A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2024. február 29.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EK–Algéria társulási megállapodás – Az algériai migráns munkavállalók és túlélő hozzátartozóik szociális biztonsága – Az ellátások Algériába való átutalása az adós tagállam jogszabályai értelmében alkalmazandó mértékben – Túlélő hozzátartozói ellátás – A lakóhely szerinti ország elvét alkalmazó nemzeti szabályozás – Az Algériában lakóhellyel rendelkező jogosultak esetében a túlélő hozzátartozói ellátás összegének csökkentését tartalmazó, lakóhelyre vonatkozó kikötés”
A C‑549/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Centrale Raad van Beroep (szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság, Hollandia) a Bírósághoz 2022. augusztus 18‑án érkezett, 2022. augusztus 15‑i határozatával terjesztett elő az
X
és
a Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen, N. Wahl, J. Passer és M. L. Arastey Sahún (előadó) bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: D. Dittert egységvezető,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. június 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank képviseletében C. Speear, W. van den Berg és M. Van der Ent‑Eltink, tanácsadói minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és M. H. S. Gijzen, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann, D. Martin és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. október 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro‑mediterrán megállapodás (HL 2005. L 265., 2. o.; a továbbiakban: EK–Algéria társulási megállapodás) 68. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az X és a Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank (a társadalombiztosítási intézet igazgatósága, Hollandia; a továbbiakban: SVB) között az X részére folyósított, túlélő hozzátartozói ellátás összegének az algériai lakóhelye miatti csökkentése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az EK–Algéria társulási megállapodás
3 Az EK–Algéria társulási megállapodást 2002. április 22‑én írták alá Valenciában (Spanyolország), és azt az Európai Közösség nevében a 2005. július 18‑i 2005/690/EK tanácsi határozat (HL 2005. L 265., 1. o.) hagyta jóvá. A társulási megállapodás a 110. cikkének (1) bekezdésével összhangban 2005. szeptember 1‑jén lépett hatályba, amint az az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett információból (HL 2005. L 292., 10. o.) kitűnik. A társulási megállapodás a 110. cikkének (2) bekezdése értelmében a hatálybalépésekor az Európai Gazdasági Közösség és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti, 1976. április 26‑án Algírban (Algéria) aláírt együttműködési megállapodás – amelyet a Közösség nevében az 1987. szeptember 26‑i 2210/78/EK tanácsi rendelet (HL 1978. L 263., 1. o., a továbbiakban: EGK–Algéria együttműködési megállapodás) hagyott jóvá – helyébe lépett.
4 Az EK–Algéria társulási megállapodás 1. cikke előírja:
„(1) Társulás jön létre egyrészről a Közösség és tagállamai, másrészről Algéria között.
(2) E megállapodás célkitűzései a következők:
– a felek közötti politikai párbeszéd számára megfelelő keret biztosítása, amely lehetővé teszi a felek közötti kapcsolatok és együttműködés megerősítését valamennyi, általuk lényegesnek ítélt területen;
– a felek közötti kereskedelem, valamint a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi kapcsolatok kibővítésének előmozdítása, továbbá az áruk, szolgáltatások és tőke kereskedelmének fokozatos liberalizálásához szükséges feltételek megteremtése;
– az emberek közötti cserekapcsolatok elősegítése, különösen az adminisztratív eljárásokkal összefüggésben,
– a Maghreb‑országok integrációjának előmozdítása a Maghreb csoporton belüli, illetve a Maghreb és a Közösség és annak tagállamai közötti kereskedelem és együttműködés elősegítése révén;
– a gazdasági, társadalmi, kulturális és pénzügyi együttműködés elősegítése.” [nem hivatalos fordítás]
5 E megállapodás 68. cikkének szövege a következő:
„(1) A következő bekezdések rendelkezéseire is figyelemmel, az algériai állampolgárságú munkavállalók és a velük együtt élő családtagjaik a szociális biztonság területén az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódot élveznek azon tagállamok állampolgáraihoz képest, ahol foglalkoztatják őket.
A »szociális biztonság« kifejezés a szociális biztonság azon területeit foglalja magában, amelyek a betegséggel kapcsolatos és az anyasági ellátásokra, a rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói ellátásokra, a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátásokra, valamint a halálesettel, a munkanélküliséggel kapcsolatos és a családi ellátásokra vonatkoznak.
Ezek a rendelkezések azonban nem eredményezhetik [az EUM‑Szerződés 48. cikke] alapján a közösségi jogszabályokban előírt egyéb koordinációs szabályok alkalmazását, kivéve az e megállapodás 70. cikkében meghatározott feltételek szerinti esetet.
[…]
(4) E munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adós tagállam vagy tagállamok jogszabályai értelmében alkalmazandó mértékben szabadon átutalhassanak Algériába minden öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjat és járadékot, valamint munkahelyi balesettel, foglalkozási megbetegedéssel, illetve munkahelyi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből származó rokkantsággal kapcsolatos nyugdíjat és járadékot, kivéve a különleges, nem járulékalapú ellátások esetét.
[…]” [nem hivatalos fordítás]
6 A szóban forgó megállapodás 70. cikke értelmében:
„(1) A Társulási Tanács az e megállapodás hatálybalépését követő első év vége előtt rendelkezéseket fogad el a 68. cikkben foglalt elvek végrehajtására.
(2) A Társulási Tanács elfogadja az igazgatási együttműködésre vonatkozó részletes szabályokat, amelyek biztosítják az (1) bekezdésben említett rendelkezések alkalmazásához szükséges irányítási és ellenőrzési garanciákat.” [nem hivatalos fordítás]
A társulási tanácsi határozat tervezete
7 Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodással létrehozott Társulási Tanácsban a szociális biztonsági rendszerek koordinálása érdekében elfogadásra kerülő rendelkezésekkel kapcsolatosan képviselendő európai uniós álláspontról szóló, 2010. október 21‑i 2010/699/EU tanácsi határozat (HL 2010. L 306., 14. o.) melléklete tartalmazza a társulási tanács azon határozatának tervezetét (a továbbiakban: a társulási tanácsi határozat tervezete), amely e megállapodás 70. cikkének végrehajtására irányul.
8 Az Európai Unió Tanácsa e tervezetet az Európai Bizottság által 2007. december 12‑én előterjesztett, tanácsi határozatra irányuló javaslathoz (COM(2007) 790 final) csatolt társulási tanácsi határozat tervezete alapján fogadta el.
9 A társulási tanácsi határozat tervezete 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„E határozat alkalmazásában:
[…]
i) »exportálható ellátások«:
i. a tagállamok vonatkozásában:
[…]
– túlélő hozzátartozói nyugdíjak,
[…]
[a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.)] értelmében, az említett rendelet X. mellékletében felsorolt különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások kivételével;
[…]”
10 E tervezet „Személyi hatály” című 2. cikkének szövege a következő:
„E határozat az alábbi személyekre vonatkozik:
a) az algériai állampolgársággal rendelkező munkavállalók, akiket valamely tagállamban jogszerűen foglalkoztatnak vagy foglalkoztattak, és egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, valamint túlélő hozzátartozóik;
[…]”
11 Az említett tervezet „Mentesség a lakóhellyel kapcsolatos kikötés alól” című 4. cikke az (1) bekezdésében előírja:
„Az 1. cikk (1) bekezdésének i) pontja szerinti exportálható ellátások, amelyekre a 2. cikk a) és c) pontjában meghatározott személyek jogosultak, nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók vissza vagy foglalhatók le azzal az indokkal, hogy a kedvezményezett lakóhelye:
i. a tagállami jogszabályokban meghatározott ellátások esetében Algéria területén, vagy
ii. az algériai jogszabályokban meghatározott ellátások esetében valamely tagállam területén van.”
A holland jog
Az ANW
12 Az Algemene nabestaandenwet (a túlélő hozzátartozók biztosításáról szóló általános törvény; a továbbiakban: ANW) 14. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„A túlélő hozzátartozói ellátásra az a túlélő hozzátartozó jogosult:
a. akinek 18 évnél fiatalabb, nem házas gyermeke van, aki nem tartozik egy másik személy háztartásába; vagy
b. aki munkaképtelenné vált
[…]”
13 Az ANW‑nek a 2012. július 1‑jén hatályba lépett Wet woonlandbeginsel in de sociale zekerheiddal (a szociális biztonság területén a lakóhely szerinti ország elvéről szóló törvény) módosított 17. cikkének (1) és (3) bekezdése kimondja:
„(1) A bruttó túlélő hozzátartozói ellátást olyan összegben kell megállapítani, hogy az ezen összeg után a nyugdíjkorhatárt még el nem ért személy esetében visszatartandó jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok levonása után, kizárólag a Wet op de loonbelasting 1964 (a jövedelemadóról szóló törvény) 22. cikkében említett általános adójóváírás figyelembevételével, a nettó túlélő hozzátartozói ellátás a nettó minimálbér 70%‑ával legyen egyenlő.
[…]
(3) A Hollandián, az Európai Unió valamelyik tagállamán, az [Európai Gazdasági Térségről szóló] megállapodásban részes más államon vagy Svájcon kívül élő túlélő hozzátartozó esetében a bruttó túlélő hozzátartozói ellátás az (1), (2) vagy (5) bekezdés szerint meghatározott összeg miniszteri rendeletben meghatározott százalékos aránya. A százalékos arányt úgy kell meghatározni, hogy az tükrözze a túlélő hozzátartozó lakóhelye szerinti ország és Hollandia költségszintje közötti arányt. A százalékos arány nem haladhatja meg a 100 százalékot.”
A lakóhely szerinti ország elvéről szóló rendelet
14 A Regeling woonlandbeginsel in de sociale zekerheid 2012 (a lakóhely szerinti ország elvének a szociális biztonság területén történő alkalmazásáról szóló 2012. évi rendelet, a továbbiakban: a lakóhely szerinti ország elvéről szóló rendelet) 1. cikke értelmében:
„Az […] [ANW] […] 17. cikkének (3) bekezdésében […] említett százalékos arány az alábbiaktól eltérő lakóhely szerinti ország esetében:
a. Hollandia,
b. az Európai Unió valamely más tagállama,
c. az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás valamely másik részes állama, és
d. Svájc
az e rendelet mellékletében szereplő aránynak felel meg.”
15 E rendelet melléklete értelmében Algéria esetében a lakóhely szerinti ország elvéről szóló rendelet 1. cikke szerinti, a lakóhely szerinti ország tényezője 2013. január 1‑jétől 60%, 2016. január 1‑jétől 40%.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 X Algériában rendelkezik lakóhellyel. Házastársa Hollandiában dolgozott, és halála időpontjában az ANW alapján volt biztosított. Házastársa túlélő hozzátartozójaként X 1999. január 1‑je óta jogosult az ANW alapján a túlélő hozzátartozói ellátásra.
17 Egyrészt az SVB 2018. szeptember 19‑i határozata, majd a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) 2016. november 10‑i határozata visszaható hatállyal visszaállította X túlélő hozzátartozói ellátását, amelyet 2012. november 1‑jén szüntetett meg. Másrészt az SVB arról tájékoztatta X‑et, hogy 2013. január 1‑jei hatállyal e túlélő hozzátartozói ellátást csökkentik, mert ettől az időponttól kezdve a lakóhely szerinti ország elve alapján kellett volna azt folyósítani, azaz olyan arányban, amely a hollandiai megélhetési költségekhez képest tükrözi a megélhetési költségeket ebben az országban. A lakóhely szerinti ország elvéről szóló rendelet mellékletének rendelkezéseivel összhangban ezt az arányt Algéria esetében 2013. január 1‑jétől a túlélő hozzátartozói ellátás maximális összegének 60%‑ában, 2016. január 1‑jétől pedig az említett maximális összeg 40%‑ában állapították meg.
18 X panaszt nyújtott be e határozattal szemben, amelyet az SVB a 2018. december 4‑i határozatával megalapozatlannak nyilvánított.
19 Mivel a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) megalapozatlannak nyilvánította az ez utóbbi határozat elleni keresetet, X fellebbezést nyújtott be a Centrale Raad van Beroep (szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság, Hollandia), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
20 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a felek nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdésével ellentétes‑e X túlélő hozzátartozói ellátása összegének a lakóhely szerinti ország elvén alapuló csökkentése.
21 E tekintetben e bíróságnak először is kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az olyan személy, mint X, e rendelkezés személyi hatálya alá tartozik‑e. Hangsúlyozza, hogy ez utóbbi az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (1) és (3) bekezdésével ellentétben kizárólag a munkavállalókra vonatkozik, a családtagjaikra nem.
22 Egyébiránt abban az esetben, ha a túlélő hozzátartozók, mint az ellátások jogosultjai, e megállapodás 68. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartoznának, az említett bíróságban felmerül a kérdés, hogy kizárólag a Hollandiában lakóhellyel rendelkező túlélő hozzátartozók jogosultak‑e az ellátásuk összegének Algériába történő szabad átutalására, vagy – amint vélni látszik – az Algériában lakóhellyel rendelkező személyek is hivatkozhatnak‑e erre a rendelkezésre.
23 Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdése közvetlen hatállyal rendelkezik‑e. Álláspontja szerint e megállapodás 68. cikke számos általános elvet ír elő, de az említett megállapodás 70. cikkének megfelelően ezen elvek pontos tartalmát és az ugyanezen megállapodásban részes államok közötti együttműködés részletes szabályait a Társulási Tanács határozata szabályozza. Mindazonáltal e bíróság úgy véli, hogy többek között az 1991. január 31‑i Kziber ítélettel (C‑18/90, EU:C:1991:36) és az 1995. április 5‑i Krid ítélettel (C‑103/94, EU:C:1995:97), valamint a 2006. június 13‑i Echouikh végzéssel (C‑336/05, EU:C:2006:394) és a 2007. április 17‑i El Youssfi végzéssel (C‑276/06, EU:C:2007:215) való analógia útján az ilyen határozat elfogadásának szükségessége nem akadályozza meg, hogy e 68. cikk egyes elemei, mint például az említett cikk (1) bekezdésében szereplő, a szociális biztonság területén történő hátrányos megkülönböztetés tilalma, közvetlen hatállyal rendelkezzenek.
24 Ami közelebbről az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e rendelkezésnek sem a szövegével, sem a céljával és a jellegével – amint azok az 1. cikkéből következnek – nem ellentétes e rendelkezés közvetlen hatályának elismerése. Mindemellett elismeri, hogy az ellátások Algériában lakóhellyel rendelkező személyek részére történő exportálására vonatkozó kötelezettség végrehajtása egy későbbi jogi aktus meghozatalától, vagyis egy olyan jogi aktustól függhet, amely az e megállapodás 70. cikkének (2) bekezdésében említett szükséges irányítási és ellenőrzési garanciákat biztosító igazgatási együttműködés részletes szabályait állapítja meg.
25 Végül harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdésével ellentétes‑e az ellátásoknak a lakóhely szerinti ország elve alapján történő csökkentése. Úgy véli, hogy akkor is, ha a Társulási Tanács határozatának a jelen ítélet 8. pontjában említett javaslathoz mellékelt tervezetét még nem is fogadták el, annak 4. cikke iránymutatással szolgálhat az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikke (4) bekezdésének hatályára vonatkozóan, és arra utal, hogy e rendelkezés a lakóhelyre vonatkozó kikötések tilalmának elvét rögzíti.
26 E körülmények között a Centrale Raad van Beroep (szociális és közszolgálati fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni [az EK–Algéria] társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését, hogy az alkalmazandó az elhunyt munkavállaló Algériában lakóhellyel rendelkező azon túlélő hozzátartozójára, aki a túlélő hozzátartozói ellátását Algériába kívánja exportálni?
Amennyiben igen:
2) Tekintettel [az EK–Algéria] társulási megállapodás 68. cikke (4) bekezdésének szövegére, céljára és jellegére, úgy kell‑e értelmezni ezt a rendelkezést, hogy az közvetlenül alkalmazandó, így az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyek jogosultak arra, hogy a tagállamok bíróságai előtt az e rendelkezéssel összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozás alkalmazásának mellőzése érdekében közvetlenül hivatkozzanak rá?
Amennyiben igen:
3) Úgy kell‑e értelmezni [az EK–Algéria] társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését, hogy azzal ellentétes az [ANW] 17. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lakóhely szerinti ország elvének olyan alkalmazása, amely a túlélő hozzátartozói ellátások Algériába történő exportjának korlátozását eredményezi?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A második kérdésről
27 Elsőként vizsgálandó második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az közvetlen hatállyal rendelkezik, így az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeknek joguk van arra a tagállami bíróságok előtt közvetlenül hivatkozni az azzal ellentétes nemzeti jogi szabályok alkalmazásának mellőzése érdekében.
28 E 68. cikk (4) bekezdéséből következően az algériai állampolgárságú munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adós tagállam vagy tagállamok jogszabályai értelmében alkalmazandó mértékben szabadon átutalhassanak Algériába minden öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjat és járadékot, valamint munkahelyi balesettel, foglalkozási megbetegedéssel, illetve munkahelyi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből származó rokkantsággal kapcsolatos nyugdíjat és járadékot, kivéve a különleges, nem járulékalapú ellátások esetét.
29 Ezenkívül az EK–Algéria társulási megállapodás 70. cikkéből kitűnik, hogy a Társulási Tanács az e megállapodás hatálybalépését követő első év vége előtt rendelkezéseket fogad el egyrészt az említett 68. cikkben foglalt elvek végrehajtására, másrészt pedig elfogadja az igazgatási együttműködésre vonatkozó részletes szabályokat, amelyek biztosítják az e rendelkezések alkalmazásához szükséges irányítási és ellenőrzési garanciákat. Mindemellett, noha a Tanács elfogadta a jelen ítélet 7. pontjában említett 2010/699 határozatot, amely mellékletként tartalmazza a Társulási Tanács említett megállapodás 70. cikkének végrehajtására irányuló határozatának a tervezetét, az említett rendelkezéseket, amelyeket a Társulási Tanácsnak 2005. szeptember 1‑jét, vagyis az EK–Algéria társulási megállapodás hatálybalépését követő első év vége előtt el kellett volna fogadnia, még mindig nem fogadták el.
30 Ami az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikke (4) bekezdésének esetleges közvetlen hatályát illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint közvetlenül alkalmazandónak kell tekinteni az Unió által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését, ha e megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel olyan világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen további aktus elfogadásától nem függ (lásd ebben az értelemben: 1987. szeptember 30‑i Demirel ítélet, 12/86, EU:C:1987:400, 14. pont; 2011. május 26‑i Akdas és társai ítélet, C‑485/07, EU:C:2011:346, 67 pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdése világos, pontos és feltétel nélküli megfogalmazásban rögzíti az e rendelkezésben említett nyugdíjak és járadékok Algériába történő szabad átutalásához való jogot, mégpedig az adós tagállam jogszabályai értelmében alkalmazandó mértékben. Így az említett rendelkezés a szövege szerint a tagállamok számára világos és pontos eredménykötelezettséget ír elő, amely abban áll, hogy lehetővé tegye az érintettek számára a szabad átutalást, amely kötelezettség a végrehajtása vagy hatálya tekintetében semmilyen későbbi jogi aktusnak nincs alárendelve.
32 Kétségtelen, hogy egyrészt e szabad átutaláshoz való jog nem abszolút jellegű, mivel az egyes esetekben annak konkrét hatásai – amint azt az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdése kimondja – „az adós tagállam vagy tagállamok jogszabályai értelmében alkalmazandó mértéktől” függnek. Mindazonáltal e kitétel nem értelmezhető úgy, mint amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy diszkrecionális jelleggel korlátozzák az említett szabad átutaláshoz való jogot, és így megfosszák a lényegétől (lásd analógia útján: 2003. május 8‑i Deutscher Handballbund ítélet, C‑438/00, EU:C:2003:255, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Másrészt az e rendelkezésben biztosított jog végrehajtása vagy joghatásai nem függnek más jogi aktus elfogadásától, különösen az EK–Algéria társulási megállapodás 70. cikkének (1) bekezdésében említett rendelkezések Társulási Tanács általi elfogadásától (lásd ebben az értelemben: 2006. június 13‑i Echouikh végzés, C‑336/05, EU:C:2006:394, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az utóbbi rendelkezés által az említett Társulási Tanácsra ruházott szerep ugyanis abban áll, hogy megkönnyítse e megállapodás 68. cikkének (4) bekezdésében említett nyugdíjak és járadékok Algériába történő szabad átutalásához való jog tiszteletben tartását, de nem tekinthető olyannak, mint amely feltételhez köti e jog azonnali alkalmazását (lásd analógia útján: 1991. január 31‑i Kziber ítélet, C‑18/90, EU:C:1991:36, 19. pont).
34 Ami másodszor az EK–Algéria társulási megállapodás célját és jellegét illeti, a Bíróság már kimondta egyrészt, hogy e megállapodás – az 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt – célkitűzései közvetlenül kapcsolódnak azokhoz a célkitűzésekhez, amelyek az EGK–Algéria együttműködési megállapodás alapját jelentik (lásd analógia útján: 2006. június 13‑i Echouikh végzés, C‑336/05, EU:C:2006:394, 40. pont), másrészt pedig azt, hogy ez utóbbi megállapodás célja, amely a szerződő felek közötti átfogó együttműködés előmozdítására irányul, többek között a munkaerő területén, megerősíti, hogy az ezen együttműködési megállapodás 39. cikkének (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alkalmas arra, hogy közvetlenül szabályozza a magánszemélyek jogi helyzetét, így e rendelkezés közvetlen hatállyal rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 1998. január 15‑i Babahenini ítélet, C‑113/97, EU:C:1998:13, 17. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Így az EK–Algéria társulási megállapodás célkitűzéseit, amelyek az EGK–Algéria együttműködési megállapodás célkitűzéseinek megerősítésére és elmélyítésére irányuló szándékról tanúskodnak, a fortiori úgy kell tekinteni, mint amelyek megerősítik az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdésében említett nyugdíjak és járadékok Algériába történő szabad átutalásához való jog közvetlen hatályát (lásd analógia útján: 2006. december 14‑i Gattoussi ítélet, C‑97/05, EU:C:2006:780, 27. pont).
36 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen hatállyal rendelkezik, így az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeknek joguk van arra a tagállami bíróságok előtt közvetlenül hivatkozni az azzal ellentétes nemzeti jogi szabályok alkalmazásának mellőzése érdekében.
Az első kérdésről
37 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az alkalmazandó a munkavállaló azon túlélő hozzátartozóira, akik a túlélő hozzátartozói ellátásukat Algériába kívánják átutalni, akik maguk nem munkavállalók, és akik Algériában rendelkeznek lakóhellyel.
38 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy e 68. cikk (4) bekezdése kifejezetten csak „[e] munkavállalókra” vonatkozik, ami az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett „algériai állampolgárságú munkavállalókra” utal vissza. Meg kell azonban állapítani, hogy e (4) bekezdés szövegének megfelelően az Algériába szabadon átutalható ellátások között szerepelnek a túlélő hozzátartozói nyugdíjak és járadékok. Márpedig per definitionem nem a munkavállalók, hanem a túlélő hozzátartozóik azok, akik ilyen ellátásokban részesülhetnek. Ennélfogva, és amint azt a főtanácsnok az indítványának 44. pontjában megjegyezte, az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését megfosztaná hatékony érvényesülésétől, ha e túlélő hozzátartozók ki lennének zárva e megállapodás személyi hatálya alól.
39 Írásbeli észrevételeiben az SVB e következtetéssel szemben a Bíróságnak a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL 1971. L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.) 2. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint a munkavállaló családtagjai csak származékos jogokkal rendelkeznek, nem pedig saját jogokkal, ami e rendelet azon rendelkezéseit illeti, amelyek kizárólag a munkavállalókra vonatkoznak (1996. április 30‑i Cabanis‑Issarte ítélet, C‑308/93, EU:C:1996:169; 2006. február 21‑i Hosse ítélet, C‑286/03, EU:C:2006:125).
40 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság több alkalommal megállapította, hogy az ilyen ítélkezési gyakorlat nem ültethető át az olyan megállapodásokra, mint az EK–Algéria társulási megállapodás (lásd e tekintetben: 1998. január 15‑i Babahenini ítélet, C‑113/97, EU:C:1998:13, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. április 17‑i El Youssfi végzés, C‑276/06, EU:C:2007:215, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Másodszor, bár nem kétséges, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó abban az esetben, ha a túlélő hozzátartozó az adós tagállamban rendelkezik lakóhellyel, meg kell állapítani, hogy ellentétes lenne az ellátások Algériába történő szabad átutalására vonatkozó elv mögött meghúzódó logikával annak megkövetelése, hogy a jogosult köteles legyen az adós tagállamban lakni, amint arra a főtanácsnok indítványának 46. és 47. pontjában lényegében rámutatott.
42 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a munkavállaló azon túlélő hozzátartozóira, akik a túlélő hozzátartozói ellátásukat Algériába kívánják átutalni, akik maguk nem munkavállalók, és akik Algériában rendelkeznek lakóhellyel.
A harmadik kérdésről
43 Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a túlélő hozzátartozói ellátás összegének azon az alapon történő csökkentése, hogy ezen ellátás jogosultja Algériában rendelkezik lakóhellyel.
44 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik egyrészt, hogy az alapügyben szóban forgó csökkentés a szociális biztonság területén a lakóhely szerinti ország elvéről szóló törvényből ered, amely bevezette ezt az elvet többek között az ANW alapján folyósított túlélő hozzátartozói ellátások tekintetében. Másrészt az említett elv annak biztosítására irányul, hogy a holland minimálbérhez kapcsolódó, Hollandián kívül folyósított ellátások tükrözzék a jogosult lakóhelye szerinti ország megélhetési költségeinek a hollandiai megélhetési költségekhez viszonyított arányát. Az alapügy tárgyát képező, túlélő hozzátartozói ellátás pontosan a holland minimálbérhez kapcsolódó ellátások közé tartozik, mivel az ANW 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a nettó összege e nettó minimálbér 70%‑ának felel meg.
45 E tekintetben a tárgyaláson az SVB jelezte, hogy egy maximális százalékos arányról van szó, mivel az egyes túlélő hozzátartozók által kapott ellátás összegét a túlélő hozzátartozók jövedelméhez viszonyítva számítják ki. Egyébiránt e tárgyaláson a holland kormány pontosította, hogy a túlélő hozzátartozói ellátás kockázatbiztosítás, és hogy az ezen ellátás címén fizetett járulékok összege minden biztosított esetében azonos. Azt is jelezte, hogy Hollandiában a minimálbért az e tagállambeli megélhetési költségekhez igazítják.
46 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdése előírja az ott említett ellátások Algériába történő szabad átutalásához való jogot „az adós tagállam vagy tagállamok jogszabályai értelmében alkalmazandó mértékben”.
47 E pontosításból következik, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 57. pontjában lényegében rámutatott – az adós tagállam mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az e 68. cikk (4) bekezdésében említett ellátások összegének kiszámítására vonatkozó szabályok meghatározásában. Konkrétabban, mivel az említett pontosítás szerepel e megállapodásnak az ezen ellátások Algériába való átutalására vonatkozó rendelkezésében, azt úgy kell értelmezni, mint amely főszabály szerint lehetővé teszi e tagállam számára, hogy az említett ellátások összegének ezen átutalás alkalmával történő kiigazítására vonatkozó olyan szabályokat írjon elő, mint az alapügyben a lakóhely szerinti ország elvén alapuló szabály.
48 Az ilyen szabályoknak azonban tiszteletben kell tartaniuk az ellátások szabad átutalásához való jog lényegét, anélkül hogy megfosztanák e jogot hatékony érvényesülésétől (lásd analógia útján: 2003. május 8‑i Deutscher Handballbund ítélet, C‑438/00, EU:C:2003:255, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Márpedig az alapügy tárgyát képező túlélő hozzátartozói ellátást jellemző, a jelen ítélet 44. és 45. pontjában kifejtett tényezőkből kitűnik, hogy annak összegét a hollandiai megélhetési költségek alapján határozzák meg, és hogy következésképpen ezen ellátás annak biztosítására irányul, hogy a túlélő hozzátartozók az e tagállambeli megélhetési költségek alapján kiszámított alapjövedelemmel rendelkezzenek. Ennélfogva, ami az említett ellátásnak az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdésében előírt, Algériába történő átutalását illeti, annak összegének az e harmadik országbeli megélhetési költségek figyelembevétele érdekében történő kiigazítása nem alkalmas arra, hogy a szabad átutaláshoz való jogot megfossza lényegétől, amennyiben az e kiigazítás céljából alkalmazott mérték meghatározása objektív tényezőkön alapul, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
50 Végül, ami azt a tényt illeti, hogy a társulási tanácsi határozat tervezetének 4. cikke többek között megtiltja az ilyen ellátás valamely tagállam jogszabályai alapján járó összegének bármely, azon az alapon való csökkentését, hogy annak jogosultja Algériában rendelkezik lakóhellyel, meg kell állapítani, hogy mivel e tervezetet a Társulási Tanács eddig nem fogadta el, az nem fejthet ki ahhoz hasonló hatásokat, mint amelyeket egy hasonló rendelkezés, az Európai Közösségek tagállamai szociális biztonsági rendszereinek a török munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1980. szeptember 19‑i 3/80. sz. társulási tanácsi határozat (HL 1983. C 110., 60. o.) 6. cikkének (1) bekezdése esetében a 2011. május 26‑i Akdas és társai ítélet (C‑485/07, EU:C:2011:346) elismert.
51 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK–Algéria társulási megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a túlélő hozzátartozói ellátás összegének azon az alapon történő csökkentése, hogy ezen ellátás jogosultja Algériában rendelkezik lakóhellyel, amennyiben ezen ellátás célja az adós tagállambeli megélhetési költségek alapján kiszámított alapjövedelem biztosítása, és az így elvégzett csökkentés tiszteletben tartja az ilyen ellátás szabad átutalásához való jog lényegét.
A költségekről
52 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro‑mediterrán megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az közvetlen hatállyal rendelkezik, így az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeknek joguk van arra a tagállami bíróságok előtt közvetlenül hivatkozni az azzal ellentétes nemzeti jogi szabályok alkalmazásának mellőzése érdekében.
2) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro‑mediterrán megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az alkalmazandó a munkavállaló azon túlélő hozzátartozóira, akik a túlélő hozzátartozói ellátásukat Algériába kívánják átutalni, akik maguk nem munkavállalók, és akik Algériában rendelkeznek lakóhellyel.
3) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro‑mediterrán megállapodás 68. cikkének (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes a túlélő hozzátartozói ellátás összegének azon az alapon történő csökkentése, hogy ezen ellátás jogosultja Algériában rendelkezik lakóhellyel, amennyiben ezen ellátás célja az adós tagállambeli megélhetési költségek alapján kiszámított alapjövedelem biztosítása, és az így elvégzett csökkentés tiszteletben tartja az ilyen ellátás szabad átutalásához való jog lényegét.
Aláírások