T‑302/20., T‑303/20. és T‑307/20. sz. egyesített ügyek
Antonio Del Valle Ruiz és társai
kontra
Egységes Szanálási Testület
A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2023. november 22.
„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – Hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások egységes szanálási mechanizmusa (ESZM) – A Banco Popular Español szanálása – Az ESZT határozata, amely megtagadja, hogy kártérítést nyújtsanak a szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők számára – A tulajdonhoz való jog – A meghallgatáshoz való jog – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Az elbánás különbségének értékelése – Az értékelő függetlensége”
1. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Szanálási program elfogadása – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) mérlegelési jogköre – Terjedelem – A részvényesek és hitelezők kártérítés iránti kérelme – Rendkívül összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékelése – Összetett gazdasági értékelések – Széles mérlegelési jogkör – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló értékelési hiba – Bizonyítási teher
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont)
(lásd: 34–40. pont)
2. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Szanálási program elfogadása – A részvényesek és hitelezők kártérítési mechanizmusa – A részvényesekkel és a hitelezőkkel szemben a rendes fizetésképtelenségi eljárásban alkalmazott elbánás értékelési módszere – Rendes fizetésképtelenségi eljárás – Fogalom – A szervezet felszámolása – Bennfoglaltság – Hitelezőkkel kötött csődegyezség – Kizártság – Az üzletmenet‑folytonosság forgatókönyve – Kizártság
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 20. cikk, (16)–(18) bekezdés)
(lásd: 64., 66., 70., 72. pont)
3. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Szanálási program elfogadása – A részvényesek és hitelezők kártérítési mechanizmusa – A részvényesekkel és a hitelezőkkel szemben a rendes fizetésképtelenségi eljárásban alkalmazott elbánás értékelési módszere – A módszer alkalmazásának referencia‑időpontja – A szervezet szanálásának időpontja
(806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 20. cikk, (17)–(18) bekezdés)
(lásd: 100. pont)
4. Alapvető jogok – Alapjogi Charta – A megfelelő ügyintézéshez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Terjedelem – A szanálási intézkedés hatálya alá tartozó szervezet részvényeseinek és hitelezőinek kártérítési mechanizmusa – A meghallgatáshoz való jogra vonatkozó különös rendelkezések hiánya – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) mérlegelési mozgástere – Megengedhetőség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk)
(lásd: 141–143., 146., 147., 150. pont)
5. Alapvető jogok – Alapjogi Charta – A tulajdonhoz való jog – Terjedelem – Valamely intézmény fizetésképtelensége vagy valószínűleg fizetésképtelenné válása – Az említett intézmény tőkeinstrumentumainak a leírását és átalakítását előíró szanálási program – A részvényesek vagy hitelezők méltányos kártalanítását biztosító mechanizmus – Megengedhetőség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk, (1) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 15. cikk, (1) bekezdés, g) pont, 18. cikk, és 76. cikk, (1) bekezdés, e) pont)
(lásd: 198–200. pont)
Összefoglalás
A T‑302/20., T‑303/20. és T‑307/20. sz. egyesített ügyekben, valamint a T‑304/20. sz. ügyben a felperesek természetes és jogi személyek, amelyek a Banco Popular Español, SA (a továbbiakban: Banco Popular) részvényesei voltak azt megelőzően, hogy ez utóbbi tekintetében szanálási programot fogadtak el. Ezzel szemben a T‑330/20. sz. ügyben olyan befektetési alapokról van szó, amelyek tőkeinstrumentumokkal rendelkeztek, az egyikük kivételével, amely egy olyan szervezet jogutódja, amely a Banco Popular kötvényeinek birtokosa volt.
2017. június 7‑én az Egységes Szanálási Testület (ESZT) ügyvezetői testülete a 806/2014 rendelet(1) alapján elfogadta a Banco Popular szanálási programját,(2) amelyet az Európai Bizottság ugyanezen a napon jóváhagyott.(3)
E program elfogadását megelőzően az ESZT megbízta a Deloitte Réviseur d’Entreprises irodát mint értékelőt (a továbbiakban: értékelő iroda) annak érdekében, hogy egy esetleges szanálást megelőzően elvégezze a Banco Popular értékelését, valamint egy potenciális szanálást követően az elbánás különbségének értékelését. 2017. június 6‑án az értékelő iroda értékelést (a továbbiakban: 2. értékelés) nyújtott be az ESZT‑nek, amelynek célja az volt, hogy megbecsülje a Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek értékét, becslést adjon arról, hogy a részvényesek és hitelezők milyen elbánásban részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonták volna, valamint hogy értékelje azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik az átruházandó részvényekre és tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó döntés meghozatalát, és amelyek lehetővé teszik az ESZT számára, hogy a vagyonértékesítési eszköz céljából meghatározza a kereskedelmi feltételeket. A szanálási programban, mivel úgy ítélte meg, hogy az előírt feltételek(4) teljesültek, az ESZT úgy határozott, hogy a Banco Populart szanálási eljárás alá vonja. A spanyol szanálási hatóság, a rendezett banki szerkezetátalakítási alap (FROB) által lefolytatott átlátható és nyílt értékesítési eljárást követően a Banco Popular új részvényeit átruházták a Banco Santander SA‑ra.
A szanálási program elfogadását követően az értékelő iroda továbbította az ESZT‑nek az elbánás különbségének értékelését(5) (a továbbiakban: 3. értékelés), amely annak meghatározására irányult, hogy az érintett részvényesek és hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonták volna, mint amelyben a szanálás miatt részesültek. Ezt az értékelést a szanálási program elfogadásának időpontjában a spanyol jogszabályok alapján történő felszámolás forgatókönyve keretében végezték el. Az értékelő iroda úgy vélte, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás megindítása nem tervezett felszámoláshoz vezetett volna. Arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen eljárás keretében semmilyen megtérülésre nem lehetett volna számítani, és így nem áll fenn a szanálási intézkedésből eredő elbánáshoz képest különbség.
Ezt követően az ESZT annak érdekében, hogy végleges határozatot hozhasson arról, hogy az Egységes Szanálási Alap igénybevételével szükséges‑e kártérítést megítélni számukra,(6) felhívta az érintett részvényeseket és hitelezőket, hogy közöljék vele a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket, tekintettel az e tárgyban hozott előzetes határozatára(7), amelyben a 3. értékelésre tekintettel megállapította, hogy nem köteles számukra kártérítést fizetni. A meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás két egymást követő szakaszban zajlott le, nevezetesen a nyilvántartásba vételi szakaszban, amelyben az érintett részvényeseket és hitelezőket felkérték, hogy jelezzék a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket, majd a konzultációs szakaszban, amelynek során az érintett személyek észrevételeket tehettek az előzetes határozattal kapcsolatban, amelyhez a 3. értékelés nem bizalmas változatát csatolták.
E konzultációs szakaszt követően az ESZT megvizsgálta a releváns észrevételeket, és az értékelő cégtől egy olyan tisztázó dokumentumot kapott, amelyben ez utóbbi megerősítette, hogy a 3. értékelésben részletezett feltételes felszámolási stratégia és forgatókönyvek, valamint az alkalmazott módszerek és elemzések továbbra is érvényesek.
2020. március 17‑én az ESZT elfogadta az SRB/EES/2020/52 határozatot, amely annak meghatározására irányult, hogy kell‑e kártérítést nyújtani a Banco Popular tekintetében hozott szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben megállapította, hogy az értékelő iroda független, és hogy a 3. értékelés megfelel az alkalmazandó jogi keretnek, valamint kellően indokolt és teljes. Ismertette továbbá az érintett részvényesek és hitelezők által benyújtott észrevételeket, valamint azok értékelését, és megállapította, hogy nem áll fenn különbség az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben ténylegesen alkalmazott elbánás, és azon elbánás között, amelyben akkor részesültek volna, ha a Banco Populart a szanálás időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonták volna.
A Törvényszék az ítéleteiben, amelyekben végül elutasítja az EUMSZ 263. cikken alapuló három keresetet, első alkalommal határoz az ESZT azon határozatának megsemmisítése iránti kérelemről, amely az érintett részvényesek és hitelezők bankszanálást követő esetleges kártérítésére vonatkozik. Ennek alapján a Törvényszék több olyan új kérdést vizsgál, amelyeket a három keresetben vetettek fel, és amelyek különösen a következőkre vonatkoznak: az érintett részvényesek és hitelezők helyzetének értékelése, abban az esetben, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonták volna, az értékelő iroda függetlensége, az eljárás során történő meghallgatáshoz való jog, a hatékony jogorvoslathoz való jog és a tulajdonhoz való jog.
A Törvényszék álláspontja
Elsősorban a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogásokat, hogy a megtámadott határozat jogellenes azon kérdés vizsgálatát illetően, hogy a Banco Popular korábbi részvényesei jobb elbánásban részesültek volna‑e egy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében.
Először is a Törvényszék rámutat egyrészt arra, hogy a 806/2014 rendelet rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy az azon elbánásra való hivatkozás,(8) amelyben a szervezet részvényesei és hitelezői részesültek volna, ha a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá kerül, a velük szemben a szervezet felszámolása esetén alkalmazott, feltételezett elbánásra utal. Másrészt az említett elbánás értékelésének a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendeletben(9) meghatározott módszere az intézmény eszközei értékesítésének, tehát a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 42. pontjában meghatározott felszámolásnak felel meg.
Másodszor, az elbánás különbségének megállapítása érdekében az összehasonlítás az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben a szanálás során alkalmazott tényleges elbánás, valamint helyzetük értékelésére vonatkozik arra az esetre, ha a szanálási intézkedést nem fogadták volna el, vagyis ha a szervezetet felszámolták volna.
Harmadszor, a Törvényszék megállapítja, hogy a FROB által elrendelt szanálás nyomán alkalmazott elbánás különbségének értékelése keretében a spanyol jog előírja, hogy a kontrafaktuális forgatókönyv a szervezet felszámolásának olyan forgatókönyve, amely figyelembe veszi a spanyol jogi szabályozás felszámolásra vonatkozó rendelkezéseit. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az elbánás különbségét a felszámolási forgatókönyv alapján kell meghatározni, ami kizárja a szervezet folyamatos működésén és a hitelezőkkel kötött csődegyezségen alapuló forgatókönyv lehetőségét.
Negyedszer, a Törvényszék kifejti, hogy a 3. értékelésben szereplő kontrafaktuális felszámolási forgatókönyvet a Banco Popularnak a szanálás időpontjában fennálló helyzetére tekintettel kellett meghatározni. Ebben az időpontban a Banco Popular likviditási helyzete, fizetésképtelensége vagy valószínűleg fizetésképtelenné válása, valamint banki engedélyének esetleges visszavonása miatt nem volt abban a helyzetben, hogy folytassa tevékenységeit, és hogy emiatt nem volt elképzelhető sem csődegyezség, sem pedig a folyamatosan működő vállalkozást feltételező kontrafaktuális fizetésképtelenségi forgatókönyv.
Ehhez hasonlóan a Törvényszék elutasítja azt az érvet, amely szerint az értékelő irodának a Banco Popular értékelését úgy kellett volna elvégeznie, hogy fontolóra veszi az intézmény egészének vagy termelési egységenként történő értékesítését, mivel az magában foglalja a vállalkozás tevékenységeinek folytatását. Az értékelő iroda tehát nem követett el hibát, amikor a felszámolási forgatókönyvön és az eszközök egyenként vagy portfóliónként történő értékesítésén alapuló módszert alkalmazott.
Ötödször, a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát sem a felszámolási eljárás hétéves maximális időtartamának figyelembevételét illetően, figyelemmel többek között a felszámolás észszerű időn belüli lefolytatására irányuló célra, valamint az elhúzódó felszámolási időtartamból eredő bizonytalanságokra, sem pedig a teljesítő és nemteljesítő hitelportfóliók, a Banco Popular ingatlankezelő leányvállalatai és a jogi kockázatok értékelését illetően.
Másodsorban a Törvényszék elutasítja az értékelő iroda függetlenségének hiányára alapított jogalapot.
Először is megállapítja, hogy a jelen ügy körülményei egyrészt nem bizonyítják, hogy az értékelő irodát a 3. értékelés elvégzése során befolyásolta az a tény, hogy ő készítette a 2. értékelést, másrészt ellentmondanak azon érvnek, amely szerint ez az iroda indokoltan tűnhetett úgy, hogy nem volt objektív vagy pártatlan.
Ugyanis a 3. értékelésben az elbánás különbségének elemzése azon a tényleges elbánáson alapul, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők a szanálás befejeztével részesültek. A Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek a 2. értékelés első részében szereplő értékelését nem vették figyelembe a 3. értékelésben, tehát az nem befolyásolhatta az értékelő irodát, amikor azt készítette.
Ezenkívül a 2. értékelés számos fenntartást tartalmazott a felszámolási forgatókönyv szimulációjának megbízhatóságát illetően. Ennélfogva a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogást, hogy az értékelő iroda a szakmai jóhírnevének védelme érdekében úgy vélte, hogy kötik a 2. értékelésben szereplő következtetések a 3. értékelés elvégzése során.
Ezenkívül a Törvényszék elutasítja azt az érvet, amely szerint az értékelő irodát arra ösztönözték, hogy kerülje el a 2. értékelésben szereplő következtetések bármilyen helyesbítését vagy módosítását, abból az okból, hogy az ellentmondásban áll azon körülményekkel, amelyek között a 2. és 3. értékelést elvégezték. A 3. értékelés ugyanis pontosabb információkon alapult, mint amelyekkel az értékelő iroda a 2. értékelés szakaszában rendelkezett. Egyébiránt az ESZT‑nek a 2. értékelés kézhezvételétől tudomása volt arról, hogy az értékelő irodának a 3. értékelésben új adatokra kell támaszkodnia, és módosítania kell a felszámolási forgatókönyv szimulációjában elvégzett értékelést. A 3. értékelésben az értékelő iroda nem elégedett meg a 2. értékelésben szereplő szimuláció eredményének megerősítésével. Egyébként önmagában az a tény, hogy az értékelő iroda ugyanerre a következtetésre jutott, nem elegendő annak bizonyításához, hogy ezen iroda a 3. értékelés elvégzése során úgy ítélte meg, hogy köti őt a 2. értékelésben elvégzett értékelése.
Végül a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogást, hogy az ESZT‑nek egy másik értékelőhöz kellett volna fordulnia egy eltérő módszer szerinti értékelés elvégzése érdekében, mivel az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szembeni elbánás értékelését egy felszámolási forgatókönyv alapján kellett elvégezni. Ehhez hasonlóan sem a 806/2014 rendelet, sem a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet egyetlen rendelkezésével sem ellentétes kifejezetten, hogy a 2. és 3. értékelést ugyanaz az értékelő végezze el.
Másodszor, a Törvényszék elutasítja az arra alapított kifogásokat, hogy az értékelő iroda a Banco Popularhoz és a Banco Santanderhez fűződő állítólagos kapcsolatai miatt nem független.
E tekintetben megjegyzi, hogy az értékelő iroda független értékelőként való kijelölésének időpontjában egyrészt nem volt ismert a vevő kiléte, így nem lehetett figyelembe venni az értékelő iroda és a Banco Santander közötti kapcsolatokat, másrészt pedig az értékelő iroda már nem nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatásokat a Banco Santander részére.
A Törvényszék hangsúlyozza, hogy a Banco Popular szanálására vonatkozó eljárás során az ESZT – amint köteles volt – mindvégig gondoskodott arról, hogy az értékelő iroda tiszteletben tartsa a függetlenség követelményeit, és különösen a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendeletben(10) előírt, az összeférhetetlenség hiányával kapcsolatos követelményeket.
Így az ESZT nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy az értékelő iroda által mind a Banco Popular, mind pedig a Banco Santander részére nyújtott szolgáltatások nem befolyásolhatták az iroda véleményét a 3. értékelés elvégzése során, így azok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdekek álltak fenn velük kapcsolatban.
Ehhez hasonlóan egyetlen érv sem kérdőjelezi meg az ESZT arra vonatkozó értékelését, hogy nem áll fenn kapcsolat egyrészt az értékelő iroda által a Banco Santander részére nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatások és a Banco Popular beolvadására vonatkozó szolgáltatások, másrészt pedig a 3. értékelés szempontjából releváns elemek között, amely értékelés csak a Banco Popular, nem pedig a Banco Santander értékelésére vonatkozott.
Ezenkívül a felperesek nem fejtik ki, hogy e szolgáltatások mennyiben befolyásolhatták volna, vagy tűnhetett úgy indokoltan, hogy befolyásolták az értékelő iroda véleményét a 3. értékelés elvégzése során.
Egyébiránt a Törvényszék úgy véli, hogy annak megállapítása, hogy az ESZT‑nek figyelembe kellett volna vennie annak látszatát, hogy az értékelő iroda a Banco Santanderhez fűződő kapcsolatai miatt nem volt tárgyilagos vagy pártatlan, feltételezi annak bizonyítását, hogy az értékelő iroda, amikor a 3. értékelésben úgy ítélte meg, hogy az érintett részvényesek és hitelezők a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében nem részesültek volna jobb elbánásban, akkor a Banco Santandert kívánta volna előnyben részesíteni. Ezenkívül, még azt feltételezve is, hogy az értékelő iroda a 3. értékelésben arra a következtetésre jutott volna, hogy az érintett részvényesek és hitelezők a Banco Popular felszámolása esetén jobb elbánásban részesültek volna, az ebből eredő kártérítést az Egységes Szanálási Alap, nem pedig a Banco Santander fizetné.
Ezenfelül a Törvényszék megállapítja, hogy a 3. értékelés eredménye nem befolyásolja sem a Banco Popular szanálási eljárás alá vonásáról szóló határozat jogszerűségét és jogosságát, sem pedig e szanálás eredményét, vagyis a Banco Santander részére történő értékesítését, és nem járhat azzal a következménnyel, hogy a Banco Santander általi kártérítéshez fűződő jogot keletkeztet az érintett részvényesek és hitelezők számára.
A Törvényszék megállapítja, hogy mivel a 3. értékelés, annak eredményétől függetlenül, nem befolyásolhatta a Banco Santander helyzetét, az értékelő iroda azt nem is részesíthette előnyben. Ennélfogva a közöttük lévő kapcsolat nem kelthet jogos kétséget az esetleges előítélet fennállását illetően, és nem vezethet az értékelő iroda tárgyilagosságának vagy pártatlanságának hiányához sem. E kapcsolatok nem minősülnek olyan körülménynek, amely megkérdőjelezheti a 3. értékelés elvégzése tekintetében fennálló függetlenségét és az ESZT által független értékelőként való kijelölését.
Harmadsorban a Törvényszék elutasítja a részvényesek és hitelezők meghallgatáshoz való jogának állítólagos megsértésére alapított jogalapot, különösen mivel az ESZT arra kötelezte őket, hogy egy formanyomtatványon fogalmazzák meg észrevételeiket.
E tekintetben először is emlékeztet arra, hogy a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartását még az e jog gyakorlását kifejezetten előíró szabályozás hiányában is biztosítani kell, és hogy sem a 806/2014 rendelet, sem pedig az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) nem ír elő különös eljárást a meghallgatáshoz való jog érvényesítésére. Így az ESZT azon döntése, hogy formanyomtatványt használ az érintett részvényesek és hitelezők észrevételeinek összegyűjtésére, az ezen eljárás megszervezésével kapcsolatos mérlegelési mozgásterébe tartozott annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett részvényesek és hitelezők számára a meghallgatáshoz való joguk gyakorlását, feltéve hogy hatékonyan és érdemben gyakorolhatják azt.
Másodszor, a jelen ügyben a Törvényszék megjegyzi, hogy az ESZT megvizsgálta az összes beérkezett észrevételt, és a megtámadott határozatban kifejtette, hogy ezen észrevételek közül egyesek miért nem relevánsak a megtámadott határozat elfogadása szempontjából, és elutasítja a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított érvet azzal az indokkal, hogy az ESZT irreleváns észrevételeket utasított el.
Harmadszor, megállapítja, hogy a formanyomtatvány semlegesen fogalmazta meg a kérdéseket, mégpedig az érintett téma rövid ismertetése, valamint az előzetes határozat vagy a 3. értékelés érintett részeire való utalás formájában, amelyet az érintett részvényesek és hitelezők arra való felhívása követ, hogy e témával kapcsolatos észrevételeiket vagy véleményüket terjesszék elő.
Negyedszer, a Törvényszék azzal az indokkal utasítja el a nyomtatványra adott válaszok hosszának korlátozására vonatkozó érvet, hogy az pusztán elméleti, és nem alkalmas annak a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására, hogy ilyen korlátozás hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna.
Egyrészt ugyanis az észrevételeket, amelyeket a nyomtatványra válaszul a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárásban nyújtottak be, a megtámadott határozatban részletesen elemezték, és azok alapján az értékelő iroda elfogadta a tisztázó dokumentumot. Ily módon, noha az észrevételek hossza korlátozott volt, az ESZT és az értékelő iroda azokra részletesen válaszolt.
Másrészt a felperesek nem jelölik meg, hogy melyek azok az észrevételek, amelyek eltérnek azoktól, amelyeket felhoztak, és amelyekre az ESZT és az értékelő iroda válaszolt, de amelyekre nem tudtak hivatkozni a formanyomtatvány mérete miatt. Azt sem fejtik ki, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyeket csatolni kívánták volna a nyomtatványhoz.
Negyedsorban a Törvényszék mint hatástalant elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy a 3. értékelés téves alapra támaszkodik azt illetően, hogy milyen pénzügyi állapotban volt a Banco Popular a szanálásának időpontjában.
Emlékeztet ugyanis arra, hogy az elbánás különbségének értékelését a szanálási program elfogadásának időpontjában kellett elvégezni. Márpedig a Banco de España 2019. április 8‑i szakértői jelentése, amelyre a felperesek támaszkodnak, és amelynek bizonyításfelvétel keretében történő benyújtását kérték, a Banco Popular szanálását megelőző eseményekre vonatkozik, amelyek nem voltak relevánsak a 3. értékelés elvégzése szempontjából.
Ötödsorban a Törvényszék elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy az ESZT jogosulatlanul ruházta át az értékelő irodára a 806/2014 rendelet által ráruházott döntéshozatali hatásköröket.
Először is, miután megállapította, hogy a felperesek nem hoznak fel a 806/2014 rendelettel kapcsolatos jogellenességi kifogást, sem a diszkrecionális jogkör ESZT általi gyakorlására vagy az ESZT hatásköreinek e rendeletben való körülhatárolására vonatkozó egyértelműség hiányára alapított kifogásokat, sem pedig az említett rendeletnek az ESZT általi azáltal történő megsértésére alapított kifogásokat, hogy az ESZT az e rendelet által ráruházott hatáskörökön túllépve járt el, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az annak kifogásolására irányuló érvek, hogy az ESZT döntéshozatali hatáskört ruházott az értékelő irodára, nem bizonyíthatják a hatáskör‑átruházásra vonatkozó elvek megsértését.
Másodszor, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy azt a határozatot, hogy az érintett részvényeseknek és hitelezőknek nem nyújtanak kártérítést, az ESZT fogadta el, nem pedig az értékelő iroda.
Ezenkívül a 806/2014 rendelet alapján azon elbánás értékelésének gazdasági és technikai szempontjait, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonták volna, egy független értékelőnek, nem pedig magának az ESZT‑nek kellett értékelnie. Így az a tény, hogy az ESZT az értékelő irodára bízta a 3. értékelés elvégzését, nem értelmezhető a határozat elfogadására vonatkozó hatásköre átruházásának.
Harmadszor, egyrészt a 806/2014 rendelet rendelkezéseire tekintettel az, hogy az ESZT jóváhagyta a 3. értékelés következtetéseit, nem értelmezhető úgy, hogy az ESZT nem ellenőrizte azon követelmények tiszteletben tartását, amelyeknek a független értékelőnek meg kell felelnie az értékelés elvégzése során. Másrészt magából a megtámadott határozat tartalmából kitűnik, hogy az ESZT nem elégedett meg a 3. értékelés és a tisztázó dokumentum összefoglalásával, hanem megvizsgálta azok érvényességét az érintett részvényesek és hitelezők észrevételeire tekintettel.
Hatodsorban a Törvényszék elutasítja a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított jogalapot.
Ami bizonyos információk hozzáférhetővé tételének a 3. értékelésnek az előzetes határozathoz csatolt nem bizalmas változatában való megtagadását illeti, a Törvényszék rámutat arra, hogy az ESZT azon értékelése, amely szerint a 3. értékelésben szereplő, a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozó kitakart adatok szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoztak, és bizalmasak voltak, nem vitatott, és az sem vitatott, hogy az ESZT köteles védeni a bizalmas adatokat.(11) Ezenkívül a felperesek nem jelzik, hogy ezek a kitakart adatok szükségesek a megtámadott határozat megértéséhez vagy a hatékony bírósági jogorvoslathoz való joguk gyakorlásához.
Hetedsorban a Törvényszék elutasítja a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jogalapot.
A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 806/2014 rendelet olyan mechanizmust hoz létre, amelynek a célja, hogy a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően méltányos kártalanítást biztosítsanak a szanálási eljárás alá vont szervezet részvényesei vagy hitelezői számára.
A jelen ügyben, mivel nem bizonyították, hogy az ESZT nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a 3. értékelés alapján megállapította, hogy a Banco Popular érintett részvényeseivel és hitelezőivel nem bántak volna jobban a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, mint a szanálás keretében, a felperesek nem támasztották alá a tulajdonhoz való joguk megtámadott határozatból eredő megsértését.
Egyébiránt nem lehet érvényesen azt állítani, hogy az ESZT megsértette a Charta 17. cikkét, mivel az azon elven alapuló kártérítés értékét, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, a részvényesek számára lehetséges legrosszabb forgatókönyv, vagyis a Banco Popular felszámolási eljárása alapján számították ki. A felszámolás kontrafaktuális forgatókönyvének alkalmazása ugyanis megfelel az alkalmazandó rendelkezéseknek.