információkat szolgáltasson, amelyek meggyőzhetik a Bizottságot arról, hogy időközi felülvizsgálatot kell indítani. A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza azt, hogy a jelen ügyben nem zárta le az aktát. Ezen okoknál fogva a vitatott levél nem a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben határozatnak minősített levéllel vethető össze, hanem sokkal inkább az ez utóbbit megelőzően küldött levélhez hasonlítható, amely azt a tényt hangsúlyozta, hogy ezen ügy felperese még szolgáltathat további információkat. Ha a jelen ügy felperesei küldtek volna egy másik levelet, vagy jobban kifejtették volna a felülvizsgálati kérelmük mögött rejlő indokokat, és azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélik, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia álláspontját, akkor a Bizottság ezt meg is tette volna, anélkül, hogy a felpereseknek új kérelmet kellett volna benyújtaniuk.

27      Másodszor a vitatott levél szerzőjének kilétére hivatkozva a Bizottság azt állítja, hogy a levél a Törvényszék T‑22/07. sz., US Steel Košice kontra Bizottság ügyben 2009. május 14‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 42. pontja értelmében a hivatali szervezete által írt egyszerű levél, és nem magától a Bizottságtól származik. A levelet aláíró egységvezető a felperesnek „vele [magával] és a csoport[jával]” folytatott információcseréire hivatkozik, valamint a szöveg további része a „mi” névmást használja, ami a kérdéses egységvezetőre és csoportjára vonatkozik. Ezek a tényezők jelzik, hogy a vitatott levél az EK 230. cikk értelmében nem minősül határozatnak.

28      Következésképpen, és ellentétben a Törvényszék T‑84/97. sz., BEUC kontra Bizottság ügyben 1998. május 4‑én hozott végzésének (EBHT 1998., II‑795. o., 48. pont) alapjául szolgáló ügy körülményeivel, a vitatott levél nem minősül a felülvizsgálati kérelem „egyértelmű és végleges értékelésének”.

29      A felperesek úgy vélik, hogy a vitatott levél a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben kifejtett feltételek alapján határozatnak minősül az EK 230. cikk értelmében.

b)     A Törvényszék álláspontja

30      Előzetesen rá kell mutatni, hogy a keresetlevélből kiderül, hogy a kereset célja „a Bizottság 2008. július 4‑i határozatának megsemmisítése, amellyel utóbbi elutasította a felpereseknek az acél drótkötelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban benyújtott, részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmét, amelyben az intézkedések hatályának kiigazítását és az általános célú köteleknek az intézkedések tárgyi hatálya alóli kivételét kérték” (a továbbiakban: megtámadott aktus).

31      Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresetnek az intézmények által hozott valamennyi olyan jogi aktus vonatkozásában nyitva kell állnia – függetlenül azok jellegétől vagy formájától –, amelyek olyan kötelező joghatások kiváltására irányulnak, amelyek a felperes érdekeit sérthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontja; a C‑443/97. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2000. április 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑2415. o.] 27. pontja; a C‑131/03. P. sz., Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑7795. o.] 54. pontja és a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 29. pontja).

32      A megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a megtámadott jogi aktusok minősítése során e jogi aktusok tényleges tartalma és kibocsátójuk szándéka az irányadó. Ennek kapcsán főszabály szerint azok az intézkedések minősülnek megtámadható jogi aktusnak, amelyek a közigazgatási eljárás végén véglegesen meghatározzák a Bizottság álláspontját, valamint amelyek a felperes érdekeit érintő kötelező joghatások kiváltására irányulnak, kizárva az olyan közbenső intézkedéseket, amelyek nem eredményeznek ilyen joghatásokat (a Bíróság fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 9. és 10. pontja; a C‑39/93. P. sz., SFEI és társai kontra Bizottság ügyben 1994. június 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1994, I‑2681. o.], 27–33. pontja; a C‑147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2000. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑4723. o.] 26. és 27. pontja; a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C‑362/08. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 52. pontja).

33      Ezzel szemben a jogi aktus vagy határozat formája a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága szempontjából főszabály szerint lényegtelen (a Bíróság fenti 31. pontban hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 9. pontja, a C‑208/03. P. sz., Le Pen kontra Parlament ügyben 2005. július 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6051. o.] 46. pontja, valamint a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 43. pontja). Ha ez nem így lenne, a Bizottság a fenti formai követelmények egyszerű be nem tartásával kivonhatná magát a közösségi bíróság ellenőrzése alól. Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy mivel az Európai Közösség olyan jogközösség, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy azok a Szerződéssel összeegyeztethetők‑e, a közösségi bíróság előtt indított keresetekre irányadó eljárási szabályokat lehetőleg oly módon kell értelmezni, hogy azok alkalmazása elősegítse a jogalanyok közösségi jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását (a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44. és 45. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6677. o.] 38. és 39. pontját, és a C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑439. o.] 109. pontját).

34      A fentiekből következik, hogy annak megállapítása érdekében, hogy valamely jogi aktus az EK 230. cikk értelmében vett határozatnak minősül‑e, azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság a vizsgált jogi aktussal, figyelembe véve annak tényleges tartalmát és az intézmény szándékát, (lásd ezzel kapcsolatban a fenti 32. pontban hivatkozott Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontját) a vizsgálat előzetes szakasza után véglegesen állást foglalt‑e a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban.

35      Először is meg kell állapítani, hogy a vitatott levél az EWRIA 2008. április 30‑i azon levelére adott válaszként született, amellyel az a Bizottságot arról tájékoztatta, hogy nem kívánja kiegészíteni a felülvizsgálati kérelmét, mivel az említett kérelem véleménye szerint elegendő bizonyítékot tartalmaz, valamint hogy kérelmének elutasítása esetén keresetet kíván benyújtani az uniós bírósághoz. Ezt követően a vitatott levél szövegezése – amely szerint „[s]ajnálattal értesítem Önöket arról, hogy az eddig bemutatott információk alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy részleges időközi felülvizsgálatra irányuló eljárást kellene indítani” – jelzi, hogy a Bizottság úgy döntött, nem ad helyt a felülvizsgálati kérelemnek. Ebben az összefüggésben a Bizottság jelezte a felpereseknek azokat az okokat is, amelyek alapján úgy döntött, hogy nem indítja meg a felülvizsgálatot. Kifejtette, hogy „[e]nnek főként az a magyarázata, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az intézkedésekkel érintett két termékfajta, az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek nem ugyanazokkal a fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságokkal rendelkeznek”. Végül, bár a Bizottság a vitatott levél végén valóban kijelentette, hogy a felperesek számára továbbra is nyitva áll annak lehetősége, hogy új információkat adjanak elő, amelyek „álláspontja felülvizsgálatára késztetnék”, hangsúlyozni kell, hogy a Bizottságot egyértelműen tájékoztatták arról, hogy a felülvizsgálati kérelem végleges, és hogy azt semmilyen bizonyítékkal nem fogják kiegészíteni.

36      Tekintettel a fenti megfontolásokra, nyilvánvaló, hogy e kérelemre vonatkozóan határozatot hoztak, és hogy új információk előadása esetén új határozatot lehet hozni, amely figyelembe veszi az említett információkat.

37      Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdése) szerint időközi felülvizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a dömping megakadályozásához már nincs szükség az intézkedés további fenntartására, és/vagy arra nézve, hogy az intézkedés megszüntetése vagy módosítása esetén a károkozás folytatódása vagy megismétlődése valószínűtlen lenne, vagy arra, hogy a meglévő intézkedés nem vagy már nem elegendő a kárt okozó dömping ellensúlyozására. Ellentétben azzal a helyzettel, amikor a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően dönt úgy, hogy időközi felülvizsgálatot indít (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑134/95. sz., Dysan Magnetics és Review Magnetics kontra Bizottság ügyben 1996. március 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑181. o.] 23. pontját és a T‑267/97. sz., Broome & Wellington kontra Bizottság ügyben 1998. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2191. o.] 29. pontját), az ilyen felülvizsgálat megindításának megtagadása elegendő bizonyíték hiányában nem minősül előzetes vagy előkészítő intézkedésnek, mivel azt nem követi olyan aktus, amely ellen megsemmisítés iránti keresetet lehetne benyújtani (lásd ebben az értelemben a fenti 32. pontban hivatkozott SFEI és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontját és a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontját).

38      E tekintetben nem releváns, hogy a felperesek még benyújthatnak a Bizottságnak olyan további információkat, amelyek az utóbbit arra indíthatják, hogy vizsgálja felül álláspontját (lásd ebben az értelemben a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontját).

39      Való igaz, hogy a Bizottság – mint azt a tárgyalás során maga is megerősítette – semmilyen formális határozatot nem hozott a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban. Mindazonáltal, mivel az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése, amelyet az említett rendelet 11. cikkének (5) bekezdése értelmében az időszaki felülvizsgálatokra is alkalmazni kell, úgy rendelkezik, hogy az eljárás megindítására vonatkozó kérelmet el kell utasítani, ha nincs elegendő, a dömpingre vagy a kárra vonatkozó olyan bizonyíték, amely az eljárás megindítását indokolná, és ugyanennek a rendeletnek az 5. cikke (9) bekezdése kifejti, hogy „[h]a a benyújtott bizonyíték nem elegendő, erről a panaszost – konzultációt követően – tájékoztatni kell”, meg kell állapítani, hogy a vitatott levéllel a Bizottság a felpereseket a felülvizsgálati kérelem elutasítására vonatkozó határozatáról értesítette.

40      Tekintettel a fenti 35. pontban foglalt megfontolásokra és arra a tényre, hogy a Bizottság úgy határozott, nem ad helyt a felülvizsgálati kérelemnek, meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha a felperesek utólag további információkat nyújtottak volna be, a Bizottságnak adott esetben az új információkat figyelembe véve új határozatot kellett volna hoznia azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a birtokában lévő bizonyítékokra tekintettel van‑e helye időközi felülvizsgálat megindításának. Ezzel szemben az említett információk benyújtása nincs hatással arra a tényre, hogy a felülvizsgálat iránti első kérelmet a Bizottság már elutasította (lásd ebben az értelemben a fenti 25. pontban hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontját).

41      Ebből következik, hogy a megtámadott aktus a Bizottság részéről a részleges időközi felülvizsgálat végleges megtagadását jelenti, mind lényegét, mind meghozatalának összefüggéseit és a Bizottság szándékát tekintve. A megtámadott aktust tehát az EK 230. cikk értelmében határozatnak kell minősíteni.

42      E határozat jellegét nem kérdőjelezheti meg önmagában az a körülmény, hogy ez az értékelés csak a Bizottság szervezetétől származik, nem pedig magától a Bizottságtól (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑37/92 sz., BEUC és NCC kontra Bizottság ügyben 1994. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑285. o.] 38. pontját és a fenti 28. pontban hivatkozott BEUC kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját).

43      Mivel e határozattal a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartásának szükségességére irányuló, a körülmények megváltozására alapított, az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt időközi felülvizsgálat keretében lefolytatott vizsgálat megindítása iránti kérelmet elutasították, ezért az olyan kötelező jogi hatásokkal jár, amelyek jellegüknél fogva érintik a felperesek érdekeit, és ezért az a EK 230. cikk értelmében megtámadható határozatnak minősül.

2.     A Bizottságnak a részleges időközi felülvizsgálat megindítására való kötelezésére irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságáról

a)     A felek érvei

44      A Bizottság azt állítja, hogy ez a kereseti kérelem elfogadhatatlan. Az EK 233. cikk és az ítélkezési gyakorlat értelmében a Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy egy megsemmisítés iránti kereset keretében hozott ítélet végrehajtásának módjára vonatkozóan utasítsa a Bizottságot.

b)     A Törvényszék álláspontja

45      Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi bíróság hatásköre az EK 230. cikkre alapított megsemmisítés iránti kereset keretében arra terjed ki, hogy a megtámadott jogi aktus jogszerűségét vizsgálja, és az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy utasítsa a közösségi intézményeket, vagy azok helyébe lépjen (a Bíróság C‑21/94. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1995. július 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑1827. o.] 33. pontja és a C‑5/93. P. sz., DSM kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4695. o.] 36. pontja, a Törvényszék T‑145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑387. o.] 83. pontja). Amennyiben ugyanis a Törvényszék megsemmisíti a megtámadott jogi aktust, az EK 233. cikk értelmében az érintett intézmény köteles megtenni a megsemmisítésről rendelkező ítéletben foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket (a Bíróság 53/85. sz., AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ügyben 1986. június 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1965. o.] 23. pontja és a fent hivatkozott ADT Projekt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja).

46      Mindebből következik, hogy a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot részleges időközi felülvizsgálat megindítására, mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

3.     A felperesek által hivatkozott jogalapok elfogadhatóságáról

a)     A felek érvei

47      Az első jogalap tekintetében a Bizottság előadja, hogy a felperesek, ahelyett hogy a keresetlevél szövegében fejtenék ki érveiket, lényegében csak a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvekre hivatkoznak. A Bizottság ebből arra következtet, hogy az első jogalap, valamint a felperesek által hivatkozott többi jogalap, amelyekkel kapcsolatban ugyanez a szabálytalanság megállapítható, elfogadhatatlanok, mivel azokat nem magában a keresetlevélben adták elő.

b)     A Törvényszék álláspontja

48      Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjából következően minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül gyakorolhassa bírósági felülvizsgálati jogkörét. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása végett a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek magából a keresetlevél szövegéből (lásd a Törvényszék T‑19/01. sz., Chiquita Brands és társai kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑315. o.] 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

49      E tekintetben, bár a keresetlevél szövegét a mellékelt okiratok egyes részeire hivatkozással alá lehet támasztani, a más iratokra történő általános hivatkozás nem pótolhatja a keresetlevélben a jogi érvelés lényeges elemeinek hiányát, amelyeknek a keresetlevélben szerepelniük kell (a Törvényszék T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5527. o.] 57. pontja és a T‑201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3601. o.] 94. pontja). Továbbá nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek a kereset alapját képezhetik, mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (a Törvényszék T‑84/96. sz., Cipeke kontra Bizottság ügyben 1997. november 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑2081. o] 34. pontja, a T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2085. o] 154. pontja és a fent hivatkozott Honeywell kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 57. pontja). Ennélfogva a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá (a Törvényszék T‑102/92. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1995. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑17. o.] 68. pontja és a Törvényszék T‑282/04. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2006. november 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 60. pontja).

50      Meg kell állapítani, hogy a felperesek által hivatkozott jogalapok megfelelnek a fent említett követelményeknek.

51      Először is kétségtelen, hogy a keresetlevélből kifejezetten kiderül, hogy a jelen kereset az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése, 11. cikkének (3) bekezdése és 21. cikke Bizottság általi állítólagos megsértésének megállapítására irányul, amely azzal valósult meg, hogy a Bizottság megtagadta a szóban forgó dömpingellenes intézkedések időközi felülvizsgálatát. Ezenkívül a kereset annak megállapítására is irányul, hogy a Bizottság megsértette a jogos bizalom elvét.

52      Másodszor, bár a felperesek minden jogalap keretében nagymértékben hivatkoznak a keresetlevelükhöz csatolt felülvizsgálati kérelmükre, keresetlevelükben is kifejtették a keresetük alátámasztására szolgáló főbb érveket. Az érintett termékek fogalmával, a közösségi gyártással és a kárral kapcsolatos körülmények megváltozására alapított első jogalap keretében a felperesek a keresetlevél 28–35. pontjában először arra hivatkoznak, hogy a termék eredeti fogalma a műszaki és technológiai fejlődéssel összefüggő új körülmények folytán elavult. Ezt követően a keresetlevél 36–41. pontjában a felperesek hangsúlyozzák, hogy az általános célú drótkötelek és kábelek közösségi gyártása megszűnőben van, vagy már meg is szűnt. Végül a keresetlevél 42–45. pontjában úgy vélik, hogy valószínűtlen, hogy a kár folytatódna vagy megismétlődne, ha az általános célú drótkötelek és ‑kábelek egyik alkategóriájának behozatalát kizárnák az intézkedések hatálya alól. A jogos bizalom elvének megsértésére alapított második jogalappal kapcsolatban a felperesek a keresetlevél 12–15. és 46–50. pontjában előadják azokat a tényezőket, amelyek alapján jogosan bíztak abban, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban részleges időközi felülvizsgálatot fognak indítani. A harmadik jogalap keretében a felperesek a keresetlevél 51–55. pontjában kifejtették azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélik, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdését azzal, hogy az érintett termék túlzottan tág fogalmát vette alapul.

53      Így a felperesek érveinek a keresetlevélben található összefoglalása lehetővé teszi a Bizottság számára a védekezést, a Törvényszék számára pedig azt, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon. Ebből következően a Bizottság által hivatkozott, a felperesek által előadott jogalapok elfogadhatatlanságára vonatkozó állítást el kell utasítani.

B –  Az ügy érdeméről

54      A felperesek keresetük alátámasztása végett három jogalapot adnak elő, melyek közül az elsőt az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének és 21. cikkének megsértésére, a másodikat a jogos bizalom elvének megsértésére, a harmadikat pedig nyilvánvaló értékelési hibára és az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése megsértésére alapítják.

1.     Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének és 21. cikkének megsértésére alapított első jogalapról

55      A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését és 21. cikkét azzal, hogy megtagadta a szóban forgó dömpingellenes intézkedésekre vonatkozó részleges időközi felülvizsgálat megindítását, jóllehet arra – a felülvizsgálati kérelemben foglalt, a termékek fogalmát, a közösségi gyártást és a kárt érintő körülmények megváltozására vonatkozó elegendő bizonyítékra tekintettel – köteles volt.

56      Ennek megfelelően ez a jogalap három részre bontható. Az első rész keretében a felperesek előadják, hogy az érintett termék eredeti fogalma a műszaki és technológiai fejlődéssel összefüggő új körülmények folytán érvénytelenné vált. A második rész keretében azt állítják, hogy az általános célú drótkötelek és ‑kábelek közösségi gyártása megszűnőben van, vagy már meg is szűnt. Végül a harmadik rész keretében előadják, hogy valószínűtlen, hogy a kár folytatódna vagy megismétlődne, ha az érintett termék bizonyos alkategóriáinak behozatalát kizárnák az intézkedések hatálya alól.

a)     A körülményeknek az érintett termék fogalmával kapcsolatos megváltozására alapított első részről

 A felek érvei

57      A Bizottság határozathozatali gyakorlatára hivatkozva a felperesek hangsúlyozzák, hogy az időközi felülvizsgálatot igazoló körülmények változása nemcsak a dömpingre és/vagy a kárra, hanem az érintett termék fogalmára is vonatkozhat. E tekintetben a felperesek állítják, hogy az acél drótkötelek és ‑kábelek esetében a körülmények olyan változása következett be, amely igazolja a szóban forgó dömpingellenes intézkedésekben az érintett termék fogalmának kiigazítását.

58      Természetesen a Bizottság a kereskedelmi védintézkedések keretében széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az érintett termék fogalmának meghatározására. Mindazonáltal az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében köteles lett volna az időközi felülvizsgálat megindítására, tekintettel arra a tényre, hogy kérelmük elegendő bizonyítékot tartalmazott a műszaki és gazdasági körülményeknek a szóban forgó termék fogalmát érintő változásaival kapcsolatban. A Bizottság által hivatkozott ítéletek, amelyekkel a kereskedelmi védintézkedésekkel kapcsolatos széles mérlegelési jogkörét igazolta (a Törvényszék T‑170/94. sz., Shanghai Bicycle kontra Tanács ügyben 1997. szeptember 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1383. o.] 61–71. pontja és T‑462/04. sz., HEG és Graphite India kontra Tanács ügyben 2008. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3685. o.] 68. pontja) a jelen esetben nem relevánsak, mivel magának a dömpingellenes intézkedésnek a megsemmisítésére irányultak, nem pedig az időközi felülvizsgálat meg nem indítására vonatkozó határozatra.

59      A felperesek szerint az időközi felülvizsgálat megindítása nemcsak akkor szükséges, ha a létező intézkedések kiigazítása elkerülhetetlennek tűnik, hanem abban az esetben is, ha elegendő bizonyíték van bizonyos műszaki és gazdasági körülmények megváltozására, és ha ezekre a változásokra tekintettel szükségesnek mutatkozhat a létező intézkedések kiigazítása.

60      Tekintettel a kérelmek alátámasztására szolgáltatott bizonyítékaikra, a Bizottságnak legalább időközi felülvizsgálatot kellett volna indítania ahhoz, hogy az érintett termék fogalmának esetleges kiigazításával kapcsolatban határozni tudjon. A Bizottság ugyanakkor részleges időközi felülvizsgálat lefolytatása nélkül döntött úgy, hogy az említett fogalom kiigazítása szükségtelen, amivel megsértette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését.

61      A felperesek tehát a felülvizsgálati kérelemben bizonyították, hogy az acél drótköteleknek és ‑kábeleknek megfelelő termék fogalma a drótkötelekkel és kábelekkel kapcsolatos dömpingellenes intézkedések bevezetése óta megváltozott.

62      Először is, az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) 2001. november 12‑én rögzítette az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek közötti megkülönböztetést az EN 12385 számú európai szabványban. Az „általános emelési célú” általános felhasználású drótköteleket és kábeleket e szabvány 4. részébe sorolták, míg a sajátos célú drótkötelek és kábelek az említett szabvány 5–10. részében találhatóak. A CEN 2002‑ben megerősítette ezt a rendelkezést a drótkötelekhez és kábelekhez használt acélsodratokra alkalmazandó követelményeket tartalmazó EN 10264 szabványban, amelyben megkülönbözteti a szabvány 2. részében az „acélhuzal[t] általános felhasználású sodronykötelekhez”, a 3. részben pedig az „acélhuzal[t] nagy igénybevételű felhasználásra”.

63      E tekintetben a Bizottság az Indiából, Indonéziából, Malajziából, a Koreai Köztársaságból, Taiwanról és Thaiföldről származó polietilén‑teraftalátok (PET) behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2000. augusztus 4‑i 1742/2000/EK bizottsági rendeletben (HL L 199., 48. o) megerősítette, hogy a szabványosítás az érintett termék fogalma szempontjából rendkívül releváns szempont.

64      A felperesek szerint a szabványosításban bekövetkezett változás megkövetelné, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályát ahhoz igazítsák, és megkülönböztessék az általános célú és a sajátos célú drótköteleket és kábeleket. Ennek megfelelően a Bizottságnak időközi felülvizsgálat keretében alaposabb vizsgálatot kellett volna lefolytatnia ebben a tárgyban, különösen ami a felperesek kérelmében ismertetett, konkrét és kimerítő példákat illeti. A Bizottság ugyanakkor nem vette figyelembe ezeket a példákat, hanem egyszerűen a szokásos érvére hivatkozott, amely szerint az acél drótkötelek és ‑kábelek mind ugyanazokkal a fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és lényegében három elemből állnak: az acélhuzalból, amelyek a sodratot képezik, e a sodratokból, amelyek a kábelér köré vannak felcsavarva, és magából a kábelérből. Ez a leegyszerűsítő érv semmilyen kapcsolatban nincs a jelenlegi műszaki valósággal, amely az EN 12385 és az EN 10264 szabványok összetett és terjedelmes leírásában jelenik meg. Továbbá az érintett termék fogalmát nem lehet finomítani, mivel a műszaki kényszerítő körülmények miatt minden acél drótkötél és ‑kábel a fent ismertetett három elemből áll. Mindezek alapján a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését, mivel figyelmen kívül hagyta a szabványokban rögzített, fent említett módosításokat, és megtagadta az időközi felülvizsgálat lefolytatását.

65      Másodszor a felperesek előadják, hogy a felülvizsgálati kérelem bizonyítékokat tartalmazott a piac felfogásának megváltozására vonatkozóan is. Az acél drótkötelek és ‑kábelek piacán működő gazdasági szereplők a korábbi gyakorlattal ellentétben újabban megkülönböztetik az általános célú és a sajátos célú drótköteleket és kábeleket.

66      Először is a felperesek bizonyították, hogy a közösségi gyártók a honlapjukon, hirdetéseikben és katalógusaikban különbséget tesznek ezek közt a drótkötelek és kábelek közt. E gyártók hangsúlyozzák, hogy képesek méretre készült sajátos célú drótköteleket és kábeleket előállítani.

67      Másodszor a felperesek a felülvizsgálati kérelemben bizonyították, hogy a sajátos célú drótkötelek és kábelek fizikai és műszaki tulajdonságaik alapján különböznek az általános célú drótkötelektől és kábelektől. Ennek megfelelően a Bizottságnak az acél drótkötelek és ‑kábelek alaptulajdonságaira vonatkozó hivatkozása nem releváns a felperesek azon érvének megcáfolására, hogy az általános célú és a sajátos célú drótköteleket és kábeleket a piac felfogása alapján különböző termékeknek kell tekinteni.

68      Először is a sajátos célú drótkötelek és kábelek nemcsak az általános célú drótkötelek és kábelek három alapelemével rendelkeznek, hanem további elemekkel is (mint például a műanyag „betétek” és/vagy műanyag rétegek, további, kitöltésre szolgáló sodratok, speciális kenőanyagok vagy préselt sodratok), amelyek lehetővé teszik a nagy igénybevétel melletti és szigorú biztonsági előírások közötti használatukat.

69      A sajátos felhasználású drótkötelek és kábelek sodratai továbbá különleges eljáráson mennek keresztül, amelyek a megnövekedett rugalmasságon túl lehetővé teszik, hogy az említett drótkötelek és kábelek sokkal jobban ellenálljanak a szakadásnak, a kopásnak és a korróziónak, mint az általános célú drótkötelek és kábelek.

70      Ezen túlmenően a sajátos célú drótkötelek és kábelek kivételesen ellenállóak a forgó mozgással szemben, sokkal inkább, mint az általános felhasználású drótkötelek és kábelek, így azokat különleges végső felhasználási célokra is lehet alkalmazni.

71      Végül a sajátos célú drótköteleket és kábeleket jelentősen magasabb áron értékesítik, mint az ugyanolyan típusú általános célú drótköteleket és kábeleket.

72      A felperesek hangsúlyozzák, hogy a felülvizsgálati kérelemben egy mátrix segítségével bizonyították, hogy egyértelmű választóvonal van az általános célú drótkötelek és kábelek, és a sajátos célú drótkötelek és kábelek között, amely nyilvánvalóvá tette az e drótkötelek és kábelek között fizikai és műszaki tulajdonságaik és végső felhasználásuk szempontjából fennálló különbségeket, és amely iránymutatásul szolgálhat a szóban forgó intézkedések hatályának újbóli meghatározásához.

73      Erre a mátrixra tekintettel érthetetlen, hogy a Bizottság miért utasítja el az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek közötti megkülönböztetést. Ezt csak az általános célú drótköteleknek és kábeleknek a dömpingellenes intézkedések hatálya alól történő kizárása miatti „előre nem látható következményektől” való félelme magyarázhatja, amelyre a Bizottság alkalmazottai a 2008. április 8‑i találkozó során hivatkoztak, mivel ez az acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel kapcsolatos összes hatályban lévő dömpingellenes intézkedés felülvizsgálatát vonná maga után. Mindazonáltal ez a félelem nem igazolhatja az érintett termék elavult fogalmának fenntartását, amely már nem felel meg a piac műszaki és kereskedelmi körülményeinek.

74      A felperesek hangsúlyozzák továbbá, hogy a Japánból, Tajvanból, a Kínai Népköztársaságból, Hongkongból, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, Mexikóból, az Amerikai Egyesült Államokból és Indonéziából származó egyes mágneslemezek (3,5″ mikrolemezek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló 2861/93/EGK, 2199/94/EK, 663/96/EK és 1821/98/EK rendelet, és az Indonéziából származó, a PT Betadiskindo Binatama által a Közösségbe történő exportra gyártott és értékesített egyes mágneslemezek (3,5″ mikrolemezek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám újbóli kivetéséről szóló 1335/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 1999. november 29‑i 2537/1999/EK tanácsi rendeletben (HL L 307., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 159. o.) elismerték, hogy egy terméknek a dömpingellenes intézkedések hatálya alóli kizárására irányuló felülvizsgálati kérelem igazolt, ha a szóban forgó termék és az érintett termék nyilvánvalóan különbözik egymástól fizikai és műszaki tulajdonságaik, végfelhasználásuk és áruk alapján. A felülvizsgálati kérelemben a felperesek elegendő bizonyítékot szolgáltattak a fent említett feltételek fennállására, így a Bizottság köteles volt megindítani az időközi felülvizsgálatot az acél drótkötelekre és ‑kábelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések hatályának kiigazítása érdekében. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása nyilvánvaló értékelési hiba, és az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megsértését jelenti.

75      A Bizottság vitatja a felperesek által előadott érveket.

 A Törvényszék álláspontja

76      A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését, amikor elutasította az érintett termék fogalmának megváltoztatásával kapcsolatos, időközi felülvizsgálatra irányuló kérelmet.

77      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a kereskedelmi védintézkedések terén a közösségi intézmények az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek (a Bíróság C‑351/04. sz. Ikea Wholesale ügyben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7723. o.] 40. pontja és a Törvényszék T‑221/05. sz., Huvis kontra Tanács ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontja). Ugyanez igaz a bonyolult műszaki mérlegelések esetében is, amelyeket az Unió intézményei folytatnak le (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5469. o.] 13. pontját, lásd továbbá ebben az értelemben a fenti 49. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. és 89. pontját).

78      Rá kell mutatni arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az említett területen az intézmények értékelése bírósági felülvizsgálatának arra kell korlátozódnia, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények mérlegelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd a Törvényszék T‑35/01. sz., Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben 2004. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3663. o.] 48. és 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑300/03. sz., Moser Baer India kontra Tanács ügyben 2006. október 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3911. o.] 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

79      E tekintetben a fenti 77. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján meg kell állapítani, hogy a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik valamely dömpingellenes intézkedés fenntartásának szükségessége kérdésében, valamint annak megállapítása tekintetében, hogy egy időközi felülvizsgálati kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz‑e az ilyen felülvizsgálat szükségességének megállapításához.

80      E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, amikor a felülvizsgálati kérelemben foglalt bizonyítékokra tekintettel elutasította a szóban forgó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindítását.

81      A körülményeknek az érintett termék fogalmával kapcsolatos megváltozására alapított érvvel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet nem fejti ki részletesen, hogyan kell meghatározni azt a terméket vagy termékskálát, amely a dömpingellenes eljárás tárgya lehet, és nem kíván meg részletes osztályozást sem (lásd ebben az értelemben a fenti 58. pontban hivatkozott Shanghai Bicycle kontra Tanács ügyben hozott ítélet 61. pontját).

82      Az érintett termék fogalmának meghatározása céljából az intézmények több tényezőt is figyelembe vehetnek, mint például a termékek fizikai, műszaki és kémiai jellemzői, használatuk, helyettesíthetőségük, a fogyasztó általi észlelésük, a forgalmazási csatornák, a gyártási folyamat, az előállítási költségek, a minőség (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 131. pontját).

83      Ennek megfelelően a körülményeknek egy meghatározott terméknek az érintett termék fogalmából történő kizárását igazoló megváltozásával kapcsolatban annak az állításnak, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megtagadta az időközi felülvizsgálat megindítását, olyan érveken kell alapulnia, amelyek azt bizonyítják, hogy a Bizottság a felülvizsgálat megindítására vonatkozó mérlegelésekor tévesen értékelte azokat a tényezőket, amelyeket relevánsnak talált, vagy hogy más, relevánsabb tényezőket kellett volna figyelembe vennie, amelyek a felülvizsgálat keretében ennek a terméknek az érintett termék fogalmából történő kizárását eredményezték volna (lásd ebben az értelemben a fenti 82. pontban hivatkozott Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 132. pontját).

84      A megtámadott aktusban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet időközi felülvizsgálatot indítani annak érdekében, hogy az általános célú drótköteleket és kábeleket kizárják az érintett termékek fogalmából, különösen azért nem, mivel a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott elengedő bizonyítékot annak alátámasztására, hogy ez a kétfajta drótkötél és kábel nem ugyanazokkal a fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságokkal rendelkezik.

85      Amint azt a felperesek a tárgyalás során megerősítették, nem vitatják az érintett termékek fogalmával kapcsolatosan a fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságok relevanciáját, de úgy vélik, hogy más, relevánsabb tényezőket is figyelembe kell venni, különösen a közös szabványok létrehozását, a végső felhasználást és a termékek árát.

86      A felperesek elsősorban a CEN által az EN 12385 és az EN 10264 szabványokban az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek között alkalmazott különbségtételre hivatkoznak, és azt róják fel a Bizottságnak, hogy korábbi gyakorlatával ellentétben nem vette figyelembe a szabványosítást, mint az érintett termékek fogalma hatályának szempontjából különösen releváns feltételt.

87      Az említett szabványokkal kapcsolatban rá kell mutatni, hogy az EN 12385 szabvány az acél drótkötelek és ‑kábelek gyártásával és tesztelésével kapcsolatos biztonsági előírásokat határozza meg részletesen, míg az EN 10264 szabvány a mérettűréshatárt, a mechanikai tulajdonságokat, az acélhuzal kémiai összetételére vonatkozó követelményeket és azokat a feltételeket tartalmazza, amelyeknek a drótkötelek és kábelek céljára készült huzalok esetleges borításának meg kell felelnie. Bár ezek a szabványok valóban a sajátos célú drótkötelek és kábelek egyes kategóriáira vonatkozóan állapítanak meg különleges követelményeket, ezen előírások léte önmagában nem bizonyítja, hogy az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek a dömpingellenes intézkedések alkalmazása szempontjából nem alkotnak egyetlen „érintett terméket”. Egyrészt a sajátos célú drótkötelek és kábelek bizonyos kategóriáira vonatkozó különleges követelmények meghatározásán kívül mindegyik szabvány tartalmaz egy közös bevezető részt is, amely minden acél drótkötélre és ‑kábelre vonatkozik, függetlenül attól, hogy azok általános vagy sajátos felhasználásra szolgálnak‑e. Másrészt az acél drótköteleknek és ‑kábeleknek az ezekben a szabványokban megjelölt különböző kategóriái nem zárják ki kölcsönösen egymást, ami azt jelenti, hogy azok a drótkötelek és kábelek, amelyek megfelelnek az egyik kategória előírásainak, egyúttal más kategóriák előírásainak is megfelelhetnek. Mindenesetre még ha a Bizottság meg is erősítette a tárgyalás során, hogy bizonyos esetekben egy érintett termék fogalma megfelelhet olyan osztályozásnak, amilyen egy közös szabványban is szerepel, a dömpingellenes intézkedésekkel érintett termék fogalmának meghatározása nem függhet az ilyen osztályozástól.

88      Ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, még ha az acél drótkötelek és ‑kábelek különböző típusait további tényezők és a végső felhasználás alapján csoportosítani lehet is, azt nem lehet megállapítani, hogy ezek a különböző csoportok egyértelműen elkülönülnek egymástól. Amint arra a Bizottság a tárgyalás során jogosan hivatkozott, nincs olyan objektív feltétel, amely alapján a különböző drótkötelek és kábelek tervezett felhasználását vagy végső felhasználásaikat a Közösségbe történő behozatal vagy értékesítés során meg lehetne állapítani. Még azonos csoporton belül is lehetséges ugyanis, hogy a termékek különböző felhasználási célokra szolgálnak. Egyébként, bár a termékskála felső vagy alsó végén található termékcsoportokba tartozó acél drótkötelek és ‑kábelek nem helyettesíthetők egymással, azt a felperesek sem vitatják, hogy bizonyos szomszédos csoportokban az általános célú acél drótköteleket és ‑kábeleket és a sajátos célú acél drótköteleket és ‑kábeleket lehetséges ugyanazokra a célokra használni, így azok felcserélhetők. Ebben az értelemben az acél drótkötelek és ‑kábelek különböző csoportjai között bizonyos szintű átfedés, valamint verseny áll fenn (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑171/87. sz., Canon kontra Tanács ügyben 1992. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑1237. o] 48–52. pontját; C‑174/87. sz., Ricoh kontra Tanács ügyben 1992. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑1335. o.] 35–40. pontját és C‑179/87. sz., Sharp Corporation kontra Tanács ügyben 1992. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑1635. o.] 25–30. pontját).

89      A felperesek által hivatkozott 1742/2000 rendelet mindenesetre nem támasztja alá azt az érvüket, amely szerint a CEN által megalkotott közös szabványok léte a Bizottság számra rendkívül releváns tényező lenne a mérlegelt termék fogalma hatályának meghatározásakor. E tekintetben elegendő annyit megállapítani, hogy ebben a rendeletben a Bizottság csak nagyon jelentéktelen módon támaszkodik a közös műszaki szabványok meglétére az érintett termék fogalmának meghatározásakor. Ennek megfelelően kétféle minőségű polietilén teraftalátot különböztet meg e termékek „belső viszkozitásának” mértéke alapján, és a szóban forgó szabvány az említett rendeletben csak a viszkozitásteszt segítségéül hívott mérőeszközök egyike. Mindezek alapján meg kell állapítani – anélkül, hogy az 1742/2000 rendelet szerinti értékelésnek a jelen jogvitával kapcsolatos relevanciájáról határozni kellene –, hogy a felperesek érve az említett rendelet téves értelmezésén alapul, ezért azt el kell utasítani.

90      Másodsorban, a piac felfogásának megváltozásával kapcsolatban, a felperesek lényegében két érvet adnak elő.

91      A felperesek először is azt állítják, hogy a közösségi gyártók katalógusaikban, internetes honlapjaikon és hirdetéseikben különbséget tesznek a kétféle típusú drótkötél és kábel között. Ezek a példák mindazonáltal nem bizonyítják, hogy pontosan el lehet határolni az általános célú és a sajátos célú drótköteleket és kábeleket, hanem inkább azt mutatják, hogy a közösségi gyártók a különböző típusú acél drótkötelek és ‑kábelek teljes skáláját kínálják. Mindenesetre közösségi gyártók néhány katalógus‑, interneteshonlap‑ és hirdetéskivonata alapján nem vonható kétségbe az a következtetés, amely szerint a különböző típusú drótkötelek és kábelek ugyanolyan fizikai, műszaki és kémiai alaptulajdonságokkal rendelkeznek, azok között bizonyos szintű átfedés, valamint verseny áll fenn.

92      Másodszor a felperesek a drótkötelek és kábelek közötti, a kiegészítő alkotóelemek (például sodratok, műanyag betétek, kenőanyagok), valamely különleges eljárás (ötszögletűre vagy elliptikusra préselt sodratok) a forgó mozgással szembeni különleges ellenállás, a sajátos célú drótkötelek és kábelek magasabb ára vagy a sajátos célú drótkötelek és kábelek különleges felhasználása alapján lehetséges különbségtételre alapított érveket adnak elő. Ezek a példák mindazonáltal nem támasztják alá a felpereseknek azt a következtetését, amely szerint pontosan el lehet határolni az általános célú és a sajátos célú drótköteleket és kábeleket. Egyrészt a fenti 88. pontban kifejtettek alapján, bár az acél drótkötelek és ‑kábelek típusainak széles skálája létezik további tulajdonságaik és különleges felhasználásuk alapján, a felperesek által előadott tényezők nem cáfolják a Bizottság következtetését, amely szerint a szomszédos csoportokba tartozó acél drótkötelek és ‑kábelek egymással helyettesíthetők, azok között bizonyos szintű átfedés, valamint verseny áll fenn. Másrészt meg kell állapítani, hogy az alaprendeletnek semmilyen rendelkezése nem kötelezi az intézményeket arra, hogy ugyanazt a terméket különböző felhasználásai alapján különbözően kezeljék (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑97/95. sz., Sinochem kontra Tanács ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑85. o.] 53. pontját).

93      E tekintetben a felpereseknek az intézmények korábbi gyakorlatára alapított érve nem fogadható el. Amint azt ugyanis a fenti 77–79. pont felidézte, az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján az intézmények feladata, hogy időközi felülvizsgálat keretében gyakorolt mérlegelési jogkörükben a dömpingellenes intézkedések fenntartásának szükségességét vizsgálják. Ezt a mérlegelési jogkört az összes releváns tény fényében esetről esetre kell gyakorolni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑156/87. sz., Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ügyben 1990. március 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑781. o.] 43. pontját). Mindenesetre a 2537/1999 rendeletben foglalt értékelések nem támasztják alá a felperesek azon álláspontját, amely szerint az általános célú acél drótköteleknek és ‑kábeleknek a szóban forgó dömpingellenes intézkedésekből való kizárására irányuló felülvizsgálat igazolt, mivel a nagy kapacitású mikrolemezeknek az ezzel a rendelettel történő kizárásához vezető eljárás/vizsgálat világosan bebizonyította, hogy a fizikai és műszaki tulajdonságaikat illetően az érintett két termék között pontos különbség tehető. Ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, a 2537/1999 rendeletből nem következik, hogy az intézmények úgy ítélték volna meg, hogy a végfelhasználás és a termékek ára meghatározó tényező. Ennek megfelelően a végfelhasználásról a 2537/1999 rendelet pusztán a (27) preambulumbekezdésében, a vizsgálat következtetései közt tesz említést, amelyben a Tanács kijelenti, hogy „végfelhasználásának kérdése önmagában nem elegendő annak a következtetésnek a levonására, hogy a hagyományos […], valamint a [nagy kapacitású] lemezek egységes terméket jelentenek”, ugyanakkor a következtetéseiben nem szerepel semmilyen, a két termék ára közti különbségre vonatkozó értékelés.

94      A fent kifejtettekből az következik, hogy a felperesek által a CEN műszaki szabványainak módosítása vagy a piac felfogásának állítólagos megváltozása kapcsán előadott érvek nem bizonyítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, amikor a felperesek által a körülményeknek az érintett termék fogalmával kapcsolatos megváltozásával összefüggésben előadott bizonyítékok alapján megtagadta a szóban forgó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatát.

95      Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.

b)     Az általános célú drótkötelek és ‑kábelek Közösségen belüli gyártását érintő körülmények megváltozására alapított második részről

 A felek érvei

96      A felperesek a személyes használatra szolgáló fénymásolóknak a Kínai Népköztársaságból, Japánból, a Koreai Köztársaságról, Malaysiából, Szingapúrból, Tajvanról és Thaiföldről történő behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámot kivető 904/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. március 18‑i 495/2002/EK tanácsi rendeletre (HL L 78., 1. o.) hivatkozva azt állítják, hogy a Tanács egy felülvizsgálati eljárást követően hatályon kívül helyezte az említett 904/98 rendeletet azzal az indokkal, hogy a személyes használatra szolgáló fénymásolóknak a közösségi ipar általi gyártása jelentősen csökkent, és hogy az a közeljövőben meg fog szűnni (lásd a 495/2002 rendelet (9) preambulumbekezdését).

97      Mindezek alapján ebből a rendeletből az következik, hogy ellentétes lenne a közösségi érdekkel, tehát az alaprendelet 21. cikkével is a dömpingellenes intézkedések fenntartása olyan termékekkel kapcsolatban, amelyeknek a közösségi gyártása megszűnőben van, vagy a közeljövőben megszűnik.

98      A felperesek a felülvizsgálati kérelemben bizonyították, hogy az általános célú drótkötelek és kábelek gyártása a Közösségen belül a jövőben elhanyagolhatóvá válik, ellentétben az 1999 és 2001 közötti időszakkal, amelynek során lényeges mennyiségű általános célú drótkötelet és kábelt gyártottak a Közösségben. Hangsúlyozzák, hogy e körülmény megváltozásával kapcsolatban bizonyítékot nyújtottak be.

99      Először is a felülvizsgálati kérelem bizalmas változatában több közösségi gyártó nyilatkozatát is benyújtották, amellyel azt kívánták bizonyítani, hogy az általános felhasználású drótköteleket és kábeleket visszavonták a gyártási programokból, vagy hogy az említett gyártók már nem képesek azokat legyártani. Bár a felperesek a jelen eljárásban e nyilatkozatokat nem nyújtották be, hogy megóvják azok bizalmas jellegét, megjegyzik azonban, hogy a Bizottságnak tudomása volt ezekről az iratokról, mivel birtokában van a felülvizsgálati kérelem bizalmas változata.

100    Másodszor ennek a gyártásnak a megszűnése kiderül a közösségi gyártók hirdetéseiből, internetes honlapjaiból és katalógusaiból, amelyeket a felperesek 4. mellékletként csatoltak a felülvizsgálati kérelemhez. Ezek az iratok azt mutatják, hogy jelenleg az általános célú acél drótkötelek és ‑kábelek érintett közösségi gyártói főként sajátos célú drótköteleket és kábeleket gyártanak.

101    A Bizottság úgy határozott, hogy figyelmen kívül hagyja e bizonyítékokat, mivel a vitatott levélben nem hivatkozott az általános célú drótkötelek és kábelek gyártásának megszűnésére. Mindezek alapján a dömpingellenes vám negatív hatásai aránytalanok, mivel a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartása semmilyen előnnyel nem jár az általános célú drótkötelek és kábelek közösségi gyártása számára. A felperesek ebből arra következtetnek, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 21. cikkét.

102    A Bizottság mindenekelőtt azt állítja, hogy az első jogalapnak ez a része két okból elfogadhatatlan. Először is a felperesek a közigazgatási eljárás során soha nem hivatkoztak arra az érve, amely szerint az intézkedések fenntartása ellentétes a Közösség érdekeivel, és sérti az alaprendelet 21. cikkét.

103    Másodszor, a felperesek az általános célú acél drótkötelek és ‑kábelek közösségi gyártásának fokozatos megszűnésére alapított érvüket olyan állítólagos tényekre alapozzák, amelyek nem szerepelnek a felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevélhez csatolt nem bizalmas változatában, valamint a közösségi gyártók olyan nyilatkozataira, amelyeket ahhoz szintén nem csatoltak.

104    Amennyiben a jelen rész elfogadható, a Bizottság vitatja a felperesek azon állítását, amely szerint az általános felhasználású drótkötelek és kábelek közösségi termelése jelentéktelenné vált.

 A Törvényszék álláspontja

–       Az elfogadhatóságról

105    Az első jogalap második részének elfogadhatatatlanságával kapcsolatban, amelyre a Bizottság hivatkozott amiatt, hogy a közösségi érdekekkel fennálló ellentétre alapított érvet a közigazgatási eljárásban nem adták elő, a jelen esetben rá kell mutatni, hogy a felülvizsgálati kérelem IV. részének címe „Az általános célú kábelek közösségi gyártásának fokozatos megszűnése”. A felperesek ebben a részben az általános célú acél drótkötelek és ‑kábelek közösségi gyártásának a csökkenésére mutatnak rá, amely olyan változást jelent, ami szükségessé teszi a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályának újbóli meghatározását az említett drótköteleknek és kábeleknek az érintett termék fogalmából való kizárása végett. Érvük alátámasztására a felperesek a felülvizsgálati kérelemben a 495/2002 rendeletre hivatkoztak (lásd a fenti 96. pontot). Márpedig ebben a rendeletben a Tanács időközi felülvizsgálat keretében úgy ítélte meg az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján, hogy a személyes használatra szolgáló fénymásolók bizonyos behozatalai tekintetében a Közösség érdekében áll a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése, tekintettel a dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó termékek közösségi gyártásának rövid időn belül bekövetkező megszűnésére.

106    Az általános felhasználású drótkötelek és kábelek közösségi termelésének fokozatos megszűnésével kapcsolatos érveket a keresetlevél teljes egészében megismétli. A felperesek ebben a 495/2002 rendelet (9) preambulumbekezdésének idézésével kifejtik, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartása az általános célú drótkötelek és kábelek gyártásának fokozatos megszűnésére tekintettel ellentétes a Közösség érdekével, és sérti az alaprendelet 21. cikkét.

107    Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése második és harmadik mondatából (jelenleg az 1225/2009 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése második és harmadik mondata) következik, hogy az intézményeknek joguk van nem alkalmazni a meghatározott dömpingellenes intézkedéseket, még ha a dömpingellenes vám kivetésének feltételei, azaz, a dömping, a kár és az okozati viszony egyébként adottak is, amennyiben úgy vélik, hogy az ilyen intézkedés alkalmazása nem szolgálja a Közösség érdekeit. Márpedig a dömpingellenes intézkedés hatálya alá tartozó termékek közösségi gyártásának fokozatos megszűnése esetén a közösségi érdek értékelése annak az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján lefolytatott időközi felülvizsgálat keretében történő megállapítása keretébe tartozik, hogy az érintett dömpingellenes intézkedések fenntartása szükséges‑e.

108    Meg kell állapítani, hogy téves feltevésen alapul a Bizottság arra alapított kifogása, hogy a felperesek olyan érvre hivatkoznak, amelyet a közigazgatási eljárás során nem hoztak fel, mivel a felülvizsgálati kérelem – legalábbis hallgatólagosan mindenképpen – utal a közösségi érdek megszűnésére, ugyanis az általános célú drótkötelek és kábelek közösségi termelésének fokozatos eltűnésére hivatkozik, és a 495/2002 rendelet (9) preambulumbekezdésére hivatkozással jelzi, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések „semmilyen módon nem segít[het]ik a [közösségi] termelés védelmét a lehetséges tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben”.

109    Mindebből következik, hogy a felülvizsgálati kérelemben az alaprendelet 21. cikkére történő kifejezett hivatkozás hiánya nem érinti az első jogalap jelen részének elfogadhatóságát.

110    Ami továbbá a közösségi gyártóknak az általános célú acél drótkötelek és ‑kábelek közösségi gyártásának megszűnésével kapcsolatos, állítólag bizalmas nyilatkozatai ismertetésének hiányát illeti, meg kell állapítani, hogy ez a kérdés a felperesek által állításaik bizonyítására benyújtott bizonyítékok értékelése körébe tartozik, így annak elemzésére az első jogalap jelen része megalapozottságának érdemi vizsgálata keretében kerül sor.

111    A fentiekből következik, hogy a Bizottságnak az első jogalap második részével kapcsolatban hivatkozott elfogadhatatlanságra vonatkozó állítását el kell utasítani.

–       Az ügy érdeméről

112    A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megtagadta az általános célú drótkötelek és kábelek közösségi gyártása megszűnésének megállapítását, és ebből következően nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek.

113    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek csak annyit állítottak, hogy az általános felhasználású drótkötelek és kábelek közösségi gyártása elhanyagolhatóvá vált, anélkül hogy ezen állítás alátámasztására a legcsekélyebb konkrét bizonyítékot benyújtották volna.

114    Először is a közösségi gyártók azon nyilatkozataival kapcsolatban, amelyekre a felperesek az általános célú drótkötelek és kábelek közösségi gyártása csökkenésének bizonyítását alapítják, rá kell mutatni, hogy amellett, hogy ezeket a jelen kereset keretében nem ismertették, önmagukban nem lehet elegendőnek tekinteni az általános felhasználású drótkötelek és kábelek közösségi gyártása fokozatos megszűnésének bizonyítása céljára a közösségi gyártók olyan egyedi nyilatkozatait, amelyek szerint gyártási programjukból kivonták az általános felhasználású drótköteleket és kábeleket, ha ezeket nem támasztják alá objektív bizonyítékok, mint például gyártási statisztikák.

115    Ezenkívül a közösségi gyártók hirdetései, amelyeket a kereset mellékletét képező felülvizsgálati kérelemhez csatoltak, nem bizonyítják az általános célú drótkötelek és kábelek Közösségen belüli gyártásának fokozatos megszűnését, inkább azt támasztják alá, hogy a közösségi gyártók az acél drótkötelek és ‑kábelek különböző típusainak teljes skáláját kínálják, anélkül, hogy ezek a hirdetések pontosítanák, hogy ezeket a drótköteleket és kábeleket a Közösségen belül gyártották, vagy behozták a Közösség területére. Mindenesetre a közösségi gyártók egyes hirdetéseinek, internetes honlapjainak vagy katalógusainak kivonatai, amelyekből az következik, hogy inkább a sajátos célú drótkötelek és kábelek gyártására összpontosítanak, nem elegendő annak bizonyítására, hogy az általános célú drótkötelek és kábelek közösségi gyártása összességében fokozatosan megszűnőben van.

116    Mindezek alapján a felpereseknek az általános célú drótkötelek és kábelek Közösségen belüli gyártása fokozatos megszűnését érintő körülmények megváltozására alapított érvei nem bizonyítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a benyújtott bizonyítékok alapján megtagadta a szóban forgó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindítását.

117    Mindebből következik, hogy az első jogalap második részét el kell utasítani.

c)     A kár fennállásával kapcsolatos körülmények megváltozására alapított harmadik részről

 A felek érvei

118    A felperesek álláspontja szerint az a megállapítás, amelyet akkor tettek, amikor a közösségi gyártók még gyártottak általános célú drótköteleket és kábeleket, és amely szerint a drótkötelek és kábelek behozatala számukra az alaprendelet 3. cikke értelmében jelentős kárral járt, jelenleg már nem érvényes.

119    Először is a felperesek a felülvizsgálati kérelemben bizonyították, hogy az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek különböző piacokon fejlődtek, amelyeket az új EN 12385 és EN 10264 európai szabványok is megkülönböztettek. Ráadásul az általános felhasználású drótkötelek és kábelek piaca és a sajátos felhasználású drótkötelek és kábelek piaca különbözik abban is, hogy az elsőt általában méret alapján értékesítik, míg a másodikat, amelyet a Közösségben gyártanak, általában további eljárásoknak vetik alá.

120    Másodszor a felülvizsgálati kérelem bizalmas változatában a felperesek olyan közösségi gyártók nyilatkozatait nyújtották be, akik nagy mennyiségű általános célú drótkötelet és kábelt hoznak be olyan országokból is, amelyekre vonatkoznak az acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel kapcsolatos dömpingellenes intézkedések. Eszerint az említett behozatalok már nem járnak semmilyen kárral a közösségi gyártók számára, amelyek önmaguknak sosem okoznának kárt. A felperesek – bár e nyilatkozatokat a jelen eljárásban nem ismertették, hogy megóvják azok bizalmas jellegét – megjegyzik, hogy a Bizottságnak tudomása volt ezekről az iratokról, mivel birtokában van a felülvizsgálati kérelem bizalmas változata.

121    Mindezek alapján az általános felhasználású drótkötelek és kábelek behozatalával kapcsolatos tényleges kár hiányában a felperesek azt állítják, hogy valószínűtlen, hogy a kár folytatódna vagy megismétlődne, ha ezeket a behozatalokat kizárnák a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatálya alól.

122    A Bizottság az alaprendelet 3. cikke szerinti kár megszűnése megállapításának megtagadásával, és ebből következően azzal, hogy nem adott helyt a felülvizsgálat megindítására irányuló kérelemnek, nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését.

123     A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

 A Törvényszék álláspontja

124    Amint arra a fenti 37. pont is rámutat, az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében időközi felülvizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a dömping megakadályozásához már nincs szükség az intézkedés további fenntartására, és/vagy arra, hogy az intézkedés megszüntetése vagy módosítása esetén a károkozás folytatódása vagy megismétlődése valószínűtlen lenne, vagy hogy a meglévő intézkedés nem vagy már nem elegendő a kárt okozó dömping ellensúlyozására.

125    Először is a felperesek azon érvével kapcsolatban, amely szerint az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek eltérő piacokon fejlődnek, amelyeket a CEN új szabványai is megkülönböztetnek, valamint az értékesítésükkel kapcsolatos különbségek meglétére alapított érvvel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy ezek az érvek a fenti 86–95. pontban a jelen jogalap első része keretében már vizsgálat tárgyát képezték, és elutasításra kerültek.

126    Ami másodszor a felperesek azon állítását illeti, amely szerint a közösségi gyártók nagy mennyiségű általános célú drótkötelet és kábelt hoznak be különösen olyan országokból, amelyek dömpingellenes intézkedések hatálya alatt állnak, rá kell mutatni, hogy egyrészt a közösségi gyártóknak a felperesek által alapul vett nyilatkozatai arra vonatkozóan, hogy nagy mennyiségű általános célú drótkötelet és kábelt hoznak be, amellett, hogy nincsenek a jelen keresethez csatolva, nem is tekinthetőek úgy, mint amelyek önmagukban elegendőek ilyen behozatalok bizonyítására, ha azokat nem támasztják alá objektív bizonyítékok, mint például az említett drótkötelek és kábelek közösségi behozatalával kapcsolatos statisztikák. Másrészt a felperesek azon egyszerű állítása, amely szerint a károkozás folytatódása vagy megismétlődése „valószínűtlen” lenne, nem bizonyítja a közösségi ipart ért kár megszűnését.

127    A felperesek által a kár fennállásával kapcsolatos körülmények megváltozásával összefüggésben előadott érvek tehát nem bizonyítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a felperesek által benyújtott bizonyítékok alapján elutasította a szóban forgó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindítását.

128    Ebből következően a jelen jogalap harmadik részét el kell utasítani.

129    Az első jogalapot következésképpen teljes egészében el kell utasítani.

2.     A jogos bizalom elvének megsértésére alapított második jogalapról

a)     A felek érvei

130    A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette s részükről fennálló jogos bizalmat, amikor megtagadta a dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatát. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a bizalomvédelemre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben a közösségi adminisztráció megalapozott elvárásokat keltett azáltal, hogy számára határozott ígéreteket tett (a Törvényszék T‑333/03. sz., Masdar (UK) kontra Bizottság ügyben 2006. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4377. o] 119. pontja).

131    A jelen esetben a Bizottság a felperesekben jogos bizalmat keltett azzal, hogy javasolta, hogy időközi felülvizsgálat keretében ismét adják elő azt az érvet, amely szerint az általános célú drótkötelek és kábelek alapvetően különböznek a sajátos célú drótkötelektől és kábelektől. Ezek az ígéretek kellően határozottak voltak, és az erre felhatalmazott és megbízható forrásból származtak.

132    Először is, a Bizottság arra bátorította a felpereseket a Kínából, Indiából, Dél‑Afrikából és Ukrajnából származó acél drótkötelek és ‑kábelek behozataláról szóló 1796/1999 rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján lefolytatott felülvizsgálati eljárás lezárásakor, hogy a szóban forgó intézkedések hatályának kiigazítása érdekében nyújtsanak be időközi felülvizsgálati kérelmet. A Bizottság egyik alkalmazottja felvette a kapcsolatot az EWRIA‑val, hogy tájékoztassa arról, hogy a felperesek dömpingellenes intézkedések hatályának kiigazítására irányuló kérelmét a hatály megszűnése címén nem lehet felülvizsgálni, hanem azzal kapcsolatban az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával időközi felülvizsgálatot kell kérni. A felperesek szerint a Bizottság alkalmazottjának nem lett volna oka felvenni a kapcsolatot az EWRIA‑val, kivéve, ha a Bizottságnak érdekében állt a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályának újraszabályozása. Következésképpen tehát a Bizottság ily módon időközi felülvizsgálati kérelem benyújtására bátorította a felpereseket.

133    Másodszor ezt a javaslatot alátámasztotta az a tény is, hogy a Bizottság küldöttsége az egyik felperes, a Heko Industrieerzeugnisse székhelyén tett látogatásakor az Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozataláról szóló 1601/2001 rendeletben foglalt dömpingellenes rendelkezésekkel kapcsolatban az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a hatály megszűnése címén indított felülvizsgálati eljárás keretében kifejezetten érdeklődőnek mutatkozott az acél drótkötelekkel és ‑kábelekkel kapcsolatos intézkedések hatályának újraszabályozása iránt.

134    Harmadszor a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos informális találkozó során a Bizottság alkalmazottai azt a benyomást keltették a felperesekben, hogy a Bizottság kész lenne érveiket az érintett termék hatálya tekintetében részleges időközi felülvizsgálat keretében újra megvizsgálni. Ezek az alkalmazottak ismét elolvasták a felperesek felülvizsgálati kérelmének első változatát, és több javaslatot tettek ennek a változatnak a módosítására. A felperesek kérelmüket e javaslatok alapján kijavították, és abba belefoglalták a Bizottság említett alkalmazottai által javasolt érveket is. Az alkalmazottak egyike kapcsolatba lépett a felperesekkel a javított változattal kapcsolatban, és tájékoztatta őket, hogy úgy véli, semmilyen további módosítás nem szükséges, és hogy tekintettel az „ígéretes” érvekre, amelyeket a kérelem tartalmaz, azt haladéktalanul hivatalosan is be kell nyújtani a Bizottságnak.

135    E kapcsolatfelvételek valódisága igazolásának érdekében a felperesek az eljárási szabályzat 65. cikk c) pontjának értelmében javasolják az EWRIA elnöke, [H.] tanúként történő meghallgatását.

136    A Bizottságnak ez a magatartása azt sugallta, hogy módosítani kívánta álláspontját a vizsgált termék és a hasonló termék fogalmának meghatározása tekintetében az acél drótkötelekre és ‑kábelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedésekben. A felpereseknek minden okuk megvolt arra, hogy úgy véljék, amint határidőben benyújtják a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályának kiigazítására vonatkozó időközi felülvizsgálat megindítása iránti kérelmüket az általános célú drótköteleknek és kábeleknek a fogalomból történő kizárása érdekében, a Bizottság késedelem nélkül meg fogja indítani az időközi felülvizsgálatra vonatkozó eljárást.

137    A felperesek erre a várakozásra alapoztak, és a szükséges idő és források ráfordításával 2007. június 12‑én benyújtották felülvizsgálati kérelmüket. A kért időközi felülvizsgálat lefolytatásának megtagadásával az uniós intézmények megsértették a felperesek jogos bizalmát.

138    A Bizottság válasza az, hogy nem tett határozott ígéretet a felpereseknek arra nézve, hogy a felülvizsgálatra sor fog kerülni.

b)     A Törvényszék álláspontja

139    Az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elve minden olyan magánszemélyre vonatkozik, aki olyan helyzetbe kerül, amelyből következően a közösségi adminisztráció – számára konkrét, feltétlen és egybehangzó, engedélyezett és megbízható forrásból származó ígéretet téve – benne megalapozott várakozásokat kelt (lásd a Törvényszék T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑129. o. és II‑705. o.] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a T‑319/00. sz., Borremans és társai kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑171. o. és II‑905. o.] 63. pontját, és a T‑304/06. sz., Reber kontra OHMI – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli (Mozart) ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1927. o.] 64. pontját). Ezen ígéreteknek azonban összhangban kell lenniük az alkalmazandó rendelkezésekkel és normákkal, mivel azon ígéretek, amelyek nem veszik figyelembe e rendelkezéseket, nem kelthetnek jogos bizalmat az érintettben (lásd a Törvényszék T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑211. o. és II‑1065. o.] 54. pontját, a T‑329/03. sz., Ricci kontra Bizottság ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑69. o. és II‑315. o.] 79. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott „Mozart”‑ügyben hozott ítéletet; lásd még ebben az értelemben a Bíróság 162/84. sz., Vlachou kontra Számvevőszék ügyben 1986. február 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 481. o.] 6. pontját).

140    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az akta egyetlen irata alapján sem lehet az állítólagos szóbeli ígéretek tartalmát megállapítani. A Bizottság természetesen elismeri, hogy 2004 augusztusa és 2005 novembere között kapcsolatban volt a felperesekkel az 1796/1999 rendeletben foglalt, hatályának megszűnéséhez közelítő dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatával kapcsolatban, és 2006 októberében előzetesen a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatosan. Mindazonáltal vitatja, hogy olyan konkrét és feltétlen ígéreteket tett volna, amelyek a felperesek részéről felülvizsgálati eljárás megindítására vonatkozó megalapozott várakozásokat kelthettek volna.

141    Ami először is a Bizottság és a felperesek között az 1796/1999 rendelet hatályának megszűnésével kapcsolatos felülvizsgálati eljárás keretében történt kapcsolattartást illeti, a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság „bátorította” őket arra, hogy nyújtsanak be felülvizsgálati kérelmet, és rámutatnak, hogy a Bizottság alkalmazottja kapcsolatba lépett velük, hogy kifejtse az időközi felülvizsgálati kérelem egyes eljárási vonatkozásait. Mindazonáltal, még ha feltételezhető is lenne, hogy a Bizottság az említett kapcsolatfelvételek során elképzelhetőnek tartott egy ilyen felülvizsgálatot, meg kell állapítani, hogy a közölt tényezők nem jelentenek konkrét, feltétlen és egybehangzó ígéretet arra nézve, hogy a felülvizsgálatot lefolytatják.

142    Másodszor a Bizottság alkalmazottainak az 1601/2001 rendeletben foglalt dömpingellenes intézkedések hatályának megszűnésével kapcsolatban a Heko Industrieerzeugnisse székhelyén tett látogatása alkalmával az említett alkalmazottak és a felperesek közötti kapcsolatfelvétellel összefüggésben a felperesek arra az állításra szorítkoznak, hogy a Bizottság alkalmazottai „érdeklődtek” a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályának újraszabályozásával kapcsolatban, ami nem jelent konkrét és feltétlen ígéretet arra nézve, hogy időközi felülvizsgálatot fognak indítani.

143    Harmadszor, ami a Bizottság és a felperesek között a jelen kereset tárgyát képező felülvizsgálati kérelem keretében tartott informális találkozót illeti, a felperesek csupán annyit állítanak, hogy az volt a „benyomásuk”, hogy a Bizottság kész lenne felülvizsgálat keretében megvizsgálni az érveiket, és hogy azokat „ígéretesnek” minősítette. Márpedig ezek a tényezők nem jelenthetnek konkrét, feltétlen és egybehangzó ígéretet arra nézve, hogy időközi felülvizsgálati eljárást fognak indítani. Ezenkívül, amint arra a Bizottság rámutatott, az előzetes műszaki vélemény iránti kérelemre adott válasz nem jelent formális vagy informális határozatot a részéről, mivel az akta elemzését csak a hivatalosan benyújtott kérelemben foglalt tényleges érvek és bizonyítékok alapján lehet elvégezni, tehát semmiképpen sem kelthetett bármilyen jogos bizalmat az időközi felülvizsgálat megindítását illetően.

144    Tekintettel arra a tényre, hogy ezeknek a kapcsolatfelvételeknek a tényét nem vitatják, és hogy az állítólagos kapcsolatfelvételek semmiképpen sem kelthettek jogos bizalmat a felperesekben az iránt, hogy időközi felülvizsgálatot fognak indítani, nincs helye a felperesek által benyújtott bizonyításfelvétel iránti kérelemnek.

145    A fentiekből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.

3.     A nyilvánvaló értékelési hibára és az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról

a)     A felek érvei

146    A felperesek arra hivatkoznak, hogy az unió intézményei az acél drótkötelekre és ‑kábelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos megállapításaikat az érintett termék túl tág fogalmára alapították. Az intézmények ennek alapján olyan termékeket hasonlítottak össze, amelyek nem hasonlítanak, és ebből téves következtetéseket vontak le.

147    A felperesek emlékeztetnek arra, hogy ezt az érvet felülvizsgálati kérelmükben is előadták, és kérték a Bizottságot, hogy igazítsa ki az intézkedések hatályát az általános célú acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalának kizárásával. A Bizottság ugyanakkor nem vette figyelembe az érvelésüket. A Bizottságnak a vitatott levélben foglalt állításai, amelyek szerint az acél drótkötelek és ‑kábelek különböző típusainak mindegyike „ugyanazokkal a fizikai […] és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkezik”, illetve a „termékskála alsó és felső végén lévő termékek nem helyettesíthetők egymással, a szomszédos csoportokban elhelyezkedők igen”, az alábbi indokok alapján tévesek, amint azt a felülvizsgálati kérelemben is kifejtették.

148    Először is a sajátos felhasználású drótkötelek és kábelek fizikai és műszaki tulajdonságai különböznek az általános célú drótkötelek és kábelek tulajdonságaitól, mivel további elemeket tartalmaznak, és az EN 10264 szabványnak megfelelően nagy igénybevételre való huzalt kell hozzájuk használni.

149    Másodszor a sajátos célú drótkötelek és kábelek előállításnak módja különbözik az általános célú drótkötelek és kábelek előállításától, mivel informatizált gyártósort és további felszereléseket igényelnek.

150    Harmadszor ennek a kétféle típusú drótkötélnek és kábelnek a végfelhasználása szintén különbözik egymástól. A sajátos felhasználású drótköteleket és kábeleket különleges alkalmazási célra használják, ami megköveteli, hogy a drótkötél és kábel különleges fizikai és műszaki minőséggel rendelkezzen, eltérően az általános célú drótkötéltől és kábeltől.

151    Negyedszer a sajátos célú és az általános célú drótkötelek és kábelek egymással nem helyettesíthetők. Az általános célú drótköteleket és kábeleket több különleges alkalmazási célra sem lehet használni.

152    Ötödször ma a Közösségben nincs jelentős általános célú drótkötél‑ és kábelgyártás.

153    A felperesek hangsúlyozzák, hogy mindezek a tényezők azt mutatják, hogy egyértelmű választóvonal van az általános célú és a sajátos célú drótkötelek és kábelek között. A Bizottság mindazonáltal a termék „alaptulajdonságaira” vonatkozó tág fogalomra hivatkozással a Közösségen belül gyártott sajátos célú drótköteleket és kábeleket továbbra is a behozott általános felhasználású drótkötelekhez és kábelekhez hasonlítja, tehát olyan termékekhez, amelyek azokhoz nem hasonlóak. A dömpingellenes intézkedések időközi felülvizsgálatának elutasításával a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdését.

154    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

b)     A Törvényszék álláspontja

155    Harmadik jogalapjukkal a felperesek azt állítják, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések az érintett termék túl tág fogalmán alapulnak, így az intézmények a sajátos célú drótköteleket és kábeleket továbbra is az általános célú drótkötelekkel és kábelekkel hasonlítják össze, amely termékek a felperesek véleménye szerint nem hasonlóak. Ilyen körülmények között az időközi felülvizsgálat megindításának elutasítása a Bizottság részéről egyrészt nyilvánvaló értékelési hibát jelent, másrészt sérti az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdését.

156    Meg kell állapítani, hogy az az érv, amely szerint az időközi felülvizsgálat megindításának elutasítása sérti az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdését, mivel a Bizottság az érintett termék alaptulajdonságaira vonatkozó tág fogalomra történő hivatkozással a Közösségen belül gyártott sajátos célú drótköteleket és kábeleket továbbra is a behozott általános célú drótkötelekkel és kábelekkel hasonlítja össze, végső soron a szóban forgó dömpingellenes intézkedések, különösen azoknak az érintett termékre vonatkozó fogalma jogszerűségét vonja kétségbe, jóllehet az említett intézkedések jogszerűsége nem képezi a jelen kereset tárgyát, amely annak a határozatnak a megsemmisítése, amellyel a Bizottság megtagadta a részleges időközi felülvizsgálat megindítását.

157    Ezenkívül azzal az érvvel kapcsolatban, amely annak bizonyítására irányul, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megtagadta a körülményeknek az érintett termék fogalmát, a közösségi gyártást és az elszenvedett kárt érintő megváltozására alapított időközi felülvizsgálat megindítását, meg kell állapítani, hogy az megegyezik az első jogalap keretében kifejtett érveléssel, amely a fenti 55–129. pontban elutasításra került.

158    Mindebből következik, hogy a harmadik jogalapot, valamint a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

159    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A European Wire Rope Importers Associationt (EWRIA), a Câbleries namuroises SA‑t, a Ropenhagen A/S‑t, az ESH Eisen‑ und Stahlhandelsgesellschaft mbH‑t, a Heko Industrieerzeugnisse GmbH‑t, az Interkabel Internationale Seil‑ und Kabel‑Handels GmbH‑t, a Jose Casañ Colomar SA‑t és a Denwire Ltd‑t kötelezi a költségek viselésére.

Martins Ribeiro Papasavvas Dittrich

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. december 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

A –  A dömpingellenes alaprendeletII – 2

B –  A vas és acél drótkötelek és ‑kábelek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedésekII – 5

1.  A Kínából, Indiából, Dél‑Afrikából és Ukrajnából behozott acél drótkötelekre és ‑kábelekre vonatkozó dömpingellenes intézkedésekII – 5

2.  A vas vagy acél drótkötelek és ‑kábelek Oroszországból történő behozatalával kapcsolatos dömpingellenes intézkedésekII – 6

A jogvita előzményeiII – 7

Az eljárás és a felek kérelmeiII – 10

A jogkérdésrőlII – 11

A –  Az elfogadhatóságrólII – 11

1.  Az acél drótköteleket és ‑kábeleket érintő dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos részleges időközi felülvizsgálat megindításának elutasításáról szóló, 2008. július 4‑i bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságárólII – 11

a)  A felek érveiII – 11

b)  A Törvényszék álláspontjaII – 12

2.  A Bizottságnak a részleges időközi felülvizsgálat megindítására való kötelezésére irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságárólII – 16

a)  A felek érveiII – 16

b)  A Törvényszék álláspontjaII – 16

3.  A felperesek által hivatkozott jogalapok elfogadhatóságárólII – 16

a)  A felek érveiII – 16

b)  A Törvényszék álláspontjaII – 17

B –  Az ügy érdemérőlII – 18

1.  Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének és 21. cikkének megsértésére alapított első jogalaprólII – 18

a)  A körülményeknek az érintett termék fogalmával kapcsolatos megváltozására alapított első részrőlII – 19

A felek érveiII – 19

A Törvényszék álláspontjaII – 22

b)  Az általános célú drótkötelek és kábelek Közösségen belüli gyártását érintő körülmények megváltozására alapított második részrőlII – 27

A felek érveiII – 27

A Törvényszék álláspontjaII – 29

–  Az elfogadhatóságrólII – 29

–  Az ügy érdemérőlII – 30

c)  A kár fennállásával kapcsolatos körülmények megváltozására alapított harmadik részrőlII – 31

A felek érveiII – 31

A Törvényszék álláspontjaII – 32

2.  A jogos bizalom elvének megsértésére alapított második jogalaprólII – 33

a)  A felek érveiII – 33

b)  A Törvényszék álláspontjaII – 34

3.  A nyilvánvaló értékelési hibára és az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalaprólII – 36

a)  A felek érveiII – 36

b)  A Törvényszék álláspontjaII – 37

A költségekrőlII – 38

* Az eljárás nyelve: angol.