T‑228/12. AJ. sz. ügy

DD

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Költségmentesség – Megsemmisítés iránti kereset benyújtását megelőzően előterjesztett kérelem – Egyes fehéroroszországi tisztviselőkkel szemben hozott korlátozó intézkedések”

Összefoglaló – A Törvényszék végzése (kibővített első tanács), 2014. november 10.

Bírósági eljárás – Költségmentesség iránti kérelem – A biztosítás feltételei – Olyan kereset benyújtását megelőzően előterjesztett kérelem, amely a kérelmezővel szemben hozott korlátozó intézkedéseket létrehozó jogi aktusok ellen irányul – Engedélyezés – A befagyasztott pénzeszközök felszabadítására vonatkozó engedély kérelmező általi benyújtásának a hiánya – Hatás hiánya

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés, második mondat és harmadik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 94. cikk, 1. § és 96. cikk, 3. §; 765/2006 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés)

A költségmentesség iránti kérelem elutasítása kizárólag azon okból, hogy a kérelmező nem nyújtotta be a nemzeti hatóságnak a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett engedélyét, miközben a költségmentesség iránti kérelem megfelel a Törvényszék eljárási szabályzatában foglalt feltételeknek, olyan alapvető jog akadályozását jelentené, mint a hatékony jogorvoslathoz való jog.

E korlátozó intézkedéseket ugyanis úgy kell alkalmazni, hogy eközben azokat a személyeket, akiknek a pénzeszközeit befagyasztották, ne fosszák meg az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáféréstől, különösen olyan esetekben, amikor azon jogi aktusok jogszerűségének vitatásáról van szó, amelyek e korlátozó intézkedéseket előírták. Így tehát ahhoz, hogy következetesen lehessen alkalmazni az eljárási szabályzatot és a 765/2006 rendeletet, a Törvényszék egyszerre köteles egyfelől minden, a 765/2006 rendelet I. mellékletében felsorolt olyan kérelmező részére engedélyezni a költségmentességet, aki megfelel az eljárási szabályzat 94. és azt követő cikkeiben meghatározott feltételeknek, ami lehetővé teszi e rendelet céljának elérését, másfelől pedig meggyőződni arról, hogy az engedélyezett költségmentességet kizárólag a kérelmező ügyvédi költségeinek a fedezésére használják fel, és az nem veszélyezteti a meghozott korlátozó intézkedés 765/2006 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése által meghatározott célját.

E tekintetben az eljárási szabályzat rendelkezései lehetővé teszik a Törvényszék számára annak biztosítását, hogy a költségmentességet csakis a kérelmező ügyvédi költségeinek fedezésére használják fel. Egyrészt, az eljárási szabályzat 94. cikkének 1. §‑a kizárólag az ügyvédi költségeket említi olyan költségekként, amelyek a Törvényszék pénztárát terhelhetik. Másrészt, az eljárási szabályzat 96. cikkének 3. §‑a szerint a Törvényszék úgy is rendelkezhet, hogy – anélkül, hogy előre rögzítené a költségmentesség összegét – mindössze egy felső összeghatárt jelöl meg, amelyet az ügyvédi költségek és az ügyvéd tiszteletdíja elvileg nem haladhatnak meg. Végül, bevett gyakorlat, hogy a Törvényszék az így kiszámított összeget közvetlenül a kijelölt ügyvédnek utalja át, és így a kérelmezőnek nincs is lehetősége arra, hogy az engedélyezett költségmentességgel visszaélve azt más célra használja fel, mint amelyre azt megadták. Ami az ügyvédet illeti, ő a 765/2006 rendelet rendelkezései értelmében sem teheti meg, hogy a számára megítélt munkadíjat vagy annak egy részét átengedi a kérelmezőnek, mint ahogy általában véve sem bocsáthat közvetlenül vagy közvetve a kérelmező rendelkezésére pénzeszközöket vagy gazdasági forrásokat.

(vö. 26., 30., 32–36. pont)