T‑36/09. sz. ügy

dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A dm közösségi szóvédjegy bejelentése – A dm korábbi nemzeti ábrás védjegy – Közigazgatási eljárás – A felszólalási osztályok határozatai – Visszavonás – Tárgyi tévedések kijavítása – Nem létező aktus – A fellebbezési tanács elé terjesztett fellebbezések elfogadhatósága – Fellebbezési határidő – Jogos bizalom – A 40/94/EK rendelet 59., 60a., 63. és 77a. cikke (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 60., 62., 65. és 80. cikke) – A 2868/95/EK rendelet 53. szabálya”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Az OHIM határozatai – Kijavítás – Korlátok

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 53. szabály)

2.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalási osztályok arra irányuló hatásköre, hogy határozataikat visszavonják – Kijavítás – Visszavonás – Felülvizsgálat

(40/94 tanácsi rendelet, 60a. és 77a. cikk; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 53. szabály)

3.      Intézmények jogi aktusai – Az érvényesség vélelme – Nem létező aktus – Fogalom

4.      Uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Az adminisztráció által adott pontos ígéretek – Fogalom – Az adminisztráció hallgatása – Kizártság

5.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A fellebbezés határideje és formája – A bizalomvédelem elvére történő hivatkozás a jogvesztés elkerülése érdekében – Feltételek

(40/94 tanácsi rendelet, 59. cikk)

1.      A 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK rendelet 53. szabályának értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), ha tudomására jut – akár a saját, akár az eljárásban részt vevő valamely fél kezdeményezéséből –, hogy a határozat nyelvi, másolási hibát vagy nyilvánvaló elírást tartalmaz, gondoskodik arról, hogy a felelős szervezeti egység kijavítsa az adott hibát. E szövegből következik, hogy az e rendelkezés alapján elvégzett módosítások tárgya csupán helyesírási vagy nyelvtani hibák, másolási hibák – mint például a felek nevére vagy a megjelölések írásmódjára vonatkozó hibák –, vagy olyan hibák kijavítása lehet, amelyek bizonyos mértékben nyilvánvalóvá teszik, hogy semmilyen – a kijavítás folytán létrejövőtől eltérő – szöveg nem vehető számításba.

(vö. 73. pont)

2.      Amint az a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet (11) és (12) preambulumbekezdésében szerepel, a jogalkotó e rendelet elfogadásával meg kívánta határozni a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) és e szervezet valamennyi egységének hatásköreit. Ekképpen a felszólalási osztályok által hozott határozatok megkérdőjelezésének rendes útja a 40/94 rendelet VII. címében előírt jogorvoslatok azon felek általi gyakorlása, amelyek érdekeit az említett határozatok sértik. Egyébként e rendelet három esetet szabályoz, amikor a felszólalási osztályok maguk visszavonhatják az általuk hozott határozatokat, nevezetesen a határozatok kijavítása a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 53. szabályának alkalmazásával, a határozatok visszavonása a 40/94 rendelet 77a. cikke alapján és a határozatok felülvizsgálata a 40/94 rendelet 60a cikkében előírt inter partes esetekben. E felsorolás kimerítő jellegű. A 40/94 rendelet által létrehozott közigazgatási eljárási szabályok általános rendszeréből következik ugyanis, hogy a felszólalási osztályok főszabály szerint kimerítik hatáskörüket, amikor az említett rendelet 43. cikke alkalmazásával határozatot hoznak, és a szabályozás által előírt eseteken kívül nincs hatáskörük hozott határozatok visszavonására vagy módosítására.

(vö. 80. pont)

3.      Az Unió intézményeinek, szerveinek és szervezeteinek jogi aktusait főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, még ha hordoznak is szabálytalanságokat, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg meg nem semmisítik vagy vissza nem vonják őket. Kivételt képez azonban ezen elv alól, hogy azok a jogi aktusok, amelyek olyannyira nyilvánvalóan súlyos hibát hordoznak magukban, amit az uniós jogrend nem tűr el, akár hivatalból is olyannak tekintendők, amelyek semmilyen joghatást sem váltottak ki, azaz azokat jogilag nem létezőnek kell tekinteni. Ez a kivétel olyan két alapvető, bár néha egymással szembenálló követelmény közötti egyensúly fenntartását célozza, amelynek meg kell felelnie a jogrendszernek, nevezetesen a jogviszonyok stabilitásának és a jogszerűség tiszteletben tartásának. A jogi aktusok nem létező jellegének megállapításához fűződő jogkövetkezmények súlyossága a jogbiztonság igényéből fakadóan megköveteli, hogy erre kizárólag szélsőséges körülmények között kerülhessen sor.

Az olyan szabálytalanságok, amelyek az uniós bíróságot annak megállapítására késztetik, hogy egy aktus jogilag nem létező, eltérnek azoktól a jogsértésektől, amelyek megállapítása főszabály szerint azon aktusok megsemmisítését vonják maguk után, amelyek jogszerűségét a szerződésnek megfelelően vizsgálják, nem természetük, hanem súlyosságuk és nyilvánvaló jellegük folytán. Jogilag nem létezőnek kell ugyanis tekinteni az olyan szabálytalanságokban szenvedő aktusokat, amelyek súlyossága olyannyira nyilvánvaló, hogy az aktusok lényeges feltételeit sérti.

(vö. 83., 86. pont)

4.      Jogszabályi rendelkezés hiányában is minden olyan magánszemélyt megillet a bizalomvédelem elvére való hivatkozás lehetősége, akiben egy intézmény egyértelmű biztosítékok adásával megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen biztosítéknak minősül, a közlés formájától függetlenül, a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben az adminisztráció által részére adott határozott ígéret hiányában senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére. Valamely fél tehát nem hivatkozhat megalapozottan az adminisztráció hallgatására annak érdekében, hogy felhívja a bizalomvédelem elvének megsértését.

(vö. 108–110. pont)

5.      Ami a jogvesztés elkerülése érdekében a bizalomvédelem elvére való hivatkozás lehetőségét illeti, a felperesnek képesnek kell lennie olyan elvárásokra hivatkozni, amelyek az adminisztráció olyan határozott ígéretén alapulnak, amelyek a jóhiszemű és szokásosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító gazdasági szereplő menthető tévedését okozhatták.

Figyelembe véve a felperessel a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 59. cikkében előírt, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatának kézbesítése alkalmával közölt fellebbezési határidő jogvesztő jellegét, az e határozattal szembeni fellebbezésnek az említett határidőben – akár óvatosságból – történő előterjesztése hiányában a felperes nem tanúsította a bizalomvédelem elvére való hivatkozáshoz szükséges, szokásosan megkövetelt gondosságot.

(vö. 114–115. pont)