T‑383/06. és T‑71/07. sz. ügyek

Icuna.Com SCRL

kontra

Európai Parlament

„Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közösségi közbeszerzési eljárás – Ajánlat elutasítása – A közbeszerzési eljárás megszüntetéséről szóló határozat – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset – Okafogyottság”

A végzés összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Az Európai Közösségek költségvetése – Költségvetési rendelet – A közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira alkalmazandó rendelkezések

(1605/2002 tanácsi rendelet, 101. cikk, első bekezdés)

3.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Hivatkozás a jogi aktus jogalapjára

(EK 253. cikk)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi jog kellően súlyos megsértése

(EK 288. cikk, második bekezdés)

1.      Az Európai Parlament határozata, amely közbeszerzési eljárást szüntet meg, közvetlen hatással van az ajánlattevő vállalkozás jogi helyzetére, amennyiben – az említett eljárás egészének megszüntetéséről lévén szó – a szóban forgó határozat maga után vonja az ajánlattevő ajánlatát elutasító határozat mellett a szerződést ezen ajánlattevőnek odaítélő határozatot hatályon kívül helyező, valamint a szerződést neki odaítélő határozat hatályon kívül helyezését is. A közbeszerzési eljárást megszüntető határozat tehát közvetlenül érinti a szóban forgó vállalkozást. Ugyanebből az okból ez a határozat sérelmet okoz e vállalkozásnak, amelynek tehát érdeke fűződik annak megsemmisítéséhez. E vállalkozást azért is személyében érinti az említett határozat, mivel a megszüntetett közbeszerzési eljárás keretében ő volt az egyetlen ajánlattevő, akinek odaítélték a szerződést. Ez a körülmény egyéníti őt az összes többi sikertelen ajánlattevőhöz képest.

(vö. 47–48. pont)

2.      Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 101. cikkének első bekezdése arra irányul, hogy arra az esetre nézve, ha az ajánlatkérő eláll a szerződéskötéstől, vagy megszünteti a közbeszerzési eljárást, szabályozza egyfelől az ajánlattevők és az ajánlatkérő érdekei, másfelől a közérdek – amelyet az ajánlatkérőnek követnie kell – közötti konfliktust. E rendelkezés alkalmazását illetően ugyanis két szakaszt kell megkülönböztetni.

A szerződésnek a kiválasztott ajánlattevővel való aláírása előtti első szakaszban az ajánlattevő még nincs kötelezve semmire, és így a közérdek védelmére vonatkozó feladata keretében szabadon elállhat a szerződéskötéstől, vagy megszüntetheti a közbeszerzési eljárást. A szóban forgó rendelet 101. cikke ebben az esetben kizárja, hogy a pályázók vagy az ajánlattevők az elállás vagy a megszüntetés okán bármifajta ellentételezésre jogot formálhassanak.

A szerződés aláírása utáni második szakaszban az ajánlatkérőt köti a szerződés a kiválasztott ajánlattevő viszonylatában. Főszabály szerint tehát többé már nem állhat el a szerződéstől, és egyoldalúan nem szüntetheti meg a közbeszerzési eljárást. Erre csak olyan kivételes körülmény esetén kerülhet sor, mint amilyen az az eset, amikor a szerződő felek közös megegyezéssel elállnak a szerződéstől.

A szóban forgó rendelet 101. cikke első bekezdésének olyan értelmezése, amely alapján az ajánlatkérő a szerződés aláírása után nem szüntetheti meg a közbeszerzési eljárást – még akkor sem, ha a sikeres ajánlattevő lemond szerződéses pozíciójáról –, olyan esetben, amikor az ajánlatkérő a szerződés aláírása után szabálytalanságot állapít meg a közbeszerzési eljárásban, azzal a veszéllyel járna, hogy az eljárásban részt vevők patthelyzetbe kerülnek. Egyfelől a szerződés teljesítésével kitennék magukat annak a veszélynek, hogy elrendelik számukra a szerződés teljesítésének felfüggesztését, vagy az egyik sikertelen ajánlattevő által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset nyomán megsemmisítik a szerződés odaítéléséről hozott határozatot. Másfelől az ajánlatkérő nem tudná megszüntetni az eljárást, vagy nem tudna elállni a szerződéstől még akkor sem, ha a sikeres ajánlattevő hajlandó lenne elállni a szerződéstől. Márpedig a szóban forgó rendelet 101. cikke nem értelmezhető úgy, mint amely akadálya a szerződő felek azon közös akaratának, hogy a szerződést a teljesítés megkezdése nélkül megszüntessék. Ilyen helyzetben tehát az ajánlatkérőnek jogában kell álljon, hogy megszüntesse a közbeszerzési eljárást.

(vö. 58–61. pont)

3.      Az indokolási kötelezettség terjedelme a szóban forgó jogi aktus természetétől és az aktus elfogadásának hátterében álló összefüggésektől függ. Az indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az intézmény érvelésének oly módon, hogy egyrészről az érdekeltek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és meggyőződhessenek arról, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy sem, illetve másrészről, hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa jogszerűségi felülvizsgálatát.

Ami közelebbről a jogi aktus jogalapját illeti, a meghatározott rendelkezésre történő hivatkozás elmulasztása nem feltétlenül jelent alapvető hiányosságot abban az esetben, ha a jogi aktus jogalapja annak egyéb elemei alapján is meghatározható; az ilyen kifejezett hivatkozás csak akkor elengedhetetlen, ha ennek hiányában az érdekeltek, valamint a közösségi bíróság bizonytalanságban maradnának a pontos jogalapot illetően.

(vö. 67–68. pont)

4.      A Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelőssége fennállásához több feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen az intézmények kifogásolt cselekményének jogellenesnek, a kárnak pedig ténylegesnek kell lennie, továbbá a kifogásolt cselekmény és az említett kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Mivel a felelősség e három feltételének együttesen kell fennállnia, bármelyiknek a hiánya elegendő a kártérítési kereset elutasításához. Az első feltételnek, vagyis a közösségi intézmény kifogásolt jogellenes magatartásának olyan jogsértésből kell állnia, amely a személyek részére jogokat biztosító valamely jogszabály kellően súlyos megsértését képezi.

Ha az érintett által benyújtott megsemmisítés iránti kérelem – az intézmény jogellenes magatartásának hiányában – nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöz, és a kártérítési kérelem ugyanazokon az érveken alapul, mint a megsemmisítés iránti kérelem, el kell utasítani a kérdéses kártérítési kérelmet, mivel az valamely, a személyek részére jogokat biztosító jogszabály kellően súlyos megsértésének hiányában szintén nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöz.

(vö. 77–79., 81. pont)