T‑120/14. sz. ügy

PT Ciliandra Perkasa

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – Indonéziából származó biodízel‑behozatal – Végleges dömpingellenes vám – Az 1225/2009/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdése – Rendes érték – Előállítási költségek”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2016. szeptember 15.

1.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számtanilag képzett érték alkalmazása – Az előállítási költségek könyvelés alapján való kiszámítása – Eltérés – A terméknek ezen könyvelésben nem megfelelően tükrözött, a vizsgálat tárgyát képező előállítási és értékesítési költségei – Az intézményeket terhelő bizonyítási teher – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

(1972/2002 tanácsi rendelet, (4) preambulumbekezdés és 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés és (5) bekezdés, első és második albekezdés)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Tárgy – Részleges megsemmisítés – Feltétel – A vitatott rendelkezések elválasztható jellege – Végleges dömpingellenes vámot kivető rendelet rendelkezése – A rendelet érdemi módosítását eredményező megsemmisítés

(EUMSZ 263. cikk; 1194/2013 tanácsi rendelet, 1. cikk)

1.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 rendelet (antidömping‑alaprendelet) 2. cikke (5) bekezdésének célja annak biztosítása, hogy valamely termék rendes értékének kiszámítása keretében elfogadott hasonló termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek tükrözzék azokat a költségeket, amelyek valamely gyártó számára az exportáló ország hazai piacán felmerültek.

Egyebekben az antidömping‑alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, hogy a vizsgált fél nyilvántartásai minősülnek a hasonló termék előállítási költségeinek számításához szükséges tájékoztatás elsődleges forrásának, és az említett nyilvántartásokban szereplő adatok felhasználása főszabálynak, azok kiigazítása vagy más észszerű alappal való helyettesítése pedig kivételnek minősül. E kivételes szabályozást szorosan kell értelmezni.

A 384/96 rendelet (korábbi antidömping‑alaprendelet) módosításáról szóló, e rendeletet az antidömping‑alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megfelelő rendelkezéssel kiegészítő 1972/2002 rendelet (4) preambulumbekezdése különösen akkor teszi lehetővé az antidömping‑alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése alkalmazását, amikor a hasonló termék értékesítései torzulás miatt nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást. Ebből az is következik, hogy egy ilyen helyzet különösen akkor állhat elő, amikor olyan, az érintett termék mesterségesen alacsony árára épülő sajátos piaci helyzet áll fenn, mint az antidömping‑alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett, anélkül hogy az ilyen helyzetek olyan esetekre korlátozódnának, amelyekben nem áll fenn a hasonló termék vagy annak nyersanyagainak áraira vonatkozó, az exportáló állam által történő közvetlen szabályozás.

Az exportőr ország közhatalmi szerveinek valamely intézkedése – a hasonló termék rendes árának kiszámítása keretében – csak akkor vezetheti az uniós intézményeket a vizsgálat alatt álló fél nyilvántartásaiban szereplő nyersanyagok áraitól való eltéréshez, amikor az az említett nyersanyagok árait érzékelhetően torzítja. Ugyanis az antidömping‑alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében előírt kivételes szabályozás másféle értelmezése aránytalanul sértené azt az alapelvet, miszerint az említett nyilvántartások minősülnek az említett termék előállítási költségeinek számításához szükséges tájékoztatás elsődleges forrásának.

Továbbá az antidömping‑alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének alkalmazását igazoló elemekre vonatkozó bizonyítási terhet illetően, meg kell állapítani, hogy amikor az uniós intézmények úgy ítélik meg, hogy a vizsgálat alatt álló fél által nyilvántartott adatokban foglalt előállítási költségeknek valamely másik, ésszerűnek tartott árral történő helyettesítése érdekében el kell térniük e költségektől, kötelesek olyan bizonyítékokra vagy legalábbis valószínűsítő körülményekre támaszkodni, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának a megállapítását, amely alapján a kiigazítást elvégzik. Következtetésképpen, figyelembe véve, hogy – hasonló termék rendes értékének kiszámítása keretében – a vizsgálat alatt álló fél nyilvántartásaiban szereplő említett termék előállítási költségeitől való eltérésre irányuló eljárás kivételes szabályozás részét képezi, amikor az uniós intézmények által hivatkozott torzulás nem az annak az alapját képező állami intézkedés közvetlen következménye, hanem annak az említett intézkedés által a piacra gyakorolt hatásaié, az uniós intézményeknek gondoskodniuk kell a szóban forgó piac működésének felfedéséről és be kell bizonyítaniuk ezen intézkedések piacra gyakorolt tényleges hatásait, anélkül, hogy e tekintetben puszta feltételezésekre hivatkoznának.

E tekintetben a Törvényszék általi olyan felülvizsgálat, amely annak megállapítására korlátozódik, hogy azok az elemek, amelyekre az uniós intézmények az állításaikat alapítják alátámasztják‑e az abból levont következtetéseiket, nem vonja el ezen intézmények kereskedelempolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörét.

(lásd: 47–49., 59., 61–63., 76. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 80–82. pont)