T‑332/02. sz. ügy

Nordspedizionieri di Danielis Livio & C. Snc és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Vámunió – Közösségi árutovábbítási eljárás – Csalás – Cigarettacsempészet – Behozatali vámok elengedése – 1430/79/EGK rendelet – 13. cikk: méltányossági szabály – A »különleges helyzet« fogalma”

Az ítélet összefoglalása

1.      Az Európai Közösségek saját forrásai – A behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – Az 1430/79 rendelet 13. cikke – Terjedelem – Korlátok – Az anyagi vámjog alkalmazása – A nemzeti hatóságok kizárólagos hatásköre

(EK 234. cikk; 1430/79 tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) bekezdés)

2.      Az Európai Közösségek saját forrásai – A behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – Az 1430/79 rendelet 13. cikke – Terjedelem – A Bizottság döntési jogköre – Gyakorlási módok

(1430/79 tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) bekezdés)

3.      Az Európai Közösségek saját forrásai – A behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – Az 1430/79 rendelet 13. cikke – „Különleges helyzet” – Fogalom – A jóhiszemű kötelezettet terhelő vámtartozásokat keletkeztető bűncselekmény vagy szabálytalanság elkövetését nyomozás keretében szándékosan megengedő nemzeti hatóságok – A Bizottság vagy a nemzeti hatóságok súlyos hibája – Bennfoglaltság – A szóban forgó, különleges helyzetet nem képező eset

(1430/79 tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) bekezdés)

1.      A behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítéséről és elengedéséről szóló 1430/79 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének egyetlen célja annak lehetővé tétele, hogy bizonyos különleges helyzetek fennállása esetén, és csalárd szándék vagy nyilvánvaló hanyagság hiányában a gazdasági szereplők mentesüljenek a rájuk kivetett vám megfizetése alól, nem pedig annak lehetővé tétele, hogy vitassák magát a vámtartozás fennállását. A tartozás fennállásának és pontos összegének megállapítása ugyanis a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik. E hatóságok határozatait egyébként a nemzeti bíróságok előtt lehet megtámadni, ez utóbbiak pedig az EK 234. cikk alapján fordulhatnak a Bírósághoz.

(vö. 33–34., 101. pont)

2.      A behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítéséről és elengedéséről szóló 1430/79 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése általános méltányossági szabályt tartalmaz, amelynek az a célja, hogy lefedje a gyakorlatban legtöbbször előforduló esetektől eltérő, illetve az e rendelet elfogadásakor különleges szabályozást igénylő helyzeteket. E rendelkezést akkor kell alkalmazni, amikor a gazdasági szereplő és a közigazgatás közötti kapcsolatot jellemző körülmények olyanok, hogy nem méltányos e szereplőnek olyan kárt okozni, amelyet rendes körülmények között nem szenvedett volna el.

Erre a rendelkezésre való tekintettel két együttes feltétel szükséges ahhoz, hogy a behozatali vámot elengedhessék, így különleges helyzetnek kell fennállnia, és nem merülhet fel a gazdasági szereplőnek tulajdonítható csalárd szándék vagy nyilvánvaló hanyagság.

A Bizottság az említett általános méltányossági szabály alkalmazásával hozott határozata során mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ezenkívül a behozatali vám visszatérítése vagy elengedése kivételes esetet képez a behozatal és kivitel általános szabályrendszerében, és következésképpen szigorúan kell értelmezni azokat a rendelkezéseket, amelyek az ilyen visszatérítést vagy elengedést szabályozzák.

(vö. 40–42. pont)

3.      A gazdasági szereplőt terhelő vámtartozásra vonatkozó, a nemzeti hatóságok általi értesítésnek a vám- vagy rendőri szervek által az elkövetett vagy előkészületben lévő csalás tetteseinek és bűnsegédeinek azonosítását és letartóztatását szolgáló nyomozás érdekében történő elmulasztása – a kötelezettnek tulajdonítható csalárd szándék vagy nyilvánvaló hanyagság hiányában – a behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítéséről és elengedéséről szóló 1430/79 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének méltányossági szabálya szerinti különleges helyzetnek minősül. Tehát igaz ugyan, hogy ilyen nyomozás keretében a nemzeti hatóságok jogszerűen engedhetik meg szándékosan, hogy bűncselekményeket vagy szabálytalanságokat kövessenek el, az ezen – a bűnüldözéshez kapcsolódó – választásokból eredő vámtartozásnak a főkötelezettre való terhelése viszont ellentétes lenne a méltányossági szabály által elérni kívánt céllal, mivel így a kötelezett kivételes helyzetben találná magát az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplőkhöz képest.

Igaz továbbá, hogy azon iratoknak a kötelezett általi, akár jóhiszemű felhasználása, amelyekről utólag megállapítást nyer, hogy hamisak, önmagában nem tekinthető olyan különleges helyzetnek, amely a behozatali vámtartozás elengedését megalapozná, ilyen helyzet áll fenn azonban akkor, ha a Bizottság vagy a nemzeti vámhatóságok a hamis iratok felhasználását megkönnyítő súlyos mulasztást követnek el.

Mivel a Közösség valamely határán működő vámügynökről van szó, aki a közösségi árutovábbítási nyilatkozatot a tehergépkocsi harmadik országban található helyről való indulását követően állította ki, nem minősül olyan körülménynek az, hogy a tevékenységet a határon, és nem a szállítmány indulási helyén végzik, sem az, hogy lehetetlen a tehergépkocsi átvizsgálását kérni, amely miatt valamely gazdasági szereplő más gazdasági szereplőkhöz képest kivételes helyzetbe kerülne, mivel ezek a körülmények meghatározhatatlan számú gazdasági szereplőt érintenek. Ennélfogva nem áll fenn az említett rendelkezés szerinti különleges helyzet.

(vö. 51., 70., 72., 84. pont)