A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2013. július 11(*)
„Kohéziós Alap – 1164/94/EK rendelet – Zaragoza csatornázása projekt – A pénzügyi támogatás részleges megvonása – Közbeszerzés – Építészeti mű fogalma – A 93/38/EGK irányelv 14. cikkének (10) és (13) bekezdése – A szerződések megosztása – Jogos bizalom – Indokolási kötelezettség – Valamely határozat elfogadásának határideje – A pénzügyi kiigazítások meghatározása – Az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikke (2) bekezdésének megsértése – Arányosság – Elévülés”
A T‑358/08. sz. ügyben,
a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: J. Rodríguez Cárcamo, később: A. Rubio González, abogados del Estado)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: G. Valero Jordana és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a 96/11/61/018. sz. – „Saneamiento de Zaragoza” projekthez a 1996. július 26‑i C(96) 2095 bizottsági határozattal, a Kohéziós Alap terhére a Spanyol Királyság részére nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2008. június 25‑i C(2008) 3249 bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro és A. Popescu (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
1 1996. július 26‑i C(96) 2095 határozatával (a továbbiakban: 1996. évi határozat) az Európai Közösségek Bizottsága jóváhagyta a Kohéziós Alapból származó, 8 850 689 euró összegű pénzügyi támogatásnak a 96/11/61/018 – „Saneamiento de Zaragoza” projekt (a továbbiakban: Zaragoza csatornázása projekt) részére történő odaítélését. E projekt, amelynek tárgya Zaragoza város csatornázási és szennyvíztisztító létesítményeinek fejlesztése és kibővítése, két csoportba osztható műveleteket foglalt magában. A műveletek első, „gyűjtők cseréjére vonatkozó terv” (a továbbiakban: FIMMA 97 szakasz) elnevezésű csoportja a gyűjtőknek a város bizonyos városrészeiben történő cseréjéről rendelkezett. A műveletek második, „az agglomeráció nyugati övezetének csatornázási programja (az almozarai víztisztító mű medencéje)” (a továbbiakban: SPWS szakasz) elnevezésű csoportja többek között magában foglalta gyűjtők, egy másodlagos gyűjtőhálózat és egy esővíztúlfolyó‑csatorna építését. Zaragoza önkormányzata volt a pénzügyi támogatás végső kedvezményezettje, és az ő feladata volt a projekt irányítása, amely projektet az 1996. május 1‑je és 1998. december 31. közötti időszakban kívánták végrehajtani.
2 A Spanyol Királyság kérésére az 1996. évi határozatot az 1997. július 29‑i C(97) 2601 bizottsági határozattal (a továbbiakban: 1997. évi határozat) módosították nyolc további művelet belefoglalása érdekében (a továbbiakban: FIMMA 97 szakasz). Hét művelet a gyűjtők cseréjével, átalakításával és építésével, egy művelet pedig egy iszapkezelő telep építésével volt kapcsolatos. Az építési munkák befejezésének határidejét 1999. december 31‑ig meghosszabbították.
[omissis]
A megtámadott határozat
13 A megtámadott határozatban a Bizottság a SPWS szakaszba tartozó nyolc közbeszerzési szerződést és különösen a FIMMA 97 szakaszba tartozó négy közbeszerzési szerződést érintő szabálytalanságokat állapított meg.
14 A SPWS szakaszba tartozó nyolc közbeszerzési szerződés az alábbi volt:
– az Ebro folyó túlfolyócsatornája;
– a Los Palos városrész gyűjtője;
– a Martín Arpal övezet gyűjtője;
– Valles Verdes gyűjtője;
– San Lamberto – Vistabella gyűjtője;
– a madridi út gyűjtője;
– másodlagos gyűjtőrendszer;
– a városterület határövezetének gyűjtője.
15 A FIMMA 97 szakaszba tartozó négy közbeszerzési szerződés az alábbi volt:
– az Huerva folyó jobb partjának gyűjtője;
– iszapkezelő telep;
– a Gállego folyó gyűjtői;
– az almozarai víztisztító mű összekötő gyűjtője.
16 A Bizottság a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy a 93/38 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, valamint 14. cikkének (1), (10) és (13) bekezdése alapján a szóban forgó közbeszerzési szerződések olyan egyetlen beruházás részeit képezték, amelynek a kezdeményezése egyetlen ajánlatkérő feladata volt, és amelyre az említett irányelv rendelkezéseit kellett volna alkalmazni. Úgy vélte, hogy az említett közbeszerzési szerződéseket megosztották, ami sérti az említett irányelv rendelkezéseit, és különösen az értékhatárral, a közzététellel és az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmóddal kapcsolatos rendelkezéseket.
[omissis]
18 Először az 1164/94 rendelet II. mellékletének H. pontja értelmében vett szabálytalanságok fennállásának megállapítása érdekében a Bizottság mindenekelőtt emlékeztetett a 93/38 irányelv 1. cikke (4) bekezdése b) pontjának, 4. cikke (2) bekezdésének és 14. cikke (1), (10) és (13) bekezdésének rendelkezéseire (a megtámadott határozat (19), (21)–(23) preambulumbekezdése).
19 A Bizottság ezt követően a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésében megemlítette, hogy a Boletín Oficial de Aragónban és a helyi médiában közzétett valamennyi hirdetményben Zaragoza önkormányzati testülete volt az az ajánlatkérő szerv, amelyhez az ajánlatokat be kellett nyújtani. Szintén rámutatott a csatorna‑ és a szennyvízkezelő hálózat körében végzendő építési munkák leírása közötti hasonlóságra, és úgy vélte, hogy ezen építési munkák valószínűleg azonos gazdasági és műszaki rendeltetésűek. Úgy vélte, hogy a jelen ügyben a meglévő csatorna‑ és szennyvízkezelő hálózat karbantartásához, kibővítéséhez és rehabilitációjához kapcsolódó több konkrét építési munkáról van szó, amelyek – amint befejeződtek – azzal az eredménnyel járnak, hogy a végfelhasználók számára globálisan javítják a hálózat állapotát. A Bizottság pontosította, hogy az építési munkák a szennyvízgyűjtőkhöz, az esővíztúlfolyó‑csatornákhoz, egy iszapkezelő telephez és az almorzarai és cartujai két víztisztító telep közötti szennyvízgyűjtőhöz kapcsolódtak. Úgy vélte, hogy a különböző típusú építési munkák közötti különbség funkcionális, nem pedig műszaki vagy gazdasági jellegű, és hogy ezért azok teljesítéséhez nem volt szükség szükség speciális műszaki ismeretekre. Végül megemlítette, hogy gazdasági szempontból a végfelhasználóknak használattól függően a szolgáltatásnyújtó részére kell fizetniük.
20 Elsőként az SPWS szakaszba tartozó nyolc projektet illetően a Bizottság a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésének a) pontjában megállapította, hogy az építési munkák hasonló célra irányultak, azzal az egyetlen különbséggel, hogy azokat földrajzilag elkülönült körzetekben hajtották végre. Úgy vélte, hogy az építési munkák fő célja a különböző körzetek csatornarendszerrel való ellátása vagy annak felújítása, beleértve a szennyvízgyűjtők és túlfolyócsatornák létrehozását.
21 Másodszor a FIMMA 97 szakaszba tartozó, a fenti 15. pontban említett azon négy projekt kapcsán, amelyek tekintetében a 93/38 irányelv 14. cikkének (10) bekezdésében szereplő eltérési lehetőségre nem lehet hivatkozni, a Bizottság a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésének b) pontjában úgy vélte, hogy az építési munkák hasonló célnak felelnek meg azzal az egyetlen különbséggel, hogy megvalósításukra eltérő földrajzi körzetekben kerül sor. Megállapította, hogy az építési munkák fő célja gyűjtők létrehozása volt a Huerva és a Gállego folyó partja mentén azon övezetek ellátása érdekében, amelyek még közvetlenül a folyókba bocsátották a szennyvizet, és azon két szennyvízkezelő létesítmény felújítása, amelyekbe a szennyvizet vezették.
22 A megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében a Bizottság pontosította, hogy a 93/38 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének és 14. cikke (10) bekezdésének megsértése szempontjából a szerződéseket abban az esetben kell úgy tekinteni, mint amelyek egyetlen egységes építészeti mű létrehozására irányulnak, ha úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy azokat a jelen esethez hasonlóan valamely közösségi vállalkozás egyetlen gazdasági műveletnek tekintheti, és a művelet egészére egyetlen ajánlatot nyújt be. A Bizottság jelezte, hogy ezen értelmezés összhangban van a 93/38 irányelv céljával, ami annak biztosítására irányul, hogy a más tagállamok vállalkozásai a szerződések értékéhez kapcsolódó objektív okokból jelentkezhessek az hirdetményekre, amennyiben azok iránt érdeklődnek. Az ilyen vállalkozás valószínűleg akkor is tájékoztatást kívánt volna kapni az építési munkákat alkotó valamennyi rész értékéről, ha nem volt képes valamennyi teljesítésére. A Bizottság hozzátette, hogy ez az egyetlen lehetőség a szerződés pontos tartalmának értékelésére, és az ár azon részek számához való igazítására, amely tekintetében ajánlatot tervezett benyújtani.
23 A Bizottság a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonta le, hogy az SPWS szakaszba tartozó nyolc projekt együttesen véve és a FIMMA 97 szakaszba tartozó négy projekt együttesen véve egyetlen gazdasági és műszaki rendeltetést tölt be, és hogy ezért a spanyol hatóságok mesterségesen osztották meg a meglévő csatorna‑ és szennyvízkezelő hálózat karbantartására, kibővítésére és rehabilitációjára irányuló építési munkákat. Pontosította, hogy e következtetés az építési munkák leírásának hasonló jellegén és a hirdetmények hasonlóságán, a szerződéskötő vállalkozás által lefolytatott eljáráson és az ugyanazon vállalkozás által végzett teljes körű koordináción, valamint azon a körülményen alapul, hogy az építési munkákat egyetlen földrajzi övezetben végezték.
[omissis]
Eljárás és a felek kérelmei
28 A Spanyol Királyság a Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 3‑án benyújtott keresetlevelében nyújtotta be a jelen keresetet.
29 2010. november 30‑án a jelen ügyet a második tanácsba tartozó új előadó bíró elé utalták. Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
30 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. A felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2012. november 28‑én megtartott tárgyaláson meghallgatták.
31 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
32 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– teljes egészében utasítsa el a keresetet;
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
[omissis]
1. 1. 1. 93/38/EGK irányelv 14. cikkének (13) bekezdésével összhangban az 1164/94/EK tanácsi rendelet II. melléklete pénzügyi korrekciókra vonatkozó H. cikkének alkalmazása körében elkövetett jogi tévedésre és nyilvánvaló értékelési hibára alapított első jogalapról
[omissis]
35 Elöljáróban rá kell mutatni, hogy a tárgyaláson a Törvényszék egyik kérdésére a Spanyol Királyság pontosította, miszerint az első jogalappal a 93/38 irányelv 14. cikke (13) bekezdésének megsértésére hivatkozik, amely rendelkezést a 93/38 irányelv 14. cikkének (10) bekezdésével együttesen kell értelmezni. Ezt rögzítették a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben.
36 Egyébiránt a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság jogi tévedést követett el, és súlyos értékelési hibát vétett a megtámadott határozatban annak állításával, hogy megsértették a 93/38 irányelv rendelkezéseit. Arra hivatkozik, hogy noha a bizonyítási teher a Bizottságot terheli, hasznos lehet a Bíróság által meghatározott szempontok alapján röviden megvizsgálni a jelen jogvita tárgyát képező piacokat annak bizonyítása érdekében, hogy az egységes építészeti mű fennállásának megállapítását lehetővé tévő egyik feltétel sem teljesül. Meg kell állapítani, hogy a jelen keresettel a Spanyol Királyság vitatja mind a 93/38 irányelv 14. cikke (14) bekezdése első albekezdése és 14. cikke (13) bekezdése alkalmazási feltételeinek a Bizottság által történő meghatározását, mind pedig azoknak a megtámadott határozat tárgyát képező szerződésekre történő alkalmazását. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság tévesen következtetett‑e a megtámadott határozatban a fent hivatkozott rendelkezések megsértésére, aminek a Törvényszék előtti bizonyítása a Spanyol Királyság feladata.
[omissis]
Az építészeti mű fogalmával kapcsolatban a Bizottság által vétett nyilvánvaló értékelési hibára alapított első részről
38 A Spanyol Királyság szerint a Bizottság tévesen következtetett arra, hogy Zaragoza önkormányzata megsértette a 93/38 irányelv rendelkezéseit azzal, hogy a szóban forgó szerződéseket megosztotta, és nem tett közzé felhívást a Hivatalos Lapban. A Bizottságnak a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésének második bekezdésében, (9) preambulumbekezdésében, (23) preambulumbekezdésének b) pontjában és (24) preambulumbekezdésében szereplő megállapításait megalapozatlannak tartja.
39 Elsőként a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy annak megítélése érdekében, hogy valamely projekt több különálló építészeti művet foglalhat‑e magában, a 93/38 irányelv rendelkezései szövegére és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel három – műszaki‑gazdasági, földrajzi és időbeli – szempontra kiterjedő vizsgálatot kell elvégezni.
40 Másodszor a Spanyol Királyság az említett szempontoknak a jelen ügyben való téves alkalmazására hivatkozik. Álláspontja szerint a Bizottság egyáltalán nem végezte el az építészeti művek objektív vizsgálatát e „hármas szempontrendszer” alapján, hanem úgy tűnik, hogy kissé különös szempontokat használt a spanyol hatóságok jogsértésének meghatározása érdekében, így például a leendő ajánlattevők teljesítőképességét vagy a számukra abban álló előnyt, hogy egyes szerződéseket vagy valamennyi szerződést egyidejűleg teljesítsenek (a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése). Ezenkívül a műszaki‑gazdasági vizsgálat nélkülözte a műszaki pontosságot.
41 A megtámadott határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy a spanyol hatóságok megsértették a 93/38 irányelv 14. cikkének az ugyanezen cikk (1) és (10) bekezdésével együttesen értelmezett (13) bekezdését azzal, hogy egyrészről a SPWS szakaszba tartozó nyolc szerződést, másrészről pedig különösen a FIMMA 97 szakaszba tartozó négy szerződést megosztották. Azt követően, hogy a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdésének b) pontjában emlékeztetett az építészeti műnek a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett fogalommeghatározására, az utóbbit alkalmazta a szóban forgó szerződésekre a megtámadott határozat (24)–(26) preambulumbekezdésében
[omissis]
A 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti műnek a megtámadott határozatban szereplő fogalmáról
43 A 93/38 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint ezt az irányelvet azokra a szerződésekre kell alkalmazni, amelyeknek a HÉA nélküli becsült értéke nem kevesebb, mint 5 millió euró építési beruházásra irányuló szerződések esetében. A 93/38 irányelv 14. cikkének (13) bekezdése értelmében „[a]z ajánlatkérők nem kerülhetik meg ennek az irányelvnek az alkalmazását a szerződések megosztásával vagy a szerződések értékének kiszámítására szolgáló egyedi módszerek alkalmazásával”.
44 Ezenfelül a 93/38 irányelv 14. cikkének (10) bekezdése alapján „[a]z (1) bekezdésben említett építési beruházásra irányuló szerződés értéke kiszámításának alapja az építmény [helyesen: építészeti mű] teljes értéke”, amely építészeti művet az említett rendelkezés első albekezdése úgy határoz meg, mint amely „azon építési vagy mélyépítési munkák összességének az eredménye, amelyek célja valamely gazdasági és műszaki rendeltetés megvalósítása [helyesen: az építési vagy építészeti‑műszaki munkák összességének eredménye, amelynek önmagában gazdasági vagy műszaki rendeltetése van]”.
45 Először a Spanyol Királysághoz és a Bizottsághoz hasonlóan meg kell említeni, hogy a Bíróság a 93/38 irányelv 14. cikkének (10) és (13) bekezdését a C‑16/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletben (EBHT 2000., I‑8315.o.) értelmezte. Ezen ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a 93/38 irányelv 14. cikkének (13) bekezdése „pontosan tartalmazza azokat a kötelezettségeket, amelyek az ajánlatkérő szerveket [a 93/38] irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése alapján kötik, és ezért azt az utóbbi rendelkezéssel együttesen figyelembe kell venni az építészeti mű megosztottságáról való döntés meghozatala során” (31. pont). Egyébiránt a Bíróság szerint „az építészeti műnek [a 93/38] irányelv 14. cikke (10) bekezdése első albekezdésének második mondatában szereplő meghatározásából következik, hogy az építészeti mű fennállását az érintett építési munkák eredményének gazdasági és műszaki rendeltetésére tekintettel kell megítélni” (36. pont).
46 A fenti ítéletből következik, hogy a Bíróság annak megítélése érdekében, hogy ezen építési munkák olyan módon kapcsolódtak‑e egymáshoz, hogy azokat a 93/38 irányelv 14. cikkének (13) bekezdése értelmében egységes építészeti műnek kell tekinteni, funkcionális megközelítést alkalmazott (lásd ebben az értelemben a C‑574/10. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2012. március 15‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 37. pontját). A Bíróság két szempontot választott, ezek az építési munkák eredményének gazdasági rendeltetése és műszaki rendeltetése.
47 Meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélettel összhangban a Bizottság a megtámadott határozatban jelezte, hogy az építési munkák eredménye gazdasági rendeltetésének és műszaki rendeltetésének szempontját kell alkalmazni a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti mű meghatározása érdekében (a (23) és (24) preambulumbekezdés). A fent hivatkozott rendelkezés szövegének a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdésében történő felidézését követően a Bizottság ily módon a (24) preambulumbekezdésben megállapította, hogy „a csatorna‑ és szennyvízkezelő hálózatban végzendő építési munka leírása hasonló volt, és az építési munkák valószínűleg azonos gazdasági és műszaki rendeltetést töltöttek be”, hogy „a jelen ügyben a meglévő csatorna‑ és szennyvízkezelő hálózat karbantartásához, kibővítéséhez és rehabilitációjához kapcsolódó számos konkrét munkáról van szó, amelyek – amint befejeződtek – azzal az eredménnyel járnak, hogy a végfelhasználók számára globálisan javítják a hálózat állapotát”, továbbá hogy „a különböző fajta munkák közötti különbség nem műszaki vagy gazdasági jellegű”.
48 Következésképpen anélkül, hogy határozni kellene a Bizottság által felvetett azon kérdésről, hogy az építési munkák eredménye gazdasági rendeltetésének és műszaki rendeltetésének a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti mű meghatározása érdekében használt szempontjai kumulatívak‑e, rá kell mutatni, hogy a Spanyol Királyság állításaival ellentétben a Bizottság nem követett el hibát a megtámadott határozatban azzal, hogy az építési munkák eredménye gazdasági rendeltetésének és műszaki rendeltetésének szempontját úgy azonosította, mint amelyek a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti mű meghatározása érdekében használandók.
49 Másodszor a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a szóban forgó szerződések elemzését a fentieken kívül a földrajzi és időbeli szempontra tekintettel is el kell végezni.
50 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben a Bíróság használta az építési munkák eredménye gazdasági és műszaki rendeltetésének szempontját az egységes építészeti mű meghatározása érdekében (49–56. pont). Ezt követően a 65. pontban pontosította, hogy „a szerződések odaítélésének egyes eseteit összefüggéseikre és saját jellemzőikre tekintettel kell megítélni”. A Bíróság hozzátette, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló helyzetben „olyan jelentős körülmények [álltak fenn], mint a vitatott szerződések aláírásának egyidejűsége, a hirdetmények hasonlósága, azon földrajzi keret egysége, amelyben a szerződéseket megkötötték, valamint az azon településközi villamosítási érdekszövetkezeteket megyei szinten összefogó szervezet által biztosított koordináció, amelyek az említett szerződések e szinten történő egyesítését kívánták”.
51 A Bíróság tehát a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben figyelembe vett egy földrajzi elemet annak vizsgálata érdekében, hogy az építési munkák műszaki és gazdasági rendeltetésének egységes jellege kiterjedtebb földrajzi övezetben valósult‑e meg a különböző helyi hálózatok, így az elektromosenergia‑elosztás (64. és 65. pont) és a közvilágítás (69. és 70. pont) esetében, és hogy e helyi hálózatok ezért egységes hálózatba foglalhatók‑e az említett helyi hálózatok közötti kapcsolódás lehetősége alapján.
52 Az időbeli vonatkozást illetően a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben említette „a vitatott szerződések megkötésének egyidejűségét” (65. pont).
53 Meg kell állapítani, hogy a földrajzi és időbeli vonatkozások nem minősülnek olyan szempontoknak, amelyek célja a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti mű meghatározása, hanem azok az ilyen építészeti mű fennállásának megerősítéséhez szükséges körülményeket alkotnak, mivel kizárólag az egy meghatározott földrajzi és időbeli keretbe tartozó építési munkák tekinthetők egységes építészeti műnek.
54 Meg kell említeni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság utal a földrajzi elemre (a megtámadott határozat (24) és (26) preambulumbekezdése) és az időbeli elemre, az azonos – az SPWS vagy a FIMMA 97 – szakaszba tartozó projektekhez kapcsolódó szerződések egyesítése kapcsán. Következésképpen a Bizottság nem követett el hibát azzal, hogy a szóban forgó szerződések vizsgálatát földrajzi és időbeli szempontokat alkalmazva végezte el, anélkül hogy azokat a szóban forgó építészeti mű meghatározására irányuló funkcionális szempontoknak tekintette volna.
55 Harmadszor a Spanyol Királyság szerint úgy tűnik, hogy a Bizottság kissé különös szempontokat használt a spanyol hatóságok jogsértésének megállapítása során, így például a leendő ajánlattevők teljesítőképességét vagy a számukra abban álló előnyt, hogy egyes szerződéseket vagy valamennyi szerződést egyidejűleg teljesítsenek (a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése).
56 A megtámadott határozatban az előzetes értékeléssel kapcsolatos részben a Bizottság valóban említést tett a leendő ajánlattevőkre vonatkozó bizonyos adatokról (a (9) preambulumbekezdés).
57 E tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy az építészeti műnek a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdésében szereplő meghatározása az építészeti mű fennállását nem teszi függővé olyan körülmények megvalósulásától, mint az ajánlatkérő szervek száma vagy annak lehetősége, hogy valamennyi építési munkát egyetlen vállalkozás teljesítsen (43. pont). Rámutatott, hogy noha az egyazon ajánlatkérő szerv fennállása és valamely uniós vállalkozás lehetősége a szerződések tárgyát képező valamennyi építési munka teljesítésére – a körülményektől függően – az irányelv értelmében vett egyetlen építészeti mű fennállására utaló jelek lehetnek, nem minősülhetnek e tekintetben meghatározó szempontoknak. Hozzátette, hogy „több ajánlatkérő szerv fennállása és valamennyi építési munka egyetlen vállalkozás általi teljesítésének lehetetlensége nem cáfolja valamely építészeti mű fennállását, ha e következtetés az irányelv 14. cikke (10) bekezdése első albekezdésének második mondatában szereplő funkcionális kritériumok alkalmazásával levonható” (42. pont).
58 A fentiek alapján a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletből következik, hogy felhasználhatók – többek között a leendő ajánlattevőkkel kapcsolatos – bizonyos adatok, de azok nem határozhatják meg és nem is cáfolhatják az építészeti mű fennállására vonatkozóan – az építési munkák eredménye műszaki és gazdasági rendeltetésének együttes szempontjai alapján – levont következtetést.
59 Következésképpen meg kell vizsgálni e szempontoknak a szóban forgó szerződésre a megtámadott határozatban történő alkalmazását, és értékelni kell, hogy a Bizottság jogosan állapította‑e meg azon teljesülését azon következtetés levonása érdekében, hogy két építészeti mű áll fenn. Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a további adatokat milyen alapon vették figyelembe.
Az építészeti műnek a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett fogalmának a szóban forgó szerződésekre a megtámadott határozatban történő alkalmazásáról
60 A Spanyol Királyság az építészeti művek műszaki‑gazdasági. földrajzi és időbeli szempontú objektív vizsgálatának hiányára, e szempontoknak a jelen esetben történő téves alkalmazására, valamint sajátságos szempontok alkalmazására hivatkozik.
61 A Bizottság a megtámadott határozatban úgy vélte, hogy építészeti művek két csoportja állt fenn, amelyeket egyrészről az SPWS szakaszba tartozó nyolc projekt (a (24) preambulumbekezdés a) pontja), másrészről pedig a FIMMA 97 szakaszba tartozó négy projekt (a (24) preambulumbekezdés b) pontja) alkotott. Következésképpen e két csoport mindegyikét egymást követően meg kell vizsgálni.
– – – Az SPWS szakaszba tartozó nyolc vitatott szerződésről
62 A Spanyol Királyság a Bizottság által a műszaki‑gazdasági vizsgálat során tanúsított pontosság hiányára hivatkozik, és elvégzi az SPWS szakaszba tartozó, a fenti 14. pontban említett azon nyolc vitatott szerződés műszaki és gazdasági szempontú elemzését, amelyek hat szennyvízgyűjtőre, egy esővíztúlfolyó csatornára és egy másodlagos gyűjtőhálózatra vonatkoznak, mely utóbbiak önálló projekteknek minősülnek.
63 Elsőként az építési munkák műszaki és gazdasági rendeltetésének vonatkozásában a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy az a szóban forgó minden egyes projekt esetében eltérő.
64 Mindazonáltal a Bizottság elemzése nem a vitatott szerződésben említett különböző építési munkák önálló vizsgálatában és azok saját műszaki rendeltetésének értékelésében állt, ahogyan azt a Spanyol Királyság állítja, hanem a fenti 45. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban azt vizsgálta, hogy az építési munkák eredményének azonos volt‑e a műszaki rendeltetése.
65 Ily módon a Bizottság úgy vélte, hogy olyan építési munkákról van szó, amelyek eredménye a csatornahálózat globális javítása, és azok valószínűleg azonos műszaki rendeltetést töltöttek be (a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdése).
66 Egyrészről meg kell említeni, hogy a másodlagos gyűjtőhálózatba tartozó hat gyűjtő közül mindegyik szennyvizet gyűjt be annak érdekében, hogy azt a csatornahálózat keretében kezeljék.
67 Másrészről az esővíztúlfolyó csatornát illetően a Spanyol Királyság azt állítja, hogy az eltérő műszaki rendeltetéssel rendelkezik, amely nem a szennyvíz elvezetésében vagy kezelésében, hanem annak elkerülésében áll, hogy túlzott esőzések esetén árvizek lépjenek fel. Arra viszont nem hivatkozik, hogy a jelen esetben az említett túlfolyócsatorna nem vesz részt – a gyűjtőkkel és a másodlagos gyűjtőhálózattal együtt – a csatornahálózat műszaki rendeltetésének ellátásában. Ahogyan azt a Bizottság jogosan állítja, e túlfolyócsatorna célja annak elkerülése, hogy a víztisztító telep által kezelendő víz mennyisége szükségtelenül megnőjön, és annak korlátozása, hogy a befogadó vizeket a bőséges esőből származó túlterhelés szennyezze, és ily módon hozzájárul a szennyvíz jobb kezeléséhez. Ezenkívül a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó túlfolyócsatorna nem kezeli a szennyvizet, de nem állítja, hogy nem vezet el szennyvizet. Rámutat, hogy nem lehetséges szigorú különbséget tenni a szóban forgó túlfolyócsatornán áthaladó esővíz és a gyűjtőkön áthaladó szennyvíz között. Meg kell állapítani, hogy az érintett túlfolyócsatorna esővizet és szennyvizet vezet el a szennyvízgyűjtők tehermentesítése és a csatornahálózat jobb működésének lehetővé tétele érdekében.
68 E tekintetben meg kell említeni, hogy a spanyol hatóságok az 1996‑ban benyújtott támogatási kérelemhez kapcsolódó kérdőívre válaszul azt állították, hogy a csatornázási projekt célja az azon övezet kiegészítésére szánt több gyűjtő építése, amely a szennyvizet az almozarai víztisztító telephez vezeti. Az is szerepelt benne, hogy tervbe vették az áradás elvezetésére szolgáló csatorna megépítését is, amely kizárólag erős esőzés esetén és a szennyvíz megfelelő hígítási foka mellett az Ebro folyóba vezetné azt az esővizet, amelyet egy gyűjtő nem képes elvezetni. Végül említésre kerül, hogy valamennyi projekt célja „a meglévő elavult struktúrák felújítása és a rendszer hibáinak kijavítása oly módon, hogy a települést olyan csatornahálózattal látják el, amely alkalmas a szennyvíznek a fő gyűjtők felé történő továbbítására, és ily módon megelőzi az árvizeket, a talajvízbe való beszivárgást és a szennyvíz ellenőrizetlen elfolyását”. E fő cél ugyanezen leírása szerepel az 1996. évi határozatban, amelynek a projektet összefoglaló szinoptikus lap a mellékletét képezi. Ebből következik, hogy maga a Spanyol Királyság szerint a csatornahálózat keretében kapcsolat áll fenn a szennyvíz szállítása és az árvizeknek az esővíztúlfolyó csatorna révén való megelőzése között.
69 Azt a következtetést kell levonni, hogy a nyolc projekt nem független egymástól, ahogyan azt a Spanyol Királyság állítja, hanem mindegyik az ahhoz a csatornahálózathoz kapcsolódó ugyanazon projekthez tartozik, amely az 1996‑ban benyújtott támogatás iránti kérelemhez kapcsolódó kérdőív és az 1996. évi határozat mellékletét képező szinoptikus lap alapján olyan csatornahálózat létrehozásában áll, amely alkalmas a szennyvíznek a fő gyűjtők felé történő továbbítására, és ennek következtében megelőzi az árvizeket, a talajvízbe való beszivárgást és a szennyvíz ellenőrizetlen elfolyását. Ahogyan azt a Bizottság jogosan ítélte meg, az SPWS szakasz által érintett építési munkák hasonló célt követtek, ami a különböző körzetek csatornarendszerrel való ellátása vagy annak felújítása, beleértve a szennyvízgyűjtők és túlfolyócsatornák létrehozását (a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésének a) pontja). Valójában tehát olyan építési munkákat alkotnak, amelyek eredménye a csatornahálózat állapotának globális javítása a végfelhasználók számára (a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdése). A 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet alapján az említett építési munkák eredménye önmagában műszaki rendeltetés betöltésére irányul, ami a szennyvíz kezelése.
70 E következtetést nem cáfolja a Spanyol Királyság azon érvelése, amely szerint a 93/38 irányelv nem alkalmazandó a túlfolyócsatornákra abban az esetben, ha azokat nem szennyvíz elvezetésére szánták. Egyrészről – ahogyan az fent már szerepel (lásd a fenti 67. pontot) – téves az az állítás, hogy a szóban forgó túlfolyócsatorna csak esővizet vezet el. Másrészről, ahogyan arra a Bizottság jogosan hivatkozik, meg kell állapítani, hogy a 93/38 irányelv 6. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya nem korlátozódik azon létesítményekre, amelyek közvetlenül szennyvizet vezetnek el vagy kezelnek, hanem e rendelkezés azon szerződésekre alkalmazandó, amelyek „kapcsolatban áll[nak a] szennyvízelvezetéssel vagy ‑kezeléssel”, ami a túlfolyócsatornákat is magában foglalja.
71 Egyébiránt el kell utasítani a Spanyol Királyság által a Bizottság azon álláspontjának vitatása céljából előadott érvelést, amely szerint azt, hogy a települési szennyvízgyűjtők különböző típusaival kapcsolatos tevékenyégek egységes építészeti műnek minősülnek, megerősíti a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21‑i 91/271/EGK tanácsi irányelv (HL L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.). Az irányelv ugyanis többek között a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására vonatkozik, amelyet 2. cikkének (1) bekezdésében úgy határoz meg, mint amely a csapadékvizet is magában foglalja. Egyébiránt még annak feltételezése esetén is, hogy az irányelv önállóan kezeli a víztisztító telepekre alkalmazandó rendszert, a Spanyol Királyság nem fejti ki, hogy ebből milyen következtetést kell levonni a szóban forgó projektek esetében, amelyek közül egyik sem vonatkozik víztisztító állomásra.
72 Másodszor a Spanyol Királyság vitatja a szóban forgó projektek gazdasági rendeltetésének azonosságát. Az esővízre nem vonatkozik a szennyvízkezelési szolgáltatásokat terhelő, Zaragoza önkormányzata által kivetett speciális díj. Következésképpen nem vethető ki díj vagy egyéni adó az esővíztúlfolyó‑csatorna esetében. Ezenkívül a Bizottságnak adott válaszul a Spanyol Királyság azt állítja, hogy ha e speciális díjnak az is a célja, hogy a hálózat üzemeltetési költségeit finanszírozza, az nem elegendő, és szükségessé teszi a település költségvetéséből származó hozzájárulást. Ez azzal jár, hogy noha a szennyvíz kezelését valóban részben fedezik a díjból származó bevételek, a hálózatnak az esővíz gyűjtésére és kezelésére szolgáló infrastruktúráit közpénzekből kell finanszírozni. Alapvető különbség áll fenn a szennyvízkezelési díj és az esővíztúlfolyó‑csatornák által nyújtott közszolgáltatás megfizetése között, ami bizonyítja a gazdasági szempontból fennálló azonosság teljes hiányát. A szennyvízkezelési díjat ugyanis az egyes háztartások általi tényleges hulladékkibocsátás alapján határozzák meg, vagyis az az egyes adóalanyok saját fogyasztása alapján egyéniesített díj, míg az esővíztúlfolyó‑csatornák által nyújtott közszolgáltatás megfizetése adott esetben a lakosságra hárítható, de anélkül, hogy a kért összegeket az érintett személyek által élvezett haszon alapján változtatnák.
73 A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy gazdasági szempontból „a végfelhasználóknak használattól függően a szolgáltatásnyújtó részére kell fizetniük” ((24) preambulumbekezdés).
[omissis]
75 Elsőként a tárgyaláson a Törvényszék kérdésére a Spanyol Királyság megerősítette, hogy szennyvízkezelési szolgáltatásokat terhelő, Zaragoza önkormányzata által kivetett speciális csatornázási díj, amelyre keresetében utal, szerepel Zaragoza önkormányzatának az ívóvízellátáshoz és a szennyvíz kezeléséhez kapcsolódó szolgáltatások díjáról szóló 24.25. sz. című adórendelete „Szennyvízkezelési szolgáltatások”. című 2. fejezetének 2. cikkében, és e cikket a Bizottság is idézi beadványaiban. E rendelkezés szerint „[az] e díjfizetési kötelezettséget keletkeztető tény a szennyvízkezelési szolgáltatások nyújtása, amennyiben az önkormányzati tulajdonban vagy kezelésben lévő gyűjtőkben és csatornákban összegyűjtött esővízről/szennyvízről van szó, mivel ilyen esetben Zaragoza önkormányzata vállalja e vizek kezelését, beleértve a szállításukkal, kezelésükkel és a – kibocsátási engedélynek az Ebro folyó hidrográfiai szövetsége által kiadott feltételeinek megfelelően történő – folyóvizekbe bocsátásukkal kapcsolatos költségeket”. E rendelkezésből következik, hogy nem tesz különbséget a szennyvíz és az esővíz között.
76 Másodszor meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyságnak az esővíz gyűjtésére és kezelésére szánt hálózat infrastruktúráinak finanszírozásával kapcsolatos érvelése nem alátámasztott, mivel a Spanyol Királyság annak állítására szorítkozik, hogy ezen infrastruktúrákat közpénzekből kell finanszírozni. Egyébiránt a Spanyol Királyság nem szolgáltatott olyan adatokat, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy ezen infrastruktúrákat nem finanszírozzák – akár csak részben is – a speciális csatornázási díjból.
77 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy az SPWS szakaszba tartozó építési munkák olyan összesség elemeit képezik, amely önmagában valamely gazdasági rendeltetés megvalósítására irányul.
78 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy a Bizottság tévedést követett el a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében annak kimondásával, hogy az SPWS szakaszba tartozó építési munkák azonos műszaki és gazdasági rendeltetést töltenek be a 93/38 irányelv 14. cikkének (10) bekezdése értelmében.
– A FIMMA 97 szakaszba tartozó négy vitatott szerződésről
79 A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem járt el kellő pontossággal a műszaki‑gazdasági vizsgálat során, és műszaki, illetve gazdasági szempontból elvégzi a FIMMA 97 szakaszba tartozó, a fenti 15. pontban említett négy – egy iszapkezelő telepre, egy összekötő gyűjtőre és egyéb gyűjtőkre, az utóbbiak között a Gállego folyó gyűjtőjére vonatkozó – vitatott szerződés vizsgálatát. Ezt követően elemzi az említett szakaszba tartozó szerződéseket, és azt a következtetést vonja le, hogy minden egyes projektet a többitől függetlennek kell tekinteni, és a hirdetmények Hivatalos Lapban történő közzététele nem szükséges.
80 Elsőként a FIMMA 97 szakaszba tartozó projektek műszaki rendeltetése tekintetében a Bizottság a megtámadott határozatban úgy vélte, hogy a négy projekt egyetlen építészeti művet alkot, amit a Spanyol Királyság vitat.
81 Az 1997‑ben benyújtott támogatás iránti kérelemhez kapcsolódó kérdőív szerint a FIMMA 97 szakaszba tartozó projektek három különböző célra irányultak. Márpedig a Bizottsághoz hasonlóan meg kell említeni, hogy az említett szakaszba tartozó négy vitatott projekt ugyanazon csoportba tartozott, és ugyanazon célt követték, ami a „nem tisztított szennyvíz kibocsátásának kiküszöbölése”.
82 Az összekötő gyűjtőt illetően a Spanyol Királyság azt állítja, hogy „annak rendeltetése a többi gyűjtőtől eltérően nem a szennyvíznek vagy az esővíznek a befogadása és a víztisztító telep, illetve az esővíztúlfolyó‑csatorna felé történő elvezetése”, hanem rámutat, hogy ezen összekötő gyűjtő „megkísérli orvosolni a csatornázási struktúrák között Zaragoza város aszimmetrikus növekedése folytán előálló egyenlőtlenségeket”. A Spanyol Királyság állításaival ellentétben tehát téves az az állítás, amely szerint a két víztisztító telep között elhelyezkedő összekötő gyűjtő „a többi gyűjtőtől teljes mértékben független infrastruktúra”, mivel az említett gyűjtő részét képezi Zaragoza város csatornahálózatának. A Spanyol Királyság megkülönbözteti tehát az egyes projektek műszaki rendeltetését, anélkül hogy figyelembe venné azt a körülményt, hogy olyan építési munkák összességéről van szó, amelyek eredménye a csatornahálózat állapotának globális javítása a végfelhasználók számára (a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdése), és önmagában műszaki rendeltetés betöltésére irányul, ami a szennyvíz kezelése.
83 Az iszapkezelő telepet illetően ugyanis a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a gyűjtőktől eltérően annak nem a szennyvíz vagy esővíz elvezetése a rendeltetése, hanem annak megakadályozása, hogy az egész város személyes, kereskedelmi vagy ipari célú fogyasztását szolgáló ivóvíz‑előállítás folyamatából származó iszap a Huerva folyóba ömöljön. Mindazonáltal nem annak meghatározásáról van szó, hogy az iszapkezelő telep önmagában rendelkezik‑e a gyűjtőtől eltérő műszaki rendeltetéssel, hanem annak megítéléséről, hogy a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdésére tekintettel a gyűjtők és az iszapkezelő telep olyan építési munkák csoportjába tartozik‑e, amelyek eredménye közös műszaki rendeltetéssel rendelkezik, ami a szennyvíz kezelése. Márpedig a Spanyol Királyság nem tagadja, hogy az iszapkezelő telepek hozzájárulnak Zaragoza város szennyvizének kezeléséhez.
84 Ezenkívül a Spanyol Királyság azon érve, amely szerint a gyűjtőkkel kapcsolatos szerződésre ajánlatot tevő ajánlattevő profilja teljes mértékben eltér az iszapkezelő telephez kapcsolódó szerződésre ajánlatot tevő ajánlattevő profiljától, el kell utasítani, amennyiben nem a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti mű meghatározását lehetővé tévő kritériumról van szó.
85 Végül a Spanyol Királyság vitatja a Bizottság azon érvét, amely szerint műszaki szempontból egyenértékűnek számítanak a gyűjtők és az iszapkezelő telepek, amelyek járulékos jellegűek a szennyvízkezeléshez képest. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben olyan iszap kezelését végző műről van szó, amely az ivóvíz‑előállítást végző egységből és nem valamely víztisztító telepről származik. Meg kell azonban állapítani, hogy a Spanyol Királyság nem fejti ki annak okát, hogy az ilyen iszapkezelő telep fennállásából miért következik, hogy az nem vesz részt – járulékos jelleggel – a szennyvíz kezelésében, amennyiben e mű megfelel a nem tisztított szennyvíz kibocsátásának kiküszöbölése céljának, ahogyan az 1997‑ben benyújtott finanszírozási kérelemhez kapcsolódó kérelemben szerepel.
[omissis]
87 Azt a következtetést kell levonni, hogy a négy projekt nem önálló, ahogyan azt a Spanyol Királyság állítja, hanem mindannyian a csatornahálózathoz kapcsolódó ugyanazon projekthez tartoznak. Ahogyan azt a Bizottság jogosan állította, a FIMMA 97 szakaszban szóban forgó építési munkák hasonló célt követtek, amely gyűjtők létrehozása volt a Huerva és a Gállego folyó partja mentén azon övezetek ellátása érdekében, amelyek még közvetlenül a folyókba bocsátották a szennyvizet, és azon két szennyvízkezelő létesítmény felújítása, amelyekbe a szennyvizet vezették (a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésének b) pontja). Olyan építési munkákat alkotnak tehát, amelyek eredménye a csatornahálózat állapotának globális javítása a végfelhasználók számára (a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdése). A 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdésével és a fent hivatkozott, Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélettel összhangban ezen építési munkák eredményének célja, hogy önmagában technikai rendeltetést töltsön be, ami a szennyvíz kezelésében áll.
[omissis]
89 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy a Bizottság tévedett a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében annak kimondásával, hogy a FIMMA 97 szakaszba tartozó projektek körébe tartozó építési munkák a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében azonos műszaki és gazdasági rendeltetést töltenek be.
– Következtetések
90 Következésképpen az SPWS és a FIMMA 97 szakaszba tartozó projektek tekintetében a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az említett projektek mindkét szakasz esetében a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése és ugyanezen cikk (13) bekezdése értelmében mesterségesen megosztott építészeti művet alkotnak. A fent hivatkozott, Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló helyzethez hasonlóan a szóban forgó projektek valójában a meglévő csatornahálózattal kapcsolatos konkrét építési munkák két csoportját alkotják, amelyek eredménye – amint az építési munkák befejeződtek – az említett hálózat által betöltött rendeltetés szerves részét képezi.
91 E következtetést nem cáfolják a Spanyol Királyságnak az általa hivatkozott egyéb szempontokra, azaz a földrajzi és időbeli szempontokra vonatkozó érvei vagy a Bizottság által a megtámadott határozatban tévesen használt szempontokra vonatkozó érvei.
92 Először a földrajzi és időbeli vonatkozásokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése alapján és a Bíróság által e rendelkezésnek a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben adott értelmezése alapján nem magából a jogszabályszövegből vagy akár az ítélkezési gyakorlatból származó szempontokról van szó (lásd a fenti 53. pontot).
93 Elsőként a földrajzi vonatkozást illetően a Bizottság a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésében rámutatott, hogy „az SPWS [szakaszba tartozó] […]nyolc projektet illetően az egyetlen különbség az a körülmény, hogy [az építési munkákat] eltérő földrajzi körzetekben teljesítették”, és hogy „a [FIMMA 97 szakaszba tartozó] négy projektet illetően az egyetlen különbség az a körülmény, hogy [az építési munkákat] eltérő földrajzi körzetekben teljesítették”. A Bizottság a (26) preambulumbekezdésben hozzátette, hogy „az építési munkákat egyetlen földrajzi övezeten belül teljesítették.”
94 E tekintetben a Spanyol Királyság a megtámadott határozatban szereplő, azzal kapcsolatos ellentmondásra hivatkozik, hogy a Bizottság önellentmondó módon egyidejűleg állította a földrajzi szétszórtság és az egyetlen földrajzi övezet fennállását. Meg kell azonban állapítani, hogy a Spanyol Királyság ugyanezen állítást teszi azzal az érveléssel, miszerint „azon körülmény ellenére, hogy [a szóban forgó építészeti művek] egyetlen területtel kapcsolatosak, jelentősen távol helyezkednek el egymástól, és földrajzi szempontból nincs közöttük kapcsolat”.
95 A Spanyol Királyság valójában a szóban forgó projektek keretében tervezett építési munkák közötti fizikai kapcsolat hiányára hivatkozik, amelynek meg kellett volna akadályozni a Bizottságot abban, hogy két építészeti mű fennállását állapítsa meg. Annak feltételezése esetén is azonban, hogy a fizikai kapcsolat e hiánya bizonyított, a különböző építési munkák szerves részét képezik a Zaragoza csatornázási hálózata által betöltött rendeltetésnek, ami lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ugyanazon építészeti műhöz tartoznak. Következésképpen kevéssé jelentős, hogy az említett építési munkák a hálózaton elszórtan valósulnak meg, és fizikailag nem közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, amennyiben – ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, és amit a Spanyol Királyság sem vitat – a Zaragoza önkormányzata által kezelt csatorna‑ és gyűjtőhálózat által lefedett övezetben találhatók. Következésképpen, ahogyan azt a Bizottság a megtámadott határozatban említette, még ha „eltérő földrajzi körzetekben is végzik őket”, azokra „egyetlen földrajzi övezetben” kerül sor. A Spanyol Királyságnak az ezzel kapcsolatos, a megtámadott határozatban szereplő állítólagos ellentmondással kapcsolatos érve tehát nem fogadható el.
96 A Spanyol Királyság azon érvét, amely párhuzamot von a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben vizsgált helyzettel, el kell utasítani. A Spanyol Királyság semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott annak bizonyítására, hogy a vitatott szerződések eltérő csatornahálózatokra vonatkoznak, amelyek vonatkozásában meg kell vizsgálni, hogy csoportosíthatók‑e.
97 Végül a Bizottság azon érvére válaszul, amely szerint a 91/271 irányelv a földrajzi keret tekintetében az agglomerációt használja viszonyítási alapként, a Spanyol Királyság azt állítja, hogy e hivatkozás egyáltalán nem releváns a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás értelmében vett építészeti mű meghatározása vonatkozásában. Az a körülmény, hogy az említett irányelv a földrajzi keret tekintetében az agglomerációt használja viszonyítási alapként, a szennyvíz kezelése és a közegészség védelme keretében bír jelentőséggel. E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben a különböző építési munkák eredménye szerves részét képezi a Zaragoza csatornázási hálózata által betöltött rendeltetésnek, az e hálózat által lefedett terület alkotja a releváns földrajzi területet, akár a városi agglomerációhoz tartozik, akár az önkormányzat területéhez.
98 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a Spanyol Királyság érvelése nem fogadható el egy olyan állítólagos földrajzi kritérium alkalmazása vonatkozásában, amely a Bizottságot a megtámadott határozatban feltehetőleg annak megállapítására vezette, hogy a szóban forgó projektek nem két, a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti művet alkotnak.
99 Másodszor az időbeli vonatkozást illetően a Bizottság a megtámadott határozatban két projektcsoportról tett említést, az egyikről az SPWS szakasz, a másikról pedig a FIMMA 97 szakasz vonatkozásában.
100 E tekintetben, feltételezve, hogy a Spanyol Királyságnak érdekében áll e két határozatra történő felosztás vitatása, azon érvelését, amely szerint nem lehetséges két csoportot pusztán annak alapján meghatározni, hogy a projekteket két eltérő határozatban hagyták jóvá, el kell utasítani. Ahogyan ugyanis azt a Bizottság állítja, az a körülmény, hogy két projektcsoportról határozott, egy időbeli elem alkalmazásából ered, mivel az építési munkák csoportosítása a Zaragoza csatornázási tervének két, időben elkülönült szakaszához kapcsolódott.
101 Egyébiránt a Spanyol Királyság kétségbe vonja, hogy a vitatott projektek a két szakasz mindegyike keretében ugyanazon időegységbe tartozónak minősülhetnek. Vitatja a Bizottság utólagos elemzését, amely a közigazgatási eljárás során nem utasította el a Spanyol Királyság azon érvét, amely szerint a szerződéseket egy tizennégy hónapos időszakban kötötték az SPWS szakasz, és egy húsz hónapos időszak alatt a FIMMA 97 szakasz esetében.
102 Ahogyan fent már említésre került (lásd a fenti 50., 52. és 53. pontot), a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben nem határozott meg időbeli kritériumot, hanem az időbeli vonatkozást értékelési szempontként vette figyelembe. Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság nem említi időbeli egység fennállását, hanem a „a vitatott szerződések megkötésének egyidejűségére” utal, míg Jacobs főtanácsnok – ahogyan azt a Bizottság állítja – a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozó indítványában (EBHT I‑8341. o., I‑8318. o.), „meghatározott időszakra” utalt (72. pont).
103 A jelen ügyben, ahogyan azt a Bizottság jogosan említette, a hirdetményeket a szóban forgó valamennyi projektcsoport esetében ugyanazon időszak során tették közzé. Ily módon az SPWS szakaszba tartozó nyolc szerződésből hetet öt hónapnál rövidebb időszakban 1997. július 29. és 1997. december 17. között, ebből ötöt két időpontban, egyet pedig 1998. július 24‑én, de négy hónapos teljesítési határidővel tettek közzé. A FIMMA 97 szakaszba tartozó négy szerződésre vonatkozó hirdetményeket hét hónapnál rövidebb időszakban 1998. november 13. és 1999. június 9. között tették közzé.
[omissis]
107 Következtetésként a Spanyol Királyságnak azon állítólagos időbeli szempont fennállására vonatkozó érvelése, amelynek az alkalmazása a jelen ügyben lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a Bizottság tévesen következtetett a megtámadott határozatban két építészeti mű fennállására, nem fogadható el.
108 Másodszor a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kissé különös szempontokra támaszkodott a Spanyol Királyság jogsértésének meghatározása érdekében, így például a leendő ajánlattevők teljesítőképességét, vagy a számukra abban álló előnyt, hogy egyes szerződéseket vagy valamennyi szerződést egyidejűleg teljesítsenek (a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése)
109 A megtámadott határozatban, az előzetes értékeléssel kapcsolatos részben (a (9) preambulumbekezdés) a Bizottság valóban említett a lehetséges ajánlattevőkre vonatkozó bizonyos adatokat. Ezeket a végső értékelésben (a (25) preambulumbekezdés) is említette, bár eltérő megfogalmazást használt.
110 A megtámadott határozat (24) és (26) preambulumbekezdéséből azonban az következik, hogy a Bizottság a műszaki és gazdasági rendeltetésre vonatkozó kritériumok teljesülése miatt vonta le azt a következtetést, hogy két, a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti mű áll fenn. A megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében említett körülmények tehát csupán megerősítették a funkcionális kritériumokon alapuló következtetést. Így az ilyen körülmények említése nem vonja kétségbe a megtámadott határozat jogszerűségét.
111 A fentieken kívül meg kell említeni, hogy a leendő ajánlattevőkre a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében történő hivatkozások tekintetében a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 42. pontjában pontosította, hogy „valamely közösségi vállalkozásnak az érintett szerződésekben szereplő valamennyi építési munka teljesítésére való lehetősége” a 93/38 irányelv értelmében vett építészeti mű fennállását megerősítő jelnek minősülhet.
112 Egyébiránt a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében a Bizottság említette a 93/38 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését. Márpedig e rendelkezés megtiltja az ajánlattevők közötti hátrányos megkülönböztetés minden formáját, és ezzel védi azokat is, akiket az tántorított el az ajánlattételtől, hogy az ajánlatkérő szerv eljárása folytán kedvezőtlen helyzetbe kerültek (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 109. pontja). A lehetséges ajánlattevőkre vonatkozó, a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében szereplő adatokat tehát a 93/38 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését is figyelembe véve említették.
113 A fenti megfontolások összességére tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy a Bizottság hibát követett el a megtámadott határozat meghozatala során úgy a 93/38 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett építészeti műként való minősítést lehető tévő szempontok meghatározását illetően, mint az utóbbiaknak a jelen ügyre történő alkalmazása vonatkozásában. Ugyanis a szóban forgó építési munkák Zaragoza csatornahálózatát érintő pontos építési munkák két csoportját alkotják, amelyeknek az említett építési munkák befejezését követő eredménye szerves része az említett hálózat által betöltött rendeltetésnek. Következésképpen a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy a Bizottság tévesen következtetett két építészeti mű fennállására, egyre az SPWS szakasz, egy másikra pedig a FIMMA 97 szakasz esetében.
114 Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.
A szándékos jelleg Bizottság általi nyilvánvalóan téves megítélésére alapított első részről
115 A Spanyol Királyság lényegében azt állítja, hogy a 93/38 irányelv 14. cikke (13) bekezdésének megsértése olyan szándékot feltételez, amelyet a Bizottságnak kell bizonyítania. E tekintetben kizárólag a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozást kell figyelembe venni, nem pedig az 1164/94 rendeletet. A Bizottság azonban nem bizonyította e szándékot. Mindenesetre a Spanyol Királyság azt állítja, hogy átláthatóan, valamint teljes mértékben jóhiszeműen és a Bizottsággal teljes körűen együttműködve járt el mindvégig az eljárás során.
116 A jelen ügyben a megtámadott határozattal a Bizottság úgy vélte, hogy a spanyol hatóságok megsértették a 93/38 irányelv 14. cikkének (13) bekezdését, és az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének megfelelően pénzügyi korrekciót írtak a Spanyol Királyság számára.
117 Ahogyan arra a Spanyol Királyság jogosan hivatkozik, Jacobs főtanácsnok a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozó indítványában azt állította, hogy a 93/38 irányelv 14. cikke (13) bekezdésének szövege a követett magatartás tekintetében bizonyos fokú szándékot feltételez (37–39. pont).
118 A bíróság azonban a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 31. pontjában úgy vélte, hogy a 93/38 irányelv 14. cikkének (13) bekezdése konkrétan megfogalmazza az ajánlatkérő szervek számára a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdéséből eredő kötelezettségeket, és ezért azt az utóbbi rendelkezéssel együttesen figyelembe kell venni a valamely építészeti mű megosztásának megvalósulásáról való döntés érdekében. A Bíróság nem vizsgálta, hogy az ajánlatkérő szervek szándékosan osztották‑e meg a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett egységes építészeti művet.
119 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem volt köteles annak bizonyítására, hogy a 93/38 irányelv 14. cikkének (13) bekezdésére tekintettel fennállt a spanyol hatóságok arra vonatkozó szándéka, hogy a 93/38 irányelv 14. cikke (10) bekezdésének első albekezdése értelmében vett egységes építészeti művet különböző közbeszerzési szerződések között megossza. Következésképpen e tekintetben egyáltalán nem hárult rá bizonyítási teher, és adott esetben nem róható a terhére, hogy e szándékot nem bizonyította.
120 E következtetést nem cáfolják a Spanyol Királyság azon érvei, amelyek szerint a spanyol hatóságok tisztességesen együttműködtek a Bizottsággal, és átláthatóan, valamint jóhiszeműen jártak el. Mivel ugyanis az érintett hatóságok részéről semmilyen szándékos elemet nem követeltek meg a 93/38 irányelv 14. cikke (13) bekezdése megsértésének megállapításához, a spanyol hatóságok magatartásával kapcsolatos megfontolások irrelevánsak annak bizonyítása szempontjából, hogy a Bizottság tévesen következtetett az említett rendelkezés megsértésére.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.
Truchot | Martins Ribeiro | Popescu |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. július 11‑i nyilvános ülésen.
Aláírások