A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2017. szeptember 20.(*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A BADTORO európai uniós ábrás védjegy bejelentése – A korábbi TORO európai uniós és nemzeti szó- és ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A megjelölések hasonlósága – Az áruk és szolgáltatások hasonlósága – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑350/13. sz. ügyben,
a Jordi Nogues, SL (székhelye: Barcelona [Spanyolország], képviselik: J. Fernández Castellanos, J. Sanmartín Sanmartín és E. López Parés ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik kezdetben: V. Melgar és J. Crespo Carrillo, később: J. Crespo Carillo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Grupo Osborne, SA (székhelye: El Puerto de Santa María [Spanyolország], képviseli: J. M. Iglesias Monravá ügyvéd),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Grupo Osborne és a Jordi Nogues közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2013. április 16‑án hozott határozata (R 1446/2012‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: M. van der Woude elnök, I. Ulloa Rubio és A. Marcoulli (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. július 2‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 24‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2013. október 7‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel az eljárás felfüggesztését elrendelő 2013. december 18‑i végzésre,
tekintettel a Törvényszék 2016. március 1‑jei azon levelére, amellyel a feleket tájékoztatták arról, hogy a Törvényszék értesült az alicantei 1. sz. európai uniós védjegybíróság (Spanyolország) határozatáról, és az eljárás írásbeli szakasza lezárult,
tekintettel a jelen ügynek és a T‑386/15. sz. ügynek a Törvényszék eljárási szabályzata 50. cikkének (1) bekezdése szerinti egyesítésére vonatkozó kérelemre és a felek által ezzel kapcsolatban benyújtott észrevételekre,
tekintettel a 2016. május 13‑i határozatra, amely elutasította a jelen ügynek a T‑386/15. sz. üggyel való egyesítése iránti kérelmet,
tekintettel a 2016. december 15‑i tárgyalásra,
tekintettel a 2017. február 15‑i végzésre, amely elrendelte az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását,
tekintettel az EUIPO és a beavatkozó fél által 2017. március 1‑jén, illetve 2017. március 6‑án benyújtott észrevételekre,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. december 1‑jén a Jordi Nogues, SL az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 25., 34. és 35. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében nyújtották be, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak feleltek meg:
– 25. osztály: „Ruházat, lábbelik, fejfedők”;
– 34. osztály: „Dohány; dohányáru; gyufák”;
– 35. osztály: „Importszolgáltatások; export; kereskedelmi képviseletek; könyvek és papíráruk, vászon, háztartási és konyhai edények és eszközök, dísztárgyak, dohányáru és ajándéktárgyak bolti és a számítógépes világhálón keresztül történő értékesítése; reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”.
4 Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2011. január 14‑i 9/2011. számában hirdették meg.
5 2011. április 12‑én a beavatkozó fél, a Grupo Osborne, SA, a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján felszólalást terjesztett elő a bejelentett védjegy fenti 3. pontban foglalt áruk és szolgáltatások tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás az alábbi korábbi védjegyeken alapult:
– a 2010. július 15‑én bejelentett és 2010. december 13‑án 2939631. számon lajstromozott, a 34. osztályba tartozó „öngyújtókat és dohányárukat” jelölő, alább ábrázolt korábbi spanyol ábrás védjegy:
– a 2002. szeptember 13‑án bejelentett és 2010. augusztus 5‑én 2844264. számon lajstromozott, a 25. osztályba tartozó „ruházati cikkeket, lábbeliket, fejfedőket; öveket” jelölő, korábbi TORO európai uniós szóvédjegy;
– a 2000. június 23‑án bejelentett és 2007. január 3‑án 1722362. számon lajstromozott, a 35. osztályba tartozó „reklámozást; kereskedelmi ügyleteket; kereskedelmi adminisztrációt; irodai munkákat; élelmiszerek és italáruk kiskereskedelmi értékesítését (amely szolgáltatások közül egyik sem hozható kapcsolatba bikákkal)” jelölő, korábbi TORO európai uniós szóvédjegy;
– az 1998. június 17‑én bejelentett és 2003. október 8‑án 2169043. számon lajstromozott, a 25. osztályba tartozó „férfi‑, női és gyermekruházatot, lábbeliket (ortopéd cipők kivételével); fejfedőket” jelölő, korábbi EL TORO spanyol szóvédjegy;
– a 2010. március 16‑án bejelentett és 2010. június 22‑én 2919417. számon lajstromozott, a 35. osztályba tartozó „mindenféle árucikk bolti és internetes kiskereskedelmi értékesítését” jelölő, alább ábrázolt korábbi spanyol ábrás védjegy:
7 A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt összetéveszthetőség volt.
8 2012. június 7‑én a felszólalási osztály teljes egészében helyt adott a felszólalásnak. A felszólalási osztály a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó összes áru tekintetében az összetéveszthetőség fennállását állapította meg, a korábbi 2844264. és 1722362. számú európai uniós szóvédjegyek és a 2939631. számú spanyol ábrás védjegy figyelembevételével.
9 2012. augusztus 1‑jén a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.
10 2013. április 16‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést. A fellebbezési tanács közelebbről úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk részben azonosak, részben hasonlóak. Ezenfelül, figyelemmel a korábbi védjegyek átlagos megkülönböztető képességére, bár több lajstromozott spanyol védjegy tartalmazza a „toro” szót, a hangzásbeli, fogalmi és bár kisebb mértékben, de a vizuális hasonlóság meglétét is igazoló közös „toro” elem jelentőségéből és az ütköző megjelöléseknek a spanyol piacon való békés együttélése megállapíthatóságának hiányában azt a következtetést vonta le, hogy fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség.
A felek kereseti kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
12 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére;
A jogkérdésről
13 Keresete alátámasztásaként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Szerinte a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetéveszthetőség.
Előzetes észrevételek
14 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyébként a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében korábbi védjegy alatt minden olyan, valamely tagállamban lajstromozott védjegy értendő, amelynek bejelentési napja korábbi, mint az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napja.
15 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett közönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, figyelembe véve valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző megjelölések azonosak vagy hasonlók legyenek, és az általuk jelölt áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. Együttes feltételekről van szó (lásd: 2009. január 22‑i Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ítélet, T‑316/07, EU:T:2009:14, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett árukategória átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Szintén tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az átlagos fogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változhat (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Egyébként, amennyiben a korábbi védjegy oltalma az Európai Unió egészére kiterjed, az ütköző megjelöléseknek a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások fogyasztói által történő észlelését e területen kell figyelembe venni. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy valamely európai uniós védjegy lajstromozásának megtagadásához elegendő, ha a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti viszonylagos kizáró okok valamelyike az Unió egy részében fennáll (lásd ebben az értelemben: 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 A jelen esetben, ami az érintett közönség meghatározását illeti, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 25. és a 34. osztályba tartozó árukat a nagyközönség, a 35. osztályba tartozó szolgáltatásokat pedig mind a nagyközönség, mind a szakmai közönség részére szánják. Ebből arra következtetett, hogy az összetéveszthetőség fennállását a megjelöléseknek mind a nagyközönség, mind a szakmai közönség körébe tartozó átlagos fogyasztók általi észlelését figyelembe véve kell értékelni, különös tekintettel a spanyol fogyasztókra, hiszen a felszólalás főként spanyol védjegyeken alapult.
20 Az érintett közönség ezen meghatározását, amelyet egyébként a felperes nem vitat, a megtámadott határozatban kifejtett okokkal azonos okokból, helyben kell hagyni.
21 Ami az ütköző megjelölések által jelölt áruk és szolgáltatások összehasonlítását illeti, a felek egyetértenek abban, hogy helyesen vonták le azt a következtetést, hogy a 25. és a 35. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások azonosak, a 34. osztályba tartozó áruk pedig vagy azonosak, vagy hasonlóak.
22 A fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban kifejtett értékelésre tekintettel, a felperes által a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megsértésére alapított érvelést e megfontolásokra figyelemmel kell vizsgálni.
Az ütköző megjelölések összehasonlításáról
23 Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. A védjegyeknek a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az átlagos fogyasztó által történő észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak különböző részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Egyébként két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat arra, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóeleme kerüljön figyelembevételre és a másik védjeggyel való összehasonlításra. Épp ellenkezőleg, az összehasonlítást az ütköző védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztók emlékezetében rögzült összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elem alapulvételével, ha a védjegy összes többi alkotóeleme elhanyagolható. Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem egymaga képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett közönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi alkotóelemének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 20‑i Nestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont).
25 A jelen esetben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések által keltett összbenyomás hasonló, a „toro” szónak köszönhető verbális és fogalmi egybeesés miatt, amely szó könnyen felismerhető a bejelentett védjegyen belül, és amely először is a korábbi európai uniós szóvédjegy egyedüli alkotóelemét képezi, másodszor megkülönböztető jellegű, harmadszor pedig nem másodlagos szerepet tölt be a bejelentett védjegyen belül. Ami a korábbi, tisztán szóvédjegyeket illeti, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a hasonlóságot tovább erősíti az a tény, hogy a „toro” szó továbbra is önálló megkülönböztető pozíciót foglal el a bejelentett védjegyen belül.
Az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemeiről
26 A jelen esetben többek között a megtámadott határozat 31., 32. és 42. pontjából az derül ki, hogy a fellebbezési tanács szerint a bejelentett védjegyet alkotó elemek egyike sem domináns a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából, míg a spanyol ábrás védjegyen belül a „toro” szóelem a domináns. Amint az a fenti 25. pontban megállapításra került, a fellebbezési tanács ezenfelül azt állapította meg, hogy a „toro” szóelem önálló megkülönböztető pozíciót foglal el a bejelentett védjegyen belül.
27 A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az ütköző megjelölések összehasonlítását részben hiányos jelleggel és nem megfelelő módon végezte el. Ily módon szerinte a fellebbezési tanács elferdített módon állapította meg azt, hogy milyen a bejelentett védjegy által keltett „képzet egésze”, amikor – tévesen – úgy vélte, hogy annak vizuális benyomását illetően egyik elem sem domináns, és a „toro” elem nem másodlagos szerepet tölt be, miközben e szó a megjelölés végén szerepel, és azt egy eredeti jellegű, egyértelműen nagyobb méretű grafikus elem előzi meg, amelynek jelentősége nem becsülhető alá. Ezenfelül a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a 2005. október 6‑i Medion ítéletből (C‑120/04, EU:C:2005:594) következő ítélkezési gyakorlatot, miközben a jelen ügy körülményei teljesen eltérőek, főként azért, mert a „toro” szó nem önálló módon jelenik meg a bejelentett védjegyben. Ezáltal a fellebbezési tanács szerinte megsértette az összbenyomás alapján történő összehasonlítás elvét.
28 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.
29 Először is, emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet, amikor egy védjegy szó‑ és ábrás elemekből áll, az előbbiek főszabály szerint nagyobb megkülönböztető erővel rendelkeznek, mint az utóbbiak, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben tud hivatkozni a szóban forgó árukra a védjegy nevének felidézésével, mint annak ábrás elemének leírásával, ebből még nem következik, hogy egy védjegy szóelemeit minden esetben nagyobb megkülönböztető erővel rendelkezőnek kell tekinteni, mint az ábrás elemeket. Ugyanis, összetett védjegyek esetében az ábrás elem egyenértékű helyet tölthet be a szóelemével (2015. október 6‑i Monster Energy kontra OHIM – Balaguer [icexpresso + energy coffee] ítélet, T‑61/14, nem tették közzé, EU:T:2015:750, 37. pont). Így tehát a domináns alkotóelem meghatározása céljából a vitatott védjegy ábrás és szóelemeinek önmagukban vett tulajdonságait, valamint az általuk elfoglalt pozíciót kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2008. január 16‑i Inter‑Ikea kontra OHIM – Waibel [idea] ítélet, T‑112/06, nem tették közzé, EU:T:2008:10, 49. pont).
30 A jelen esetben a bejelentett védjegy ábrás eleme egy ötletes rajz, amely egy dühödt tekintetű bikát ábrázol, nagy szarvakkal. E tekintetben először is, ezen elemnek a bejelentett védjegyen belüli mérete, amely igen szembetűnő, jelentősen meghaladja a szóelem méretét. Másodszor, az ábrás elem a szóelem felett helyezkedik el. Harmadszor, az ábrázolt bika masszív, fekete színű, és különösen eredeti jellegű. E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az ábrás elem ötletgazdag jellege és mérete alkalmas arra, hogy az érintett közönség figyelmét elvonja az alatta elhelyezkedő szóelemről. Ennélfogva a felperes megalapozottan állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy a megtámadott határozat 31. pontjában, hogy a bejelentett védjegy összetett elemei közül a vizuális benyomást illetően egyik elem sem domináns. Következésképpen a bejelentett védjegy szóeleme, beleértve a „toro” szót is, másodlagos pozíciót foglal el a bejelentett védjegyen belül.
31 Ugyanakkor, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31. pontjában rámutatott, a szóelemet nagybetűkkel ábrázolták. Az ábrás elem jelentős mérete ellenére a szóelem világosan kivehető. E körülményekre tekintettel, a bejelentett védjegy ábrás elemének domináns jellege nem teszi elhanyagolhatóvá a „badtoro” szóelemet a védjegy által keltett összbenyomáson belül (lásd analógia útján: 2010. szeptember 8‑i Kido kontra OHIM – Amberes [SCORPIONEXO] ítélet, T‑152/08, nem tették közzé, EU:T:2010:357, 66. pont; 2015. április 23‑i Iglotex kontra OHIM – Iglo Foods Group [IGLOTEX], T‑282/13, nem tették közzé, EU:T:2015:226, 53. és 54. pont).
32 Másodszor, a 2005. október 6‑i Medion ítélet (C‑120/04, EU:C:2005:594) fellebbezési tanács általi alkalmazását illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ezen ítéletből következő ítélkezési gyakorlat szerint, még ha az ütköző megjelölések közös eleme nem is tekinthető dominánsnak az összbenyomás szempontjából, azt figyelembe kell venni azok hasonlóságának értékelésénél, amennyiben az megegyezik a korábbi védjeggyel, és megőrzi önálló megkülönböztető szerepét a többek között ezen elemből álló, bejelentett összetett védjegyben. Amennyiben ugyanis egy közös elem megőrzi önálló megkülönböztető pozícióját az összetett megjelölésen belül, az e megjelölés által keltett összbenyomás alapján a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások legalább gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak, amely esetben meg kell állapítani az összetéveszthetőség fennállását (2015. október 22‑i BGW ítélet, C‑20/14, EU:C:2015:714, 38. pont).
33 Annak vizsgálata, hogy fennáll‑e egy összetett megjelölés egyik elemének önálló megkülönböztető pozíciója, annak megállapítására irányul, hogy az említett elemek közül melyeket érzékeli ilyenként az érintett közönség (lásd: 2016. január 28‑i Novomatic kontra OHIM – Simba Toys [African SIMBA] ítélet, T‑687/14, nem tették közzé, EU:T:2016:37, 135. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy egy összetett megjelölés valamely eleme nem őrzi meg ezen önálló megkülönböztető szerepét, ha ez az elem a megjelölés többi elemével vagy elemeivel együttesen vizsgálva olyan egységet alkot, amelynek jelentése eltér az említett elemek külön‑külön fennálló jelentésétől (2014. május 8‑i Bimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 25. pont).
35 Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy még ha az átlagfogyasztó a védjegyet általában egészében észleli, és nem is vizsgálja azt annak részleteiben, akkor sem biztos, hogy egy szómegjelölés észlelésekor azt nem bontja szét azokra az alkotóelemeire, amelyek a számára valamely konkrét jelentést hordoznak, vagy valamely általa ismert szóra emlékeztetik (lásd ebben az értelemben: 2007. február 13‑i RESPICUR ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 57. pont; 2008. február 13‑i Sanofi‑Aventis kontra OHIM – GD Searle [ATURION] ítélet, T‑146/06, nem tették közzé, EU:T:2008:33, 58. pont).
36 Jelen esetben, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában kiemelte, a spanyolul beszélő közönség, valamint az Unió közönségének azon része, amely érti a „toro” szó jelentését, e szót beazonosítja a szóelemen belül. Márpedig e szó a korábbi ellentartott védjegyek egyetlen alkotóeleme vagy egyetlen szóeleme.
37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy először is, a bejelentett védjegy szóeleme, ellentétben a fellebbezési tanács következtetéseivel, másodlagos pozíciót foglal el a megjelölésen belül.
38 Egyébként megjegyzendő, hogy a „toro” szó a megjelölés végén helyezkedik el, és azt megelőzi a „bad” szó. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a fogyasztók általában nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szavak első részének (lásd ebben az értelemben: 2004. március 17‑i El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] ítélet, T‑183/02 és T‑184/02, EU:T:2004:79, 81. pont; 2005. március 16‑i L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ítélet, T‑112/03, EU:T:2005:102, 64. és 65. pont).
39 Másfelől, a bejelentett védjegy egyetlen szóelemből, nevezetesen a „badtoro” szóból áll, amely a „bad” és a „toro” szó egymás mellé helyezéséből jön létre. Az a tény, hogy a két szó nincs elválasztva, erősíti a szóelem egységes felfogását, amely szóelemet legalábbis a spanyolul beszélő közönség, illetve a „toro” szót értő közönség egy része úgy fogja érteni, hogy az azt jelenti, „gonosz vagy rossz bika” (lásd analógia útján: 2011. szeptember 29‑i Procter & Gamble Manufacturing Cologne kontra OHIM – Natura Cosméticos [NATURAVIVA] ítélet, T‑107/10, nem tették közzé, EU:T:2011:551, 34. pont). Ebben az értelemben a szóelem épp a bika ötletes ábrázolására utal vissza, amely, figyelemmel a bejelentett védjegyen belüli predominanciájára és egyediségére, amint arra a fenti 30. pontban rámutattunk, valószínűleg az az elem lesz, amelyet az érintett közönség sokkal inkább fel fog ismerni és meg fog őrizni emlékezetében, mint magát az önmagában vett állatot. Ebből következik, hogy a „badtoro” szóelemet az ábrás elemmel együtt fogják figyelembe venni, hiszen az összetétel olyan logikus egységet alkot, amely eltávolodik a korábbi védjegyekben szereplő állat puszta nevétől.
40 Következésképpen, miután emlékeztettünk arra, hogy a fogyasztók a védjegyeket általában egészükben észlelik, és nem vizsgálják azok különböző részleteit, azt kell megállapítani, hogy a „toro” szót – annak kellőképpen figyelemfelkeltő mivolta hiányában – a bejelentett védjegyen belül nem önmagában fogják észlelni, sem memorizálni (lásd analógia útján: 2012. május 24‑i Grupo Osborne kontra OHIM – Industria Licorera Quezalteca [TORO XL] ítélet, T‑169/10, nem tették közzé, EU:T:2012:261, 42. pont). Ebből következik, hogy a felperes megalapozottan állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a „toro” szó megőrzi önálló megkülönböztető szerepét a bejelentett védjegyen belül.
41 Az ütköző megjelölések hasonlóságát e megfontolásokra figyelemmel kell értékelni.
A vizuális hasonlóságról
42 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács következtetéseivel ellentétben, az ütköző megjelölések között nincs vizuális hasonlóság.
43 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
44 Jelen esetben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a „toro” szóelem egybeesése miatt az ütköző megjelölések bizonyos mértékben hasonlóságot mutatnak, még ha enyhe mértékben is, figyelemmel a „bad” szóelem meglétére a bejelentett védjegyen belül, amely a „toro” szóelem előtt helyezkedik el, illetve akár az ábrás elemeik közötti eltérések meglétére, akár az ábrás elemek hiányára a korábbi védjegyeken belül.
45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács abból a téves előfeltevésből indult ki, hogy a „toro” szó nem másodlagos pozíciót foglal el. Ebben az összefüggésben különös jelentőséget tulajdonított a „toro” szó egybeesésének az ütköző megjelölésekben, anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna azt, hogy az érintett közönség képes‑e önmagában véve memorizálni a „toro” szót a bejelentett védjegyen belül.
46 Márpedig, annak ellenére, hogy az ütköző megjelölésekben közös elem a „toro” szó, a megjelölések számos eltérést mutatnak. Ily módon, a korábbi TORO európai uniós szóvédjegyekhez viszonyítva a bejelentett védjegy meglehetősen eltérő felépítésű. Ugyanis tartalmaz egy domináns ábrás elemet, amely egy bika ötletes és eredeti jellegű ábrázolását tartalmazza, a lábainál a „toro” szót az azt megelőző „bad” betűcsoportból álló szóelemmel, amely összetétel egy egyedi szóelemet képez.
47 A korábbi spanyol ábrás védjegyhez viszonyítva a bejelentett védjegy egyértelmű eltéréseket is tartalmaz, hiszen az előbbi egy ábrás elemből és egy mellette elhelyezett domináns szóelemből áll. Ezzel szemben a bejelentett védjegy egy domináns ábrás elemből és egy alatta elhelyezett, másodlagos szóelemből áll. Egyébként, bár mindkét ábrás elem egy bikát ábrázol, azok alapvetően eltérőek. A korábbi spanyol védjegy ugyanis egy fekete körvonalú, klasszikus és teljes bikaalakot ábrázol oldalnézetből. Ezzel szemben a bejelentett védjegy ábrás eleme egy elölnézetből, fekete színben, ötletesen ábrázolt bika. A három láb, valamint a fehér színű szarvak és szemek szembetűnőek. Végül, az ellentartott megjelölések részben eltérnek a szóelemükben.
48 E körülmények között annak a ténynek, hogy a korábbi védjegyek és a bejelentett védjegy tartalmazza a „toro” szót, nincs különösebb jelentősége az összességükben vett összehasonlításukat illetően, miközben – amint arra a fenti 40. pontban rámutattunk – e szó nem őrzi meg önálló megkülönböztető pozícióját a bejelentett védjegyen belül, a fellebbezési tanács következtetéseivel ellentétben. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a valamely azonos elemet tartalmazó két védjegy által keltett vizuális benyomás eltérő lehet, különösen olyan esetben, ha az összehasonlítás egyrészt olyan szóvédjegyekre terjed ki, mint a korábbi európai uniós védjegyek, másrészt egy olyan összetett védjegyre, mint a bejelentett védjegy, amely egy erőteljes ábrás elemből és egy részben eltérő szóelemből áll, amely az önmagában vett „toro” elemtől eltérő vizuális benyomást kelt (lásd ebben az értelemben: 2011. december 8‑i Aktieselskabet af 21. november 2001 kontra OHIM – Parfums Givenchy [only givenchy] ítélet, T‑586/10, nem tették közzé, EU:T:2011:722, 33. pont; 2013. május 17‑i Rocket Dog Brands kontra OHIM – Julius‑K9 (JULIUS K9), T‑231/12, nem tették közzé, EU:T:2013:264, 34. pont).
49 E körülményekre tekintettel, figyelemmel az ütköző megjelölések közötti, fent részletezett eltérésekre, figyelembe véve vonatkozó elemeik súlyát és a „toro” szó önálló megkülönböztető pozíciójának hiányát, azt kell megállapítani, hogy egészükben véve nagyon enyhe vizuális hasonlóságokat mutatnak.
A hangzásbeli hasonlóságról
50 A felperes azt állítja, hogy figyelemmel a „toro” szó elé helyezett „bad” szó meglétére, a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző megjelölések hangzásukat illetően hasonlóak. Arra hivatkozik, hogy e megjelölések eltérő számú betűből állnak, felépítésük eltérő kadenciát eredményez és eltérő hangok sorozatából áll, továbbá a „badtoro” szó a spanyol fogyasztók számára idegenül cseng és újszerű összhangzása van.
51 Ezen érveket az EUIPO és a beavatkozó fél cáfolja.
52 Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból a járulékos „bad” szótagban eltérnek egymástól, azonban két szótagban – a „to” és a „ro” szótagban – megegyeznek. Ebben az összefüggésben az egymást követő „d” és „t” betű, amely a spanyol közönség számára idegen, nem elegendő annak elkerülésére, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli benyomása – figyelemmel a „toro” szó egybeesésére – átlagos mértékű hasonlóságot mutasson, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította.
A fogalmi hasonlóságról
53 Fogalmi téren a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe azt a tényt, hogy ellentétben a korábbi védjegyekkel, amelyek esetében a „toro” szó az állatra utal, a bejelentett védjegy egy „komplex” gondolatot közvetít, amely a közönség részére egy, a kihívásról és a lázadásról szóló egyetemes üzenetet hordozó kabalát, valamint a „badtoro” neologizmusból álló nevet foglal magában. A felperes szerint a „bad” és a „toro” szó tehát egymástól elválaszthatatlan.
54 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
55 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a fogalmi hasonlóság abból ered, hogy két védjegy olyan képet használ, amelyek szemantikai tartalmukban megegyeznek (1997. november 11‑i SABEL ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 24. pont; 2010. április 21‑i Peek & Cloppenburg és van Graaf kontra OHIM – Queen Sirikit Institute of Sericulture [Thai Silk] ítélet, T‑361/08, EU:T:2010:152, 63. pont).
56 Jelen esetben a megtámadott határozatból az következik, hogy a fellebbezési tanács elsődlegesen a „toro” szó meglétére támaszkodott az ütköző megjelölésekben. Ugyanis úgy ítélte meg, hogy emiatt e megjelölések fogalmi téren részben azonosak a „toro” szó jelentését értő közönség számára, függetlenül attól, hogy megérti‑e a „bad” szót. A teljesség kedvéért kiemelte, hogy a bejelentett védjegy a korábbi spanyol ábrás védjeggyel is tartalmazott egybeesést, bikát ábrázoló grafikus eleme miatt. A fellebbezési tanács ebből arra következtetett, hogy a „toro” szó jelentését értő közönség számára az ütköző megjelölések jelentős hasonlóságokat mutatnak. A fellebbezési tanács ezzel szemben úgy vélte, hogy a „toro” szót nem értő közönség az ütköző megjelöléseket úgy fogja érzékelni, mint amelyek nem hasonlóak, sőt inkább eltérőek, ha érti a „bad” szó jelentését.
57 Először is emlékeztetni kell arra, hogy e következtetések azon a téves előfeltevésen alapulnak, hogy a „toro” szó a bejelentett védjegyen belül másodlagos jellegű. Az a körülmény, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a „toro” szót nem értő közönség a bejelentett védjegyet és a korábbi spanyol ábrás védjegyet nem fogja hasonlónak tekinteni, annak ellenére sem, hogy mindkettő tartalmazza egy bika ábrázolását, a két megjelölésben meglévő „toro” szó egybeesésének tulajdonított különös jelentőséget mutatja.
58 Ebben az összefüggésben, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan, mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy azon közönség számára, amely nem érti a „toro” szó jelentését, a bejelentett védjegy nem mutat semmiféle fogalmi hasonlóságot a korábbi TORO európai uniós szóvédjegyekkel.
59 Ami a spanyol közönséget, illetve azon közönséget illeti, amely érti a „toro” szó jelentését, amint az a fenti 36. pontban megállapításra került, e közönség a bejelentett védjegy szóelemét akként fogja beazonosítani, mint egyrészt a „bad” szóból vagy betűcsoportból, másrészt a „toro” szóból – vagyis az állat pontos spanyol megnevezéséből – álló összetételt. Ily módon, ez utóbbi szót e közönség akként fogja felfogni, mint az említett állatra való utalást, amely – esettől függően – a korábbi védjegyekben ábrával (is) szerepel, ami alkalmas arra, hogy az ütköző megjelöléseket fogalmi szempontból közelítse egymáshoz.
60 Mindenesetre, bár a bika fogalmára való eme közös utalás az ütköző megjelölésekből következik, a bejelentett védjegyben ábrázolt bika – amint azt a felperes állítja – inkább egy kabalához vagy egy olyan figurához hasonlít, amely eltér a korábbi védjegyekben egyszerűen megemlített vagy ábrázolt állattól. Így a „toro” megnevezéssel és a korábbi ábrás védjegyben ábrázolt klasszikus bikaalakkal ellentétben, a bejelentett védjegy bikája emberszerű, különösen a szemei miatt, amelyek – amint azt a felperes állítja – dühöt vagy gyanakvást tükröznek. Egyébként az állatot igen ötletesen ábrázolták, aránytalan méretű szarvakkal és három lábbal. Az ekként ábrázolt bika arckifejezésére tekintettel, a „badtoro” szóelem úgy fogható fel, mint e figura megnevezése.
61 E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy összességében véve a bejelentett védjegy szó‑ és ábrás eleme egy olyan fogalmat jelenít meg, amely eltávolodik a bika mint állat klasszikus fogalmától. Ennélfogva az ütköző megjelölések közötti fogalmi hasonlóság relativizálható, hiszen az legfeljebb átlagosnak, és nem jelentősnek – ahogyan azt a fellebbezési tanács tévesen vélte – tekinthető.
62 Az előbbiek egészéből az következik, hogy a fellebbezési tanács az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó elemzését arra a téves megállapításra alapította, hogy a bejelentett védjegy ábrás eleme nem domináns, túlbecsülve a mindkét megjelölésben megtalálható „toro” szó meglétének a közönség szempontjából vett jelentőségét. Ebben az összefüggésben, tekintettel egyrészt arra a tényre, hogy az ábrás elem, predominanciája és egyedisége miatt az az elem, amely az érintett közönség figyelmét megragadja, másrészt arra, hogy a „toro” szó nem őrzi meg a bejelentett védjegyen belül önálló megkülönböztető szerepét, azt kell megállapítani, hogy az ütköző megjelölések igen enyhe vizuális hasonlóságot, átlagos mértékű hangzásbeli hasonlóságot és bizonyos fokú fogalmi hasonlóságot mutatnak. Következésképpen a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóság mértéke – egészében véve – enyhe (lásd analógia útján: 2011. február 17‑i Annco kontra OHIM – Freche és fia [ANN TAYLOR LOFT] ítélet, T‑385/09, EU:T:2011:49, 38. pont).
63 Ennélfogva a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző megjelölések egészükben véve hasonlóak.
Az összetéveszthetőségről
64 Emlékeztetni kell arra, hogy akkor áll fenn az összetévesztés veszélye, ha a szóban forgó védjegyek hasonlóságának foka és az e védjegyekkel jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának foka összességében kellően magas (2002. október 23‑án hozott ítélet, Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ítélet, T‑6/01, EU:T:2002:261, 45. pont; 2013. január 11‑i Kokomarina kontra OHIM – Euro Shoe Group (interdit de me gronder IDMG) ítélet, T‑568/11, nem tették közzé, EU:T:2013:5, 48. pont).
65 Arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett árukategória átlagos fogyasztóinak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 26. pont).
66 Jelen esetben a felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó megállapításait, és arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a korábbi védjegyek enyhe megkülönböztető képességét, miközben a „toro” szó az ekként jelölt állatra utal, különösen Spanyolországban, ahol a bika nemzeti jelkép, és nem képezheti kizárólagos jog tárgyát egyetlen piaci szereplő számára sem. A fellebbezési tanács szerinte ezenfelül nem vette figyelembe a bejelentett védjegynek az eredetisége és azon közismertnek minősíthető tény miatti „önmagában vett erőteljes megkülönböztető” képességét sem, hogy mind a felperes által kitalált grafikus ábra, mind a figura neve szellemi tulajdonjogi oltalom alatt áll. Egyébként a fellebbezési tanács szerinte nem vette figyelembe az érintett közönség közismert fogyasztói szokásait sem. A felperes végül a spanyolországi uniós védjegybíróságok által hozott ítéletekre, utolsóként a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2017. január 18‑án hozott ítéletére hivatkozik.
67 E tekintetben a megtámadott határozat 57. pontjában a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy tekintettel az ütköző megjelölések hasonlóságával kapcsolatos összbenyomásra és az e megjelölésekkel jelölt áruk és szolgáltatások azonosságára, valamint az összetéveszthetőség – amely összetéveszthetőség magában foglalja a képzettársítás veszélyét is – közötti kölcsönös függőség elvére, az összetévesztés veszélye elkerülhetetlen.
68 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az érintett áruk és szolgáltatások vagy azonosak, vagy hasonlóak, de a fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben, az ütköző megjelölések – egészükben véve – csupán enyhe mértékben hasonlóak.
69 Az ütköző megjelölések átfogó értékelése keretében, a köztük fennálló vizuális, hangzásbeli és fogalmi eltérések – amelyek a bejelentett védjegyben ábrázolt bika predominanciájának, ötletes jellegének és a „toro” szót megelőző „bad” szónak, valamint az együttesen vizsgált szó‑ és ábrás elemből eredő logikai egységnek köszönhetőek – elegendőek annak megállapításához, hogy az említett megjelölésekkel találkozó érintett közönség nem fog kapcsolatot teremteni azok között, hiszen sem a bejelentett védjegy domináns ábrás eleme, sem annak szóeleme nem egyezik meg a korábbi védjegyek egyetlen, illetve valamelyik elemével. E körülményekre tekintettel az érintett áruk és szolgáltatások azonossága, illetve hasonlósága ellenére igen kevéssé valószínű, hogy azok a bejelentett védjeggyel jelölve a fogyasztók szemében a korábbi védjegyek jogosultjának vállalkozásától vagy ez utóbbival gazdasági kapcsolatban álló vállalkozástól származókként jelennének meg (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2008. december 18‑i Torres kontra OHIM – Bodegas Peñalba López [Torre Albéniz] ítélet, T‑287/06, EU:T:2008:602, 74. pont).
70 Következésképpen, a felperes által hivatkozott többi érv elbírálásának szükségessége nélkül, az arra alapított jogalapnak, hogy az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség fennállásának elismerésével az EUIPO megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, helyt kell adni, és ennélfogva a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
71 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
72 Jelen esetben, mivel az EUIPO pervesztes lett, és a felperes nem kérte a beavatkozó félnek a költségek viselésére való kötelezését, az EUIPO‑t kell a saját költségeinek, valamint a felperes költségeinek viselésére kötelezni.
73 Mivel a beavatkozó fél pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2013. április 16‑án hozott határozatát (R 1446/2012‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Az EUIPO maga viseli a saját költségeit, valamint a Jordi Nogues, SL részéről felmerült költségeket.
3) A Grupo Osborne, SA maga viseli saját költségeit.
Van der Woude | Ulloa Rubio | Marcoulli |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. szeptember 20‑i nyilvános ülésen.
Aláírások