T‑281/02. sz. ügy
Norma Lebensmittelfilialbetrieb GmbH & Co. KG
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – A Mehr für Ihr Geld szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja ”
Az ítélet összefoglalása
1. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Védjegyoltalomban részesíthető megjelölések – Egyébként reklámjelmondatként használt megjelölések – Feltétel – Megkülönböztető képesség
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
2. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – A „Mehr für Ihr Geld” szómegjelölés
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
1. Az egyébként reklámjelmondatként, minőségjelzésként használt vagy a védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások vásárlására ösztönző megjelölésből vagy jelzésből álló védjegynek a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet alapján való lajstromozása nem kizárt az ilyen jellegű használat miatt. Mindazonáltal az a megjelölés, amely a klasszikus értelemben vett védjegyfunkciókon túl további funkciókat is betölt, csak akkor rendelkezik megkülönböztető képességgel a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, ha egyúttal gyártóra vagy forgalmazóra utaló megjelölésként is felfogható, és ezáltal az érintett vásárlóközönség az összetévesztés lehetőségét kizárva meg tudja különböztetni a védjegyjogosult áruját vagy szolgáltatását más gyártó vagy forgalmazó árujától vagy szolgáltatásától.
(vö. 25. pont)
2. A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a „Mehr für Ihr Geld” szóvédjegy, amelynek lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 3., 29., 30. és 35. osztályokba tartozó háztartási cikkek és a fogyasztók egészét célzó, mindennapos fogyasztású élelmiszerek tekintetében kérték, nem alkalmas a megkülönböztetésre. A bejelentett védjegyet ugyanis a célközönség, mely németajkú, rögtön úgy érzékelné, mint egy egyszerű reklámkifejezést vagy jelmondatot, amely azt jelöli, hogy az adott termékek a versenytársak termékeihez viszonyítva mennyiségi és/vagy minőségi értelemben vett előnyt nyújtanak a vásárlóknak. Ebben a vonatkozásban a „mehr” („több”) elemnek reklámtermészetű, dicsérő jellege van, amelynek az a rendeltetése, hogy kiemelje a termékek vagy szolgáltatások pozitív tulajdonságait, amelyek bemutatására ezt a fogalmat használják.
(vö. 27., 29., 34. pont)