ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. szeptember 7.(1)
C‑158/16. sz. ügy
Margarita Isabel Vega González
kontra
Consejería de Hacienda y Sector Público del gobierno del Principado de Asturias
(A Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo No 1 de Oviedo [oviedói 1. sz. elsőfokú közigazgatási bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„1999/70/EK irányelv – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 4. szakasz – A »munkafeltételek« jelentése – Közhivatal betöltése érdekében teljesítendő különös szolgálat – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1999/70/EK irányelv(2) mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról 1999. március 18‑án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) értelmezésére irányul. A kérelmet a Margarita Isabel Vega González és a Consejería de Hacienda y Sector Público del gobierno del Principado de Asturias (az Asztúriai Hercegség kormányának gazdasági és a közszférát illető ügyekben illetékes regionális minisztériuma, Spanyolország) között folyamatban lévő eljárással összefüggésben terjesztették elő. A jogvita különösen arra irányul, hogy határozott időre kinevezett köztisztviselőként M. I. Vega González jogosult‑e különös szolgálat teljesítésére annak érdekében, hogy jogalkotó gyűlés megválasztott képviselőjeként hivatalba léphessen. Ha határozatlan időre kinevezett köztisztviselő (azaz a keretmegállapodás értelmében határozatlan időre alkalmazott munkavállaló) lenne, ilyen körülmények között jogosult lenne különös szolgálat teljesítésére.
2. A kérdést előterjesztő bíróság a hátrányos megkülönböztetés elvének alkalmazásáról és a keretmegállapodás 4. szakasza szerinti „munkafeltételek” jelentéséről kér iránymutatást. A Bíróság kérésére a jelen indítványt a hivatkozott rendelkezés szerinti „munkafeltételek” fogalmának értelmezésére korlátozom.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az 1999/70 irányelv
3. Az 1999/70 irányelv 1. cikke kifejti, hogy az irányelv célja „a mellékletben szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek”.
4. A 2. cikk első bekezdésében a következő szerepel:
„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 10‑e előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket […]”
5. A keretmegállapodás 1. szakasza szerint annak célja „a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkavégzés [helyesen: munkaviszony] minőségét”, és „az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek [helyesen: megakadályozásához szükséges keret] megállapítása”.
6. A 2. szakasz („Hatály”) szerint a keretmegállapodás „olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek”.
7. A 3. szakasz 1. pontja szerint „határozott időre alkalmazott munkavállaló […] az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés [helyesen: munkaszerződés vagy a munkaviszony] megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése”. A 3. szakasz 2. pontja úgy határozza meg „az összehasonlítható állandó munkavállaló [helyesen: összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállaló]” fogalmát, hogy az a „határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek”.
8. A 4. szakasz a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről rendelkezik. A következőket tartalmazza:
„1. A foglalkoztatási feltételek [helyesen: munkafeltételek] szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalók csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon [helyesen: okokkal] igazolható.
[…]”
A nemzeti jog
9. Az 1985. december 26‑i Ley del Principado de Asturias 3/1985 de Ordenación de la Función Pública de la Administración del Principado de Asturias (az asztúriai hercegség közigazgatási rendszere közszolgálatának szabályozásáról szóló 3/1985. sz. törvény; a továbbiakban: 3/1985. sz. törvény) 64. cikke (1) bekezdése g) pontjának rendelkezése szerint a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők feltétlenül jogosultak „különös szolgálat teljesítésére”, ha a Junta General del Principado de Asturias (asztúriai hercegség parlamentje) képviselői jogállását megszerzik. A különös szolgálat teljesítését úgy biztosítják, hogy a szóban forgó köztisztviselő különös „közigazgatási jogállás” kerül. Ez a jogállás kizárólag a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők számára hozzáférhető.(3)
10. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés és a Bírósághoz benyújtott iratok arra utalnak, hogy az itt közvetlenül nem érintett Ley del Estatuto básico del empleado público (a köztisztviselőkre vonatkozó alapszabályzatról szóló spanyol törvény) olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lényegében azonosak az alkalmazandó regionális joggal. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés e tekintetben nem tartalmaz megállapításokat.
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
11. M. I. Vega González azzal érvel, hogy 1989. május 26. óta különböző minőségekben állt az asztúriai közigazgatási szervek alkalmazásában. Míg a nemzeti bíróság e tekintetben kifejezetten nem nyilatkozott, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből egyértelműen kiderül, hogy „interina” (vagyis határozott időre kinevezett köztisztviselő) minőségben nevezték ki 2011. április 15‑én annak érdekében, hogy helyettesítsen egy kiküldetésben lévő, határozatlan időre kinevezett köztisztviselőt. M. I. Vega González a köztisztviselők magasabb beosztású csoportjának kategóriájába tartozott.
12. 2015. május 24‑én M. I. Vega Gonzálezt az Asztúriai Hercegség parlamentjének képviselőjévé választották. Feladatának ellátása érdekében 2015. június 13‑án kérte különös szolgálat teljesítésének megállapítását, illetve, másodlagosan, személyes okokkal indokolt szabadságot kért. Az ezt követő eljárásokban előterjesztett kérelmének hátterét az adja, hogy a megválasztott képviselői mandátumának lejártát követően vissza kíván térni álláshelyére, ha abban az időpontban az általa betöltött állás a) nem szűnt meg, és b) nem tölti be határozatlan időre kinevezett köztisztviselő.
13. A Dirección general de función pública (közszolgálati főigazgatóság) 2015. június 23‑i határozata elutasította kérelmét. A hivatkozott első határozat felülvizsgálata érdekében a Consejería de Hacienda y Sector Público del gobierno del Principado de Asturias (az Asztúriai Hercegség kormányának gazdasági és a közszférát illető ügyekben illetékes regionális minisztériuma) szervhez fordult, amely 2015. október 22‑i határozatával elutasította kérelmét. Ezt követően ez utóbbi határozat felülvizsgálata iránti keresetet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé.
14. A kérdést előterjesztő bíróság szerint – a munkáltatónak e tekintetben mérlegelési mozgásteret nem engedő – spanyol nemzeti jog és az alkalmazandó regionális asztúriai jog alapján a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő jogosult arra, hogy különös szolgálatot teljesítsen abban az esetben, ha regionális parlament képviselőjének választják. M. I. Vega González azonban határozott időre kinevezett köztisztviselő, és a hatályos jog nem biztosítja ezt a jogot az e kategóriába tartozó személyeknek. Ezért utasították el a különös szolgálat teljesítésének megállapítására irányuló kérelmét.
15. Ilyen körülmények között a nemzeti bíróság felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A [keretmegállapodás] 4. szakaszában hivatkozott »munkafeltételek« fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy annak körébe tartozik az a jogi helyzet is, amely a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókhoz hasonlóan lehetővé teszi a határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező azon munkavállaló számára, akit valamely politikai képviseleti tisztség ellátására megválasztottak, hogy a munkáltatóval fennálló szolgálati jogviszonyának felfüggesztését kérje, és jogosult legyen arra, hogy az adott parlamenti mandátum megszűnésekor visszatérjen az álláshelyére?
2) A keretmegállapodás 4. szakaszában hivatkozott »hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét« úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan regionális jogszabály, mint a 3/1985. sz. törvény 59. cikkének (2) bekezdése, amely teljes és abszolút mértékben korlátozza az »interino« jogállású [határozott időre kinevezett] köztisztviselők számára a különös szolgálat teljesítését, amennyiben őket parlamenti képviselőknek választják meg, miközben e jogot a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők számára elismerik?”
16. Az eljárásban M. I. Vega González, a spanyol kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Jóllehet a spanyol kormány tárgyalás tartását kérte, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az eljárás írásbeli szakaszában előterjesztett észrevételek alapján elegendő információ állt a rendelkezésére a döntéshozatalhoz, következésképpen pedig az eljárási szabályzat 76. cikkének (2) bekezdése szerint úgy határozott, hogy nem tart tárgyalást.
Értékelés
17. Bevezetésképpen emlékeztetek arra, hogy az alapügy olyan „ideiglenesen”, határozott időre kinevezett köztisztviselő különös szolgálat teljesítésének megállapítása iránti kérelmével foglalkozik, aki az azt megelőző négy évben egy kirendelt, és ennek megfelelően távollétre jogosult, határozatlan időre kinevezett köztisztviselő helyettesítését látta el. A kérelmet az indokolta, hogy M. I. Vega Gonzálezt képviselőnek választották az Asztúriai Hercegség regionális parlamentjébe. Írásbeli észrevételeiben M. I. Vega González azzal érvel, hogy bár elméletben részmunkaidőben elláthatja demokratikusan megválasztott képviselői feladatait, a gyakorlatban teljes munkaidőben az új funkciójának kell szentelnie magát, ha hatékonyan kívánja ellátni feladatait, és teljes szerepet kíván vállalni az Asztúriai Hercegség regionális parlamentjének és számos albizottságának munkájában. A spanyol kormány által benyújtott észrevételek nem mondanak ellent ezen érvelésnek, és magam is igen meggyőzőnek tartom. Ezért elfogadom a kérdést előterjesztő bíróság javaslatát, miszerint a határozott időre kinevezett köztisztviselőket a különös szolgálat teljesítésének megállapítása tekintetében megillető jogosultság hiányában funkcióinak teljes munkaidőben való ellátása érdekében M. I. Vega González (vagy a helyzetében lévő más személy) egyetlen lehetősége az, hogy úgy távozik álláshelyéről, hogy megválasztott képviselői mandátuma megszűnésekor már nem jogosult oda visszatérni.
18. Nem nehéz belátni, hogy ez hogyan tarthatja vissza a hasonló, határozott időre kinevezett köztisztviselőket a választásokon való részvételtől. Ez azonban árt a szóban forgó jogalkotó szerv sokszínűségének és reprezentativitásának.
19. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell‑e értelmezni a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti „munkafeltételeket”, hogy közéjük tartozik az olyan szabadsághoz való jog is, amilyen az alapügyben szerepel, amelynek keretében a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő különös szolgálat teljesítésére jogosult olyan szerv megválasztott képviselői mandátumának betöltése érdekében, mint az Asztúriai Hercegség regionális parlamentje, és hasonló helyzetben a határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló nem jogosult erre. Igyekszem kifejteni, hogy – a spanyol kormány álláspontjától eltérően – miért áll fenn ez a helyzet a hivatkozott rendelkezés szó szerinti és teleológiai értelmezése esetén egyaránt.
20. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – és valóban, e tekintetben a spanyol kormány sem tesz kísérletet ellentmondásra – az olyan, határozott idejű foglalkoztatási jogviszonnyal rendelkező köztisztviselők, mint M. I. Vega González, az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás személyi hatálya alá tartoznak.(4)
21. A nemzeti bíróság szerint az (M. I. Vega González által igényelt) „különös szolgálat teljesítésére […] vonatkozó közigazgatási jogállás megállapításából fakadó joghatás alapján felfüggesztik a közszolgálati jogviszonyt, a köztisztviselői jogállás, illetve az álláshely fenntartásával, amelynek következtében, ha megszűnik az említett különös szolgálat teljesítését biztosító jogállást megalapozó helyzet (ebben az esetben, ha lejár a parlamenti mandátum), az érintett visszatérhetne a közszolgálatba”. Hozzáteszi, hogy a 3/1985. sz. törvény 64. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy: „[a] különös szolgálatot teljesítő köztisztviselők jogosultak a jogállásuk és az általuk betöltött álláshely fenntartásához, és a különös szolgálatban töltött időt beszámítják a háromévente járó juttatás és a besorolási fokozatuk szerinti előléptetés tekintetében”. Ebből a leírásból egyértelmű, hogy a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő a különös szolgálat teljesítése alatt továbbra is jogosult bizonyos, a közszolgálati jogviszonyán alapuló előnyökre. Ezek az előnyök vonatkoznak mind magára a foglalkoztatási jogviszonyra (biztos állás), mind a szakmai előmenetelre és az illetményszintekre.
22. Kiindulópontom a „munkafeltételek” kifejezés természetes jelentése. Álláspontom szerint ez alatt a kifejezés alatt az adott munkaviszonyt meghatározó jogokat, jogosultságokat és kötelezettségeket kell érteni, vagyis azokat a feltételeket, amelyek mellett az adott személyt foglalkoztatják.(5) Ez egyértelműen magában foglalja a fizetésre, a munkaidőre, a fizetett vagy fizetés nélküli szabadsághoz való jogra stb. vonatkozó kérdéseket.
23. A Bíróság már számos ítéletben tisztázta a keretmegállapodásban használt „munkafeltételek” kifejezés jelentését. Az ítéletek többsége (jóllehet nem kizárólagosan) a munkaviszony gazdasági szempontjaival foglalkozott. A Bíróság megállapította, hogy a „munkafeltételek” közé tartozik többek között: a végkielégítés, amelyet a munkáltatónak a munkavállaló részére kell fizetnie a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése miatt,(6) a határozott időre szóló munkaszerződések felmondási ideje,(7) a kártérítés, amelyet a munkáltatónak a munkavállaló részére kell fizetnie amiatt, hogy határozott időre szóló munkaszerződésében jogellenes feltételt kötött ki,(8) a szolgálati idő alapján járó juttatások vagy a szolgálati idő alapján járó ellátások,(9) a díjazásokra, valamint a munkaviszonytól függő nyugellátásokra vonatkozó feltételek, a törvényen alapuló társadalombiztosítási rendszerből folyósított nyugellátásokra vonatkozó feltételek kivételével,(10) a munkaidő felére csökkentése és a díjazás ebből következő csökkentése,(11) valamint az oktatói tevékenység értékelési tervében való részvétel, és az abból következő anyagi ösztönzés.(12)
24. Álláspontom szerint e „feltételek” mindegyikét az jellemzi, hogy a hivatkozott ügyekben szóban forgó munkaviszonyokat meghatározó jogokat, jogosultságokat és kötelezettségeket tartalmazó külön csomag részét képezik. Ezen túlmenően egyértelmű, hogy a határozatlan időre kinevezett köztisztviselőt a különös szolgálat teljesítése alatt továbbra is megillető előnyök a foglalkoztatási jogviszony olyan szempontjait érintik, amelyeket a Bíróság már a „munkafeltételek” körébe tartozókként ismert el.(13)
25. Hozzáteszem, hogy az ügy különös körülményei között az, hogy a hatóságok elutasították a különös szolgálat teljesítésének megállapítása iránti kérelmét, olyan helyzetbe hozta M. I. Vega Gonzálezt, amelyben ahhoz, hogy teljes munkaidőben eleget tehessen az Asztúriai Hercegség regionális parlamentjében szerzett demokratikus képviselői mandátumával járó kötelezettségeinek, meg kell szüntetnie foglalkoztatási jogviszonyát. A Bíróság már megállapította, hogy a határozott időre kötött szerződés megszüntetésének feltételei a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti „munkafeltételek” közé tartoznak.(14) Ezek közvetetten támogathatják az érvet, miszerint ilyen körülmények között e fogalom hatálya alá tartozik az ilyen szolgálat teljesítésének megállapításához való jogosultság is.
26. A Bíróság ismételten megállapította, hogy „annak meghatározásához, hogy valamely intézkedés a […] »munkafeltételek« körébe tartozik‑e, a döntő kritérium pontosan a munkára vonatkozó kritérium, azaz a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszony”.(15) Másképpen kifejezve: ide tartoznak azok a feltételek, amelyek a munkaviszony részét képezik.
27. Álláspontom szerint a keretmegállapodás ugyanezen pontja alá tartozónak kell tekinteni a munkaviszony bizonyos rendes elemeinek felfüggesztését, mint például a személyes okokkal indokolt vagy szülői szabadsághoz való jogot. Ezek is a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszonyt meghatározó jogok, jogosultságok és kötelezettségek csomagjának részét képezik. A különös szolgálat teljesítésének időtartama alatt bizonyos jogokat és kötelezettségeket felfüggesztenek (ezek az illetményhez való jog és a munkavégzési kötelezettség). A munkavállalóhoz kapcsolódó egyéb jogok azonban továbbra is fennállnak.
28. A spanyol kormány ezzel nem ért egyet. Azzal érvel, hogy a szóban forgó helyzet nem „munkafeltételekkel” foglalkozik, mivel a foglalkoztatási jogviszony felfüggesztésének biztosítása nem a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszony része. Hangsúlyozza, hogy a kért felfüggesztés M. I. Vega González azon szabad és egyoldalú döntéséből következik, hogy indul a regionális választásokon, és teljes munkaidőben betölti a választott képviselői megbízást az Asztúriai Hercegség regionális parlamentjében.
29. Ez az érvelés véleményem szerint nehezen követhető.
30. M. I. Vega González ugyanazon – vagy a lehető leginkább hasonló – feltételek mellett igényli a foglalkoztatási jogviszony fenntartásához való jogot, mint amely feltételek mellett az megilleti a határozatlan időre kinevezett köztisztviselőket. E feltételek egyértelműen azon jogok, jogosultságok és kötelezettségek részét képezik, amelyek meghatározzák a munkavállaló és munkáltatója között fennálló, szóban forgó munkaviszonyt, vagyis a „munkafeltételek” közé tartoznak. A lényeges pont az, hogy az olyan helyzetben lévő, határozatlan időre kinevezett köztisztviselő, mint M. I. Vega González, továbbra is élvez bizonyos, őt a foglalkoztatási jogviszony alapján megillető előnyöket, és a szóban forgó jogalkotó gyűlés választott képviselői mandátumának lejártával jogosult arra, hogy visszatérjen az álláshelyére, míg a pontosan ugyanazt a munkát végző, határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló (a jelen ügyben egy határozott időre kinevezett köztisztviselő) nem jogosult erre.
31. Teljes mértékben lényegtelen az, hogy M. I. Vega González különös szolgálat teljesítésének megállapítása iránti igénye abból fakad, hogy „szabad és egyoldalú döntése” szerint választott képviselőként kíván tevékenykedni. Az előadott érvelés hasonló ahhoz az érvhez, amely szerint a női munkavállalót nem illetheti meg szülési szabadság, mivel a munkáltatója (legalábbis rendszerint) nem vonódik be a nő várandósságra irányuló döntésébe. Rögtön szembetűnik, hogy az ilyen érvelés (és annak itteni következménye) alapvetően téves.
32. Az alapügyben szóban forgó, különös szolgálat teljesítésének megállapítására vonatkozó jog egyértelműen a köztisztviselő és munkáltatója közötti foglalkoztatási jogviszonyt meghatározó jogok, jogosultságok és kötelezettségek csomagjának részét képezi. Így tehát a keretmegállapodás és az irányelv szerinti „munkafeltételek” része.
33. Nem csupán a szöveg alapvető értelmét sérti a határozatlan időre kinevezett köztisztviselőket feltétlenül megillető ilyen jognak a határozott időre kinevezett munkatársaktól azon az alapon történő megtagadása, hogy ez a jog nem képezi részét a határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók „munkafeltételeinek”. Az közvetlenül ellentétes a keretmegállapodás és az irányelv céljával is.
34. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi.(16)
35. A keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontja szerint annak célja „a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkavégzés [helyesen: munkaviszony] minőségét”. Ezt a célt az EUMSZ 151. cikk szerinti, a foglalkoztatás és a munkakörülmények javítására irányuló célkitűzéssel összefüggésben kell értelmezni.
36. A Bíróság számos alkalommal megállapította, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának célja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének határozott időre alkalmazott munkavállalókra történő alkalmazása, annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az, hogy az ilyen jellegű munkaviszonyt a munkáltató arra használja, hogy megfossza e munkavállalókat azon jogoktól, amelyek a határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak járnak; valamint, hogy a 4. szakasz „az uniós szociális jog valamely elvét fejezi ki, amely nem értelmezhető megszorítóan”.(17)
37. A keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjában szereplő „munkafeltételek” fogalom olyan értelmezése, amely a fogalom hatálya alól kizárja a (például az alapügyben szóban forgó különös szolgálat teljesítésére irányulóhoz hasonló) szabadsághoz való jogokat, ellentétes lenne az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás céljával, mivel lehetővé tenné, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalókat megfosszák „azon jogoktól, amelyek a határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak járnak”.(18) Ha a szabadsághoz való jogokat kizárjuk a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének hatálya alól, ez megkérdőjelezhetetlenül inkább rontja, mintsem javítja a határozott ideig tartó munkaviszony minőségét.
38. Következésképpen az ilyen jog határozott időre alkalmazott munkavállalótól való megtagadása ellentétes a keretmegállapodás 4. szakaszában szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, ha a) az ilyen különös szolgálat teljesítésének megállapítására jogosult, határozatlan időre kinevezett köztisztviselő a határozott időre alkalmazott munkavállalóhoz képest „összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállaló”, és b) az eltérő bánásmód objektív okokkal nem igazolható.
39. A hivatkozott kérdések tekintetében három rövid észrevételre szorítkozom.
40. Először, a Bíróság rendelkezésére álló iratokban semmi arra utalót nem találtam, hogy az M. I. Vega González által (legalább négyéves, megszakítás nélküli szolgálat alatt)(19) határozott időre kinevezett köztisztviselőként végzett munka lényegesen eltérne az általa helyettesített, határozatlan időre kinevezett köztisztviselő által végzett munkától. Míg a tényállás megállapítása végső soron a nemzeti bíróságok feladata, észszerűen valószínűsíthető, hogy M. I. Vega González ezen kérdésben helyesen összehasonlítható a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő munkatársával.
41. Másodszor, a Bíróság elé nem terjesztettek olyan iratot, amely megfelelően igazolja az egyértelműen eltérő bánásmódot. A spanyol kormány lényegében azzal érvel, hogy a szabadságra való jogosultságok a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők szakmai előmeneteléhez kapcsolódnak. Amennyire azonban megállapíthatom, ezek a jogosultságok objektíve hasonló előnyöket biztosítanak a határozatlan és a határozott időre kinevezett köztisztviselőknek egyaránt.
42. Végül emlékeztetek arra, hogy M. I. Vega González nem arra kért feltétlen garanciát, hogy az Asztúriai Hercegség regionális parlamentjében betöltött mandátumának lejártakor ismét állományba veszik. Sokkal inkább az ahhoz való jogot igényelte, hogy visszatérhessen álláshelyére, ha abban az időpontban az általa betöltött állás a) nem szűnt meg, és b) nem tölti be azt határozatlan időre kinevezett köztisztviselő. Számomra ez legalább prima facie olyan kérelemnek tűnik, amely arányosan figyelembe veszi azokat a valódi eltéréseket, amelyek valóban fennállhatnak a határozatlan és a határozott időre kinevezett köztisztviselők között a tekintetben, hogy megválasztott demokratikus képviselői mandátumuk lejártát követően visszatérhessenek a közigazgatásba. Előbbi feltétlen joggal rendelkezik az aktív foglalkoztatás folytatására, míg utóbbi alapvetően nem.
Végkövetkeztetések
43. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére a következőképpen válaszoljon:
„Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjában hivatkozott »munkafeltételek« fogalmát úgy kell értelmezni, hogy annak körébe tartozik az olyan szabadsághoz való jog is, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely alapján a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő a regionális parlament megválasztott képviselőjeként mandátuma betöltése érdekében különös szolgálat teljesítésére jogosult, ám az hasonló helyzetben lévő, határozott idejű foglalkoztatási jogviszonnyal rendelkező munkavállaló nem jogosult erre.”