T‑262/07. sz. ügy

Litván Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Az új tagállamok csatlakozása miatt elfogadandó intézkedések – A 2003. évi csatlakozási okmány – A cukortól eltérő mezőgazdasági termékek többletkészleteinek meghatározása és e készletek felszámolásának pénzügyi következményei – Az elsődleges jog valamely rendelkezése által követett cél – 2007/361/EK határozat”

Az ítélet összefoglalása

1.      Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez – A 2003. évi csatlakozási okmány – Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – A mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(2003. évi csatlakozási okmány, IV. melléklet, 4. pont, (2) bekezdés)

2.      Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez – A 2003. évi csatlakozási okmány – Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – A mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó átmeneti intézkedések

(2003. évi csatlakozási okmány, IV. melléklet, 4. pont, (2) bekezdés)

1.      A Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló okmány IV. melléklete 4. pontjának (2) bekezdése értelmében az új tagállamok területén a csatlakozás időpontjában szabad forgalomban lévő olyan magán vagy állami mezőgazdasági termékkészleteket, amelyek meghaladják a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiséget, ezeknek a tagállamoknak saját költségükre meg kell szüntetniük.

A „megszüntetés” kifejezés jelentését és hatályát a köznyelv szerinti általános jelentése, valamint azon általános összefüggések figyelembevételével kell meghatározni, amelyekben használják azt. Így a mezőgazdasági termékek tekintetében a köznyelvben a „megszüntet” kifejezés – ahogyan azt a fent említett IV. melléklet 4. pontjának (2) bekezdése használja – általános jelentése a „megsemmisít” vagy a „piacról kivon” kifejezésnek felel meg. Ezenfelül a tagállamok területén szabad forgalomban lévő mezőgazdasági termékek rendeltetése az, hogy a piac felszívja őket. Ennélfogva a csatlakozási okmány IV. melléklete 4. pontjának (2) bekezdése által tett pontosítás, miszerint a többleteket meg kell szüntetni, nem érthető akképpen, hogy az a többletek piac általi felvételére vonatkozik.

Ami a csatlakozási okmány IV. melléklete 4. pontja (2) bekezdésének célját illeti, az elsősorban a mezőgazdasági termékek közös szervezése által előírt mechanizmusok rendes működését érintő bármely zavarnak, különösen az árképzésre hatást gyakorló és az új tagállamokban az Unióhoz való csatlakozásukat megelőzően felhalmozott, rendellenes mezőgazdaságitermék‑mennyiségek által kiváltott zavaroknak az elkerülésére irányul. Ezenfelül a csatlakozási okmány IV. melléklete 4. pontja (2) bekezdésének hatékony érvényesülésének fenntartása érdekében meg kell állapítani, hogy e rendelkezés célja a többletek belső piacon való értékesítése által kiváltott zavarok hatásainak enyhítése is.

Ennélfogva azok az intézkedések, amelyeket a Bizottság ugyanezen pont (4) bekezdése értelmében köteles megtenni, lehetővé teszik akár az e többletek belső piacon való értékesítése által kiváltott zavarok megelőzésének, akár e zavarok gazdasági hatásai kiegyenlítésének biztosítását. E rendszer alapján az új tagállamok területén 2004. május 1‑jén lévő többleteket főszabály szerint e tagállamok költségére kell kivonni a piacról, többek között a többletek belső piacon kívülre történő exportja vagy e többletek megsemmisítése révén.

Végül a csatlakozási okmány IV. melléklete 4. pontjának (2) bekezdése nem tartalmazza azt, hogy az új tagállamok maguk kötelesek a többletek felszámolására. Ezenfelül a Bizottság, amikor a csatlakozási okmány által az abban megállapított szabályok végrehajtása érdekében a közös agrárpolitika területén rá ruházott hatásköröket gyakorolja, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, aminek következtében az e területen meghozott intézkedésnek egyedül a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt cél megvalósítására való nyilvánvaló alkalmatlansága érintheti az ilyen intézkedés jogszerűségét. Ennélfogva nem zárható ki, hogy a csatlakozási okmány IV. melléklete 4. pontja (2) bekezdésének is megfeleljen az olyan rendszer, amelynek értelmében egyfelől az új tagállamok területén a csatlakozás időpontjában lévő többletek megsemmisítését vagy a belső piacon kívülre történő exportálását a Közösség biztosítja, és másfelől e műveletek költségeit ezt követően az új tagállamokra hárítják.

(vö. 40., 41., 43., 46–48. pont)

2.      Még ha a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik is a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló okmány IV. melléklete 4. pontja (2) bekezdésének végrehajtása terén, e rendelkezés alapján nem vethet ki az új tagállamokat terhelő, a Közösség javára szóló, egyszerű fizetési kötelezettséget anélkül, hogy e fizetési kötelezettséget olyan pénzügyi hozzájárulásnak lehetne tekinteni, amely a többletek belső piacról való eltávolításával összefüggő költségeket fedezi.

Így a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia Európai Unióhoz történő csatlakozásával összefüggésben a cukortól eltérő mezőgazdasági termékek többletkészleteinek meghatározásáról és e készletek felszámolásának pénzügyi következményeiről szóló 2007/361 határozatban az új tagállamokra kivetett, a közösségi költségvetésbe történő befizetés nem egyeztethető össze a csatlakozási okmány IV. melléklete 4. pontjának (2) bekezdésével, mivel a mezőgazdasági termékek többleteinek e határozatban szereplő felszámolása nem e többletek megsemmisítésén vagy a belső piacon kívülre történő exportálásán alapul, és mivel az új tagállamok azon kötelezettsége, hogy e többletek felszámolásának költségeit viseljék, azon egyszerű kötelezettségben jelenik meg, hogy az érintett mezőgazdasági termékek többletmennyisége alapján kiszámított pénzösszeget be kell fizetniük közösségi költségvetésbe. A határozatban szereplő pénzösszegek ugyanis azon költséget fejezik ki, amelyet a közösségi költségvetésnek kellene viselnie, ha a Közösség finanszírozná a megállapított többletek belső piacon kívülre történő exportját. Márpedig a határozat nem szól ilyen exportról. Ennélfogva az e határozatban szereplő pénzösszegek nem tekinthetők a Közösség által elvégzett bizonyos felszámolási műveletek költségei ellentételezésének vagy figyelembevételének. Az új tagállamokat terhelő, a Közösség javára szóló, egyszerű fizetési kötelezettségről van szó.

Természetesen nem zárható ki, hogy az új tagállamok azon kötelezettsége, hogy a közösségi költségvetésbe valamely pénzösszeget fizessenek be, a többletek fizikai eltávolítására irányuló rendszeren belüli olyan kiegészítő mechanizmusnak tekinthető, amely nélkülözhetetlen annak biztosításához, hogy ne a költségvetés, illetve a közösségi termelők, hanem az érintett tagállamok térítsék meg a mezőgazdasági piacokon az azon többletek létezése folytán felmerülő esetleges zavarokból származó szükségszerű többletköltségeket, amelyeket a belső piacról nem távolítottak el az e rendszer által előírt szabályoknak megfelelően. Mindazonáltal a 2007/361 határozatban szereplő pénzösszegek nem minősülnek ilyen kiegészítő mechanizmusnak. Éppen ellenkezőleg, az e pénzösszeg befizetésére vonatkozó kötelezettség helyettesíti a szóban forgó többleteknek a belső piacról való eltávolítását, és ez a megtámadott határozatban szereplő egyetlen eltávolítási mechanizmus. Ugyanakkor e kötelezettség önmagában semmilyen közvetlen előnnyel sem jár a közösségi termelőkre nézve.

(vö. 49–52., 75., 77., 79. pont)