T‑157/08. sz. ügy

Paroc Oy AB

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Az INSULATE FOR LIFE közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – Pusztán megerősítő határozat – Részleges elfogadhatatlanság”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Határidőben meg nem támadott korábbi határozatot megerősítő határozattal szembeni kereset – Elfogadhatatlanság – A megerősítő határozat fogalma

(EK 230. cikk)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – A megkülönböztető képesség értékelése – Szempontok

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Több elemből álló védjegy – Az illetékes hatóságnak a védjegy minden egyes alkotóeleme vizsgálatára vonatkozó lehetősége

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      Egy, a korábbi, határidőn belül nem megtámadott határozatot pusztán megerősítő határozat nem megtámadható aktus. Annak érdekében ugyanis, hogy a megerősített határozattal szembeni kereset benyújtásának határideje ne nyíljon meg újra, az ilyen megerősítő határozattal szemben benyújtott keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

Egy határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat.

Annak meghatározása, hogy a második határozat az első határozat puszta megerősítésének tekinthető‑e, és ha igen, milyen mértékben, előzetesen feltételezi az említett határozatokhoz vezető jogvitákra vonatkozó adatok azonosítását. E célból azt kell mérlegelni, hogy a szóban forgó eljárások felei, e felek kérelmei, jogalapjaik, érveik, valamint az e jogvitákat jellemző és az említett határozatok rendelkező részét meghatározó ténybeli és jogi elemek azonosak voltak, vagy sem.

Ha a második határozat az első határozat puszta megerősítésének tekintendő, azt kell megvizsgálni egyrészt, hogy a második határozat olyan új elemeken alapul‑e, amelyek befolyásolhatják rendelkező részét és az annak szükséges alátámasztásául szolgáló indokolást, másrészt hogy e határozat keretében a felperes helyzete képezte‑e újbóli vizsgálat tárgyát.

(vö. 29–30., 32., 35. pont)

2.      Valamely védjegynek a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képessége azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő azonosítását és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését. E vonatkozásban nem szükséges, hogy a védjegy pontos információt közöljön az áru gyártójának vagy a szolgáltatás nyújtójának kilétéről. Elegendő, ha a védjegy lehetővé teszi az érintett vásárlóközönség számára, hogy az általa megjelölt árut vagy a szolgáltatást megkülönböztesse a más kereskedelmi származással rendelkezőktől, és e közönség arra a következtetésre jusson, hogy a védjegy által megjelölt valamennyi árut és szolgáltatást e védjegy jogosultjának ellenőrzése mellett gyártották, forgalmazták vagy nyújtották, akinek a minőségükért való felelősség tulajdonítható.

Ezzel szemben az említett rendelkezés értelmében nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel azok a megjelölések, amelyek nem teszik lehetővé az érintett vásárlóközönség számára, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások későbbi megszerzése vagy igénybevétele során a korábbi pozitív vásárlási tapasztalatot megismételjék, vagy a negatív tapasztalatot elkerüljék. Ilyen eset áll elő különösen azon megjelölések esetében, amelyeket általánosan használnak az érintett áruk vagy szolgáltatások értékesítése érdekében. E megjelöléseket ugyanis alkalmatlannak tekintik a védjegy alapvető rendeltetésének betöltésére, azaz a szóban forgó áru vagy a szolgáltatás eredetének azonosítására.

(vö. 44–45. pont)

3.      Annak értékelése során, hogy valamely, szóösszetételből álló védjegy rendelkezik‑e a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel, vagy sem, a megjelölés releváns jelentését valamennyi, nem pedig egyetlen alkotóeleme alapján kell tekintetbe venni. Az ilyen megjelölések megkülönböztető képességének értékelése tehát nem korlátozódhat az azokat alkotó szavak vagy alkotóelemek külön‑külön végzett elemzésére, hanem annak minden esetben azon kell alapulnia, hogy az érintett vásárlóközönség összességében hogyan fogja fel az említett védjegyet, és nem azon a vélelmen, hogy az önmagukban megkülönböztetésre alkalmatlan alkotóelemek összekapcsolása sem eredményezhet megkülönböztető képességet. Ugyanis önmagában az a körülmény, hogy ezen alkotóelemek mindegyike, külön‑külön vizsgálva, alkalmatlan a megkülönböztetésre, nem zárja ki azt, hogy azok összekapcsolása viszont már megkülönböztető képességet eredményezhet. Másképpen fogalmazva, annak megítélésekor, hogy valamely védjegy rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, vagy sem, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen összbenyomás értékelése során először ne lehetne sorjában megvizsgálni a védjegyet képező egyes elemeket. Célszerűnek mutatkozik ugyanis az átfogó értékelés során az érintett védjegy minden egyes alkotóelemét megvizsgálni.

(vö. 50. pont)

4.      Az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés, amelynek közösségi védjegyként történő lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 37. osztályba tartozó „építkezési, javítási és szerelési szolgáltatások” tekintetében kérték, az angol nyelvet beszélő közönség nézőpontjából nem rendelkezik a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel.

A szóban forgó szolgáltatások tekintetében az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet azonnal és további elemzés nélkül olyan szolgáltatásokra történő utalásként érzékeli, amelyek egy különösen ellenálló szigetelőanyag használatának köszönhetően nagyon tartósak, és nem az említett szolgáltatások kereskedelmi eredete megjelölésének. Ugyanis e szómegjelölés dicsérő vagy reklámjelmondatként sem rendelkezik kellő eredetiséggel vagy nyomatékkal ahhoz, hogy az értelmezésre irányuló minimális erőfeszítést tegyen szükségessé, vagy gondolkodási folyamatot indít el az érintett közönség körében, mivel azonnal a szóban forgó szolgáltatásokkal teremt képzettársítást, amelyeket az építési és szigetelési ágazatban működő valamennyi vállalkozás nyújthat.

(vö. 48., 52–53. pont)