A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2011. szeptember 21.
T‑325/09. P. sz. ügy
Vahan Adjemian és társai
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Alkalmazottak – Határozatlan idejű munkaszerződés – Új munkaszerződés kötésének vagy a korábbi munkaszerződés határozatlan időre történő meghosszabbításának megtagadása – A határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás – 1999/70/EK irányelv – Az EASZ 88. cikke – A Bizottság szervezeti egységeinél nem határozatlan időtartamra alkalmazott személyi állomány igénybevételének maximális időtartamáról szóló bizottsági határozat”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítélete (EBHT KSZ 2009., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑1‑841. o.) ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az az F‑134/07. sz. ügy felperesei által – akiknek a neve a mellékletben van feltüntetve – a panaszaikat elutasító határozatok ellen benyújtott kérelmek tárgyában való határozathozatal okafogyottságát állapítja meg. A fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja. A Törvényszék az F‑134/07. sz. ügy felperesei által – akiknek a neve a mellékletben van feltüntetve – benyújtott keresetet elutasítja a felperesek panaszait elutasító határozatok megsemmisítésére irányuló részében. Vahan Adjemian, valamint az Európai Bizottság 175 alkalmazottja és volt alkalmazottja – akiknek a neve a mellékletben van feltüntetve – maguk viselik a saját költségeiket, valamint a Bizottság és a Tanács részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság – A panaszt elutasító határozat ellen benyújtott kérelmekről történő határozathozatal kötelezettsége – Önálló tartalommal nem rendelkező kérelmek vagy pusztán megerősítő határozat – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 117. cikk)
2. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek –Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodást végrehajtó 1999/70 irányelv – A személyi állományukkal való kapcsolataikra vonatkozó kötelezettségeknek a közösségi intézmények tekintetében való közvetlen előírása – Kizártság – Felhívhatóság – Terjedelem
(EK 249. cikk)
3. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések – Terjedelem – Az Európai Közösségek és az alkalmazottaik közötti viszony
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 5. szakasz, 1. pont)
4. Tisztviselők – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – Az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések – Határozott idejű munkaszerződések egymást követően, állandó feladatok tartós ellátása céljából történő alkalmazásának tilalma – A munkaszerződés határozatlan idejű szerződéssé alakítása – Megengedhetőség
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek)
1. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében a szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy által a kinevezésre jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított kereset, vagy az ilyen személy által amiatt indított kereset, hogy az említett hatóság elmulasztotta a személyzeti szabályzatban előírt valamely intézkedés meghozatalát, csak akkor elfogadható, ha az érdekelt előzőleg panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatósághoz, amely azt kifejezetten vagy hallgatólagosan, legalább részben elutasította. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke értelmében ezt analógia útján alkalmazni kell az alkalmazottak által a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság valamely határozatával szemben indított keresetre, vagy az általuk amiatt indított keresetre, hogy e hatóság elmulasztotta az említett alkalmazási feltételek által előírt valamely intézkedés elfogadását. Így tehát a közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és egyszerűen előfeltételt jelent a bírósághoz fordulás tekintetében. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Ugyanis előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panaszt elutasító határozat tartozik a bíróság felülvizsgálata alá, amely azt figyelembe veszi a vitatott aktus jogszerűségének értékelése során, sőt, azt a vitatott aktus helyébe lépő sérelmet okozó aktusnak is tekintheti.
Tekintve, hogy a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendszerében az érdekeltnek panasszal kell élnie az általa vitatott határozat ellen, és keresetet kell benyújtania az e panaszt elutasító határozattal szemben, a kereset akkor elfogadható – akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat ellen, akár kizárólag a panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul –, ha a panaszt és a keresetet a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nyújtották be. Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a bíróság megállapítja, hogy a panaszt elutasító határozat – adott esetben azért, mert hallgatólagos – pusztán megerősíti a panasz tárgyát képező határozatot, és ennek következtében az előbbi határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorolna az érdekelt jogi helyzetére, mint az utóbbi határozat megsemmisítése.
(lásd a 31–33. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/79. sz. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 1677. o.) 9. pontja; a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 23. o.) 7. és 8. pontja; a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 7. pontja;
a Törvényszék T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑301. o. és II‑1457. o.) 35. pontja; a Törvényszék T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑167. o. és II‑747. o.) 31. pontja; a Törvényszék T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑295. o. és II‑1339. o.) 49. pontja; a Törvényszék T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑151. o. és II‑673. o.) 63–66. pontja; a Törvényszék T‑281/04. sz., Staboli kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑251. o. és II‑A‑2‑1303. o.] 26. pontja; a Törvényszék T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑133. o., II‑B‑1‑807. o.) 50–59. és 64. pontja.
2. Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv címzettjei nem az intézmények, hanem a tagállamok. Következésképpen ezen irányelv rendelkezései nem tekinthetők úgy, mint amelyek önmagukban kötelezettségeket keletkeztetnek az intézmények számára azok jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörének gyakorlása keretében. Ebből következik, hogy az 1999/70 irányelvnek a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodást végrehajtó rendelkezései önmagukban nem keletkeztethetnek kötelezettségeket a Tanács és a Bizottság számára a jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörüknek az Európai Közösségek és az alkalmazottaik közötti viszony szabályozása céljából történő gyakorlása keretében. Ugyancsak nem alapozhatnak meg önmagukban jogellenességi kifogást az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vagy a Bizottság szervezeti egységeinél nem határozatlan időtartamra alkalmazott személyi állomány igénybevételének maximális időtartamáról szóló 2004. április 28‑i bizottsági határozatra vonatkozóan.
Az 1999/70 irányelvnek a keretmegállapodást végrehajtó rendelkezései önmagukban nem keletkeztethetnek kötelezettségeket a Tanács és a Bizottság számára a jogalkotói vagy döntéshozatali hatáskörüknek az Európai Közösségek és az alkalmazottaik közötti viszony szabályozása céljából történő gyakorlása keretében, továbbá önmagukban nem alapozhatnak meg jogellenességi kifogást sem az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére vagy a 2004. április 28‑i bizottsági határozatra vonatkozóan, azonban az ezen irányelv által előírt vagy abból következő szabályokra vagy elvekre hivatkozni lehet ezen intézményekkel szemben, ha e szabályok és elvek egyszerűen a Szerződés alapvető rendelkezései és az intézményekre közvetlenül alkalmazandó általános elvek konkrét kifejeződéseként jelennek meg. Egy jogközösségben ugyanis alapvető követelmény a jog egységes alkalmazása, és minden jogalanyra vonatkozik a jogszerűség tiszteletben tartásának elve. Az intézmények tehát éppúgy kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés rájuk vonatkozó rendelkezéseit és a rájuk vonatkozó általános jogelveket, mint minden más jogalany. Következésképpen az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket és a 2004. április 28‑i bizottsági határozatot – amennyire lehetséges – csak annyiban kell a közösségi jog egységes alkalmazásának szellemében, és az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás céljaival és rendelkezéseivel összhangban értelmezni, amennyiben az említett célok és rendelkezések a Szerződés alapvető rendelkezései, és az intézményekre közvetlenül alkalmazandó általános elvek konkrét kifejeződéseként jelennek meg.
(lásd az 51., 52., 56. és 57. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8417. o.) 18–21. pontja; a Bíróság C‑25/02. sz. Rinke‑ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑8349. o.) 24–28. pontja; a Bíróság C‑453/03., C‑11/04., C‑12/04. és C‑194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben 2005. december 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑10423. o.) 104. pontja;
a Törvényszék T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑781. o.) 43. pontja; a Törvényszék T‑195/08. sz., Antwerpse Bouwwerken kontra Bizottság ügyben 2009. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑4439. o.) 55. pontja.
3. A joggal való visszaélés tilalmának elve, amelynek alapján senki nem hivatkozhat visszaélésszerűen a jogszabályokra, az általános jogelvek részét képezi, amelyek tiszteletben tartását a bíróság biztosítja. Meg kell állapítani továbbá, hogy az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására irányuló jogi keret létrehozása olyan célkitűzés, amelyet a jogalkotó elismert és támogatott az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelvben. Az e területen történő joggal való visszaélés üldözése továbbá megfelel az alapvető szociális jogokat, például az 1961. évi Európai Szociális Chartában, valamint az 1989. évi, a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartában meghatározott jogokat szem előtt tartó Közösség és tagállamok által az EK 136. cikkben maguk elé tűzött céloknak, amelyek között szerepel a munkavállalók élet‑ és munkakörülményeinek javítása, valamint a megfelelő szociális védelmük. Ebből az következik, hogy a jogalkotó – az őt az EK 283. cikk alapján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek megállapítása tekintetében megillető jogalkotó hatáskör gyakorolásakor – és a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság – az őt az említett alkalmazási feltételek rendelkezései által meghatározott keretek között megillető széles mérlegelési jogkör gyakorolásakor – köteles az Európai Közösségek és alkalmazottai közötti viszonyra irányadó szabályok elfogadásakor vagy alkalmazásakor megakadályozni az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazásából származó esetleges visszaéléseket, a munkavállalók élet‑ és munkakörülményeinek javítására, valamint a megfelelő szociális védelmükre irányuló, az EK 136. cikkben előírt célkitűzéseknek megfelelően. Annyiban tehát, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék ennek megfelelően azt állapította meg, hogy az 1999/70 irányelvvel végrehajtott keretmegállapodás céljai és minimumkövetelményei, pontosabban az 5. szakaszának 1. pontja a joggal való visszaélés tilalmát kimondó általános jogelv konkrét kifejeződése, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkére és a Bizottság szervezeti egységeinél nem határozatlan időtartamra alkalmazott személyi állomány igénybevételének maximális időtartamáról szóló 2004. április 28‑i bizottsági határozatra vonatkozó jogellenességi kifogások érdemi vizsgálata során megalapozottan vizsgálta, hogy e cikket és e határozatot mennyiben lehet a keretmegállapodás célkitűzéseivel és minimumkövetelményeivel, valamint – végső soron – a joggal való visszaélés tilalmával összhangban értelmezni.
(lásd az 59–62. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑162/07. sz., Ampliscientifica és Amplifin ügyben 2008. május 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑4019. o.) 27., 30. és 32. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Törvényszék T‑271/04. sz., Citymo kontra Bizottság ügyben 2007. május 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑1375. o.) 107. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az ideiglenes alkalmazotti, kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti vagy kisegítő szerződéses alkalmazotti munkaszerződések megkötését vagy meghosszabbítását szabályozó rendelkezései megtiltják a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság számára, hogy olyan egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseket kössön, amelyek tárgya állandó feladatok tartós ellátása. Egyébiránt, amennyiben az említett hatóság állandó feladatok tartós ellátására egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseket kötött, ez a visszaélés orvosolható, és az érdekelt által elszenvedett káros következmények az említett alkalmazási feltételek rendelkezéseinek megfelelően a munkaszerződés átalakítása által megszüntethetők, ami különösen az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződéssé történő átalakítását jelentheti.
(lásd a 67. pontot)