AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2008. november 11.
T‑390/07. P. sz. ügy
Michael Alexander Speiser
kontra
Európai Parlament
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Elfogadhatóság – Külföldi munkavégzési támogatás – Pusztán megerősítő határozat – Késedelmes panasz”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének az F‑146/06 sz., Speiser kontra Parlament ügyben 2007. szeptember 10‑én hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen, e végzés hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. A felek maguk viselik a fellebbezési eljárásban keletkezett saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Jogalapok – Arra alapított jogalap, hogy a fellebbezés tárgyát képező ítélet nem alkalmazza a valamely másik ítéletben kialakított megoldást
(EK 225A. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)
2. Intézmények jogi aktusai – A címzetteknek a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, valamint a határidőkről történő tájékoztatására vonatkozó általános kötelezettség – Hiány
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Menthető tévedés
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Újbóli megnyitás – Feltétel – Új tény
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
5. Eljárás – Költségek – A jogszabályoknak megfelelő határozathozatal iránti kérelem
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 87. cikk, 2. §, első bekezdés)
1. Bár az, ha a fellebbezés tárgyát képező ítélet nem alkalmazza a valamely másik ítéletben a közösségi bíróság által kialakított megoldást, önmagában nem minősülhet a közösségi jog fellebbezés keretében elbírálható megsértésének, az ilyen jogalap elfogadható, amennyiben az az említett ítéletben elismert elv megsértésén alapul.
(lásd a 19. pontot)
Hivatkozás: a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.).
2. A közösségi intézményeket nem terheli sem olyan általános kötelezettség, hogy a jogi aktusaik címzettjeit tájékoztassák a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, sem pedig olyan kötelezettség, hogy megjelöljék az irányadó határidőket, amelyeken belül ezeket a jogorvoslati lehetőségeket gyakorolni lehet.
(lásd a 32. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑163/07. P. sz., Diy‑Mar Insaat Sanayi ve Ticaret és Akar kontra Bizottság ügyben 2007. november 27‑én hozott végzésének (EBHT 2007., I‑10125. o.) 41. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. A keresetindítási határidőt illetően a menthető tévedés fogalmát megszorító módon kell értelmezni, és az csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen arra, amikor az érintett intézmények olyan jellegű magatartást tanúsítottak, amely önmagában vagy meghatározó mértékben a jóhiszemű és átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító személy menthető tévedését okozta. Nem ez a helyzet az adminisztráció azon levelének esetében, amely ugyan megemlíti az érintett számára nyitva álló panaszbenyújtás lehetőségét, azonban nem jelöli meg pontosan, hogy annak mely jogi aktusra kell irányulnia.
(lásd a 33. és 34. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑8/95. és T‑9/95. sz., Pelle és Konrad kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑4117. o.) 93. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. Az olyan határozat, amelyben az adminisztráció az érdekelt kérésére elfogadja ez utóbbi származási helyének módosítását annak érdekében, hogy azt a felvétel helyeként megjelölttől eltérő városban határozzák meg, nem befolyásolja azt a kérdést, hogy az érdekelt jogosult‑e külföldi munkavégzési támogatásra, és így nem indítja újra a panaszbenyújtási határidőt az említett támogatást az érdekelttől megtagadó korábbi határozat tekintetében. Ugyanis egyrészt a tisztviselő származási helyének a megállapítása, másrészt a külföldi munkavégzési támogatás különböző szükségleteket és érdekeket szolgálnak. Ennek megfelelően, a külföldi munkavégzési támogatás megítélésének ugyan feltétele, hogy az érintettnek az alkalmazás helye szerinti állam európai területén a vonatkozó időszakban ne legyen szokásos lakóhelye, vagy ott ne folytasson főfoglalkozásként végzett tevékenységet, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 7. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt származási hely fogalma technikai jellegű, és a tisztviselő bizonyos anyagi jogainak megállapítására szolgál, így a tisztviselő származási helye nem keverendő össze azzal a hellyel, ahol az a felvételét megelőzően állandó jelleggel lakott és foglalkozásként végzett tevékenységet gyakorolt.
(lásd a 37–42. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 144/84. sz., De Angelis kontra Bizottság ügyben 1985. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 1301. o.) 13. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑90/92. sz., Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑971. o.) 26. és 30. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikke 2. §‑ának első bekezdése értelmében az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az a kereseti kérelem, hogy a bíróság a jogszabályoknak megfelelően határozzon a költségekről, nem tekinthető arra irányuló kérelemnek, hogy a bíróság a pervesztes felet kötelezze a költségek viselésére.
(lásd a 48. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C-‑30/91. P. sz., Lestelle kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑3755. o.) 38. pontja.